Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

1981. június 2., kedd

Börze a konzervgyárban

Alkotó munkások találkozója

Az ország konzervgyáraiból vagy huszonötén, Nagykőrösről hárman jöttek a Békéscsabai Konzervgyár újítási börzéjére. Az utóbbiak: Beniczki József iparjog- védelmi előadó Keskeny György, a tmk helyettes vezetője és Pintér Lajos technológus. A részükre is megküldött katalógus szerint a zsugorfóliás csomagológép, a műanyag hordók targoncával való mozgatása érdekli különösen őket.

— Megnézzük a dobozmegfogó készüléket is — egészíti ki a sort Beniczki József,' aki rendkívül hasznosnak tartja az ország tizenhat gyárában egy-két- évenként ismétlődő börzét, amely immár több mint tíz éve náluk kezdődött.

A tröszt a tizenhat vállalat között évenként újítási versenyt szervez, amelyen többször voltak elsők a nagykőrösiek, de a békéscsabaiak is rendszerint dobogóra kerültek.

Igen jónak tartja az újítási mozgalmat.

— Tavaly Nagykőrösön — mondja — az újítások éves gazdasági eredménye elérte az ötmillió forintot, s ennek alapján a kifizetett díj csaknem 700 ezer forint volt. Ma már ott tartunk, hogy egy- egy újítás elbírálási ideje átlagosan 17 nap. A jelentősebb újításokról filmet készítünk, amit az érdeklődőknek levetítünk.

Az újítók főként műszakiak és munkások. Az idén két találmányt szabadalmaztattak. Erre külföldi cégek is igényt tartanak.

A vendégek katalógus szerinti sorrendben először az üvegürítő és -öblítő gépet tekintik meg. Még ugyan nincs teljesen kész a gép, de már működésbe hozható. Percenként 8—10 ötliteres üveget ürít és mos ki, s így igen nehéz munka alól mentesíti az asszonyokat.

— Hányadik újítása? — kérdezem Gergely Sándor művezetőtől.

Előbb arra hivatkozik, hogy ő már harminc éve a konzervipar dolgozója, azután így folytatja:

— Nem is tudom ... Talán az 55—60-ik. Az összes' díj mintegy 100 ezer forintot tett ki.

— Érdemes tehát újítani?

— Igen. Persze, nem csak a pénz számít. Van ennek erkölcsi oldala is.

Sebestyén Istvánná, aki egy műszakban több száz ötliteres üveget bont és borogat ki, nagyon várja már, hogy a gép vegye át tőle ezt a nehéz munkát.

Gergely Sándor és Szikora János újítása a gúlázó berendezésnél a raklap magasságának gombnyomásra való állíthatósága.

— Eddig nagyon nehéz volt a literes üvegekkel sok százszor lehajolni. Most félannyira sem fáradunk ki — mondja Gyebnár András- né és Pótári Lászlóné.

A körollós fémcsíkvágó gépet, Vidovenyecz János újítását Lukoviczki András mutatja be.

— Mit tud a gép? — érdeklődöm.

— Hatvan, hetven kiló fémzáró gyűrűt készítünk vele nyolc óra alatt. Segítségével a nagy táblából képződő hulladékot is fel tudjuk használni. így az éves megtakarítás 300 ezer forint.

A hordómosó szerkezet ugyancsak a nehéz munka alól mentesíti az asszonyokat. Üjító Lukoviczki András, akinek még van néhány javaslata kikísérletezés alatt.

— Miért töri a fejét új dolgokon?

— Nem bírom elnézni, ha valahol kínlódnak. Változtatni kell a helyzeten. Az jó, hogy még pénzt is adnak érte. A mindennapos termelő- munkánál az újítás több: alkotás. A meglevő technikához hozzátesz valamit az ember.

— Tehát többet ésszel, mint erővel — jegyzem meg.

— Igen, de nemcsak a saját erőmmel, hanem másokéval is takarékoskodni kell. Gondolok az itt dolgozó asz- szonyokra, akikre otthon is vár munka: a gyerekekkel

való foglalkozás. Ha kevésbé fáradtak, többet tudnak törődni a családjukkal, és marad idejük pihenésre is.

A vendégek megtekintenek minden „eladó” újítást, közben jegyeznek, sőt egy- egy újításon változtatást is javasolnak. Ezzel kapcsolatban Botyánszki Mihály, a Békéscsabai Konzervgyár főmérnöke elmond egy példát:

— A Szigetvári Konzervgyártól kipróbálásra elkértünk egy újítást, a zakusz- katömő kisgépet, amit aztán egy újítással kiegészítve küldtünk vissza a szigetváriaknak.

Fehér asztalnál folytatódik az iparjogvédelmi előadók, a műszaki és termelési szakemberek ‘megbeszélése. Nem titok, hogy ki, melyik újítást tartja megvásárlásra alkalmasnak. Többek között Kurdics Gábor (Szigetvár) a kondenzautomaták, Brigi Géza (Szeged) a papírtekercsemelő kocsit, a tízkilós dobozemelőt, az üvegürítőt és -öblítőt, Beniczki József (Nagykőrös) a körollós fémcsíkvágó gépet jegyzi fel magának. Dönteni természetesen a vállalat vezetői fognak.

Ha pedig más gyárakban rendeznek újítási börzét, ismét találkoznak‘majd azok, akik most a Békéscsabai Konzervgyár vendégei, és ott lesznek a vendéglátók is.

Pásztor Béla

Tizennégy térségben kezdődtek nagyszabású földvédelmi-talajjavító munkák

A VI, ötéves terv időszakában nagyszabású termő- földvédelmi és talajjavító munkálatokra kerül sor; a végleges adatok szerint ezek 14 térségre terjednek ki azzal a céllal, hogy növeljék a termőföld hozamát.

A munkálatok a kijelölt térségekben egyetlen kivételtől eltekintve — az egyik csongrádi részen csak jövőre indul a munka — megkezdődtek. A kivitelezésre öt év alatt mintegy 6,6 milliárd forintot fordítanak központi forrásból.

Az idei munkáknál megszűnt az a korábbi, helytelennek bizonyult gyakorlat, amely szerint gyakran csak egy-egy gazdaság vállalkozott földjeinek rendbe hozására. Ezek az elkülönített akciók nem vezettek sikerre, mivel a szomszédos területekről szabálytalanul tört

át például a víz a már rendezett részekre, és így a költséges felújítások nem váltották be/ aíSiozzájuk fűzött reményeket. A tapasztalatok alapján a MÉM a rendelkezésre álló keret felhasználására újabban csak úgy ad engedélyt, ha összefüggő területeken, nagyobb térségekben látnak hozzá a komplex területrendezéshez és talajjavításhoz. Harminc- három térségből érkezett pályázat az állami támogatás elnyerésére, ezekből 14-et fogadtak el, és ezeken a területeken már dolgoznak a nagy teljesítményű földgépek. Megkezdték a kijelölt területek csatornázását és az úgynevezett alagcsövezést is.

Az elkövetkező öt évben a meliorációs beruházásokkal 9Ö0 ezer hektáron kerül sor átfogó rendezésre, továbbá

60—70 ezer hektáron kémiai talajjavításra.

A munkálatok nagy része a Tisza vízgyűjtőjét érinti. Szolnok megyében a Tisza

II. térségében, Szabolcs-Szat- márban a Tisza—Szamos vidékén, Csongrádban a Maros bal partján látnak munkához. Borsodban a bodrogközi vidékre koncentrálják a talajfelújítási munkákat, Iíaj- dú-Biharban pedig egyebek között a Berettyó és a Körös térsége kerül sorra. A Tisza vízgyűjtőjén kívül három megyét érint — Vas, Veszprém és Győr-Sopront — a Marcal-völgyi nagy, átfogó szabályozás és talajjavítás.

Mindent egybevetve — gabonában számolva — mintegy 1,3—1,5 millió tonnás többlettermést várnak a meliorációval feljavított területekről.

At kell menni a táblán!

iatal ágazatvezető magyarázta nagy hévvel, hogy termelőszövetkezetükben ,!a termelés irányítása teljesen átalakult, korszerűvé vált, a hagyományos módszerek még csak nyomokban sem maradtak meg. Manapság se idő, se energia arra, hogy a szakemberek piti problémákkal foglalkozzanak, hiszen nap mint nap az adatok és információk sokaságából széles körű elemzést követően kell fontos döntéseket hozni.

— Amikor egy méregdrága növényvédő szer bevetését kell elhatároznunk, akkor nem lehet pityipalkóék nyafogásaival foglalkozni — mondta az ifjú szakember, és hozzátette, hogy a jól szervezett számviteli információs rendszer tulajdonképpen azt is szükségtelenné teszi, hogy — mint egykoron — a gazdaság vezetői időről időre határjárással töltsék drága idejüket.

Az ellentmondás már a hosszú magyarázat kezdetekor ott berzenkedett bennem, de mielőtt megszólalhattam volna, megtette helyettem az ellenvetést a traktoros, aki eddig menetlevele aláírását várva szótlanul hallgatta főnöke előadását. Mikor átvette a papírt, mindössze annyit mondott:

— Azért nem ártana néha átmenni a táblán.

Az ágazatvezető elvörösödött, nem nézett rám, én meg másra tereltem a szót, hiszen jól értettük mind a ketten, mire célzott a traktoros. Lehet ugyanis a tsz- ben a világon a legtökéletesebb az adatszolgáltatás rendszere, a döntésre jogosult irányító szakember az adott növényvédő szer felhasználását csak akkor rendelheti el nyugodt lelkiismerettel, ha annak szükségességéről személyesen is meggyőződött,

ehhez pedig kevés a falunyi termőterület mellett a betonúton elkocsizni.

Lelkiismeretességre kell hogy kényszerítse napjainkban a döntést hozót egyfelől a növényvédő szerek állandóan felfelé kúszó ára, hiszen a „szórják ki, nagy baj úgyse lehet belőle” jelszóval végzett növényvédelem alaposan megdrágíthatja a termelést. Másfelől takarékosságra inti a jó gazdát az is, hogy e szerek egyre kevésbé állnak korlátlanul rendelkezésre.

A kukoricatáblán, búzatáblán, cukorrépatáblán egyébként nemcsak azért érdemes és kell a szakirányítónak is átvágnia, hogy a gyomosság mértékéről fogalmat alkothasson, a hatalmas méretű vetésekben elvégzett munkáról sem győződhet meg másként. Aki az iroda kényelmében „veszi át” papíron a munkát a traktorostól- gépkezelőtől, az előbb-utóbb kénytelen lesz esőre, fagyra, jégverésre, belvízre, szárazságra hivatkozni, amikor a reá bízott ágazat kétes eredményeiről kérdezik majd. Mert a vezetés és irányítás módszerei a tíz meg húsz évvel ezelőtti gyakorlathoz képest valóban megváltozhattak.

I

H|e az továbbra is érvényes marad, |H hogy egy-egy termelő kollektíva ■B nagy gondjait nem lehet igazán megoldani pityipalkóék kis gondjainak megszüntetése nélkül, és érvényes marad az is, hogy az elismerés, a jutalmazás meg a jó döntés csak az ellenőrzéssel és a számonkéréssel egy időben, arra alapozottan nyerhet igazi tartalmat. Mint, ahogy a vezetői kényelmesség is fölösleges költségeket ró a termelésre, rossz utakra vihet, visz és vitt mindig is.

(kőváry)

Szomjaznak a földek

Nincs pihenő a földeken

A mezőgazdaságban viszonylag csendesnek számító június első napjain sem pihennek a termelőszövetkezetekben dolgozók. Legfőbb munkájuk most a növényvédelem, a takarmányok betakarítása, de hírt kaptunk már az aratásra való felkészülésről is. Három termelő- szövetkezet vezetőjét kértük meg, tájékoztasson, hogyan haladnak az időszerű mező- gazdasági munkákkal.

A SZEGHALMI SÁRRÉTI TSZ-BEN elkelne egy, kiadós eső, mert a földeken a szárazság jelei mutatkoznak. Főként a gabonán és a tavaszi vetéseken látni, hogy szomjaznak. A napokban befejezték a növényvédősök a kétezer-kétszáz hektáros búzaterület repülőgépes vegyszerezését. A rizs gyomirtás utáni árasztását jelenleg folyamatosan csinálják. Kikelt a szövetkezet ezeregyszáz hektáros területén a napraforgó, kultivátorozással biztosítják a növények számára a kedvező életkörülményeket. Géppel kapálják a kikelt kukoricát, és szépen sorol a lucerna után vetett silókukorica. Lekaszálták a lucerna idei első növedékét, jelenleg a szénakészítés a területen dolgozók feladata. A telepített, jó minőségű füvet adó földeken is készítik a szénát. A tervezett kétezer tonna lucerna- és fűszénának eddig tizedét szedték össze és rakták kazalba. Nem várják tétlenül a szeghalmiak az esőt, á másodvetésű silókukorica egészét öntözik. Ugyanígy a tehenészet és a juhászat legelőterületét is.

A CSARDASZÁLLÁSI PETŐFI TSZ május közepére befejezte a tavaszi növények vetését. Most még kielégítő a friss vetések állapota, azonban 20—30 milliméter csapadék jót tenne a fejlődésüknek. Csárdaszálláson is befejezték a lucerna első kaszálását és betakarítását. Jelenleg a vöröshere első kaszálása és kazlazása ad munkát a betakarításban dolgozóknak. Folyamatosan permetezik a növényeket, földi és légi gépek „bevetésével”.

A MEZÖKOVÄCSHAZI ÜJ ALKOTMÁNY termelő- szövetkezetben befejezték az időszerű növénytermesztési munkák nagy részét. Ezerhatszázötven hektáron elvetették a kukoricát, nyolcvan hektáron a babot, száz hektáron a hibrid kukoricát. Kiültették a maghozó paprika palántáit is. Kulti- vátorozzák a napraforgót, kukoricát, cukorrépát és a fűszerpaprikát. Folyamatosan védik a búzát, magtermő hagymát és sárgarépát a gombabetegségektől. A tavaszi kampánymunka befejezésével egy időben megkezdték az Üj Alkotmány Tsz-ben a nyári betakarításra való felkészülést. Tizenöt gabona- kombájnt, 4 rendrevágót, 6 bálázót és ezek kiszolgáló egységeit készítik fel a június 19—20-án megtartandó aratási gépszemlére.

Bálázott takarmányt készítenek a lucernából a gyomai Körösi Állami Gazdaságban

Fotó: Veress Erzsi