Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-23 / 145. szám

NÉPÚJSÁG 1981. június 23., kedd A magyar mozi? Amikor az iskola búcsúzik diákjaitól... Fotó: Fazekas László Van ma magyar mozi? Vagy a filmszínházba — Hel- tai Jenő tündéri csinálmá- nyú telitalálatával a moziba — csak azért járunk, hogy megnézzük a nagy világ filmjeit? A riasztó statiszti­ka, a magyar film látogatott­ságának, vagy ahogy a szak­emberek mondják, „nézett" ségének” csökkenése a het­venes években erre utalt. Mozi és néző nem szakadt el egymástól, pedig a mozik ál­lapota nem kielégítő, új, kel­lemes moziépület kevés van, a televíziózás most már ál­landó tényező — és mégis, jó filmnél mindig telt ház van. Tehát az a sajátos em­berfajta — aki mi mindnyá­jan vagyunk, akik pénzt adunk ki mozijegyért, és föl­kelünk a televízió előtti ka­rosszékből, nem hagytuk el a filmszínház lepedőjét, még akkor sem, ha nézőtársaink — érett és éretlen suhancok idétlen, közbekiáltó — röhö­gő terrorja zavar is néha! Megszoktuk a mozit, ha van miért, ha érdemes, ha szóra­kozni akarunk, akkor elme­gyünk. Ezt is bizonyítják a statisztikák. A számok ősidő, majdnem pontosan kilencven év, a já­tékfilmgyártás magyarorszá­gi őskezdete óta igazoltan mutatják, hogy engem, á ha­zai nézőt mindig jobban iz­gatott a magyar gyártású, magyar színész játszotta ha­zai történet — mint bármi más. S ez megváltozott vol­na? Természetesen nem. De azért ijesztő csökkenés kö­vetkezett be, a magyar film- gyártók — s elsősorban a rendezők — mintha be akar­ták volna bizonyítani, hogy ők el tudják riasztani saját közönségüket. Az olvasó tud­ja, hogy ez lehetetlen. E so­rok írója szándékosan fogal­maz ilyen általános egysze­rűsítő végletességgel. Olyan művész nyilván még nem született, aki ne arra vá­gyott volna, hogy alkotása minél nagyobb hatást érjen, hogy műve minél több em­berhez jusson el, hogy azon keresztül, amit létrehozott, minél többen ismerjék és el­ismerjék. Mi történt akkor hát? Valószínűleg semmi más, mint az, hogy a magyar filmművészetet is elérte va­lamiféle „új hullám”. Nem a filmtudomány periodizációja értelmében. Hanem egysze­rűen a „valami más”, az „újakra készülés”, a „mi ko­runk valóságát új módsze­rekkel” megmutatni szem­pontból. Az új társadalmi je­lenségeket új formanyelven megalkotni — értelemben. Ehhez felnőtt egy új film­gyártó szándék. Rendezők, operatőrök, színészek, akik a hatvanas években még gye­rekek voltak, és akiknek már nem a szórakoztatás lett a céljuk, nem is érdekesen, izgalmasan felmutatni elmúlt korokat (s nekik elmúlt kor­szak a háború utáni is. mindaddig, amíg ki nem lép­tek az általános iskolából, ami sokunk számára ifjúság — az nekik történelem). Egyetlen dolog érdekelte és érdekli őket; hitelesen be­szélni közös dolgainkról. „A hitelesség kihívása” lett művészetünk esztétikai iránytűje. Dokumentarista és nem dokumentarista eszkö­zökkel egyaránt a mai ma­gyar valóság, társadalom kérdéseit akarják megfogal­mazni. Sokszor ügyetlenül, sokszor unalmasan, sokszor a filmművészet eddig létreho­zott formanyelvének ismere­te nélkül, vagy éppen a klasszikus filmcsinálási, kép­dramaturgiai módszer eluta­sításával. , Természetes hát, hogy mi nézők idegenkedve nézzük őket. Természetes, hogy a kritika elutasította őket. Jog­gal, mert termékeik — hiá­ba kapták újszerűségként fesztiváldíjaikat — nem vol­tak mesterségük kiváló alko­tásai. Nem tudták megértet­ni magukat, sokszor mintha nem is akarták volna. A né­ző, aki szórakozásra vágyott, vígjátékra, kikapcsolódásra, persze felhördült. Szerencsé­re napjainkban mindez ol­dódik, a rendezőink egyre jobban érzik, hogy magvas mondanivalójukat el kell — minden körülmények, előz­mények után is — juttatni a nézőhöz. Mert másképp el­vész az, amit mondani akar, mert másképpen nincs ér­telme annak, amit csinál. S ennek ellentéteképpen mint­ha felnőtt volna az a közön­ség, amely örül annak, hogy a magyar film szellemi iz­galmat teremt maga körül (ha eszközei még idegenek is néha), örül annak, hogy alkotásaiknak társadalmi erőtere van (ha nem is min­dig ért egyet a kérdésfelte­véssel), egyszóval már nem általánosít, nem szidja válo­gatás nélkül azt a filmter­mést — amely az övé! Min­denekelőtt az övé, az ő prob­lémáiról, hazai talajon szól, és ő is tartja el. Szerencsére megszűnőben van az a divat, amely eluta­sította gondolkodás és sok­szor ismeret nélkül az új, a most jelentkező magyar fil­met. Szerencsére új filmje­ink „közönségnyelvűbbek”, mint a korábbiak. S jobbak is. A film- és a tv-művészek szövetségének nemrég meg­tartott közgyűlésén a mind­két oldalú felelősség felve­tődött. S filmalkotóink és műveik és a nézők kapcsola­tát érezték legproblematiku- sabbnak. A nagy hagyomá­nyú magyar filmgyártás mindig valóságos — számbe­li — teljesítményein túl, mű­vészi értékeivel tudott jelen lenni a világban, s ezekkel az igazi értékeinek megtar­tásával kell megnyernie leg­fontosabb csatáját — saját közönsége osztatlan szerete- tét. Sz. M. „A Békéscsabai 7. sz. Álta­lános Iskola 1981. június 13- án délelőtt 9 órakor tartja önálló működésének utolsó tanévzóró ünnepségét.” Így szólt a meghívó, s aztán megtartották a rendezvényt is, a tanévzárót, amely tu­lajdonképpen olyan volt, mint a többi. A gyerekek alig várták, hogy véget ér­jen, s kezdődjék a vakáció, a pedagógusok pedig • tudták, nem kis munka vár még rá­juk. Egy tanévzáró értekez­let, az utolsó, ünnepélyes, no és az átszervezéssel kapcso­latos tennivalók, hiszen az intézmény nem szűnik meg, csupán az önállósága; a 2. sz. iskolához kapcsolják. A tanévzáró értekezlet már torokszorítóbbra sikerült, hi­szen a tantestület, a mintegy 30 nevelő meleg szeretettel búcsúztatta nem csupán az iskolát, de azt is, aki immár 18 éve igazgatja, a nyugdíjba vonuló Zsilinszky Ádámot. És amíg az események pe­regtek, nagy energiával folyt a kutató munka. Zsilák Mi­hály, az iskola nyugdíjas pedagógusa időt, fáradságot s energiát nem sajnálva rót­ta a kilométereket. Azt az 1700 egykori diákot próbál­ta felkutatni, akik 1954. és 1980. között végeztek az s- kolában. Gyorsan tegyük hozzá, útja sikerrel járt. ösz- szesen 1430 volt tanuló sor­sát sikerült így megtudni. Mi lett belőlük? Hogyan állták meg helyüket az életben? Ezek voltak a nagy kérdé­sek, és mint most, ezen a nagy számvetésen kiderült; szép eredményt mondhatnak magukénak a 7-es iskolában tanított pedagógusok is. Mind a 136-an, hiszen a fel­kutatott egykori tanítványok­nak csupán 3 százaléka nem érezte szükségét annak, hogy továbbképezze magát. A töb­biek, ilyen-olyan iskolában folytatták tanulmányaikat. Minderről már Zsilinszky Ádám igazgató beszélt a jú­nius 20-án délután megren­dezett öreg diákok találko­zóján. Az ifjúsági házban már a kezdés előtt gyülekez­tek az iskola volt tanulói. Az ajtóban többen tanácstalanul megálltak, körülnéztek, te-' A békéscsabai Városi Ta­nács művelődésügyi osztálya ezen a nyáron is megrendezi a szlovák nemzetiségi gyer­mek- és ifjúsági olvasótábo­rokat. A hatodik országos szlovák nemzetiségi olvasótábor jú­nius 29-től július 8-ig tart. Helye a békéscsabai szlovák kollégium, illetve a szlová­kiai Zvolen. Hétfőn a tábor­nyitás után csoportokat szer­veznek. majd ismerkedési esten találkozhatnak egymás­sal a táborlakó fiúk-lányok. A következő napokon kü­lönböző módon gyakorolhat­ják anyanyelvűket a diákok. Az utolsó évzárón kintetükkel ismerős arcokat kutatva. Később, kis csopor­tokba verődtek a volt osz­tálytársak, a szerencséseb­bek még egykori osztályfő­nöküket is üdvözölhették. A nagyterembe már így, együtt vonultak be, hogy meghall­gassák a nyitó szavalatot — Petőfi. Szülőföldem című versét —, majd Zsilinszky Ádám ünnepi beszédét. Az igazgató elsőnek a volt kollé­gákat, s a szülői munkakö­zösségek elnökeit köszöntöt­te, majd elmondta, hogy a város legrégibb iskolája most megszűnik, ám az élet megy tovább ... Nem volt könnyű e rendezvény meg­szervezése. de össze kellett iöiienek az egykori diákok, hogy maid később rendsze­ressé váljanak ezek a talál­kozók. Ezt követően beszélt arról, hogy szeretnék az is­kola sorsát, múltját feldol­gozni, s e munka első lépé­seihez tartozott az egykori diákok felkutatása. Köszöne­tét mondott Zsilák Mihály­nak, szorgos, gyűjtőmunkájá­ért. A találkozón mintegy szá­zan vettek részt, sokan is­Találkozhatnak Klára Jarun- ková írónővel, aki a mai szlovák irodalomról tart elő­adást, Lubos Jurikkal, aki az ifjúsági irodalomról be­szél. Megismerkedhetnek a pozsonyi általános és közép­iskola tanulóival, nevelőivel, tanulhatnak műelemzést, szlovák dalokat, részt vehet­nek vetélkedőkön, filmvetí­téseken. Július 4-én lesz a táborzáró, de ezzel még nem fejeződik be a program. Másnap háromnapos szlová­kiai autóbusz-kirándulásra indulnak, ahol Zvolen váro­sával és környékével ismer­kedhetnek meg a gyerekek. Ugyancsak június 29-én meretlen helyre költöztek, mások nem tudták szabaddá tenni ezt a délutánt?, s vol­tak tanárok, s diákok, akik már eltávoztak az élők sorá­ból. Rájuk, a rendezvény résztvevői, egyperces néma felállással emlékeztek. Az öreg diákok nevében Aszódi János köszönte meg a rendezvény megszervezését, majd „Apó” — mert Zsilák Mihályt sokan csak így is­merik — örömmel számolt be arról, milyen szívesen fo­gadták egykori diákjai. „Itt van az öreg Cola — mond­ták. S már gömbölyödött is a képük, én meg csak néz­tem, mi lett a kis krunku- jokból” — emlékezett e ta­lálkozásokra hálásan Zsilák Mihály, a résztvevők nem kis derültségére. Az öregdiák-találkozóra le­mezlovast is hívtak, hogy mód legyen a táncra, az is­merkedésre. Nos, annyi volt a mesélnivaló, hogy a tánc elmaradt. Talán majd egy következő alkalommal... nyílik a szlovák úttörő ol­vasótábor a szlovák kollé­giumban. A tíznapos tábor napirendjében délelőtti és délutáni csoportos foglalko­zások szerepelnek. Ezeken először játékos formában felmérik a nyelvtudást, majd nyelvtani, irodalmi foglalko­zásokon, kötetlen beszélgeté­seken fejlesztik azt. Az úttö­rők is találkoznak Klára Ja- runková írónővel, tartanak városismereti vetélkedőt, filmvetítést, szlovák dalokat tanulnak, különböző vetélke­dőket rendeznek, s végeze­tül — július 5-én — autó­busz-kirándulásra indulnak Szlovákiába. KÉPERNYŐ Farkasok Vasárnap este Csurka Ist­ván szatirikus játékában, a Nagytakarítás címűben hang­zott el egy mondat, misze­rint azt, hogy lakni, csak az tudja, aki nem lakik... Meg van egy másik közismert ki­szólás ‘ is: hazánkban min­denki lakik valahol. Nos, a tévé ezen a héten még két, vitathatatlan ellenpéldát mutatott meg a lakni vagy nem lakni témakörben. Az egyik volt a szerda este su­gárzott Sóder című emléke­zetes tévéjáték, s két nap múlva, ugyancsak a főmű­sorban az Ítélet előtt című sorozat újabb része, a Farka­sok című tévéfilm. Persze, egyedi és nem ál­talánosítható eset az is, amit Zimre Péter leírt e bűnügyi­nek tűnő történetében. A dramaturgia klasszikus sza­bályai szerint készült szö­vegkönyvből egy átlagos, amolyan jó közepes tévéfilm készült Bohák György ren­dező irányítása mellett. De néhány „apróság” mégis akadt, ami már-már katarti- kus élmények . hordozó­jává tette ezt a filmet. Az egyik ilyen a farkasok- emberfajta hű, bár néha el­nagyolt bemutatása.' Mert a cím elsősorban nem család­névként értelmezhető. És ezek a farkasok valahogy szaporodnak. Körülményeik, néha lehetőségeik is úgy ala­kulnak, hogy azzá legyenek. Mindenki tud mondani pél­dát rá, saját környezetéből. Legtöbbször persze nem ilyen tragikus a végkifejlet. Elhúzódik, s évtizedeken ke­resztül rombol, tesz tönkre közösségeket, családokat, semmisít meg jobbító célo­kat. Legtöbbször az a bizo­nyos meghatározó, farkassá tevő körülmény az okból cél­lá válik. Hamis életcéllá, amelyért marni, taposni, al- jaskodni kell. Mindannyiun­kon múlik, hogy minél keve­sebb farkas legyen ... A másik „apróság”, amely igazi művészi élménnyé emelte ezt a tévéjátékot, az Gobbi Hilda játéka, alakítá­sa volt. Üjabb virágkorát éli — mondhatnék, ha az iránta érzett végtelen nagy tiszte­let, és az elmúlt évtizedek alatt tapasztalt tehetsége er­re nem cáfolna rá. Igaz, rit­kán látjuk a mozi- és tévé­filmeken Gobbi Hildát. De minden újabb alakítása egy- egy csodás fényű drágakő; tökéletesebbé téve saját élet­művét, gyarapítva a magyar színművészet kincsestárát. Legutóbb, úgy másfél évvel ezelőtt láthattuk a képer­nyőn Galgóczi Erzsébet Hasz­nált koporsó című tévéjáté­kának főszerepében. És most egy felejthetetlen monológot, egy életet összesűrítő beis­merő vallomást mondva- játszva. Amire aligha lehet méltó jelzőt találni... (Nemesi) Nagy Ágnes Nemzetiségi olvasótáborok Békéscsabán MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Tűnődés a „Gyorsuló idő”-ben. 8.55: Hangképek a Magyar Rá­dió 1980-as népzenei fesz­tiváljáról. 9.44: Liliompalota. 10.05: MR 10—14. 10.35: Gulyás Márta zongorázik, Éder Pál hegedül, Horváth László klarinétozik. 11.20: Sándor Judit és Udvardy Tibor daljáték- és ope­rettfelvételeiből. 11.40: . . . hogy hosszú életű légy e földön. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Törvénykönyv. 12.50: Hangverseny délidőben. 13.45: Verbunkosok, nóták. 14.25: Kóruspódium. 14.40: Élő világirodalom. 15.10: Disputa arról, hogy sava­nyú-e a szőlő? 16.05: Kamaramuzsika. 17.07: Munkahely, munkaer­kölcs, beilleszkedés. 17.32: Ennio Morricone filmze­néiből. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt . . . 19.15: Puccini operáiból. 20.09: Mozgástér. 20.39: A ménesgazda. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Philip Jones rézfúvós- együttese játszik. 22.50: Kihaló mesterségek. 23.00: Az MRT szimfonikus ze­nekara játszik. 0.10: Németh Zoltán táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Virágénekek. 8.20: Vonzások és változások. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 10.36: Délelőtti torna. 12.16: Beethoven: F-dúr románc. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.33: Melódiakoktél. 13.29: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig ... 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Népdalkörök országszerte. 18.53: Történeteim : Királyhegyi Pál. 19.23: Teremtés és programozás. 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: A Rádió Dalszínházának Offenbach-ciklusa. 22.31: Cigánydalok. 23.15: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Szimfonikus zené. 10.10: Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas. Közben: 11.05: Külpolitikai könyvespolc. 11.20: Az operaközvetítés foly­tatása. 12.31: Üj lemezeinkből. 13.07: Magyar irodalmi arckép- csarnok. 13.27: Dzsesszfelvételekből. 13.45: Kamarazene gitárral. 14.28: Zenekari muzsika. 16.00: Labirintus. 16.15: Ország — város. 16.45: Szerelmi bájital. 17.35: Harminc perc alatt a föld körül. 18.05: A Japán Rádió szimfoni­kus zenekarának hangver­senye. 19.49: A Kaukázus népköltészete. 20.09: Brahms-felvételeinkből. 21.43: A Magyar Rádió és Te­levízió énekkarának mad­rigál felvételeiből. 22.03: Bemutatjuk új felvéte­leinket. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Slágerek zenekari előadás­ban. 17.10: A kiskertek kedvelőinek. Szerkesztő: Pais Judit. 17.25: Faragó Laura énekel, a túrái Szaszkó József cite- rázik. 17.40: Segítünk: Riporter: Dalo- csa István. 17.50: Megzenésített Brecht-ver­18.00: Alföldi krónika. 18.15: Dalok a Bojtorján együt­tes nagylemezéről. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 15.45: Hírek, (f.-f.) 15.50: Történetek a zenéről — Joseph Haydn. 16.20: Kuckó, (ism.) 16.50: Stop! 16.55: Szemesnek áll a világ, (f.-f.) 17.10: Szól a nóta. 17.40: Reklám, (f.-f.) 17.45: Viharsarok három tétel­ben. (f.-f.) 18.15: Másfél millió lépés Magyar- országon 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Aranyásók Alaszkában. 21.00: Szép szó. 22.00: Cigányfilm. (f.-f.) 23.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 16.00: A XI. veszprémi tévétalál­kozó műsorából. Csurka István: Ki lesz a bálanya? 18.05: Váljunk el! 19.00: Kereszty András: Hívójel. 20.05: Páskándi Géza: Vendég­ség. 21.00: Zenés Tv-színház. Leány­kérés éjjel kettőkor. 21.40: Tv-híradó 2. 22.00: Csehszlovákia—Magyaror­szág. Női-férfi atlétikai verseny. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 17.30: Zenés összeállítás. 17.40: fiatalok klubja. 18.25: Fórum. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Az egészséges életmód. 20.10: Képtelen esetek. Román tv-játék. 21.50: Irodalmi összeállítás. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, L MŰSOR 17.10: Tv-napló. 18.15: Napszárnyúak. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Jelek 21.00: Külváros. II. MŰSOR 19.00: A JKSE története. 19.27: Ma este. 20.00: Szórakoztató zenei műsor. 20.45: Legendák ma. 20.55: Dokumentumműsor. 21.15: 24 óra. 21.40: Iskolatelevízió. színház 1981. június 23-án, kedden este 20 órakor Nagyszénáson: SEGÍTSÉG, VÁLUNK! MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A fe­kete kutya, 6 és 8 órakor: A ki­rályi biztos szeretője. Békéscsa­bai Szabadság? de. 10 és du. 4 órakor: A XX. század kalózai. 6 és 8 órakor: Mindhalálig ze­ne. Békéscsabai Terv: fél 6 óra­kor: Harmadik típusú találkozá­sok I., II. rész. Gyulai Erkel: Fogadó az „örök világosság­hoz”. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Háir, 6 és 8 órakor: Üzenet az űrből. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Pokoli torony I., II. rész. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: A svéd, akinek nyoma veszett, 22 órakor: Zsaru.

Next

/
Oldalképek
Tartalom