Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
1981. június 21,, vasárnap o 0 fönökasszony Szőke Gyulánéval, a kon- dorosi Egyesült Tsz kertészeti főágazat vezetőjével nehéz beszélgetni. Vagy a szántóföldön tartózkodik, vagy kis irodájában tárgyal különböző vállalatok képviselőivel. — A gyulai kertészeti technikumból jelentkeztem 1967-ben a Budapesti Kertészeti Egyetemre. Először helyhiány miatt elutasítottak, de mert az országos tanulmányi versenyben második lettem, még az évben elkezdhettem tanulmányaimat. Sokan csodálkoztak, hogy fővárosi létemre ezt a szakmát választom. Az egyetem után az orosházi Szabadság Tsz- be kerültem. Volt egy egy- hektáros gázfűtésű üvegház, annak a vezetője lettem. — Kondorosra 1973-ban jöttem a faiskola vezetőjének. Még orosházi munkám közben elvégeztem a gödöllői egyetem növényvédő szakmérnöki tanfolyamát, így két szakmám van. Kondoroson voltam már hat éve, amikor megkértek, hogy vállaljam el a kertészet vezetését. Kicsit féltem, mert az elődömet nagy tudású gyakorlati szakembernek ismertem. Utólag többen bevallották : sokan gyanakodtak, hogyan tanulhattam meg az aszfalton a kertészetet. — Hogy elismerjenek, mint szakembert, és mint női vezetőt, megfelelő magatartást kellett tanúsítanom. Olyan kapcsolatot igyekeztem teremteni a dolgozókkal, .hogy inkább tanuljak az egész életüket a földdel birkózva töltő képzetlen emberektől, mint én okítsam őket. Volt egy bácsi a faiskolában, aki folyton vizsgáztatott. Bizony csak úgy tudtam felelni a kérdéseire, hogy megpróbáltam minden mozdulatát ellesni, és újra átnézni a könyveket. — Amikor átvettem a főágazatot, a téesz felsőbb vezetése igyekezett kedvező feltételeket teremteni a munkánkhoz. Ez nagyon fontos és jó, mert ahol nem így van, ott könnyen elsorvad a kertészet. Nem fűződik semmi különös, újítás a nevemhez, de az új kutatási eredményeket, módszereket igyekszem minél előbb itt, helyben is alkalrhazni. Az idén répát termesztünk új növényként. Feldolgozzuk, és ezzel sikerül megoldani az egész éves foglalkoztatást. Kétszáz dolgozó tartozik hozzám. Amíg a faiskola vezetője voltam, több idő jutott az emberekre. Most kevesebb van, és lehet, hogy ezért né- hányan neheztelnek is rám. Nem értékelik azt a sok adminisztrációs munkát, tervezést, amit csinálok. Pedig elég megterhelő. — Általában este hatig vagyok itt. Van úgy, hogy a kilencéves fiamat az utcán találom. Mert kulcsot még nem merek rábízni, és nincs hová mennie iskola után. Az otthoni munkámra a kampány a jellemző, minden a hét végére marad. Van, aki fele idővel ér el annyit, mint én, de szeretem tudni, hogy mennek a kertészetben a dolgok, és ezért gyakran még hétvégeken is kiugrók ide. Ez a munka szinte napról napra más szervezést kíván, betakarításkor 4—500 emberrel dolgozunk. Ha már nem bírja az egészségem, akkor elmegyek tanítani. Szőke Gyuláné nemrégiben kapta meg a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban kiváló teljesítményt nyújtó, új eredményeket elérő dolgozóknak adható Újhelyi Imre-emlékérmet. M. Szabó Zsuzsa Fotó: Veress Erzsi Gyulai Szabók Negyvenórás munkahétre készülnek Valószínűleg sok vállalat, szövetkezet töpreng azon, hogy miként valósítsa meg a teljesítménycsökkenés nélküli ötnapos munkahetet. Ha eddig nem, most biztos felszínre kerül minden rejtett tartalék. Hogyan lehet kevesebb idő alatt nagyobb eredményt elérni, szinten tartani, vagy növelni a jövedelmeket, olyan gazdasági közegben, amelyben folyton nőnek a követelmények és keményedik a piac? Ennek csak egyetlen üdvözítő módja van, a termelékenység növelése, méghozzá legalább 10 százalékkal, mivel igy ellensúlyozható a négyórás munkaidő- alap kiesés. Hogy milyen úton- módon érik ezt el a gazdálkodó egységek, az az egyéni adottságoktól függ. Van. ahol a jobb piaci munka, az intenzívebb ármunka, máshol a munkaátcsoportosítás, vagy a kettő együtt hozza meg a kívánt eredményt. Sokat segit a veszteségidők feltárása, és kiküszöbölése,, vagy a munka átszervezése, mint ahogy ezt a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezete teszi. Azokat az apró tételeket — gallér, kézelő —, amelyeket eddig a folyamatba ágyazva készítettek, most előre legyártják, lévén ez hatékonyabb módszer, és kevesebb speciál gépet igényel. Fokozódik a munkamegosztás, nő a specializáció és a termelékenység. Ugyanakkor a központi előgyártás képzettebb szakembereket, művezetőket igényel, de ennek megvannak a feltételei a szövetkezetben. A termelékenység növelésének jelenleg csak kevesek által járható útja a korszerűbb, hatékonyabb géppark megteremtése. A szövetkezet szerencsésnek mondható, mivel az idén tőkés exportáru-alapokat bővítő hitelből 134 igen magas technikai színvonalat képviselő, japán gépet állít be a termelésbe. Ezáltal a nagyobb minőségi és technikai követelményeknek is eleget tudnak majd tenni, ami alapvető a jövedelmezőség szempontjából. A tőkés bérmunka ugyanis, amit csinálnak, annál nyereségesebb, minél munkaigényesebb. Létkérdés tehát a tőkés piacon maradáshoz az állandó technikai, technológiai megújulás. Kísérletek a zöldborsókombájnnal A zöldborsó betakarítását az utóbbi években úgynevezett kétmenetes betakarításra alapozzák. Előbb levágják a borsót, majd vontatott kombájnok segítségével a magvat kicsépelik. Néhány helyen még ma is gyakorlat, hogy a feldolgozó üzemekbe szárastól, hüvelyestől viszik be a borsót. A közelmúltban önjáró borsókombájn kezdte meg a munkát az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben. A gépet a HÓDGÉP tervezőinek elképzelései alapján gyártották le. — Vállalatunk a piaci igényekre alapozva határozta el a berendezés kifejlesztését. A kombájn eddig még csak négy napot dolgozott. Kisebb hibáktól eltekintve, úgy érzem, jól vizsgázik — hallottuk Kerekes Oszkártól, a HÖDGÉP tervezőmérnökétől. s — Korábban ehhez a munkához több berendezésre volt szükség. Ha a kombájn a mezőgazdasági üzemek szakembereinek tetszését is megnyeri, és az ára is elfogadható lesz, minden bizonynyal nagy jövő előtt áll. ösz- szehasonlító méréseket foly-- tattunk, amelyekből kiderül, hogy egymenetes betakarítással ugyanazon a táblán, azonos nagyságú területről a HÓDGÉP új betakarító gépe 20—30 százalékkal kisebb veszteséggel dolgozik, mint a hagyományos berendezések — magyarázta a minap Deb- reczeni Sándor, a Békéscsabai Zöldborsótermesztési Rendszer ágazatvezetője. A kombájn egyébként 30— 50 százalékkal nagyobb teljesítményre képes, mint a vontatott rendszerű borsócséplő. Kép, szöveg: Kepenyes János Munkában a vetőmag-felügyelőség Megkezdte az őszi árpa szántóföldi minősítését a Békés—Csongrad megyei Vetőmag-felügyelőség. Eredményt mondani még korai lenne, de úgy tűnik, az idén sem okoz majd gondot a vetőmag minőségével. Az 1550 hektáros zöldborsó-területből a megyében az előszemlék során mindössze 120 hektárnyi alkalmatlan vetőmagnak, gyenge fejlettsége miatt. De ez is felhasználható egyéb célokra. A búzatáblák szemrevételezését a jövő héten kezdik, ekkor kerül sor a fajtakevert. gyengén fejlett, vagy betegségsújtotta területek kiszűrésére. Ezt követően július első felétől a hibrid Kukoricát fogják több alkalommal is megvizsgálni, elbírálni. hogy megfelel-e a nemesített vetőmag követelmé- nvemek. Egy gyáregység nagyobb önállóságot kér Rövidesen szállításra kész az első igazán korszerű telefonközpont, amelynek végállomása valamelyik szovjet falu, indítója pedig a Híradótechnikai Vállalat békéscsabai gyáregysége. Más kérdés, hogy korszerűsége mellett fokozza-e a termék versenyképességét előállítási költségeinek alakulása is. Annyira más kérdés ez, hogy válaszolni rá Békéscsabán nem is tudnak. ló lenne tudni: mibe kerül? — Megszületik a vállalati terv, összeül Budapesten az a bizalmi testület, amelynek munkájában gyáregységünktől tizenheten vesznek részt, és véleményezik a- tervet, amelyet, mi gyáregységi gazdaságvezetők, tulajdonképpen nem is ismerünk. Ezt követően megkapjuk mi Is, á kollektíva előtti ismertetésre, végrehajtásra. Hogy mi mennyibe kerül, az a vállalati rendszer szerint nem tartozik ránk — mondja Márton József gyáregységvezető. Most lépjünk tovább: a békéscsabai gyáregységben nem ismerik a .költségek alakulását, miképp tudnak akkor például a szocialista brigádok tételesen is költségmegtakarítást vállalni a munkavérsenyben ? Sajti Lajos, a műszerészek Jedlik Ányos.Szocialista Brigádjának vezetője: — A tervfeladatokat mi, műszerészek végre tudjuk hajtani a költségek ismerete nélkül is. Természetesen jó lenne tudni, hogy kelendő-e a portékánk, vagy sem. Mindenesetre a munkaidőt lehet jobban kihasználni, az idővel való takarékosság egyben költségcsökkentés is. Munka közben kiderül az is, mit lehet ésszerűbben csinálni, és ez is hozhat megtakarítást. Hozhat, hozhat, de hoz-e valójában? Van-e hajlandóság az újításra ott, ahol a konkrét adatok híján az sem világos azonnal, hogy érdemes-e az ötlettel foglalkozni. Varga István műszerész: — Ha én itt kitalálok valamit, annak hasznosságáról, sorsáról 200 kilométerre innen döntenek. Ez nemcsak az átfutási időt nyújtja meg rettenetesen, hanem az is előfordulhat, hogy olyanokra bízzák a döntést, akik helyzetüknél fogva nem is ismérhetik a meghatározó részleteket. A gyáregység vezetője erre megjegyzi, hogy a módosított újítási szabályzat szerint bizonyos ésszerűsítéseket a gyáregység, a vállalat jóváhagyása nélkül is megoldhat. Mire a gyáregység szakszervezeti titkára figyelmezteti : az új szabályzat még nincs érvényben. Szakszervezeti ingek — függelékben Érvényben van viszont egy 1979. május 15-én központilag kiadott szervezeti és működési szabályzat, amely szé- rint az évenkénti bérfejlesztés főbb elveiről és arányairól a bizalmi testület és a vszt együttes ülése jogosult állást foglalni. Ennek a rendelkezésnek nem kis szépséghibája, hogy a hatályos jogszabály értelmében ilyen fórum már nem létezik, továbbá, hogy az előbbi helyébe lépett bizalmi testületet az adott kérdésben nem állásfoglalási, hanem egyetértési jog illeti meg. (Egyébként minden rendben van!) Izgalmas kérdés, hogy miképp működhet ezek után a demokratikus fórum a gyakorlatban? (!) Pepó Pál üzemi szb-titkár megpróbálja megmagyarázni: — A gyáregységben önálló bizalmi testület működik. Ülésén állást foglal abban a kérdésben, amiben végül is a vállalati bizalmi testület dönt majd. Akkor fölutazunk Pestre, ezt az álláspontot képviselni, amit megvédeni legfeljebb akkor íehet, ha véleményünket a karcagi gyáregység bizalmi testületével is egyeztetjük. Igaz, még így is csak * 50 százalékos szavazatarányt képviselünk a budapestiekkel szemben. Korábban viszont még rosszabb volt a helyzet. Hogy valóban változott, azt a legutóbbi bérfejlesztési döntés bizonyítja. Eddig a bérszínvonalat évről évre azonos százalékkal növelték mind a három gyárban. így a nagyobb bértömeg oda jutott, ahol a magasabb bérek és a nagyobb létszám következtében nagyobb ősz- szegre számíthatták az adott 3-4-5. százalékos fejlesztést. (Ez a gyár nem Békéscsabán van, de nem is Karcagon.) A vélemények egyeztetésével legutóbb a bizalmi testület már a differenciálással értett csak egyet. Így jutott Békéscsabára 4,3, Karcagra 4,5, Budapestre pedig 3,7 százalék. Némethné JMitykó Éva főbizalmi: — Erre már nagyon nagy szükség volt, hiszen mi a képzettséget megfelelően megfizetni csak a betanított munkások terhére tudnánk, holott a munka jellegénél fogva a gyártás nagyobb hányada éppen a betanított munkára épül. De térjünk vissza még a gyáregységi bizalmi testületre: mire terjed ki e testület hatásköre azon kívül, hogy a vállalati bizalmi testületi ülés előtt kialakíthatja véleményét a napirendre kerülő kérdésben? r Ismét az üzemi szb-titkáré a szó: — Az új kollektív szerződés függeléke megfogalmazza, hogy a munkaruha odaítélésében, a bérezési formák kialakításában, a gyáregységi munkaidő beosztásában, és a rendelkezésünkre bocsátott jóléti alap jogcímenkénti elosztásában a gyáregység bizalmi testület az illetékes demokratikus fórum. Bizalmi testület « munka nélkül? Mit mondjunk minderre? önálló tervet a gyáregység nem készít. Önköltségszámítást nem végez. A kollektíva véleményét most, először kérték ki (a megújult vállalati vezetés kezdeményezéseként), mégpedig a vállalat VI. ötéves tervéről. A gyáregységi bizalmi testület ugyanakkor felelősséggel legfeljebb a saját gyáregységére vonatkozóan alkothat ítéletet. Hatásköre nem terjedhet túl a gyáregység önállóságán, az pedig jelenleg nincs akkora, hogy feltételei között egy önálló bizalmi testület valóban tartalommal tölt- hesse ki tevékenységét egész éven át. Hanó Sándor, a festőműhely művezetője (részben) más véleményen van: • — Jó dolognak tartom, hogy bizalmi testületünk, a vállalati bizalmi testületi ülés előtt összeülhet, vitával alakíthatja ki a gyáregység érdekét védő állásfoglalását. Csakhogy legtöbbször ez is formális. Konkrét példát mondok rá: tavaly a kollektív szerződés végrehajtásáról szóló beszámolót április 7-i keltezéssel, április 8-án kaptuk meg azzal, hogy másnap utazzunk fel Pestre, elfogadni azt. Ha nem is ilyen szoros mindig a határidő, az esetek többségében arra már nem marad lehetőségünk, hogy a bizalmi csoport véleményét megismerjük a testületi ülés előtt. Márton József gyáregységvezető sommázata: — Általános tapasztalat, hogy az úgynevezett leány- vállalatok idővel felnőnek az anyavállalatok mellé. Ekkor a korábbinál már nagyobb önállóságra van szükségük a továbbfejlődéshez. Bízunk abban, hogy ezt a HTV új vezetése is felismeri, aminek jeleit egyébként tapasztaljuk is, de érthető, hogy az évek óta tartó győzködés után, most már egy kicsit türelmetlenek vagyunk. 1 ♦ A Híradótechnikai Vállalat békéscsabai gyáregysége korántsem akar önálló vállalattá alakulni. A vállalati termelés gyáregységi egymásra építettsége ezt nem is tenné lehetővé. Lehetőségeinek jobb kiaknázásához viszont, mindenképpen nagyobb önállóságra van szüksége. Többet akarásuk, egészséges türelmetlenségük arra irányul, hogy a népgazdaság érdekeinek megfelelően tehessenek többet a termelés nyereségtartalmának növeléséért is, egy e célra megfelelően kialakított önelszámolási, érdekeltségi rendszerben. Megítélésünk szerint az említett türelmetlenséget kár lenne a „nagykalapból” időről időre lecsillapítani. Kőváry E. Péter Tízmillió liter savó A Szeghalmi Sárréti Tej önálló Közös Vállalat 1980- ban több mint 8 millió liter savót értékesített. Az, hogy mi legyen a tejtermékek előállításakor visszamaradt savó sorsa, már az üzem megalakulásától foglalkoztatta a Sárréti Tej vezető szakembereit. Nagyobb erőfeszítéseket az értékesítésre azonban csak 1975-től tettek. Addig a savó egy része a szennyvízelvezető csatornákba került. Az már régóta köztudott, hogy a savó jól segíti az állatok emésztését. Ezért a gazdák örömmel fogadták a vállalat ajánlatát, azt tudniillik, hogy a községekben felállított tartályokból hordják haza a savót. Az értékesítés egyáltalán nem okozott gondot. így ma már 11 településre szállítja rendszeresen a Sárréti Tej ezt a mellékterméket. A háztáji és kisegítő gazdaságok példájára azután a nagyüzemekben is megszervezték a savó etetését Elsőként a füzesgyarmatiak „ébredtek”. A Vörös Csillag Tsz naponta 10 ezer litert hasznosít állattenyésztésében. A gyomai Alkotmány Tsz is a vásárlók közé tartozik. A hunyai Hunyadi Tsz pedig még ünnepnap, vasárnap is elviszi megszokott adagját. A savó 75—80 százalékát egyébként a kisegítő gazdaságok hasznosítják. Mezőbe-» rényben naponta 10 ezer litert etetnek fel a gazdák a sertésekkel. A vállalat a tej felvásárlásának növelésével párhuzamosan az idén már várhatóan 10 millió litert értékesít. Olyan üzlet ez, amellyel mindenki jól jár. A Sárréti Tej tavaly a savó értékesítéséből másfél millió forint nyereséget könyvelhetett el.
