Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-18 / 141. szám

o 1981. június 18., csütörtök Kereslethez igazodó termelés Közérzet és vélemény n feldolgozás tapasztalatai a hütőházban Eddig hatszáz hektáron fejezték be a zöldborsó betakarítását A Békéscsabai Hűtőház­ban június 8-án kezdték meg a zöldborsó feldolgozását. A gyár ebben az évben 1600 hektáron termeltet zöldbor­sót. A legnagyobb termesztő a hí késcsabai, valamint a Hidasháti Állami Gazdaság. A két nagyüzem több mint ezer hektárt hasznosít zöld­borsóval. Kísérletképpen az idén az újkígyósi Aranyka­lász Tsz-ben is vetettek eb­ből a zöldségféléből. A betakarítás és feldolgo­zás eddigi tapasztalatai sze­rint a termés alatta marad a tavalyinak. A nagy száraz­ság rhiatt rossz volt a kelés. A májusi szárazság pedig kedvezőtlenül befolyásolta a növények fejlődését. Eddig 600 hektáron fejezték be a zöldborsó „aratását”. A be­érkezett nyersanyagból 1200 tonna fagyasztott terméket állítottak elő. A továbbiak­ban az időjárás alakulásától függ, hogy a tervben meg­határozott 4 ezer 500 tonna mélyhűtött borsó elkészül-e. Ennek a mennyiségnek vár­hatóan a 70 százalékát szál­lítják exportra. A hűtőházban a földieper feldolgozása befejező szaka­szához közeledik. A szamóca termőterülete a gyár közvet­len környezetében kicsi, az innen felvásárolt termés mennyisége nem számotte­vő. Az exportra szánt 8—10 tonna mélyhűtött földiepret a Duna-kanyar kistermelői­től, kiskertjeiből vásárolja fel a gyár. A megyében ugyanakkor elkezdték húsz hektáron a földieper termő- területének felújítását. A nagyüzemek további tíz hek­táron telepítenek ilyen gyü­mölcsöt. Az elmúlt tíz év legna­gyobb termését ígéri a zöld­bab. A ceruzabab feldolgo­zása két hét múlva kezdődik. A gyár ceruzababot kisker­tekben, összesen mintegy húsz hektáron termeltet. A termelési kedv igen jónak mondható, ami azt bizonyít­ja, hogy a termelők az árak­kal elégedettek. Meggyből közepes termés Várható. Az elpalántázott paprika a meleg idő hatásá­ra szépen fejlődik. Ennek feldolgozása hasonló időjárás mellett augusztus végén kez­Megyénkben jelenleg 4785 kisiparos dolgozik fő- és mellékfoglalkozásban, illet­ve nyugdíj mellett. Az el­múlt 5 évben főleg a falvak­ban nőtt a létszám, mintegy 360-nal. Az építőipari szol­gáltatások iránt megnöveke­dett igény azt eredményezte, hogy egyre többen váltottak ilyen iparengedélyt. Ma már részarányuk az összes kis­iparosok 34 százalékát teszi ki. A szállítás területén 620- an. a textilruházati iparban 510-en, a vasiparban 320-an tevékenykednek. A kisipar jól illeszkedik a megye gazdaságába. Érde­mes megemlíteni, hogy a la­kossági szolgáltatások telje­sítményértékének több mint a felét ez az ágazat adja. Tavaly például ez a szám elérte a 330 millió forintot. Az arány azonban a hagyo­mányos szolgáltatószakmák­ban még nagyobb. Ilyen a méret utáni ruhakészítés, a bőr- és a szőrmeruházat gyártása, javítása. Csupán a mosás és a vegytisztításban vannak aránytalanságok. A szolgáltatásfejlesztés az utób­bi két esztendőben lett egyenletes, javult a minő­ség, emelkedett a találmá­nyok és az újítások száma. Eddig 11 kisiparos 17 szaba­dalma és újítása előtt nyílt meg az út. Négyen el is küldték termékeiket az or­dődhet. A mezőgazdasági nagyüzemekben a karfiol pa­lántázásával még két hetet várnak. Az utóbbi években meg­nőtt a kereslet a világpiacon a zöldspárga iránt. Ezért a hűtőház szakemberei e zöld­ségféle termelésszervezéséhez kezdtek. Számítások szerint mintegy 30—40 hektár ter­mőterületre lenne szükség az igények kielégítéséhez. A zöldspárga termesztése első­sorban a kiskertekben gazda­ságos, az ára igen kedvező, kilogrammonként 25—26 fo­rintot is fizetnek. A szerve­zők azonban, mint annak idején a ceruzabab esetében, most is nagyfokú termelői bizalmatlansággal találják szemben magukat. A Békéscsabai Hűtőház­ban ebben az évben 22 ezer tonna termék előállítását tervezik. Ez 4 «százalékos termelésnövekedést jelent. Az első exportszállítások a jövő héten kezdődnek. A szágos újítási és találmányi kiállításra. A KIOSZ megyei választ­mánya az elmúlt év tava­szán felmérte a kisipari mű­helyek felszereltségét, a kor­szerűsítés lehetőségeit. A kép nem a legkedvezőbb. Ennek oka, hogy csaknem 500-an nyugdíj mellett vállalnak munkát. 980-an pedig má­sodállásban dolgoznak. Ezek nagy része nem vásárol kor­szerű gépeket, berendezése­ket, és a hitelfeltételek sem eléggé ösztönzőek. örvende­tes viszont, hogy egyre több kisiparos vállal készenléti szolgálatot, és 215-en járnak más településekre dolgozni. Üj szervezeti formát jelent a mesterek háza, amelyet elő­ször Békéscsabán alakítottak ki. A VI. ötéves tervben kor­szerű körülmények között gyakorolhatja mesterségét a 32 kisiparos. Ugyancsak si­keres kezdeményezés volt a szövetkezeti formában létre­hozott szolgáltatóműhelyek, amelyek felépítésében a szarvasiak jártak az élen. Az elkövetkezendő öt évben folytatják az akciót, amely összességében 100 új kisipari műhely megnyitását jelenti. Ezenkívül átalakítják, fel­újítják a kihasználatlan szervezeti székházat. Mező- kovácsházán, Békésen, Déva- ványán már ilyen műhelyek­ben dolgoznak a mesterek. gyár mélyhűtött termékei­nek 50—60 százalékát érté­kesíti tőkés piacokon. A feldolgozás eddigi ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy a karbantartók a téli hónapokban jól dolgoztak. Fejlesztésre ez alatt az idő alatt nem került sor. A hűtő­házban nagy várakozással te­kintenek az év végén kezdő­dő rekonstrukció elé. Az idén egy hónappal hamarabb fejezik be a termelést, hogy decemberben hozzákezdhes­senek ehhez a halaszthatat­lan munkához. A feldolgozási idő lerövidülése miatt az ed­digieknél is szervezettebb te­vékenységre van szükség. A rekonstrukció során a hűtő- rendszert újítják fel. húsz év óta először kerül sor ilyen jellegű „karbantartásra”, amikor is a szigetelő anya­gokat kicserélik. A decem­berben kezdődő felújítást a szezon kezdetére fejezik be. Kép, szöveg: Kepenyes János fl magyar mezőgazdaság Lipcsében Lipcse nevének hallatán a ha­gyományos tavaszi és őszi vá­sárok jutnak az eszünkbe. A lipcse-markkleebergi kiállítási terület ad azonban otthont az ötévenként rendezett nemzetkö­zi mezőgazdasági kiállításnak, az AGRA-nak is. Ez a bemutató az idén június 20-tól július 12-ig várja látogatóit. A szervezők ar­ra törekednek, hogy az ideláto­gató szakemberek minden szem­pontból kielégítő képet kapjanak a kiállító országok mezőgazda­ságának és élelmiszeriparának fejlődéséről. Ezért lehetőséget nyújtanak egyebek között do­kumentációs kiállításra, szak­mai találkozók és tájékoztatók szervezésére. Lesz AGRA-n élő­állat-bemutató is. A KGST-országok összesen mintegy 10 ezer négyzetméter­nyi kiállításából a Hungexpo szervezte magyar bemutató több mint 500 négyzetmétert foglal el. A bemutató látogatói jól példá­kat láthatnak majd a mezőgaz­daságban és az élelmiszeripar­ban folyó nemzetközi együttmű­ködésre. Láthatják az MTA Martonvásári Kutató Intézetének növénytermesztési eredményeit, továbbá a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban, a Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszerben, a nádudvari KITE, megvalósított, korszerű gazdálkodási módszere­it és termékeit. Az iparszerű állattenyésztést az ISV, a KA- HYB és a HUNGAHYB képvi­seli majd Lipcsében. Kiemelt témaként szerepel az AGRA-n a magyar . üdítőital­gyártás, mindenekelőtt a hazai alapanyagokból készült üdítő italok bemutatása. Ezekből a lá­togatók kóstolhatnak is a hely­színen. A nemzetközi mezőgazdasági kiállítással egyidejűleg tartják Lipcsében a KGST mezőgazda- sági állandó bizottságának soron következő ülését is. Ehhez kap­csolódik a ,,Mezőgazdasági gé­pek karbantartása és javítása” című kiállítás. Az AGRA-n a magyar MEZÖGÉP-ipar is kiál­lítja a KGST komplex program­jának keretében gyártott újabb gépeit. Szolgáltató kisiparosok Amivel senki sem ért egyet, az a hó végi hajrá... Gépállomás, gépjavító “állomás, a MEZŐGÉP, majd a Szellőző Művek gyáregysége. Az elmúlt harminc évben állandó változás, előbb rendeltetésében, azután a gyártott termékekben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Szellőző Művek sarkadi gyáregységében a korszerű üzemmé szer­veződés közepette hogyan alakul a munkások közérzete, mi a véleményük a termelésről, s minderre mit válaszol az igazgató. Zsúfolt műhely. A készülő berendezések részegységei között szűk folyosók... A kezekben hegesztőpisztolyok, csőkulcsok, villáskulcsok1... — Mit mondjak? -Az itt dolgozók közül sokam már másutt is szerencsét próbál­tak, azután visszajöttek. Most is úgy dolgozunk, mint har­minc éve. A villanymotorok tengelyére kalapáccsal ütjük fel a járókereket. Célszer­számra eddig nem futotta. Az erős ütéstől sok a hibás be­rendezés ... Ja, persze, hogy milyen a közérzetünk? Hát, jó. Igaz, szörnyen meleg van. Nem is tudom miért nem szereltünk már fel itt a Szel­lőző Művek gyáregységében a műhelyekbe szellőzőbe­rendezést?. .. Vagy legalább egy hűtőszekrényt állítottak volna minden nagyobb mű­helycsarnokba. Hogy eddig nem mondtuk volna el mind­ezt? De, hisz már többször is szóvá tettük — s miközben Várdai Imre hegesztő be­szél, arcáról izzadságcseppek gördülnek alá. Harminc évet töltött, rövid megszakítással mostani munkahelyén. Láttunk már néhány új berendezést. De kisgépet, ami a munkát gyorsabbá teszi, már kevesebbet. Képzelheti, több ezer anyát villáskulcs* csal meghúzni mennyi idő. No, de ennek vajmi kevés köze van a hó végi hajrák­hoz — néz Várdai Imrére Marcsó Albert lakatos. — Mi ezt nem nagyon ért­jük. Azt viszont látjuk, mi­előtt egyegy sorozat kifut, túlmunka jár mindannyiunk­nak, amikor pedig az új so­rozattal indulunk, napokig keressük a munkát... Igaz az utóbbi időben már sokat javult a helyzet — folytatja az előbbi gondolatsort a he­gesztő. Azután témát vált. — Akik a normát megálla­pították, okos emberek le­hettek. Ez bizonyos. De va­jon, akik a mostani teljesít­ményt ránk szabták, tisztá­ban vannak-e a feltételek­kel? — Hogy mi a vélemé­nyünk a csoportbérezésről? Tudomásul vesszük. Nem egyforma teljesítményre ké­pesek az emberek, hogy mi­ért, azt már ne részletezzük. Tény, hogy aki 80 százalékot ér el, az is annyit kap, mint aki a dupláját teljesíti. Ezért azután motyogunk, ha valaki lazít. Nekem is mondják oly­kor türelmetlenül, meddig vacakolsz még?! Valahogy el kell érnünk, hogy ne a jók lustuljanak a lemaradók­hoz ... Azt halljuk minde­nütt, aki többet dolgozik, az kapjon többet. De itt nem így van ám! Az átlag jár mindenkinek. Most aztán ösztönző prémiumrendszer­rel kísérleteznek. Talán ez jó lesz? Lehet, jobb mint volt... — tűnődik Várdai Imre. — A gondok ellenére is megtaláljuk a számításun­kat. A környező üzemek kö­zül, még itt fizetnek a leg­jobban — mondja a lakatos. A festőcsarnokban frissen festett ventillátorok. A fes­tékszag átjár mindent... — Egyszer már elmentem innen. A hároméves távoliét alatt sok minden megválto­zott. Jobbak a körülmények, többet fizetnek. Jó a kapcso­lat a vezetőkkel. Amit hiá­nyolunk, az a védőital. Az erre elkülönített pénzt ez év­től alapbéresítették. Addig tejet és cukrot kaptunk. Most a szakszervezethez fordul­tunk, hogy változtassák meg az intézkedést — tájékoztat Bagi Sándor festő szakmun­kás. — Negyedévenként járunk orvosi vizsgálatra. Egészség­re ártalmas munkán dolgo­zunk. A két hiányzó festő szakmunkás helyett is el kell látni a munkát. Különösen a hó végi hajránál nagy a meg­terhelés. Rövidesen egy svéd zsírtalanítót állítanak üzem­be. Azt ígérték, hogy ezt kö­vetően megváltozik a hely­zet — magyarázza Patkós Sándor. Valach Endre, a gyár igaz­gatója türelmesen végighall­gat. — A leglényegesebbel kez­dem. Két új csarnok épül a régiek tőszomszédságában. Ezek egyenként ezer négyzet- méteresek. Az átadást illető­en, amelyet többszöri módo­sítás után 1982 elejére ígér­tek, átszervezzük a gyár bel­ső rendjét, termelését. Lerö­vidül az anyagmozgatás útja, és minden bizonnyal több ■hely lesz az üzemcsarnokok­ban is. Addig azonban na­gyobb változást nem terve­zünk. Amit a célszerszámokról, kisgépekről hallott, az igaz és jellemző. Vannak az em­lítettnél jobban felszerelt műhelyeink is, i de különö­sebb okunk a dicsekvésre nincs. Azt már kiszámítot­tuk, ha az anyacsavarok meghúzásához használható, levegővel működtetett kisgé­pekkel szerelnénk fel a mű­helyeket, akkor előbb nagy nyomású levegőt kell biztosí­tani. Ez százezer forintba ke­rül . í . • Az egyéni darabbérrend­szer bevezetésére adminiszt­ratív korlátok miatt nincs lehetőségünk. A bérezés to­vábbfejlesztésére azonban feltétlenül szükség van. Első lépésként bevezettük a pré­miumrendszert. A későbbi­ekben a bérezésben további változtatást tervezünk. Az egyenlősdivel mi sem értünk egyet. A hó végi hajrá egyértel- ‘műen munkaszervezési hiá­nyosságokra vezethető visz- sza. Hiányos a technológiai, anyagi felkészülés. Ez olyan tényező, amelynek megoldá­sa nem a munkásokon mú­lik. Vállalati, illetve gyári feladat. Az elmúlt hetekben hozott intézkedések hatására már javult a helyzet. A hűtőszekrényigényről még nem hallottam. A védő­itallal kapcsolatos dolgon is érdemes elgondolkodni. És mivel befúvó rendszerű fű­tése van a gyárnak, ezek a berendezések nyáron hideg levegőt is szállíthatnak. A munkások észrevételei tehát a gyár igazgatója sze­rint is valóságos gondokat tükröznek. Hogy azokat mi­korra oldják meg? Az a vá­laszból nem tűnt ki. Valach Endre azonban a válaszadást követően külön is hangsú­lyozta: „Mi a gyárban az átlagosnál jobban támaszko­dunk a dolgozók véleményé­re ...” Ez feltehetően a gyors in­tézkedések biztosítéka. K. J. A napokban befejeződött hazánk második legforgalmasabb nyugati határátkelőjének átépíté­se Sopronban. A határállomás területileg'nem növekedett, de az útlevél- és vámellenőrző pontok ötletesebb elhelyezésével, áteresztőképességét mintegy kétszeresére emelték. Így a hosszan tartó várakozások megszűntek, s a turisták a korábbinál lényegesen rövidebb idő alatt léphetnek be, illetve ki az újjáépített határátkelőn. A képen: az újjáépített közúti ha­tárátkelőhely (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom