Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-03 / 128. szám

1981. június 3.. szerda JEGYZET Papíron nálunk is lehet Az egyik tervezőin­tézet fiatal építészei meg­tervezték legújabb lakó­telepüket. Ugyanúgy, mint a többit, ezt is 4—10 emeletes épületekből, a megszokott építési mód­dal. Aztán fogták magu­kat, s ugyanarra a terü­letre terveztek egy másik lakótelepet. önszorga­lomból. Olyat, amelyet beruházóként maguknak rendelnének. Ebben a tervben először is nem gyalulták simára az épí­tési területet, hanem meghagyták a még jó ál­lapotban levő házakat. Így „nyertek” 200 lakást. Ezután egyemeletes, te- tőtér-beépítéses — de to­vábbra is panelos tech­nológiájú — épületekből megterveztek 2 ezer la­kást. Igaz, hogy így — a szabvány szerint terve­zett lakótelephez képest — 400 lakást veszítettek, csakhogy a lakások átla­gos alapterülete 53 négy­zetméterről 65-re nőtt, s ez egyáltalán nem mellé­kes szempont manapság. S ami ugyancsak lénye­ges: az egy lakásra jntó költségek csökkentek. Az első, úgymond hivatalos változat lakásainak brut­tó költsége: 756 ezer fo­rint, a csupán kedvtelés­ből alkotott lakásoké — az alapterület növekedé­se ellenére — 44 ezerrel kevesebb. A kísérletből — termé­szetesen — levonható néhány tanulság. Először is: tévhit, hogy a gazda­ságosság hívja életre a mai 5—11 szintes lakóte­lepeket. Ugyanannyiból, ugyanazokkal az eszkö­zökkel — tehát a sokat szidott panelból is — le­het alacsonyabb, szebb lakóterületeket kialakí­tani. Másodszor: ha ez így igaz, akkor miért tartja magát ma is az előbbi tévhit, és az építészek­ben miért született meg ilyen sokára ez a felis­merés? Pedig figyelmez­tető jel volt — van — elég: a betonerdőből né­mi menekülést kínáló víkendházpszichózis; az iparszerű termelés alap­vető törvényét — már mint az olcsóságot — negligáló gyakorlat: no és a legfontosabb, hogy a világ sok táján bebizo­nyították, zsákutca i kö­zépmagas, magas házas lakótelep, mert azt ön­szántából kevés ember választja lakóhelyül. Végül visszatérve a hazai építészcsoporthoz: tagjai váltig hangoztat­ják, hogy nem találtak fel semmi újai, a világ nem egy táján építenek ilyen emberléptékű lakó­helyeket. Nálunk nem le­hetne? Németh K. Géza | Füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz Laboratórium a termelés szolgálatában A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet állattenyésztésében az el- * múlt két évtizedben több­szörösére nőtt a termelés. Ma a tizenkétezer hektáros tsz ben 15 ezer juhot, 1500 te­henet, három és fél millió pecsenyecsirkét, 28 ezer ser­tést, több százezer tojóhib­ridet tartanak, értékesítenek évente. Csak sejteni lehet, mekkora szerepe van a jól szervezett munkának, annak, ha a például egy-egy kilo­gramm súlygyarapodásnál néhány grammal csökkentik a takarmárvyfelhasználást. A szükséglet hívta életre _ Három évvel ezelőtt ha­tározta el a termelőszövet­kezet vezetése, hogy a szá­las és silótakarmányok, a koncentrátumok és a talaj vizsgálatára laboratóriumot hoz létre. Az üzemi „boszor­kánykonyhát” a szükséglet hívta életre. A döntés meg­hozatalában tudatos gazda­ságfejlesztési elképzelések egyikének szereztünk így ei - vényt. Ügy gondolom, a ter­melés egy olyan területen láttunk munkához, amelyet eddig úgyszólván sehol sem tartottak közvetlenül üzemi feladatnak — ismertette a laboratórium létrejöttének előzményét Barkóczi István, a tsz általános elnökhelyet­tese._______________/ — Ma már igen sokféle kísérletet folytatunk, „figyel­jük” a talaj tápanyagtartal­mát, szerkezetét. Kétségte­len azonban, hogy a méré­sek, kísérletek többsége az állattenyésztés gazdaságo­sabbá tételét szolgálja. Az iparszerű hústermelés szigo­rú technológiája csak kiváló minőségű takarmányok ete­tése során hozhatja a vart eredményt. Ha egy-egy alap­anyagból kevesebbet teszünk a takarmánykeverékbe, az állatok nem fejlődnek kellő­en, a túladagolás pedig pa­zarláshoz vezet. Ezt bizonyít­ják eddigi méréseink is — hallottuk Csonti Ferenctol,a laboratórium vezetőjétől. Létjogosultságát nem lehet vitatni A szövetkezet laboratóriu­mában 1978-ban kezdték meg a munkát. A következő év­ben már a környező mező- gazdasági üzemeknek is foly­tattak vizsgálatokat. Tavaly az ebből származó bevételek összege meghaladta az 500 ezer forintot, amely annyit jelent, képes fenntartani ön­magát. De, amikor a közös gazdaság vezetői azt mond­ják, létjogosultságát nem le­het kétségbe vonni, mégsem önfenntartó képességét tart­ják- elsődlegesnek. — A hangsúlyt a megelő­zésre fordítjuk. Még a ta­karmánykeverékek készítése előtt megcsináljuk az alap­anyagok vizsgálatát. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a tsz takarmánygazdálkodási csoportjával. Ez az együtt­működés teszi lehetővé, hogy az állatok elé, lehetősége­inkhez képest, tökéletes ta­karmány kerüljön. Minden bizonnyal ez is közrejátszik abban, hogy ez a fő ágazat az elmúlt években a nehe­zebb közgazdasági körülmé­nyek ellenére is töretlenül fejlődött — mondja Csonti Ferenc. A laboratórium fontos szol­gáltatásokat teljesít. Egyik nagy előnye, hogy nem kell sokat várni a vizsgálatok eredményére. Ma már azon­ban közvetlen szolgáltatás jellegén túl egyéb feladatok- ^ nak is eleget tesznek az ott dolgozók. Két évvel ezelőtt, a Békés megyei Takarmányozási ^ és Állattenyésztési Felügyelőség megbízásából kezdtek hozzá a zeolit hatásvizsgálatához. Először is arra voltak kíván­csiak, milyen szerepet tölt be ez az ásvány az almozás- nál. A zeolit ugyanis leköti az ammóniát, és ezzel az ál latok számára kedvezőbbé teszi az oxigén felvételét. A labor vállalkozó szelle­mű dolgozói, élükön a ve­gyészmérnök Csonti Ferenc­cel azonban nem érték be ennyivel. Azt kezdték ku­tatni, hogy a zeolitok milyen mértékben segíthetik a ba­romfiaknál a takarmány hasznosulását. A kísérlete­ket rövidesen alkalmazás kö-, vette. Az ásvány viszonylag magas ára mellett is egy ki logramm hús előállításakor megközelítőleg egy forint megtakarítást értek el. Ez hárommillió broylercsirkénél már nem is olyan kis szám... A „híd” szerepében A további kutatásokra pe­dig szerződést kötöttek az Országos Ásvány- és Ércbá­nyák Vállalattal, valamint a Szegedi Biológiai Központ biofizikai intézetével. A la­boratórium tehát a „híd” szerepében? — Nagy szükség van az olyan „alkotó műhelyekre”, amelyek segítenek áthidalni azt a távolságot, amely a tu­dományos kutatás és 'a gya­korlat között van. Az itt meghonosodott életszerű szemléletnek sok egyéb ered­ményéről is számot adha­tunk — hallottuk a vegyész- mérnöktől. Ide sorolható többek közt a szénatartósító szer, ame­lyet már szabadalomként is elfogadtak. Használata lehe­tővé teszi, hogy a szénát az eddigi húsz helyett 35 szá­zalékos víztartalom mellett kazlazzák. A nagyobb ned­vesség miatt a szárról nem pereg le a magas fehérjetar­talmú levél. Eredményes kísérletet folytatnak a gyümölcsösök­ben a fagykár megelőzésére. Az erre a célra készített szer vizsgálatát a Szegedi Bioló­giai Központ biofizikai inté­zete folytatja. Ebben az év­ben a közös gazdaságban harminc hektáron próbálták ki hatását, sikerrel. Az ország tudományos in­tézeteinek segítségével még sok más területen folytat­nak vagy terveznek kísérle­teket- A- tervek megvalósítá­sa elképzelhetetlen lenne anélkül a fejlesztés nélkül, amelyre ebben az évben ke­rül sor. Még az idén átad­ják az új 200 négyzetméter alapterületű laboratóriumot. A fejlesztéstől a tsz-ben azt várják, hogy mind az állat- tenyésztésben, mind a nö­vénytermesztésben olyan megalapozott információkat juttat a szakemberek kezé­be, amellyel tovább javul­hat a termelés gazdaságos­sága. Kepenyes János A gőzgép feltalálása után meredeken emelkedett a föld mélyének kincse, a fe­kete gyémánt értéke, majd az elektromosság elterjedése, az erős iparosodás egyenesen nélkülözhetetlenné tette. A múlt század végén divatos újságcikktéma volt, hogy vajon meddig lesz elég a világ szénvagyona, és pesz- szimista jóslatok láttak nap­világot a szén utáni kor­szakról. A robbanómotorok feltalálása után viszont a kőola'j lett a sztár, és né­hány évtized után az embe­riség hozzászokott, hogy az autók, a hajók és a repülő­gépek. mozdonyok után az erőműveket is könnyebben kezelhető, kevésbé szeny- nyező olajjal táplálják. A 60-as években Nyugat-Eu- rópában és az USA-ban bá­nyászsztrájkok dúltak: sisa­kos emberek állták el azok­nak az útját, akik a bányák örök időkre való lezárására indultak. Kevesen hitték, hogy egyszer majd le kell verni a lakatot a tárnák aj­tajáról, és a szénbányászat visszanyeri régi rangját. Az olaj és szén árviszonyában bekövetkezett átalakulás oda­vezetett, hogy ma már a ré­gen ' szinte értéketlennek vélt tőzeg- és bamaszénte- lepeket is érdemes feltárni és kiaknázni. A fejlődés következtében napjainkban a szén nem­csak energiahordozóként jön számításba. Az iparilag fej­lett országokban hatalmas összegeket költenek azokra a kutatásokra, amelyek a kőszén gazdaságos átalakí­tására, továbbfeldolgozására irányulnak. Az egyik ilyen téma a szén — magas hő­mérséklet és nyomás segít­ségével történő — gázzá ala­kítása. E módszer előnye, hogy lehetővé válik a szén energiájának hatékonyabb hasznosítása, ugyanakkor a széngáz elégetésekor nem marad vissza annyi szeny- nyező égéstermék, mint szén­tüzeléskor. De a szénből nyert gáz továbbfeldolgozá- sa hasznos termékek előállí­tására is módot nyújt. Első­sorban vegyipari anyagokról van szó: a szénből ammóni­át, valamint ként lehet gyártani, kerámiai anyago­kat és műtrágyát. Nagyon felgyorsultak ezek a kutatá­sok, hiszen a szénátalakítás­sal esetleg földgázt lehet majd helyettesíteni. Az sem lehetetlen, hogy a szénfelhasználás nagymér­tékű korszerűsítése, az új széntechnológiák a mainál jóval lejjebb nyomják az olaj iránti igényeket, és előbb-utóbb visszahatnak az olaj iránti keresletre, tehát az olajárra is. Képünkön: a régi csille helyett szállítóhevederen jön a szén a bányából. A Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat orosházi malmában kilós csomagokba tasakolják a lisztet Fotó: Veress Erzsi Eredményes fajtaátalakitás a szarvasmarha-tenyésztésben Országosan a negyedikek A múlt héten értékelte az utóbbi két év munkáját a TIT Békés megyei Szerve­zetének mezőgazdasági és élelmiszeripari szakosztá­lya, valamint agrártörténeti és. természetvédelmi munka- csoportja. Az elemzésből ki- ! derül, hogy az eltelt két év jelentős változást hozott a szakosztály életében. Az elő­adások, rendezvények szá­mát tekintve országosan a negyedikek, de szembetűnő a minőségi változás is. Elég megemlíteni az első ízben 1979-ben megrendezett és az­óta hagyományossá vált szarvasi Tessedik Sámuel nyári egyetemet, amely nagy népszerűségre tett szert. A két év előadásai közül leg­inkább a háztáji termelés­sel, élelmiszeriparral, mező- gazdasági nagyüzemek ker­tészeti termelésével, növény- termesztéssel, állattenyész­téssel foglalkozók vonzották a hallgatókat. A jövőben a TIT-szakosztály és -csoport fokozza a társszervekkel — köztük az MTSZ-szel — va­ló együttműködést, és ren- [ dezvényeire erdőgazdálko­dással. vadgazdálkodással és vízgazdálkodással foglalkozó szakelőadókat is meghív. Az • elképzelések között szerepel a középkorúak fokozottabb bevonása a szakosztály mun­kájába. A hazai szarvasmarha­tenyésztés fajtaátalakító programjának elmúlt 8 évi eredményeit összegezte az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelő­ség. A szakemberek megál­lapították: a külföldről im­portált Holstein-fríz fajta immár hosszabb távon iga­zolta a tejtermelésben már korábban jelzett fölényét. Az elmúlt évi összesítések szerint a törzskönyvezett ál­lomány átlagosan 2300 liter­rel adott több tejet, mint a hazánkban honos magyar­tarka fajta — amely viszont továbbra is tenyésztésben marad, miután a hústerme­lésben kiválót nyújt, és tej­termelése is fokozható, rá­adásul a kistermelésben egyenesen nélkülözhetetlen. Az OTÁF adatai szerint a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésére hozott kormány- program megvalósítása so­rán Kanadából és az Egye­sült Államokból 170 tenyész- bikát.fctöbb mint 22 000 üszőt hoztak be, és a mesterséges megtermékenyítés fellendí­tését is lehetővé tették im­portsperma behozatalával. A törzskönyvi adattárban ta­valy 18 ezer Holstein-fríz ál­latot tartottak számon; ezek az átlagosan 295 napig tartó tejtermelési szakaszban 6 ezer liter tejet adtak. Egé­szen kiváló eredményeket ér­tei» el azok az állatok, ame­lyeket az állattenyésztési sze­lekció nyomán kiemeltek társaik közül, és továbbte- nyésztésüket magas szintű genetikai munkával bizto­sították. Az úgynevezett bi­kanevelő tehenek — ezektől várják a legjobb képességű hím utódokat — az elmúlt év­ben 7400 liter tejet adtak, pontosan kétszer annyit, mint a hazai magyar-tarka fajta elmúlt évi átlagtermelése. A tejtermelésbe szakosodás már maradandó nyomokat hagyott a magyar-tarka ál­lományban. Nyolc év alatt a mintegy 460 000 magyar­tarka tehénből 380 000-et vontak Holstein-fríz keresz­tezésbe. Az elmúlt évben már több mint 200 ezer „ve­gyes génű” tehenet tartott nyilván a felügyelőség. Részleges fajtaátalakítás­ra került sor a hústermelés­re szakosított szarvasmar­ha-állományban. A kijelölt 75 000 anyatehén csaknem kétharmad részét húshaszno­sítású fajtával, a külföldön igen elterjedt Limousinnal, Hereforddal termékenyítet­ték. Az utódok hústermelő képessége az adatok szerint a keresztezés eredményeként fokozatosan növekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom