Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-12 / 109. szám

KÉPERNYŐ Szeretők és házastársak Magyarország a külföldi történetírásban A férfi és a nő kapcsolata örök téma. Mindenkit érde­kel, de főképp a harmincon innenieket. Ezért mondható szerencsésnek a békéscsabai ifjúsági presszó legutóbbi rendezvényének témaválasz­tása. Különös, hogy mégsem voltak túl sokan kíváncsiak a két fiatal művésznő, Dévai Nagy Kamilla és Mezei An­namária „Szeretők és házas- társak" című műsorára. Pe­dig már a mottó is sokat sejtetett: „Ha férfi nem vol­na és asszony nem volna, édes boldogságom ürmöt nem kóstolna." Nemigen élt olyan író, köl­tő, akit sohasem ihletett meg az egyik legörökebb és leg­emberibb érzés, a szerelem, így hát annak, aki erről a témáról kívánja műsorát összeállítani, nincs nehéz dolga, hacsak épp a rengeteg lehetőség nem okoz nehézsé­get. A másik gondot pedig a téma „agyonrágottsága" je­lentheti, hisz nem könnyű már erről újat, újszerűén mondani. Dévai Nagy Kamil­la és , Mezei Annamária jó nyomon indult el, amikor a humor szemszögéből próbált közelíteni. Kár, hogy ezt a koncepciót nem sikerült kö­vetkezetesen végigvinni a mintegy egyórás műsoron, hisz például „Szabó Lőrinc „Semmiért egészen" című tragikusan komoly verse is megfért a sorban. A komoly kezdés után ki­csit nehezen talált rá a vi­dámság útjára a művészpá­ros. Ahogy fokozatosan de­rült jókedvre a közönség, úgy Új kísérleti taneszköz Harminc kísérlet elvégzé­sére alkalmas elektrotechni­kai taneszközt szerkesztett Szabó Antal, a jászberényi 606. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet tanára. Az első példány a hűtőgépgyár segítségével a közelmúltban készült el. Alkotóját az or­szágos fizikai taneszköz-ki­Tv-sorozat jövőnk titkairól Jövőnk titkai címmel 9 ré­szes ismeretterjesztő sorozat vetítését kezdi meg május 13-án a televízió. Czeizel Endre genetikus ezúttal har­madik alkalommal vállalko­zott arra, hogy szűkebb szak­területe, az emberi öröklés­tan eredményeiről és problé­máiról beszéljen a televízió nyilvánossága előtt. A hetente jelentkező soro­zat a jövővel foglalkozik ko­runk' gondjainak ismereté­ben. Az előadások a geneti­ka szakterületének problé­máiból indulnak ki, s ezek jövőbeni megoldási kísérlete­it vázolják fel. Az egyes ré­szekben meghívott szakem­berek vitatják meg az el­hangzottakat. és saját tapasz­talataikkal. ismereteikkel egészítik ki a témákat. került mindinkább elemébe Mezei Annamária, akinek egyénisége, alkata sokkal in­kább közel áll a bővérű, né­ha kicsit parlagi humorhoz, mint például árva Bethlen Kata drámai monológjához. A hallgatósággal leginkább a rafinált humorú székely pa­raszt dekameron előadásával sikerült kontaktust teremte­nie. Már önmagában is érdekes együtt látni két teljesen kü­lönböző alkatú előadót, hát még, ha két művészeti ág öt­vöződik érdekes egységgé előadásukban? Dévai Nagy Kamilla többnyire egyedül szokott a pódiumra lépni, el­maradhatatlan gitárja kísé­retében. Különös, hogy most inkább kísérője, mint önálló résztvevője volt az estnek. Igaz, egyéniségéből így is megérezhettünk valamit, ha mást nem, hát azt, hogy sokszínű. A humoros-szatiri­kus, megzenésített állatme­séket ugyanolyan élvezetesen tolmácsolta, mint a népdalo­kat. Igaz, ez utóbbiak nem­igen illettek az est hangula­tához, arra viszont alkalma­sak voltak, hogy megcsillant­sák a művész másik — és talán értékesebb — oldalát. Ha döcögve indult is ez a produkció, ha voltak is gyen­ge pontjai, azért azt senki sem mondhatja a résztvevők közül, hogy unatkozott. Hi­szen bőven volt lehetőség a kacagásra, s ki kívánhatna ennél kellemesebb szórako­zást hétköznapi estén? — gubucz — állításon kitüntették: az el­més szerkezetből eddig két­százhatvan darabot rendeltek a különböző iskolák. Az új kísérleti eszköz lé­nyegesen olcsóbb, mint a ha­sonlók, s alkalmazásával a villamosipari pályára ké­szülő fiatalok — általános és közéoiskolások — megismer­hetik a villamosság alaptör­vényeit. Pihenő... „SINE IRA ET STUDIO", „harag és előítélet nélkül” — így fogalmazta meg Tacitus a történetíró alapvető köte­lességét. Maradéktalanul ez sosem valósulhat meg, hi­szen minden történelmi munka szükségképpen korá­nak terméke, magán viseli szerzője világnézeti, nemzeti és társadalmi hovatartozásá­nak jegyeit, ezek pedig meg­határozzák a téma megköze­lítését. Mégsem érvénytelen a tacitusi szabály, hiszen a történészeknek választ kell adnia a „miért”-re is, az események okait, mozgatóru­góit is föl kell tárnia, már­pedig tudatos elfogultsággal, a válasz előzetes eldöntésé­vel ez lehetetlen. Az állás- foglalás, sőt az elkötelezett­ség nem összeegyeztethetet­len a jó történetírással, de a hamisítás, a tudatos ferdítés, az idealizálás vagy a meg­alapozatlan bemocskolás igen. Természetesnek kell ven­nünk, hogy közelebbi és tá­volabbi szomszédaink, s álta­lában a külföld Magyaror­szág és a magyar nép törté­nelmét, sok esetben őket il­letve elődeiket is érintő, múltbeli szereplését nem ítélhetik meg teljes pártat­lansággal, a Magyarország­hoz fűződő kapcsolatok pilla­natnyi állása mindig jelen­tős mértékben befolyásolta a történészek gondolkodását és tollát. Azt ugyan nem mond­hatjuk, hogy a megrajzolt kép tónusát eleve meghatá­rozza a két ország politikai kapcsolatainak minősége, de az bizonyos, hogy ellenséges viszony esetében könnyen válik torzzá az ábrázolás. A másik meghatározó szempont a politikai-társadalmi beren­dezkedés. Fotó: Gál Edit A TUDOMÁNYOS IGÉ­NYŰ, modern s történetírás alig több mint másfél évszá­zados múltra tekint vissza. Ez az időszak egybeesik a polgári nemzetek kialakulá­sával, a kapitalizmusból fa­kadó gazdasági és politikai ellentétek elmélyülésével, Ke­let-, Közép-Európa népeit egymással szembeállító véres háborúkkal, és társadalmi- politikai forradalmakkal. E 150 év alatt Magyarország hol a szabadságért és a tár­sadalmi haladásért folytatott küzdelem élharcosa volt, hol pedig a legsötétebb politikai erők eszköze és részben ki­szolgálója is. Ennek megfe­lelően mindenkori jelenének és múltjának az értékelése a szélsőségek között mozgott. A szomszéd népek polgári nacionalista történetírása hajlamos volt a múltra visz- szavetíteni az újkeletű nem­zeti ellentéteket, és a ma­gyarságot a feudális nemes­séggel azonosítva, ezeréves nemzetiségi és osztályelnyo­másról beszélt. A két világ­háború között a kisantant- országok történetírása nem is igen próbálta leplezni magyarellenes elfogultságát. A Habsburgokkal és birodal­mukkal rokonszenvező oszt­rák történészek és publicis­ták a magyarokban elmara­dott szomszédot, állandó re­bellist, majd elégedetlenke­dő partnert, 1918 után pedig az összeomlás fő okozóját látták: a német történetírás alaphangját a magyarorszá­gi német nemzetiség szerepé­nek és helyzetének túlzott előtérbe helyezése határozta meg. A német nyelvű mun­kák a magyar történelem ne­gatívumait hangsúlyozó szemléletüket a távolabbi európai országok felé is jó­részt sikerrel közvetítették. A FRANCIA ÉS AZ AN­GOL-AMERIKAI történet- írásban — a politikai ellen­tétek hiánya következtében — a magyar kérdésekben a XX. század elejéig kevesebb elfogultsággal találkozunk, de az I. világháború Ma­gyarországot a demokratikus politikai módszerekben és a szociális kérdések iránti érzékenységben, az addig legmesszebbre jutó államok­kal szembenálló táborban ta­lálta, s ebből nemcsak a trianoni békeszerződés igaz­ságtalanságai fakadtak, de a békének mintegy jogalapja­ként a magyar történelem egészében leértékelésre ke­rült. A Horthy-féle ellenfor­radalmi rendszer politikája és társadalmi berendezkedése a polgári államok többsége előtt csak megerősítette Ma­gyarországnak történelmére is kiterjedő negatív megíté­lését. Nem volna azonban helyes, ha csak panaszkodnánk a történelmünkről 1945 előtt kialakított kép miatt. Elte­kintve attól, hogy sok tekin­tetben magunk voltunk okai a kritikus hangnak, voltak kifejezetten tárgyilagos, vagy egyenesen baráti írások’ is, nemcsak a régi rokonszenv, vagy az újabb politikai szá­mítások miatt „baráti” né­hány nép (pl. a lengyelek, finnek, olaszok) történetírá­sában, hanem semleges, sőt „ellenséges" oldalról is. A XVIII. századig terjedő kor­szak a komolyabb szakembe­rek írásaiban jórészt mentes volt az elfogultságtól, a XIX. és XX. század eseményeinek értékelésében pedig mind gyakrabban a politikai és vi­lágnézeti hovatartozás vált irányadóvá. Így 1848 prog­resszív vonásai többfelől is méltánylásra találtak, a Ta­nácsköztársaság és általában a forradalmi hagyományok pedig elsősorban a szovjet, és általában a marxista histo­riográfiában. A II. világhá­ború és Magyarországnak abban játszott szerepe ter­mészetesen ismét megerősí­tette a negatív értékelések hitelét, sőt a „bűnös nép” fogalmát is megteremtette. Az előbb a fasizmus, majd a kelet-európai szocialista át­alakulás elől Nyugatra tá­vozó emigránsok magukkal vitték a magyar történelem­nek mind az indokoltan, mind az indokolatlanul kriti­kus szmeléletét. AZ 1945 UTÁNI MAGYAR- ORSZÁGOT és szomszédait egyaránt érintő nagy társa­dalmi átalakulás viszont megteremtette a lehetőséget a nemzeti előítéletek fölszá­molására, a közös múlt jó és rossz vonásainak elfogulat­lan, kritikus és önkritikus tanulmányozására. A hideg­háború lezárulása és a na­cionalista történelemszemlé­let világméretű háttérbe szo­rulása a nyugati országok történetírásában is lassú for­dulatot eredményezett a ma­gyar múlt ábrázolásában, s ehhez kétségtelenül nagyban hozzájárultak az utolsó 25 év hazai politikai és gazdasági eredményei. Az utóbbi évek­ben a magyar származású külföldi tudósok is elfogul­tabbá és aktívabbá váltak. Remélhető, hogy a romanti­kus-nacionalista történelem- szemlélet helyenként tapasz­talható újraéledése (aminek a tavalyi bukaresti nemzet­közi történészkongresszuson is tanúi voltunk) csak múló jelenségnek, gyermekbeteg­ségnek fog bizonyulni, s a külföldi történetírás a jövő­ben mind inkább „sine ira et studio” fog a magyar tör­ténelemmel foglalkozni, épp úgy, ahogy nagykorúvá vált hazai történetírásunk erre következetesen törekszik ön­magunk és mások történel­mének megítélésében. Jeszenszky Géza r Értelmes emberi életet élni Szocialista társadalmunk­ban minden hatalom a dol­gozó népé; két alapvető osz­tály van hazánkban, a mun­kásosztály és a parasztság; az állami és a csoport-, vagyis a szövetkezeti tulaj­don a jellemző viszonyaink­ra. és elenyésző mértékben a kizsákmányolást nem szol­gáló személyi tulajdon: nos, ezek olyan politikai-gazda- 'iágtani tételek és igazságok, amelyeket mindenki tud, és saját életének tapasztalatai­ból ismer. Beszélünk, bár ta­lán nem mindig jókor és ele­get mindezekről a dolgokról, egy valamit leszámítva. És ez az értelmiség szerepe, hely­zete, léte és feladatvállalási köre szocialista társadal­munkban. A köztudatban — és az értelmiségiek köztuda­tában is! — úgy szerepel, hogy az értelmiségi réteg va­lahol van, az a dolga, hogy szolgálja a két osztály érde­keit, tudását a népgazdaság és a dolgozó nép felemelke­déséért kamatoztassa stb. Valami zavar van (vagy csak volt?) az értelmiségiek megítélésében, az értelmiség azonosságtudatában. Ezért is volt nagyszerű a televízió péntek esti vállalkozása, ami­kor „a köd eloszlatásának megkezdésére vállalkozott” Pozsgay Imre művelődésügyi miniszter Huszár Tibor egye­temi tanár mikrofonja előtt. Tény, hogy egy tudatalakító folyamat része volt ez a kö­zel egyórás beszélgetés, ame­lyet Értelmiség és közműve­lődés címmel sugároztak. De megfelelő időben műsorra tűzve, érdekes és érdekfeszí­tő kérdésekre választ keres­ve. Itt van például a pálya­kezdő értelmiségiek anyagi helyzete. Nemegyszer olyan mellékmunkákat vállalnak a fiatalok, és például a . sok- gyermekesek, amely éppen a főhivatásától veszi el az ener­giáját... Sőt: valahogy ép­pen az anyagi megbecsülés hiánya és sekélyessége miatt nem éppen vonzóak az értel­miségi pályák ... Majdnem elérhetetlen cél egy" fiatal ér­telmiséginek a lakás ... Van egy nagyon jól fizetett, és már-már luxusmódon élő réteg, amelynek életmódjá­ból ítélnek az emberek. Pe­dig az ő hamis értékítéletük egyensúlyromboló. Mert az autó, a ház eszköz kell le­gyen, és nem életcél. Szóval nem a jólétünket kell hibáz­tatni! A miniszter a beszélgetés végén úgy fogalmazott: el kell jutnunk odáig, hogy ne osztályokban gondolkozzunk. A gazdasági-társadalmi fej­lődés megváltoztatta a mun­kamegosztás rendszerét, így az értelmiségiek társadalmi helyét, szerepét is. Köteles­ségünk, hogy az emberre irá­nyuló szükségleteket elégít­sük ki; értelmes emberi éle­tet éljünk. (nemesi) MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: „Technikai” forradalmak a zenében. 8.57: Népdalcsokor. 9.44: Rímek és ritmusok. 10.05: MR 10—14. 10.35: Hilde Güden operettdalo- kat énekel. 11.00: Csajkovszkij: Az évszakok. 11.39: A Balogh család. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A Győri leánykar énekel. 13.50: Verbunkosok, nóták. 14.40: Élő világirodalom. 15.10: Purcell: A tündérkirály­nő. 15.28: Nyitnikék. 16.05: Szuhovo-Kobilin és há­rom kelet-európai realista. 16.31: Réti József énekel, a Ma­gyar fúvósötös játszik. 17.07: Mozgásterek. 17.32: Verdi: Nabucco. 17.45: A Szabó család. 19.15: Mindenki zeneiskolája. 20.11: Két riport. 20.41: Nóták. 21.05: A Válás (s)z! — melléklete. 21.35: Nem zavarok? 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Toronyzene. 22.50: Kihaló mesterségek. 23.00: Zenekari muzsika. 0.10: ihász Gábor táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Ifjúsági dalok. 8.20: Vonzások és változások. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedéielőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.33: Melódiakoktél. 13.30: Frid Géza: Kis magyar rapszódia. 14.00: Kettőtől hatig .. . 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Színészek zenésjáték- felvételeiből. 18.53: Moszkvából érkezett. 19.23: „Munkapszichológia". 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: Tizenkét szék. 21.04: örökzöld dallamok. 22.08: Népdalok, néptáncok. 23.15: A dzsessz a 70-es években. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Bécsi klasszikus muzsika. 11.05: Komoly, zene — könnye­dén. 11.40: Magyar művészek opera­felvételeiből. 12.30: Századunk kamarazenéjé­ből. 14.00: Népek között. 14.30: Zenekari muzsika. 15.10: Orfeusz. 16.10: Gesualdo-madrigálok. 16.30: Labirintus. 16.45: Zenekari muzsika. 17.29: Harminc perc alatt a föld körül. 17.59: Helmuth Walcha összes Bach-orgonafelvétele. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Hajnal Anna versei. 19.40: Évszázadok társas muzsi­kája — a Magyar Rádió hangversenysorozatának befejező része. Közben, kb.: 20.25: A Gépgyártól a Művészte­lepig. Kb. 20.45: A hangversenyközvetités folytatása. Kb. 21.20: Operaáriák. 21.45: A zeneirodalom remekmű­veiből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Az Equals együttes felvé­teleiből. 17.15: Nők negyedórája. Szer­kesztő: Pais Judit. 17.30: Könnyűzene női előadók felvételeiből. 17.45: Közöny. Braun Ágoston jegyzete. 17.50: A tótkomlósi pengető ze­nekar és a szentesi Sze- nyéri Dániel játszik. Népi hangszerszólók. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene magyar együtte­sek műsorából. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Földrajz. (Alt. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 8.40: Környezetismeret. (Ált. isk. 4. oszt.) 9.15: Osztályfőnöki óra. (f.-f.) 9.45: Bélyegvilág, (ism.) 10.05: Iskolatévé. Földrajz. (Ált. isk. 5. oszt.) (f.-f.) 10.40: Magyar nyelv. (Alt. isk. 2. oszt.) 10.50: Stop! 11.00: Csak gyerekeknek! (ism.) 14.00: Iskolatévé. Stop! (ism.) 14.10: Magyar nyelv, (ism.) 14.20: Földrajz, (ism., f.-f.) 15.00: Környezetismeret, (ism.) 15.40: Osztályfőnöki óra. (ism., f.-f.) 16.00: Mindenki iskolája. Föld­rajz. (f.-f.) 16.30: Történelem, (f.-f.) 17.05: Hírek, (f.-f.) 17.10: Bál Orlovszky hercegnél. 17.45: A Somogyi Könyvtár, (f.-f.) 18.20: Másfél millió lépés Magyar- országon. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. l%30: Tv-híradó. 20.00: Játék három percben. 20.05: Nád és mocsár. 21.00: Stúdió '81. 22.00: Bartók. 23.00: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Fókusz. 20.30: Autó-motorsport 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Kertünk-udvarunk. (ism., f.-f.) 21.30: Reklám, (f.-f.) 21.35: Ibrahim Dieng utalványt kapott. BUKAREST 16.05—17.15: Iskolatévé. 16.55: Fiatalok klubja. 17.40: A csehszlovák televízió 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 20.05: Román dalok. 20.35: A korona története. Cseh­szlovák játékfilm. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.55: Napszárnyúak. 17.25: Ünnepi gyűlés Dimitrije Tucovic születésének 100. évfordulója alkalmából. 19.15: Rajzfilm. 19:27: Ma este. 20.00: Tito emlékiratai. 21.00: Az idegen győztes. II. MŰSOR 16.10: Dimitrije Tucovic. (ism.) 17.15: Iskolai műsor. 18.45: A JKSZ története. 19.15: Halljuk a zenét. 19.55: Riport. 20.00: Szórakoztató zene. 20.50: Ember és idő. 21.20: Huszonnégy óra. 21.45: Válogatás az iskolatelevízió műsorából. SZÍNHÁZ 1981. május 12-én, kedden este 19 órakor Békéscsabán: A REVIZOR Bérletszünet, a Zrenjanini Nép­színház vendégjátéka. MOZI Békési Bástya: A svéd. akinek nyoma veszett. Békéscsabai Sza­badság: de. 10 és du. 4 órakor: Hófehér és Rózsapiros, 6 órakor: A repülés megszállottjai I., II. rész. Békéscsabai Terv: Ellopták Jupiter fenekét. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Csillagok háborúja I. , II. rész. Gyulai Petőfi: 3 óra­kor: Vadnyugati mackókaland, 5 és 7 órakor: óvakodj a törpé­től! Orosházi Béke: Konvoj. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A kék madár, fél 6 és fél 8 órakor: Piedone Egyiptomban. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Harmadik típusú találkozások I., II. rész, 22 órakor: Ragadozó ma­darak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom