Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
o 1981. május 1., péntek NÉPÚJSÁG A zászlóhímző asszony Változatok egy témára Valami nagyon szépet szerettem volna írni Born Miklós koreográfus szerzői estjéről. Részben azért, mert egy születésnapra mi más lehet e sorok írójának ajándéka, mint az őszinte elismerés és tisztelet? Részben pedig — s ezért engedtessék meg nekem némi elfogultság —, mert a több mint három évtizedes koreográfusi tevékenység idején a kez^ alatt emberré serdült tanítványok egyike voltam én is. Nos, ennyit előzményként, s még talán annyit, hogy most, mikor az est élményeit felidézve farkasszemet nézek a fehér kéziratpapírral, teljesen tanácstalan vagyok. Hol is kezdjem? Írjak talán életéről? Arról, amit elmondott nekünk, a szerzői est résztvevőinek? Hogy 1931. április 5-én, húsvét vasárnapján született, s a kilenc fiútestvéréből ő volt a hetedik? Vagy írjam, hogy senki nem hitte volna: valaha koreográfus lesz, s hogy hogyan került végül is a békéscsabai Balassi élére?... Vagy talán idézzem megkapó vallomását kötődéséről szűkebb hazájához, Békés megyéhez? De tolmácsolhatnám üzenetét a volt tanítványokhoz: „...nélkülük mit sem értem volna én. Én vagyok ők és ők az én tanítványaim . ..” De elmélkedhetnék azon is, hogy a megye néptáncmozgalma — mert immár mozgalommá terebélyesedett ez az amatőr művészeti ág — elsősorban neki köszönheti virágzását. És akkor nem hagyhatnánk szó nélkül azt sem, hogy nem egy fiatal élethivatásául választotta, amit Samutól, vagy ahogy később nevezték, Samu bá- tól, Miklós bácsitól látott: koreográfus lett... Nem. Ez nem lenne az igazi, hiszen Born Miklós bármennyire jó pedagógusnak bizonyult, bármennyire magával ragadott minket, táncosokat, azért mégis elsősorban alkotó. S ha már idáig eljutottunk a gondolattal, méltathatnánk az est műsorát, melyet őszinte odaadással mutattak be a békéscsabai Balassi és a gyulai Körös együttes fiataljai. Nos, folytassuk hát ezzel. A műsor nyitótánca, az egykori Batsányi együttes ver- bunkja és a fergeteges Csabai fonót követően, szakmai tárlatvezetés következett, melyet dr. Pesovár Ernő, az Országos Néptánctanács elnöke tartott Born Miklós munkásságának korszakairól . . . Lám csak! Ez a változat sem jó, hiszen a szakmai tárlatvezetésen túl, mit is mondhatnánk még bővebbet? A látványt pedig, melyben részünk volt, a szavak erejével úgysem adhatnánk visz- sza .. . Maradnak tehát a bennünk fakadt érzelmek, s a feltörő emlékek, melyek hatalmukba kerítettek a fonó vagy a böjti karikázó zenéjének, dalainak felcsendülé- sekor . .. Mert valóban van némi köze a koreográfus munkájának más művészekéhez, hiszen ő is azért alkot, hogy élményt nyújtson másoknak. Ám a koreográfus, s így Born Miklós is, duplán adakozó. Egyszer a befogadónak nyújt művészi élményt, másszor pedig nekünk, táncosoknak és volt táncosoknak... Hogy mit? Nos, aki a színpadon rója még, az élményekben, s a sikerekben osztozhat vele. Mi pedig, akik immár csak kívülről csodálhatjuk a színpadi forgatagot? Nos, mi sem kevés útravalót kaptunk: akaraterőt, kitartást, s a néptánc, a népművészet sze- retetét... így aztán nem csoda, ha a jövőben is hálával és tisztelettel kísérjük figyelemmel Born Miklós munkásságát, melyhez jó egészséget kívánunk. Nagy Agnes Fotó: Gál Edit Nézegetjük a lapokat, elolvasunk minden megfakult feliratot: A III. Békekölcsön jegyzésben legjobb eredményt elérő iskolának” vagy „Biliárdverseny győztesének 1954”, másutt pedig „Acsép- lésben élenjáró munkacsapatnak, a legjobb munkát végző tsz-asszonyoknak, MNDSZ Megyei Titkárság”. A sablonokon a betűk hol katonás rendben, egyenes derékkal állnak, hol hanyag eleganciával megdőlnek, amott meg játékosan fut a vonal, tán maga is meglepődött, hogy írás lett belőle ... Mintha nem is. egy kéz írta volna, pedig mind Csaba Pálné munkája. Hogy mire jók ezek a vékony papírra rajzolt betűk? Csaba néni, aki immár nyugdíjas napjait éli, sok évig zászlóhímzéssel foglalkozott. Ma már nem igen vállal ilyesmit, ám most is örömmel tölti el, ha elmegy egy épület előtt, s az ő zászlóját lobogtatja a szél, vagy.. ^ — A felvonulásra május 1-én kimegyünk, és nézzük melyik zászlót hímeztem én. 'A ruhagyár eddig mindig azzal a zászlóval vonult, amin a gyár épületének kicsinyített mása, és egy varrógép feje van kihímezve ... — De rég csináltad! — kapcsolódik a beszélgetésbe férje is —, ha jól emlékszem, akkor kapták a Szovjetunióból az első varrógépet, onnan a minta . .. Szép is az a zászló! — Hja! Csináltam én sok olyat — legyint mosolyogva Csaba néni — máig is emlékezetes a népművelési tö- megpropaganda-munkában legjobb eredményt elért közösségnek csinált zászló. Filmet, könyvet és a címert kellett ráhímeznem . . . Az gyönyörűre sikeredett... Elhallgattunk, s hagyjuk, hogy az emlékek nesztelen beosonjanak a szobába. Aztán hirtelen 1926-ban találjuk magunkat: Csaba Pálné szülei egy Singer varrógéppel lepik meg a lányukat: — Haj, nagy volt az öröm, mindig varrni akartam... A számlái máig is megvannak. Hozd csak apus! 250 koronás részletet kellett fizetnünk. Nagy pénz volt, az, de megérte — mutatja a kibontogatott, megsárgult cédulákat —, ez a varrógép máig is szolgál. Egy hétig jártam be az üzletbe, már tudtam is a stoppolást, a madeirát, a riseliőt. a pókost, a mas- nist.. . Nem sorolom. Mikor már ment minden, bedolgozó lettem egy gyárba. Habselyem hálóingeket kellett hímeznem. Ez volt az én iskolám, 9 évig éjjel-nappal gyakorolhattam, hogy megéljünk a férjem, meg a gyerekek. Mert apusnak akkor nem volt hol dolgoznia. Nehéz idők voltak azok ... Később, évekkel ezután, a szlovák iskolába kerültek, gondnoknak. Ám Csaba Pálné, ha tehette, a hímzés mellé ült... — Ez az én pihenésem. Hányszor az utolsó pillanatban hozták a szalagot, a zászlót, hogy kellene, de adj uramisten mindjárt. No, akkor neki: sablont rajzolni, s már kezdeni is... Egyszer Gyulán nyaraltunk. Jön a fiam: „Anyuka! Elvállaltam egy zászlót! Holnapra kellene.” No, este hazamentem, csináltam egész éjjel, reggelizni már az üdülőben reggeliztem. Volt aztán mit kipihenni ... Csaba Pálné a város rendezvényeiről mindig tudott, hiszen hol valamelyik sportág képviselői jöttek hozzá, hol egy vállalat, máskor turné előtt társastáncklub- bok ... Fotó: Veress Erzsi — Tán nem is volt olyan zászlóavatás — néz elismerően asszonyára Csaba Pál —, amire nem hímzett volna szalagot. Volt, amire én "is elmentem. Látom, hogy amit olyan gyönyörűen elkészített, babusgatott a feleségem, egy közönséges madzaggal kötik föl. Haj, de rosszul lesett! Attól kezdve a kis szalagot is rákészítettük, ezzel kellett fölrakni... A szalagsablonokat nézegetjük. Csaba Pál egyszer csak melegen elmosolyodik: — Csak az a helyesírás ment volna jobban! Sokszor mutatta: „Te! így kell ezt írni, apus? Nehogy már rosszul hímezzem ki szégyenszemre!” A Csaba házaspárnak ma már nyugalmasabban telnek napjai, ám az idős asszony máig is szívesen leül a kézimunka mellé: — Ha barátok, ismerősök kérnek, szívesen hímzek nekik térítőt, ezt azt... A múltkor hoz az egyik ismerősöm egy térítőt, hogy ilyet csinálnék-e? Hát — mondom —, pontosan ilyet nem, mert igaz, lassan megérem a 72. évemet, de ilyen csúnya munkát még most sem adok ki a kezemből... Akkor inkább abbahagyom, mert ha csak nekem van a kézimun- kázásban örömöm, másnak nem, akkor már nem érdemes csinálni sem. N. A. Haumann Péter védőbeszéde Láttuk már filmen, televízióban, hallottuk a rádió" ban... Egyszóval: jól ismerjük Haumann Pétert. Nem csoda hát, ha nagy érdeklődéssel vártuk fellépését a megyeszékhelyen. Gyorsan hozzáteszem, fellépte meglepetést, de nem csalódást okozott számunkra. Hogy miért? Bizonyára mások is inkább szatirikus szerepekben isrperték. És most, egyszerre filozofikus darabban, a Szókratész-védőbeszédben láthattuk viszont. Mit darabban? Hisz ő volt a darab, a színház egy személyben! S ez cseppet sem zavart minket, mert szavai nyomán mi iá szereplői, részesei lettünk e drámai egy órának. Hozzánk. nekünk — Athén népének? — beszélt Szókratész, s egyben szavai nyomán szinte látni, hallani véltük a vádlót s a bírákat, amint kimondják rá a halálos ítéletet . .. Már csak azért is gondolom, sokan mást vártak Haumann Pétertől, mert a nézőtéren — a délutáni előadáson — gyerekek is helyet foglaltak, jó néhányan. Nem tudni mi a titka, de még őket is pisszenéstelen figyelemre bírta a védőbeszéd tolmácsolásával. Talán a közvetlen, szemléletes bevezetéssel. mely pillanatok alatt a korba, a helyszínre lendítette a történést? Vagy a nekünk, a hozzánk szólás, mintha minket kellene jobb belátásra bírnia? Vagy talán elhallgatásainak köszönhető a feszült figyelem, melyek alatt tán még az utcáról beszűrődő hangok is megtorpantak, s visszafordultak . .. Nem tudni mi okozta a varázst, mely egy teljes órán székeinkhez szögezett minket. Mindenesetre egy biztos. A meglepetés kellemesen ért mindannyiunkat, Haumann Péternek ezért az alakításáért nincs szüksége védőbeszédre . Nagy Agnes Fotó: Fazekas László Hasznos kiadvány ürügyén Egyre bosszúsabban figyelem az ilyen-olyan okkal, módon terjeszkedő kiad- ványdömpinget. Most mégis örömmel lapoztam át a Békés megyei Tanács tudományos koordinációs szakbizottságának a tavalyinál is köz- hasznúbb, tartalmasabb ez évi tájékoztatóját, amelyet a bizottság titkára, dr. Köteles Lajos állított össze. Mégpedig azért, mert kézzel fogható, gyakorlati tanácsokkal, útmutatással szolgál a megyében, szép számmal alkotó, tudományos érdeklődésű szakembereknek. Azoknak is, akik netán „magányos farkasként" végzik a napi feladatokon túlmenő kutató tevékenységüket. E kiadványban a tájékoztatáson túl még biztatásra, fogódzóra is lelhetnek. A bevezetőben informál a megyénkben is megindult tudományszervező munkáról, amellyel elsősorban kedvezőbb lehetőségeket kívánnak teremteni a tudomány társadalmi méretű felhasználása számára: jó szervezéssel közelítve a társadalmi-gazdasági igényekhez a megyében folyó tudományos kutatótevékenységet. (Ezt szolgálta a megyében dolgozó kutatók és kutatási témáik számbavétele, a munkájukat segítő kiadványok gondozása, a kapcsolatok kiépítése az ország számos kutatóintézetével, s egyes kutatási területek konkrét felkarolása, támogatása.) A tájékoztató értesít Békés megye könyvkiadási koncepciójáról is. S ha már a bevezetőben a kiadványdöm- pingről szóltam, örömmel állapítottam meg a megyei könyvkiadás törekvését: „a kiadásra javasolt műveknek társadalmi-gazdasági, politikai-ideológiai vagy tudományos-kulturális szempontból fontosnak és szakmai tekintetben magas színvonalúnak kell lennie." (Az elgondolás hibátlan, a következetes megvalósításért kell szurkolnunk! Tapasztalatokon nyugvó aggódásaink azért továbbra is élnek, néhány irodalmi, művészeti kiadványra emlékezve ...) Visszatérve a tájékoztatóra... Meglepetéssel olvastam az 1980-ban tudományos minősítést szerzettek névsorát. Tekintélyes, és nem kevés büszkeségre okot adó névsor ez. Nyugtalanságra egyedül az adhat okot, hogy a különböző tudományos fokozatokat megszerzett, illetve hamarosan megszerzők között alig akad a termelésben, illetve a kutatóintézeteken kívül, egyéb területen dolgozó kutató. Bár éppen ez utóbbiak táborába tartozókat kívánja inspirálni a kiadvány a bélés külföldi aspirantúrák feltételeinek közzétételével. S bizonyára ugyanezt a célt szolgálja az MTA szegedi bizottsága 1981. évi pályázatainak felsorolása, amelyek között — nem kevés megelégedésre — a tanulóifjúság számára is figyelemre méltó feladatok találhatók. Végezetül rövid, informatív jellegű közlésekkel zárul a tájékoztató, amelyekből figyelemmel kísérhetjük a megye kiemelkedő művészeinek, kutatóinak évfordulóit, a tervezett tudományos rendezvények és bemutatók helyét, idejét. (Ez utóbbi bizonyára azzal a nem titkolt céllal készült, hogy mihél több, az adott téma iránt érdeklődő szakembert bevonjon a megyében folyó tudományos rendezvények, .előadások körébe.) Már csak egy aggályom maradt e hasznos kiadvány tanulmányozása után. Ez pedig az utolsó oldalon szerényen megbújó példányszám miatt van. Kevésnek találom a 200 darabot. Hiszen olyan „kézikönyvről” van ez esetben szó, amelyből legalább annyi kellene, amennyi a felmért, alkotással foglalkozó „hivatásos” és magányos kutatók száma. B. Sajti Emese Szórakoztató zenei koncert után Kis híján telt ház volt hétfőn este a békéscsabai Körös Szálló éttermében, ahol az Országos Szórakoztatózenei Központ Békés megyei kirendeltsége a megyei stúdió hagyományos évzáró hangversenyét rendezte meg. Mint azt Hajdú Antal, a kirendeltség megyei vezetője bevezető-köszöntő beszédében elmondta, az elmúlt nyolc hónap alatt közel hetvenen tanultak a különböző osztályokban, sajátították el a kategóriák megszerzéséhez szükséges hangszeres zenei tudást, döntő többségük jó és kimagasló eredménynyel végezve el a stúdiót, vált tagjává a szórakoztató zenészek táborának. A köszöntő megemlékezett Bez- zegh Dánielről is, a stúdió tanáráról, aki a közelmúltban hunyt el; alig pótolható ürességet hagyva maga után az utánpótlást nevelő szakemberek- sorában. Két szólista és nyolc zenekar — valamennyien úgynevezett könnyűzenét előadók — lépett a pódiumra. Bizonyára a hivatásos beat", rock-, popegyüttesek más körülmények közötti előadásmódjának utánzásából eredt, hogy valamennyi színre lépő együttes maximális hangerőre kapcsolt, ami nem éppen előny az éttermi, bárbeli, presszóbeli szórakoztató zenélésben. Ennek ellenére a me- zőberényi Ábelovszki János vezette zenekart kell külön hangsúllyal említeni; a zongoraszólistaként is nagyszerű teljesítményt nyújtó zenekarvezető magas színvonalon irányította és vezette kéttagú együttesét, kellemes perceket szerezve a javarészt szakértő közönségnek is. A másjk szólista. Gyurkó János harmonikatudományát mutatta be, igen nagy zenetudásról számot adva. Külön kell említeni a békéscsabai Lencsési úti ÁFÉSZ-presszó háromtagú együttesét, akik mindennapi műsoruk egy rövid, de értékelhető keresztmetszetét mutatták be, a hétfő esti közönség elismerő tapsát is .megérdemelve. Természetesen • az OSZK- koncerten fellépő együttesek még csak a szórakoztató zenélés művészetének kezdetén tartanak, néhány kivételtől eltekintve. Hogy valóban a közönség igényét szolgálhassák, saját tehetségük megvalósulását váltsák valóra, ahhoz az őket alkalmazó vendéglátóipari vállalatok és szövetkezetek támogatása, megértése, az állandó továbbképzés lehetőségének biztosítása, és ezeknek az alkalmaknak a jó értelemben vett kihasználása is szükséges. Régi dolog, közismert tény: a magyar vendéglátás színvonala nemegyszer éppen a „mellékes tényezőn”, a gyakran méltánytalanul sokadrangúnak ítélt szórakoztató zenén múlik. S hiába a stúdió és az OSZK erőfeszítése, a hivatásos, zeneiskolai tanárok áldozatos munkája; ha a zenészeket alkalmazó vállalatok és szövetkezetek nem a kedvező, hanem az ellenszelet fogják vitorlájukba. Mint például ezen a hétfő estén is, amikor enyhén szólva nem mindenben biztosították a hangversenyhez illő feltételeket a .megyeszékhely első szállodájának éttermében .., (Nemesi)
