Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-05 / 103. szám
1981. május 5., kedd Előrejelzés 200 évre Fékezve gyorsítsunk? D smét felélénkült a bérszabályozás körüli szakmai vita. Nemrégiben ismert vállalat- vezetők mondták el ezzel kapcsolatos véleményeiket, hangsúlyozva, hogy csak nagyon óvatosan bírálhatják a bérszabályozást, mert az nagyon bonyolult. Volt, aki megjegyezte: mindeddig azt hitte, hogy a jól képzett közgazdászok közé számíthatja magát, ám amikor elolvasta a vállalati bérszabályozás általános szabályairól szóló egyszerűsített - ismertetőt, erős kétségei támadtak matematikai tudását illetően. Lehet, hogy ez túlzás. Már csak azért is, mert a tagadhatatlanul bonyolult bérszabályozás a gyakorlatban mégis csak működik. -Hogy milyen eséllyel? Erről határozott véleményük van a vállalatvezetőknek. Az egyik vegyipari vállalatnál elhatározták, hogy megpróbálkoznak a differenciált bérezéssel. Néhány munkacsoportban kísérletképpen ösztönző darabbérrendszert vezettek be. Lényege: minél nagyobb, s minél jobb minőségű a szóban forgó munkacsoport teljesítménye, annál magasabb a bér. A kísérlet jól sikerült. A teljesítmények 30—40 százalékkal emelkedtek, s ezzel a szabályok értelmében kifizetendő bér annyira megnőtt, hogy emiatt a vállalat majdnem bajba került. (Tudvalevő ugyanis, hogy a szabályozók automatizmusa által megállapított „vállalati bér-, színvonal” csak progresszí- ven növekvő adó órán léphető túl. Az adókulcs tehát minden vállalatot a bérszínvonal-túllépés alapos megfontolására késztet.) Egy másik vállalatnál, engedve az erőteljes bérdifferenciálással kapcsolatos agi- tációnak, az egy összegű bérutalványozás módszerével kísérleteztek. S még rosz- szabbul jártak. Ez a módszer ugyanis „direktben” ösztönöz a teljesítmények növelésére. Hatására valóban ugrásszerűen növekedtek a munkateljesítmények, olyannyira, hogy azokat csak 50—70 százalékos (!) bérnövekménnyel tudták honorálni. Mondani sem kell: sürgősen abbahagyták a kísérletet, mert ez megintcsak károsan hatott a bérszínvonalra. E két példáról e sorok írójának eszébe jut a harmadik; az egyszeri tapétázómunkás esete. A tapétázó elhatározta, hogy. nem törődik a maszek megrendelésekkel, nem gyötri magát fusi munkákkal; ő a vállalatnál akar sokat dolgozni és sokat keresni. Jó tapétázó volt. Keze alatt égett a munka. S mert elhatározását tett követte — s főleg: mert teljesítménybérben dolgozott — az első hónapban 12 ezer forintot keresett, a másodikban megközelítően 15 ezret. A harmadikban pedig a 20 ezret is túllépte. Ekkor azonban diszkréten figyelmeztették: lassítson! Ekkora személyi bért a vállalat nem tud kifizetni. S különben is: vegye észre, hogy munkatársai már nagyon utálják. Észrevette. És abbahagyta. Visszatért a tusihoz, a műszak utáni teljesítmény- és pénzhajszához. Tévedés ne essék: jól járt a vállalat is! A szabályozók automatizmusa által megállapított bérMindössze egy éve, 1980 májusában kezdte el a Herbária által gyártott Bánfi hajszesz exportálását a Medimpex Gyógyszer-külkereskedelmi Vállalat. Bár külföldön nem sokat tudtak az új magyar szerről, az hamarosan meghódította Európát: már az elmúlt évben több mint 700 000 dollár értékben szállítottak belőle Franciaországba, Olaszországba, Angliába, Dániába . Görögországba, Luxemburgba, Svájcba. színvonalát többé nem terhelte a világrekordra törekvő tapétázó 15—20 ezer forintos bére. S ez a vállalat számára sokkal fontosabb, mint hogy örüljön a kivételes képességű dolgozó átlagon felüli teljesítményének. E példák közös jellemzője, hogy a bérszabályozás merev korlátok közé szorítja az egyéni (vagy akár a csoportos) teljesítményeket. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban az «gyík műszergyár igazgatóját: „A mainál célszerűbb, elsősorban a teljesítménynövelésre orientált ösztönzési rendszerrel hihetetlenül nagy teljesítménytartalékokat mozgósíthatnánk, ami — a jelenlegi alacsony színvonalhoz képest — igen nagy ugrásokhoz vezetne. Nem állítom, csak kérdem: akarjuk-e egyáltalán e tartalékok maximális kihasználását? Felkészültünk-e ennek gazdasági és társadalmi következményeire? Vagy pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy a teljesítőképesség hirtelen történő felszabadítása azonnal és esetleg jóvátehetetlenül felborítaná a kiáramló vásárlóerő és az árualap olyan féltve őrzött egyensúlyát? Mert már nem gondolhatok másra, mint hogy a bérszabályozás lényegében nem is a béreket, inkább a teljesítményeket szabályozza — nagyon szűk korlátok közé szorítva!” Ha lehet mondani: „látványos” ez az érvelés, de tegyük fel a kérdést: mi a garancia arra, hogy a felszabadított teljesítménytartalékok minden esetben a hatékony, a gazdaságos termelés szolgálatába állíthatók? Másrészt azt se feledjük, hogy a bérszabályozást szükségképpen motiválják a foglalkoztatáspolitikai megfontolások is. Ha például a tapétázó- munkás még fél évig hasonló teljesítményeket produkál, akkor nemcsak a vállalati bérszínvonal, de a tapétázórészleg többi munkása is veszélybe kerül. Végtére is ez az egyetlen ember hónapokon át három helyett is dolgozott. Ha ez így ment volna tovább, s példáját netán mások is átveszik, akkor előbb-utóbb a tapétázórészleg létszámának csökkentését kellett volna elrendelni. Márpedig nálunk alapelv, hogy nemcsak racionális és hatékony a foglalkoztatás, de teljes foglalkoztatás is! O agyarán: ha csakis a teljesítményektől — azok mennyiségétől és minőségétől — függne a kifizethető bér, akkor előbb- utóbb foglalkoztatáspolitikai gondokkal kellene szembenéznünk. Mindebből pedig az következik, hogy a bérpolitika ösztönző funkciójának erősítése egészen más munkaerő-gazdálkodási gyakorlatot — egyáltalán' valódi munkaerő-gazdálkodást — feltételez. És mindaddig, amíg erre nem vagyunk felkészülve, lényegében le kell mondanunk a bérszabályozásban megtestesülő bérpolitika radikális megváltoztatásáról. A kérdés most már csak az, hogy meddig halogatható „az egészen más típusú munkaerő-gazdálkodásra” való felkészülés, s med- ' dig tartható a jelenlegi állapot, az, hogy a bérszabályozással visszafogjuk az egyéni teljesítményeket. Vértes Csaba Az idén — az eddig megkötött szerződések alapján — még nagyobb a külföldi cégek érdeklődése, a tavaly szállított meny- nyiség dupláját igénylik. Nőtt a vásárlók száma, így bővült a piac is. Ezekben a napokban kerül forgalomba például a finn gyógyszertárakban. Az európai országokon túl dél-amtrikai és közel-keleti cégekkel is folytatnak tárgyalásokat a Medimpex képviselői. Hatalmas kőszénleletek a Mecsekben Már az 1920-as években tudták, hogy a Mecsekben Máza déli részén, több száz méterrel a felszín alatt fekete kőszén rejtőzik. Több mint húsz évvel ezelőtt kisebb kutatásokat végeztek ezen a részen, de mielőtt eredményeket érhettek volna el, a munkálatokat befejezték. A döntés, mely a kutatást tetszhalálra ítélte, már elővetítette a hazai szénbányászat visszafej tesz- tését, mely alig egy évtized múlva be is következett. A szénhidrogének, elsősorban a kőolaj 1973-as világpiaci árrobbanása azonban ismét az érdeklődés homlokterébe állította a mecseki feketeszén-bányászatot. A szén iránti megnövekedett igény szükségessé tette a kutatások felújítását. A kutatási programban első helyen szerepelt a Máza-dél, Váraljadéi terület. A tervet 1975- ben hagyta jóvá a Központi Földtani Hivatal országos ásványvagyon-bizottsága. A munka még abban az évben elkezdődött. A kutatási tervek szerint mintegy 15 négyzetkilométeres területen legalább 70 millió tonna kőszénvagyonra számíthattak. Az első két fúrás után kiderült, hogy ennél sokkal többet rejt a föld méhe. Azóta az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat 25 kutatófúrást hajtott végre a Mázaszász- vár, Óbánya, és Mecsekná- dasd határolt területen. A legkisebb fúrási mélység 750 méter, a legnagyobb 1640 méter volt. Érdemes megemlíteni, hogy egy 1600 méter mély fúrás költsége eléri a nyolcmillió forintot. A kutatók eddig több mint 20 000 méter fúrást mélyítettek. A munkálatok nem maradtak eredmény nélkül: hatalmas kőszénvagyon van a 25 négyzetkilométeres területen. Ez csaknem azonos az eddigi ismert mecseki szén- vagyonnal; azaz több mint 200 millió tonna jó minőségű feketeszén vár kiaknázásra. A szén minőségére jellemző, hogy átlagos kalóriatartalma 20,1—20,4 MJ, azaz 5000—5500 kilokalória. Kokszolhatósága azonos az eddig ismert mecseki szenekével, kéntartalma valamivel magasabb; szennyezőtartalmának vizsgálatát még nem fejezték be. E szénvagyon több emberöltőre biztosítja a szénbányászatot a Mecsekben, hisz várhatóan 200 év alatt lehet csak kitermelni ezt a hatalmas mennyiséget. A kutatásra • költött pénz nem kevés, de nem lehet kétséges, hogy ez nem kidobott pénz. Az Országos Földtani Kutató- és Fúró Vállalat két éven belül befejezi a felderítő fázisú felszíni mélyfúrásos kutatást, addig azonban még számos bányászati problémára szeretnénk választ kapni. Arra a kérdésre, hogy Mázaszászvár, Óbánya, Mecseknádasd, által határolt területen mikor kezdődhet el a szénkitermelés, egyértelmű választ nehéz adni. Egy biztos: 1990 előtt semmiképpen. Roszprim Nándor Kilevelesedett a zilizi östölgy Ezerévesnél többre becsülik a korát annak a tölgynek, amely a Borsod megyei Ziliz község határában áll. A faóriás az idén újra kibontotta leveleit. A hatalmas, csaknem harminc méter magas őstölgy ágai emberderék vastagságúak, törzsét négy felnőtt ember éri át, lombkoronája alatt egy szénával megrakott vontató is meg tud fordulni. A védettséget élvező természeti ritkaságot kerítéssel vették körül, s ismertető táblán szólnak értékéről. II Bánfi hajszesz sikere külföldön Battonyán, a PqtŐfi Termelőszövetkezetben a komplex talajrendezés után kialakították a nagy munkagépek gazdaságos kihasználásához a legmegfelelőbb nagyságú táblákat, fgy a nagy teljesítményű gépekkel időt, energiát takarítanak meg. Képünkön a vegyszerezőgépet töltik fel a termelőszövetkezet dolgozói ’ Fotó: Veress Erzsi II csapadékos, hűvös idő lassítja a tavaszi munkák befejezését Igaz, legtöbb mezőgazda- sági üzemünkben az elmúlt hét közepén felkészültek arra, hogy a munka ünnepét munkával ünnepük, s így próbálják meg magukat a tavaszi munkákban „utolérni”, a hét vége azonban nem kedvezett sem a késésben levő vetéseknek, sem pedig a már elvetett növények kelésének. AZ OROSHÁZI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN még jó időben elvetették a tervnek megfelelően a több mint 500 hektár cukorrépát, az 570 hektár konzervborsót és a 275 hektár lucernát. Az őszszel szántatlanul maradt táblákon a tálajművelés munkálatait — ha nem is a legjobb minőségben, de — sikerült befejezniük, és kiszórták az előirányzott műtrágyákat is. A kukorica vetésével is sikerült a . gazdaságban legjobb időben elindulni. Az elmúlt napokban lehullott csapadék viszont akadályozza a befejezést. Április végéig a kijelölt terület 75 százalékán juttatták földbe a kukorica magját, s a megfelelő szervezettség ellenére sem tudtak dolgozni az ünnepek alatt, pedig még 220 hektár hibrid kukorica elvetése is várat magára. A hideg idő miatt Orosháza környékén vontatottak a kelések, a kikelt növények gyengén fejlődnek, a megelőző időszakban hiányzó csapadék miatt a gyomirtó szerek hatása nem kielégítő. A FÜZESGYARMATI VÖRÖS CSILLAG TERMELŐSZÖVETKEZETBEN már az elmúlt ősz óta birkóznak a vízzel. Tavaly év végéig 1400 hektárok maradt szántatlan, az idén februárban pedig összesen 1500 hektáruk szenvedett már a belvíztől. Ezeken a területeken most rotációs kapákkal, szántás nélkül készítenek magágyat, s remélik, hogy a tavaszon minden talpalatnyi földet hasznosítani tudnak. Az esők az ünnepnapok alatt elkerülték a Vörös Csillag Termelőszövetkezet földjeit, így tudtak haladni a kukorica vetésével, a termesztésre előirányzott területnek egyharmadán fejezték be a munkát a vetőgépek eddig. Időben elvetették 200 hektáron a cukorrépát, 750 hektáron a napraforgót. 170 hektáron pedig lucernát telepítettek. A régebbi telepítéseken már megkezdték a lucerna betakarítását, beindult a szárító is, hiszen legalább 5 ezer tonna szénát szeretnének az idén készíteni. Az átlagosnál alacsonyabb hőmérséklet Füzesgyarmat térségében is kedvezőtlenül befolyásolja a növények kelését. A VÉSZTŐI KÖRÖSMENTI TSZ-BEN ugyancsak állni voltak kénytelenek a gépek az elmúlt napokban. Az időjárás és a belvíz megváltoztatta az eredetileg kimunkált vetéstervet is. Tavaszi árpából a tervezett 200 hektár helyett több mint ' 500 hektárt vetnek, zabot 36 hektár helyett 330_on termesztenek, napraforgó-termesztésre 1240 hektárt jelöltek ki, ebből 900-at sikerült bevetniük, a kukoricavetést viszont még el sem kezdhették, holott ebből 750 hektár szerepel a vetéstervben. A reményt természetesen nem adták fel, s úgy számítanak, hogy ha a következő napokban kedvezőre fordul az időjárás, május közepéig-végé- ig az erők összpontosításával befejezik a tavaszi munkákat. . A CSÄRDASZÄLLÄSI PETŐFI TSZ-BEN az előirányzatok értelmében 2800 hektárt meghaladó területre terjedtek ki a teendők' ezen a tavaszon. Ebből április végéig 632 hektáron elvetették a rizst, tegnap pedig megkezdték a május 18—20-ig tartó rizspalántázást is. Viszonylag jól állnak a kukoricavetéssel. hiszen a tervezett 1500 hektárból már csak 300 hektár van hátra Csárdaszálláson és Mezőberény- ben. Ebben szerepe van annak is, hogy az ünnepnapok alatt a kukoricav.etésben, a talaj-előkészítésben és a vegyszeres gyomirtásban a termelőszövetkezetnek mintegy 30 tagja dolgozott. Az átlagosnál magasabban álló talajvíz ebben a térségben is lassította a vetési munkákat, ennek ellenére a szövetkezet szakemberei úgy számítanak, hogy ezen a héten a napra forgóvetéssel is végeznek, utána már csak a jó időre kell várniuk, hogy a talajhőmérséklet emelkedésével a tavaszi vetésű növények kelése nagyobb lendületet kapjon. A DOMBEGYHÁZI PETŐFI TSZ-BEN a tavaszi munkálatokkal igen jól állnak. Vetésre tulajdonképpen már semmilyen növény nem vár, csupán a belvíz miatt eddig hasznosítatlanul maradt területekre kerül még néhány takarmánynövény, ha az időjárás engedi, összesen csaknem 1400 hektárt vetettekbe kukoricával, 800 hektárt cukorrépával, 300 hektárt hibrid kukoricával, 210 hektárra mák. 110 hektárra pedig kender kerül. Legtöbb helyen a gyomirtási munkálatokat is befejezték már úgy, hogy a növényvédők május 1-én és 3- án is dolgoztak a termelő- szövetkezetben. Az elmúlt évihez képest kétszeresére nőtt belvízkárosodás mellett az okozott gondot a dombegyházi közös gazdaságnak ezekben a hónapokban, hogy nem kapták meg a megfelelő gyomirtó szert; alkatrész- hiány miatt nem tudták használni a cukorrépa-termesztők a Herriau-t, s üzem- képtelen volt egész időszak alatt a kerepestarcsai Szilas- menti Tsz által javított kukoricavető gépük is. K. E. P. A Kecskeméti ZÖKUTI-ban Hódosy A. Sándor tudományos főmunkatárs irányításával kutatják azokat az uborkafajtákat, amelyek a szántóföldi termesztés során a különböző betegségekkel — az uborka mozaikvírussal, mézgásodással, lisztharmattal szemben — ellenállók lesznek. A több évig tartó nemesítő kutatás alatt csaknem százezer növényt vizsgálnak át palánta korban. A kutatás végső célja olyan konzervipari uborka előállítása, amely jól tűri a szántóföldi termesztést (MTI-fotó: Kozák Albert felvétele — KS)
