Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

1981. május 31„ vasárnap Thaiföld — puccs után Marad a bizonytalanság Jó másfél hónap telt el az „áprilisi tréfának” elkeresz­telt thaiföldi puccskísérlet óta, de az ország — helyi megfigyelők egybehangzó je­lentése szerint — továbbra is a teljes bizonytalanság ál­lapotában él. Ez kihat a szű­kebben vett környezetre, In- dokínára, s azon keresztül egész Délkelet-Ázsiára, hi­szen Thaiföld helyzete és szerepe meghatározó jelentő­ségű a Délkelet-ázsiai Orszá­gok Szövetsége (ASEAN) és az indokínai szocialista or­szágok elhúzódó ellentétei, konfliktusa miatt. Az április eleji kérészéletű puccskísérlet különös fejeze­te a politikacsináló hadsere­gen belüli hatalmi torzsalko­dásnak. Ez volt mellesleg az ország újkori politikai törté­nelmében az első eset, ami­kor a kormányon levő főtisz­ti csoportnak sikerült lever­nie a lázadást. Űj eleme volt a puccsnak az is, hogy az uralkodó, szakítva az al­kotmányos monarchia ha­gyományaival, személyesen beavatkozott az események menetébe, Prem Tinszula- nond miniszterelnök oldalán. Az, hogy a kormányfőnek mégsem sikerült stabilizálnia a helyzetet, a királyság mé­lyülő gazdasági és szociális válságára, s részben a min­denható hadseregen belüli nyugtalanságra vezethető vissza. A jelek szerint vége a hosszú, gyors ütemű gaz­dasági fejlődés éveinek. A nyersanyagtartalékok, a ked­vező természeti adottságok sem tudták ellensúlyozni a fejlődés egyenetlenségeit, el­lentmondásait, s a külkeres­kedelmi cserearányok folya­matos romlását. A bangkoki gazdaságvezetés évek óta el- hanyagoljg a vidék társadal­mi-gazdasági fejlesztését, az infrastruktúra bővítését. Az ország északi részén például, ahol a 45 milliós lakosság egynegyede él, az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem — legalábbis a Világbank szerint — nem éri el a 150 dollárt sem. Súlyos szociális feszültség forrása a növekvő munka- nélküliség. A puccs előtt a foglalkoztatottsági probléma különösen kiéleződött, mivel elfogadtak egy, a sztrájkokat és a munkáselbocsátásokat egyaránt tiltó törvényt, amelynek a' vállalkozók per­sze csak az első felét tartot­ták be. A gondokat az ener­giaprobléma mélyíti válság­gá. Az egymást követő bangkoki kormányok nem engedték, és mindmáig nem engedik teljes egészében be­gyűrűzni az olajár-emelke­dést. Ha ezt inflációellenes, szociálpolitikai meggondolá­sok motiválnák, azt mond- hatnók: üdvözlendő dolog. Ám a valóság az, hogy így az importált olajmennyiség te­kintélyes részét elherdálják a rosszul gazdálkodó vállala­tok, s az állam egy érdekei­vel ellentétes folyamatot ösz­tönöz. A fentiek miatt vi­szont felgyorsult Thaiföld külső eladósodása. A belpo­litikai, pénzügyi bizonytalan­ság, a mélyülő szociális el­lentétek taszítják a nemzet­közi magántőkét, noha Thai­föld egész gazdaságfejleszté­si koncepciója a multinacio­nális vállalatok becsalogatá­sára épül. A kormányfő nemrég át­alakította a kabinetet, üzlet­embereket és technokratákat vont be a legfelső irányítás­ba. Viszont a kormányt tá­mogató, legfontosabb polgári párt, a Kukrit Pramodzs ve­zette Szociális Cselekvés Pártjának képviselőit kizár­ták a végrehajtó hatalomból, ami tovább fokozhatja a bel­ső bizonytalanságot. Logi­kusnak látszana, hogy ilyen súlyos ellenmondásokkal baj­lódó vezetés igyekezzen nyu­godt külső feltételeket te­remteni a gazdasági egyen­súly megteremtése érdeké­ben. Bangkok azonban fur­csa módon, inkább élezi a regionális robbanással fenye­gető ellentétét Kambodzsá­val és Vietnammal. Pedig rövidlátó az a meggondolás, hogy a határfeszültség elte­relheti. a 45 milliós ország fi­gyelmét az égető belső gon­dokról. Nyilvánvaló, hogy a regionális biztonság Thai­földnek legalább annyira fontos, mint indokínai szom­szédainak. Győri Sándor fl Népi Kamara nemzetközi kapcsolatai Évente több ország parla­menti küldöttsége keresi fel a _ Német Demokratikus Köztársaságot. A szocialista államok delegációin kívül a belga, a finn, a brit, a norvég, az osztrák, a portu­gál és a svéd; Afrikából az algériai, a tanzániai; az amerikai földrészről a mexi­kói; Ázsiából az indonéz, a japán és a malajziai kül­döttség, hogy megismerked­jenek az NDK lakóival, szo­kásaival, társadalmi vívmá­nyaival. Ugyanakkor jól szolgálták a kölcsönös meg­értés ügyét a Német De­mokratikus Köztársaság Né­pi Kamarájának külföldi lá­togatásai is. Az első német munkás-paraszt állam al­kotmánya ugyanis az állam külpolitikai alapelveként a béke, a demokrácia, és a né­pek barátsága ápolását is­meri el. A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamará­jának 500 képviselője van. A dolgozókkal való közvetlen kapcsolatuk magától értető­dő, hiszen a képviselőknek több mint a fele munkás, 10 százalékuk a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjait képviseli, s a többiek is a népgazdaság különböző te­rületén végeznek hasznos te­vékenységet. Együtt vitatják meg a széles dolgozó töme­gekkel az új jogszabályok, törvények javaslatait is. Jói valósítják meg a német iro­dalom. nagy klasszikusának, költőóriásának szavait: „Az a helyes, ha egy pillantást vetünk a könyvbe és kettőt az életbe!” Az NDK Népi Kamarája is aláírója annak a felhívás­nak, amelyet a Varsói Szer­ződés tagállamainak parla­menti küldöttségei 1980. évi minszki tanácskozásukról küldtek a világ parlament­jeihez, és amelyben sürgető­en szólították fel azokat, hogy hassanak oda, hogy a nyolcvanas években az em­beriség teremtő erőit, lehető­ségeit ne a fegyverek gyár­tására pazarolják, hanem szükségleteinek mind jobb kielégítésére fordítsák! A magyar kultúrközpont épülete Helsinkiben (Fotó — FINN — MTI — KS) Rövid sétaútnyira Helsinki központjától, a Paasivuori utcában modern épület ötlik a finn fővárossal ismerkedő idegen szemébe. A kapunál réztábla: Magyar Kulturális és Tudományos Központ. Űj az épület és új az intéz­mény: tavaly november vé­gén nyílt meg. Gáti Tamás igazgató a nyitás utáni napokról mesél. A vendéglátó örömével ma­gyarázza, mit tudnak kínál­ni a látogatóknak. A három­ezer kötetes könyvtár polca­in sűrű rendben sorakoznak a történelmünket, kultúránk múltbéli és mai alkotásait, tudományos eredményein­ket, mindennapi életünket, hazánk idegenforgalmi neve­zetességeit, tájegységeink népművészetét bemutató ma­gyar és más nyelvű kötetek, folyóiratok, újságok. Egy másik helyiségben a muzsi­ka kedvelői tallózhatnak több mint ezer lemez között, a komoly zenétől a népdalo­kon át a beatig. A nyelvi la­borban audiovizuális eszkö­zökkel egyszerre hatan ta­nulhatnak magyarul. Hama­rosan saját filmgyűjteménye is lesz az intézetnek. Nem hiányzik a kényelmes társal­gó, tanácskozószoba, kon­cert-, illetve előadóterem sem, sőt még kis konyha is van, ahol adandó alkalommal magyaros falatokat sütnek, főznek. Az otthonos légkört árasztó pasztell színek, a fa­lakat és a polcokat díszítő magyar képzőművészeti al­kotások kellemes harmóniát teremtenek. A helsinki magyar köz­pontról igazán elmondható, hogy régi hagyományra, szé­les szellemi bázisra építheti munkáját — gondoljunk csak a két ország példamu­tatóan fejlődő kulturális és gazdasági kapcsolataira. A turisztikai érdeklődés felfelé ível: évente 20—30 ezer finn keresi fel Magyarországot. „Frontáttörés” tehát -aligha vár az intézetre, dolga in­kább az eddigi ismeretter­jesztés, felvilágosítás gaz­dagítása. Ezt szolgálják a rendezvények. Gáti Tamás nemzetiszínű szalagos kar­tonborítót mutat. Ebbe fűz­ve terjesztik a havi műsort. Idén még öt koncertet szer­veznek magyar művészekkel, főképpen a Bartók-év je­gyében. Nem maradnak ki a programból a folklórműso­A pártkongresszus napjaiban Mongóliái pillanatképek A mongolok külföldi ven­dégeiknek gyakorta hangsú­lyozzák. hogy jelenüket csak az érti meg valamelyest is, aki legalább néhány évtize­des múltját ismeri ennek az alig kétmilliós ázsiai népnek. Ha azt halljuk például, hogy az ulánbátori kenyérgyár ma húszfajta péksüteményt ké­szít és naponta száz tonna árut szállít a főváros üzletei­be. vendéglőibe — természe­tes, köznapi megállapításnak hangzik. Az is. Ám mennyi­re más a csengése e ténynek, amikor utánagondolunk: Mongóliában, még hatvan szinte kellemes gondnak tű­nik. Az állattenyésztés érthető­en manapság is a mezőgaz­daság vezető ágazata, nyolc­tizedét adja az össztermelés­nek. A csak fokozatosan át­alakítható természeti körül­mények, így a föld minősé­ge, vagy a rendkívül szélső­séges éghajlat sok vidéken ma sem teszik még lehetővé a föld másfajta hasznosítá­sát. A szűzföldek feltörése azonban nagy erővel folyik, mindinkább tért hódít a mfl­A főváros egyik új lakónegyede esztendővel ezelőtt, a népi forradalom idején is úgy­szólván ismeretien vol^ a nö­vénytermesztés. A kolosto­raik homályából soha ki nem lépő lámák — a papok — főbenjáró bűnként tiltot­ták a föld feltörését. Nem termett tehát gabona, így nem volt kenyér sem. Sok mindent pótolt persze a hús, hiszen kevés olyan or­szága van földünknek, ahol régebbiek lennének az állat- tenyésztés hagyományai, mint Mongóliában. Az egyoldalú táplálkozás következményei — a népbetegségek, csecse­mőhalandóság, alacsony élet­kor — azonban még nyo­masztóbbá tették a feudális elmaradottságot. A hús ma is az egyik fő táplálék — évente fejenként száz kilót fogyasztanak —, de nem a kizárólagos. Amikor. Cseren- dolgor asszony, az ulánbáto­ri kenyérgyár egyik brigád­vezetője arról beszél, hogy nagyon ügyelniük kell mun­kájukra, mert a vásárlók könnyen szóvá teszik, ha ki­csit is égett a péksütemény — nos, a múlthoz mérve ez rok. Ifjúsági, művészeti, gaz­dasági, külpolitikai kérdé' sekről terveznek előadásokat, s bizonyára érdeklődést kel­tenek a grafikai, fotóművé­szeti kiállítások, akárcsak az irodalmi műsorok, például a Déry-est. A propagálásban számítanak' a rendkívül nép­szerű Finn—Magyar Társa­ságra. amelynek központja ugyanebben az épületben van. Egyes kiállításokat a fővároson kívül is bemutat" nak majd. Támaszkodni sze­retnének a magyar városok­kal testvérvárosi kapcsola­tot ápoló tizenöt finn város­ra. Tervezik, hogy felveszik a kapcsolatot a helsinki is­kolákkal. Termeiket fölajánl­ják oktatási célokra, példá­ul arra, hogy egy-egy ma­gyar tárgyú zeneórát, föld­rajzórát az intézet falai kö­zött tartsanak meg a taná­rok. A Kodály-társaság máris jelentkezett. A Helsinkibe látogató ma­gyar turistának sem ha­szontalan betérnie az inté­zetbe, sok Finnországra va- natkozó hasznos tanácsot kaphat. És azt sem érdekte­len látnia, miként munkál­kodnak kultúránk északi kö­vetei a két rokon nép közöt­ti ősi szálak szorosabbra fű­zésén. Laczik Zoltán trágyázás, a gépesítés, az ön­tözés. Igaz, a gabona hektá­ronkénti termésátlaga alig haladja meg az egy tonnát. De önellátó az ország, s az idén 565 ezer tonna betaka­rítását tervezik. Az öntözött földterületet 1981-ben 17 ezer hektárra növelik. A 25 milliós állatállomány legeltetése megköveteli a vándorló életmódot. A fővá­rostól 110 kilométerre levő Eng Túl nevű szövetkezet egyik pásztora, Zsavartin Drugarszüren például el­mondta, hogy évente 10—15- ször is új helyen állítja fel a családi jurtát. Akad munka bőven a temérdek állattal, amiből ötven az övé — ház­táji. Jól keres, nemrég mo­torkerékpárt vett, s a tran­zisztoros rádió közelebb hoz­za a nagyvilágot. A pászto- roK életformája azonban nem csak ilyen vonatkozásban alakul át. A belterjes gaz-' dálkodás térnyerése a ván­dorló életmódot fokozatosan a múlttá teszi ha nem is rö­vid éveken belül. Az inten­zív gazdálkodás fokozása ma a mezőgazdaság legfontosabb feladata. Nem kevés gondot okoz ugyanis, hogy sok ál­lat elpusztul a rideg körül­mények között. Cserendolgor asszony Hatvan éve az ipart a kez­detleges kézművesség jelen­tette. Ilyen alapokról kellett kifejlődnie a ma már hír­névre szert tett könnyűipar­nak. amely az ország ipari termelésének negyedét adja. S míg az energiatermelés, a bányászat két-három évtize­de gyerekcipőben járt, ma a legígéretesebb ágazat. Mon­gólia igen gazdag nyersanya­gokban. Felfedezték például Ázsia egyik legjelentősebb réz- és molibdénleletét. E helyütt nőtt ki a földből a 40 ezres Erdenet városa. Szovjet közreműködéssel ha­talmas . ércfeldolgozó kombi­nát épül ott. Teljes átadása után — még ebben az öt­éves tervben — 16 millió tonna ércet dolgoz fel. így a világ első tíz ilyen létesít­ménye között lesz. A szén- vagyon is tekintélyes az or­szágban. az idén 4,5 millió tonnát hoznak felszínre. Elválaszthatatlan a mon­gol gazdaság fejlesztése a KGST-államok segítségétől. Hazánk is kiveszi ebből a ré­szét. Magyar segítséggel épült fel a szonginói bio­kombinát, a darhani hús­üzem, a fővárosi ruhagyár, és sok más létesítmény, de részt veszünk a vízgazdálko­dási munkákban és a geoló­giai kutatásokban is. Betér­ve egy mongol élelmiszerüz­letbe, a magyar látogatónak sok felvágottféle, húsáru kül­sőre igen ismerősnek tűnik. Pedig az van rájuk írva: darhani húskombinát. Mongóliában a tények jel­képpé válnak. Járt már e föld szülötte a világűrben. Amikor Gurragcsaa vissza­tért hazájába, az ulánbátori repülőtéren ősi népviselet­ben várta anyja, apja. Egye­nesen a garvan-bulaji sztyeppe jurtájából érkeztek kozmonauta fiuk fogadására. De ez csak egy példa a mo­dern Mongóliát megtestesítő sokból. Az ilyen példák is bizonyítják, hogy elért ered­ményeire büszke lehet a mongol nép, a kommunisták most tanácskozó kongresszu­sa. Laczik Zoltán Mongol pásztor (Fotó: KS) HIICYVILH6 KgttüráRlt észató Juwtfe

Next

/
Oldalképek
Tartalom