Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 19*1. MÁJUS 31., VASÁKXAP Ara: 1,80 forint XXXVI. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Kádár lános felszólalása a KISZ X. kongresszusán Kedves Elvtársak! Először egy megtisztelő és szívesen vállalt kötelezettsé­gemnek teszek eleget: át­adom Önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának üdvözle­tét és jókívánságait. Köszön­tőm a Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusá­nak küldötteit és meghívot­tait, a Lenini Komszomol és más külföldi testvérszerveze­tek, mozgalmak képviselőit. Üdvözlöm e jeles nap alkal­mából a Kommunista Ifjú­sági Szövetség egész tagsá­gát, hazánk ifjúságát. A KISZ Központi Bizott­ságának beszámolója, a be­nyújtott határozati javasla­tok — miként az eddig el­hangzott felszólalások is bi­zonyítják — jó alapot, ad­nak a kongresszus munkájá­hoz. Bizonyos vagyok 'abban, hogy a tanácskozás betölti hivatását, új lendületet ad a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség, a magyar ifjúság munkájának, s hozzájárul szocializmust építő népünk további előrehaladásához. Kedves Elvtársak! Néhány gondolattal én is szeretnék a kongresszus na-* pirendjén levő kérdésekhez kapcsolódni. A nemzetközi helyzet — az enyhülés igen jó és hasz­nos időszaka után — az utóbbi években éleződött, s egyszerre vannak jelen az enyhülés eredményei és az új feszültségek. Az utóbbiak egyik fontos oka minden bi­zonnyal az a széles körű, mély, átfogó társadalmi, gaz­dasági-pénzügyi, valamint politikai-vezetési válság, amellyel a kapitalista rend­szer küszködik. Ez még a legfejlettebb tőkés országo­kat is gyötri. Gazdasági fej­lődésük üteme megtorpant, infláció, munkanélküliség és más negatív jelenségek jel­lemzik életüket. Kifejezésre jut ez kormányok és kor­mányzati rendszerek buká­sában, katonai hatalomátvé­telekben, a közelmúlt fasisz- puccskísérleteiben és a erényietekben is. A terror- cselekmények megmutatják a világnak, az emberiségnek, milyen is a kapitalizmus iga­zi arca. Az imperializmus a fő oka annak is, hogy a világ kü­lönböző térségeiben az utób­bi években nem csökkent a válsággócok száma. A Közel- Keleten — gondoljanak csak a legutóbbi libanoni esemé­nyekre — még dörögnek a fegyverek. Dél-Afrikában még dühöng a fasiszta, faj­üldöző rendszer. Latin-Ame- rikában és Ázsiában is sok feszültség halmozódott fel. A kapitalisták megkísérelték, hogy a maguk módján és hasznára oldják meg a prob­lémákat, de nem sikerült ne­kik. sőt azok tovább bonyo­lódtak, s ezek is kiélezték a nemzetközi helyzetet. A tőkések társadalmi rend­szerük kibékíthetetlen belső ellentmondásaiból, megold­hatatlan problémáiból kapi­talista kiutat keresnek, s úgy vélik, hogy azt a fegy­verkezés fokozásában, a ka­tonai erőfölény megszerzésé­ben, a diktátumpolitikában fogják megtalálni. Ez a kiút­keresés megnyilvánul az utóbbi időben erősödött szov­jetellen ességben, antikommu* nizmusban, a népek szabad­ságtörekvéseinek elnyomásá­ban, a haladás erőivel szem­beni harc fokozásában, és a béke elleni támadásokban. A tőkés világ agresszív kö­rei politikai, anyagi, sőt ka­tonai eszközökkel segítik az indokínai népek elleni tá­madásokat, Afganisztán ellen hadüzenet nélküli háborút -folytatnak, szítják a szabad­ságukért küzdő latin-ameri­kai népek, a nicaraguai, a salvadori nép elleni agresz- sziót. Odáig elmednek, hogy a haladó erők, a népek sza- badságtörekvéseit is terroriz­musnak bélyegzik. Sokszor burkoltan, áttételesen és köz­vetve, máskor nyíltan lép­nek fel Lengyelország szo­cialista rendszere és vívmá­nyai ellen. A Helyzet reális vizsgála­ta alapján állíthatjuk, hogy az imperialisták tervei, újabb keletű „mozgolódásai”, kam­pányai — bár nagy veszélye­ket hordoznak — teljes ku­darcra vannak ítélve. A tő­kések arról álmodoznak, hogy, mint egykoron, újra a világ urai lehetnek. De ez nem lehetséges többé, mert a világ megváltozott. Ez a változás történelmileg a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelmével; az lm-- perializmus világuralmának. megszűntével kezdődött.: Egyetlen perspektíva a társadalmi haladás A szovjet hatalom, a világ első szocialista országa min­den megpróbáltatást kiállt, erőssé és legyőzhetetlenné vált. A szocialista társadalmi rend világrendszer lett. Az utóbbi évtizedben egész sor újonnan- felszabadult ország hirdette meg, hogy a szocia­lizmus útján haladva kíván­ja megtalálni népe boldogu­lását. Ilyen a világ, és ezt min­denkinek a valóságnak meg­felelően kell látnia: a világ- politika alapvető erőviszo­nyai a haladás és a béke ja­vára változtak. De továbbra is küzdeni kell, most külö­nösen szükség van a népek éberségére, országaink vé­delmi képességének erősíté­sére, a haladás és a béke minden hívének aktivitására. Az enyhülés eredményeit meg kell védeni, amelyek jelentős tényezői a világpo­litikának. Ezek az eredmé­nyek annak is köszönhetők, hogy a haladás erői, a béke őszinte hívei mellé álltak olyan polgári politikusok, akik megértették: korunk­ban a különböző társadalmi rendszerek fennállása idején nincs más út, mint az orszá­gok békés egymás mellett élése. És az emberiség pers­pektívája nem is lehet más, mint a béke és a társadal­mi haladás. Az imperialista vezető kö­rök azonban kitérnek a tér­hálósok elől, ég csökönyö­sen ragaszkodnak az ameri­kai rakéták Nyugat-Európá- ba telepítésének tervéhez. Az Egyesült Államok elnöke a napokban azt mondotta, hogy tárgyalni szándékozik a Szovjetunióval, de az erő po­zíciójából. Ez a szándék a világ valóságos helyzetének félreértésén alapszik. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal az erő pozíció­jából nem lehet tárgyalni, és nem diktálhat senki. Velük tárgyalni csak az egyenjogú­ság, a közös felelősség alap­ján, és a megegyezés szán­dékával lehet. Ennek megér­tése szükségszerű, ezt előbb- utóbb be-is fogják látni. Az sem ártana, ha a nyugati vi­lág vezetői jobban hasznosí­tanák a történelmi tapaszta­latokat. Hiszen' a második világháború óta az imperia­listák többször meghirdet­ték, hogy fel kell számolni, blokád alá kell venni a kom­munista rendszereket — de aztán mindig kénytelenek voltak rájönni, hogy a való­ságos viszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az imperialistáknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a népek — s elsősor­ban a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország népei — az elért vívmányokról nem mondanak le, azokból nem engednek. Az emberek, a nemzetek elvitathatatlan jo­ga, hogy megszabaduljanak az elnyomástól, a kizsákmá­nyolástól és a gyarmati rendszer maradványaitól. A népek addig nem nyugsza­nak, ameddig nem rendel­kezhetnek saját sorsuk és hazájuk kincsei felett. Ez a világ fejlődése, az emberi­ség, az élet egyetlen útja — más út nincs. Napjainkban — s ezt a magunk számára is monda­nunk kell — a haladás, a béke minden hívének na- gvobb aktivitására van szük­ség. Egyesítenünk kell erő­inket, hogy az emberiséget megóvjuk a háborútól. Fon­tos, hogy a tőkés országok kormánykörei ugyanúgy po­litikai józanságot és felelős­ségtudatot tanúsítsanak, mint a szocialista országok vezető tényezői. Ebben a helyzetben a mi politikánk változatlan. Vall­juk, hogy a nagji\ nemzetkö­zi kérdések közül az első és a legfontosabb, amelyben az egész emberiség, a világ ösz- szes népe érdekelt: a világ­háború elkerülése. Ennek le­hetősége adott, s ez nem más, mint a béke megszilár­dítása, az enyhülés elmélyí­tése és kiterjesztése. A konk­rét feladat a fegyverkezési verseny megfékezése, a bé­kés egymás mellett élés és a kölcsönösen hasznos, gyü-‘ mölcsöző kapcsolatok fej­lesztése. El kell érni, hogy a nemzetközi politika fo eszköze minden vitás kér­désben a tárgyalás, valamint az érintett felek érdekeinek megfelelő megállapodás le­gyen. A szocialista országok be­csületes, korrekt politikát folytatnak. Azt vallják, hogy az államok egyenlő bizton­ságát a fegyverzet alacso­nyabb szintjén kell megva­lósítani. Ez volt politikánk lényege eddig és ez lesz a továbbiakban is. Nagyszerű­en kifejezték ezt az SZKP XXVI. kongresszusán Brezs- nyev elvtárs által előterjesz­tett széles körű tárgyalási ja­vaslatok, s a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel, a háborús veszély elhárításá­val kapcsolatos szovjet ál­lásfoglalások. Különösen nagyra értékel­jük, hogy az utóbbi időben durvább imperialista propa­ganda ellenére: az SZKP kongresszusának hangvétele nyugodt, magabiztos, józan és mérsékelt' volt, s ilyen hangú volt Bfezsnyev elv­társ legutóbbi, grúziai beszé­de is. A Varsói Szerződés többi tagállamának is vannak vál­tozatlanul érvényes és tár­gyalást igénylő javaslataik. A széles közvélemény — nemcsak a szocialista, ha­nem a kapitalista országok­ban is — tudja, hogy az emberiség alapvető érdekét, a békét érintő kérdésekben most az Egyesült Államo­kon, a NATO-országokon, a kapitalista világ vezető té­nyezőin van a sor, nekik kell a Szovjetunió, a szocia- listg országok javaslataira méltó választ adniuk. Pártunk, kormányunk, va­lamint országunk közvélemé­(Folytatás a 3. oldalon) A KISZ X. kongresszusán pénteken felszólalt Kádár János, az MSZMP KB első titkára (Telefotó) Tóth János (jobbról) átveszi a kitüntetést Vidó Györgytől Fotó: Lónywi László Harmincöt éves az úttörőmozgalom Emlékünnepség Békéscsabán Harmincöt éve, 1946. jú­nius 2-án alakult meg ha­zánk egységes nagy gyer­mekmozgalma, az úttörő- mozgalom. Az évforduló al­kalmából emlékünnepséget rendezett május 30-án, teg­nap délelőtt Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban az Űttörőszövetség békéscsabai városi elnöksége. A megyei és a városi úttörőelnökség evében Vidó György bé- éscsabai úttörőelnök kö­szöntötte a vendégeket, meg­hívottakat, a gyermekmozga­lom egykori és mai vezetőit, pártoló tagjait, az úttörő- szervezet munkájának támo­gatóit. Az ünnepségen dr. Abra­ham Béla, az MSZMP bé­késcsabai városi bizottságá­nak első titkára emlékezett meg a magyar úttörőmozga- lóm 35 évéről: „A mai út­törőknek, de az úttörőveze­tők jelentős részének is tör- ténélém az, ami önöknek személyes élmény. Nehéz munkában szerzett tapaszta­lataik, tanácsaik napjaink­ban ! is éltetői a mozgalom­nak. Példaként áll előttünk az a határtalan lelkesedés, szorgalom, amellyel megte­remtették az úttörőszervezet alapjait, és 35 éven keresz­tül odaadó vezetői voltak gyermekszervezetünknek. A magyar szocialista, kommu-. nista gyermekmozgalom, a Magyar Űttörőszövetség tör­ténete elválaszthatatlanul összeforrt a magyar kommu­nisták, a magyar munkás­mozgalom történetével és az egész népünk felszabadulá­sáért, boldogságáért folyta­tott harccal... A magyar út­törők szövetsége a párt gyermekszervezete, a gyer­mekek és. vezetők önkéntes szövetsége, tömegszerveze­te... Az úttörőmozgalomnak ezután is abban kell segít­séget nyújtania, hogy gyer­mekeinket olyan emberekké neveljük, akik él tudnak igazodni a világ dolgaiban, hűek társadalmi rendsze­rünkhöz, ismerik kötelessé­geiket és jogaikat.” Az ünnepségen ezután ki­tüntetések, jutalmak, okleve­lek átadására került sor. Az Űttörőszövetség országos el­nöksége csaknem három év­tizedes csapatvezetői tevé­kenységéért Gyermekekért Érdeméremmel tüntette ki Tóth Jánost, a köröstarcsai József Attila úttörőcsapat vezetőjét. Többen kaptak kiváló úttörővezető, kiváló ifjúvezető és dicsérő okle­vél kitüntetést. Ezután a közelgő pedagó­gusnap jegyében a pedagó­gus úttörővezetőket köszön­tötte Varga Sándor megbí­zott megyei úttörőelnök, rflajd Ancsin Pálné, az, Űttö­rőszövetség Országos Taná­csának tagja beszélt röviden a gyermekszervezet megala­kulásáról, az első évek ne­hézségeiről és örömeiről. Vé­gül Kolarovszki Mária, a megyei pártbizottság ifjúsá­gi referense gratulált a ki­tüntetetteknek. Kommunista műszakok országszerte A KISZ X. kongresszusa tiszteletére országszerte kommunista műszakot tartot­tak a különböző gyárak, vál­lalatok kollektívái. A fiata­lok akciójához sok helyen a felnőttek is csatlakoztak. A mecseki szénmedencé­ben kommunista műszakkal zárult szombaton a KISZ- kongresszus tiszteletére két héttel ezelőtt indított ünnepi munkaverseny. A hajnali munkakezdéskor mintegy két és fél ezren jelentek meg a föld alatti és a külszíni mun­kahelyeken. A Diósgyőri Gépgyárban a fiatalok 40 százaléka dolgo­zott szombaton, s többségük­ben a megszokott napi ter­melő tevékenységet végezték. A túrkevei 17-es számú Autójavító Vállalat dolgozói közül ezernél többen álltak munkába a kommunista mű­szakban. Egy részük a műhe­lyekben dolgozott, mások a vállalat telephelyeinek ren­dezésében vettek részt. A KISZ-bizottság, valamint az Augusztus 20. Szocialista Brigád külön feladatot is vállalt; mozgássérültek jár­műveinek díjtalan műszeres vizsgálatát végezték el, be­állították a gépkocsik gyúj­tását, a fényszórókat. A kommunista műszakon kere­sett bért a dolgozók a város első uszodájának felépítésé­re ajánlották fel. A balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban 250-en vettek részt a kommunista műsza­kon. Nógrád szekrénysorokat és óvodai berendezéseket gyártottak. A kommunista műszak bérét, mintegy 50 000 forintot a balassagyarmati ifjúsági lakótelep általános iskolájának bővítésére aján­lották fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom