Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-30 / 125. szám

Azt akarjuk, hogy jobb legyen Szarvason tanácskoztak a szervezők öten ülünk a kicsiny üzem­vezetői iroda asztalánál, Láng István és Milyó And­rás marósok, Mész jár Mi­hály és Beke András kö­szörűsök, meg az újságíró. A beszélgetés kissé nehezen in­dult, mert a kérdésen — jó lenne-e, ha önálló lenne a Békéscsabai Forgácsolószer­szám-gyár? — gondolkodni kell egy kicsit. Némi töp­rengés után Láng István vállalkozik elsőként a vá­laszadásra. Csak Pesten lehet? — Biztos lenne előnye is egy ilyen rendszernek, talán rugalmasabbak lennénk, job­ban tudnánk követni a piac igényeit, erre azonban föl is kell készülni, mert mi a helyzet manapság? Az, hogy valamit elintézni csak Pesten lehet. Ahhoz tehát, hogy az anyagot beszerezzük, utána pedig a termékeinket elad­juk, létre kellene hozni Pes­ten egy kirendeltséget. Ez­zel pedig jócskán nőne a nem termelő alkalmazotti létszám. A két gyár közül egyébként is a mienk, a bé­késcsabai a nagyobb, és ezt is figyelembe véve a jelen­legi vállalatvezetés igazán széles körű önállóságot ad. A pestiek mellett talán csak az szól, hopv náluk jobb az üzemi konyha. Ezen persze jót derülünk, és ez rögtön fel is oldja a feszültséget, s ahogy ez már lenni szokott, inkább a gon­dok kerülnek szóba. Például az, hogy a termelés deká­donként hullámzik, jó pár­szor nehezíti anyaghiány a munkát és az üzemek közti kooperáció sem mindig a legjobb. De a fájó kérdés nem ez, hanem az, hogy mi­ért nem használják a hazai vállalatok az általuk gyártott kitűnő szerszámokat? —: Mi a nyugatnémet Krupp céggel hosszú távú kapcsolatban állunk, gyár­tunk nekik különféle cse­rélhető lapkás marószerszá­mokat. Ezek kielégítik a leg­szigorúbb NSZK előírásokat is, használhatók mindenféle marógéphez. Igaz, valamivel drágábbak, mint a hagyo­mányos szerszámok, de sok­kal jobbak is. És mégis ná­lunk alig-alig veszik —jegy­zi meg Láng István. — Szerintem nem népsze­rűsítjük eléggé — veszi át a szót Milyó András. Az*anyag- beszerzők sokszor csak azt nézik, hogy melyik az ol­csóbb. — Biztos nem kérdezik meg azt a munkást, aki ez­zel dolgozik — teszi hozzá Meszjár Mihály. — ö, ha ki­próbálná mind a kettőt, el­mondhatná, hogy mennyivel jobb a mi új gyártmányunk. Ha megkérdezik a meldet És itt megkérdezik? A kér­dés szinte magától adódik. — Nálunk sem mindig — jegyzi meg Beke István. — Emlékeztek arra a gépre, ami két év alatt tönkre­ment. — Persze, mert gyenge, va­cak volt — folytatja Láng István. Ha vásárlás előtt bármelyikünket megkérde­zik, rögtön mondjuk, hogy kár rá pénzt kidobni. — Vagy ott van az a cseh köszörű az optikával. Csil­log, villog, világít, csak ép­pen nem jó. A dolgot Beke István új­fent nem hagyja szó nélkül: — Egy-egy gépvásárlásnál elég sokan kiutaznak kül­földre. Szerintem ebbe a keretbe beleférne néha egy- egy nagyobb tapasztalaté munkás is, mondjuk az, aki azzal a géppel majd dolgoz­ni fog. Aki már 10—20 évet eltöltött a köszörűk között, annak nem nagyon kell pros­pektus ahhoz, hogy eldöntse egy gépről, jó-e arra, amire veszik. Mert biztos, hogy aki vásárol, az a legjobbat akar­ja, csakhát nem gyakorlati szakember. Lehet, hogy a mi tanácsaink segítenének a választásnál. — Szerintem nincs olyan gyár, ahol erről megkérdez­nék a melóst — jegyzi meg Meszjár Mihály. — Na és ha nincs? Attól még nálunk megkérdezhet­nék. Biztos, hogy attól nem lennének rosszabbak a dön­tések! — fortyan fel egy ki­csit Láng István. Na és ha megkérdezik, komolyan is veszik a vá­laszt? — Szerintem nem min­dig — mondja Láng István. — Én szakszervezeti bizalmi vagyok, velünk ugye meg­tárgyalják például a tervet. A múltkor is lapozgatom, hogy véleményt mondjak róla, erre látom, hogy ott a végén, hogy jóváhagyta a minisztérium ekkor és ek­kor. Ha már egyszer jóvá­hagyták, akkor mit vitatkoz­zunk rajta? — Van aztán olyan is, ahol sokat számít a vélemé­nyünk, de ennek meg nem mindig örülünk. Ezt arra ér­tem, hogy a gyártmányfej­lesztés nem igazán precíz nálunk. Valamit elkezdünk csinálni a rajz alapján, és menet közben kiderül, hogy az úgy nem jó, olyankor szó­lunk, áttervezik, megint csi­náljuk, megint nem jó, és ez így megy, amíg ki nem ala­kul. Közben pedig teljesít­ményt kellene orodukálni — jegyzi meg Milyó András. Erre a többiek csak bólo­gatnak, majd Láng István veszi át a szót. II hibákat észre kell venni — Fel kellene a gyárt­mányfejlesztést korszerű, pontos gépekkel szerelni, ak­kor a gyakorlatban kipró­bálhatnák, hogy jó-e az el­képzelés. Most, hogy nincs kísérleti műhely, nem csoda, ha menet közben derülnek ki a problémák. — Fejleszteni kéne a ké­szülékgyártást is. Általában az az elv, hogy egy nagy­ságrenddel pontosabbnak kell lenni a készüléknek, mint a gyártmánynak, ná­lunk meg gyakran fordítva van. Most aztán ezzel produ­káljunk minőséget szériában. Úgy hallottam, ez azért rö­videsen megoldódik, ha be­jönnek a megmunkálóköz­pontok, a legjobb gépeket a műhelyből megkapja a GYGO, akkor talán menni fog ez is — bizakodik Beke István. — Na elég volt a sírásból, gyerekek — szól közbe Láng István —, így úgy néz ki, mintha nálunk minden rossz lenne. — Nem erről "van szó — felel rá Milyó András — csak éppen azt akarjuk, hogy jobban menjenek a dolgok. Ami jó, azt úgy is elmondják sokan és szívesen, de nekünk a hibákat is lát­nunk kell. Lónyai László A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Békés megyei szervezete „A vezetés és a vállalati fejlesztés kap­csolata” címmel kétnapos konferenciát rendezett Szarvason, a városi úttörő­házban. A konferenciát teg­nap, május 29-én délelőtt Sebő János, a szarvasi városi pártbizottság titkára nyitot­ta meg, ezután került sor a kétnapos konferencia köz­ponti előadására, amelyet kapcsolódó előadások, majd késő délutánig tartó hozzá­szólások követtek. A szervezők megyei tanács­kozása ma újabb előadással és vitával folytatódik. A ve­zetés és a vállalati fejlesztés kapcsolatát, a vállalatközi kapcsolatok fejlesztésének feltételeit, a vezetői dönté­sek és a vállalati műszaki fejlődés közötti összefüggé­seket feltáró vitát a prog­ram szerint dr. Bérezi Gyula, a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság főtitkára foglalja össze befejezésül. Láncológépen készítik a női és férfipulóverek díszítővarrá­sát a HÓDIKÖT békéssámsoni telepén. A méretre és idomok­ra kötött darabokat itt illesztik össze és varrják készre a telep dolgozói. Fotó: Veress Erzsi 0 MEZŐGÉP terve Közösen a célok megvalósításáért A MEZŐGÉP Vállalat szakszervezeti bizottsága má­jus 19-én tárgyalta a gazda­sági vezetés által elkészítet­te a VI. ötéves terv fő cél­kitűzéseit. A terv 8,4 százalékos nö­vekedési ütemet határoz meg, és ez az ütem a vszb szerint is tartható lesz a tervidőszak alatt, de szüksé­ges is a kitűzött célok meg­valósításához, melyek mesz- szemenően figyelembe ve­szik a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tását is. A vszb véleménye az Gyermekek kedvence a ga­lambbemutató (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc felvételei — KS) volt, hogy figyelembe véve az 1980. évi 331 ezer forint termelési értéket, 1985-re ez 496 ezer forintra emelhető, még akkor is, ha tudjuk, hogy nehezebb gazdasági körülmények között kell a feladatokat megoldani. Az előterjesztésben meghatáro­zásra kerültek azok a célok, melyek biztosítani tudják a vállalat töretlen fejlődését a tervidőszak alatt. Számol a vállalat azzal a lehetősséggel is, hogy vala­mely termék gyártását ke­reslethiány miatt kénytelen lesz megszüntetni és más, Üllőn a napokban tartot­ták a mezőgazdasági és élel­miszeripari tájkiállítást és vásárt. Mintegy nyolcvan mezőgazdasági és élelmi­a már jő marketingtevé­kenység eredményeként fej­lesztett terméket gyártani. Elvégezték a termékszerke­zet felülvizsgálatát a műsza­ki és gazdasági kritériumok szigorú figyelembevételével, és így viszonylagos bizton­sággal tervezhetik a gyárt­mányok fejlesztését. Erre mintegy 550 millió forintot költenek majd. Az elképze­léseket a dolgozók ismerik, és jónak tartanak, évi mint­egy 4,7 százalékos bérfej­lesztéssel kívánnak végre­hajtani. A tervidőszak végé­re az egy főre eső bér eléri szeripari üzem, intézmény, vállalat mutatja be a kis­termelést segítő gépeket, esz­közöket. kertészeti terméke­ket, valamint tenyészállato­majd az 55 222 forintot. Szá­mol a terv a szociális és kulturális körülmények ja­vításával is. Erre az elő­irányzat 31 és fél millió fo­rint. Ebből üdülő építésére, tanulmányi ösztöndíjra, sport és kulturális elképze­lések megvalósítására lesz lehetőség. Fontos feladatnak ítélik a lakásépítést, -vásárlást, amelyre csaknem ötmillió forintot irányoznak elő. Az üzemegészségügy fejlesztésé­re közel hétmillió forintot biztosítanak. A vállalat a tervidőszak alatt éves átlag­ban 13,7 százalékkal kívánja növelni nyereségét. A terv jóval feszítettebb és hatéko­nyabb gazdálkodást kíván, mint az V. ötéves terv idő­szakában tényként sikerült megvalósítani. Nyíri Sándor kát és élelmiszeripari áru­kat. A „nagyok” mellett a fontos feladatot betöltő ház­táji gazdaságok, kisterme­lők is elhozták termékeiket. A Városföldi Állami Gazdaság szürke magyar bikája Mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás llj vonatok, gyorsabb közlekedés Sajtótájékoztató a Szegedi Vasútigazgatóságon Tegnap, pénteken, a Sze­gedi Vasútigazgatóságon tá­jékoztatták az újságírókat, az új menetrend életbe lépé­sével kapcsolatos változá­sokról. Ezt megelőzően is­mertették azokat a fonto­sabb eredményeket, melye­ket az utóbbi két évben ért el a vasútigazgatóság. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy tavaly 39 korszerű, a kulturált utazási igényeket kielégítő motoros szerel­vényt állítottak be a mel­lékvonalakon. Ezek üzemel­tetésével megszűnt a két­tengelyes, kályhafűtéses mo- tormellékkocsik közlekedte­tése, és a szegedi igazgató­ság területén ez év január­jától személyvonatokat gőz­mozdonnyal nem továbbíta­nak. Űj négytengelyes sze­mélykocsik közlekednek az expressz- és gyorsvonatok. Több vonalat korszerű táv­közlő és biztosító berendezé­sekkel láttak el. Ezek a fej­lesztések több mint kétmil­liárd forintba kerültek. Mint ismeretes, a MÁV új menetrendje holnap, vasár­nap nulla órakor lép életbe, és 1982. május 22-én 24 órá­ig lesz érvényes. Az új me­netrendben néhány érdekes­ség is található, mely me­gyénk vasúti közlekedését érinti. Egyéves tapasztalatok után a Szeged—Békéscsaba— Gyula között közlekedtetett gyorsvonatot — fürdési idény­ben — szeptember 26-ig Gyuláig, egyébként csak Bé­késcsabáig közlekedtetik. El­lenirányból Békéscsaba— Szeged között a két megye- székhely összeköttetését biz­tosítják egy új gyorsvonat­pár bevezetésével. A vonat 6 óra 35 perckor indul Bé­késcsabáról és orosházi, hód­mezővásárhelyi, valamint szeged-rókusi megállások után 8 óra 10 perckor érke­zik Szegedre. Visszafelé 17 óra 50 perckor indul és 19 óra 26 perckor érkezik Bé­késcsabára. Az utazóközön­séget kedvezően érintő vál­tozás lesz, hogy június 1-től Békéscsaba és Lokösháza között úgynevezett hosszú­vonatok közlekednek. A Bu­dapest—Békéscsaba között járó négytengelyes kocsikból összeállított villamos vonta- tású távolsági személyvona­tok menetvonalát Lököshá- záig meghosszabbították. Ez­zel nő az utazás kulturáltsá­ga, másrészt a villamos üzem gazdaságosabb vonattovábbí­tást tesz lehetővé. Ennek az is a következ­ménye, hogy a Békéscsaba —Kétegyháza—Mezőhegyes —Újszeged vonalon közle­kedő személyvonatok közül az új menetrendben csak három vonatpár, az úgyne­vezett műszakos vonatok járnak közvetlen szerel­vényre Mezőhegyes és Bé­késcsaba között, a többi vo­nat végállomása Kétegyháza lesz. Innen átszállással, né­hány perces várakozással, tovább lehet utazni Békés­csabára, a már említett vil­lamos vontatású vonatokkal. Ez az átszállás nyilván ki­sebb kényelmetlenséggel jár, de ezt ellensúlyozza, a tisz­tább, gyorsabb és a téli idő­szakban fűtött vonatok köz­lekedése. Az új menetrendben két új vonat is közlekedik Me­zőhegyes és Battonya között. Ezzel Battonyáról az esti órákban is el lehet majd jutni Szegedre. Több vonat menetrendje megváltozott, igazodva a nagyüzemek me­netrendjéhez. A pályaépíté­seknek megfelelően, ahol le­hetett, már a nagyobb uta­zási sebességet vették fi­gyelembe a menetrend el­készítésénél. L. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom