Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-22 / 118. szám
1981. május 22., péntek IgHiWMiM-------------------------T anácsülésekről jelentjük Gyoma Gyomán a nagyközségi tanács tegnapi ülésén vaskos napirendek szerepeltek. Megvitatták többek között az egészségügyi és a köztisztasági helyzetet, jóváhagyták az 1980. évi költségvetési és -fejlesztési alap zárszámadását, valamint az 1981—85. évi középtávú pénzügyi és fejlesztési tervet. Az első napirendről szóló előterjesztés kiemelte, hogy a gondok ellenére is javult a nagyközség egészségügyi ellátása. Ebben — a technikai feltételek megteremtése mellett — része van az egészségügyiek áldozatos munkájának is, hiszen 1979 nyara óta kisebb megszakításokkal két orvos látja el a 11 ezer lakost. Az orvoshiány megszüntetésére megfelelő intézkedést hoztak. A köztisztaságról szólva megállapították, hogy fokozottabban szükséges apellálni az állam- polgári felelősségre, hiszen itt nem kizárólag a tárgyi feltételek megteremtésén, hanem az emberek lakóhely iránti szeretetén is múlik az eredmény. Ami a község gazdálkodását illeti, jól sáfárkodtak a rendelkezésre álló anyagiakkal. Elsősorban a lakosság, a község ellátását közvetlenül javító dolgokra fordították a figyelmet. Utak, járdák, közművek létesültek, új lakások épültek. Az 1981—1985-re vonatkozó középtávú tanácsi fejlesztési terv az elért eredményekre épül, a Gyoma— Endrőd településpár összevonását előkészítő, az anyagi lehetőségekkel reálisan számoló programot irányoz elő. A költségvetés tervezett összege 152,3 millió forint, ami 45 millió forinttal több, mint az V. ötéves tervben volt. Ugyancsak növekedett a fejlesztésre fordítható pénz, és nagyobb összeg jut a felújításokra is. Összességében megállapítható, hogy — figyelembe véve a már említett és tervezett összevonást — nagy fejlődés előtt áll a község a VI. ötéves tervben. Szeghalom Szeghalom nagyközség tanácsi testületé tegnap tartotta soron következő ülését Kozák Sándor, a nagyközségi tanács elnökének vezetésével. Első napirendi pontként Kozák Sándor számolt be a tanács végrehajtó bizottságának a két tanácsülés között végzett tevékenységéről, majd Zsombok János. vb-titkár mondott szóbeli kiegészítést az. 1980. évi költségvetési és fejlesztési alap végrehajtásáról készült írásos jelentéshez. Ebben többek között kiemelte a tanácsi bevétel túlteljesítésének okait, valamint azt, hogy a gazdasági ágazatban az árvízzel kapcsolatos védekezési és helyreállítási munkák növelték meg a kiadásokat. A gondok között szól a beszámoló a község tisztán tartásának, a szemétszállításnak megoldatlanságáról és az új óvoda belépése óta kialakult béralapfeszültségről. Ugyanakkor a nagyközségben megoldódott az óvodások — életkori sajátosságnak megfelelő — étkeztetése. A tanácsi testület tudomásul vette és elfogadta a beszámolót. Ezt követően, harmadik napirendi pontként Kozák Sándor fűzött szóbeli kiegészítést Szeghalom nagyközség Tanácsának VI. ötéves pénzügvi és fejlesztési tervéhez. Hangsúlyozta: — Elsősorban a lakáshelyzet, az egészségügyi és ivóvízellátás javítására, valamint a gyermekintézmények fejlesztésére koncentrálják az erőket. Az igényes, felelős hozzászólásokat dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettesének értékelő szavai zárták. Mint mondotta: — Reális, megvalósítható tervet tűzött maga elé a városiasodó Szeghalom. Végezetül Kozák Sándor beszámolt a megyei tanácstagok munkájáról, majd bejelentésekkel ért véget a testület munkája. Papi békegyűlés Békéscsabán Tegnap délelőttre megyei papi békegyűlést hívott ösz- sze a Hazafias Népfront megyei bizottsága Békéscsabán. A városi tanács dísztermében tartott rendezvényen Bálint Tibor, a HNF megyei politikai munkatársa köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Horváth Eva, a HNF Országos Tanácsa elnökségének tagja, a megyei népfrontbizottság elnöke számolt be a HNF VII. kongresszusának munkájáról. Sarlós Istvánnak, a HNF főtitkárának beszámolójáról szólva részletesen ismertette többek között hazánk széles körű nemzetközi kapcsolatainak tartalmát, a népi nemzeti egység lényegét, a népfront múltjának egyes szakaszait. A HNF megyei elnökének tájékoztatója után dr. Tóth Ferenc plébános kongresszusi élménybeszámolója következett. A tegnapi békegyűlés befejező részében jelentette be az elnökség, hogy Gregor György megyei egyházügyi titkár és Mészáros Tivadar görögkeleti román vikárius a közelmúltban vette át az Országos Béketanács „Békéért” kitüntetését. Tejtermelési és takarmányozási tanácskozás Gyulán Napirenden a mezőgazdasági üzemek ipari tevékenysége Tegnap, csütörtökön délután ifj. Klaukó Mátyás, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesének elnökletével ülést tartott a gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottság. A napirenden két téma szerepelt. Először jelentés hangzott el a mezőgazdasági üzemek ipari tevékenységének helyzetéről. Az átfogó értékelés bemutatja a jelenlegi helyzetet, taglalja a kiegészítő tevékenységek arányát, ágazati megosztásban. A mező- gazdasági üzemek alaptevékenységen kívüli melléktevékenységének aránya alacsonyabb az országos átlagnál, attól függetlenül, hogy az elmúlt három év alatt áz árbevétel 29 százalékról 33 százalékra nőtt. Ezen belül is megtalálható a kistermeléssel kapcsolatos kereskedelmi tevékenység: ez termelési értékben 13 százalék, vagyis 2,1 milliárd forint. A jelentés érintette a mezőgazdasági üzemekben folyó építőipari, szállítási, élelmiszeripari és a klasszikus ipari tevékenységet. A második napirendi pont keretében tájékoztató jellegű jelentés hangzott el a megyei párt végrehajtó bizottság 1979. október 24-i — az ésszerű munkaerő-, eszköz- és anyaggazdálkodásról szóló — határozat végrehajtásáról. A mezőgazdasági termékek minőség szerinti átvétele általános cél, s az is, hogy a tejet, valamint a tejtermékeket is minőség szerint értékesítsék. Ennek feltétele, hogy a tej mikrobiológiaijag minél tisztább legyen. Ezért fontos, hogy csökkenjen a tejben levő élőcsíra-mennyiség. Milyen feltételek megtartásával lehet ezt elérni? Erre és a tejtermelő tehenészetek korszerű takarmányozására kaptak választ a Békés megyei állategészségügyi és tejtermelő tehenészeti telepek szakemberei azon a tanácskozáson, amelyet a Taurina Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat rendezett csütörtökön Gyulán, az Erkel Művelődési Központban. Az, hogy minőségi tejet állítsanak elő a tejtermelő nagyüzemek, abban az esetben érhető el, há milliliterenként csak 50—150 ezer élőcsíra található a tejben. Ehhez a tartási és a fejési higiéniát szigorúan meg kell tartani — emelte ki a tanácskozás előadója, aki a minőségi tejtermelés higiéniai feltételeit elemezte. A továbbiakban a korszerű takarmányozásról esett szó. Az előadásokon részletesen ismertették azokat az alkalmazható, s az állatok életsajátosságaihoz igazodó takarmányozási módszereket, amelyek a legjobb hozamokat biztosíthatják a tehenektől. A Taurina Szarvasmarhatenyésztő Közös Vállalatnak a csütörtökön megtartott tanácskozásán a szakemberek megismerkedhettek a vállalat helyi kiállításán azokkal a műszaki szolgáltatásokkal, egyebek között az új fejőgé- peknél alkalmazható kollektorokkal, amelyeket a nagy hozamú tehenek fejésénél a legjobb paraméterekkel használnak. B. J. Fotó-, film-, és képzőművészeti pályázat „Békési árvíz, 1980” A békési Városi Tanács, a helyi Egyetértés Termelő- szövetkezet és a. Jantyik Mátyás Múzeum hivatásos és amatőr alkotóknak „Békési árvíz, 1980” címmel pályázatot hirdet. A meghirdető szervek az elmúlt évi árvízről, valamint a helyreállításról, a munkálatokban részt vevők helytállásáról és hősiességéről készített alkotásokat várnak. Három kategóriában — fotó-, film- és képzőművészeti alkotások — fogad el pályaműveket, amelyeket július 1-ig kell beküldeni a békési Jantyik Mátyás Múzeumba (5630 Békés, Széchenyi tér 6.). A zsűri a műfajtól függetlenül egy-egy első, második, illetve harmadik díjat ítél oda, különdíjakat oszt ki. A legjobb alkotásokból augusztus 1. és 8. között kiállítást rendeznek. A Hungaronektár békési cukorkaüzemében hatalmas üstökben főzik a gömbnyalóka alapanyagát. A folyékony szirupot pelyhesítik, majd formázzák és csomagolják Fotó: Veress Erzsi Kompromisszumok a kislány első osztályos. Az órákon csendesen ül, házi- feladatát maga készíti, az iskola folyosóján nem futkos, hetesként senkit nem enged szünetben a tanterembe. Amikor feladatlapját tölti ki, padszomszédja nem leskelődhet. A színes kréták eltűnésekor ő árulja el a tettesek nevét. A kislánynak már vannak piros pontjai, ötösei, de nincsenek barátai. Osztálytársai irigylik, de nem játszanak vele. A kislánynak mindez nem tűnik fel. Próbált társakat keresni, ám azok hamar ráuntak. Mert a kislány rászólt a szabadszáj úakra: nem szabad csúnyán beszélni! A vesze- kedőket pedig leintette: minek cívódni? A többi kisiskolás nem szereti a kislányt. Számukra ő túl tökéletes. Nem elég, hogy pedáns és jól nevelt, ráadásul maga is nevelni akar. Ezt a többiek nem tűrik. A szülők az otthoni beszámolókból sejtik a bajt — és saját felelősségüket. Furdalja őket a lelkiismeret. Gyermeküket ők nevelték ilyenné. Tiltották a hazugságtól, szoktatták a rendre, az írott és íratlan szabályok tiszteletére. Most az apa mégis azt magyarázza, nem baj, ha Béla, a padszom- széd látja, miként kell kitölteni a feladatlapot. Ha nem figyel, akkor' is szabad segíteni. Az anya az árulkodást tiltja. Kérdezheti a tanító néni. ki rosszalkodott, amikor az osztály hallgat, neki sem szabad megneveznie a tetteseket. Mindez ellentétes a régi intelmekkel — érzékeli a kislányt. Aztán megnyugszik: szüleinek mindig igazuk van. A következő napon sűg Bélának. Nem háborodik fel, amikor társai a poharas tejjel locsolják egymást, és a többiekkel együtt lapul, amikor osztályfőnöke a szemetelők után érdeklődik. Egy hét múlva a szünetben már fo- gócskázhat, és az iskola kapujában „reggel találkozunk” kiáltással köszönnek el tőle kis barátai. Miért mondom mindezt? Szeretném bizonyítani, hogy gyermekként sem élhetünk szigorú illemkódexek szerint. Korunk nem képes elviselni a tökéletes, kifogástalan embereket. Nem is igényli őket, elvégre igényeit meg sem tudná fogalmazni. Annál inkább kifogásait. Legenyhébb kifejezése az „unalmas” lenne. Egy víg társaságban, ahol mindenki megissza a magáét, a többséget feszélyezi az alkoholt elutasító. De kellemetlen az örökösen igazat mondó, vagy a más hibáit következetesen szóvá tevő ember is. Emberi viszonyaink közt az alkalmazkodás legalább akkora erény, mint a bátorság, vagy az önfeláldozás. Az egykori igenek és nemek „talán”-ná szelídülnek. a lehetetlen „megfontolandó”-vá. A szerény nevetséges, a törtető belevaló. Szerepe van ebben egyfajta bizonytalanságnak. Persze a - kislány történetével az is bizonyítható, hogy erkölcsi normáink nem elég szilárdak. Legalábbis nem mindenki azonosul velük. Sokak szerint könnyebb a szabályokat megszegni, mint betartani. Ha pedig valaki személyes példájának követését erőltetné a közösség minden tagja számára érvényes viselkedésformaként — csaknem bizonyos, hogy magára marad. De vajon csak az iskolában feszült az elvárás és végrehajtás ellentéte? Aligha. Ismerősöm gépgyári szerelő, egyedi normában dolgozik. A műhelyben még hatan végzik ugyanezt a munkafolyamatot. Ismerősöm házat épít, . szüksége van minden forintra. Kollégái egy óra alatt két kondenzátort tekercselnek, ő két óra alatt hetet. Társai figyelmeztetik: ne hajts! Ha így folytatod, rendezik a normát. Ismerősöm magyarázkodik: építkezem, kell a pénz a cementre, a gerendára, téglára. Hiába, a többség nem ért egyet vele. Legközelebb a minőségi ellenőr visszadobja elkészült kondenzátorainak felét. Sorolja, melyiknek, mi a baja, ragaszkodva a minőségi követelmények betű szerinti betartásához. Eddig ezt senkitől nem kívánta. Ismerősöm észbe kap. Ha felemelik a normát, akkor az ellenőrnek is többet kell dolgoznia. Eddig a felismerés. De mit ér vele? Ki hinné el hogy összefogtak ellene? És érdemes bemártani a régi munkatársakat ? Másnap csak két munkadarabot ad le óránként. Ugyanolyan minőségben, mint annak előtte. A meós átveszi, és elismerően bólogat. A kompromisszum a hagyományos meghatározás szerint kölcsönös engedményeken nyugvó megegyezés. Csakhogy — az említett példák bizonyítják — olykor nem annyira rugalmasságról, hanem helyesnek tartott elvek feladásáról van szó. Megalkuszunk, hogy jobb legyen, vagy hogy ne legyen rosszabb. A differenciálás sem véletlenül valósítható meg oly nehezen. A vezetők. félve az irigységtől, a meg nem értéstől, életben tartják az egyenlősdit. Egy vállalatnál az idén csak ötezer forinttal lehet fejleszteni 80 adminisztratív dolgozó bérét. Tehát, mondjuk, húszán kaphattak volna 200 —200, tízen 100—100 forintot, a többiek semmit. Az osztályvezetők kérték: az összeget most ne használják fel. Szerintük a bérfejlesztésből kimaradtak egy életre meggyűlölték a többieket. Az igazgató ezek után tartalékolta a pénzt. Kompromisszumaink magyarázata többnyire érthető, logikus. Még csak az sem mondható, hogy a kislányukat féltve nevelő szülők, vagy a tisztviselők intrikáitól tartó igazgató az adott helyzetben nem a legkényelmesebb megoldást választották. Csakhogy a gyakori megalkuvások magukban hordják fontos erkölcsi normák devalválódását. A gyengeség azzal a veszéllyel jár, hogy vétséggé szelídíti a bűnt, hevességgé a garázdaságot, füllentéssé a hazugságot. Megdöbbentő, milyen kétségbeesetten ragaszkodnak a vállalatok — munkaerőhiányra panaszkodva — alig használható embereikhez ! De miközben a munkáltató alkudozik, csökkennek a dolgozóval szembeni igények. Valamikor az iparos száz százalékos megbízhatósággal dolgozott. Ma felelős vezetők dicsekszenek azzal, hogy termékeiknek mindössze másfél százalékával elégedetlenek a vásárlók. . Egy vállalati újság „Portrék” címmel négy esztendeje mutatja be dolgozóit. Kezdetben legkevesebb tíz esztendős törzsgárda- tagsággal rendelkező, kiváló munkásokat mutathattak csak be. Ma az egy esztendeje érkezett arcképe is felkerül a tablóra, ha nem volt igazolatlan hiányzása és nem dézsmálta a közös tulajdont. F élő, hogy az ilyen igénytelenséget meghonosító kompromisszumok mindenki kárára születnek. Horváth Kálmán
