Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1981. április 12., vasárnap Vendégünk volt: Zdzislaw Kuhn, lengyel építésügyi miniszterhelyettes A héten Békéscsabán tanácskozott a KGST Állandó Bizottságához tartozó 9-es számú albizottság, mely az építő-, építőanyagipari és útépítő gépek gyártásával foglalkozik. A szekció elnökével, Zdzislaw Kuhnna] az albizottság munkájáról, tevékenységéről, feladatairól beszélgettünk. — Azt hiszem, mindenekelőtt a 9-es szekció feladatairól kell szólnom. Albizottságunk, az alábbi főbb témakörökkel foglalkozik: közép- és hosszútávra prognózisvizsgálatokat végez a várható gépigények meghatározására. Feladatunk a szabványosítás, műszaki nomenklatúrák kialakítása, a különféle gyártásszakosítási munkákhoz, sokoldalú egyezmények létrehozása, a gépgyártás megosztása és az igények kielégítésére, s nem utolsó célunk, hogy a gépekkel kapcsolatos műszaki információadás, és műszaki tudományos együttműködés területére ajánlásokat adjunk. Mindez azért is fontos, mert a szocialista országok gépigényének többsége importból kerül kielégítésre. Ezért is tölt be jelentős feladatot a gyártásszakosítás. — A magyar építőipart ismerve elmondhatjuk: heterogén összetételű a gépparkja. A KGST-országokban mindez hogyan tükröződik, mindezt Ön hogyan ítéli meg? — Nálunk, a szocialista országokban sok a korszerű gép, amit az ágazatok különböző országokból szereznek be. Való igaz, minden ország építőgépparkja igen változatos. Mindez abból adódik, hogy a múltban a szocialista országok építőgépgyártása nem volt teljes. Az iparág dinamikusan fejlődött, s ehhez nem volt elegendő gép. A gépipari állandó bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a KGST javaslatára külön szekciót kell létesíteni, amely foglalkozik az építő, építőanyagipari és útépítő gépek egységesítésével, szabványosításával, majd később a gyártásával, és az ezzel kapcsolatos kooperációs feladatok egyeztetésével, összehangolásával. A célok között szerepelt. illetve szerepel az építőipar és az építési folyamatok komplex gépesítése, gép-» csoportok kialakítása. — A szekció békéscsabai ülése kisebb jubileum jegyében zajlott: 10 éve alakult meg az albizottság, aminek Ön az ötödik éve elnöke. Hogyan jellemezné az elmúlt éveket? — Éppen Magyarországon, Visegrádon választottak meg a szekció elnökévé. Az elmúlt évekről kérdez? Nagyon nehéz teljes körű értékelést adni, félő, hogy nem leszek teljesen objektív. Mielőtt a dolgok elébe vágnék, csak azt mondhatom: szekciónk munkáját a közelmúltban értékelte a KGST Gépipari Állandó Bizottsága, s kedvezően bírálta el tevékenységünket. Szekciónk tevékenységi köréhez tartozik, országaink fejlettségét figyelembe véve, a fokozottabb specializálódás, ami a gazdasági élet javítását szolgálja. Ma mindenütt nagyon nehéz a lakásépítés fejlesztése nélkül e témáról beszélni, ami infrastrukturális problémákat vet fel, ugyanis a városi infrastruktúra fejlesztése ma már nem megy, szinte elképzelhetetlen korszerű gépek nélkül. Javaslataink nagy részét, munkánkat az állandó bizottság példaként ajánlotta más szekcióknak is. Ennek ellenére mi nem vagyunk elégedettek, szekciónk hajtóerejének kell lennie a még kihasználatlan lehetőségek mind szélesebb körű feltárása. azok fokozottabb megvalósítása. — A szekcióülés Békéscsabán milyen témakörökkel foglalkozott, hozott-é eredményt a jubileumi ülés? — Mindazokkal a kérdésekkel foglalkoztunk, amelyek összefüggnek a Szerződő Felek tevékenységével; A Meghatalmazottak közötti kapcsolat erősítésére az ülés közös véleményt, állásfoglalást alakított ki. A szabványosítással kapcsolatban több típusméret egyeztetését kell megemlítenem. Ilyen egyebek között az építőiparban alkalmazott daruk, és autódaruk különböző megoldása. Bizonyos esetekben "van még lehetőség a gyártási kooperációra. Néhány részegység, mint például a motorkardántengely, futómű több országban kerül gyártásra, de ezeket a részegységeket ott szerelik ösz- sze ahol a végterméket üzemeltetni fogják. A tpronyda- ruk esetében olyan elvet követünk, hogy a gyártásra történő szakosodás a főbb méretek szerint történjen. Űj témákkal is foglalkozott a szekció, melyföldgáz- és kőolaj-távvezeték építésével kapcsolatos, csővezetékfektető gépek gyártásátvizsgálta. Ezek csak kiragadott példák, de azt hiszem, igen jól érzékeltetik feladatainkat. Mindezek mellett meg kell még említenem, a házgyári, a szakipari és az építőipari technológiákhoz szükséges szállító berendezések gyártását. Szeretném még elmondani, hogy a gyártásszakosítás és a kooperációs kapcsolatok' több mint ezerféle típusméretet érintenek. — Milyennek ítéli meg a közös fejlesztés további lehetőségeit? — A soron következő években azokat a gépeket, amiket a tőkés országokból importáltunk, csökkenteni fogjuk. Ezek a gépek, berendezések drágák, megvásárlásukra sok valutát fordítanak az egyes népgazdaságok. A költségeket csak növelik azok a dolgok, amik az üzemeltetés feltételeinél elengedhetetlenek. Gondolok itt a tartalékalkatrészekre, és egyéb csereszavatos részegységekre. Ez egy olyan probléma, amivel szekciónknak intenziven kell foglalkoznia. E gond megoldásánál természetesen nem akarunk elszigetelődni a nyugati műszaki eredményektől, de azokat az eszközöket, melyeket e gépek beszerzésére fordítunk, korlátoznunk kell. További probléma, amivel még foglalkozunk, az új építőipari technológiák meghonosítása, gépesítése, és a fűtőanyag-, egyéb energiatakarékos megoldások kifejlesztése —mondotta befejezésül Zdzislaw Kuhn. Szekeres András Fotó: Veress Erzsi Tolnai tájakon I. Emlékezés a Paraszt Ujság-ra '-TTtf ^ >M. i. Ul, u. l u mAm» Ha az autós ember Békés megyéből Tolnába akar utazni. akkor két, csaknem teljesen egyforma hosszú útvonal közül választhat: vagy Szegeden át a bajai, vagy Kecskeméten kersztül haladva a dunaföldvári hídon juthat el hazánk nyugati felére. Akár Jgy, akár úgy érkezik valaki Békéscsabáról Szek- szárdra, kocsijának, kilométer-számlálója mintegy 250- nei mutat többet, mint induláskor. Ám a nagyobb átlagsebességet kétségtelenül az északabbi, jobb útvonal teszi lehetővé: Kecskeméttől Soltig szinte nyílegyenes, és széles az úttest, majd Duna- földvártól a 6-oson egy esetleges csúcsforgalomban is erős tempóban lehet haladni egészen Szekszárd határáig. Ami pedig a Duna-hidakat illeti: Földvárnál is, Bajánál is szerencse dolga, hogy kapunk-e sorompót, vagy sem. Szekszárd Szekszárdi születésű — s Babits után szabadon — egykoron színésznőt is szerető barátom minél előbb a „szőlőjébe” akar vinni, s megtudom tőle: akinek nincs szőlője, nem is tekinthető igazi szekszárdinak. Nem sérthetem meg elutasítással, hiszen e tájegység borát évtizedeken át pápai megrendelésre még Vatikánba is szállították, de haladékot kérek: előbb vessünk néhány pillantást a város látnivalóira. A kompromisszum megkötése a centrumban történik, ahol vendéglátóm megállít, s nem minden büszkeség, de iránytű nélkül, széles gesztusokkal a következő topográfiai megállapítást teszi: — Mögöttünk az Alföld, előttünk a hegyek, jobbra tőlünk a Mezőföld, balra pedig a Sárköz. Látod, roppant egyszerű itt a tájékozódás. Kétségtelenül lenyűgözően szép és szerencsés Szekszárd- nak. az egykori Alisca településnek a földrajzi fekvése. Erre már a kelták is rájöttek annak idején,* majd a jelenlegi Tolna megye területe Pannónián belül a Valéria tartományhoz tartozott. A római birodalom határát keleten a Duna képezte, s Alisca a , dunai védvonal egyik láncszeme volt. Minderről még földrajzi helyzetünk megállapítása sz’nhelyén, a Mártírok1 terén beszélgetünk. Ez a városnak a felszabadulás után kialakított új centruma. Hatalmas sík, füves tér mellett a tíz éve épített művelődési központ áll, s a tér egyik sarkában szökőkútas tavacska fölé magasodik Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész sziklákkal övezett Prométheusz-szoborkompozí- ciója. E szabad térség többszöröse a békéscsabai Kossuth térnek, s bár az utcanevekről csak később informálódom, már most megállapítom: rengeteg a zöldövezet, a fa Szekszárdon, s. a tértől a vasútállomásig vezető utat magamban „Platán sétánynak” nevezem. (A várost észak-déli irányban kettészelő Rákóczi út pedig a „Vadgesztenye sor” nevet kaphatná.) — A művelődési központ épületkomplexumában van az egyik mozi, a Panoráma — mondja kísérőm —, de helyet kapott benne a színházterem is. Tulajdonképpen sajnálnunk kellene, hogy nincs Szekszárdnak saját színtársulata, ám az egyik szemünkkel nevetünk közben: ugyanis minden évadban vagy hat társulat is jön hozzánk, s véginézhetjük itt a pécsi, a kaposvári, a kecskeméti, a szegedi, a veszprémi színházak előadásait, és rendszeresen jön a Népszínház is. Járjuk az „alföldi” városrész utcáit, tereit, parkjait, amelyeket itt is, ott is szobrok' díszítenek. Észrevehetően nyomon követhetők ezeken a történelem mérföldkövei: világháborús szobor, a Tanácsköztársaság emlékműve, felszabadulási emlékmű, s a megyei tanács épülete előtt a Bőség szobra. S ha már e képzőművészeti alkotásokról beszélünk, - nem hagyhatjuk ki a sorból a város szülöttjének, Babits Mihálynak a szobrát sem. A Gemenc Szállónál viszont bronzból készült szarvasbika. a Garay Szálló előtt pedig névadójának, Garay János költőnek egész alakos szobra áll. Az Augusz-ház mellett rövidesen felavatják Liszt Ferenc szobrát is. A nagy zeneköltő többször hangversenyezett ebben a szép, bástyamotívumokkal ékesített épületben, ahol most a róla elnevezett zeneiskolában tanulnak a fiatalok', s Liszt Ferenc-emlékszoba várja a látogatókat. A Babits-emlék- házat ellenben most restaurálják, ezért, ha futja időnk- bő', inkább érdemes felkeresni a Béri Balogh Adám Múzeumot. Vendéglátóm fáradhatatlan, s bár „szőlejét” időnként megemlíti, mégis előbb mejáratja velem — most már autóval — a Gyulára emlékeztető északi és déli kertvárost, a keleti ipartelepet, s azután: irány a hegy. PonA Prométheusz-szoborkom- pozíció Szekszárdon Fotó: Czakó Sándor tosabban: kisebb-nagyobb dombokról van szó, amelyeket mégis Bottyán-hégynek, Előhegynek neveznek. Az új városközpontból rövid, már emelkedő út vezet a régihez, a Béla térhez. Tulaj-' donképpen itt volt az egykori Alisca központja, majd a XI. században apátságot és várat telepítettek ide. Ezek feltárt maradványai ma is láthatók. A teret a város legszebb klasszicista épülete, a volt megyeháza díszíti. — Nyaranta a régi megyeháza udvarán rendezik meg a szekszárdi zenei heteket — említi meg kísérőm. Történelmi hangulatú tér ez. Középen áll a belvárosi templom, előtte barokk műemlék, az 1853-ban emelt Szentháromság szobor. A Béla tér déli oldalán láthatjuk az 1842-ben, késő barokk stílusban épült, majd 1910- ben szecesszióssá átépített városi tanácsházát, és a barokk plébániát. Az idő és barátom sürget, így a Munkácsy utcán elindulva szerpentin úton feljutunk Szekszárd legmagasabb pontjára, a 205 méteres Kálvária-hegyre, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az egykori kisvárosra. — Ma se nagyváros ez — állítja kalauzom. — Harmincötezren lakjuk. De az úgynevezett nappali létszám 50 ezernél is több, olyan sokan járnak be dolgozni, tanulni. Ez a felszabadulás utáni ipartelepítés hatása. Sok környező községbeli dolgozik Szekszárdon, de melyik a jobb: kertes házban lakni 10—15 kilométerre innen, vagy itt, egy 10—15 ezres új lakótelepen? — hangzik a válaszra nem váró kérdés. —- Arról nem is beszélve, hogy mennyibe került volna egy ekkora lakótelep. Sajnos, így is van lakáshiány Szekszárdon, ahol dicséretes építészeti harmóniával ötvöződik eggyé a múlt és a jelen. Nincsenek betonrengeteges lakótelepeink, pedig sorra épülnek az új, emeletes házak. Csak sokfelé, és sokféle változatban. Talán ezért is kapta meg a város a Hild- érmet. Kísérőm-kalauzom fáradhatatlan ugyan, de most már hajthatatlan is, így elindulunk a dombok-völgyek- szurdokok gyönyörű kuszaságában csodálatos módon szinte vízszintes fekvésű szőlőjébe, s megegyezünk: Szekszárd megismeréséhez nemcsak egy nap, hanem egy év is kevés. Vitaszek Zoltán A képünkön látható Paraszt Újság első példányának megsárgult, viharvert lapjai történelmi jelentőségű programbeszédet őriznek. A békéscsabai „Népegylet” által 1906. április 8-án először kiadott politikai hetilap, a Paraszt Újság hasábjain fogalmazta meg a békéscsabai képviselő, a lap főszerkesztője, Achim L. András „Mit akarunk?” című vezércikkében, az általa alapított Magyarországi Független Szocialista Parasztpárt programját. Ebben értesít a békéscsabai, 1906. március 17-én lezajlott népgyűlés döntéséről, amely kimondta a szakítást az újjászervezett szociáldemokrata párttal: „A Békéscsabai Általános Népegylet tagjai meggyőződvén arról, hogy az úgynevezett újjászervezett szociáldemokrata párt csak a szegény nép keserves fillérjeire spekulál és a népet bolondítja, e párt kebeléből kilép, és megalakítja a Magyarországi Független Szocialista Parasztpártot.” Achim L. András szenvedélyes hangon fogalmazza meg programnyilatkozatában mindazokat a polgári, forradalmi és szocialista célkitűzéseket, amelyeket a baloldali pártok a múlt század 90-es évei óta maguk elé tűztek. „Beköszön tő”-jenek, „Mit akarunk?” című írásainak forró, kemény hangvétele, s a Paraszt Újságban később megjelent írásai — míg az egyik oldalon növelték a párt híveinek számát — addig az országló hatalomból kemény ellenakciót váltottak ki, amelynek egyfajta megnyilvánulásai az Achim ellen indított sajtóperek voltak. A komoly politikai szerepet, agitációs lehetőséget biztosító lapról 1910. január 9-én így ír a Békésmegyei Közlöny: „A Paraszt Újság kimúlt az ámyékvilágból.” A kárörvendő megállapítás azonban nem volt egészen helytálló. Hiszen az 1910-es tavaszi választások idején még néhányszor megjelenik Áchim lapja. De ezután valóban megszűnik e nagy politikai, később sajtótörténeti jelentőségű hetilap. Szerepe, történelmi jelentősége azonban — különösen megyénkben — megemlékezésre, felidézésre méltó orgánummá avatta. B. S. E.
