Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-09 / 83. szám

I 1981. április 9,, csütörtök NÉPÚJSÁG Sikerült mégis! Egy mesterségről és viszontagságairól Közművelődési vetélkedő az Orosházi Üveggyárban KÉPERNYŐ Dél-alföldi Sokféle mesterséget bemu­tattunk már e lap hasábja­in. Mestereikben több közös vonás volt: lelkiismeretesség, a szép meglátása a hétköz- naook megszokott, olykor automatikus mozdulataiban... Ám, hogy képviselőik miért éppen azt, a maguk munká­ját tartották a legérdeke­sebbnek, a legörömtelibb­nek... Nos, erre a kérdésre természetesen különböző vá­laszt adtak eddigi riportala­nyaink, s erre kerestünk ma­gyarázatot nemrég Mosonyi- né Fehérvári Saroltánál is, aki követve az apai, nagy­apai hagyományokat, könyv­kötőként dolgozik Békéscsa­bán. A történet valamikor évek­kel ezelőtt kezdődött, ami­kor a neves könyvkötőmes­ter, Fischer Imre behívta unokáját műhelyébe. A kis­lány lelkesen figyelt, aztán szíves örömest segített, amit tudott. Lehet, hogy a pati­nás gépek hangulata? Vagy inkább az enyv, a nyomda- festék és a papír illata bű­völte meg? Nem tudni. Vé­gül nagyapja és apja nyom­dokain, ő is a könyvkötést választotta hivatásául. Idáig szépen alakult a tör­ténet, ám ekkor élete hirte­len fordulatot vett: — Tornából mindig fel voltam mentve, azt mond­ták, a hirtelen fejlődést nem bírja a szívem. Aztán kide­rült, születési rendellenes­ségről van szó: sürgős szív­műtétre van szükség. Nehéz idők következték... Budapes­ten sikeresen megműtötték, ám megmondták, a komoly fizikai erőfeszítés tragikus lehet számomra. így hát nagyapám halálát és édes­apám nyugdíjba vonulását követően porosodni kezdtek a szerszámok, rozsdásodni a gépek... Nem csinálhattam to­vább, amit szerettem, a könyvkötést. Később született két lá­nya, itthon maradt velük... A férje szakmai oktatója volt az Algériából érkezett gye­rekeknek, akik egyre azt kérdezgették, miért nem megy ki hozzájuk? Ott most nagy szükség van a szakem­berekre... — Miért is ne? Gondol­tunk egy nagyot, belevág­tunk. Nyolc hónap alatt min­den elintéződött. Az egyet­len feltétel a francia nyelv­tudás volt, azt megszerezte, így aztán 1975 júniusában gyerekestül, mindenestül út­nak indultunk. Előbb Tuné­zia határára kerültünk, ám ott akkora volt a hőség, hogy el sem lehet mondani. Ráadásul nem kaptunk la­kást, étteremben ettünk amit nem lehetett volna... És én, mint később kiderült, már teherben voltam a kis­fiámmal... Szerencsére ha­mar sikerült átkerülnünk egy Mostaganem nevű ten­gerparti városba. Itt aztán csodálatos 5 évet töltöttünk. Rengeteg barátot szereztünk, s büszkék voltunk arra, hogy általunk több más ná­ció képviselői ismerték meg Magyarországot. Kinti bará­taink közül néhány ellátoga­tott azóta turistaként ha­zánkba. Az élmények, a kinn töl­tött fél évtized emlékei, iz­galmas szóáradattá formá­lódnak. Alig győzzük követ­ni — még képzeletben is — a megtett kilométereket. — Az igazság az, hogy mikor kimentünk, először is anyagilag össze akartuk szedni magunkat. Később ez háttérbe szorult, s fontosabb lett a „világot látni, a nyel­vet tanulni, no, és a csa­ládnak is megmutatni mind­azt, amit láthattunk” — kér­dése. Hazatértek. Ekkor lehető­vé vált ismét a nagy álom. Kikerülhetett a cégtábla, raj­ta : „Mosonyiné Fehérvári Sarolta könyvkötő”. Az aranyozógcpnél A nagyapa műhelyében Fotó: Gál Edit — Münchenben vettünk 9 gépet, így a műhelyem tel­jesen automatizált lett. Ez nem csupán azért jó, mert pontosabb és gyorsabb, ha­nem elsősorban azért, mert nem olyan megerőltető a munka, mint a hagyományos gépeken... Előbb a régi műhelyben nézünk körül. Muzeális da­rabok a szerszámok, a gé­pek... A falon megsárgult oklevelek, s az egykori mes­terlevél szépen bekeretezve... A mostani műhelyben mo­dern berendezések: vágógép, lemezolló, aranyozógép, prés és szárító... Alig győzzük kö­vetni fürge mozdulatait, amint teszi ide-oda a még csupasz íveket.,. Látszólag semmi nem fűzi mindezt a másik műhelyhez, vagy még­is? A falon a nagyapa és az apa fényképei. Mintha min­dig szemmel tartanák, meg- teszi-e mindazt, amire kö­telezi neve, s a hozzátapadt jó hír... Ha látnák, nem szé­gyenkeznének... — Én mindig keresem a szebbet, az újabbat. Sokan nem tudják, hogy tapétával gyönyörűen lehet könyvet bekötni. S nemcsak arany fólia van a világon, hanem nagyon sok, más színű is... Lám, itt vannak ezek, már útra készen... Elővesz néhány vaskos kö­tetet. Sorba kiteszi őket. Szótlanul elgyönyörködik bennük. Aztán halkan meg­jegyzi: — Szoktam így kitenni, nézegetni. Mert úgy hiszem, a legfontosabb, hogy mun­kánknak olyan esztétikai ha­tása legyen, aki kezébe ve­szi, önkéntelenül bele is akarjon lapozni. S ha ez így van, akkor már nem dolgoz­tunk hiába... De hogy így is van, azt az egymás után érkező megrendelések bizo­nyítják. Ami az emberek megelégedésének, tetszésé­nek a jele. Nagy Agnes Krónika Ötödik éve már, hogy a Békés megyei Művelődési Központ meghirdeti a mun­kásbrigádok közművelődési mozgalmát. A ' mozgalom szeptembertől májusig tart, és sokirányú, hasznos és kel­lemes programot, folyamatos művelődést biztosít a brigá­dok tagjainak. A művelődési központok és a gyári rende­zők filmvetítések, színházi előadások, ankétok szervezé­sével segítik' a brigádok fel­készülését. A folyamatos mű­velődés a munkahelyi elő­döntővel, majd szakági és megyei döntővel zárul. A mozgalomba benevezett szocialista brigádok üveg­gyári munkahelyi döntőjét a gyári művelődési bizottság március 30-án rendezte meg Orosházán, az üzem művelő­dési házában. A verseny színvonalát, han­gulatát emelte, hogy egy kedves vendéget is köszönt­hettek, Mező Imrénét, a Bu­dapesti Pártbizottság tagját, akit felkértek a zsűri tiszte­letbeli tagjává. A zsűri elnöke Feldmann József, az orosházi Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatója volt. A zsűri so­raiban foglaltak helyet az A képzőművészet iránt ér­deklődők előtt jól ismert és sikeres sorozat „A művészet kiskönyvtára”. Indulása óta azonos formában, még min­dig szép papíron és olcsón jelenik meg. Szöveganyaga rövid és közérthető, kép­anyaga gazdag. A legújabb, Miró című könyvet lapozgatva örven­deztem a sorozat nagyszerű­ségén, csak később jutott eszembe a gondolat termé- szetellenessége. Milyen fur­csa, hogy az is lehet külön öröm, ami van, sőt régóta van. Káros beidegződés, hogy már ■ ösztönösen arra készülünk fel, hogy ami jó volt évekig és most is kere­sett, egyszer csak megvál­toztatják, átalakítják, meg­drágítják, esetleg megcsú- nyítják (pl. olcsóbb papírra nyomtatják), és már betéve tudjuk a kísérő szöveget: szebb, jobb praktikusabb formában, gazdagabb tarta­lommal, változatlan áron je­lenünk meg. Aztán a válto­zás nem mindig hozza meg a mézesmadzagra fűzött ígé­reteket. (Persze ez nem min­den esetben igaz, és talán a szerkesztők gondja is érthe­tő, akik a megdrágult nyom­daköltségek miatti áremel­kedést próbálnák gazdagabb tartalommal kiegyensúlyoz­ni). üzemi pb és szb képviselői, valamint a szaktanácsadók: Varga Zoltán, a városi könyvtár igazgatója, dr. Ambrus Pál, személyzeti, ok­tatási főosztályvezető, Lődi József, üzemszervező és Szűcs László munkavédelmi elő­adó. A döntőn versenyző 10 bri­gád politika, irodalom, anya­nyelv, világunk, szakma té­makörben mérte össze tudá­sát. A brigádok komoly fel­készülésről adtak számot. Minden fordulóban nagyon szoros volt a mezőny, a csa­patokat minimális pontkü­lönbség választotta el egy­mástól. A verseny végére a helye­zés a következőképpen ala­kult: első a Zalka Máté Szo­cialista Brigád, második a Magyar—Szovjet Barátság Szocialista Brigád, harmadik a Barátság Szocialista Bri­gád és negyedik a Műszerész Ifjúsági Szocialista Brigád lett. A gyári szakszervezeti bizottság oklevéllel és pénz­jutalommal lepte meg a he­lyezett brigádokat. Emellett minden részt vevő brigád emléklapot és könyvet érde­melt ki. Szatmáriné Uhrin Ildikó De nézzük a sorozat száz­harmincötödikként, ez évben megjelent kötetét. Román József munkájának alanya az egyik legnagyobb szürrea­lista művész, aki nemcsak festő, hanem grafikus és ke­ramikus is. A szürrealista mozgalom nemegyszer bot­rányosan viselkedő és alko­tó csapatának jóval csende­sebb és szolidabb tagja, mint társai. Miró sok ember ked­venc festőinek egyike, talán azért, mert ő az a szürrea­lista, aki még a stílus ellen­zőihez is közel tud férkőzni rendkívüli bájával, játékos­ságával és humorával. Ké­peit elemezni nehéz, mivel korai műveitől eltekintve té­mái, motívumai nem hozha­tók kapcsolatba a konkrét valósággal. Román József művekhez közelítő elemzései sohasem válnak erőszakolt belemagyarázássá, de mégis képes felnyitni a művek ér­téséhez vezető utat. Már ahol ez lehetséges, mert Mi­ró műveinek egy részét csak az érzékeinken keresztül foghatjuk fel. Román József alapos, ugyanakkor mértéktartó és közérthető szövege akár egy ülésre is elolvasható, a 60 kép pedig keresztmetszetét adja a 88 éves mester élet­művének. (I. É ) Notórius tévénéző vagyok. Illetve, a televízió jóvoltá­ból, most kezdek leszokni er­ről az átkos szenvedélyem­ről. Mert mióta beállt a kel­lemes, tavaszi idő — lehet, hogy nem éppen minden cél­zatosság nélkül! — egyre ér­dektelenebb műsorokat su­gároznak, alaposan meg­könnyítve ezzel a dolgom. Azért néhány állandó mű­sornak most is hűséges né­zője maradtam. Többek kö­zött a szegedi körzeti stúdió szerkesztette, készítette Dél­alföldi Krónikának. Kedden tehát ismét a kép­ernyő elé telepedtem, s vár­tam a szűkebb hazámról, Békés megyéről készített tu­dósításokat, riportokat. Először a Kecskeméten megrendezett konferencia kapcsán a családiház-építke- zések megkönnyítésének Bács-Kiskun megyei tapasz­talatairól értesülhettünk egy riport nyomán. A Kecske­méten, Baján és Kalocsán létrehozott szolgáltató irodák tevékenysége hallatán csak reménykedve gondoltam a megyei helyzetre. Hatha egy­szer itt is sikerül a terveket, gépeket, anyagot, szerszámo­kat biztosító, tehát a csalá­di ház építését megkönnyítő irodát létrehozni! Mert — ahogyan a riportból kide­rült — nem is olyan ördön- gös dolog... A krónika ezután a sze­gedi Nagyáruházba kalau­zolt bennünket, ahol a kri­tikus hangú riportból meg­tudhattuk, mi rejlik a meg­nyitások gazdag árukészleté­nek lassú kimúlása mögött. Majd a körzeti stúdió stáb­ja elvezetett bennünket a bu- csai Üj Barázda Termelő- szövetkezetbe, ahol bevezet­ték a differenciált részese­dést. (Ami elsősorban a zár­számadáskor kiosztott borí­ték „súlyában” érezhető iga­zán.) A kísérletről — pro és kontra — vélemények hang­zottak el. Arról is szó volt, hogy finomításra szorul még ez a kezdeményezés. De hasznosságában, helyességé­ben senki sem kételkedett. Jó volt hallani róla. Végül a kishírekben mu- zeológiai, ipari, képzőművé­szeti újdonságokról is hall­hattunk. így, ha kissé meg­késve is, az orosházi Darvas József emlékházról is. Hát igen. a megkésés. Gyakrabban, tehát bizonyá­ra frissebb hírekkel talál­kozhatnánk a szegedi körze­ti stúdióhoz tartozó három megyéből, ha a stúdió su­gárzási lehetőségét tovább bővítenék. Hiszen mi, vidé­kiek mindig panaszkodunk a Budapest-centrikusságra (Azért, mert létezik.) Jóles­ne, ha legalább a televízió többet tenne e régi beideg- zettség ellen. Mondjuk a kör­zeti stúdiók hírösszeállításai­nak, riportműsorainak gya­koribb sugárzásával. B. S. E. Könyvajánlat Egy sorozat dicsérete Mfll MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Nótacsokor. 9.20: A költészet hete. 9.44: Zenevár. 10.05: A kis elefánt kalandjai 10.26: Badar versek. 10.35: A bécsi Concentus musi- cus kamarazenekar tagjai­nak felvételeiből. 11.05: Indulók, táncok fúvószene­11.26: Halló? Vevőszolgálat? 11.41: A sötétség mélyén. 12.35: Naponta tíz kiállítás. 12.45: Tudósítás a kötöttfogású birkózó EB-ről. 12.50: Zenemúzeum. 13.16: Herbert von Karajan pró­bál. 14.08: Pirandello: A megboldo­gult 14.38: Kincses Veronika operett­felvételeiből. 15.10: Közvetítés a kötöttfogású birkózó EB-ről. 15.15: Gulyás László kórusmü­veiből. 15.28: Csiribiri. 16.0J: Bertha Bulcsu: Ilyen az egész életed. 16.15: Nóták. 16.24: Magyar előadóművészek. 17.07: Olvastam valahol... 17.27: Operaáriák. 17.45: Délutáni Rádiószínház. 19.15: Közvetítés a kötöttfogású birkózó EB-ről. 19.20: Bemutatjuk új kőrusfelvé- teleinket. 19.34: Énekszóval, muzsikával. 20.00: A költészet hete. Kb. 21.30: Operettdalok. 22.15: Sporthírek. 22.20: Thai parasztok Dél-Kíná­ban. 22.30: Holnap közvetítjük . . . 22.59: Közelkép — néhány szín­házi paradoxonról. 23.14: Kathleen Ferrier énekel. 0.10: Schöck Ottó táncdalaiból. PETŐFI RÄDI0 8.05: Dzsesszfelvételekből. 8.20: Thai parasztok közt Dél- Kínában. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: A népművészet mesterei­nek felvételeiből. 12.55: Ez nem játék. 13.251 Látószög. 13.30: Népdalok Skandináviából. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00: Nemzetközi mesejáték­fesztivál. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Mozaik. 18.33: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.33: Ember és kozmosz. 22.00: Örökzöld dallamok. 23.15: Népdalok, néptáncok. III. MŰSOR 9.00: Bruckner: VIII. szimfónia. 10.26: Beatrice di Tenda. 11.35: Szovjet előadóművészek felvételeiből. 12.50: A költészet hete. 13.07: Az 1980. évi Newport dzsesszfesztivál felvételei­ből. 14.10: Két Dallapiccola-kórusmü. 14.23: Szimfonikus zene. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Muzsikáló fiatalok. 16.55: Popzene sztereóban. 18.01: Világhírű énekesek Buda­pesten. 19.05: Nem tudom a leckét! 19.35: A költészet hete. 19.40: A kölni Musica Antiqua együttes hangversenye. Közben: kb. 20.15: Hang-kép szolgálat. Kb. 20.35: A hangversenyközvetítés folytatása. Kb. 21.10: Operakettősök. 21.49: Magyar szerzők, verseny­műveiből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Beatpercek. 17.15: Alakuló múzeumok. Ri­porter: Pálréti Ágoston. 17.35: A Békéscsabai szimfonikus zenekar játszik. Mozart: F-dúr divertimento. . 17.45: Noteszlap. 17.50: Bojtor Imre nóta- és nép­dalfelvételeiből. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előadá­sában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.55: Tévétorna. 9.00: Iskolatévé. Rajz. 9.20: Szünidei matiné: 1. Moz­donnyal szárazon és vízen. 2. Á csuka nyomában, (ism.) 3. Kacat-tanya. 4. Ciwyl kutya kalandjai, (ism.) 16.15: Hírek, (f.-f.) 16.20: A fény hegyei. 16,50: Tévébörze, (f.-f.) 17.00: Csak gyerekeknek: 1. Janó a vonaton, (ism.) 2. A jö­vő városában, (ism.) 3. Ci­wyl kutya kalandjai, (ism.) (f.-f.) 17.50: Reklám, (f.-f.) 17.55: Pedagógusok fóruma, (f.-f.) 18.30: Elődök nyomdokain, (f.-f.) 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.05: Tévétorna. 19.10: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: IV. előadóművész-fesztivál. 21.55: Telesport. 22.20: Fegyverrel írott történe­lem. 23.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.05: Unser Bildschirm —- A mi képernypőnk. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Figyelő szemek. 20.50: Reklám, (f.-f.) 20.55: Liftrapszódia. 21.25: Tv-híradó 2. 21.45: Vita a hanglemezkiadás­ról. (f.-f.) BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 17.05: Az NDK kongresszusáról. 17.30: Művelődési szemle. 18.15: Nemzetközi labdarúgó-mér­kőzések. 18.35: Rajzfilmek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Gazdasági figyelő. 19.50: Ifjúsági óra. 20.30: Tudományos szemle. 21.30: Román dalok. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.45: A vörös hajú Hóra csapa­ta. 18.15: Tudomány: Az egészséges gyermek. 18.45: Rajzfilm. 19.00: Eurogól. 19.20: Villanófény. 19.27: Ma este. 20.00: Külpolitika. 20.50: Az erősebb nem. 22.05: Zenei események. II. MŰSOR 17.10: Iskolai műsor. 18.45: Aktualitások. 19.15: Idegenforgalmi szemle. 20.00: Filmest. 23.00: Huszonnégy óra. SZÍNHÁZ AKKOR SZÉP AZ ÉLET. HA ZAJLIK Mezőhegyesén 19 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: A zsoldoskatona, 8 órakor: Elcsá­bítva, elhagyatva. Békéscsabai Építők Kültúrotthona: 5 órakor: Futárszolgálat, 7 órakor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnö­keit? Békéscsabai Szabadság: de. 10, 4, 6 órakor: Münchhausen bá­ró csodálatos kalandjai, 8 óra­kor: Rallye. Békéscsabai Terv: Száguldás gyilkosságokkal. Gyu­lai Erkel: Cserepek. Gyulai Pe­tőfi: 3, negyed 6 és fél 8 órakor: Zorro. Orosházi Béke: 5 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, 7 órakor: Szelíd motorosok. Orosházi Partizán: A papa mo­zija. Szarvasi Táncsics: A brili­ánskirálynő bukása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom