Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
NÉPÚJSÁG SZÜLŐFÖLDÜNK 1981. április 4., szombat o A tanácselnök Veszélyes özem Nö a nőkért Harminc év Irodája falán Nagyszénás belterületének rendezési terve, makett formájában. Sokat fejlődött a nagyközség a felszabadulás óta, A folyamtos, következetes építőmunka részese Kaczkó Mihály is. Gyakorlott, jól" tájékozott, községét szerető állami vezető a tanácselnök. Helybeli születésű, három testvérével itt nőtt fel gazdasági cselédszülők gyermekeként. — Én tudtam a családból a legtovább tanulni — meséli a múltra emlékezve. — Mezőgazdasági technikum után az állami gazdaságban gyakornok, majd a helyi gépállomáson agronómus voltam 1962-ig. Akkor választottak meg elnöknek. Ha meggondoljuk, bizony hosszú idő ez a csaknem 20 esztendő. Joggal bele is fáradhat, aki ilyen kitartással, energiával dolgozik. Kaczkó Mihály újra és újra feltöltődik erővel. — A bizalom, ami leginkább élteti az embert — mondja. — A szülői háztól hoztam a szocializmus iránti elkötelezettséget, apá- mék 1938-tól, én 1955-től vagyok párttag. Dolgoztam a községi pártbizottság és végrehajtó bizottság tagjaként, a járási párt- bizottságba és a tanácsba is beválasztottak. 1971-től megyei tanácstagként mondhatom el a véleményemet, az ifjúsági és sportbizottság elnöke vagyok. A helyi munkámban jól kamatozik ez a sok megbízatás. Az első községi KISZ-titkámak őt jelölték Nagyszénáson. Nehéz kezdet volt ez 1957-ben. Szerencsére segítették, nem hagyták magára sem a pártban, se később a tanácsban. A politikai meggyőzés, a szocialista törvényesség híve volt és marad ezután is. Nagy felelősség 6800 ember élet- körülményeiről, alapellátásáról gondoskodni. Sok az eljáró dolgozó, de a jól gazdálkodó Október 6. Tsz, a szőrmések, a cipőipar helyi üzeme is vonzza a munkásokat. —• Rendszeres kapcsolatot tartunk a munkahelyekkel — beszél az eljárókról. — Eredményesen tárgyaltunk a MÁV-val, a Volánnal, most már jó a közlekedés, kulturáltak a várótermek. Az élelmiszert sem kell már Orosházáról hordani, jói felszerelt ÁFÉSZ ABC-ben vásárolhatnak a szénási' ak. Új óvodánk van, az iskola is épül hamarosan. Az egészségügy objektív feltételei felől nem vagyunk nyugodtak. Vizünk már van, most a szennyvízelvezetéssel lesz gondunk. Mindennapos a kapcsolatom az emberekkel, ha éppen nem szólít máshová a munkám, ügyes-bajos dolgaikkal bármikor kereshetnek. Szabad idő, szórakozás? Hát a kertészkedés, a tanulás és a sok-sok olvasás jelenti ezt számomra. Majd arról beszél, hogyan fonódik össze életével a községért való tenniakarás. A fejlesztés örömén túl érzi a megbecsülést is. Felszabadulásunk ünnepén a Munka Érdemrend arany fokozatát vette át a nagy- szénási tanácselnök. B. Zs. A minap igencsak megilletődöt- ten vette át a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést Tóth András, a DÉGÁZ gyulai üzemének nyomásszabályozó kezelője. Az 57 éves férfi párt- és mozgalmi munkájának elismeréseként részesült e magas kitüntetésben. — Április 1-én telefonon tudtam meg, hogy kitüntetésben részesülök. Először átvillant rajtam: biztosan valami tréfa, de aztán megnyugtattak, hogy való igaz, amit közöltek velem — meséli csillogó szemekkel. Tóth András 1950-től tagja a pártnak, s 1953-tól Gyulaváriban, a körzeti pártalap- szervezet titkára. Alapszervezetének tagjai többségében nyugdíjasok vagy olyan kommunisták, akiknek munkahelyén nincs önálló pártalapszervezet. Szűkebb hazájában jól ismerik, ugyanis a tanácsok megalakulásától egészen 1977-ig, ami kőris Gyulavári egyesült a fürdővárossal, tanácstagként is képviselte választóit. Mostani, felelősségteljes munkahelyén, a gyulai nyomásszabályozónál 1969-től dolgozik. — Az országos gázhálózat része az állomás, a környező gázmezőkről hozzánk 50 atmoszféra nyomással érkezik a földgáz, amit azután mi 6 atmoszférára redukálunk, s továbbítunk a városi hálózatba az üzemeknek és a lakosságnak — meséli, miközben a hatalmas gépterembe, a tulajdonképpeni nyomásszabályozóhoz invitál. Embervastagságú csöveken tolózárakon át fülsiketítő süvítéssel ömlik a gáz. Műszerek segi- tik az embert, azok könnyítik munkáját. — A város gázenergia-ellátása innen indul. Nagyon oda kell figyelnünk, s az esetleges műszaki hibákat úgy kell kijavítanunk, hogy azt fogyasztóink ne vegyék észre. — Az utóbbi években Gyulán nem sok gázkimaradás volt... — veten közbe. — Az a jó, ha így tudják. Volt néhány meghibásodásunk, de azt senki sem vette észre — válaszol elégedetten, majd így folytatja: — Tudnunk kell azt, hogy hiba esetén hová nyúljunk, hol kezdjük a javítást. Én még azzal szoktam megtoldani: a legkritikusabb helyzetben is egy pillanatra álljunk meg, gondolkodjunk, utána nyugodtan, kapkodás, idegeskedés nélkül lássunk munkához. Nálunk aranyszabály: nem szabad megijedni! — summázza. — Szabad idejét mivel tölti? — Sajátos munkarendben dolgozunk: 12 órás szolgálat után 24 óra pihenőt kapunk. Társadalmi megbízatásaimat, pártmunkámat főként szabad időben teljesítem. Aztán a ház körül, a kertben és a jószágokkal foglalkozom. Szívesen olvasok, és beszélgetek emberekkel. A velük való szóváltás során jó érzés tölt el, amikor látom és hallom : társadalmunkban megelégedetten élnek, becsületesen dolgoznak a közösségért, a jólétért és a jövőért. Sz. A. Asztali naptárán sok a feljegyzés: „Hétfő: taggyűlés, I. kerület. 3-kor vezetőségi ülés a tüzeléstechnikánál. Szerda: András ebédre jön. Fodrász. Péntek: 11 órára megyei tanács, nagyterem. 7-kor színház.” Visszalapozunk, s kiderül, minden hétre jut program, elfoglaltság, nem is kevés, családi jellegű és pártmunka egyaránt. Pedig aki békéscsabai lakásán a naptárát lapozza előttünk — bizonyságképpen, hogy nem ér rá unatkozni — 75 éves, hófehér hajú,, fiatalos szemű asszony: Gyeb- nár Jánosné, Ica néni. Az egykori városi nőtanács titkára volt, 16 éve nyugdíjas. Az I. emeleti lakás kisebbik szobájában beszélgetünk. Egy nagy papírdobozból ösz- szegyűjtött újságkivágásokat, okleveleket, feljegyzéseket emel ki — éppen ezekben a hetekben rendezgeti emlékeit. A falon is oklevelek, fényképek, a vitrinben kitüntetések. Ebben a szobában most szinte „együtt van” Ica néni élete. „Csak akkor vállalj pártmunkát, ha becsülettel, odaadással tudod végezni. Szégyent ne hozz rám!” — ezzel bocsátotta útnak annak idején földmunkás édesapja, aki 10 gyereket nevelt, szinte erején felüli igyekezettel arra törekedve, hogy mindegyik szakmát tanuljon. Ilona lánya is kijárta a négy polgárit, és 1920-ban elment szövőnőnek. Aztán jött a házasság, majd a gyerekek. Ott sorakozik a három fiú képe a könyvszekrényen. „A legidősebb alezredes, a középső jogász, a legkisebb pedig a mérleghitelesítőknél dolgozik” — sorolja büszkén. Amint felcseperedett a három gyerek, ő 1946-ban ismét munkába állt, a .pamutszövőben. S ugyanebben az évben már szakszervezeti szakmaközi titkár. Délelőttönként intézte a szakszervezeti ügyeket, délután pedig ledolgozta a műszakját a szövőgépnél. Aztán következtek a nőmozgalomban töltött hosz- szú, emlékezetes évek. 1954-től 56-ig az MNDSZ, majd 1957-től a nőtanács városi titkára volt Békéscsabán. 1965-ben nyugdíjba vonult, de még 5 éven át, társadalmi munkásként ugyanúgy ellátta a titkári teendőket, mint korábban. Böngésszük az újságkivágásokat, az okleveleket — 36 év alatt 33-at kapott —, belelapoz régi jegyzeteibe. Asszonysorsokról mesél, a nők tömegeit megmozgató akciókról, és persze parázs vitákról, nehéz napokról. Ezt a színes oklevelet közéleti munkásságáért kapta, azt az emléklapot párttagságának 25. évében, és van itt emléklap a fóti gyermekvárosból, köszönő sorok az ár- vízvédelemben kifejtett szervező munkájáért, a képviselőválasztások előkészítésében való tevékenységéért. Elérzékenyedve beszél a férjéről, akinek a megértő segítsége nélkül nem dolgozhatott volna ennyit másakért. Egy-egy ünnepre még ma is 80—90 üdvözlőlapot kap, és erre majdnem olyan büszke, mint a Szocialista Munkáért Érdeméremre, amely mellé most odakerült a Munka Érdemrend arany fokozata is. T. I. „Mindenes kultú- rosból a népművelés tudományát ismerő emberré kellett változnunk ahhoz, hogy a posztunkon lehessünk” — mondta Feld- mann József, az orosházi művelődési központ igazgatója öt évvel ezelőtt, amikor e sorok írójának a köz- művelődési törvényről beszélt. Ötvenegyben lett a nagy múltú Petőfi dalárda karnagya, innen számítja népművelőéletét, ötvenkilenc szeptemberében pedig kinevezték igazgatónak. „Ez volt pályám legnagyobb meglepetése és öröme. Aztán jött a többi, mert életformámmá változott a népművelés.” ötvenegytől nyolcvanegyig: harminc év. Nagy idő, és nemcsak az évek hosszát illetően, hanem a korszak is „nagy idő” volt. Feldmann József idén augusztusig vezeti az orosházi művelődési központot, utána pályafutásának nyugdíjas szakasza következik. „Közéleti ember akarok maradni, mert aki igazán az, nem is gondolhat másra. Mindenem a népművelés.” Erről kérdezem, nem is tudom hányadszor, hiszen a harminc év alatt több alkalommal is beszélt gondjairól, szerényen a sikerekről. Kedd délelőtt van, hét ágra süt a nap, sétálunk keveset az Árpád-kert fái között, majd letelepszünk pár percre a ház melletti lugasban. Körülöttünk a város mindennapos életét éli. A járókelők nem tudják: az igazgató Budapestre készül, hogy átvegye a kitüntetést, a Munka Érdemrend arany fokozatát. Mire e sorok megjelennek, már túl lesz az ünnepi perceken. Mi az, amit a legkiemelkedőbbnek érez a harminc évből? — kérdezem, és nem lep meg, hogy azonnal kész a válasz. „Azt, hogy jó kapcsolatot teremtettünk a gyárak, az üzemek munkásaival. Hogy 1970-ben megalakíthattuk a szocialista brigádvezetők klubját, és nem sokkal később bázisfeladatként kaptuk más ilyen klubok módszertani támogatását. Az előcsarnokban ott van egy márványtábla, az egykori orosházi munkásotthon alapszabályzatának néhány mondatával. Ez is azt példázza: a munkásotthonok hagyományait visszük tovább, ez számunkra a legfontosabb.” A kitüntetett kedvtelve nézi a művelődési központ modern épületét, és talán arra gondol, hogy amikor 1965-ben leégett a régi, a volt polgári kör, öt évig 13 helyen volt az otthonuk. Biciklire akasztották a szenesvödröt, begyújtottak a termekben, és levezették a klubfoglalkozásokat. Mint , a hőskorban. Aztán az új palota új élet kezdete lett. A város lakóinak vonzó találkozóhelye. „Amit elértem, egyedül sohasem érhettem volna el. öten voltunk, akik hosszú évekig együtt dolgozva megalapoztuk azt, ami most van.” Abban az öt év előtti interjúban mondta: „Állandóan gondolkodó, töprengő népművelők nélkül nincs szocialista közművelődés.” Igaza van, a saját példájával is bizonyította. c p Hz összefogás példája Gerla Az MSZMP Xll. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett településfejlesztési társadalmi munkamozgalomban elért kiemelkedő eredményért a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elismerő oklevelet adományozott Gerlának. Az országban 24 település kapott ilyen magas kitüntetést. Gerla azért, mert a múlt évben tervezett 200 ezer forint értékű társadalmi munkát egymillió 437 ezer forintra teljesítette. Felszabadulásunk évfordulóján rendezett ünnepségen az elismerő oklevelet dr. Horváth Éva, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja, a HNF megyei elnöke adta át. A társadalmi munka végzéséért és szervezéséért emlékplakettet kapott a békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezet November 7. Szocialista Brigádja, Farkas Miklós, a Május 1. Termelő- szövetkezet elnöke és Sajti Gábor, Dézsi Mihály, Kiss János tanácstagok. A Hazafias Népfront Or- zágos Tanácsa elsősorban a akosság hozzáállását érté- elte. A községben az egy őre jutó társadalmi munka rtéke a múlt évben megha- adta az 1030 forintot. — Nálunk múltja van a ársadalmi összefogásnak, lerla valaha uradalmi bírok volt. A felszabadulás tán lett önálló község. Ezt övetően lendült' fel a közégért való tenniakarás. 'ársadalmi munkával épült el a vízmű, így létesültek a árdák, a parkok, de így folyik a körgát karbantartása is. A lakosság kivette a részét az iskola tantermeinek felújításából, az orvosi rendelő, az ABC-áruház és a presszó építéséből. A község lakossága meg akarta mutatni, hogy élni tud az önállósággal — mondja Feren- czi József Gerla társadalmi tanácselnöke, nyugdíjas pedagógus. — De hiszen most, amikor a legjobb eredmény született, Qerla Békéscsaba város környéki községe. — Én úgy látom, hogy ez a tény újabb lendületet adott a társadalmi munkához. A városi tanácstól sok segítséget kapunk. Gerla különben is erősen kötődik Békéscsabához. — Mi a titka ennek a kiemelkedő eredménynek? — Elsősorban az, hogy a tanács és a lakosság kapcsolata nagyon jó. Falugyűléseken, tanácstagi beszámolókon értékeljük a társadalmi munkát, és megjelöljük a tennivalókat. A lakosság jól ismeri a gondokat és a tanács pénzügyi lehetőségeit. S ezeknek az ismereteknek a jegyében szervezik a tanácstagokba társadalmi munkát. — A társadalmi munkamozgalom azonban nagyobb kört ölel fel. Ezt igazolja a másfél millió forint értékű teljesítés is. A valóságban társadalmi összefogássá szélesedett ki. — Ez úgy igaz. Hiszen a társadalmi munkából különböző gazdálkodó szervek és intézmények is kivették a részüket. Községünkben társadalmi munkát végzett a múlt évben a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat gyulai főépítésvezetőségének szocialista brigádja, a konzervgyár pósteleki üzemének szocialista brigádjai, továbbá a 611. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet oktatói és tanulói, sőt, a Nagy Sándor laktanya honvédéi is. A legtöbb segítséget azonban a békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezet nyújtotta. — Miért támogatják az üzemek a községet? — Hadd hozzam fel példának a konzervgyár pósteleki üzemét. Ott zömmel gerlaiak dolgoznak. A szocialista brigád tagjai is nagy többséggel a mi községünk lakóiból tevődnek ősze. Az iskolánk tanulói nyáron a konzervgyárban termelési gyakorlaton vesznek részt évről évre. Két ízben kaptak dicséretet jó munkájukért Kardos E móriétól, a konzervgyár igazgatójától. Az érdekek azonulása még jobban érezhető a Május 1. Termelőszövetkezet és a község kapcsolatában. Nemcsak _azért, mert a gerlaiak többsége termelőszövetkezeti tag, hanem azért is, mert a szövetkezet egyik telepe itt működik a község szélében. A kövesút építése, a belvíz elvezetése közös feladat. Nálunk sok a lefolyástalan terület. S hogy mégsincs belvízveszély, az a csatornázásnak köszönhető. A gyulai szakaszmérnökség Élővízcsatorna Szocialista Brigádja végezte el az utcák és az árkok felmérését, a földmunkát pedig a szövetkezet erőgépein a gerlaiak. Azt kell mondanom — és ez az igazság —, hogy a szövetkezet támogatása valósággal ambicionálja a község lakosságát a társadalmi munkára. Figyelemre méltó az is, amit Farkas Miklós, a Május 1. Tsz elnöke mondott. A termelőszövetkezet dolgozó tagságának több mint 30 százaléka gerlai. A 8 szocialista brigád közül pedig négy ugyancsak Gerlán működik. Ezek a brigádok kezdeményezték a társadalmi összefogást. A termelőszövetkezet pedig felkarolta ezt a kezdeményezést. A szövetkezetnek is érdeke, hogy javuljon dolgozóinak életkörülménye. Az összefogásnak a jó együttműködés az alapja. összegezve: Gerlán 718 százalékra teljesítették a múlt évben tervezett társadalmi munkát. Ezt a lakosság, a tanács és a különböző gazdálkodó szervek közös összefogásával érték el. Az összefogás nem kis mértékben az érdekek összehangolásán múlott. Végeredményben ez tette lehetővé, hogy Gerlát az összefogás példájaként' lehessen említeni. Serédi János A tanácselnök az összefogást így*példázza: „A kövesút egyaránt szolgálja a lakosság és a szövetkezet érdekét” Fotó: Martin Gábor
