Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
0 1981. április 4., szombat NÉPÚJSÁG Eredményeinkben benne van népünk szorgalmas munkája Felszabadulási emlékiinnepség Szarvason Szabó Miklós ünnepi beszédét mondja Fotó: Martin Gábor Hazánk legnagyobb nemzeti ünnepéről, április 4-ről, a 36 évvel ezelőtti eseményekről méltóképpen emlékeztek meg tegnap megyénk városaiban, nagyközségeiben és falvaiban. Koszorúzási ünnepségeken rótták le kegyeletüket a felszabadító harcokban elesett szovjet és román hősök síremlékeinél, politikai nagygyűléseken méltatták a történelmi jelentőségű évfordulót. Békéscsabán a városi párt-, állami és tömegszervezetek rendeztek ünnepséget a Jókai Színházban, ahol Zsilinszki András, a városi pártbizottság titkára mondott beszédet. Majd Federico Garcia Lorca: Vérnász című tragédiáját tekintette meg az ünneplő közönség. Szarvason, a Vajda Péter Művelődési Központban este 6 órakor kezdődött az emlékünnepség. Az elnökségben helyet foglaltak az Arad megyei politikai delegáció tagjai, élükön Pacoste Cor- nellal, az Arad megyei tanács első elnökhelyettesével, ott volt dr. Kertész Márton, a Békés megyei Tanács V. B. titkára, a járás és a város párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteinek képviselői. A magyar és a szovjet himnusz, valamint a szavalat elhangzása után Mészáros István országgyűlési képviselő, a Szarvasi Állami Tangazdaság igazgatója köszöntötte az elnökséget, a meghívott vendégeket, a szocialista brigádok tagjait, az ipari szövetkezetek munkásait, a termelőszövetkezeti dolgozókat, a műszaki és az agrárértelmiségieket, a pedagógusokat. Ezután Szabó Miklós, a megyei pártbizottság titkára lépett a szónoki emelvényre. Beszédének első részében megemlékezett a hazánk felszabadításáért életüket áldozó Vörös Hadsereg katonái" ról. elismeréssel szólt a szovjet emberekről, akik gyönyörű hazájukban az emberiség nagy álmát, a kommunizmust építik. Soha nem feledjük azokat az emberfeletti áldozatokat, amelyeket a Szovjetunió az emberiség haladásáért, a népek szabadságáért, boldogulásáért, a szebb jövőért hozott és hoz napjainkban is. Emlékezünk arra a felbecsülhetetlen értékű segítségre, amelyet a háborúban legtöbbet szenvedett testvéri szovjet néptől kaptunk az ország újjáépítéséhez, a háborús sebek begyó- gyításához, az új élet elkezdéséhez. Felszabadulásunk évfordulóján tisztelettel és hálával gondolunk azokra a román katonákra is, akik a Vörös Hadsereg oldalán részt vettek hazánk és megyénk felszabadításában, öröm számunkra, hogy ünnepségünkön itt vannak testvérmegyénk dolgozóinak képviseletében a Román Kommunista Párt Arad megyei bizottságának vezetői. A továbbiakban a viharsarki zsellérek és munkások forradalmi lendületéről és harcáról beszélt. Itt volt a XVIII. század elején a bé- késszentandrási parasztfelkelés, s vidéken gyújtotta lángra a társadalmi haladás fáklyáját Tessedik Sámuel. A Horthy-fasizmus negyed százada alatt az endrődi kubikosok a csendőrsortűzzel, a szarvasi baloldali ellenállók a börtönnel is dacolva, igazuk tudatában küzdöttek a népért. A Második Ukrán Hadsereg előrenyomulását követően itt alakultak meg először hazánkban a kommunista párt legális szervezetei. Ilyenkor megjelenik előttünk az a történelmi út, amelyet 1944. őszétől bejártunk. Alig több, mint három évtized alatt a békési tájképe gyökeresen megváltozott. Oj ipari üzemek sora jött létre, ezek termékei messzeföldön öregbítik munkásaink hírnevét. A nadrágszíjpar- cellák helyébe az iparszerű gazdálkodást folytató, korszerű nagyüzemi mezőgazdaság lépett. Ez az út nem volt sima, akadályoktól, megtorpanásoktól mentes. De a dolgozó nép világosan látja munkája gyümölcsét, érti és érzi, hogy mindaz, ami a szocializmus építését jelenti, az őérte, a személyes boldogulásáért történt és történik. Kádár Jánosnak, a Hazafias Népfront VII. kongresszusán elmondott felszólalását idézve hangsúlyozta: elért eredményeinkben benne van népünk szorgalmas munkája, amely során a párt által kitűzött feladatokat egyre tudatosabban valósítjuk meg. A jövő számára a munkásparaszt szövetség erősítése, a szocialista nemzeti egység szüntelen fejlesztése ad biztos alapot. Ezek reális, elérhető célok, hiszen nincs olyan becsületes ember Magyarországon, aki ne érezné, ne tudná, hogy egyéni boldogulása csak az egész társadalom fejlődésével valósulhat meg. A* külpolitika elemzése után részletesen szólt az V. ötéves terv teljesítéséről, Szarvas fejlődéséről. Külön kiemelte a szövetkezeti ipart, a szocialista és a tőkés export kedvező alakulását. Elismeréssel beszélt a mező- gazdaság és a nagyüzemek terméseredményeiről, az állattenyésztés korszerűsítéséről. Bízunk benne, hogy a 15 éve várossá lett Szarvas a fiatalok lelkesedésével és lendületével továbbra is teljesíti a párt által kitűzött célokat. Végül a következő szavakkal fejezte be ünnepi beszédét az előadó: „A hazánk felszabadulása óta eltelt 36 esztendő igazolta, hogy a magyar dolgozó nép, a forradalmi Viharsarok népe élni tudott a szabadsággal.” Koszorúzás Orosházán Pénteken délelőtt dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb-titkára kíséretében Orosházára érkezett Pacoste Cornel, az Arad megyei párt vb-tagja, a néptanács végrehajtó bizottságának első elnökhelyettese vezetésével az Arad megyei delegáció, melynek tagjai Rujan Maria, az Arad megyei munkás ellenőrző tanács alelnö- ke, Cordovan Constantino községi pártbizottsági titkár és a községi tanács elnöke, valamint Burdán Gheorghe, a köröskisjenői városi párt- bizottság titkára és a városi tanács elnöke. Orosházán a delegációt Sándor Antal, a városi pártbizottság titkára és Barta Imre, a városi tanács elnökhelyettese fogadta. Az Arad megyei delegáció ezt követően koszorút helyezett el a román hősök temetőjében. Fotó: Fazekas László „Nincs mese” Rózsáson — Nahát! Igazgató, ilyen fiatalon! — jegyezte meg elismerő biccentéssel egy idősebb pedagógusnő, amikor egy megyei ünnepségen Nagy Péter, a Szarvasi Állami Tangazdaság rózsási kerületének igazgatója átvette a Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést. Pedig már nem is „új” vezető Nagy Péter a gazdaságban; 8 évvel ezelőtt, 24 évesen került a rózsási kerület élére. A gazdaság legifjabb egysége ez, itt dolgozik a legtöbb fiatal. S a fizikai dolgozók közül mostanában jó né- hányan kerültek felelős posztokra. Nagy felelősség ez, különösen most, amikor, 1981. január 1-től a gazdaság minden kerülete önálló gazdálkodást folytat. Mindezt egyszerű így leírni, de vajon mi — és főként kik vannak a szavak mögött? Kétféle igazgatói szoba van: az egyik a reprezentatív, ahol feszeng a vendég, a másik fajtában pedig unszolás nélkül leül bárki. Nagy Péter irodája az utóbbi — állapítom meg magamban, amikor hellyel kínál. Rágyújt, nyomban a lényegre tér: — Felnőtt nálunk egy fiatal, szakmailag jól felkészült gárda, akikre lehet támaszkodni. Menet közben alakult így, lehetett látni, kit érdekel a szakma, kit lehet rávenni a tanulásra. Sokat köszönhetünk Melis Pál állattenyésztési üzemág- vezetőnek. Bámulatos, amilyen érzékkel bánni tud a fiatalokkal! Amint felismeri, kiből lehet többet kihozni, attól kezdve tudatosan törekszik a nevelésére. Olyan példa ő a srácok számára, akire felnéznek, akit követnek. Sokan nőttek fel mellette. Például Hankó János, Zelenák Pál, Demcsák János, Adamik András. — Ügy mondják, Rózsáson az igazgatóval együtt szokták tömi a fejüket a gondokon a dolgozók. Milyen segítséget kap a fiatal fizikai munkásoktól ? — Üzemi négyszögön elmondtam például, hogy nem lehet csak drágán, repülőgépről vetni a rizst a nagy víz miatt. Erre a műhelybeli fiúk — a KISZ-szervezet tagjai — kiötlötték; hogy lánctalpakra szerelnek egy vetőgépet. Most pedig annak a műszaki megoldását keresik, hogyan lehetne a vetőgépet úgy szabályozni, hogy egyenletes mélységbe kerüljön a mag, ez ugyanis a rizsnél nagyon fontos. Azt is vállalták a KISZ-esek, hogy „ösz- szehoznak” egy takarmánykihordó kocsit. Egyébként nem is tudnám hirtelenjében elkülöníteni a KISZ-ta- gok munkáját az egész kerüNagy Péter letétől, annyira egységes, egy irányba húzó a gárda. De ne én mondjak el mindent, beszéljenek ők! Nincs mesz- sze a tehenészeti telep. A bejáratnál barátságosan, de határozottan közli egy fiatalember, Zelenák Pál brigádvezető, hogy a telepre csak beöltözve, fertőtlenítés után, és engedéllyel szabad belépni. Szűk kis irodában ülünk hát le beszélgetni. Narancssárga munkaruhát visel Márton László, aki tavaly november 1. óta, 26 évesen a telep vezetője, azé a telepé, amely a kerület termelési értékének majdnem a felét adja. Márton László — Elfogadták főnöknek? — Van, aki kételkedik, van, akinek bizonyítani kell. A fontos az, hogy ne hagyjon az ember támadási felületet. És persze lényeges a háttér, az, hogy a kerület vezetői megbíznak bennem, mellém állnak. Csak így lehet fegyelmet követelni — mert hogy enélkül nincs jó munka. A teheneket, ha itt az ideje, meg kell etetni, fejni, nincs mese. Bizony megtörtént, hogy az új telepvezető ” és a brigádvezetők is beálltak fejni. Mert kevés volt az ember. Több dolgozót, közöttük brigádvezetőket ugyanis el kellett küldeni. Vajon miért? Nem szépítik a dolgot: az italozást, s az ezzel járó áldatlan állapotot számolták fel. Mélyen zsebbe vágó eszközzel szilárdítják meg a fegyelmet. — Csak következetesnek kell lenni — teszi hozzá a telepvezető —, és alkalmazni a fokozatokat. Eleinte sokan nem hitték el, hogy komoly a rendcsinálás. Bejöttek ittasan, de nem állhatták munkába. Igazolatlan nap, és aki helyettük is dolgozott, többet kapott a mozgóbér- ből. Zelenák Pál nemrég még egy sorban dolgozott azokkal, akiknek most a brigádvezetője. — Hát, könnyen megkapja az ember, hogy mit kritizálsz, te is így csináltad. Csakhogy tudni kell, miben lehet, s miben nem lehet soha lazítani. Annyiból azért könnyű a helyzetem, hogy jól ismerem az embereket. Mikor jönnek be 3 órakor, már látom, na, neki meg valami baja van. Meg is kérdem. Ha csak ki- panaszkodja magát, már jobb kedvvel dolgozik. Zelenák Pál Új MSZBT-tagcsoportok megyénkben A Magyar—Szovjet Baráti Társaság népes tábora az elmúlt napokban tovább gyarapodott. A sarkadi Ady Endre Gimnázium ég Posta- forgalmi Szakközépiskola és Arany János Kollégiumban 31 taggal alakult újabb csoport. Az erről szóló alapító oklevelet ünnepélyes keretek között április 2-án, csütörtökön délután vette át a csoport. Az alapító oklevél átvétele után a tagcsoport elhatározta, hogy 1981. ‘ november 7-re meghirdeti valamennyi, a megyében működő MSZBT-tagcsoport számára az orosz nyelv hetét, a középiskolákban alakult csoportok számára pedig vetélkedőt szerveznek. MSZBT-tagcsoport alakult a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezetben is. a csoportba belépett a közös gazdaság teljes tagsága. Még az idei zárszámadó közgyűlésen határozták így, és az alapító oklevél átadására április 3-án délután, a felszabadulási ünnepség keretében került sor. A tsz-nek egyébként régóta vannak baráti kapcsolatai a Szovjetunióval; a moszkvai Gorjacskin Mezőgazdasági Műszaki Egyetem hallgatói közül nyaranta többen töltenek néhány hetet a Lenin Tsz-ben. A testvéri Penza megyéből Békésbe érkező szovjet vendégek gyakran ellátogatnak a közös gazdaságba,, a tsz- tagok közül pedig sokan üdültek már a Szovjetunióban. Elavultak az épületek, korszerűtlenek a tartási körülmények a sertéstelepen. A látogatóban mégsem kelt rossz benyomást, tisztaság, rend uralkodik mindenütt. Ez persze önmagában még nem garantál jó gazdasági eredményt, de sokat elárul az itt dolgozókról. Azt pedig az igazgató árulja el, hogy a körülmények ellenére a telep eredményei nem maradnak el az új technológiával rendelkezők mögött. A fiatal sertéstenyésztő szakmunkások Békés, Csongrád megyei vetélkedőjét az itt dolRövid beszélgetésre itt is az irodában ülünk le a fiatal telepvezetővel, Kelemen Lászlóval, és két brigádvezetővel, Adamik Andrással és Demcsák Jánossal. Az idősebbekkel való kapcsolatról faggatjuk őket. Demcsák János nem a szavak embere. Csak annyit mond: — Amit tőlem követeltek annak idején, azt követelem én is. Nincs közöttünk soha nézeteltérés. Mint a primőr saláta, virít a műhely bejáratában egy hosszú vasszerkezet. „Éppen most festették be a fiúk, az ő újításuk” — törölgeti gépFilyó János rongyba a kezet egy idősebb munkás, és elindul, hogy megkeresse Filyó János KISZ-titkárt. — Inkább őt kérdezzék — mutatja be Filyó János Varga Mihályt, aki öntözőtechnikus, szerelő, no és tanácstag, KISZ-tag. — Hogyan is születnek azok az újítások? A mozgékony, kerek arcú fiatalember leül egy szerszámosládára, tenyerével megdörzsöli a homlokát. — Hát, két- szer-három- szor jól ösz- szeveszünk, mire dűlőre jutunk. Egyébként az úgy van, hogy Jancsi szokta elmesélni, amit az üzemi négyVarga Mihály sokszor megfordul itt, beszélgetünk, mondja, mit kellene megoldani — néz az igazgatóra — így kezdődik. Aztán mi heten, itteni KISZ- tagok, filózunk, hogyan lehetne műszakilag megoldani a dolgot. Az a jó, hogy a hét KISZ-tag egyúttal barát is. Most még csak itt van meg a kombájn — mutat a fejére. — Megéri? — Na, nem nagyon. Sok az idegesség, meg mindig van azért, aki akadályozzon. De talán pont ez viszi az embert előbbre. Itt a járda is — mutat ki a műhelytől az üzemi kövesútig vezető hosz- szú gyalogúira —, elhatároztuk, ha vállaltuk, meg is csináljuk, akárhogyan is, mert aztán azt mondják, hogy a KISZ-eseknek csak a szája jár. * * * Nos, a rózsási fiataloknak nem csak a szája jár. Nincsenek nagy, látványos megmozdulásaik, a sikereiket szinte elhallgatják. Egyszerűen „csak” úgy él, dolgozik, felnőtt felelősséggel ez a fiatal gárda,, hogy mindennap tesz valamit az asztalra. „Nem látványos dolgok ezek — hárítja el az elismerést Varga Mihály —, de nekünk nagyon fontosak. És végül az idő igazolja, hogy jól. vagy rosszul cselekszik az ember.” Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi gőzök nyertek. Demcsák János
