Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-03 / 79. szám

ISIIMÉ* 1981. április 3„ péntek Emlékezés Sík Endrére Sík Endre, a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő személyisé­ge születésének 90. évfordu­lója alkalmából csütörtökön koszorúzási ünnepség volt a Mező Imre úti temető Mun­kásmozgalmi Panteonjában. Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Katona István és Várkonyi Péter, a Külügyminisztérium nevében Nagy János és Somodi Gyu­la koszorúzta meg Sík Endre urnáját. Bolgár ajándékbolt nyílt a fővárosban A Szófia néven nyitott bolgár ajándéküzletet Buda­pesten a Lenin körút 76. szám alatt a Dohány- és Ajándékbolt Vállalat, ame­lyet csütörtökön Nagy Osz­kár igazgató adott át ren­deltetésének. Az ünnepélyes megnyitáson ott volt Laut- hán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes és Szlav- csq Pesev bolgár kereske­delmi és szolgáltatási mi­niszterhelyettes. Az üzlet — amelynek évi forgalmát 15 millió forintra tervezik —, a nyitásra 3 millió forint értékű bolgár népművészeti cikkeket és ajándéktárgyakat, kerámiát, ólomkristályt, bőrdíszművet, hazánkban újdonságnak szá­mító márvány dísztárgya­kat, ezüstbizsut, szőnyege­ket. italokat kínál a vásár­lóknak. Szerdán délután Békéscsa­bán, a városi tanács díszter­mében ünnepséget tartottak, melyet Araczki János ta-_ nácselnök nyitott meg. Ezt" követően Vantara János ál­talános tanácselnök-helyettes ismertette a településfejlesz­tő társadalmi munka ered­ményét. Az elmúlt ötéves tervcik- lusbap jelentős fejlődést ért el a megyeszékhely. Több mint 4 ezer lakás épült, és mintegy. 10 ezren költöztek új otthonba. Ugyanakkor 27 kilométer járda, 11 kilomé­ter csapadékvíz-elvezető csa­torna, 9 ezer négyzetméter park létesült. A város gyer­mekintézményekkel, körzeti orvosi rendelőkkel, gyógy­szertárral, diákotthonokkal, áruházakkal, közművekkel gyarapodott. Ehhez a gyara­podáshoz Békéscsaba lakos­sága, üzemei, szövetkezetei, szocialista brigádjai is je­lentős mértékben hozzájá­rultak. Az ötéves tervciklus­ban a társadalmi munka ér­téke meghaladta a 105 mil­lió forintot, a múlt évben pe­dig 24 millió 600 ezer forin­tot tett ki. A tájékoztató után Aracz­ki János tanácselnök és Ba- nadicsné Lóránt Ibolyaa HNF városi elnöke adta át a „Békéscsaba Városért” ki­tüntetést Trefil Károlynak, a DÉMÁSZ békéscsabai üzeme igazgatójának, az Egyesített Egészségügyi Intézmény Tü­dőgondozó Intézet kollektí­Trefil Károly, a DÉMÁSZ békéscsabai üzemének igazgatója átveszi Araczki János tanácselnöktől a „Békéscsaba Váro­sért” kitüntetést Fotó: Martin Gábor vájának, valamint a 611. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézetnek. Értékelték a kerü­letek, a vállalatok és szövet­kezetek, az intézetek, vala­mint az iskolák közötti ver­senyt is. Az első díjakat a város VI. kerülete, a Lenin Termelőszövetkezet, a 635. sz. Szakmunkásképző Inté­zet és a Padrah Lajos Álta­lános Iskola képviselői vet­ték át. A megyei tanács ál­tal alapított Településfejlesz­tő Társadalmi Munkáért em­lékérmet három kollektíva és 10 dolgozó, a Kiváló Tár­sadalmi Munkás emlékérmet ugyancsak 10-en, az Érdemes Társadalmi Munkás kitünte­tést pedig 15-en kapták meg. —di Több mint 24 millió forint értékű társadalmi munka Békéscsabán a Minisztertanács napirendjén: Intézkedések a vízkárelhárítás fejlesztésére Az országos kempingtalálkozó előkészületeiről A vízkárok csökkentése ér­dekében növelni kell az ár­víz- és belvízvédelmi művek védőképességét — állapította meg a gazdasági bizottság, amely csütörtökön a kor­mány elé terjesztett jelenté­sében számolt be a vízkárel­hárítás helyzetéről.- és a ter­vezett intézkedésekről, fel­adatokról. A gyorsabb fejlesztést in­dokolja, hogy az árvízvédel­mi művekkel védett terüle­teken, a mintegy 500 milli­árd forintra becsült népgaz­dasági vagyon az ezredfor­dulóra várhatóan megkét­szereződik, tehát a korábbi­nál kevesebb és kisebb árví­zi elöntések is növekvő ká­rokat okozhatnak. Emellett a nagyobb folyóink mentén ki­épített 4180 kilométer hosz- szú elsőrendű árvízvédelmi fővonalból 1670 kilométer hosszú szakaszon további erősítési, magasítási munka, és mintegy 80 kilométer hosszú új védvonal megépí­tése szükséges a kívánt biz­tonság eléréséhez. Természetesen a népgazda­ság erőforrásaitól függően kerülhet sor az árvízvédelmi művek fejlesztésére, de a ká­rok1 mérséklésére még sok más lehetőség is kínálkozik. Ezért intézkedtek arról, hogy a rendszeres vízkárral ve­szélyeztetett területeken a mezőgazdaság termelési szer­kezete alkalmazkodjon a vízjáráshoz: például rét- és legelőgazdálkodással, rövid tenyészidejű növénykultú­rákkal, árvíztűrő erdőgazdál­kodással. Ezt a megoldást a hullámterek hasznosításánál kormányhatározat írta elő. és miután a végrehajtás akado­zott, indokolt, hogy szigo­rúbban követeljék meg a határozat érvényesítését, s ugyanakkor a biztosítási fel­tételek módosításával anya­gilag is ösztönözzék a terme­lési szerkezet átalakítását. A folyók mentén kiépített gátak közötti hullámtér 146 ezer hektár, amelyből mint­egy 40 ezer hektárnyi terüle­tet nyári gátak védenek a közepesnél kisebb árvíztől. Az árhullámok azonban már hosszú ideje rendszerint ma­gasabbak, s évente elöntik’ e területek túlnyomó részét. A csekély biztonság ellenére is, ezen a hullámtéren intenzív mezőgazdasági termelést folytatnak, s így a károk is visszatérőek. Kétségtelen már, hogy egyes nyári gáta­kat nem lehet tovább fenn­tartani, de több helyen lehe­tőség mutatkozik az erősítés­re. Ezért most részletesen megvizsgálják a nyári gátak átépítésének vízügyi-műszaki és gazdasági feltételeit, s ki­dolgozzák e munkák végre­hajtásának szabályait. A károk csökkentésének jól bevált módszere, hogy a kü­lönösen magas és tartós ár­hullámokat megcsapolják1, át­vágják a gátat, és úgyneve­zett szükségtározóba enge­dik be a víz egy részét. A kisebb folyók mentén eddig négy ilyen szükségtározót alakítottak ki, és a tervek szerint még öt helyen létesí­tenek hasonló víztározót. Az országból 4,1 millió hektár a belvízjárta terület, amelyből évente átlagosan 103 ezer hektár kerül víz alá, de szélsőséges körülmények között az elöntés kiterjed­het 600 ezer hektárra is. Ez év márciusában a belvíz 109 ezer hektárt borított el. A tervek szerint mintegy 30 százalékkal növelik a belvíz­elvezető rendszerek, 20 szá­zalékkal az átemelő szivaty- tyúk', s kétszeresére a tava­szi belvizeket befogadó és nyárra tartalékoló tározók teljesítményét. A lakott települések bel­területének egyharmadát fe­nyegeti vízveszély, s az utób­bi másfél évtizedben gyako­ribbá vált a vízkár. Lénye­gesen csökkenthetők lehetné­nek a károk1 tervszerűbb te­lepülésfejlesztéssel, illetve építési korlátozással. A la­kott és a mezőgazdasági te­rületek vízelvezető hálózatá­nak kialakításában jó né­hány helyen hozott már gyü­mölcsöző eredményt a lakos­ság közreműködése, társa­dalmi munkája. Ezek a ked­vező tapasztalatok jelzik, hogy az eddiginél is széle­sebb körben lehet és kell él­ni az önként vállalt társa­dalmi összefogás erejével, a lakosság és a KISZ-fiatalok áldozatvállalásával. Április 2-án, csütörtökön ülést tartott a dolgozó fia­talok VI. országos kemping­találkozójának szervező bizottsága. A bizottság át­tekintette a találkozó sike­res lebonyolítása érdekében az eddig tett intézkedéseket. Tájékoztatót hallgatott meg az országos találkozó kiírá­sáról, a technikai feltételek biztosításáról. Az előkészületek jegyében április 14-én és 15*én a KISZ Központi Bizottsága Békés megyében rendezi Tegnap, a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap délelőttjén, úgynevezett nyílt napot tartott a Békéscsabai 9-es számú Általános Iskola az ifjúsági és úttörőházban. A programot az ünnepélyes út­törőcsapat-gyűlés vezette be, amelynek keretében az is­kola színjátszó szakköre és kórusa felszabadulási emlék­műsort mutatott be diáktár­saiknak. A csapatgyűlés vé­Bartók-elöadások román nyelven a megyeszerte megtartott Bartók-megemlékezések szép színfoltjai voltak a Gyulán, a Mogyoróssy Könyvtárban és Kétegyházán, a - községi könyvtárban megrendezett román nyelvű előadások. Ion T. Florea, aradi Bartók- kutató a Bartók-centenárium alkalmából a Békés és Arad megyék közötti kulturális kapcsolatok keretében meg­jelenő „Bartók Béla népdal­kutató tevékenysége Békés, Bihar és Arad megyékben” című kötet Arad megyei anyagának szerzője, a Gyu­lán és Kétegyházán megtar­tott előadásában Enescu és Bartók kiemelkedő zenei te­vékenységéről beszélt a szép számban megjelent érdeklő­dőknek. meg a megyei KlSZ-bizott- ságok honvédelmi- és sport­felelőseinek értekezletét. A sportfelelősök bejárják a tá­bor és a versenyek későbbi helyszíneit. A Pósteleken július 9~e és 11-e között megrendezésre kerülő találkozóra rövidesen megkezdik a feltételek biz­tosítását. Felújítják a bekö­tő utat, sportpályát, színpa­dot, vetítőfalat építenek, mindehhez a fiatalok társa­dalmi munkájára is számíta­nak. gén avatták fel az új kisdo­bosokat és úttörőket. A nyílt nap második ré­szében rendezték meg a kulturális szemlét. Huszon­három produkciót értékelt a zsűri, és adta át az arra ér­demes kisdobos és úttörő vers- és prózamondóknak, színjátszó csoportoknak, hangszeres szólistáknak, pantomimesnek, néptánc- és bábegyüttesnek a helyezése­ket tanúsító okleveleket. Kilencszáz hektáron vetettek cukorrépát Az orosházi Béke Terme­lőszövetkezetben április 1- én befejezték a kora tavaszi munkákat. A közös gazda­ságban márciusban kilenc­száz hektáron vetették el a cukorrépa vetőmagvait. Az elmúlt napokban többek közt 130 hektár őszi búza fejtrágyázását végezték el, folyamatosan haladnak a vegyszeres gyomirtással, el­vetették a lucernát és a többi kora tavaszi vetésű nö­vényt. Befejezték a talaj­munkákat azokon a terüle­teken is, amelyeken a ké­sőbbiekben kukoricát vet­nek. n csabai 9-es iskola nyilt napján Műveltség és magatartás O lvasgatom a leg­újabb Népművelés­ben Kormos Sándor „Ifjúság és közművelődés’’ című cikkét, és egyre-másra gondolkozom el megállapítá­sain, vetem össze azokat ta­pasztalataimmal, keresve a felszín alatt húzódó lényeget, az igazán jellemzőt, nem csak a kirívó eseteket. Olvasom, hogy „az iskolák nem kis százalékának nincs elég ere­je ahhoz, hogy a tanórán kí­vüli kulturális nevelést na­gyobb intenzitással végezze.” Olvasom azt is, hogy „kevés az igényes szórakozási alka­lom, alig javult az ifjúsági klubokkal való ellátottság.’ Rengeteg és nagy gondunk az ifjúság. És milyen sokfé­lék ezek a gondok, és milyen másképpen látja szinte min­denki, aki szót kér, ha erről beszélnek valahol. És milyen sokféleképpen látják azok is, akik nem kémek szót, és semmit sem mondanak. Vagy azért, mert túlságosan ború­látók, vagy pedig azért, mert nem nagyon hisznek a változás lehetőségében, még akkor sem, ha tudják, hogy sok minden változhatna, ha keményebben összefognánk, ha a nézetek sokfélesége összébb igazodna, és ha a szavak és újra szavak he­lyett megsokasodnának a segítőkészség cselekvő meg­nyilvánulásai, ha — Kormos Sándor cikkére utalva — az iskolák erőt, időt és energiát találnának arra is, hogy a tanórán kívüli kulturális ne­velés hivatott, de legalábbis egyik gazdái lennének. Ho­gyan, sóhajtanak fel ilyenkor pedagógus ismerőseim: „fo­galmad sincs, újabban meny­nyit értekezünk”, és közben viccnek szánt igazságokat mesélnek arról, hogy kis és nagy szünetekben a kijelölt pedagógus papírral a kezé­ben jegyezgeti tanítványai­nak változó személyiségje­gyeit ... Nem titok, jó magyar nyűg, hogy nehezen találjuk meg a rómaiak által annyit hangoztatott „arany közép­utat”, ami távol áll a kö­zépszerűségtől, semmi köze hozzá. Az sem titok, hogy lelkesedéseinkben és boron­gásainkban át-átesünk a ló túlsó oldalára, miként azt a tanítványait a szünetekben figyelő és jegyezgető pedagó­gus jól szimbolizálja. Az sem titok, hogy tévedésein­ket nehezen ismerjük be, és szeretjük azokat a mellék- mondatokat, amelyek így kezdődnek: „de”... vagy „ugyanakkor”. Ettől azonban még a gond gond marad, a jövőt alapozó műveltség, magatartás, emberré válás pedig csak óhaj. És óhajtha­tunk bár valamit a legoda- adóbban, virágzó szavakkal, csillogó szemekkel: ez bi­zony mindig is kevés volt. „Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett” — írta Petőfi Sándor hajdanán, és ennek érvénye ma is csor­bítatlan. Igen, a tett. Az olyan kö­rülmények létrehozása, mely­ben tanulni lehet á kulturált emberi kapcsolatokat is, a szép, közös szórakozást; elsa­játítani magatartásformá­kat, az önmegvalósítás lép­csőfokait. így leírva, persze, ezek is szavak, és semmit érők, ha nem követi őket egyetlen tett, egyetlen válto­zás sem, mely arrafelé mu­tat, ahol majd á kétségtelen fellelhető lelki sivárságot felváltja a szellemi gazdag­ság, a közömbösséget az ér­deklődés, a baráti kitárulko­zás. Műveltség és magatartás: összetartozó, egymást kiegé­szítő fogalmak. Egyik sem lehet meg a másik nélkül, mint ahogyan a kisebb-na- gyobb közösségek sem lehet­nek, lehetnének meg egyik nélkül sem. A műveltség és a tiszta, világító emberi ma­gatartás nem lesz csak úgy a semmiből: nagyon sokat kell áldozni érte, tenni, ösztönöz­ni másokat, segíteni máso­kon. Kormos Sándor azt írja, hogy „kevés az igényes szó­rakozási alkalom”. Igaza van, bár azt is hozzá kell tenni, hogy igényt kelteni a meglevő kevéshez szintén nélkülözhetetlen. Ha példá­kat keresünk, elég csak arra gondolnunk, miért üresek a mozik, amikor magvasabb, tartalmasabb filmet vetíte­nek; miért vannak több ez­ren egy nyilvános pop-„kon- certen”, és tizenkettőn író-ol­vasó találkozón? Eszembe sem jut, hogy a könnyű, a pihentető szórakozást meg­kérdőjelezzem. Az utóbbit kérdőjelezem meg, és teszek a kérdőjel után még egy felkiáltójelet is azzal, hogy nem jól van így! De, hogy nem jól van, at­tól még semmi meg nem változik. A változáshoz az iskola erre is jutó ereje kell, a pedagógusok és népműve­lők megszabadítása a papír­munka újabb keletű árvíz­veszélyeitől, a nemcsak leírt együttműködés, egy célért tevékenykedés iskolák, kul- túrházak és más művelődési intézmények között. Az is kell, hogy a „Művelt ifjúsá­gért, korszerű műveltségért” indított akció ne falra írt jelszóként magasodjon a fia­talok felett, hanem beköltöz­zön a szívekbe, az értelem­be: hiszen megtanultuk vég­re, hogy minden jelszó any- nyit ér, amennyit megvalósí­tunk belőle, hogy több kell az elszálló szavaknál. n áci .Mihály írja gyö­nyörű versében: „Nem elég útra lel­ni, I az úton menni kell!” Már régen útra leltünk. Men­jünk, haladjunk tovább. És talán egy kissé magabizto­sabban. Sass Ervin A Békéscsabai Forgácsolószerszám-gyárban, tegnap, április 2- án a gyár párt- és gazdasági vezetése nevében Bakó Ignác igaz­gató zászlót adományozott a gyár KISZ-bizottságának. A zászlót Finta János, a KISZ-bizottság titkára vette át Fotó: Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom