Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-24 / 95. szám

1981. április 24., péntek Érvek és ellenérvek Békésszentandráson Tejfölös pontypaprikás gombával Látogatéban a gyomai Viharsarok ütsz Halászkertjében-----------------------------------------------------IgUiUMTd Szembesítés „A földművesszövet­kezet a falusi emberek pénzén fejlődött... a község áruellátása mégis elmarad a városétól... elégedetlenek vagyunk az ÁFÉSZ munkájá­val ... Békésszentandrá­son az utóbbi 6 évben nem volt fejlesztés, kor­szerűsítés, szegényes az Üzletek felszerelése ...” — Igen, ezek a megállapí­tások a nemrégen befejező­dött ÁFÉSZ-tagtanácskozá- sokon hangzottak el — mondja L aczkó József, a nagyközségi pártbizottság tit­kára. — Pontosabban, a hal­lottakat tömören összefoglal­ják. Ha kiszűrjük a szélsősé­geket, akkor is jócskán akad bennük igazság. — Ügy tudom: 1975 máju­sában nyitották meg az 504 négyzetméteres ABC-áruhá- zat, tatarozták a kisvendég­lőt, a presszót, a bélüzem be­ruházása 300 ezer forintot tett ki, amelyet később 160 ezerrel kiegészítettek... — Így igaz. Csakhogy mindez még az önálló bé- késszentandrási szövetkezet érdeme. Az egyesítésre Laczkó József: Nem ABC- áruházat és új egységeket akarunk... ugyanis 1975. április 1-én ke­rült sor, s azóta 6 esztendő telt el. Ami a bélüzemet il­leti, hasznosnak tartjuk a munkáját, de végül is nem szolgálja a lakosság jobb el­látását, csupán a szövetkezet nyereségét. — Az ABC-áruházban bő­séges az áruválaszték... — Nem ezzel van bajunk, hanem a kis boltokkal, ame­lyek általában elavultak, mostohák a raktározási és a munkakörülmények. A meg­újhodást immár két éve ígé­rik. — Egy kimutatásból meg­tudtam : hétmillió forintos árukészlet áll az üzletek ren­delkezésére, és az eladás is nőtt csaknem 9 százalék­kal ... Mrena Mihály: Sokszor a boltvezetők is tehetetlenek ... — A forgalom valóban emelkedett, az országos át­lagnál is jobban — szól köz­be Mrena Mihály, az ÁFÉSZ területi ügyvezetője. — A nyári hónapokban szombaton már délelőtt 10 órakor szin­te minden áru elfogy az ABC-bői. Emiatt hétfőn is hiányos az ellátás. Pólus András tanácselnök hozzáteszi: — Községünkben sok az átmenő vendég. A pihenni idejáró ember. Jelenleg 700 hétvégi ház van, és még mindig osztunk telkeket. Vi­lágos, hogy az itt üdülők is enni szeretnének. A tőkehúst és a töltelékárut keretgaz­dálkodás alá vonták, tehát nincs elegendő. Kaphatnánk ugyan a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezettől úgy­nevezett technológiailag se­lejtes húst, de az egységes ár miatt a kereskedők nem szí­vesen foglalkoznak vele. Ugyanakkor a szállítás meg­szervezése is döcög. — Az árubeszerzés a bolt­vezetőkön múlik elsősorban — vetem közbe. — Az engedélyezett kész­letgazdálkodáson belül fel­tétlenül — helyesel Mrena Mihály. — Sajnos, sokszor ők is tehetetlenek. Például a borforgalmi ezen a héten nem szállított, a sör- és a dohányipar gyakran kihasz­nálja a monopolhelyzetét, kapcsolja az árut. — Elfogadom: ezek objek­tív akadályok. A szakembe­rekben nincs hiba? — De van — szögezi le a párttitkár. — Vegyük a ven­déglátást. A számok az mu­tatják, hogy nőtt az ételfor- galom. Az eladott adagok száma viszont nem lett több. Az étterem, a presszók gya­korlatilag kocsmává váltak. Leginkább a szeszes italok eladását szorgalmazzák. — Februárban tárgyalta a tanács végrehajtó bizottsága a község kereskedelmi ellá­tását. Milyen állásfoglalás született? — Szükségesnek tartjuk a szövetkezet központi vezeté­sének a megerősítését, a jobb ellátásért, a kiszolgálás kul­turáltságáért felelős szemé­lyek szigorúbb ellenőrzését — folytatja a tanácselnök. — Nagyobb gondot kell fordíta­ni az áruterítésre, -elosztás­ra, a szorosabb kapcsolattar­tásra. __ Végül is, milyen konk­rét intézkedéseket várnak? — Ezen a testületi ülésen sok dolog felvetődött — vá­laszol az ügyvezető.^— Bőví­teni kellene a tüzelő- és épí­tőanyag-telepet, hűtővitrinnel ellátni a 26-os számú vegyes­boltot. Elavult és zsúfolt a háztartási, vas- és műszaki üzlet, kicsi a háztartási olaj­tartály. Indokolt a felvásár­lótelep felújítása, hiszen egy­re több kisállatot, gyógynö­vényt veszünk át. Ugyancsak megoldásra vár a termény­raktár rekonstrukciója, a szikvízüzem felépítése. — Nem ABC-áruházat, új egységeket akarunk, csak a meglevők karbantartását, ésszerű bővítését. Azt szeret­nénk, ha jobban olafigyelne az ÁFÉSZ erre a községre, mert a célunk azonos — summázza a lakók nagy ré­szének, a község vezetőinek állásfoglalását Laczkó Jó­zsef. — Mi a véleménye mind­ezekről Nagy Józsefnének, a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ elnökének? — Előrebocsátom: nincs külön Békésszerítandrás és Kardos; Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ van. Mi nem ígér­tünk semmit felelőtlenül. Egyet tudomásul kell venni: nekünk vidéken az alapellá­tást kell megoldani, ami nem kis gond, hiszen 120 egysé­günk van. Szarvas fiatal vá­ros, nagyon elmaradt a fej­lesztésben. Igaz, hogy az ABC-áruházat még a békés- szentandrásiak kezdték épí­teni, de már közösen fejez­tük be. Évekig nyögtük a hi­telt, a fenntartás költségeit, feltöltöttük áruval, berendez­tük az üzletet. A bélüzem­ben a létszám húszról százra emelkedett. A lányok, asszo­nyok tavaly 14,6 millió fo­rint értékű exportárut állí­tottak elő, 29 százalékkal töb­bet, mint egy évvel koráb­ban. — Ettől még a tények té­nyek maradnak. Ugyanis öt év alatt 1180 négyzetméterrel nőtt a szövetkezet üzletháló­zata. A küldöttgyűlés beszá­molója szerint kizárólag Szarvason valósultak meg ezek a beruházások, felújítá­sok. — Békésszentandrás is ka­pott hűtőszekrényt, pénz­tárgépet. De azt sem árt tud­ni, hogy a fejlesztések döntő többségét a pályázati rend­szer és a támogatások miatt csak Szarvason lehetett nyél­be ütni. Az Árpád Szálló rendbehozatalához szinte a város valamennyi üzeme, in­tézménye' hozzájárult. A Dózsa György és az Alkot­mány utcai ABC-áruház és a zöldségbolt SZÖVOSZ-pén- zen épült, a most készülő élelmiszer- és illatszerboltot a városi tanács és a MÉSZÖV segítségével hozzuk tető alá. Ügy tervezzük, hogy ebben az évben a szentandrási bol­tok bővítésére 900 ezer forin­tot fordítunk. Az építőanyag­telepet viszont nem tudjuk felújítani, hiszen központi rendelkezés van a bázistele­pek kialakítására. Cukrászda létesítése sem indokolt, mert a meglevő vendéglátóipari egységek sincsenek kihasz­nálva. — Ezek szerint elégedett a kapcsolattartással is ... — Igen. A szememre ve­tik, hogy nem mentem el legutóbb a tanács vb-ülésre Békésszentandrásra. Az ok egyszerű: bizalmi testületi gyűlésen vettem részt. Egyéb­ként is, minden terület veze­tője tartja a kapcsolatot a központi szakemberekkel, minden nap találkoznak, megbeszélhetik a teendőket. Pálus András: Szorosabb kapcsolattartásra van szük­ség ... Meggyőződésem: a szembe­sítés meghozza a kívánt eredményt. Annál is inkább, mivel Szarvason is tisztában vannak azzal, hogy a VI. öt­éves tervben a községek fej­lesztésére a korábbinál is nagyobb figyelmet kell for­dítani. Elsősorban az ellátás minőségi jellemzői a fonto­sak: jelesül az áruválaszték javítása, a vásárlás kulturált lebonyolítása. Szó esett itt az alapszükségletek kielégítésé­ről. Ennek megvalósítása csak úgy ér valamit, ha a módszerek nem okoznak tár­sadalmi egyenlőtlenségeket, hátrányos megkülönbözteté­seket. Ugyanakkor aligha árt bevonni ebbe a lakossági Nagy Józscfné: Békésszent­andrás is kapott hűtő- és pénztárgépet... Fotó: Martin Gábor erőforrásokat, hiszen a tár­sadalmi aktivitás már sok­szor meghozta áldásos gyü­mölcsét. Kétségtelen, felgyor­sult életünk nem mentes az ütközésektől, a súrlódásoktól, a vitáktól. Ez így is van rendjén. De nem mindegy, hogy mire helyezzük a hang­súlyt. Személyes torzsal­kodás helyett kölcsönös megértésre, türelemre, és közös ^'felelősségvállalásra van szükség, Békésszentand­ráson és Szarvason is. Seres Sándor A ragyogóan napfényes, szép, tavaszi napokban öröm egy kiadós séta Gyomán. Az utcákon, tereken és az udva­rokban a fák, cserjék és bok­rok valósággal roskadoznak a sok szép virágtól. A tavasz­ra emlékeztet az is, hogy megnyitotta kapuit a ligeti gyógyfürdő. A strandon a meleg vizű medencében pi­hennek, szórakoznak a gyer­mekek és a felnőttek. A liget évszázados fái alatt nagy a csend, ózondús friss levegő és madárcsicsergés fo­gadja az érkezőt. A gyomai Viharsarok Halászati Tsz Ha­lászkertjében új a tábla: Tí­már János szerződéses üze­me. Nyitás előtt érkeztünk, de az üzlet nem üres. A takarí­tónő rendezkedik a szépen berendezett étteremben, a Halászkert gazdája pedig már főzi a feketét, készíti az ebé­det. — A Viharsarok Htsz 1977-ben épített először egy halbisztrót, aztán bővítette a helyiséget — mondja erről Tímár János. — Eddig ge- binben dolgoztak itt, mi most — családi alapon — megpróbáljuk szerződéssel. Én 18 éve dolgozom a szak­mában. Hosszú ideig voltam vezető a Hotel Körösben. A feleségem is vendéglátóipari dolgozó. Ügy gondoltuk, hogy megpróbáljuk... — Miben reménykednek? — Abban, hogy Gyomát kezdik felfedezni hazai és külföldi vendégek. A fürdő gyógyvize sok embert vonz, de az ifjúság is megtalálja nálunk a szórakozási lehető­séget. Jönnek Budapestről, Salgótarjánból, Franciaor­szágból, Hollandiából és más­honnan. Szeretik Gyomát a hazai neves sportolók is. Mi szívesen látunk csoportos vendégeket, akiket naponta háromszor kiszolgálunk. De esténként is nagy az érdek­lődés, jönnek nemcsak a fia­talok, de a középkorúak is. Csendes ez a környék, jó a Egyéniségek — A meccsre mész? — Oda. — Én is. Megmondtam az asszonynak, hogy kimegyek, akárhogy pattog. — Pattog? — Állandóan. De elhall­gattattam. Megmondtam, ha nem enged ki a meccsre, át­megyek a csehóba, oszt be­rúgok. Kérdeztem: — Me­lyik a jobb, Maca? Ha szé­pen elmegyek, végignézek egy mérkőzést, kiszórakozom, vagy éppen kimérgelődöm magam, vagy ha részegen cirkuszt csinálok neked ide­haza, és a tetejébe még jól meg is verlek? Választhatsz: vagy-vagy! — Erre aztán nem szólt. Így kell ezt csi­nálni, ha nem ért a szép levegő, lehet pihenni és szó­rakozni, barátokkal kelle­mes környezetben pár órát eltölteni. — A szép környezeten kívül a tájjellegű- ételek számítanak-e valamit? — Hogyne, kérem! Elsősorban természetesen a halételekkel igyekszünk a vendégeknek kedveskedni. Tessék megnézni a mai étla­pot: 22 ételféleséget kíná­lunk, ennek zöme halból ké­szül. A Viharsarok Htsz el­lát minket harcsával, csuká­val, keszeggel, kárásszal, sül­lővel, angolnával, növényevő amurral. így aztán tudunk gazdag választékot kínálni a halszerető vendégeknek. A Körösi Állami Gazda­ságtól rendszeresen birkát vásárolunk, hogy a táj ked­venc étele ne hiányozzék az étlapról. Hetenként egyszer szeretnénk pacalpörköltnapot rendezni, mert ezt is sokan kédvélik. Jó az együttműkö­dés a dévaványai termelő- szövetkezetekkel is. Azt sze­retnénk, ha a vendégek meg­kaphatnának mindent ná­lunk, ami szem-szájnak inge­re ... — Ügy gondolja, ha bő a vá­laszték, vendég is lesz elég? — Igen! Legutóbb Budapestről jár­tak itt cipőipari dolgozók, akik szeretnének itt tölteni néhány hetet. A sportolók is szívesen jönnek. De örömmel látjuk a külföldi vendégeket is. Üdültetési lehetőséget hoztak itt létre a szeghalmi, az orosházi, a szarvasi járási hivatalok. Természetesen az ő beutaltjaikat is szeretnénk maximális igénnyel kiszol­gálni. Hiszen ezért va­gyunk ... ! Berendezkedünk bográ- csospaprikás-főzésre is, mert ez sok embert vonz manap­ság. — Milyen forgalomra számí­tottak? szóból! Most aztán nyugod­tan megyek ki a pályára. A két borostás cimbora összenevetett: Derék dolog! Mutasd is meg, hogy ki az úr a házban! Aztán sokáig nem szóltak egymáshoz, s a nyitott busz­ablakon át a belőlük áradó pálinkaszag is lassan szerte­foszlott. Nem^egy felest dobhattak be, nem kettőt. Utóvégre: vagy-vagy... ♦ Csaknem teljesen üres he­lyi járat. Az egyik szólóülé­sen gumit rágó siheder, szét­vetett lábbal, kényelmesen. Kezében könyv; olvas. Oly­kor szórakozottan fölnéz, ki­tekint az ablakon. Rágógu­mijából időnként léggömböt fúj; kipukkasztja, örül a ta­vasznak. — Ügy terveztük, hogy ha­vonta 60—90 ezer forint for­galmat bonyolítunk le. De az első hetek azt igazolják, en­nél jóval több lesz. Persze, ez rajtunk is múlik; milyen minőséget, választékot adunk a vendégeknek, és milyen gyors, pontos lesz a kiszol­gálás. Erre nagyon odafigye­lünk. Az első tíz napban 70 ezer forint forgalmat értünk el. Beszámítjuk azt is, hogy az újdonság vonzotta a kö­zönséget. De megpróbáljuk tartani, sőt, tovább fejleszte­ni a „frontot”. A Viharsarok Halászati Tsz rendezvényein IV. osztályú áron szolgálunk ki. Ugyan­így kapják az ellátást a cse­reüdültetés címen Gyomára érkező zólyomi vendégek. Igyekszünk a jó ételek mel­lé választékban gazdag üdí­tő italokról gondoskodni, s egri, verpeléti, tokaji fajbo­rokat felszolgálni. Beszélgetés közben néze­getjük az étlapot. Többek kö- * zött ezt olvashatjuk: „Tejfö­lös pontypaprikás gombá­val.” Ezenkívül túrós csusza, a keszeg, a harcsa, a csuka, az angolna és a kárász kü­lönböző változatban. Gomba tojással, az is gyakori étel a Halászkertben. A nyárikert­tel együtt egyszerre 220 ven­déget szolgálhatunk ki. És ez nem kevés. Ügy indult az üzlet, hogy a takarítónőn kívül öten dol­goznak, szakmabeliek. Sza­kácsot fél műszakra vettek fel, de máris belátják: főál­lású szakács kell! Ezenkívül a nyári szezonban újabb két dolgozó alkalmazására lesz szükség. Gyoma szép színfoltja a Körösök völgyének, ráadásul a gyógyító vize nagy vonz­erő. A Halászkert kis kollek­tívája mindent elkövet majd azért, hogy a hazai és kül­földi vendégek — no meg a helybeli lakosok — jó ellá­tása biztosítva legyen. Az egyik megállónál zilált külsejű, űzött tekintetű öreg hölgy száll fel, s amint a busz elindul, imbolygó lép­tekkel a fiú üléséhez támo­lyog. — Átadná a helyet, fiatal­ember? Az körülnéz, értetlenül. — De hiszen szinte min­den hely szabad?! — feleli, s ülve marad. — Csakhogy nekem ez a törzshelyem — hangzik a válasz. A fiú lassan feláll, köny­vét összecsukja és végignézi, ahogy idős utastársa elfog­lalja a helyét. Gondolatai és véleménye az arcára írva. — Úgyis leszállók — düny- nyögi félhangosan. A buszajtóhoz lép és té­tova mozdulattal benyomja a le szállás jelző gombot. Szűcs József Ary Róza A szépen berendezett Halászkert belülről Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom