Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-24 / 95. szám
1981. április 24., péntek Érvek és ellenérvek Békésszentandráson Tejfölös pontypaprikás gombával Látogatéban a gyomai Viharsarok ütsz Halászkertjében-----------------------------------------------------IgUiUMTd Szembesítés „A földművesszövetkezet a falusi emberek pénzén fejlődött... a község áruellátása mégis elmarad a városétól... elégedetlenek vagyunk az ÁFÉSZ munkájával ... Békésszentandráson az utóbbi 6 évben nem volt fejlesztés, korszerűsítés, szegényes az Üzletek felszerelése ...” — Igen, ezek a megállapítások a nemrégen befejeződött ÁFÉSZ-tagtanácskozá- sokon hangzottak el — mondja L aczkó József, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Pontosabban, a hallottakat tömören összefoglalják. Ha kiszűrjük a szélsőségeket, akkor is jócskán akad bennük igazság. — Ügy tudom: 1975 májusában nyitották meg az 504 négyzetméteres ABC-áruhá- zat, tatarozták a kisvendéglőt, a presszót, a bélüzem beruházása 300 ezer forintot tett ki, amelyet később 160 ezerrel kiegészítettek... — Így igaz. Csakhogy mindez még az önálló bé- késszentandrási szövetkezet érdeme. Az egyesítésre Laczkó József: Nem ABC- áruházat és új egységeket akarunk... ugyanis 1975. április 1-én került sor, s azóta 6 esztendő telt el. Ami a bélüzemet illeti, hasznosnak tartjuk a munkáját, de végül is nem szolgálja a lakosság jobb ellátását, csupán a szövetkezet nyereségét. — Az ABC-áruházban bőséges az áruválaszték... — Nem ezzel van bajunk, hanem a kis boltokkal, amelyek általában elavultak, mostohák a raktározási és a munkakörülmények. A megújhodást immár két éve ígérik. — Egy kimutatásból megtudtam : hétmillió forintos árukészlet áll az üzletek rendelkezésére, és az eladás is nőtt csaknem 9 százalékkal ... Mrena Mihály: Sokszor a boltvezetők is tehetetlenek ... — A forgalom valóban emelkedett, az országos átlagnál is jobban — szól közbe Mrena Mihály, az ÁFÉSZ területi ügyvezetője. — A nyári hónapokban szombaton már délelőtt 10 órakor szinte minden áru elfogy az ABC-bői. Emiatt hétfőn is hiányos az ellátás. Pólus András tanácselnök hozzáteszi: — Községünkben sok az átmenő vendég. A pihenni idejáró ember. Jelenleg 700 hétvégi ház van, és még mindig osztunk telkeket. Világos, hogy az itt üdülők is enni szeretnének. A tőkehúst és a töltelékárut keretgazdálkodás alá vonták, tehát nincs elegendő. Kaphatnánk ugyan a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezettől úgynevezett technológiailag selejtes húst, de az egységes ár miatt a kereskedők nem szívesen foglalkoznak vele. Ugyanakkor a szállítás megszervezése is döcög. — Az árubeszerzés a boltvezetőkön múlik elsősorban — vetem közbe. — Az engedélyezett készletgazdálkodáson belül feltétlenül — helyesel Mrena Mihály. — Sajnos, sokszor ők is tehetetlenek. Például a borforgalmi ezen a héten nem szállított, a sör- és a dohányipar gyakran kihasználja a monopolhelyzetét, kapcsolja az árut. — Elfogadom: ezek objektív akadályok. A szakemberekben nincs hiba? — De van — szögezi le a párttitkár. — Vegyük a vendéglátást. A számok az mutatják, hogy nőtt az ételfor- galom. Az eladott adagok száma viszont nem lett több. Az étterem, a presszók gyakorlatilag kocsmává váltak. Leginkább a szeszes italok eladását szorgalmazzák. — Februárban tárgyalta a tanács végrehajtó bizottsága a község kereskedelmi ellátását. Milyen állásfoglalás született? — Szükségesnek tartjuk a szövetkezet központi vezetésének a megerősítését, a jobb ellátásért, a kiszolgálás kulturáltságáért felelős személyek szigorúbb ellenőrzését — folytatja a tanácselnök. — Nagyobb gondot kell fordítani az áruterítésre, -elosztásra, a szorosabb kapcsolattartásra. __ Végül is, milyen konkrét intézkedéseket várnak? — Ezen a testületi ülésen sok dolog felvetődött — válaszol az ügyvezető.^— Bővíteni kellene a tüzelő- és építőanyag-telepet, hűtővitrinnel ellátni a 26-os számú vegyesboltot. Elavult és zsúfolt a háztartási, vas- és műszaki üzlet, kicsi a háztartási olajtartály. Indokolt a felvásárlótelep felújítása, hiszen egyre több kisállatot, gyógynövényt veszünk át. Ugyancsak megoldásra vár a terményraktár rekonstrukciója, a szikvízüzem felépítése. — Nem ABC-áruházat, új egységeket akarunk, csak a meglevők karbantartását, ésszerű bővítését. Azt szeretnénk, ha jobban olafigyelne az ÁFÉSZ erre a községre, mert a célunk azonos — summázza a lakók nagy részének, a község vezetőinek állásfoglalását Laczkó József. — Mi a véleménye mindezekről Nagy Józsefnének, a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ elnökének? — Előrebocsátom: nincs külön Békésszerítandrás és Kardos; Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ van. Mi nem ígértünk semmit felelőtlenül. Egyet tudomásul kell venni: nekünk vidéken az alapellátást kell megoldani, ami nem kis gond, hiszen 120 egységünk van. Szarvas fiatal város, nagyon elmaradt a fejlesztésben. Igaz, hogy az ABC-áruházat még a békés- szentandrásiak kezdték építeni, de már közösen fejeztük be. Évekig nyögtük a hitelt, a fenntartás költségeit, feltöltöttük áruval, berendeztük az üzletet. A bélüzemben a létszám húszról százra emelkedett. A lányok, asszonyok tavaly 14,6 millió forint értékű exportárut állítottak elő, 29 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. — Ettől még a tények tények maradnak. Ugyanis öt év alatt 1180 négyzetméterrel nőtt a szövetkezet üzlethálózata. A küldöttgyűlés beszámolója szerint kizárólag Szarvason valósultak meg ezek a beruházások, felújítások. — Békésszentandrás is kapott hűtőszekrényt, pénztárgépet. De azt sem árt tudni, hogy a fejlesztések döntő többségét a pályázati rendszer és a támogatások miatt csak Szarvason lehetett nyélbe ütni. Az Árpád Szálló rendbehozatalához szinte a város valamennyi üzeme, intézménye' hozzájárult. A Dózsa György és az Alkotmány utcai ABC-áruház és a zöldségbolt SZÖVOSZ-pén- zen épült, a most készülő élelmiszer- és illatszerboltot a városi tanács és a MÉSZÖV segítségével hozzuk tető alá. Ügy tervezzük, hogy ebben az évben a szentandrási boltok bővítésére 900 ezer forintot fordítunk. Az építőanyagtelepet viszont nem tudjuk felújítani, hiszen központi rendelkezés van a bázistelepek kialakítására. Cukrászda létesítése sem indokolt, mert a meglevő vendéglátóipari egységek sincsenek kihasználva. — Ezek szerint elégedett a kapcsolattartással is ... — Igen. A szememre vetik, hogy nem mentem el legutóbb a tanács vb-ülésre Békésszentandrásra. Az ok egyszerű: bizalmi testületi gyűlésen vettem részt. Egyébként is, minden terület vezetője tartja a kapcsolatot a központi szakemberekkel, minden nap találkoznak, megbeszélhetik a teendőket. Pálus András: Szorosabb kapcsolattartásra van szükség ... Meggyőződésem: a szembesítés meghozza a kívánt eredményt. Annál is inkább, mivel Szarvason is tisztában vannak azzal, hogy a VI. ötéves tervben a községek fejlesztésére a korábbinál is nagyobb figyelmet kell fordítani. Elsősorban az ellátás minőségi jellemzői a fontosak: jelesül az áruválaszték javítása, a vásárlás kulturált lebonyolítása. Szó esett itt az alapszükségletek kielégítéséről. Ennek megvalósítása csak úgy ér valamit, ha a módszerek nem okoznak társadalmi egyenlőtlenségeket, hátrányos megkülönböztetéseket. Ugyanakkor aligha árt bevonni ebbe a lakossági Nagy Józscfné: Békésszentandrás is kapott hűtő- és pénztárgépet... Fotó: Martin Gábor erőforrásokat, hiszen a társadalmi aktivitás már sokszor meghozta áldásos gyümölcsét. Kétségtelen, felgyorsult életünk nem mentes az ütközésektől, a súrlódásoktól, a vitáktól. Ez így is van rendjén. De nem mindegy, hogy mire helyezzük a hangsúlyt. Személyes torzsalkodás helyett kölcsönös megértésre, türelemre, és közös ^'felelősségvállalásra van szükség, Békésszentandráson és Szarvason is. Seres Sándor A ragyogóan napfényes, szép, tavaszi napokban öröm egy kiadós séta Gyomán. Az utcákon, tereken és az udvarokban a fák, cserjék és bokrok valósággal roskadoznak a sok szép virágtól. A tavaszra emlékeztet az is, hogy megnyitotta kapuit a ligeti gyógyfürdő. A strandon a meleg vizű medencében pihennek, szórakoznak a gyermekek és a felnőttek. A liget évszázados fái alatt nagy a csend, ózondús friss levegő és madárcsicsergés fogadja az érkezőt. A gyomai Viharsarok Halászati Tsz Halászkertjében új a tábla: Tímár János szerződéses üzeme. Nyitás előtt érkeztünk, de az üzlet nem üres. A takarítónő rendezkedik a szépen berendezett étteremben, a Halászkert gazdája pedig már főzi a feketét, készíti az ebédet. — A Viharsarok Htsz 1977-ben épített először egy halbisztrót, aztán bővítette a helyiséget — mondja erről Tímár János. — Eddig ge- binben dolgoztak itt, mi most — családi alapon — megpróbáljuk szerződéssel. Én 18 éve dolgozom a szakmában. Hosszú ideig voltam vezető a Hotel Körösben. A feleségem is vendéglátóipari dolgozó. Ügy gondoltuk, hogy megpróbáljuk... — Miben reménykednek? — Abban, hogy Gyomát kezdik felfedezni hazai és külföldi vendégek. A fürdő gyógyvize sok embert vonz, de az ifjúság is megtalálja nálunk a szórakozási lehetőséget. Jönnek Budapestről, Salgótarjánból, Franciaországból, Hollandiából és máshonnan. Szeretik Gyomát a hazai neves sportolók is. Mi szívesen látunk csoportos vendégeket, akiket naponta háromszor kiszolgálunk. De esténként is nagy az érdeklődés, jönnek nemcsak a fiatalok, de a középkorúak is. Csendes ez a környék, jó a Egyéniségek — A meccsre mész? — Oda. — Én is. Megmondtam az asszonynak, hogy kimegyek, akárhogy pattog. — Pattog? — Állandóan. De elhallgattattam. Megmondtam, ha nem enged ki a meccsre, átmegyek a csehóba, oszt berúgok. Kérdeztem: — Melyik a jobb, Maca? Ha szépen elmegyek, végignézek egy mérkőzést, kiszórakozom, vagy éppen kimérgelődöm magam, vagy ha részegen cirkuszt csinálok neked idehaza, és a tetejébe még jól meg is verlek? Választhatsz: vagy-vagy! — Erre aztán nem szólt. Így kell ezt csinálni, ha nem ért a szép levegő, lehet pihenni és szórakozni, barátokkal kellemes környezetben pár órát eltölteni. — A szép környezeten kívül a tájjellegű- ételek számítanak-e valamit? — Hogyne, kérem! Elsősorban természetesen a halételekkel igyekszünk a vendégeknek kedveskedni. Tessék megnézni a mai étlapot: 22 ételféleséget kínálunk, ennek zöme halból készül. A Viharsarok Htsz ellát minket harcsával, csukával, keszeggel, kárásszal, süllővel, angolnával, növényevő amurral. így aztán tudunk gazdag választékot kínálni a halszerető vendégeknek. A Körösi Állami Gazdaságtól rendszeresen birkát vásárolunk, hogy a táj kedvenc étele ne hiányozzék az étlapról. Hetenként egyszer szeretnénk pacalpörköltnapot rendezni, mert ezt is sokan kédvélik. Jó az együttműködés a dévaványai termelő- szövetkezetekkel is. Azt szeretnénk, ha a vendégek megkaphatnának mindent nálunk, ami szem-szájnak ingere ... — Ügy gondolja, ha bő a választék, vendég is lesz elég? — Igen! Legutóbb Budapestről jártak itt cipőipari dolgozók, akik szeretnének itt tölteni néhány hetet. A sportolók is szívesen jönnek. De örömmel látjuk a külföldi vendégeket is. Üdültetési lehetőséget hoztak itt létre a szeghalmi, az orosházi, a szarvasi járási hivatalok. Természetesen az ő beutaltjaikat is szeretnénk maximális igénnyel kiszolgálni. Hiszen ezért vagyunk ... ! Berendezkedünk bográ- csospaprikás-főzésre is, mert ez sok embert vonz manapság. — Milyen forgalomra számítottak? szóból! Most aztán nyugodtan megyek ki a pályára. A két borostás cimbora összenevetett: Derék dolog! Mutasd is meg, hogy ki az úr a házban! Aztán sokáig nem szóltak egymáshoz, s a nyitott buszablakon át a belőlük áradó pálinkaszag is lassan szertefoszlott. Nem^egy felest dobhattak be, nem kettőt. Utóvégre: vagy-vagy... ♦ Csaknem teljesen üres helyi járat. Az egyik szólóülésen gumit rágó siheder, szétvetett lábbal, kényelmesen. Kezében könyv; olvas. Olykor szórakozottan fölnéz, kitekint az ablakon. Rágógumijából időnként léggömböt fúj; kipukkasztja, örül a tavasznak. — Ügy terveztük, hogy havonta 60—90 ezer forint forgalmat bonyolítunk le. De az első hetek azt igazolják, ennél jóval több lesz. Persze, ez rajtunk is múlik; milyen minőséget, választékot adunk a vendégeknek, és milyen gyors, pontos lesz a kiszolgálás. Erre nagyon odafigyelünk. Az első tíz napban 70 ezer forint forgalmat értünk el. Beszámítjuk azt is, hogy az újdonság vonzotta a közönséget. De megpróbáljuk tartani, sőt, tovább fejleszteni a „frontot”. A Viharsarok Halászati Tsz rendezvényein IV. osztályú áron szolgálunk ki. Ugyanígy kapják az ellátást a csereüdültetés címen Gyomára érkező zólyomi vendégek. Igyekszünk a jó ételek mellé választékban gazdag üdítő italokról gondoskodni, s egri, verpeléti, tokaji fajborokat felszolgálni. Beszélgetés közben nézegetjük az étlapot. Többek kö- * zött ezt olvashatjuk: „Tejfölös pontypaprikás gombával.” Ezenkívül túrós csusza, a keszeg, a harcsa, a csuka, az angolna és a kárász különböző változatban. Gomba tojással, az is gyakori étel a Halászkertben. A nyárikerttel együtt egyszerre 220 vendéget szolgálhatunk ki. És ez nem kevés. Ügy indult az üzlet, hogy a takarítónőn kívül öten dolgoznak, szakmabeliek. Szakácsot fél műszakra vettek fel, de máris belátják: főállású szakács kell! Ezenkívül a nyári szezonban újabb két dolgozó alkalmazására lesz szükség. Gyoma szép színfoltja a Körösök völgyének, ráadásul a gyógyító vize nagy vonzerő. A Halászkert kis kollektívája mindent elkövet majd azért, hogy a hazai és külföldi vendégek — no meg a helybeli lakosok — jó ellátása biztosítva legyen. Az egyik megállónál zilált külsejű, űzött tekintetű öreg hölgy száll fel, s amint a busz elindul, imbolygó léptekkel a fiú üléséhez támolyog. — Átadná a helyet, fiatalember? Az körülnéz, értetlenül. — De hiszen szinte minden hely szabad?! — feleli, s ülve marad. — Csakhogy nekem ez a törzshelyem — hangzik a válasz. A fiú lassan feláll, könyvét összecsukja és végignézi, ahogy idős utastársa elfoglalja a helyét. Gondolatai és véleménye az arcára írva. — Úgyis leszállók — düny- nyögi félhangosan. A buszajtóhoz lép és tétova mozdulattal benyomja a le szállás jelző gombot. Szűcs József Ary Róza A szépen berendezett Halászkert belülről Fotó: Veress Erzsi