Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

0 1981. április 19., vasárnap NÉPÚJSÁG Az szerdán volt, ma csütörtök van — Szerencsi Évát kérdezve Nemcsak babaszép arca, törékeny termete miatt olyan, mint egy kislány, szinte gyerekes síróssággal mondja: álmos vagyok, fáradt vagyok. A ne haragudj, sajnálom mentegetödzésre viszont már a felnőtt Szerencsi Éva vá­laszol: — Ugyan, nem történt semmi, én kértem ezt az időpontot. A kérdéseket pedig éppen a színésznő várja a Miskolci Nemzeti Színház ébrenlétre serkentő, hűvös társalgójának a sarkában, a színész szeme villan: — Rossz interjúalany vagyok, de ha kérdezel... Kérdés nélkül kapom meg a választ a fázósságra, a kellemetlen­nek tűnő hangulatra, és nem a kislány, nem az ünnepelt színésznő, egy sokat dolgozó ember válaszol. Fiatalító, illatos víz — Pesti vagyok, ma is Pesten van a lakásom, a hétvégeken általában uta­zom. Ma hajnalban is ott­honról indultam Miskolcra, délelőtt próbák voltak, este megint próba, holnap utazik a társulat az egri próbákra, és ilyenkor már kávét is hiába iszom. Ez persze el­múlik, nem panaszként, tényként mondom. A Tartutfe-ben Dcgi István­nal — 1979 őszén, amikor a Miskolci Nemzeti Színház­hoz szerződtél, nagy öröm­mel, szeretettel fogadtak. — Én is nagy örömmel vállaltam, és ez akkor is így van, ha hihetetlenül ■hangzott sokak fülének. A József Attila Színházból szerződtem Miskolcra, és amikor híre ment, hogy ide jövök, mindjárt az iránt tu­dakozódtak : nincs, nem volt-e valamilyen törés az életemben, a pályámon? Mondták azt is, hogy nem vagyok • normális, hogy vi­dékre szerződöm, de én azt hiszem, hogy a sok évvel ezelőtti gyakorlat volt a jó, amikor minden frissen vég­zett főiskolásnak vidéki színházhoz kellett szerződ­nie. Nekem is sokat ért a Miskolcon töltött két év. Csi­szár Imre művészeti vezető hívott, jó szerepeket kap­tam. Ha másért nem, már a Pygmalion Lizájáért, az En- quist-darab, A tribádok éj­szakája egyik főszerepéért megérte. De egyébként is: egy sokféle repertoárral dol­gozó nagy színház, egy nagy­város sok impulzust adhat. Nemcsak jó kollégákat, _ új élményeket, még barátnőt is Miskolcon találtam Máhr Ági személyében. Soha nem volt barátnőm, fiús típus voltam, a grundon nőttem fel, a lányokat egy gyerek­kori nagy csalódás miatt nem sokra tartottam. Ági nagyszerű ember, barátsága sokat enyhített a kétlakiság baiain. — Múlt időben beszélsz. A következő szezonban már nem Miskolcon játszol? — Visszaszerződtem a Jó­zsef Attila Színházhoz: ha­zamegyek. A tévedések el­kerülése végett hangsúlyoz­ni szeretném: most sincs „törés”. Édesanyám egyedül él a fővárosban, én ingázom a két nagyváros között, egyedül voltunk mind a ket­ten. Tehát hazamegyek. — Hol van a színész ott­hona? Ahol jó szerepek vár­ják? — Édesanyámon kívül nincsenek családi kötöttsége­im. Megtehettem, hogy lép­jek, változtassak, ezért szer­ződtem Miskolcra. Később feltétlenül szeretnék egy gyereket, és a család már akkor is kötöttség, ha a pá­lya kedvéért tudja azért ma­gát függetleníteni az ember. A színész a színpadon, a neki való jó szerepben van otthon. Akkor van otthon, ha jelen van. Ha ismerik, ha nem felejtik el, akkor van elemében. — A népszerűségre gon­dolsz? Népszerűségben nem szenvedtél hiányt. — Örülök is, de nem fe­lejtem el, hogy harmadéves színinövendék koromban ez egy tévéműsorral, a Bob herceggel kezdődött. Engem választott ki a rendező egy szerepre, és megismert az ország. Szerencse is kell eh­hez a pályához, mert mi van, ha nem engem választanak. A televíziós szereplések tet­ték ismertté a nevem, és én örülök a képernyőről sugár­zó sikernek, a népszerűség­nek is. Mégis azt mondha­tom, amikor az Abigél után mindenki gratulált, hogy kö­szönöm, de ez szerdán volt. Ma már csütörtök van ... tovább kell lépni. — Színház, film, tévé? Mi­ben látod a továbblépés út­ját? — Minden lehetőségnek örülök, és lehet, hogy van­nak, akik nevetnek ezen, de örülök annak is, hogy én játszom a rádió Szabó csa­ládjában Csillát, Péter fele­ségét. Az igazán nagyokkal nem könnyű egy színpadra kerülni, ennek az örökifjú sorozatnak Gobbi Hilda az egyik főszereplője. A rádió­ban rengeteget lehet tanul­ni, és a más műfaj jogán kitűnő tanító a tévé is. De az igazi nagy szerelem a színház, a színpad. Most azért utazom Egerbe, mert a két városban játszó mis­kolci színház ott mutatja be a Kaviár és lencsét. A szo­kásos kislányt játszom ben­ne, és örülök neki, mert ha naiva az ember, a naivaszerep jó szerep. Csak arra gondo­lok, hogy az évek múlnak. Nem az öregedéstől félek, ez még tényleg korai lenne, ha­nem tudom, hogy a naiva korból kinő az ember. Most még ki kell, ki lehet hasz­nálni a külsőmet, vagy in­kább azt, hogy a színpadon is tudok szép lenni. De nincs igazuk azoknak, akik meg­A Csapodár madárkában Blaskó Péterrel kérdezték, hogy miért kell A tribádokban... a szép Szerencsi Évának azt a csú­nya, gusztustalan lányt el­játszani. Minden jó szerepre szükség van, hogy az ember többet tudjon meg magáról, mint amit a tükör megmutat. Negyvenéves koromban már nem állhatok oda naivának. — Tehát a színház az igazi nagy szerelem ... — Este héttől tízig jól ér­zem magam, boldog vagyok a színpadon. Napi három óra boldogság, azt hiszem, nagy dolog. Nem adatik meg min­denkinek. — És egyébként? A szí­nésznőnek sem csak a szín­házból áll az élet. — Szeretek sportolni, úsz­ni, szeretnék lovagolni, ha lehetne. És utazom, ha lehet. A tavalyi görögországi út után a nyáron itthon járom az országot. Itt az ideje, hogy megismerjem. Makai Márta Autó — motor Dutósok éjszakai látása A statisztikai adatok vizs­gálatából az tűnik ki, hogy bár a közutak éjszakai for­galma csupán ötödrésze a nappalinak, mégis minden harmadik közlekedési bal­eset napnyugta és napkelte között történik. Ma már bi­zonyított tény, hogy az éj­szakai vezetés során csökken a látás élessége, amit tovább gyengítenek a szembe jövő kocsik fényszórói, a foszfo* reszkáló útjelzőtáblák és az előttünk haladó járművek túlságosan erős hátsó lám­pái, irányjelzői. Rendkívüli mértékben csökken a látás élessége hosszú vezetés okozta fá­radtság esetében. Ugyancsak csökkenti a látás élességét az egész szervezetet kifárasztó betegség utáni lábadozás. Ilyen betegség például a nát­ha, amely az éjszakai látó­képességet közel 40 százalék­kal csökkenti. Az alkohol és a dohányfüst ugyancsak je­lentősen mérsékeli a látóké­pességet. Veszélyes lehet az is, ha valaki éhesen ül vo­lán mellé éjszaka, ebben az esetben ugyanis felléphet a hipoglikémia nevű jelenség (csökken a vér cukorszintje), ami különösen gyengíti a szem, ezen belül a retina te­vékenységét. Éppen ezért né­hány .egyszerű óvintézkedés­sel elejét vehetjük a baleset­nek: mielőtt gépkocsiba szál- lunk. pihenjünk egy kicsit, semmi körülmények között ne fogyasszunk alkoholt, ne induljunk el üres gyomorral, és éjszakai vezetés során szabályos időközökben táp­lálkozzunk, lehetőleg gyü­mölcsöt fogyasszanak. Ma már ismeri a tudo­mány a retinabíbornak a szemben betöltött szerepét, amely a retinapálcikák (ér­zékelő sejtek) segítségévéi továbbítja az optikai üzene­teket az agyba. Ebből az kö­vetkezik, hogy amennyiben a retinapálcikákban növekszik a retinabíborszint, gyenge vi­lágításnál is javul a gépko­csivezető látása. A tapaszta­lat azt mutatja, hogy az A- vitaminhiányban szenvedők fényérzékenysége rendkívül meggyengül, de normálissá válik, amint helyreáll a szer­vezet A-vitaminszintje. Ez megfelelő gyógyszeres keze­léssel vagy helyes étrend be­tartásával érhető el. A-vita- mint tartalmaznak az olyan ételek, mint a halmáj é<! a halolaj. a tojássárgája, a vaj és a tejszín. S végezetül egy nagyon fontos tanács: éjszakai veze­tés során minden körülmé­nyek között tartózkodjunk a dohányzástól. Lassan közmondássá válik az a kaján megállapítás, hogy a „nagy ünnepeken csak jó­kat tudunk enni”. A mostani húsvéti ünnepekre is a hiva­talokban, üzemekben dolgozó asszonyok úgy készültek — némi nosztalgiával , hogy nemcsak önmaguknak, ha­nem az ismerősöknek, roko­noknak is be akarják bizo­nyítani, a konyhában a fő­zőkanállal is helyt tudnak állni. A nagyszülőktől örö­költ ételek és ízek refrén­ként kerülnek „vissza minden évben az ünnepi asztalra. A húsvéti sonka mértékletes fogyasztására inteni valakit is ilyenkor reménytelen igye­kezetnek tűnik, de a zsíros húsokkal terhelt ebéd után az émelyítő bágyadtság, a telt- ségérzés, a puffadt és feszü­lő gyomor nagyon sok em­bert újabb fogyókúrás foga­dalmak megtételére biztat. A finom köretek, a nagysze­rű tészták, az édesség köny- nyen beteggé teszi az em­bert, ha mértéktelenül fo­gyasztja. Az émelyítő, rossz közérzet ellen sokan kutat­nak a házi gyógyszeres szek­rényben az epe- és gyomor- panaszokat megszüntető „Én Erzsébet, a magyarok királynéja, midőn 72 éves koromban kínos köszvényben fetrengenék, és ezzel az alább megírt orvossággal esztendőkig éldegé'nék, mely­re engem egy remete barát tanított volt..., csak ha­marjában jobbulásomat érez­tem úgy, hogy minden tete­meimben megvidultan, s mintegy egészen megifjod- tam, ábrázatomban megszé­pültem, olyannyira, hogy még a lengyel király is megkére­tett engem feleségének, mi­dőn mindketten özvegység­ben élénk...” Ezt az örvendező szöveg get Károly Róbert (1288— 1342) magyar király felesége, Erzsébet vetette papírra a XIV. században, mégpedig abból az alkalomból, hogy attól a bizonyos „alább meg­írt” orvosságtól tényleg új- rafiataldodott; több történet­író szerint annyira, hogy az ugrós mazurkát meg a palo­tást még 80 éves korában is szaporán ropta. Hogy valójában mi is volt ez a „csodaszer”, amelyet aztán róla Aqua reginae Hungariae-nak, azaz „a ma­gyar királyné vizé”-nek, a németek Ungarisches Was- sernek neveztek, és amelyet a franciák még ma is úgy említenek, hogy Eau de la Reine D’Hongrie? Válaszért dr. Hegedűs La­joshoz, az ismert gyógysze­résztörténészhez fordultunk, aki nem csak a szer össze­tételét tanulmányozta, ha­nem felkutatta azt a kanyar­gós utat is, amelyen Erzsébet királyné vize, eljutott a vi­lághírhez. — Az Aqua reginae Hun­gáriáé voltaképpen nem egyéb, mint a rozmaring vi­rágának és levelének szesz­szel történő kivonatolása majd lepárlása. Hogy első­ként ki ismerte fel gyógyító hatását, azt nem tudni, ám azt igen, hogy Plinius római konzul időszámításunk első századában már a „podagra” leghatásosabb orvosságának mondta. Onnan, Itáliából jutott el aztán a kivonatolás és a le­párlás receptje többek kö­zött az idézetben említett re­Ma már minden kontinensen találkozhatunk a holland tuli­pánnal. Négy évszázaddal ez­előtt a keresztes hadjáratok résztvevői hozták Kisázsiából, mint ritka vadnövényt. Az eg­zotikus virágok úgy elbűvölték a hollandokat, hogy a XVII. század elején egy ritka fajtá­nak a hagymájáért 5000 arany guldent is' elkértek. A dolog odáig fajult, hogy 1637-ben törvényt kellett hozni a tuli­gyógyszerekért. A bevett gyógyszer — legyen az akár csak szódabikarbóna — csak időlegesen enyhíti a panaszt. A több napos ünnep még sok falnivalót ígér. Ésszerű és okos dolog az ünnepi ebéd után felkelve úgy irányítani a család prog­ramját, hogy abban szerepel­jen jó kiadós séta, enyhe kis testmozgás. A rokonlátoga­tás, barátok felkeresése le­gyen kellemes és emlékezetes alkalom egy jó beszélgetésre, és a szíves vendégeskedésnél inkább kellemes élmények­ben, mint kalóriákban le­gyünk gazdagabbak. A kellemes séta különösen húsvét hétfőn a locsolkodás- hoz ajánlatos. Alig van olyan ember, akinek a locsolkodás ne szerzett volna már él­ményt. Ez nemcsak a ven­dégváró asztalra, hanem az italokra is vonatkozik. Na­gyon sokan azt hiszik, ha autó helyett kerékpárral mennek locsolkodni, akkor bátran ihatnak, kikerülhetik az alkohol okozta alapvető veszélyhelyzetet. Pedig itta­san kerékpározni legalább olyan veszélyes, mint része­mete barát útján Erzsébet­hez, aki a rozmaringlé lelkes propagátora lett. Azt, hogy a nyugati országokban is nagy sebesen népszerűvé vált, a híres francia patiká- riusnak és alkimistának. Ar- noldus de Villanovanusnak a följegyzéseiből tudjuk. (Ezek szintén a XIV. századból maradtak fenn.) Egyébiránt ott, francia föl­dön futotta be a legnagyobb karriert a „magyar királyné vize”. Mondhatni, szinte min­den betegség ellen ezt javal- lották! XIV. Lajos, a Nap­király is ezzel gyógyította reumás vállát, karját, az emlékezések szerint sikerrel. — De hogyan lett ebből a fájó végtagokat megfrissítő folyadékból szintén rendkí­vül népszerű illatszer? — Természetesen a kelle­mes „szaga” miatt! Már Du- guesne márki, XIV. Lajos hős tengernagya is inkább fehérneműjének és parókájá­nak locsolására használta, s később — főként a napóleo­ni időktől — szinte kizárólag illatosítottak a vízzel. Ván­dorárusok hozták, vitték. Köztük azok a „vengerszki doktornak” nevezett kuruzs- lók, akik díszes huszáregyen­ruhában kínálgatták Erzsé­bet királyné vizét. Első szakszerű leírása is e korból — a XVIII. század­ból — származik. A Thesa­urus Medicamentorum 1756- ban azt közli róla, hogy a rozmaring mellé zsályát, gyömbért és levendulát is célszerű keverni, s így lepá­rolva még kellemesebb lesz a folyadék illata. — S miképpen lehet az, hogy ott nem ismerik e szert, ahonnan végtére is a nevét kapta: tehát magyar földön? — Erre aligha van ma­gyarázat ! Tény viszont, hogy sem népi gyógyászati emlé­keink, sem az ide vonatkozó feljegyzések nem őrizték meg még a nevét sem, nem hogy az összetételére vonatkozó tudnivalókat. A franciák vi­szont váltig gyártják! A na­pokban is kaptam egy díszes formájú üveget, benne a ne­vezetes „magyar víz”-zel... pánhagymákkal való spekulá­ció megfékezésére. A tulipántermesztés nagy mér­tékben fél évszázaddal ezelőtt kezdődött. Kiderült, hogy Dél- Hollandiában ideális feltételek vanna e növények termeszté­sére. A holland tulipánok azóta meghódították a virág világ­piacát, az itt értékesített hagy­mák és virágok 95"„-át Hollan­dia szállítja. Fő vásárlói: az NSZK, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Svédország. gén autót vezetni. Nagyon sok fiatalnak a húsvéti lo­csolkodás jelenti az első ta­lálkozást az alkohollal. Ré­misztő, hogy még mindig in­kább megmosolyogjuk a 14— 15 éves ittas gyerekeket ahe­lyett, hogy hazakísérnénk őket. Ma már elismert, hogy a kellemes ízű és aro- májú üdítő italokkal elegán- sabban lehet fogadni a lo- csolkodókat, mint a házi fő­zésű likőrökkel. A szépen kifestett piros to­jás igazi ajándék a húsvéti locsolkodásra. Szerencsére a lányok között sosem volt igazán probléma, hogy mi­lyen ruhában várják a lo- csolkodókat. A fiúkat azon­ban gyakran kell figyelmez­tetni, hogy ápolt és gondo­zott külső megjelenésük nem­csak önmaguk felé kötelező, hanem a vendégvárók iránti tiszteletadás kifejezése is. A leírtak betartásával nemcsak kellemes, hanem egészségben eltöltött két nap lesz a húsvét. Dr. König János, a Vöröskereszt egészségnevelési munkabizottság elnöke Szerencsi Éva és Blaskó Péter a Pygmalionban (Veres T. Attila felvételei — KS) B. I. Egészségünk — ünnepeken (A. L.) Négyszáz éves a holland tulipán

Next

/
Oldalképek
Tartalom