Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-18 / 91. szám
1981. április 18., szombat Húsvétolás a szlovákoknál Emlékezések Telekgerendáson Négy hagymacsuhéjjal festett, viasszal díszített tojás a tálon. Szinte még meleg, amikor Oriszcsák Andrásné kiteszi őket a zacskóból. — így festették mifelénk a tanyavilágban a húsvéti tojást, bolti festékre nem adott pénzt az anyánk. A hagymahéjjal vörösre, cickafarkkóróval pedig zöldre lehetett színezni — mondja. Gyeb- rovszki Jánosné és Szelcsá- nyi- György segítenek még feleleveníteni a rég múlt húsvétok emlékét. Hárman együtt alig győzik mesélni az e vidéki szlovákok hagyományait: — Erre tanyák voltak akkoriban, a falu csak 1950 után fejlődött. Tudjuk, hogy a húsvét ünneplésének szokása a vallásból nőtt ki. Már az előző vasárnap, virágvasárnapján megkezdtük a készülődést, mentünk a templomba. Zöld csütörtökön is a vallásnak szentelték a napot a falusiak, az evangélikusok úrvacsorán avatták serdülővé a gyereket. A jpéntek napja a nagyböjtté volt. Hol magyarul, hol szlovákul folyik a szó. Talán a „nagypénteken” zajlott a legtöbb esemény, mint mondják: — Hát persze, már kora hajnalban kezdődött az élet. Előző este kimosták az udvaron a vályút, vizet öntöttek bele, s kora reggel mindenki megmosdott benne, aki élt és mozgott. Még a csecsemőket is meghintették vízzel, hogy „csesztví”, friss legyen, s egészséges. Azután a lányok a szomorúfűz alatt fésülködtek, hogy szép hosszúra nőjön a hajuk. A jószágokat is mind lefröcskölték. Egy legény kezébe kolompot adtak, az végigjárta a kerteket, hogy elriassza a vakondot a túrástól. A ház tövét, a járdákat is korán reggel cirokseprűvel seperték, mert akkor így nem jönnek többet a békák, a bogarak a házba. Akármilyen sürgős munka volt a földeken, nem lehetett az állatokat befogni, dolgoztatni, ezt az ő pihenőnapjuknak tartották. Tilosnak számított az egész ünnep alatt a trá- gvát, vagy a szemetet kihordani a házból. Az asszonyok tudják a legjobban. mi a régi nagyböjti étrend. A férfiak aznap az udvart takarították a „bre- zókával” (nyírfa söprűvel), míg az asszonyok a konyhában forgolódtak: — Egész nap nem ehettünk zsírosat, húsosat, csak tésztafélét és pattogatott kukoricát. Vékonyra nyújtottuk a száraz- tésztát, aztán be a „loksén” (sütőlapáton) a kemencébe. Ott sült a láng előtt, a téglán, pászka lett belőle. Mikor elkészült, cukorral, mákkal vagy dióval leszórtuk, s ettük. Miért böjtöltünk? Hát azért, hogy jó férjünk legyen, s szombatra virradóra a nevét is megálmodtuk. Péntek délután sü- töttünk-főztünk. Csak úgy szállt a levegőben a jó fokhagymaszag, főzött sonka* kolbász illata, de enni egy falatot se ettünk. Sütöttük a kalácsot, a sokféle tésztát is. Emlékszem a „vízen kőtt kút- bakullogóra”. Ezt gyúrás után a kútvödör jéghideg vizébe tettük, s akkor lett jó, ha megfordult benne a tészta, akkor lehetett sütni. A „je- gecska” szalagálés sütemény, mindenfélére; csillagra, holdra, bárány képére formáztuk. Ha feljött az első csillag, már a szemünk is szikrázott az éhségtől. Teleettük magunkat zsírossal, aztán vadakat álmodtunk a jó férjekről. Vidáman kacagnak. Jólesik az emlékezés: — A szombat már fél ünnep volt. Az utolsó simításokat véBeszclgetünk, emlékezünk geztük a ház körül. A locsolóhétfőre legalább egy kaska tojást megfestettünk. Vasárnap etettük a jószágot, de tüzet rakni, főzni, dolgozni nem volt szabad. Délután végigjártuk a rokonokat, a fiatalok játszókába mentek, labdáztak. Este hálóztunk, de éjfélre mindenki szaladt haza. Egyik-másik legény alig várta, hogy tizenkettőt üssön az óra, mént locsolkodni. Ha mi, lányok feküdtünk otthon, még az ágyból is kirángattak. Tésztaszűrőt tettek a fejünkre, s azon át dűtötték a jéghideg kútvizet. Alig győztünk szá- rítkozni a kemencénél. A szerényebbek kannából locsoltak a lavór fölött. A huncut menyecskék a markukba kérték a vizet, hogy majd ők megmosakodnak. Csak úgy zengett a ház, mikor a legény képébe csapták! Az idősebb nénik fejére tölcsérrel töltötték az áldást, a fiatalabbaknak néha meg a gallér mögéislocs- csantották. És még ezek után kellett szíves szóval, jó falattal kínálni a vendéget, sonkával, kolbásszal, süteménnyel ! .Persze, nemcsak ilyen kiadósán locsolkodtak, a „kiválasztott” legény még jácint virágot is kapott a kedves megtiszteltetésért. A gyermeklocsolkodásról megint másként szóltak az em- lékezők: — A kicsik bandában mentek a rokonokhoz, ismerősökhöz. Krepp-papírral festették, szappannal szago- sították a vizet, s ezzel szórták meg a fehérnépet, őket nem ültették az asztalhoz, csak azt mondták nekik: „Add ide a zsebkendődet!” Telerakták aztán tojással, süteménnyel, esetleg még két fillért, tíz fillért is beletettek. A kölykök az utcán dicsekedtek egymásnak: ki, ú hány festett tojást kapott. | Olykor, ha összevesztek, még | dobálóztak is vele. Délig be- 1 fejeződött a locsolás, dél- § után játszókába, táncolni | mentek a fiatalok. Kedd haj- | nalban cifrán fejeződött be 1 az ünnep. Megbosszulták a 1 lányok a csúnyán locsolko- I dókat, visszakapták a vödör I hideg vizet, még az ágyba is. I Némelyikük felszaladt a fá- I ra a lányok elől... Kevesen élnek már ta- | nyán, Telekgerendás kör- B nyékén. A húsvéti szokások, | hiedelmek nagy része csak I az emlékekben, a néprajzi 1 gyűjteményekben él. De a I festett tojás, a füstölt sonka, 1 a kolbász a gyerekek örö- I mére ezen a hétfőn is talál- | kozik a terített asztalon a I bolti csokinyuszival. Bede Zsóka Fotó: Fazekas László Áprilisban a Budapesti Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészete forgalombiztonsági osztályának rendőrei fokozott közúti ellenőrzést tartanak a fővárosban. Az ellenőrzést mindennap más szempontok figyelembevételével végzik (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Megyei vetélkedő a biztosításról Milyen lakossági biztosítási formák léteznek, mire terjed ki a tanuló-balesetbiztosítás? — ilyen, és hasonló kérdésekre kellett vá" laszolni a diákoknak azon a megyei vetélkedőn, amelyet április 16-án, tegnap délután Békéscsabán, az Állami Biztosító megyei igazgatóságán rendezett meg a pénzintézet. Középiskolások és szakmunkásképző intézeti tanulók számára hirdette a biztosító ezt a vetélkedőt, amelyen 12 négytagú csapat vett részt. Az első helyet, s az ezzel járó 4 ezer forintos könyvvásárlási utalványt a szarvasi Vajda Péter Gimnázium csapata nyerte, második lett a gyulai Nicolae Balcescu Gimnázium, az ő jutalmuk 2 és fél ezer forintos könyvvásárlási utalvány. A harmadik helyen a gyulai egészségügyi szakiskolások végeztek, ezzel az Állami Biztosító központjának különdíját nyerték el. A KISZ Békés megyei bizottságának különdíját a 4. helyezett, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola csapata szerezte meg. A szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet divatáruboltja új helyiségbe költözött. Az üzletben évente mintegy 4 millió forint értékű, saját gyártmányú és egyéb helyről beszerzett divatos ruhanemű talál gazdára Fotó: Martin Gábor Klubfoglalkozás Gagarin emlékére / Az Orosházi Üveggyár Moszkvai Rádió Baráti Klubja a napokban tartotta foglalkozását. Programját Jurij Gagarin űrrepülésének XX. évfordulója tiszteletére állították össze. A klub ülésén részt vett a Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola MSZBT-tagcso- portja, a műszaki alakulat KISZ-alapszervezete. Ott volt a gyárban működő két Gagarin Szocialista Brigád, továbbá a Komarov, a Tyeres- kova, a Szojuz, a Barátság, a Magyar—Szovjet Barátság Szocialista Brigád is. A klubtagok sokszínűén mutatták be 20 év kozmikus eredményeit, az eközben felállított világcsúcsokat. Izgalmas volt az űrtotó, amelyet sokan nagyon jól töltöttek ki, és érdemelték meg a jutalmakat. A résztvevők együtt hallgatták meg a moszkvai rádió magyar nyelvű adását, mindenki nagy örömére a szerkesztőség az adás keretében meleg szavakkal üdvözölte a klubülés minden résztvevőjét és a gyár dolgozóit. Az alkalomhoz illően űr- minipályázatot is hirdettek valamennyi hallgató részére. A pályázat kérdései: hány szovjet és szocialista országbeli űrhajós járt eddig a világűrben ; a Kubaszov—Farkas páros hány tudományos kísérletet végzett űrutazása során? A helyes válaszokat április 19-ig kell postára adni. A helyes megfejtők között jutalmakat osztanak ki. A gazdag tartalmú klub- foglalkozás a „Mi Gagari- nunk” című film vetítésével zárult. A filmet a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza kölcsönözte. A klub tagjai elfogadták azt a javaslatot, hogy a Magyari Béla őrnagy, kiképzett űrhajós gyárlátogatásáról készült albumot, valamint a XXVI. pártkongresszusról a magyar nyelvű adásban elhangzottakat magnószalagon adják át az MSZMP üzemi bizottságának. Közép-Amerika közelről V. Az új Nicaragua „Jobban szeretem azokat az üzleteket, amelyekben özvegyekkel van dolgom”. Ez volt a szállóigévé vált híres jelszava Anastasio Somozának, Nicaragua volt diktátorának, akit éppen huszonöt évvel ezelőtt gyilkoltak meg. Helyébe bátyja, Luis lépett, tőle fia, Anastasio vette át a hatalmat, aki 1974 szeptemberében újabb hét évre választotta magát elnökké. Ezzel folytatódott a Somoza dinasztia 40 évig tartó uralma Nicaraguában. Nem titok, hogy a család számítása szerint a későbbi folytatás sem maradt volna el, hiszen 1980- ra az újabb elnökválasztásra is volt már jelölt: a diktátor 25 éves, szintén Anastasio nevű fia, a nemzeti gárdá tisztje. Hogy ez nem sikerült, nem rajtuk múlott. Mielőtt a két évvel ezelőtti változásokra térnénk, érdemes végigkísérni ennek a dinasztiának az életútját, amely egyben tükörképét is adja a 3 milliós ország újkori történelmének, az USA és a helyi oligarchiák összefonódásának egy katonai re- zsimsorozat megmerevedésének, s egyben veresége okának is. A Somoza család vagyonát ma mintegy 700 millió dollárra becsülték. Az egyik újságíró találóan utalt rá, hogy Nicaraguában már a hetvenes évek közepén a szocializmust gyakorolták, mert minden fontos vállalkozás az állam kezében volt. Olyan állam kezében, amely azonos volt a Somoza családdal. Földbirtokok, kávé-, cukor-, gyapotültetvények, építőipari és könnyűipari vállalatok bizonyították, hogy Somozá- ék nem voltak szívbajosak önmagukhoz. A diktátor féltestvére, Jose Somoza rendőrfelügyelő Nicaraguái lány gondoskodott arról, hogy senkinek se legyen más, hangos véleménye. Amikor a „La Prensa” című lap szellőztetni kezdte, hogy néhányan milyen hasznot húztak az 1972-es földrengésből, a kongresszus gyorsan elfogadott egy szigorú törvényt „a kormány rágalmazása” ellen. A „felelőtlen” újságírókat pedig elbocsátották. Az egyház is rákapcsolt. Managua érseke pásztorlevélben bélyegezte meg a kormány lejáratóit. A későbbi esztendők bizonyították, hogy a diktátorok, a hatalom csúcsán nem ismernek lehetetlent. Somoza •— aki apja 1967-es halála után vette át a hatalmat — az alkotmány értelmében nem jelölhette magát újból. Ezért lemondott az elnöki posztról, s a nemzeti gárda parancsnokának neveztette ki magát, később pedig —szintén az ő vezetésével — egy háromtagú tanács irányította az országot. De a tábornok unta a demokráciát játszani, Egy tollvonással módosította az alkotmányt, így újból jelölhető lett. Áz akkori komédia inkább hasonlított parádéhoz, mintsem vá- lásztáshoz. A diktátor által „békés szavazásnak” nevezett cirkusz idején a városok felett katonai gépek cirkáltak. A szavazóhelyiségekben a nemzeti gárda állig felfegyverkezett tagjai őrködtek. A falvakból, a tanyákról katonai gépeken szállították az állampolgárokat a szavazásra, közben „kézzelfogható” agitációt folytatva. Egyes jelentések szerint Somozáék százezer úgynevezett szellemszavazattal érték el az abszolút többséget: 1,2 milllió- ból 700 ezret. Vagyis nem létező szavazókat vettek fel a listára, „akinek” szavazata nem kétséges kiket erősített. 1975 decemberében vette át újra hivatalosan a hatalmat. Karácsonykor Spanyol- országba indult kebelbarátjához, Francóhoz. Az óceán fölött repült, amikor megkapta a hírt. Azonnal visz- szafordult. A „Sandinista Felszabadítási Front” nevű fegyveres szervezet meglepte az amerikai nagykövetség fogadásán jelenlevőket. Négy túsz ellenében kiszabadították 14 társukat. Ekkor derült fény arra is, hogy az 1972-es földrengés idején a főváros börtönében 150 politikai fogoly nem az épületek alatt lelte halálát, hanem meggyilkolták őket. A fegyveres szervezet tagjai, kiszabadított társaikkal, valamint ötmillió dollár váltságdíjjal együtt elhagyták az országot. De előtte azt is követelték, hogy a rádióállomások olvassák be nyilatkozatukat. Ebben „gyűlölt kényúrnak, vérebnek, árulónak” titulálták Somozáékat. S mindezt a családnak is végig kellett hallgatnia. A megtorlás nem maradt el. A diktátor újabb borzalmas vérfürdőt rendezett. A kommunisták elleni hajsza
