Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
1981. március 8., vasárnap A jó előkészítés fél győzelem A címben jelzett mondás igazát bizonyította a tudományos-technikai úttörőszemle csapatszintű fordulóinak decemberi sikere. A megyei állami vezetés, a szak- felügyelet, a szakmai munkaközösségek még soha ilyen eredményesen nem munkálkodtak együtt az úttörőszervezetekkel ebben a versenyben, mint most, legutóbb. Az alapos előkészítést megérdemelt siker koronázta. Hiszen nem lehet véletlen, hogy Békés megyében az idén több mint 1500 úttörő jelentkezett a járási-városi tudományos-technikai úttörőszemlékre. A folytatás azonban méltatlannak bizonyult a kezdéshez. Az első komolyabb megtorpanást az OPI által elkészített útmutatók, feladat- és értékelőlapok késedelmes megérkezése okozta. A múlt hét szombatján kezdődő versenyek rendezői mindössze másfél nap alatt szerezhették be a vetélkedőhöz szükséges eszközöket. (A hatalmas, négyoldalas papíron kinyomtatott 18 soros útmutatók kétes értékéről most nem is kívánok szólni.) De az már tudvalevő, hogy ehhez a vetélkedőfajtához nagyon sok eszközt kell előkészíteni. Különösen áll ez a természetkutatók és a technikusok versenyére. A késedelmes indítás miatt pedig ez esetben — a csoda helyett — ismét a pedagógusok lelkiismeretességében lehetett csak bízni. A verseny napjára tehát minden készen állt. (De milyen áron!) Illetve, mint a versenyfeladatokat tartalmazó borítékok helyszínen történő felbontásakor kiderült — csak úgy tűnt, hogy készen áll. Mert akkor jöttek az újabb buktatók. A műholdkövető állomás készítésekor a versenyt vezető pedagógusok, szakemberek elképedve vették észre, hogy néhány megadott méret pontatlan. (Egy 85x90-es lemezlapból a gyerekeknek ugyanis egy 90x90-es lemezlápöt kellett volna kivágni. Vagy az M 4-es csavarokat 4-es villáskulccsal meghúzni!) A helyzetet az egyik technikai szemlén részt vevő zsűritag így fogalmazta meg: — A zsűri rögtönzése kellett ahhoz, hogy a versenyt ne függesszük fel... De a társadalomkutatóknál sem ment minden simán. Olyan diaképeket, reprodukciókat írtak elő a feladat összeállítói, amelyekkel az iskolák nem rendelkeznek. (Bár el tudom képzelni, ha elegendő idejük van rá, a föld alól is előkerítik.) Napjainkban sok szó esik a munka szervezésének fontosságáról. Azt hiszem, ugyanúgy érvényes ez az oktatásügyre is. Márpedig a gyerekek, pedagógusok egyaránt rossz leckét kaptak ezúttal ebből a tantárgyból. A megyei versenyek csak ezután következnek. Bízunk abban, hogy a megyénkben tapasztalható lelkesedés, eredményes összefogás nem fenekük meg a soron következő tudományos-technikai úttörőszemlén. Az előkészítés, a munkaszervezés előbbiekben már említett zátonyán. B. S. E. Előadássorozat földrajzból A Békés megyei Művelődési Központ főiskolai előkészítő tanfolyam keretében, földrajz tantárgyiból is indít előkészítő foglalkozásokat az idén. A március 13- án, pénteken induló előadás- sorozaton 8 alkalommal találkoznak a hallgatók péntek délutánonként. Az egy órától fél 5-ig'tartó összejöveteleken a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete alföldi osztályának munkatársai készítik fel a tudnivalókból az érdeklődőket. A Megyei Művelődési Központ elsősorban a képesítés nélküli népművelői munkakörben dolgozók - jelentkezését várja, de mindazok eljárhatnak a foglalkozásra, akik egyebek mellett a földrajz szakot választják. Amatőrszínpadok megyei találkozója A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat József Attila Művelődési Háza, valamint színjátszó együttese, a JASZI szervezésében március 14-én, szombaton a csabai szakszervezeti művelődési intézményben találkozik Békés megye valamennyi amatőr színjátszó csoportja. A nagyszabású rendezvény középpontjában a budapesti vári Színpad „Szex-tett” című műsorának bemutatása áll. A nemzetközi hírű amatőregyüttes vezetője Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet amatőrmozgalmakkal foglalkozó osztályvezetője. A találkozón lehetőség lesz arra is, hogy módszertani, művészeti megbeszéléseket, tapasztalatcseréket folytassanak egymással a részvevők. Az Állami Bábszínház Békéscsabán Sokan megfordultak már a békéscsabai ifjúsági és úttörőház színpadán, de tigrisek még sohasem. Március 5-én, csütörtökön talán ezért várta olyan nagy izgalommal egy teremnyi óvodás Pétert, a gyáva kistigrist, aki már megjelenése pillanatában bebizonyította, hogy valóban gyáva: megijedt a réten röpködő pillangótól. És nem szégyellt rögtön a mamája szoknyája mögé bújni, pedig ezt már egy hároméves kisgyerek is röstelli. Pétert persze bajba sodorta gyávasága. Először tigriscsíkjaitól fosztatott meg, aztán Terepszín Tommyval, a tolvaj kígyóval találkozott. Sok-sok kaland után végül visszaszerezte elveszett bátorságát. Bizonyára sok gyerek látta már rajzfilmen „A gyáva kistigris”-t (hisz vetítette a televízió), de ez az előadás egészen újfajta élményt kínált. A bábjáték, amely a színjáték egyik ősi formája, nemcsak megmaradt évezredeken keresztül, hanem óriásit fejlődött is. Ez az a színpadi játék, ahol a főszereplő mindig a bábut A fővárosba, a Margitszigetre „költözik” március végéig Lehel kürtje, s vele a Jászság történelmének, népművészetének számos emléke. Március 12. és 29. között ugyanis jászsági napokat rendeznek a Thermál Szállóban. A program szerint a gasztronómiai különlegességek bemutatásán túl az Alföld e nagymúltú területének históriájáról, folklórjáról is áttekintést kapnak a látogatók. Az e célt szolgáló kaA gyáva kistigrist megfoszt- , ják csíkjaitól Fotó: Gál Edit mozgató ember marad, s a technika csak a tökéletesítésre szolgál, sohasem antihu- manizál. Nem véletlen, hogy a bábjátékot, sajátos kifejemarakiállítás anyagát a jászberényi múzeum gazdag gyűjteményéből válogatták. A bemutató — amelynek a szálló hallja ad otthont — „slágere” természetesen a több mint 800 éves, bizánci eredetű, finom művű rajzolatokkal díszített kürt lesz, hiszen a Lehel vezér nevéhez fűződő legenda e „szereplőjét” hosszú évek óta nem láthatták a fővárosban. A vidék népi iparművészetének mai termékei sem hiányoznak a programból. zőeszközei, a gyerekek körében a legkedveltebb színpadi műfajjá tették. Kár, hogy csak a gyerekek körében! Az Állami Bábszínház — amely a számtalan amatőr csoport mellett 1949 óta az egyetlen hivatásos együttese ennek a műfajnak — nemcsak ifjúsági, de felnőttműsoraival is méltán szerzett világhírnevet. Nem véletlen, hogy hétfőnként megtelik felnőttekkel a Népköztársaság úti színházterem. Ezen a napon tartják ugyanis felnőttelőadásaikat, melyek legalább olyan élményt nyújtanak, mint az „igazi” színházak jó előadásai. Sőt, a rengeteg ötlet, az érdekes kifejezőeszközök még különlegesebbé, ritkábbá is teszik ezt az élményt. Az Állami Bábszínház társulata évente több száz előadást tart vidéken. Elsősorban gyermekelőadásokat, hisz ezekre van leginkább igény. Kár, hogy nem találkozhatunk többször nemcsak a gyerekeknek, de esetleg nekünk, felnőtteknek szóló műsoraikkal is Békés megyében. — gubucz — Keleties falfestésre bukkantak Sopronban Értékes XVIII. század eleji falfestésre bukkantak a soproni belvárosban, a Magyar utca 16. számú ház egyik első emeleti szobájában. A lakóházat az Ingatlankezelő Vállalat szakemberbrigádja újítja fel, s a munkálatok közben találtak rá a vakolat alatt a helyiséget egykor díszítő festményre. Az alkotás ismeretlen készítőjének keleties ízlésvilágát tükrözi: egzotikus növényzetet, hatalmas kaktuszokat, datolyafákat ábrázok A kertet kínai figurák: selyemruhás hölgyek és mandarinok népesítik be. Lehel kürtje Budapesten Őrségváltás Okányban — Göröngyös pálya ez — mondja a nemrég idekerült népművelő, Szeretva Istvánná Ha visszatekintünk Okány, e közepes nagyságú és gazdagságú, szeghalmi járásbeli falu közművelődésének múltjára, bizony nem sok biztatót találunk. A művelődési ház hosszú, ablaktalan épülete arról árulkodik, hogy valamikor egészen más céllal készült, nem pedig azért, hogy a kultúra „szentélye” legyen. Mindezt igazolja a ház gondosan őrzött története, melyet Szeretva Istvánná népművelési előadó keres elő az egyik fiókból. Az írás szerint az 1920-as években vendéglőnek épült ez a ház, majd pár év múlva a helybeli kereskedők és iparosok székháza lett. A felszabadulás szele megérintette az öreg falakat is: iparosházból művelődési intézménnyé alakult át az épület. Azóta — kisebb felújításoktól eltekintve —, lényegében változatlanul áll. Korszerűsítés kellene — Pár éve javították, újították a mennyezetet — mutatja a nagyterem színes „borítóját” Szeretváné, aki mindössze két hónapja dolgozik itt, de már jól látja a hiányosságokat természetes is, hisz a művelődési ház három vezetőjéből ketten pedagógusok. És az egyetlen főállású népművelő ugyancsak a pedagóguspályáról került ide. — Nemigen tudtam, hogy mit vállalok — mondja Szeretváné. — Arra két hónap alatt rájöttem, hogy a népművelőé göröngyösebb pálya, mint a pedagógusé. Most még tájékozódom. Az elképzelésem lényegében az, hogy megőrizzem mindazt a jót, ami eddig itt kialakult. És ebben biztosan segítenek a községbeliek. Ismerem őket, hisz idevaló vagyok én is. A művelődési ház hatalmas udvarán régi, tomácos parasztház áll. „Viskóklub” — olvassuk a bejárat felett. — Itt tanyáznak a fiatalok — magyarázza a népművelő. — A klubházra is, az udvarra is ráférne már egy kis takarítás. A klubtagok, akik mindannyian KISZ-esek, szokták festeni, meszelgetni az épületet. Ha jön a jó idő, az idén is biztosan nekilátnak. A diszkó hozza a pénzt Pár éve háromtagú kollektíva vezeti az okányi művelődési házat. Ketten szervezik a programokat, egyikük a gazdasági munkát végzi. Püski Imre, az általános iskola igazgatója három év óta félállású népművelő. Órára rohan, így mindössze néhány percig beszélgetünk. Ez is elég azonban, hogy elmondja a kisközségek örök gondját: nincs elég pénz ahhoz, hogy a falusiak megnövekedett igényeit kielégítsék. Fővárosi művészek kellenének, de hát a jó műsornak borsos az ára. S az önállóan gazdálkodó intézmény bizony nehezen hozza össze ezt a pénzt. — A leggazdaságosabbak a diszkók — mondja. — Ezekre nemcsak a községből, de a környékről is eljönnek a fiatalok. így jön össze annyi pénz, hogy évi 4—5 alkalommal szerződtethessünk hivatásos színészeket, előadókat. Gond még — sorolja tovább —, hogy a 26 szocialista brigádból biKörülnézünk a barátságos teremben. Nem zsúfolt, inkább klubszerű a helyiség. Szolgál is efféle célokat, elsősorban a gyerekeknek, hisz ez az a korosztály, amely a legnagyobb számban látogatja a könyvtárat. — Többek közt a tanulás miatt mondtam le az ifjúsági klub vezetéséről is — folytatja Veres István a megkezdett gondolatot. Nem kell sokáig biztatni, hogy meséljen erről a klubról, amelynek igen érdekes a története. A „Viskó” klub — Tíz éve alakult a „Viskó” klub, azzal a céllal, hogy az itt élő fiataloknak megfelelő szórakozási, művelődési lehetőséget biztosítson. A KISZ és a művelődési ház égisze alatt működött kezdettől fogva. A kezdeti lelkesedés később elmúlt. A klub idényjellegűvé vált, vagyis csak nyáron virágzott, amikor hazajöttek a diákok. Olyannyira ellaposodott, hogy 74—75- ben be is zárták. Nem volt, aki vállalja a vezetését. Később a KISZ megpróbálta újjáéleszteni, s ez sikerrel is járt. Az alakuló ülésre többen eljöttek, mint ameny- nyit vártunk. Mégpedig teljesen új tagok, a régiek közül szinte senki sem jelentkezett. — Milyen összetételű a klub, s hogyan sikerült egységes, mindenkit érdeklő programot összeállítani? — érdeklődőm. — Tizen-, huszonévesekből áll. A diákoktól a tsz- tag fiatalokig mindenféle foglalkozású, érdeklődésű ember tagja a klubnak. Heti két alkalommal összejövünk, s a táncesteken, az előadói esteken kívül vitákat, vetélkedőket, kirándulásokat, sportprogramokat rendezünk. Pár év alatt megkaptuk a „Kiváló” címet, s szerveztünk két remekül sikerült járási klubtalálkozót. Ez a negyven fiatal létrehozott egy jó közösséget, amelyben jól érzi magát, ahol megtalálta a helyét. Ahogy a Körösi utcán megyünk az új klubvezető, Balogh Lászlóik háza felé, az Püski Imre harmadmagával „fél műszakban” vezeti a művelődési házat — Korszerűsíteni kellene a fűtést, mert az olajkályhák nem a legcélszerűbbek. A villanyhálózat felújításra szorul. Aztán új függönyök kellenének a színpadra — hajtja szét a kopottas, sötét drapériát. A nagyteremben most vacogni lehet, s a néhány magasán fekvő, apró ablak gyér világossága sem túl vigasztaló. A fal mellett körbe rakott, sötétbarna, kiöregedett székeket vizsgálgatom. Valahogy nehezen tudok embereket képzelni ebbe az épületbe. Pedig a hét legtöbb délutánján, estéjén nincs itt csend. Hol a „nyolcadik osztályosok klubja”, hol a nyugdíjasoké tartja összejöveteleit, de gyakran találkoznak a sakkozók, a bélyeggyűjtők, a bábszakkör és a népitánc- kör tagjai. A program alapján úgy tűnik, elsősorban az iskolával alakult ki jó kapcsolata az intézménynek. Ez A könyvtárigazgató és a régi klubvezető: Veres István zony kevés kapcsolódik be a közművelődésbe. Aztán szeretnénk ismét kiállításokat szervezni, ugyanis ezek valahogy abbamaradtak. Gazdátlanná vált a jól működő fotószakkörünk, most keresünk vezetőt. Szóval, van min tömi a fejünket. De hát mit várhatunk egy ilyen kisközségtől?! — tárja szét a karját. Az iskolával majdnem szemben van a községi könyvtár. Vezetője, Veres István mindössze két éve igazgatja az intézményt. — Mióta itt dolgozom, egész napos a nyitva tartás — mondja a fiatalember, majd hozzáteszi: — Igaz, most éppen felvételire készülök, s ezért ritkábban nyitok ki. Nagyon szeretném elvégezni a népműveléskönyvtár szakot. Ügy érzem, a lelkesedés kevés, a jó népművelőnek feltétlenül szüksége van szakmai hozzáértésre. Balogh Lászlót választották klubvezetőnek Fotó: Gál Edit a kérdés motoszkál a fejemben; vajon, nem jelent-e törést az „őrségváltás” egy kialakult közösségben? Ahogy meglátom a lányosarcú, tizenéves fiút, még gyanakvóbbá válók. De ez a bizalmatlanság hamar eloszlik. A mezőgazdasági gépszerelő fiatalember ugyanis komolyan, határozottan beszél. Amikor arról kérdezem, szerinte mi egy klubvezető legfontosabb tulajdonsága, nem sokat gondolkozik: — Legyen olyan, mint a többi fiatal. Ne „vágjon fel”, ne játsszon „vezetősdit”, hanem dolgozzon! Többet, mint mások. És akkor majd becsülik, hallgatnak rá. Ahogy kigördülünk a szépen fejlődő községből, a tizenéves fiatalember egyszerű igazságán gondolkodom. És az jut eszembe, hogy az okányiak jövőjét nem kell félteni, mert jó kezekben van! Gubucz Katalin
