Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS 0 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1981. MÁRCIUS 8., VASÁRNAP Ára: 1,80 forint XXXVI. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM A nemzeti egység az erő megsokszorozásának lehetősége A Hazafias Népfront-mozgalom szerepéről, tevékenységéről szinte nem eshet szó anélkül, hogy az emberek ne elemeznék a szocialista nemzeti egység kovácsolásában, a tudati tényezők kialakításában elért eredményeket. Ez a téma különösen időszerű most, hiszen a HNF március 14-én kezdődő VII. kongresszusán a küldöttek a Magyarország életében, fejlődésében oly meghatározó nemzeti egységből kiindulva, s a teendőket megvitatva vetnek számot az elmúlt fél évtized eredményeiről. E kérdéskörről Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Mélykúti Attilának, az MTI munkatársának adott nyilatkozatot. Sarlós István nyilatkozata — A nemzeti egység az erő megsokszorozásának lehetősége, s ilyen minőségében nélkülözhetetlen minden gaz' dasági, településfejlésztési, kulturális program megszervezéséhez és végrehajtásához. Azt is világosan kell azonban látni, hogy olyan egységet, amelyben valamennyi állampolgár minden kérdésben azonos nézeteket vall, reálisan még elképzelni sem lehet, munkahelyen, lakóhelyen, baráti körben sokszor lehet találkozni olyan jelenségekkel, amelyek az emberek közötti ellentéteket, összeütközéseket, olykor a társadalmi rétegek és csoportok közötti érdek- ellentéteket tükrözik. Akadnak, akik ebből azt a következtetést vonják le, hogy a nemzeti egység, amiről a népfront beszél, nem is olyan szilárd, nem is olyan széles körű, mint amilyennek hirdetik. Nyilvánvaló, hogy lehetnek és vannak olyan emberek, akiknek az egyéni, a csoportos érdekük, látószögük nem esik egybe azzal, amit az élet egy-egy területén programként meghirdettünk, feltételeztünk. Mindebből az is következik, hogy a legésszerűbbnek tűnő döntések körül is kialakulhatnak viták. Az ellentétes vélemények összecsapása önmagában is jó lehet arra, hogy például gondolkodásra késztesse azt, aki valamit állít, mond. Mi a szükségszerűséget felismerő, szabadon gondolkodó emberek társadalmát valósítjuk meg. Az önálló gondolkodás, az egészséges kétkedés az ember, a társadalom életében fontos tényező. Értem ez alatt azt a gondolkodásmódot, amely kritikusan fogad mindent, ám amit magáévá tett, azt minden körülmények között támogatja és érvényesíti. — Amikor azt mondjuk, hogy nemzeti egységre törekszünk, mindig hozzátesz- szük: az alapvető politikai célok, a szocializmus céljainak elfogadását illetően ezt az egységet már létrehoztuk. Aki politikával, társadalmi kérdésekkel foglalkozik, az tudja, hogy teljes egységnek tekinthető az is, ha az alapvetően ellenkező véleményt vallók száma elenyészően csekély. A legfőbb cé- iok elfogadása mellett • vannak más nagyon fontos kérdések is — például a ragaszkodás a hazáihoz — amelyekben egységnek kell lennie. Ezzel kapcsolatban azt hiszem, mi még nem fordítottunk kellő figyelmet és gondot arra, hogy az emberekben jobban megszilárdítsuk annak tudatát: Magyar- ország állampolgárai. Azok magyarként, németként, románként, szerbként, szlovákként. És ha valaki egy országnak az állampolgára, s ezt az állampolgárságát megtartja. akkor ezíel már vállalja azt a kötelezettséget, hogy az ország törvényei szerint él. Akkor vállalta azt is, hogy az ország felvirágoztatásáért cselekszik, hiszen ezen múlik az ő egyéni jóléte is. Feladatunk tehát, hogy ezt a Magyarországot konkrét hazaként, a világ egy tényezőjeként fogadja el az állam polgára. Legyen erről a Magyarországról pontos és hű képe, legyen benne kötődés, erő, hogy ezt a Magyarországot akarja erősíteni. Ehhez az kell, hogy ez az ország ne egyszerűen állampolgárságot adó köz- igazgatási egység, vagy államhatalmi tényez^ legyen, hanem — egymástól elválaszthatatlanul — történelmi múlt és történelmi jelen is. És ebbe a múltba nemcsak a históriakönyvekben megírt események tartoznak bele, hanem a helyi szokások, a viselkedésformák, az emlékek, a népdalok, a művészet, a népművészet alkotásai éppúgy, mint az ipar és technika fejlődése. — A mindezeket a területeket felölelő nemzeti és történelmi tudatot illetően elmaradunk néhány szociálisa országtól, ahol a történelmi múlt nagyjairól sokkal többet beszélnek, mint mi, s jóval többet is tudnak. Mi a kiemelkedő személyiségekre szinte mindig évfordulóhoz kötve emlékezünk, holott például Mátyás király, Nagy Lajos, Báthory, Bethlen Gábor, Rákóczi, Petőfi és Ady, Táncsics Mihály és József Attila számunkra mindennap a magyar történelem eszmeileg, szellemileg példamutató személyisége, akiknek a „jelenlétét” állandóan éreztetni kell. Történelmi múltunk nagyjainak bemutatását, tetteik, elképzeléseik és gondolataik felidézését, élesztését folyamatossá kell tenni; úgy, hogy ott legyen mellettük az őket (Folytatás a 4. oldalon) Kiemelkedő évet zártak az Orosháza és Vidéke ÍFÉSZ-nál A nemzetiségek lapjai Szombaton, a Magyar Optikai Művek művelődési házában megkezdődött a hazánkban élő nemzetiségek lapjainak bemutatkozása. A Lapkiadó Vállalat olvasó- szolgálata által szervezett sorozat első rendezvényén, amelyen jelen volt Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete is, a Foaia Noastra, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének lapja mutatkozott be. Hocopán Sándor fő- szerkesztő mutatta be a román nyelvű újságot, amelynek jogelődje 30 évvel ezelőtt jelent meg Gyulán. Kezdetben havonként, majd kéthetenként, 1978 óta hetenként tájékoztatja olvasóit a Magyarországon élő románok életéről, országépítő munkájáról, kultúrájának, néphagyományainak, művészetének ápolásáról. A műsorban román nemzetiségi műkedvelő csoportok, népművészek román népdalokat és néptáncokat adtak elő. Fellépett a többi közt a méhkeréki általános iskola, a gyulai gimnázium, a szegedi tanárképző főiskola tánc- és énekcsoportja,' a táncházban az érdeklődők meg is tanulhatták a bemutatott táncokat. Figyelemre méltó gazdálkodási eredményekről és a mozgalmi élet erőteljes kibontakozásáról tanácskozott pénteken, március 6*án az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ küldöttközgyűlése Nagyszénáson. Dr. Tóth Sándor ÁFÉSZ-elnök a mérleg adatainak ismertetése során elmondotta, hogy az ÁFÉSZ 1980-ban — az 1976. évi egyesülés óta — a legeredményesebb évét zárta. A szövetkezet árbevétele öt év alatt 52 százalékkal növekedett, s tavaly elérte az 1 milliárd 332 millió forintot. A különböző szakmákban: vegyesiparcikk 70,1 százalékos, élelmiszer 65,1 százalékos a növekedés 1975-höz képest. A ruházati szakmában a remélt fejlődés a tervezettől elmaradt. A felvásárlási tevékenység felfelé ível. Az öt évvel ezelőtti forgalom 52 százalékkal magasabb 1980- ban. Forintban kifejezve 148,2 millió, az 1980. évi tervezettnél 16 millió forinttal több. Az ÁFÉSZ-szel szerződést kötő kistermelők többek között 80 ezer húslibát, 50 ezer májra hizlalt libát, 10 millió tojást, 160 tonna vágónyulat és 16,8 tonna vá- gógalambct kínáltak megvé- . telre. A szövetkezet valamennyi tevékenységére a hatékonyság volt jellemző. Öt év alatt az 1980. évi szövetkezeti munka a legnagyobb nyereséget hozta: 36,6 millió forintot. Költséggazdálkodásra jellemző a fegyelmezett ta- korékosság, mellyel a megye többi ÁFÉSZ-ei között a legalacsonyabb, vagyis a legjobb szinttel dolgoztak, oldották meg feladataikat. Az évenként képzett nyereségből vásárlási visszatérítés címén öt év alatt a tagoknak 10 millió forintot folyósítottak. összesen 17 millió forintot fordítottak a korszerűtlen, a szétszórt bolthálózat felújítására. Az üzembe helyezett beruházások értéke meghaladja az 50 millió forintot. Az ÁFÉSZ tagsága a különböző szövetkezeti vállalkozásokat 16 millió forint célrészjeggyel támogatta. A szövetkezet dolgozóinak 70 százaléka a törzsgárdába tartozik. Többségük szocialista brigádba tömörült, ilyen szervezett formában segíti a szövetkezet előtt álló feladatok színvonalas megoldását. A küldöttközgyűlést tagér- lekezletek előzték meg. Az ÁFÉSZ tagsága ezeken tette mérlegre a szövetkezet ötévi, illetve konkrétan az 1980. évi munkát. Ezekre a megbeszélésekre a nagy aktivitás jellemző. Hatezernél többen vettek rajta részt, és több mint 400-an mondták el véleményüket az ÁFÉSZ munkájáról Orosházán, Nagyszénáson, Gádoroson, Csorváson. Gerendáson, Kar- doskúton, Pusztaszentetor- nyán, Rákócitelepen, Pusztaföldváron és Csanádapá- cán. Az érdeklődés középpontjában mindenhol a lakosság kereskedelmi és termeltetői igényeinek kielégítése állt. Nagy tetszéssel fogadta a küldöttközgyűlés a VI. ötéves tervre programozott máris folyamatban levő beruházásokat. Ezek közül kiemelt helyen áll az orosházi Alföld Szálloda és vendéglátóipari kombinát üzembe helyezése ez év derekán, Csanádapácán egy 340 négyzetméter alapterületű ABC, és a csorvási üzletközpont megépítése, valamint az orosházi Csillag Áruház rekonstrukcióval egybekötött bővítése. A küldöttgyűlés vita után egyhangúlag jóváhagyta az igazgatóság javaslatát az 1980. évi szövetkezeti mérlegeredményről, annak felosztásáról, a tagsági érdekeltségi alapról, majd irányt szabott az 1981. évi üzletpolitikai célkitűzéseknek. D. K. Nőnapi koszonto A nőnapon minden virág kevés. Aminthogy a beszédek, a köszöntők annyi szép jelzője is mintha kevés lenne, mert ehhez az ünnephez oly sok érzelem, olyan mély gondolati tartalom kötődik, hogy ahhoz képest szegényes a nyelv kifejező ereje. Édesanyánknak köszönhetjük a szeretetélmény állandóságát, azt a biztonságérzetet, amit először az ő karjaiban éreztünk, s ami nélkül, tudjuk, elvesz az ember a világban. A férfiak életének valahány fontos állomása a másik nemhez kapcsolódik. A házasságunk, a gyerekünk születése és nevelkedése. A családi életben -az a bizonyos ösz- szetartozástudat, amely ha létezik, átsegít bennünket a keserves próbatételeken, az édesanyáknak, a feleségeknek köszönhető. De nem mondhatjuk, hogy mindenkiben egyformán él a hála. Épp ezért szükséges emlékeztetni rá, az ilyen alkalommal, március 8-án. A nőnap elsősorban társadalmi ünnep, világszerte az, most ,már hetvenegy év óta, amikor 1910-ben, Koppenhágában, a második nemzetközi nőkonferencia, Clara Zetkin javaslatára a világ dolgozó női nemzetközi szolidaritásának napjává nyilvánította. Abban az időben a szolidaritás, az akcióegység célja az egyenjogúság kivívására irányult. Nálunk már megvalósult a női egyenjogúság; a választójog, a munka, a tanulás, a művelődés, a társadalmi előrehaladás, a közéleti szereplés tekintetében a mi törvényeink nem tesznek különbséget férfi és nő között. Az egyenjogúsággal a nők számos új kötelezettséget vállaltak, vállalnak. Ügy, hogy közben megmaradtak a régi kötelmek is. Napjainkban is rájuk hárul a gyermeknevelés, a család összetartásának gondja. Nagyon sok teher nehezedik rájuk. Nem mondhatnánk, hogy mindenütt egyforma az igyekezet: levenni róluk, amit csak tudunk a terhekből. A társadalmi könnyítések — bölcsődei, óvodai hálózat, gyermekgondozási segély, a technika ezerféle elérhető és meghonosítható ' segítsége a háztartásban — távolról sem járnak együtt az egyéni igyekezettel, már ami a családtagok szolidaritását illeti. A családon belül ma még sokszor a régi értékítélet érvényesül, az egyenjogúság előtt. Amiben a nő túlságosan gyakran válik kiszolgáltatottá ... Holott ettől kellene óvnunk őket leginkább. Mert egyáltalán nem szolgálnak rá. Épp ellenkezőleg: munkájukkal, életük minden percével régen kivívták maguknak azt a jogot is, hogy ne csak jogaikban, hanem társadalmi rangjukat tekintve is egyenlőek legyenek a férfiakkal. Mert az lenne az igazi. Akár virág nélkül is. Kovács Imre Tegnap a kora reggeli órákban indult ötnapos jutalomútjára megyénk 301 nődolgozőja. A különböző üzemek, vállalatok, intézmények kitüntetettéit Csaba János, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetője búcsúztatta el. A nőnapi utazás ezúttal Pozsonyon át Bécsbe vezet. Képünk a békéscsabai ifjúsági és úttörőház előtt, az indulás perceiben ké- sz“*t Fotó: Martin Gábor
