Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-06 / 55. szám
1981. március 6., péntek o Országos versenyre készülnek Rendhagyó nőnap A Híradótechnikai Válla* lat békéscsabai gyáregységében már hagyomány, hogy minden évben két nőnapot tartanak. Az egyik a hagyományos vállalati ünnepség, melyen virággal, apró ajándékokkal, no és kedves szavakkal köszöntik a nődolgozókat. Ezt követi viszont a rendhagyó nőnap, melyre az idén a vasutas klubkönyvtárban került sor. A vállalat férfi dolgozói vidám műsort állítottak össze, melyben mindenkinek szerep jutott. Természetesen a női szerepeket is a férfiak alakították, a hölgyekből álló közönség nagy derültségére. A legnagyobb sikert a kárikán aratta, hosszan tartó tapssal honorálták a szép lábú férfiak produkcióját. A bolgár állam megalapításának' 1300. évfordulója alkalmából országos bolgár vers- és prózamondó versenyt rendeznek. A megyei döntő, melyen eldől, kik képviselik megyénket az országos rendezvényen, március 7_én, szombaton lesz Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központ nagytermében. A produkciókat figyelemmel kísérő zsűri elnöke dr. Sződy Szilárd lesz, a Művelődési Minisztérium munkatársa. A zsűri tagjai: Ambrus Zoltán, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője, valamint Porcsin László, a Békés megyei Jókai Színház dramaturgja. A délelőtt 10 órakor kéz-, dődő rendezvényt — melyen 16 fiatal méri össze előadóképességét — bárki megtekintheti, aki szereti a vers- és prózamondást, és a bolgár irodalmat. n tsz építi Kamuion A múlt év novemberében 14 kamu ti család vett részt a közgyűlésen, ahol a lakásépítő szövetkezet bejelentette megalakulását. Továbbá azt is, hogy a tagok otthonukat kétszintes formában képzelik el. A sorház tervezése már megkezdődött, akárcsak az építkezés egyéb feltételeinek megteremtése. Az alakuló közgyűlés határozata értelmében a 14 lakás építése ez év tavaszán kezdődik meg, melynek kivitelezésére a helyi Béke Tsz építőrészlegét kérik fel. A lakásépítő szövetkezet tagjai 1982 őszén beköltözhetnek új otthonukba. Székely Katalin textiltervező iparművész játékfigurái igen kedveltek a gyermekek körében. A kedves, ötletes játékokat szívesen látjuk az üzletekben A képen: utolsó simítások (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) Úttörő tánczenekar Lökösházán A közelmúltban alakult meg a lökösházi úttörőcsapat tánczenekara, Viszokai János vezetésével. A héttagú, lelkes kis kollektíva hetente kétszer találkozik, ilyenkor két és fél órát próbálnak. Szorgalmuk nem hiábavaló, ezt bizonyítja, hogy már nemegyszer kaptak meghívást békéscsabai fellépésre, de bemutatkoztak többek között Eleken, Ke- vermesen, Dombiratoson, Kunágotán, Újkígyóson és Kétegyházán is. Munkájukban segíti őket a megyei és a járási úttörőelnökség, valamint a helyi művelődési ház és termelőszövetkezet. Takarékszövetkezeti küldöttgyűlés Endrődön (Tudósítónktól) Az Endréd és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet a közelmúltban tartotta évi küldöttgyűlését, melyen az ide tartozó hat község tagságát csaknem kétszázan képviselték. Róza Vendelné, a takarékszövetkezet elnöke bevezetőjében az V. ötéves terv teljesítését, a szövetkezet fejlődését ismertette a megjelentekkel, majd az elmúlt évi munkáról adott tájékoztatót. A betétgyűjtésben elért eredmény elsősorban a lakosság készpénzbevételével függ össze. Ennek megfelelően a takarékbetét-gyűjtés, mely a takarékszövetkezet tevékenységének gazdasági alapja, a múlt esztendőben rendhagyó módon alakult. Működése óta most érte el a legnagyobb növekedést, vagyis 33 millió forintot. Így az év végén a betétállomány 194 millió forint volt, mely a 178 milliós terv csaknem 10 százalékos túlteljesítését jelenti. A takarékossági világnap alkalmából a MÉSZÖV által hirdetett betétgyűjtési versenyben az Éndrőd és Vidéke Tűz a Dunaújvárosi Papírgyárban Tűz keletkezett szerdán a Dunaújvárosi Papírgyár papírgyártó üzemcsarnokában. Kigyulladt — valószínűleg technológiai hiba következtében — a 120x5 méter alap- területű kilenc méter magas gépsor hengersora. A vállalati önkéntes tűzoltók kezdték meg a tűz oltását, majd azt a nagy erőkkel helyszínre érkező Fejér megyei tűzoltóegységek rövid idő alatt eloltották. Az oltással egy időben hat életveszélyben levő dolgozót mentettek ki a lángba borult üzemből. A gyors beavatkozás következtében személyi sérülés nem történt. A tűz keletkezési körülményeinek megállapítására a tűzoltóság és a rendőrség szakértők bevonásával megkezdte a vizsgálatot. Takarékszövetkezet ismét első lett, és egyben a világtakarékossági serleg végleges tulajdonosa is. Megérdemelten, hiszen 1980-ban az említett 3 nap alatt a takarék- szövetkezet hat egységében összesen közel kétezer betétes több mint 15 millió forintot helyezett el betétben. Az elmúlt esztendőben tovább szélesedett a betétesek köre. Így a betétkönyvek száma 3 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Év végén 10 ezer 831 betétkönyvet kezelt a szövetkezet, és a tulajdonosoknak több mint 7 millió forint kamatot írtak jóvá. A betétforgalom közel 200 millió forint volt, 13 százalékkal több, mint az előző évben. A takarékszövetkezet köl- csönállománya év végén 25 millió 97 ezer forint volt. Egy év alatt több mint 33 millió forintot folyósítottak, melyből 15 millió forint volt a termelési kölcsön, 14 százalékkal több, mint az előző évben. Különösen nagy volt az igény az építési kölcsönök iránt, melyek 3 millió forinttal növekedtek. Tavaly 64 millió forint kölcsönforgalmat bonyolítottak le, 8 millióval többet, mint az előző évben. Nemcsak gazdasági téren mutatkozik a szövetkezetnél fejlődés, hanem a taglétszámnövelésben is. Egy év alatt 701-en léptek be, így év végére a taglétszám 11 ezer 811 fő volt, vagyis a működési területen élő lakosság 30 százaléka takarékszövetkezeti tag. A megbízásos tevékenységből 1980-ban 180 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, az előző évi 148 millióval szemben. Jelentőségét tekintve ebből legszámottevőbb a biztosítási tevékenység. Megkötötték 432 ezer forint értékű gépkocsi Casco-biztosítását, teljesítették, illetve túlteljesítették díjbeszedési tervüket, ami 5 millió 670 ezer forint volt Ezzel elsők lettek a megyei versenyben, aminek jutalma 8 ezer forint, egy oklevél és vándorserleg lett. A takarékszövetkezet fennállása óta az elmúlt évben érte el legnagyobb összegű nyereségét; a tervezett 800 ezer forinttal szemben 1 millió 353 ezer forintot. Hazai kiállítók Lipcsében A világ leghíresebb és legnagyobb vásárai közé tartozik a lipcsei, mely az idén tavasszal, március 15-én nyílik és március 21-ig tekinthető meg. A nagyszabású gazdasági seregszemlén hatvan országból 9 ezer kiállító vesz részt. Az egyes kiállítók reprezentatív termékeiket 340 ezer négyzetméteren mutatják be. A lipcsei vásár tájékoztatójából azt is megtudtuk, hogy az idei vásárnak is egyik fő célja, hogy demonstrálja a KGST-sza- kosodásban és együttműködésben előállított termékeket, s ezenkívül természetesen a keleti és a nyugati kereskedelem nagy találkozóhelye. Afganisztántól Vietnamig terjed az országok névsora, és részt vesznek a seregszemlén többek között* a Szovjetunió, USA, NSZK, Svájc, Svédország kiállítói is. A lipcsei vásár tehát a világpiac kínálatát mutatja be, jól lemérhető ezért, hogy a magyar áruk milyen színvonalon állnak. A HUNGEXPO szervezésében harminc külkereskedelmi vállalat mutatja be a magyar ipar legjobb termékeit. A magyar elektronika, elektrotechnika, a távközlés- és méréstechnika teljes kínálata látható lesz Lipcsében. Különféle fémmegmunkáló és forgácsoló gépek, transzformátorok, biztonsági berendezések szélesítik a kínálatot. Sztanyik Károly A MAHAKT Újpesti Hajójavító Üzemében március 2-án. a téli karbantartás és felújítás után vízre bocsátották a Vöcsök és a Sirály IH. szárnyashajókat. A hajók a festés és a próbajáratás után kapcsolódnak be a személyforgalomba (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Milyen legyen az iskola? n fjúságunk nevelése az egész társadalom feladata; a családnak, az ifjúsági szervezeteknek, a művelődési intézményeknek, de még a tömegtájékoztatási eszközöknek Js éppúgy megvan a sajátos szerepük a felnövekvő nemzedék alakításában, mint az iskolának. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy napjainkban a társadalmigazdasági fejlődés fölgyorsulása új és új igényeket támaszt az iskolával szemben, mintha a társadalom a fiatalság nevelésének minden terhét a pedagógiai intézményekre kívánná áthárítani. Valójában nem erről van szó. Az iskola, ha lépést akar tartani a társadalmi fejlődés ütemével, akkor nem zárkózhat be önnön falai közé, nem maradhat meg — most sem, később sem — pusztán lexikális ismereteket közvetítő intézménynek, hanem meg kell újulnia, elsősorban oly módon, hogy a mostaninál még szélesebbre tárja kapuit a külvilág felé. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Új szemléletből fakadó új feladatokat, vagyis hogy — a legutóbbi oktatáspolitikai párthatározat szavaival — „az iskola ne csak a tanulást, hanem a tanulók társas életét, közösségi, társadalmi tevékenységét is szervezze: váljék a fiatalok művelődésének, alkotó kedvteléseinek, értékes szórakozásának szervező központjává”. Ennek az igénynek kíván eleget tenni a mostanában oly sokszor emlegetett nyitott iskola, amely nem a polgári pedagógia egyik divatos importáruja, mint némelyek hiszik, hanem a szocialista társadalmi változások szerves következménye. A nyitott iskola voltaképpen nevelő iskola, amely a tanulói személyiség sokoldalú fejlesztésére törekszik, a fiataloknak társadalmi-közéleti élményeket nyújt, kibontakoztatja cselekvőkészségüket. A ma eszközeivel hozzájárul a munka és a szabadidős tevékenységek ma még meglevő ellentéteinek föloldásához. Ezeket a megnövekedett tennivalókat a társadalom közreműködése nélkül aligha végezhetné el sikeresen. Pedagógusaink többsége nem vonja kétségbe az iskola és a társadalmi nevelési tényezők együttműködésének szükségességét, sőt a mindennapi munkában már számos jó példája is kialakult a közös munkának. A társadalom, miközben hathatós anyagi, erkölcsi támogatást nyújt a tanulóifjúság nevelésével foglalkozó intézményeknek, ugyanakkor széles körű érdeklődést is tanúsít az időszerű iskolai problémák iránt. Egészen természetes dolog, ha például a szülők — elvégre saját gyerekeikről van szó — kifejtik véleményüket az iskola, alkalomadtán egyik-másik nevelő munkájáról. Gyakran ez az a pillanat, amikor a nyitott iskola igénye és a mai nevelési gyakorlat között feszültség keletkezik. A pedagógusok egy része ugyanis illetéktelen beavatkozást gyanít az érdeklődés megnövekedése mögött, attól tartva, hogy a „nagyvilág” behatolása szétzilálja az iskola belső rendjét, és akaratlanul is csökkenti az oktató-nevelő munka hatékonyságát. A valóság természetesen jóval összetettebb ennél. Aligha férhet kétség ahhoz, hogy az iskola nem zárkózhat el a társadalmi kapcsolatok, hatások elől, kapuit a jövőben is kitárva kell hagynia. Ez a társadalom igazsága. Az iskoláé pedig az, hogy a nyitás valóban nem vezethet a tanítás fegyelmének bomlasztásá- hoz, zűrzavarhoz. Nem véletlenül hangoztatják a maguk igazát a pedagógusok. A liberalizálódás bár korántsem általános jelenség, de azért sok helyütt előfordul, hogy szülők is, intézmények is teljesíthetetlen igényekkel fordulnak az iskolához. Ezúttal csupán egyet ragadunk ki ezek közül: mentse föl az igazgató a diákokat a tanítási órákon való részvétel alól, mert a család a hét végén szeretne elutazni, s „igazán mit számít, ha a gyerek néhány napig távol marad az iskolából”; vagy „nem dől össze a világ”, ha egy-két osztálynyi diák tanítási időben átvonul a községi-városi rendezvényre, mert a nagyterem üresen tátong. Rendnek kell lenni a nyitott iskolában is, méghozzá szigorú, de emberséges rendnek, mert a tanítás-tanulás komoly munka. A jövő ellen vétünk, ha ebből engedünk. Az iskola nyitottsága semmiképp sem vezethet sorozatos lazaságokhoz, miként az is igaz, hogy a tanulás-tanítás folyamatai sem zárhatók be többé egyetlen épület, falai közé. A fiatalok képzésének ma már nem az iskola az egyedüli színtere. Gondoljunk csak a munkahelyi oktatási formákra, a könyvtárak, a művelődési otthonok, a múzeumok, a TIT-, az ifjúsági szervezetek mind népszerűbbé váló művelődési-oktatási akcióira. D égül is egy a lényeg: az iskolai és az iskolán kívüli neve-. lesnek is emberre szabottnak kell lenie. Ahogyan Ady Endre írta: „Ha élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz.” P. Kovács Imre Az első szlovák nemzetiségi tájház Kilenc évvel ezelőtt, 1972 áprilisában létesült az első szlovák nemzetiségi tájház Tótkomlóson. Jelentős lépés volt ez az országban élő szlovák nemzetiségi lakosság népi kultúrájának megis- irfertetésében. A tájház létrehozása a népi hagyományok ápolásán túlmenően ösztönözni kívánta a vidéken dolgozó népi iparművészeket a haladó hagyományok megbecsülésére. A község lakóinak anyagi kultúráját vizsgálva megállapítható, hogy az idetelepült szlovák nemzetiség korábbi otthonához viszonyítva attól merőben eltérő földrajzi és gazdasági környezetbe kényszerült. Ez döntő hatással volt a gazdálkodás és az életmód megváltozására, továbbá arra, hogy a szlovák nemzetiségűek nagy tömegben, egy közösségben maradtak. Tótkomlós mezőgazdaságának kialakulása lényegében az alföldi tanyás gazdálkodás keretei között fejlődött. Tágas határa, a 9 ezer 600 hold _ nem tudta ellátni a népes lakosságot — az 1930-as népszámlálás szerint 11 ezren éltek a községben —, ezért a múltban többen mint mezőgazdasági idénymunkások, „summások” keresték megélhetésük szűkös lehetőségeit. Életüket és lakóhelyüket * igyekszik bemutatni a már említett tájház. A kiválasztott lakóház az első szobában elhelyezett mestergerenda tanulsága szerint 1886- ban épült.
