Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-04 / 53. szám

i 1981. március 4., szerda 1 __-----------------------------------------------------------------—Ilin J.’JKTllci a dévaványai ÁFÉSZ munkájáról Tizenkétezer ember szövetkezete Építő kisiparosok Korszerűsítik a zajszabványokat Folyamatosan .korszerűsí' tik a zajszabványokat a Ma­gyar Szabványügyi Hivatal­ban. E napokban — KGST- megbízásból — éppen a vá­rosi zajok megengedett szint­jére vonatkozó előírásokat készítik, hogy néhány hóna­pon belül új szabványok lép­jenek a régiek helyére — nemcsak nálunk, de a többi KGST-országban is. Hazánkban jelenleg 37 zaj­szabvány van érvényben, közülük harmincegyet az utóbbi öt évben dolgoztak ki, igazodva két nagy szer­vezet, a KGST és a Nemzet­közi Szabványügyi Szervezet előírásaihoz. Külföldi véle­mény: korszerűek a magyar zajszabványok. Az előírások legalábbis jól szolgálják a munka- és lakóhelyek, ut­cák, terek csendvédelmét. A korszerűsítésre ennek ellené­re állandóan szükség van. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy megváltoztatják a meg­engedhető zaj szintek mérté­két. Sokkal inkább a vizsgá­lati módszerek korszerűsíté­séről, gazdaságosabbá tételé­ről van szó. A műszaki- technikai fejlődés, az új gé­pek beállítása, vagy éppen az új típusú könnyűszerke­zetes épületek megjelenése okán a tervezőknek, megren­delőknek nemcsak azt kell tudniuk, hogy mennyi a meg­engedett zajszint, de főként azt, hogy milyen műszaki-fi­zikai jellemzőkből, paramé­terekből következtethetnek a végeredményre. Egyértel­műbb és olcsóbb vizsgálati módszerek kidolgozása a cél. Magyarországon a lakó- és kommunális épületek csendvédelmét már megfele­lő vizsgálati módszerek szol­gálják, a korszerűsítés első­sorban a munkahelyi épüle­tek, berendezések zajszint- előírásainak módszerére vár. A korszerűsítést a szabvány- ügyi szakemberek az Egész­ségügyi Minisztérium, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal és a SZOT illetékes szakemberei­vel együtt végzik. Dévaványa és Ecsegfalva 12 ezer lakójának áruellátá­sáról, szórakoztatásáról, kis­állataik és zöldségük, gyü­mölcsük felvásárlásáról gondoskodik a helyi fogyasz­tási és értékesítési szövetke­zet. Talán szerencséjük is, hogy errefelé nincs nagy ta­nyavilág, mindössze két ve­gyesboltjuk van a Nagykun­sági Állami Gazdaság terü­letén. A 2600 tagot számláló szö­vetkezet vezetőivel beszél­getve lassan kirajzolódik a kép: önmagukkal és a foly­ton növekvő igényekkel van­nak versenyben. Az elmúlt év kiskereskedelmi eredmé­nyét figyelembe véve a terv­től mindössze 2,5 millió fo­rinttal maradtak el. A több mint 206 milliós forgalom így is 6,2 százalékkal na­gyobb a tavalyinál. Mind­ezek ellenére joggal elége­detlenek a dévaványaiak. Iparcikkek közül ugyanis gyakran hiányoztak a tartós fogyasztási cikkek: a televí­zió, a rádió, a kerékpár és a hűtőgép. Nagy gondot oko­zott a községben az építő­anyagok ütemtelen szállítá­sa. így a 101 belvizes ház­hoz csak a IV. negyedévben tudtak téglát, faanyagot, vas­beton gerendát adni. A tűzi­fát hulladékfával pótolták, amelyből 510 tonnát vásárol­tak az erdőgazdaságtól. Saj­nos, a jobb minőségű szenek­ből ma sincs elegendő. Az alapvető élelmiszerek­kel nincs baj. Ez szinte ref- rénszerűen ismétlődik majd­nem minden településen. Szerencsére Dévaványán és Ecsegfalván mindez nem szá­lam. Sőt, az Aranykalász Tsz jóvoltából tőkehús és húské­szítmény is van elegendő. Ugyanakkor a szárazáru és a belsőség sem hiányzik az üz­letekből. Nem így az édes­ség és a lisztesáruk. Az utóbbiakból az első félévben alig láttak valamennyit. — Mi magunk is megle­pődtünk, amikor egyértelmű­vé vált, hogy öt év átlagá­ban 1980.-ban emelkedett a legjobban a ruházati cikkek eladása. Az ember azt hi- hetné: a lakosság csak éle­lemre költ. Ezzel szemben 5,1 százalékkal nőtt a ruhá­zati és a cipőforgalom. Eh­hez természetesen hozzájá­rult a jobb és választéko­sabb áruellátás — mondják a szövetkezetben. A vendéglátóipari áremel­kedés itt sem múlt el nyom­talanul. Az ételforgalom ja­vult ugyan, de az előfizeté­ses menüből csökkent az el­adás. Tavalyelőtt még 36 millió forint volt az étter­mek, presszók, italboltok for­galma, egy évvel később ez a szám 35,5 millióra módo­sult. Igaz, a gyermekétkez­tetés megszűnése 2,5 millió forintot vitt ei a konyháról, örvendetes viszont, hogy a cukrászüzem termelése csak­nem 30 százalékkal nőtt egy esztendő alatt. Persze, azért igyekeznek becsalogatni a vendégeket. Az elmúlt év­ben 115 műsoros estet, csalá­di, társadalmi, és divatbe­mutatóval egybekötött tán­cos rendezvényt tartottak, amelyen 13 ezren vettek részt. Külön említést érde­mel a 12 presszóban megtar­tott szombat esti rendez­vény, ahol 700 adag ételt szolgáltak fel. A takarmányboltra, a ház­táji és kisegítő gazdaságok­ra, a szakcsoportokra terelő­dik a szó. Takarmány­ból, tápból, mezőgazda- sági cikkéből, növény­védő szerekből, fóliából jó volt az ellátás. A kisgép­kiállításon szaktanácsadás­sal is ellátták a kistermelő­ket. Ennek is köszönhető, hogy a felvásárlási tervüket félmillió forinttal túlteljesí­tették, a szakcsoportok tag­jai pedig 25 százalékkal ad­tak át több terméket, mint egy évvel korábban. Különö­sen a nyúltenyésztők és a tojástermelők tettek ki ma­gukért. Végül kíváncsiak voltunk az 1981. évi üzletpolitikára, a beruházási elképzelésekre. Nos, erre így válaszoltak az ÁFÉSZ munkatársai: — Tisztában vagyunk a nehézségekkel, ezért úgy vél­jük: reális számvetést készí­tettünk. A kiskereskedelmi forgalmat 4,1, a vendéglátá­sét 4,8 százalékkal kívánjuk növelni, míg a felvásárlás 12 százalékkal emelkedik. Első­sorban felújításra, karban­tartásra lesz lehetőségünk, ugyanakkor nem mondha­tunk le az üzlethálózat bőví­téséről sem. Ebben az évben felépítjük a felvásárlótele­pet, a terményboltot és a savanyítóüzemet, ez 8—9 millió forintba kerül. Déva­ványán, a Hajós utcában megkezdjük a 350 négyzet- méteres élelmiszerbolt és presszó kivitelezését. Az eddigi tapasztalatok szerint bízni lehet abban, hogy sikeres lesz a Dévavá­nya és Vidéke ÁFÉSZ tö­rekvése. Seres Sándor Nemrégen ért véget Bé­késcsabán megyénk építőipa­ri kisiparosainak kétnapos tanácskozása, továbbképzése. A 350 kőműves, ács, villany- szerelő, szobafestő, burkoló, vízvezeték-szerelő választ ka­pott arra: milyen feladatok várnak rájuk a VI. ötéves tervben. Megismerkedtek a takarékos anyag- és ener­giagazdálkodással, a bizton­ságtechnikai előírásokkal, a korszerű technológiák alkal­mazásával. Előadást hall­gattak meg az új adó-és ár­képzésről. Az utóbbi időben a szoká­sosnál is többet hallat ma­gáról a kisipar. Nem nehéz kitalálni, hogy miért. A XII. pártkongresszus egyértelmű­en állást foglalt a fogyasztá­si szolgáltatások fejlesztése mellett. Az eddigi eredmé­nyek megőrzése, az életkö­rülmények javítása azt is je­lenti, hogy a saját erőforrá­sokat minél szélesebb kör­ben kihasználjuk. Fő műkö­dési területük ma már a la­kossági szolgáltatás. A vá­rosokban, a nagyközségek­ben kiegészítik az állami, a szövetkezeti ipart és szolgál­tatást, de sok olyan kis te­lepülés van Békés megyé­ben is, ahol egyedül a kis­iparosok munkájára számít­hatnak. A lakáskarban tartás esz­tendők óta a kiemelten fej­lesztendő szolgáltatási ágak egyike. Aligha titok: nagyon sok a tennivaló ezen a terü­leten. Mint tudjuk, az igé­nyek meghaladják a lehető­ségeket, a minőségi munka is csorbát szenved. Így akar- va-akaratlanul kapcsolatba kerülünk a kisiparosokkal, hiszen a lakáskarbantartás mintegy 80 százaléka az ő nevükhöz fűződik. Megyénk­ben az elmúlt öt évben 10 ezer családi házon találhat­juk meg a kisiparosok keze nyomát, teljes, vagy részle­ges kivitelezőként. Nem mindegy tehát a megrende­lőknek, hogy ezek a szak­emberek alkalmazzák-e a legújabb építőanyagokat, mű­szaki eljárásokat. Ugyanak­kor nem közömbös ez a nép­gazdaságnak sem, mert job­bára a családi házak hatá­rozzák meg településeink külső képét. Persze, ezzel együtt nagy a felelősségük is. Való igaz, hogy a kisiparosok által lét­rehozott családi és társashá­zak formálják a városok, a községek arculatát, a maga­sabb komfortfokozat növeli a lakások használati értékét. Az sem vitatható, miszerint az épületek szerkezetileg egyre stabilabbak, megfele­lően szolgálják a kényelmet. A tervezés és a kivitelezés összhangjáról, a hatóságok­kal való együttműködésről azonban nem szabad lemon­dani. Miért hangsúlyozzuk ezt? Mindenekelőtt azért, mert vannak olyan helyek, ahol ez az összhang és együttműködés nem egyér­telmű. Gyakran előfordul, hogy egy utcában megtalál­hatók a kocka-, a tetőtér- beépítéses és a sátortetős há­zak. Végül is az összhang megbomlásával magyarázha­tó például, hogy Békés me­gyében 10 év alatt ezer csa­ládi házat, nyaralót építet­tek engedély nélkül, az épí­tésrendészeti bírság összege pedig évente eléri az 1,5 mil­lió forintot. Mindezekhez sajnos hozzájárulnak a kis­iparosok is. Sok tennivaló vár az el­következendő években me­gyénk építőipari szervezeté­re. A nagyobb feladatokra alkalmas kisiparosok kivá­lasztásával kell megteremte­ni az előrelépés útját. Annál is inkább, mivel előtérbe ke­rülnek a felújítások, a kar­bantartások. Olyan megúju­lásról van szó, amelyben új alapokra szükséges helyezni a szervezeti életet, a modern módszereket hozzáigazítani a helyi sajátosságokhoz. Két­ségtelen, ennek a folyamat­nak része a már említett szakmai tanácskozás, amely ráirányította a figyelmet a legfontosabbakra. Ugyanis a technikai adottságok fejlesz­tése, a gépkölcsönzés, az anyagbeszerzés lehetőségei­nek bővítése, a továbbkép­zések szorgalmazása a fej­lődés fontos feltétele és ál­lomása. S. S. Mindennapi kenyerünk Megyek az utcán, és a földön, már széttaposva, senki ál­tal észre sem véve egy darab kenyér ... Lám, van belőle bőven, jut a földre is, lehet még taposni is... És eszembe jut az, amikor alig serkenő legényke voltam, és valami oknál fogva félig evett kenyérszeletet csak úgy az asztalra löktem, anyám akkorát húzott a kezemre, hogy ma sem tudnám lökni, dobni a kenyeret... Jönnek a fiatalok a menzáról (nem kell meghatározni, hogy melyikről, mert több helyen is láttam), itt is, ott is van aki majszolgat egy darabka kenyérkét. Lehet, hogy csak az ízéért, mert abban a finom kenyérben, az ízben cso­dálatos dolog van. Aztán változik a kép, és odább ádáz csa­tát vívnak a legények, kenyérrel dobálják egymást, mások a félig evett darabkákat dobják a földre... S vibrál bennem egy Kosztolányi-stróia: külvárosi kapuban kisgyerek száraz kenyeret majszol, ám — igézet — az édes, ikrás napfény rápereg, s ő nyalni kezdi ezt az égi mézet.” Milyen különbség a két kenyérke majszolgatása között!! Aztán megint villan a kép. Falusi kenyérsütés. Micsoda szertartás! Gyermekkorom világa rémlik fel. A hajnali kovászolás, dagasztás, s alig pirkad, amikor fűteni kezdték a kemencét. Aztán mire iskolába kellett menni, már zsírozhattunk a ke­nyérdúcból, amely forró volt és illatos, amely a legpompá­sabb falat volt, amely feledhetetlen maradt. Délben friss kenyér került az asztalra, fehér asztalkendőbe csomagolva, s a férfiembernek kellett azt megszegni. Ez ünnep volt. Itt az ebédnél mindenki az asztalnál ült, ez a kenyér családösszetartó szimbólum volt. Azóta a kenyérszegés ... a mai gyermek már nem is tud­ja ennek ünnepi voltát. Ma már a kenyér tömegcikk lett. A boltban, amelyikben jobb sütésűt árulnak, ott tülekedünk, s a kenyérszegés áhítata bolti darabolás lesz csak. Akkor egy hétre, tíz napra kellett beosztani a kenyeret, az új sütésig kellett tartson, ma naponta vesszük a frisset, s ha többet vennénk, akkor a kukába kerül, meg hát serdülő if­joncok dobálózhatnak is vele. Nagyot fordult a világ. Sokféle jelképét azért ma is őrizhetné a réginek, csak hát ápolgatni kellene, családban, társaságban, iskolában, és mindenhol. Mindennapi kenyerünk tisztelete kulturáltságunk jelképe is lehet. Fülöp Béla Üzemszocioligiai nyári egyetem A győri üzemszoeiölógiai nyári egyetem — amit július 6—11. között rendeznek meg — a középvezetők számára kíván olyan társadalomtudo­mányi ismereteket adni, amelyek mindennapi tevé­kenységükben segítség lehet műszaki-gazdasági feladata­ik megoldásában. Az előadá­sok témái az ösztönzés, az üzemi demokrácia, a vezetői szerepfelfogás, a szervezetek és a munkaerő kérdései köz- gazdasági, műszaki, politikai, szociológiai, -pszichológiai megközelítésben. Minden té­mát egy hagyományos szak­mai előadást követően a tár­sadalomtudomány oldaláról mutatnak be, hogy érzékel­tethessék a komplex meg­közelítés előnyeit, milyen oluszt adhat a vezetőnek ne­hézségei megoldásában a szociológia, szociálpszicholó­gia. Az előadók messzemenő­en törekednek a résztvevők elvárásainak megfelelő, prak­tikus igényeiket kielégítő, a gyakorlatot valóban segítő ismeretek átadására. A győri üzemszociolőgiai nyári egyetem vezető-to­vábbképzési lehetőséget is ad a vállalatok, intézmények ré­szére. Az 1981. évi program egyaránt javasolható a köny- nyű-, a nehézipar, a keres­kedelem, a szállítás vagy akár a mezőgazdaság terüle­téi) dolgozók számára. Az előadások mellett üzemláto­gatások és kulturális rendez­vények teszik színesebbé a nyári egyetem programját. A TIT Győr-Sopron megyei szervezete közel 1000 címre juttatott el jelentkezési lapot, de szívesen küldi el további címekre is, ha azt kérik. H RÜHES a vásárlók szolgálatában Mikroszkóppal, vegyszerekkel, szakítással Nem kevés bosszúságot okoz, amikor új ingünk az első mosás után színét vesz­ti, vagy egy kiadós eső után leválik a cipőnk talpa. Ép­pen ezért — a jogos vásár­lói panaszok és minőségi ki­fogások megelőzése érdeké­ben — huszonkét ruházati és cipő-nagykereskedelmi vállalat kezdeményezésére két évvel ezelőtt megalakult a RUMES, vagyis teljes ne­vén a Ruházati Minőségel­lenőrző Egyesülés, melynek fő célja a fogyasztói érdek- védelem. Amikor a könnyűipari vállalatok bemutatják min­tadarabjaikat a kereskede­lemnek, a RUMES szakem­berei alapos vizsgálat után, részletes műszaki véleményt adnak az egyes termékekről. Az előzetes vizsgálatok eredményének ismeretében kötik meg a szerződéseket a kereskedelmi vállalatok a gyártókkal, egyben megha­tározzák, hogy a szalagokon készülő termékek alapanya­gának mindvégig olyannak kell lenni, mint a bemuta­tott mintadarabokénak', s a gyártási technológiájuk sem változhat. Amint megkezdődik a szé­riagyártás, a RUMES ellen­őrei a lehető legkülönbö­zőbb gyártási folyamatok közben — helyszínen, a gyá­rak meósaival együtt, vagy beküldött minták alapján a saját laboratóriumaikban — vizsgálják, hogy a készülő termékek mindenben meg­felelnek-e a szerződésben foglalt követelményeknek. Külön-külön módszerekkel vizsgálják a méterárut és lakástextíliákat, a férfi-, női és gyermekruhákat, a rö­vid- és kötöttárut, vala­mint a cipőket, és más bőr­ipari termékeket. A színtar­tósságot például vegysze­rekkel teszik próbára, de az is lényeges szempont, hogy egyes anyagok miként rea­gálnak a kézi, vagy gépi mosásra, vesztenek-e a szí­nükből vagy méretükből. A textíliák alapanyagának szerkezetét mikroszkóppal vizsgálják, a kopásállóságu­kat és szakítószilárdságukat pedig gépekkel. Nem „kí­méletesek” a cipőkkel sem, amikor arról akarnak meg­győződni, hogy a talp med­dig áll ellen, ha erőszakkal akarják elválasztani a felső­résztől. A RUMES-ban a külföld­ről rendelt imporcikkek is átesnek hasonló próbatéte­leken. Ezért az egyesület munkatársai még az ittho­ni átvételt megelőzően, a külföldi cégeknél gyártás közben is vizsgálják a ne­künk szánt termékeket. Ha pedig valamelyik itthon, vagy külföldön készült cikk minőségét nem találják megfelelőnek, a gyártó vál­lalatokkal előzetes megbe­szélés alapján csökkentik a kifogásolható minőségű ter­mékek árát, hogy a vásár­lók mindig a pénzüknek megfelelő értékű árut kap­janak az üzletekben. A. T. (Fotó: Hauer Lajos felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom