Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

0 közgések zászlója Előbb az ünnepélyes pil­lanatot idézzük, mikor Fe­kete Erzsi, az új iskolai KISZ-titkár— tán egy kis­sé elszoruló torokkal (az iz­galomtól és a meghatottság­tól) — átvette a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját, ki­emelkedő ifjúsági, mozgalmi tevékenységükért. Nem kis munka van az elismerés mögött, de nem tudni miért, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedel­mi Szakközépiskola már jó ideje élen jár a mozgalmi munkában. De mit is be­szélek:, „Nem tudni miért?” Hiszen éppen erre keresem a választ most, amikor az iskola igazgatói irodájában összejövünk, s megpróbál­juk csokorba szedni . mind­azokat az eredményeket, amelyek mérföldkövekként sorakpznak e több éves dia­dalát " kilométereinél. Az elmúlt időszakokról Kocsis Ica, a most leköszönt iskolai KISZ-titkár hivatott a legtöbbet elmondani, hi­szen két évig á^tt az iskolai KISZ-bizottság • .".plen. A szebbnél szebb' kitüntetések­kel kezdi, majd: ft — Hogy mi változást, ja­vulást értünk el az én KISZ-titkárságom idején? Mikor az Önértékelést fel­lett elkészítenünk — néz a többiekre *Ica — .-jigkat be­szélgettünk minderről. .Ha- Ián a legnagyobb eredmény, hogy több' Oiyan^ programot szerveztünk, am?Ty *• áffogta az egész iskolát. Hogy csak néhányat említsek. A FIN^ jegyében immár harmadszor rendeztük meg az idén az iskolai KISZ-hetet. Ilyen­kor aztán a tanár-diák mér­kőzésre, a vetélkedőkre és az*előadásokra, akit csak le­het, mozgósítunk. Vagy em­líthetném a tanulmányi mozgalmat. Négy éve hirdet­ték meg, ha jól emlékszem. Bizony az első év nem volt könnyű. Aztán lassan bele­jöttünk. Olyannyira, hogy már nem egy országos ta­nulmányi verseny győztese közülünk került ki. Arról nem beszélve, hogy alig akadt, aki nem nyert fel­vételt az elmúlt években a felsőfokú intézményekbe, pedig volt próbálkozó jóné- hány... De dicsekedhetnék azzal, hogy minimális a bu­kások száma és sok kiemel­kedő tanulónk van most is. Titkon Kecskeméti Magdi­ra néz. Mint később megtu­dom, megnyerte a megyei orosz nyelvi tanulmányi versenyt, most az országos­ra készül... S hogy minek köszönhető a tanulmányi mozgalom ki- szélesedése? Kiírást készí­tettek, mit várnak az osztá­lyoktól, s az egyénektől ál­talában. Osztályszinten fo­lyik a tanulmányi verseny, az értékelés az osztályfőnö­ki órák keretében történik. Tanulmányi lapot is vezet­nek, melyen a tervet és a fényeket írják .-fel, s így fi­gyelemmel kísérhető az el­ért fejlődés. Az iskolai fali­újságon a tanulmányi grafi­kon hirdeti: idáig jutottak. De hasznos kezdeményezés­nek bizonyult a két fordu­lós tanulmányi csapatver­seny is, amely az egész is­kolát megmozgatja ... Magdi veszi át a szót, az iskola propagandistája. A politikai munkáról, a vita­körökről beszél, s az aktivis­ták köréről, melyet az ösz- szekötő tanár Zsilákné, vagy ahogy ők hívják, Ma­rika néni vezet. — Azért annyit hadd mondjak el e témában, jó lenne, ha már nyolcadikban és nem elsőben járnának Ki- lián-körre, akik a KISZ-be kívánnak belépni. Hogy mi­ért? Legtöbb városban mű­ködik nyolcadikosok klubja. Velük könnyebb. De ezek a szegény elsősök — most voltak 180-an — nem igen mernek még feladatokat vál­lalni. Ügy kell nógatnunk őket. Persze azért így is igyekszünk segíteni nekik. Az anyagot a lehető legke­vésbé adjuk szárazon. És so­kat jelent, hogy minden alapszervezetünk egy rajt patronál. Bodnár Anna, a Kulich- alapszéryezet titkára erről a vállalásukról" mesél: —I Van egy ötödikes osz­tályunk. A gyerekek /felig várják, hogy menjünk fioz- 4§í)/k. Az osztályfőnökök is szőttesen lát minket, Jíiszen tninlemondja, olyan Rigók­ra rávesszük a gyerekeket, amiben ő maga senyhitt. És milyen jó hangulatban egy- egy sportvetélkedőn, Miku­lás-délutánon1. Ha látná­tok! De vannak; akik e mel­lett csecsemő- és gyermek­otthon-látogatást illetve idős emberek segítését vállal­ják . .. Ica februárban köszönt le. — idén érettségizik — így Erzsi vette át a stafétát. Vi­dám bizakodással mesél minderről. — Ki tudja miért, engem szemeltek ki Ica utódjául. Négy hetes képzésre küldtek a KISZ-iskolára, de a szak­mai tanácsokból is jutott elég. Szerencsére akárkihez fordulok, mindent megcsi­nálnak. Jó, hogy ilyen jól kiépített a KISZ-bizottság, így mondhatom, én már a készbe csöppentem. Nem érzem magam egyedül, és ez a legfontosabb ... Soká beszélgetünk még, de többet nem jegyzetelek, in­kább sütkérezek derűlátá­sukban, lelkesedésükben. S talán éppen ez a közgés eredmények titka? Jellemző mindenesetre erre a kollek­tívára Ica egyik mondata: — A bizottsági üléseket munkaterv szerint tartjuk meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy máskor nem talál­kozunk. Sőt. Mondhatnám nap mint nap összejövünk suli után, vagy szünetekben, mert a feladatok kifogyha­tatlanok, s nekünk példát kell mutatnunk. Nagy Ágnes A beszélgetés részvevői Fotó: Veress Erzsi Izgatott várakozás a folyosón A négy betű annyit je­lent: tudományos . technikai úttörőszemle. Verseny ez a javából, mégpedig háromta­gú kis csapatok versenye, amelyen szükség van a taní­tási órákon elsajátított isme­retekre épp úgy, mint a szak­körökön, az olvasás közben szerzett tudásra, s e sokféle ismeret alkalmazni tudására. Izgatott gyerekcsoportok várakoznak a folyosókon. Most, a TTÜSZ megyei ver­senyein dől el, kik juthatnak tovább az országosra. A há­zigazda, s tegyük nyomban hozzá, kitűnő házigazda: a békéscsabai 10. számú iskola és annak Kulich Gyula Űt- törőcsapata. öt szakágban folyik a vetélkedés. Az út­törő természetkutatók már túl vannak az elméleti kér­déseken, most éppen a gyulai Zrínyi Ilona csapat képvise­lői birkóznak a gyakorlati feladattal. Nem zavarunk, böngésszük az 'elméleti kér­déseket: „Mit tudunk az űr­hajó és a belőle kiáramló gá­zok együttes lendületéről az indítás után?” Hm. Nem könnyűek a kérdések', mégis nagyon szoros a mezőny. Érdekes beszélgetést folytat a szomszédos teremben két fiú és egy lány — azaz hogy, most szerepük szerint két if­jú hölgy, és egy fiatalember politikáról, irodalomról, kép­zőművészetről, és egy kicsit még pletykálnak is. A társa­dalomkutatók versenye fo­lyik itt, a feladat az éppen most bemutatkozó szarvasi Vak Bottyán Üttörőcsapat tagjai számára: Szinnyei Merse Pál Majális című ké­pe alapján egy szituációs já­ték keretében korképet fes­teni. A következő terem előtt oroszul beszélgetnek a lá­nyok1. No igen, itt zajlik az orosz nyelv barátainak ver­senye, s odébb pedig szlová­kul pörgetik a szót. Ellátogatunk az 1-es isko­lába is. ahol a műhelyekben az úttörő technikusok fúr- nak-faragnak. Készül az elektromos szélirány-érzé­kelő; Szlávik Győző éppen a leendő műszer nyelével ve­sződik. A csapat második tagja, Béres Pista buzgón forraszt valamit, a kis csa­pat „főnöke”, Kiss Tamás pedig a szakrajzot böngészi. „Kedvelitek ezeket az úttörő­szemléket?” — kérdezzük a fiúkat. Pista föl se pillant, úgy feleli: „Hát persze. Egy­más közt vagyunk*, és meg­látjuk, ki a jobb. Meg az önbecsülés miatt is. Az ered­mények alapján tudjuk, hol tartunk, mennyit tudunk va­lójában ...” t. I. A tudományos-technikai úttörőszemle megyei verse­nyén az egyes szakágak győz­tes csapatai a következők: úttörő technikusoknál a bé­késcsabai 10-es iskola Ku­lich Gyula csapatából Kiss Tamás, Szlávik Győző és Bé­res István. Űttörő természet- kutatók szakágban első a tót- komlósi Toldi Miklós úttörő- csapatból Kancsó János, Lá­A természetkutatók gyakorlati versenyén a gyulai Zrínyi Ilo­na úttörőcsapatból Szöllősi Ferenc, Braun Mihály és Pálin­kás László TTÜSZ szik Tibor és Pável Zoltán. A „szlovák nyelv barátai” versenyen elsők a kétsopro- nyi József Attila úttörőcsa­patot képviselő pajtások: Viczián Margit, Gábiel Ta­más, Vozár Katalin. Az út­törő társadalomkutatók! szakágban a csorvási Kulich Gyula úttörőcsapatot képvi­selő kis csapat szerepelt a legjobban. Tagjai: Baráth Lajos, Farkas Zsolt és Góg Gabriella. Az „orosz nyelv barátai” versenyen a tago­zatos osztályban tanulók kö­zül a battonyai II. Rákóczi Ferenc csapat versenyzői, Magyar Klára, Katona Erika és Takács Tamás nyert. A nem tagozatos osztályban ta­nulók orosz nyelvi versenyén a kondorosi Zrínyi Ilona út­törőcsapat csoportja volt a legjobb tagjai: Kovács Zsu­zsanna. Melis Ágnes és Králik Ágota. Szlávik Győző és Béres Ist­ván A társadalomkutatók vetélkedőjén a szarvasi Vak Bottyán úttörőcsapatból Zsáky Hajnalka, Szabó Gabi és Horváth György Fotó: Veress Erzsi Ovalás „Ahány ház, annyi szokás” — a közmondás érvényes a KISZ-szervezetekre is. Az Orosházi Gépipari Gépgyárban például az a szokás, hogy a Kilián-kört végzett fiatalok a forradalmi ifjúsági napokon testnek KISZ-fogadalmat, lép­nek a KISZ-tagok sorába. Az idén március 23-án rendezték meg ezt az ünnepséget. Az ifjúsági klubban Németh Fe­renc, az üzemi KISZ-bizottság titkára köszöntötte az ava­tandó 25 elsőéves szakmunkástanulót, majd következett a fo­gadalomtétel. Sok sikert, eredményes mozgalmi munkát kí­vánt a KISZ-tagoknak Kiss Pál, a KISZ orosházi városi bi­zottságának titkára és a vállalat vezetői. Ikladi fiatalok Csorváson Néhány évvel ezelőtt a Vác melletti Ikladra költö­zött, s az ottani műszer- gyárban helyezkedett el egy csorvási fiatalember, akit a pvárbap hamarosan KISZ- titkárnak választottak. Ű kezdeményezte, hogy az Ik­ladi Műszergyár és Csorvás nagyközség KISZ-esei is­merkedjenek meg egymás­sal, kölcsönösen látogassa­nak el egymáshoz. Így kez­dődött, hat évvel ezelőtt, a két KISZ-bizottság, a fiata­lok közötti testvérkapcsolat, amely az idén tovább bő­vült; most első ízben az ik­ladi és a csorvási KISZ- esek által patronált pttörők is megismerkedtek egymás­sal. S történt mindez a múlt hét végén, amikor az Ikladi Műszergyár KISZ-esei, — immár harmadszor, és most i testvér úttörőközösségük tagjaival együtt Csorvásra látogattak. Á forradalmi if­júsági napok jegyében szer­vezett programot a vendé­geknek a KISZ csorvási nagyközségi bizottsága és az úttörőcsapat. Rendeztek já­tékos vetélkedőt, remekül sikerült- a kézüabda villám­torna, a barát, találkozó. A vendégek ellátogattak Gyu­lára is. A következő talál­kozó novemberben lesz, ak­kor a csorvási fiatalok utaz­tak el Ikladra. Autóstop telefonhívásra Thomas Lewrenz főiskolai hallgató egész nap kint in­tegetett a hamburgi autó­pálya feljárójánál, hogy Münchenbe eljusson. Mind­hiába, csak az eső áztatta, este kénytelen volt a vasút­állomásra ballagni. A vo­natjegy 110 márkába került, pedig egy telefonhívás elég lett volna, és fele annyiért, várakozás nélkül eljuthatott volna úticéljához. Kilenc NSZK-beli nagy­városban — mint ahogy a Stern tudósít róla — mű­ködnek autóstop közvetítő irodák, amelyek 2—20 már­ka díjért összehozzák az autóstoposokat és a vállal­kozó autóvezetőket. A szol­gáltatást elsősorban a diá­kok, nyugdíjasok, külföldiek és fiatal hölgyek veszik igénybe. A szervezett autóstop nagy előnye, hogy a vonat­jegy árának felét, harmadát fizeti az utas közvetítési és menetdíjként. A szervezett autóstopok számát évi 300 ezerre becsülik, az érdeklő­dés egyre növekszik. Ha az autóstopos által igényelt útra van sofőrvál­lalkozó, a közvetítőiroda kis cédulán közli a gépkocsive­zető személyi adatait, az igénylő egymillió márkáig terjedő biztosítást is kap. Annak ellenére, hogy az autóstop szervezett formá­ja gyorsan terjed — már a nemzetközi utak sem ritkák — a nyugatnémet autóklub, az ADAC nem rejti véka alá ellenvetéseit. Szerintük az „olcsó utasok” kénytele­nek lemondani a vonat pon­tosságáról, kis kocsik esetén a kényelemről; és ami a legfontosabb: mind a jár­művezető, mind a gépkocsi megbízhatósága gyakorta kétséges. Az autóstoposokat — fő­leg a diákokat — azonban nem igen zavarják az ADAC intelmei. A „profi” közvetítő irodák mellett egyes városokban, mint Freiburgban, diák közvetítő irodák is tevékenykednek, amelyek még olcsóbban, vagy teljesen ingyenesen szervezik a több száz kilo­méteres utakat. „í-: _ A tagkönyvek átadása Fotó: Jarabin Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom