Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-28 / 74. szám

1981. március 28., szombat Közlekedjünk okosan! Illeszkedés a sötéthez A nappali fény vagy más erős megvilágítás után ah­hoz, hogy szemünk a sötét­hez igazodjék, időre van szükségünk. Ezt az időt — bár sokan úgy vélik, hogy jól megvilágított helyiségből kilépve a sötétbe, ők máris jól látnak — nem lehet egy bizonyos határon túl lerövi­díteni. A különböző fénysű­rűségek szintjeihez való al­kalmazkodásunk nemcsak a pupillanyílás szűkülésén, tá­gulásán múlik. A szem re­tináján levő kétféle látó- rendszer (csapok és pálcák) különböző érzékenységű. A nagy megvilágításnál példá­ul a pálcákat, ezeket a hosz- szúkás „érző” idegelemeket sötét pigmentréteg veszi kö­rül, ezzel is védekezik a szemünk a fény ellen, ezek­nek — és általában az itt található fényérzékeny anya­goknak a szétbomlása és új­ratermelődése olyan kémiai folyamat, amely időigényes. Ezért, van aki hamarabb il­leszkedik a sötéthez, van, akinél hosszabb ideig tart az adaptáció, de azonnali fény­sötét változásokat senki sem tud átmeneti kiesések nélkül követni. Különös gondot jelenthet ez az autósoknak a városok­ban, a zebrák közelében. Igaz, lakott területeken ál­talában számíthatunk a köz- világításra, ez azonban ko­rántsem olyan jó, hogy rá­bízhatnánk magunkat. Emel­lett az útburkolat milyensé­ge is befolyásolja a zebrák környékének fénysűrűségét. A nagy forgalomban leko­pott, sima burkolat tükröző hatású, azaz kedvezőtlenül veri vissza a fényeket, s ha ráadásul nedves, csillogó is az úttest, kifejezetten „el tudja rejteni” a gyalogoso­kat a szemünk elől. Este a mozgó alakokat különben is elsősorban sziluettként érzé­keljük, vagyis a gyalogos alakja sötét, a kép kevés részletet tartalmaz, s kon­túrjaival válik el az úttól. A kijelölt gyalogosátkelő­helyek egy részénél közvet­lenül a zebra fölé' helyezett lámpatestek világítanak. A 6-9 méter magasságban el­helyezkedő világítás olyan, hogy a zebrán — korlátozott területen — az útvilágítás 4-5-szörösét hozza létre. Az úttesten itt feltűnő, világos csík látható. Ezeken a helye­ken az a gond, hogy ma­gát a zebrát a járművezető jól látja, mivel a fény be­esése oda csaknem merőle­ges, s az ott mutatkozó fény­sűrűség csaknem két és fél­szerese az úttestének. Rend­kívül fontos azonban tudni, hogy a gyalogost viszont ennyire nem látja jól! Mert a gyalogos is felülről kapja a világítást, s alig van olyan felülete, amelyről a fény megfelelő reflexiós szögben verődik vissza a vezető sze­mébe. Bonyolítja a helyze­tet, hogy a gyalogos viszont nem így lát! A zebra az ő számára kifejezetten fényes és világos, és úgy érzi, hogy a nagy világosságba burkol­va teljes biztonsággal léphet le az úttestre. Annál is in­kább, mert ő csak a jármű lámpáit látja közeledni, ez viszont nem elég a jármű pontos közelségének és moz­gásának a becslésére. Ez az ellentmondás a két­féle látásban, a szemek két­féle illeszkedésében megma­gyarázza a sokszor kialakuló nehéz helyzeteket. A nedves út, az eső, a hulló hó, a ko­rai sötét tehát így lesz a biztonság ellensége. A hirte- lenül a zebrához érő kocsi érthetetlen a gyalogos szá­mára, s a vezető is meglep­ve tapasztalja, hoev amit ő elvárt, azaz, hogy a gyalogos nem lép le, nem következett be. S kialakul a veszélyhely­zet, amit csak nehezebbé tesz az esetleg szembe jövő más járművek lámpáinak kápráztató hatása ... Tehát még a távolról jól megvilágítottnak tűnő zebra is óvatosságra intsen ben­nünket. A szemünk illeszke­désében bízzunk ugyan, de ne higgyünk neki túlságo­san. Az őszi-téli optikai ha­tások sokkal rejtettebbek és váratlanabbak lehetnek. Er­re azonban fel lehet készül­ni. p. i. mozgóárus a piacon. Hogyne nézné idegesen a lassan alá­csepegő infúziót. Kibírna ő tízszer ennyi szúrást, meg in­jekciót is, csak ne kellene mozdulatlanul feküdnie. Ez a legrosszabb az egészben. Ráadásul ma disznótor van otthon, neyelt fia a böllér. No végre, kiürült az üveg, jön a nővérke, megszabadít­ja a karácsonyfától. Hosszan kortyol a csatos üvegből: „Ez még artézi, olyan kút nincs több, mint a mi ut­cánkban.” SZONDA. Hatvanhárom centit kell lenyelni a kis pi­ros gumicsőből. Epenyerés végett. Ahhoz képest, hogy háromszor már visszakíván­kozott egy ujjnyi után, a nő­vér igazán bizakodó. Pedig nem lesz könnyű dolga. Alig megy le ez a fránya, megint meghiúsul a kísérlet. Igazán sajnálom, pedig nyelem. Természetfilmekre gondolok, amelyben a kígyó birkózik táplálékával, alig fér be a szájába, mégis imponáló tü­relemmel legyömöszöli a tor­kán. No, annyira azért ne siessünk előre, még az hi­ányzik, hogy eltűnjön a gyomromban az egyetlen szonda. Jó ideje csodálom már végtelen türelmét. Itt ma nem lesz epeszondázás. Most már kénytelen elővenni utolsó „kártyáját”: — Nem lesz semmi baj, én is nyel­tem már, fog ez menni — bátorít újfent. Rá van írva az arcára, hogy soha életében nem pró­bálta meg lenyelni ezt a bi- ciklipumpacsőhöz hasonlító micsodát. Az újabb nekibuz­dulás mégis sikerrel jár. Szépen, egyenletesen gyű­lik az üvegtálkában a vizs­gálati anyag. « LÁTOGATÓ. Eldőlt. A nagyviziten közölték: semmi kétség: kő. Műtétet javasol­nak. P. I. forgolódik az ágyban. Bekapcsolja a zseb­rádiót, de kis idő múltán el­zárja. Aludni próbál, az se megy. Műtét lesz. Felkel, ra­kosgatja az orvosságokat. Hova a csudába tűnt a pa­pucs? Műtét lesz. Rövid a takaró, már megint huzat jön valahonnan. Miért csap­kodják állandóan az ajtót? Sikerül elaludnia. Váratlanul látogató érke­zik, a hitves. Lábujjhegyen közelít, kirakja a friss jaf- faszörpöt, papírzsebkendő- csomagot. Halkan érdeklődik: „Mikor aludt el a férjem? Nem, isten őrizz, hogy fel-- költsem, azt otthon sem sze­reti az én uram. Kimegyek, sétálok inkább'. Háromig van látogatás, addig még biztos felébred. Nekem csak ő lé­tezik.” EXITUS LETHALIS. A szélűzte erdőtűz sem gyor­sabb. A hír kórteremről kór­teremre terjed. Mind a nyolcvanegy ágyon gondol­nak valamire. Egy ágy köré paravánt húznak. 73 éves volt. A csendet az ablak mellett töri meg valaki. „Tegnap bent volt nála a család. Majdnem mindenki. Határo­Összefogással a tavaszi munkák sikeréért A Békéscsabai Állami Gazdaságban az idén 600 hektáron termesztenek zöldborsót a feldolgozóiparnak. A vetőmagot szakaszosan juttatják a földbe, s így folyamatos lesz a ter­més érése, betakarítása. A gazdaságban tegnap befejezték az első 200 hektáros tábla vetését Fotó: Veress Erzsi Pályázati felhívás SZOT irodalmi ösztöndíjra A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa — a Magyar Írók Szövetségével kötött együttműködési megállapo­dás alapján — pályázatot hirdet SZOT irodalmi ösz­töndíj elnyerésére. Az ösz­töndíj célja, hogy kedvező feltételeket teremtsen a munkáséletérzést tükröző, a dolgozók mai életét és er­kölcsi arculatát szocialista szellemben ábrázoló új iro­dalmi művek alkotására. Azok pályázhatnak, akik eddig műveikkel már kife­jezték tehetségüket, és az ösztöndíj célkitűzéseinek megfelelő irodalmi mű meg­alkotását az ösztöndíj idő­tartama alatt vállalják. A pályázat életkorhoz nem kö­tött. Az ösztöndíj elbírálásá­nál előnyben részesülnek azok, akik kapcsolatot tarta­nak valamely munkahellyel, ismerik és segítik az ott fo­lyó közművelődési tevékeny­séget. A pályázat kiírói a készü­lő pályaművek első kiadási jogát fenntartják maguknak kötet, illetve antológia ki­adása céljából. Az ösztöndíj havi összege 3000 forint, időtartama egy év. A pályamű, jellegétől függően az ösztöndíj maxi­mum két évre hosszabbítha­tó meg. A pályázati kérelmeket 1981. május 10-ig a SZOT kulturális, agitációs és pro­pagandaosztályára (1415 Bu­dapest V., Dózsa György út 84/B) lehet benyújtani. A pályázati kérelemhez csatol­ni kell a pályázó önéletraj­zát, írói munkásságának részletes ismertetését, és az ösztöndíj időtartama alatt megalkotandó mű(vek)re vo­natkozó tervét. A beküldött pályázati anyagokat nem kül­dik vissza. • Az ösztöndíj odaítéléséről — az e célra alakítandó bi­zottság javasalatának figye­lembevételével — a SZOT titkársága dönt. A döntésről a pályázók felhívást közlő lapokból 1981. június 30-ig értesülhetnek. zottan jobban lett a tata. - Még mondtuk is neki: akkor , nemsoká megyünk horgász- jj ni, mert hogy azt nagyon szeretett. Délelőtt, hinni se akartuk, egyedül ment ki. Most meg ...” Milyen szívszaggató a ha- j lotti csend. De jobb megtörni. Az ajtó j mellett motyogja valaki: jj akkor hát mégsem igaz a nó­ta, amelyik azt mondja, hogy felmegyek az úristenhez és t kérek egy új szívet. Nem, de még mennyire,; hogy nem igaz. „A halálban a túlélők szá- ; mára az a legfájdalmasabb, hogy nem mondhatták meg ■ a halottaknak a lényeget, | azt, amit róla gondoltak, éreztek. Elkéstek szeretetük- kel, mint mindig. Megma­gyarázhatatlan elfogódottság zárta le ajkukat. És a ha­lott most már sohasem tud- j hatja meg, milyen önzetle­nül szerették. Ez a szeretet talán — ki tudja — meg- j menthette volna az életét” — írja Konsztantyin Pausz- 'tovszkij. Két óra múltával lendül a csapóajtó. Ketten jönnek, zárt kocsijuk nesztelenül gu­rul végig a nem túl hosszú, bútorokkal zsúfolt folyosón. Csendben és gyorsan, céltu-j datos mozdulatokkal teszik; dolgukat. Roppant kemény emberek. Egyikük, a maga­sabb, mélyen leeresztett ol- dalszakállt visel. A másik ! egészen alacsony, ő az idő- | sebb, s valamivel kimértebb. Indulnak vissza. Az oldal­szakállas aláírat, derékszíjá­ra apró cetli van felfűzve. Ahhoz, hogy a halált is is­merjük, élet kell előbb. (Folytatjuk) Fábián István Az elmúlt napok kedvező időjárása nyomán' megye- szerte megélénkült a határ. Ahol lehetett, folytatták az őszről félbehagyott talajelő­készítést, ugyanakkor meg­kezdték a tavasziak vetését is. — A kedvezőtlen ősz után nehéz tavasz előtt áll mező- gazdaságunk — kezdte a be­szélgetést Murányi Miklósba megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezési osztályának vezetője. — Még mintegy 21 —22 ezer hektáron, többsé­gében kedvezőtlen talajvi­szonyok mellett kell előké­szíteni az üzemeknek a ta­vasziak alá a magágyat. Me­gyénkben 52—53 ezer hek­tárnyi területen, vagyis az összes szántó egynyolcadán a belvíz, vagy a vízzel telí­tett talaj miatt nem dolgoz­hatnak a gépek. Október 1. és március 20. között 293 milliméter csapadék hullott a megyére, ami csaknem 40 százalékkal több a sokévi átlagnál. A hosszúra nyúlt betaka­rítás és a ‘kedvezőtlen ősz miatt 125 ezer hektáron, a tervezettnél 5 ezer hektárral kisebb területen időben el­vetettük az őszi búzát, amely viszonylag jól átte­lelt, s most már egyre több helyen szépen díszük. Az üzemekben megkezdődött az őszi kalászosok ápolása. El kell mondanom azt is, hogy már most látszik: a belvíz nyomán 5*6 ezer hektárnyi területen kipusztulás veszé­lye fenyegeti a búzát. — Ezekben a napokban még a talajelőkészítés, vala­mint a vetés jelenti a leg­nagyobb feladatot. — Ahol lehet, a gépek szinte megállás nélkül dol­goznak. Az őszi szántások el- munkálását, a tavaszi nővé“ nyék magágy-előkészítését, így a simítózást, tárcsázást, kultivátorozást stb., csak­nem 230 ezer hektáron kell elvégezni. A növényvédelmi feladatokból“ még 40 ezer normál hektáron van hátra tennivaló, a közeli napokban vetésre vár 220 ezer hektár, hátra van a rét- és legelő­ápolás. A kedvező időjárás nyo­mán megyeszerte jól halad a cukorrépa vetése, mely­nek területe ez évben 17 ezer 400 hektárra nő. A tervek szerint megyénk mezőgazda- sági üzemei az idén többek között 120 ezer hektáron ter­mesztenek kukoricát, 31 ezer hektáron napraforgót, 37 ezer 700 hektáron pillangó­sokat és 7 ezer 200 hektáron szántóföldi zöldségféléket. A rizs vetésterülete csökken, előreláthatóan 4500 hektár lesz. Most még úgy ítéljük meg, hogy a nyári árvíz és a tavaszi belvizek miatt az idén 14-15 ezer hektárnyi te­rület vetetlen marad. A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés tegnap, március 27-én, a Hidasháti Állami Gazdaság központjá­ban tartotta igazgatótanács­ülését. Ezen értékelték az elmúlt év gazdálkodásának eredményeit, gondjait, és el­fogadták a VI. ötéves tervről szóló anyagot. Az egyesülés a VI. ötéves tervben a termelés 26—28 százalékos növelését tűzte célul. A termelésbővítés fő forrása a meglevő eszközök jobb kihasználása, a munka­termelékenység növelése, a — A munkákhoz van-e elegendő gép és jó minősé­gű vetőmag? — A megye mezőgazdasá­gi nagyüzemeinek gépparkja évről évre gyarapszik és korszerűsödik. A traktorál­lomány meghaladja a 3800- at, a vetőgépek száma pedig megközelíti az 1600-at. A számba vett eszközök meg­ítélésünk szerint elegendők, hogy egy kedvező időjárás esetén a szükséges munká­kat közel optimális időben el tudják végezni üzemeink. Megjegyzem viszont: ami­kor az eszközökről azt álla­pítottuk meg, hogy elegen­dők a munkához, akkor fi­gyelembe vettük a nyújtott és két műszakos üzemelés lehetőségét és szükségessé­gét. Ez a cukorrépa vetésé­nek esetében azt jelenti: a rendelkezésre álló gépekkel optimális időben a vetést 9- 10 munkanap alatt be tud­nánk fejezni, az egyidejűnö­vényvédelemmel. a vegysze­res gyomirtószereknek a ta­lajba történő bedolgozásá­val. Ami a vetőmagellátást il­leti: nagyüzemeink a szük­séges vetőmagot időben meg­rendelték, többségükbe le­szállították a szaporítóanya­got, sőt annak egy részét már a földbe is juttatták. El­mondhatom azt is, hogy jó minőségű vetőmag adja az idei termés egyik alapját. Tény viszont az is, hogy kukorica-vetőrr. ígból nem kapta mindegy k üzem azt a fajtát, amit igényelt. A leg­nagyobb tavaszi vetésterüle­tet a kukorica jelenti, v s megítélésünk szerint a gé­pek nyújtott, valamint két- műszakos üzemeltetésével a vetést a megyében 14-15 munkanap alatt be tudjuk fejezni. A tavaszi munkákban is óriási tartalékot jelent az üzcm.k jó együttműködése, kooperációja. Ezúton is kér­jük a gazdaságokat: a mun­kákat úgy szervezzék, hogy valamennyi növény vetése optimális időben befejeződ­jön, a szomszédos üzemek kölcsönösen segítsék egy­mást soros munkáik, felada­taik gyors és jó minőségű teljesítésében — mondotta befejezésül Murányi Miklós. Szekeres András minőség javítása, a piaci igények jobb kielégítése lesz. A következő években nö­velik a kukorica vetésterü­letét. Az üzemek» az eddigi 110 ezer helyett a tervidő­szak végére 150 ezer hízó ki­bocsátását tűzték célul. A baromfiágazat 30—40 száza­lékkal növeli termelését. A BAGE bővíti szolgáltatásait, segíti a tervezést, termény­forgalmazást és kereskedel­mi tevékenységet, támogatja az üzemek kezdeményezését a folyékony műtrágya hasz­nálatára. Üjabb taggal gazdagodott az Ikarus autóbuszcsalád. A szé­kesfehérvári gyárban elkészítették az eddigi leghosszabb au­tóbuszt, az Ikarus—Scania 259,20 típusút. A svéd gyárral kooperációban készült jármű hossza eléri a tizenkét métert, speciális légkondicionáló berendezés, víztartály és vízhűtő szolgálja az utasok kényelmét. A negyvennyolc személyes autóbuszból Székesfehérváron az év első felében kétszázhu- szat készítenek exportra (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele — KS) II BUGE elfogadta VI. ötéves tervét

Next

/
Oldalképek
Tartalom