Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-26 / 72. szám

NÉPÚJSÁG 1981. március 26., csütörtök Tanyai tanulók megváltozott környezete és körülményei Békéscsabán Már az 1954. évi februári közoktatás-politikai párt- határozat irányt mutatott az összevont osztályokból ala­kított tanulócsoportok felszámolására, a körzetesítési tervek elkészítésére, és azok megvalósítására. Ennek megfelelően Békéscsabán is elkezdődött az ilyen irányú tervező, szervező tevékenység. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy ezekben az években (1960-ban) csak a tervezés szintjéig jutottunk el. Ennek legfőbb oka az volt, hogy városunk külterülete szétszórt „tanyavilág”-ból állt. Nagy volt a tanyai is­kolák tradíciója, erős volt a tanyai parasztember kötő­dése az iskolához, mint — sokáig — a* egyetlen „kultúr- centrum”-hoz. Az a környék is nehezen, hosszú viták után vált meg csak az iskolától, amely a felszabadulás után kapott iskolát. A televízió műsora elé Woyzeck világszerte Városunk tanyai iskoláiban az 1960-as évektől indult meg az iskolák természetes elnéptelenedése. Ennek egyik oka, hogy már ezekben az években kezdett csökkenni a gyermekszületések száma. Tapasztalatom szerint azóta a 2—3, esetleg 4 gyermekes családok az általánosak. Di­ákotthonunk lakói közül (120 fő) egyetlen egy család van, amelyben 8 gyermeket szám­lálnak. A tanyai iskolák el­néptelenedésének egy másik oka, hogy erre az időszakra esik városunk dinamikus fejlődésének kezdete, s ezen belül is a lakásépítés na­gyobb üteme. Ilyen és eset­leg más természetű okok (a szülők egy része felismerte a városi osztott tanulócso­portú iskolák előnyeit is) következtében a hatvanas évek elejére, közvetlen a di­ákotthon létesítésének kez­detére, 9 összevont tanuló- csoportban alig több mint 100 gyermek tanult, nem ép­pen korszerű környezetben és körülmények között. Ilyen előzmények után 1975 tavaszán ült össze vá­rosunk tanácsa és határoza­tot hozott — egyebek között — az általános iskolai diák­otthon azonnali (1975. au­gusztus 31-ig) megszervezé­sére, és épületének 1977 au­gusztus 31-ig történő meg­építésére. Két teljes tanévet az Achim L. András szlovák nemzetiségi kollégiumban töltöttünk. Az engedélyezett felvételi létszámunk 110 volt, ennek ellenére, alig több, mint 80 tanuló jelentkezett csak. A szülők körében nagy volt még akkor a bizalmat­lanság, itt-ott még ellenállást is tapasztaltunk. Amikor — 1977 szeptem­berében — tanulóinkkal együtt- birtokba vettük az új diákotthont, már több mint 120 gyermek szülője kérte gyermeke diákotthoni elhe­lyezését. Az új, 120 személyes diák­otthon modern, minden igényt kielégítő épülete má­sodik otthont nyújt tanuló­inknak. ötágyas hálószobák, hideg-meleg vízzel ellátott mosdók és fürdők állnak tanulóink rendelkezésére. A hat, jól felszerelt tanulószo­ba a nyugodt délutáni tanu­lást biztosítja. A kilenc te­levízió, a kiskönyvtár, a ját­szótér és bitumenes kézilab­dapálya, a szabad idő hasz­nos eltöltését segíti. A tágas, ízlésesen berendezett étte­rem a napi ötszöri (bőséges) étkezést szolgálja. Mind­mind olyan környezeti té­nyezők, amelyek jótékonyan hatnak tanulóink személyi­ségformálására, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy milyen környezetből ér­keztek. Mindenki tudja és elisme­ri — különösen azok, akik tanyán éltek, vagy tanítot­tak —, hogy hihetetlen sokat fejlődtek általában a tanyai életkörülmények a 35—40 év­vel ezelőtti viszonyokhoz ké­pest. Különösen a villamosí­tás lendített sokat a fejlődé­sen. Mégsem mondható el, hogy teljesen megszűnt a ta­nya, a falu és a város közöt­ti különbség. Tanulóink jelentő^ része olyan tanyáról jött, melyben nem világít villany. A tanya még a műúttól is 3—4, rosz- szabb esetben 5—6 kilomé­terre van. Általában egy szo­ba van az épületben, s ezt öten-hatan vagy még ennél is többen lakják. Számotte­vő az elhanyagolt, rossz ál­lapotban levő épület, miután előbb-utóbb szanálásra kerül. Több helyen az ivóvízellátás sem kielégítő. A csabai ta­nyavilágra jellemző szerte- szórtság a közlekedést, az emberek érintkezését is ne­hezíti. Mindahány olyan problé­ma, környezetbeli hiányos­ság. amely a tanyán élő em­berek, de különösen a gyer­mekek művelődését, min­dennapi életét károsan befo­lyásolja. A tanyai tanulók diákott­hona nemcsak környezetük tekintetében hozott alapvető változásokat, hanem a tanu­lási, kulturálódási körülmé­nyek is messzemenően javul­tak. A diákotthoni körülmé­nyek jótékonyan hatnak a tanulmányi eredmények ja­vulására is. Gyermekeink a városi iskolák tanulmányi át­lagát elérték, ötéves műkö­désünk óta alig volt bukott tanuló, ezzel is nagymérték­ben hozzájárultunk a tankö­telezettségi törvény előírásai­nak. öt év alatt mintegy 50 tanuló végezte el az általá­nos iskola 8. osztályát. Leg­nagyobb örömünkre mind­nyájan továbbtanulnak: 20— 25 százalékuk középiskolá­ban, 75—80 százalékuk szak­munkásképző intézetben. Tekintettel arra, hogy ta­nulóink 85—90 százaléka pa­raszti családból származik, azt gondolhatnánk, hogy a gyermekek zöme mezőgazda- sági jellegű pályák felé irá­nyul. Ellenkező a helyzet: alig van olyan tanuló, aki a paraszti munkát választja. A tanulmányi munkában bekövetkezett pozitív válto­zások mellett a kulturálódás, a művelődés területén is tág lehetőségek nyíltak. A me­gyeszékhely adta ilyen jelle­gű feltételeket gyermekeink ki is használják. Mindezek a művelődési tényezők tanuló­ink személyiségformálásának és neveltségi szintjének meg­határozói. Érdemes utalnunk arra is. hogy a gyerekek szüleinek milyen összeget kell téríteni azért a szolgáltatásért, ellá­tásért, felügyeletért, amit gyermeke kap nyolc éven át a megváltozott környezetben és körülmények között. A diákotthon tanulóinak havi térítési átlaga 240 forint. Azt egyszeri hallás után az olva­só is megállapíthatja, hogy ez szociális juttatás a szülő részére az államtól, a társa­dalomtól. (Még a napi két li­ter tej árát sem éri el!) A fentiek — gondolom — fényesen bizonyítják, hogy oktatási rendszerünknek az általános iskolai diákottho­nok olyan új intézményei, melyek nagyszerűen illesz­kednek bele oktatási hálóza­tunkba, és kiválóan szolgál­ják legdrágább kincsünk: a gyermekek érdekeit. Gajdács Pál igazgató Alig huszonnégy évet élt, mégis olyan felfedezésekre tett szert, amelyekre leg­többször sok évtizedes mun­ka és tapasztalat együttvéve sem elég. Meglepő, milyen jól ismert fel társadalmi összefüggéseket, túlszárnyal­va liberális és utópista szo­cialista kortársait — Kari Marx előtt. Mindössze két drámát, egy vígjátékot írt, egy töredékben maradt elbe­szélést hagyott ránk, deeny- nyivel is biztosította helyét a realizmus mesterei, a világ- irodalom remekei között. Művészete — akárcsak vi­lágképe — annyira modern, hogy csak jóval halála után értették meg, értékelhették, úgy a század végétől kezdve, fia többet élhetett volna ez a kivételes tehetség, talán nemcsak Goethe és Schiller jelentenék a német klasszi­ka csúcspontját, s nem Sha­kespeare egymaga a drá­mát. Joggal említhetnénk még egy nevet: Georg Büch­ner. — Orvosi és természettu­dományos tanulmányai nagy­ban hozzájárultak ahhoz, hogy kora társadalmi ellent­mondásait értse és minősít­se. Az ellenzéki mozgalom balszárnyához Strasbourg- ban csatlakozott, 1834-ben titkos politikai szervezetet alapított, s kiáltványt je­lentetett meg, ami mélysé­ges • radikalizmusa miatt igencsak „finomításra” szo­rult. Reformok helyett népi forradalmat akart a nyomor megszüntetésére, s követelé­sének erőteljes hangot adott: Békét a kunyhóknak, hábo­rút a palotáknak!” Válasz­képp a társaság tagjait le­tartóztatták, Büchnernek siT került Svájcba menekülnie, s haláláig a zürichi egyete­men tanított. Megdöbbentően újnak és merésznek bizonyult az a meggyőződése, hogy nem az eszme és szépség, hanem csakis a népi forradalom válthatja meg a világot. Csillapíthatatlan igazság- és igazságosságszomja sok hí­vet magával ragadott. „A szegények és a gazda­gok közötti viszony az egyet­len forradalmi elem a vilá­gon; egyedül az éhség vál­hat a szabadság istennőjé­vé.” Materializmuson alapu­ló világnézet ez a javából. Felismerés, hogy az anyagi szükséglet kielégítése az el­sődleges. Az embernek leg­először ennie kell, ahogyan később Marx is fogalmazott, utána jöhet minden egyéb. A társadalmi átalakulás cél­ja tehát nem lehet más, mint a nyomor megszünteté­se, s ez kizárólag a gazda­gok uralmának erőszakkal való megdöntése után való­sítható meg. De Büchner féktelen szenvedélye sajnos fatalizmussal párosult. Bár látta a baj okát és a válto­zás szükségességét, nem hitt az ember erejében, tehetet­lennek bélyegezte az egyént társadalmi szerepével, osz­tályhelyzete meghatározott­ságával szemben. „Az egyén csupán hab a hullám tetején, a nagyság puszta véletlen, a géniusz uralma bábjáték, nevetséges küzdelem egy vastörvény el­len; a legtöbb az, hogy meg­ismerjük azt, uralkodni fö­lötte lehetetlen.. Ebben a szellemben al­kotta műveit. Sem Danton, sem Woyzeck, sem Lenz nem képes uralkodni a vastör­vény fölött. A ma este a te­levízió második műsorában bemutatásra kerülő Woy- zeck-dráma cselekményét megtörtént eset, egyszerű féltékenységi tragédia szol­gáltatta. A katonaborbély és kedvese, Marie boldogan él­tek — egy darabig. Szegény­ségüket azonban nem sokáig feledtethette a szerelem. A gazdag tamburmajornak megtetszett .a nő, a nőnek pedig a drága ajándék, a csábítás, felcsillant előtte a könnyebb, gondtalanabb élet reménye. A borbély megölte a hűtlen asszonyt, majd víz­be fojtotta magát. Üj dráma született Georg Büchner darabjával; majd­nem mondhatnánk úgy is, hogy megszületett az új drá­ma. Főhőse társadalmi hely­zetét tekintve meghatározott, proletár, korábban alig áb­rázolt osztály képviselője. Alakja és tragédiája ponto­san szociális determináltsá- gából adódik. Szegény, ezért szerencsétlen. Legszemélye­sebb ügyében gyalázzák meg, egyetlen kincsét rabolják el, megfosztják erkölcsétől, em­beri mivoltától. Büchner té­tele leegyszerűsítve így hangzik: nem lehet jó, aki éhezik. Vagyis: erkölcs és minden további erény az anyagi jóléttől függ; könnyű annak tisztességesnek ma­radni, akinek tele a hasa. Ám az éhező mit tehet? Öl, áruló, öngyilkos lesz. Meg­adja magát a sors hatalmá­nak. Büchner világnézete nem véletlenül izgatja ma is a kedélyeket. A Danton halá­la és a Woyzeck napjaink leggyakrabban játszott drá­mái közé tartozik Keleten és Nyugaton egyaránt, noha más-más hangsúllyal, előjel­lel. Míg egyik rendezésben egyén és társadalom konf­liktusa, a másikban a sors, az örök érvényű gazdag— szegény ellentét, a kilátásta- lanság kerül előtérbe. De századunk komponistáit szintén megihlette Büchner: Alban Berg a Woyzecket, Gottfried von Einem a Dan­tont ültette át a modern opera nyelvére. Niedzielsky Katalin HANGSZÓRÓ Csak arra vagyok kíváncsi... ... Miért nem hallunk gyak­rabban ilyen műsort a rá­dióban? — folytathatnám a kérdést. „Tűnődések Gazda István tudománytörténésszel oktatásról, kulturális érté­keinkről, és bosszantó apró­ságokról” — ezt az alcímet adták a hétfőn este elhang­zott műsornak. Már az al­cím felkeltette a hallgatók érdeklődését, hiszen kevesen tudják például, mi is az a tudománytörténet. Aztán az oktatásról manapság annyi érdekeset, újat hallani... Nemrég jelent meg a négy­kötetes Pedagógiai Lexikon, melyet sökan vártak türel­metlenül, s fogadtak „csaló­dottan. Hogy miért? Gazda István szerint sok minden hiányzik ebből az elemi fontosságú szakkönyvből. Kicsit lerágott csontnak számít már az a kérdés, va­jon az előírt tanrend, avagy a tanár, illetve a gyermek személyisége-e a fontosabb? Erre már sokszor megkaptuk a feleletet: természetesen az utóbbi. Napjainkban ugyan­csak gyakran előforduló polémia a naiv művészetek rangja. Van, aki esküszik az ősire, a természetesre, má­sok a tanult szakember mel­lett teszik le a voksot. „Nem festhetek úgy, mint egy hivatásos, mert akkor már nem vagyok az, aki.” — jelentette ki egyszerűen ha­zánk talán legismertebb naiv festője, Vankóné Dudás Juli. Az óra második' felét a műsor készítője kevésbé gyakran előforduló témának szentelte: a könyvtárak ügyé­nek. De nem úgy általában esett szó a közművelődési in­tézményrendszerről. Az el­képedt hallgató olyan dol­gokról szerezhetett tudomást, amelyekről legfeljebb szak­mai berkekben értesülhet­nek. Például arról, hogy könyvaukción 80—90 ezer fo­rintért kelnek el egyes köny­vek. Vagyis a vásárlók egy­mással versengenek egy-egy nemzeti kincsnek számító . darab” megszerzéséért. Mint a riportból sejteni lehetett, pusztán azért, hogy „puk­kadjon” a másik intéz­mény. Ugyanakkor más könyvtárakból az alapállo­mány hiányzik. Önálló órát kívánna az egyetemi, vagy az egyházi könyvtárak kér­dése, amely ugyancsak fel­vetődött. A „kérdezz — felelek” me­rész, de kiváló ötletnek bi­zonyult. Persze, ehhez meg­felelő partnerre volt szük­ség. Gazda István csak lát­szólag irányította a műsort, hiszen az ő kíváncsiságán keresztül a szerkesztő-mű­sorvezető, Erdei Grünwald Mihály erélyes, de szerény közreműködésével tekinthet­tünk ki a kultúra egy-egy területére, és elgondolkod­hattunk a valóban érdekes és időszerű kérdéseken. — gubucz — Möl MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Borodin: I. szimfónia. 9.00: Népdalok. 9.44: Zenevár. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Brahms-felvételeinkből. 11.21:.Üzemi baleset a javából. 11.41: A sötétség mélyén. 12.35: Milliókat keresek. 12.50: Zenemúzeum. 14.01: Szabadpolc. 14.31: Régi híres énekesek mű­sorából. 15.10: Mai dalok. 15.28: Csiribiri. 16.05: Nagy Péter: Olvasó. 16.15: Lakatos Mihály népi zene­kara játszik. 16.29: Németh Géza brácsázik. 17.07: Az a véleményem ... — avagy, ki mibe és miért akar beleszólni a gyárka­pun belül. 17.34: Nem halhatunk meg akár­hogy. 19.15: Gondolat. 20.00: Népdalok. 20.25: Mascagni: Parasztbecsület. 21.40: A Dunánál. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A dzsessz világa. 23.30: A müncheni Bach zenekar Bach-felvételeiből. 0.10: Dunajevszkij filmzenéjéből. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Könnyűzene Spanyolor­szágból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.33: Zenedélelőtt. 12.33: Nemzetiségeink zenéjéből. 12.55: Kapcsoljuk a pécsi körzeti stúdiót. 13.25: Látószög. 13.30: Magyar táncok. 14.00: Színe — java. 16.00: Népszerű fúvósátiratok. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Zenei Tükör. 18.00: Disputa. 18.33: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.33: Szociológiai figyelő. 21.08: Kabarécsütörtök. 22.08: Zenés játékokból. 23.15: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Kamarazene. 10.37: Dzsesszfelvételekből. 11.05: Rahmaninov: Aljeko. 12.06: Szimfonikus zene. 14.10: Francia barokk szerzők műveiből. 15.00: Operaáriák. 15.32: Magyar szerzők kamara- műveiből. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Concertino Praga ’80. 16.48: Popzene sztereóban. 17.49: A Megváltó hét szava a keresztfán. 19.05: Emlékirat és valóság. 19.35: Hangverseny Bartók mű­veiből. Közben: kb. • 20.15: A szép hang szerelmese. 20.35: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.15: A progresszív beat híres előadói. 21.55: Operaáriák. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Életre kelt dokumentu­mok. Visszaemlékezések Bartók Béla Békés és Szol­nok megyei népdalgyűjtő útjára. Közben: Helyi elő­adók Bartók-műveket tol­mácsolnak. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő­adásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap­és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. Fizika. (Ált. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 8.50: Fizikai kísérletek, (f.-f.) 9.05: Környezetismeret. (Alt. isk 1. oszt.) 10.35: Deltácska. (f.-f.) 11.05: Fizika. (Ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 11.35: Kamera. (Középiskolások­nak.) (f.-f.) 12.05: Világnézet. (Középisk. IV. oszt.) (f.-f.) 14.05: Iskolatévé. Környezetisme­ret. (ism.) 14.30: Deltácska. (ism., f.-f.) 14.50: Fizika. (Alt. isk. 7. oszt.) (ism., f.-f.) 15.15: Világnézet, (ism., f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: A fény hegyei. I. rész. 16.35: Reklám, (f.-f.) 16.40: Hipp-hopp. 17.10: Tévébörze, (f.-f.) 17.20: ,,Akkor nemcsak elmúlik az élet, hanem átéljük.” (f.-f.) 17.55: Telesport. 18.20: Pedagógusok fóruma, (f.-f.) 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.05: Tévétorna. 19.10: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 29.00: Vitray Tamás műsora. 21.00: Dalok, táncok a Szovjet­unióból. 21.10: A fele sem igaz! (f.-f.) 21.40: Sinudyne Bologna—Macca- bi Tel Aviv. Kosárlabda férfi BEK-döntő mérkőzés. Kb. 23.00: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.00: Iskolatévé. Fizika. (Ált. isk. 8. oszt.), (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Woyzeck. Tévéjáték. 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: Tudósklub ’81. (f.-f.) 22.45: Reklám, (f.-f.) BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.25: Társadalomtudományi ka­binet. 17.10: Bangladesh. / 17.35: Kulturális híradó. 18.35: Rajzfilmek. 19.00: Tv-híradó. 19.40: Fiatalok órája. 20.20: A világmindenség titkai. 21.20: Fejezetek a román szín­háztörténetből. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.45: Jelenko. 18.15: Tudomány. 18.45: A7 élet folyik a körúton. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Érvek ’81 — külpolitika. 20.50: Vetélkedő. 22.20: Dokumentumműsor. II. MŰSOR 17.15: Iskolai műsor. 18.45: Egzotikum, trópusok és kultúrák: A szent bivalyok szigete. 19.15: Idegenforgalmi szemle. 20.00: Moziszem. 23.00: Huszonnégy óra. színház VÉRNASZ Békéscsabán 19 órakor, szakmai bemutató BUNKER Orosházán 19 órakor. MOZI Békési Bástya: Vámmentes há­zasság. Békéscsabai Építők Kul- túrotthona: Gengszterek sofőrje. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Erőd az őserdőben, 4, 6 és 8 órakor: Ellopták Jupiter fe­nekét. Békéscsabai Terv: Forgal­mi dugó. Gyulai Erkel: fél 6 és fél 8 órakor Luxusbordély Pá­rizsban. Gyulai Petőfi: Tigris­csapáson, 5 és 7 órakor: Isten hozta, Mr. . . . Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A korona elrablá­sa. avagy újra a bosszúállók, fél 6 és fél 8 órakor: Egér és a macska. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Egy kis indián, 8 óra­kor: A nyolcadik utas a halál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom