Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-03 / 52. szám

1981. március 3., kedd o Tótkomlós fejlődéséért Nagybánhegyesen jártunk Tótkomlós gazdálkodó egy­ségeinek, intézményeinek szocialista brigádjai az el­múlt években társadalmi munkájukkal nagymérték­ben járultak hozzá a nagy­község fejlődéséhez. Négy év óta rendszeressé vált a ta­nács, valamint a szocialista brigádok, termelőszövetkeze­tek, ipari szövetkezetek, in­tézmények vezetőinek talál* kozója. Ezeken eddig is rész­letesen elemezték, milyen feladatok megoldásában vet­tek részt a szocialista brigá­dok, melyek a legsürgősebb teendők. Legutóbb február 25-én Lehoczki István, a tótkomló- si Nagyközségi Tanács elnö­ke mondott köszönetét a szo­cialista brigádoknak és gaz­dasági vezetőknek a társa­dalmi munkáért. A község lakói az elmúlt évben 1,5 millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek. Ebből az összegből jelentős részt képviselt a szocialista brigá­dok munkáia. A tanácsnak az elmúlt évben összesen 26 munkahelyi közösséggel volt „munkakapcsolata”. A szer­dai megbeszélésen tíz szo­cialista brigád vezetője ve­hette át a kiemelkedő társa­dalmi munkáért járó,, a nagyközség címerével díszí­tett emlékplakettet. A község vezetői elmond­ták azt is, milyen további feladatok megoldásában vár­ják a lakók és a brigádok segítségét. Ebben az évben szeretnék befejezni a sport­telep építését. További segít­séget kémek a kultúrház környékének parkosításához, a 180 megépülő OTP-lakás közműveinek — járdák, utak — kivitelezéséhez. Jobb munkakörülmények, fokozott környezetvédelem Jó ütemben épül a Dunai Vasmű konverter acélműve, az elmúlt és az új ötéves tervidőszak egyik kiemelt beruházása. Az egyes számú konvertert az eredetileg 1981. december végére tervezett határidő előtt 4—5 hónappal üzembe helyezik, mintegy bizonyítva: a beruházók és a kivitelezők, köztük a KO- GÉPTERV, a VILATI, a 26- os Állami Építőipari Válla­lat, a Csőszerelőipari Válla­lat, a Ganz-MÁVAG és még számos más iparvállalat szo­rosan összehangolt munkájá­val meg lehet gyorsítani a beruházás megvalósítását, sőt, több hónapos előnyre is szert tehetnek a kivitelezés­ben, ami ritka példa a hazai beruházásoknál. A Dunai Vasmű fejlesztésénél ez a korábbi üzembe helyezés 136 000 tonna acéltöbbletet jelent, ami 117 ezer tonna jó áron értékesíthető henge­relt áruval növeli a magyar vaskohászat exportárualap­ját. így értékelték a nagy- beruházás jelenlegi állását a vasasszakszervezet vezetői is, amikor beszámoltatták a du­naújvárosi nagyvállalat ve­zetőit a konverterüzem épí­tésének menetéről. A vasasszakszervezet kü­lön figyelemmel kísérte a konverterüzem építésénél a korszerű, egészséges munka­körülmények biztosítását. A nagyfokú automatizáltság és a számítógépes folyamatirá­nyítás lényegében minde­nütt felváltja a nehéz fizikai munkát. Valamennyi mun­kahelyen szellőző és elszívó egységek biztosítják a tiszta levegőt, s az úgynevezett légfüggönyök a sugárzó hő­től óvják majd az ott dol­gozókat. A természeti kör­nyezetet és a város levegőjét hőhasznosító kazánok, porle­választó berendezések és számos szűrőegység felállítá­sával kívánják megvédeni. Üj módszer: fóliabálás oltványkészítés. Jobb az eredési arány, rövidebb idő alatt „elkészül” az oltvány, és gyorsabb a gépi kiültetés, mint a hagyományos oltványkészítésnél — ezekre az eredményekre jutottak az 1978-ban kezdődött kí­sérletek nyomán a Balatonboglári Állami Gazdaságban a fó­liabálás oltványkészítéssel. Százezer darabbal végeztek üzemi próbát, s az októberi kiszedésnél azt tapasztalták, hogy a hagyományos módszerrel elért 30 százalékos eredés — itt 36 százalékot mutatott. Az idén már 200 ezer fóliabálás oltványt raknak a földbe a gazdaságban. A képen: az új fóliabálás oltványkészítő gép (MTI-fotó: Gyertyás László felvétele) Szocialista brigádok a Zalka Máté Tsz-ben Meghívót kaptunk a nagy- bánhegyesi Zalka Máté Tsz állattenyésztési szocialista brigádjának baráti találko­zójára. A helyi cukrászdá­ba este hét óra tájban sor­ra érkeztek az ünneplőbe öl­tözött fiatalok, középkorúak és nyugdíjasok. A megterí­tett asztalok mellett mint­egy százan foglaltak helyet. Eljöttek a tehenészek, a borjúnevelők, a takarmá- nyosok, a tejfeldolgozók és a szövetkezet szakvezetői. A kaszaperi zenekar már húzta a talpalávalót. A ven­dégek alighogy elfoglalták helyüket, a zenekar tagjai­val együtt énekeltek, táncra perdültek, már kora este vi­dám volt a hangulat. Fehér asztal mellett Vacsora előtt Balázs Ist­vánná, a Zrínyi Ilona tehe­nészeti szocialista brigád vezetője köszöntötte a ven­Tartálykocsiba fejik a tejet a nagybánhegyesi Zalka Termelőszövetkezet asszo­nyai, így mentesültek a 10— 20 literes kannák cipelésétől dégeket, jó étvágyat kívánt, máris tovább szólt a zene, önfeledten szórakozott a társaság. Két tánc között persze észrevétlenül is a munkára terelődött a beszélgetés. A fejőgulyások a borjúnevelők­kel konzultáltak, hiszen nem mindegy, hogy a saját neve­lésből milyen üszők kerül­nek a tehenészetbe. A ta- karmányosok is csereberél­tek, átültek egyik asztaltól a másikhoz, hogy megvitas­sák: ki hogyan, milyen mód­szerrel segíti az állatgondo­zók munkáját abban, hogy kimagaslóan jó eredménye­ket produkálhasson a kol­lektíva. Balogh Vilmos, a szarvasmarha-ágazat veze­tője mondja: — A szarvas­marha-tenyésztésben nők dol­goznak, családanyák, akik odahaza a gyermeknevelés­ben, a fólia alatti primőr- zöldség-termesztésben, a ser­téshizlalásban ugyanolyan becsülettel és szorgalommal dolgoznak, mint a szövetke­zet istállóiban. Mi nagyon büszkék vagyunk rájuk. A Zrínyi Ilona tehenészeti szocialista brigád például tavaly 300 literrel több tej- termelési átlagot produkált, mint 1979-ben. Hasonlóan jól dolgozott a Teleki Blanka tehenészeti brigád és a Tye- reskova borjúnevelő brigád. És ezeknek az asszonyoknak még arra is futja az idejük­ből, hogy gyermekintézmé­nyek és a fürdő karbantar­tásában, a környezet szépí­tésében társadalmi munká­ban részt vegyenek. Egyébként 1980-ban 400 tehén átlagában 5 ezer 200 liter tej volt a termelési át­lag. Emellett a kaszaperi te­lepen tbc-mentesítést haj­tottak végre, ide 215 olyan üsző került, amelyet saját szaporulatból, jól tejelő faj­tából neveltek Bánhegyesen. Csirkék a fólia alatt Darócz Vilmos állatte­nyésztési főágazatvezető úgy véli: a termelőszövetkezet­ben az állattenyésztés meg­határozó tényező. A Zalka Máté Tsz-ben a szarvasmar­ha-, a sertés- és a baromfi- ágazat 105 százalékra telje­sítette 1980-ban a tervét, ami 104,4 millió forintban reali­zálódott. A csaknem har­mincmillió forint tiszta nye­reség jó részét az állatte­nyésztés produkálta. A szarvasmarha-ágazat példá­ul hétmillió 912 ezer forint nyereséget tervezett, és nyolcmillió 317 ezret teljesí­tett. A tejtermelés növeke­dése 11 százalék volt, így a tejprémium elérte a négy és fél millió forintot. A baromfiágazatban a 20 ezres törzsállománytól 2,9 millió tojást értékesítettek, és 774 ezer pecsenyecsirkét. A beszélgetésből az is ki­derült : Bánhegyesen jórészt fiatal szakemberek irányít­ják a termelést, akik állan­dóan új módszerek beveze­tésén törik a fejüket, és bát­ran vállalják a rizikót. így történt egyebek között, hogy a szarvasmarhatelepen jó eredménnyel hasznosítják a feltárt szalmát, mint mellék- terméket. A sertéstenyész­tésben a zöldlucernából ké­szített komplett táptakar­mány fehérjedús, elősegíti az emésztést és a vemhes- séget. A tejfeldolgozó üzem­ben naponta 25 ezer. liter savó képződik, ezt igen jó eredménnyel hasznosítják a sertéstelepen. Üj takarmány a Toppan­tott kukorica. Mindenek­előtt energiatakarékosság­ból nem szárítottak meg 635 tonna kukoricát, fólia alatt tárolták, ' és tejsavas erjedés után Betokard 30 hozzáadásával kitűnő kon- centrátumot készítettek be­lőle, amit alaptakarmány­ként kapnak a jószágok, és lényegesen csökken ezáltal a hús- és a tejtermelés költ­sége. A csirkenevelésben a fólia hozott forradalmi vál­tozást. Tavaly kísérletkép­pen 32 ezer pecsenyecsirkét neveltek fólia alatt, jó eredménnyel. Az idén 120 ezer pecsenyecsirkét nevel­nek fel a fóliasátrakban. Nem a drága olajjal, hanem az olcsó termálvízzel fűtik a fóliát. Ehhez már csak gratulálni lehet. llllOl a palánta születik Természetesen a fóliát „hagyományosan” is hasz­nosítják a nagybánhegyesi Zalka Tsz-ben. A munka za­ja, a beszélgetés, nevetgélés segít útba igazítani a fólia- telepen. A meleg, párás sá­tor alatt asszonyok sürgö­lődnek, egymást kerülgetve cipelik a palántás ládákat. Mások földet öntenek a fa­ládákba, és egyenletesen, el­simogatják a felszínét. Nagy József né cédulákat ír, ezekkel jelzik, melyik dobozba milyen paprikafaj­ta kerül. — Hatszáz szemet vetünk egy ládába, soron­ként hatvan magot. Ezek itt már megnőttek, két hete ve­tettük őket. Akkor kezdődik a tűzdelés, ha két levél tel­jesen kinőtt, és a másik kettő elkezd fejlődni. Fekete ruháját magyaráz­za: — Egy hónapja halt meg szegény férjem ... — Akkor jó most itt az asszonyok között, nincs egyedül? — Bizony, nem is tudom, hogy bírnám otthon egye­dül, ráadásul a fiam is ka­tona, van még egy éve. Én egyébként tíz éve itt dolgo­zom, öten vagyunk alapítók. Annak idején sokat kínlód­tunk, Orosházáról hoztuk a palántát. Persze most se könnyű. Az ápolásnál tíz­kilós vizeskannát emelge­tünk. De azért jó itt. Chovanyecz Andrásné mást mond: — Én jobban szere­tek kint a szabadban dol­gozni. Nem bírom ezt a meleg, párás levegőt. Alig várom, hogy a szabadba mehessünk. Közben egy ruhákkal, tás­kákkal teli láda lefordul a hévizet szállító csővezeték­ről. Szabó Rozália brigád­vezető magyaráz: — Sajnos, még nem ké­szült el a szociális létesít­mény, itt öltözünk, és aki messze lakik, az itt is ebé­del. Főként a kaszaperiek. Jó lenne egy öltöző, étkező. Sajnos, most nincs rá pén­ze a téesznek. Az idén 800 ezer palántát állítunk elő, fele a közösbe, fele a háztá­jiba kerül. Most a paprikát vetjük, de a tűzdelhetőket már a másik fólia alatt ül­tetik. Érdemes megnézni, mert ott egy palántázó gép is dolgozik. Tápkockák - futószalagon Halk morajlás fogad a szomszédos sátorban, a táp- kockakészítő gép mellett nők és férfiak dolgoznak, látható összhangban. Egyikük a gépbe rakja a földet, a ma­sina másik végén futószalag hordja ki a kész talajkocká­kat. A szalag mellett álló asszonyok ujjúkkal lyukat fúrnak a kockába, két férfi leszedi, és az előkészített ta­lajra rakja őket. Azonnal ott terem valaki, és száraz föld­del elsimítja a tetejüket. — Aztán nehogy a Kék fényben mutassanak ben­nünket — tréfálkozik Czi- bula Károly, majd szívesen magyarázza a lapát műkö­dését. Villaszerű szerszám és egy tolórész segíti le ró­la egyszerre 25, palántával tűzdelt tápkockát. Megszok­ta már, mondja, régóta emelgeti ezt az együtt húsz kilányi terhet. Ketten na­ponta harmincezer tápkoc­kát tesznek végleges helyé­re. Idős Agócs Ferencet, a másik leszedőt kérdezem, vajon hány kilót emelget naponta? — Ne haragudjon, de nincs időm kiszámolni, mert lefut a szalagról — és újabb ada­gért fordul. Igaza van, a szalag kény­szeríti a gyors és pontos munkára. Kiszámolom én, az eredmény meglepő. Naponta 12 tonnát emelget. — Nem szokott izomláza lenni? — Hát, nem tudom. Ma vagyok itt először, majd ki­derül. Az asszonyok sáros kéz­zel fúrják a lyukat a nedves tápkockába. Nem nehéz en­nél élvezetesebb munkát el­képzelni. Szászok Györgyné válasza meggyőző: — Nem kényszer ez, aki nem szere­ti, ne csinálja. Én szeretem, csak a fizetés lenne több. Hogy mennyi? A nők 130, a férfiak 160 forintot kapnak egy napra. Ha elkészül a 30 ezres norma. Van úgy, hogy nem sikerül. És persze van otthon is munka. El kell lát­ni a háztartást, az se köny- nyű. Búcsúzunk, Szabó Rozália kísér a telep széléig. Forró hévízzel próbáljuk lemosni cipőnkről a sarat. A brigád­vezető megjegyzi: — Tavaly másfél millió nyereséget ér­tünk el a harminc sátorban. Nem túl nagy összeg, de reméljük, az idén sikerül növelni. Ary Róza—M. Szabó Zsuzsa Szinte laboratóriumi pontossággal vetik el az apró paprika- magvakat a fóliasátorban dolgozók Fotó: Veress Erzsi Kiváló feltalálók n Fazekas és a Haramia — a gemenci erdő forrásai Üj ivókutak várják friss forrásvízzel a természetjáró­kat — és persze a fadöntő­ket, vadőröket — a bátaapá- ti, gurovidai, kövesdi, mór- ágyi, szálkai és sötétvölgyi erdőkben. A Gemenci Álla­mi Erdő- és Vadgazdaság bátaszéki erdészete építette ki ezeket gránitból, kis me­dencével, s mindjárt nevet is adott egyik-másik, mélyből feltörő vízérnek. Marika­forrás lett például az egyik, a másik — a közeli dombol­dalban egykor agyagot bá­nyászó göröncsérek emlékét idézve — Fazekas-forrás. Az erdészetek gondoskodnak a régi források rendszeres kar­bantartásáról is, a napokban tartanak tavaszi nagytakarí­tást a sötétvölgyi Haramia- forrás és a bátaapáti Hársfa­forrás környékén. A közelmúltban újabb hét dolgozó vehette át a Kiváló Feltaláló, illetve újító díjat az Almásfüzitői Timföld- gyárban, ahol velük együtt 69-en szolgáltak rá erre az elismerésre. A most kitün­tetett kiváló feltalálók — négy műszaki dolgozó — az úgynevezett polirtimföld gyártástechnológiáját dolgoz­ta ki. A különleges timföldet a kerámia, az alumínium, a réz és más anyagok felületi kezelésére, csiszolására hasz­nálják a különböző ipar­ágakban, s eddig több millió forint értékű mennyiséget kellett külföldről behozni belőle. A három kiváló újító ál­tal ajánlott módszerekkel pedig a karbantartási mun­kák, gyártási folyamatok so­rán sikerült számottevő ér­tékű segédanyagot és villa­mos energiát megtakarítani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom