Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-21 / 68. szám
1981. március 21. szombat o Az agrokémiai társulás tárházában a legkisebb veszteséggel tárolják a műtrágyákat, felhasználásuk teljesen gépesített Országos bemutató Bólyban Az ország déli határvidékén, Kelet-Baranyában fekszik Boly, a 3 ezer 400 lakosú nagyközség, félúton Pécs és Mohács között. Itt alakult meg 1949. őszén a Bólyi Állami Gazdaság. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium csütörtökön sajtótájékoztatóval egybekötött üzemlátogatást szervezett az országos hírű kombinátba. Először Szabó János állami és Kossut'h-dí- jas vezérigazgató-helyettes tájékoztatta az újságírókat a kombinát életéről, munkájáról. A 22 ezer hektáron gazdálkodó nagyüzem 3 ezer dolgozója az elmúlt évben több mint 1,5 milliád forint értékű árut bocsátott ki, 270 millió forint nyereséggel. Az üzem Európa egyik legnagyobb, legkorszerűbb vetőmagtermesztője, a szántóterület 80 százalékán állítanak elő búza-, hibridkukorica-, szója-, borsó-, babvetőmag- vakat. melynek jelentős hányada tőkés exportra kerül. Másik fontos ágazatuk az állattenyésztés. A 2 ezer Holstedn-fríz tehén éves tejtermelése átlagosan meghaladja az 5 ezer 200 litert. Az elmúlt évben egy liter tejet alig 29 dekagramm abraktakarmány felhasználásából állítottak elő. A marhahízla- lásban is évről évre szép eredményeket érnek el, a vágóállatok havi súlygyarapodása meghaladja a 35 kilogrammot. Igen jelentős a kombinát sertéságazata is: a 2 ezer 400 kocás sertéstelepen az egy kocára eső hústermelés évente 20 mázsa. A nagy kiterjedésű szántóterületen korszerű erőgépek és gépsorok dolgoznak. A földeken 220 traktor segíti az embert, a kooperációban létesített agrokémiai társulás pedig 100 ezer hektár feletti működési területen egy repülőgéppel és egy helikopterrel végzi szolgáltatásait. A kombinát kiterjedt gépparkjával, szárítóüzemeivel, vetőmag- és takarmánykeverő-üzemével a nagy energiafelhasználók sorába tartozik. Az újságírókat tájékoztatták azokról a módszerekről, melyekkel a hagyományos energiagazdálkodást javíthatják. Kísérleteket kezdtek az olajtüzelésű szárítók csutka- és pakuratüzelésre való átállítására, szigorúan mérik az erő- és munkagépek üzemanyag-fogyasztását, Szikométerrel ellenőrzik a motorolajak minőségét, s egy sor más módszerrel szeretnének jelentős energiát megtakarítani. A tájékoztatás után az új-» ságírók megnézték a kombinát néhány kerületét, így az 1 agrokémiai állomást, ahol megismerkedhettek a kemikáliák veszteségmentes tárolásával és gépesített kiszolgálásával. A mohácsi uszálykikötőben képet kaphattak a vízi szállítás előnyeiről és olcsóságáról, megtekinthették a ; Shayar keltetőt és az ott folyó munkát, a saját receptora alapján készülő takarmányfelhasználást. A sajtó- tájékoztató konzultációval zárult. A mezőgazdasági kombinát mohácsi uszálykikötőjében évente több, mint 15 ezer tonna különféle mezőgazdasági árut raknak vizl járművekre Kép, szöveg: Szekeres András Termésnövelő titavit — az idén már 300 ezer liter A tavaszi szezonra már több mint 300 ezer liternyi termésnövelő titavitot gyárt a Fűzfői Nitrokémia a Kertészeti Egyetem szabadalma alapján. A titántartalmú ve- pyületből tavaly 50 ezer litert használtak fel a termelők igen kedvező eredménynyel. Ugyanakkor a felhasználók tapasztalatai alapján a nitrokémia szakemberei felhívták a figyelmet arra, hogy ez a vegyület igazi hatását csak a tápanyaggal jól ellátott talajokon fejti ki, ugyanis azzal, hogy mozgósítja a talajban levő tartalékokat, segíti azok hasznosulását a növényben. A gyorsan népszerűvé vált terméshozam-növelő szer gyártói a kistermelőkre is gondoltak. Több mint 10 ezer liternyit egy- és félkilogrammos adagokban hoznak forgalomba. Közlekedjünk ofcosanl Látás és sötétedés Napközben kb. 100 ezer Lux egységnyi megvilágításban figyelhetjük a környezetünket. Sötétedés után — kocsink előtt mintegy 30 méterre! — már csak 70—90 Lux marad meg ebből, és például 300 méterrel előttünk egy Luxnak talán a tizednyi része! És ha ehhez az adatsorhoz hozzágondoljuk, hogy még mindig a hosszú éjszaka a jellemző, máris következtethetjük: az éjszakai vezetésnek életmentő szempontjai vannak. A mindennapi életben rosszallóan szokták emlegetni a fel tűnés vágyat. A járművezetésben a szónak pozitív értelme van. Fel kell tűnnünk mindenki más számára! Nem elég, hogy mi lássunk, nagyon fontos, hogy bennünket is lássanak! A hibátlan világítás és a rendszeresen tisztán tartott lámpatestek az alapvető követelmények közé sorolhatók. Hiszen soha annyit nem jelentenek a fények, mint ilyenkor: párásságban, ködben, borongós időben jeleznünk kell, hogy hol vagyunk, mi a pozíciónk, mit akarunk tenni, hogy mindenki más érzékelhesse és értékelhesse mozgásunkat. Nekünk is látnunk kell. Ha a jármű fékútja hosz- szabb, mint az előrevetített fényünk hatástávolsága, nincs olyan akadály, amit időben felismerhetünk, s kizárt dolog, hogy előtte meg tudjunk állni. Az éjszaka, ha szabad leírni, mértani halad- vány módjára, négyzetesen növeli a sebesség és a kockázat közötti összefüggés mértékét. Régi autós mondás: „ha az emberek a sötétedés után az azonos biztonságot, nem pedig az azonos sebességet tartanák fontosnak, akkor kevesebb lenne az éjszakai balesetek száma”! Mindenképpen kell tehát a jó világítás. Sajnos nagy számban akadnak még ma is úgynevezett „késői” emberek, akik csak jóval a szürkület bekövetkezte után kapcsolják be a lámpákat, s mintegy félórás, háromnegyed órás időszakot megvilágítás nélkül közlekednek. Hivatkozási alapjuk az, „hogy ők még látnak megfelelően. Érdemes leszögezni, hogy a világítás korai bekapcsolásának indoka korántsem elsősorban a saját látásunk csökkenése! A magunk helyzetének a jelzésére kell a lámpákat mielőbb bekapcsolnunk, előbb, mintsem a fényre nekünk magunknak szükségünk lenne! A gyakorlatban, amikor először megállapítjuk, hogy sötétedik, és mi még látunk — akkor kell a lámpákat bekapcsolni. Ponyvából varrt tetőfödémek Kányáról Vannak jócskán úgynevezett „átmeneti” világítók is, akik — teljesen szabálytalanul — a városi, a helyzetjelző fényeket kapcsolják csak be, s jóval később használják a tompított fényt. Ennek a megtévesztő volta a fényvisszaverődési körülmények között különösen veszélyes. A városi fényt tudniillik a vezetők többsége messziről már úgy értékeli, Hbgy álló járművet lát, s ennek megfelelően közeledik feléje. Sajnos, ezek szerint, nem lehetünk biztosak ebben! A defenzív magatartás azt kívánja, hogy amíg más módon meg nem győződhetünk az ilyen fényeket használó jármű valós helyzetéről, addig az óvatosság úgy diktálja, hogy mozgó járműként érdemes számolnunk vele. Ebben az időszakban erősen igénybe van véve a szemünk. S ezt még nehezítjük magunknak: se szeri, se száma a magasra világító, káp- rázást okozó lámpáknak. Az ilyen rosszul beállított lámpák rendkívül nagy fénysű- rűség-különbséggel „támadják” a mi látásunkat, s ellenük minden módon érdemes védekeznünk. Bizonyos távolságból már előre észlelhetjük, hogy a velünk szembejövő fényei ilyen kápráz- tatóak lesznek. A sötét úton ugyanis a közeledő jármű fényeiben a fatörzseket is magasabban látjuk, a táv- iróoszlopok derekát úgyszintén, s főként — ha a szembejövő jármű kanyarban is mozog — lámpáinak jól érzékelhető magas söprése van. Ez tekinthetjük előrejelzésnek. S amíg a közelünkbe ér, van időnk még felkészülni a kápráztató hatásra. A szokásosnál előbbre vetjük a tekintetünket, átpásztázzuk az útvonalat, kissé lassítunk, és eleve az út jobb oldali sávjára nézünk. Szólnunk kell azonban a gyenge fény erejű lámpákról is. Igaz. az ilyen járművek száma jóval kevesebb, 100 jármű közül azonban — a felmérések szerint — 7-8 világítása nem elegendő erejű! A gyenge világítás az észlelésünket nehezíti meg, ilyen esetben a találkozási távolság igen rövid lehet, vagyis csak egészen a közelébe érve vesszük észre, illetve ha az ilyen gyenge világítási kocsi mögött mások rendes fényerejű lámpákkal közelednék, fennáll még az elnézés veszélye is. Praktikus megfigyelések szerint az ilyen gyenge világításé jármű „fénypamacs” (mozgó kontraszt) jelleggel jelenik meg előttünk. Az éjszaka sokat vezetők, ha nem körvonalazott fényt (egyet vagy kettőt) látnak, azonnal ilyen elölfutó, rossz világítási járműre gondolnak. Ez a fény- jelenség akkor is megmutatkozik, amikor valaki városi fénnyel jön más, tompított fényt használó jármű előtt. P. I. Fuss a pénzed után! a z Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet külön mintaasztalost foglalkoztat a külföldről érkező egyedi megrendelések „bemintázására”, a forma- tervezett új termékeket sorozatban gyártó szerszámok kialakítására. A Gyulai Fa-, Fémbútoripari Szövetkezetben főállású formatervező feladata továbbfejleszteni a régebbi gyártmányokat, és újakkal előhozakodni. A füzesgyarmati Univerzál Ipari Szövetkezetben 1980-ban jelentősen megnövekedett az utazási és kiküldetési költség. A Medgyesegyházi Vasipari Szövetkezetben széntüzelésre alapozott központi fűtést terveznek. Ha az előbbi négy — önkényesen kiragadott — példában valami közöset akarunk megragadni, az nem más, mint a tények megjelenésének időbeli viszonylagos egybeesése. Mert nézzük csak pontról pontra! Azelőtt a gyulai bútorosok Halász-széket szállítottak hosszú éveken át Nyugatra, és szállodai, nézőtéri berendezéseket Keletre. Ha foglalkoztattak is formatervezőt, annak munkája nem állt úgy a fókuszban, mint az elmúlt esztendőben, amikor már nem kellett a Halász-szék, amikor először fordult elő a szövetkezet fennállásának három évtizede alatt, hogy a megelőző évekre jellemző háromszoros „túljelentkezéssel” szemben a megrendelők nem kötötték le az üzemi kapacitásokat, ráadásul a csak később jelentkező közel-keleti partner meg teljesen új típusú berendezéseket kért. Az orosháziak tőkés piacra nemigen szállítottak' azelőtt, a szocialista országok pedig hosszabb időre kötött szerződés alapján vásároltak tőlük vákuumformázó gépeket. Most meg a vezetők hollandokkal, olaszokkal, franciákkal tárgyalnak... Ha itthon is, de egyre többet utaznak a füzesgyarmati ipari szövetkezet termelésirányítói. Partnerek után kutatnak. Azelőtt ez nem volt így: helybe hozták a munkát. Medfyesegyházán eddig jó volt az olajkályha minden műhelyben. Most a szénre szavaztak, azután gyorsan leépítették a nyereséget nem hozó építőipari részleget. Micsoda mozgás mindenütt! Mi történt? Az, hogy a gazdálkodós 1980. január 1- vel életre kelő új feltételei szunnyadó, pazarlóan ki nem használt energiákat hoztak mozgásba. Ezek a változások tartalommal töltötték meg a vállalati önállóság sokat hangoztatott, de kevésbé érvényesülő követelményét, s ezzel egy időben átalakították jó néhány gazdasági fogalmunk jelentéstartalmát. Vegyük csak az előbbi példáink többségében felbukkanó piackutatást, piacozást, a vevő igényeinek gyors, pontos kielégítését. Azelőtt — most már fogalmazhatunk nyugodtan úgy, hogy 1980. január 1. előtt — a közfelfogás (dacára annak, hogy a gazdálkodást alapvetően átformáló világpiaci árrobbanás és energiaválság már jóval korábban bekövetkezett) mindig is olyan tevékenységet értett a piacozáson, amellyel nincs mit dicsekedni, mert lényege: házalni a portékával, nyerészkedés céljából. A szabályzók módosítása volt az, amely végképp ráébresztette a nyereség növelésében fokozottabban érdekeltté tett termelőket, hogy mese nincs: keresni kell a vevőt. A divatot követő, vagy megelőző formatervezéssel kell áruinkhoz „édesgetni” a megrendelőt, vagy utazni utána előnyös ajánlatokkal, itthon pedig körülnézni, hogy kiadásaink megregulázásával nekünk, magunknak is miképp válik kecsegtetővé az általunk felkínált termék eladása. Mindezek után már a félreértelmezés veszélye nélkül hozakodhatunk elő azzal a megállapítással, amely ugyancsak közös jellemzője az írásunkban szereplő négy ipari szövetkezetnek. Arról van szó tudniillik, hogy ezek az üzemek 1980-ban stílusváltásuk, rugalmas reagálásuk és erőfeszítéseik ellenére sem tudták túlszárnyalni egy évvel korábbi teljesítményeiket. Egyrészt ez általában véve nem is lett volna szerencsés. A füzesgyarmati ipari szövetkezet például eleve veszteséggel zárja az 1980-as évet, ha megmarad régi termékei mellett, s azokból többet gyárt, mint 1979-ben. Nem ezt tette szerencsére. Igaz a termelési érték csökkent, de a mérleget nyereséggel zárhatta. Másfelől vizsgálva azt kell mondanunk, hogy az 1979- es produktum kétes értékű megismétlésével, vagy meghaladásával szemben sokkal jelentősebb és kiugróbb teljesítményként könyvelhetik el azt, hogy — többlet- munkával, piacozással — sikerült az ú j és a korábbiaknál mindenképpen kedvezőtlenebb (lazításra teret engedő) feltételeket a maguk javára fordítaniuk. Megteremtve immár annak alapjait is, hogy már az idén ott folytassák árbevételekben, s nyereségben főként, ahoi 1979-ben abbahagyták. Más megoldás ugyanis nincs. IB nehézségekre hivatkozni természetesen ezután is IR is lehet, a kesergés azonban nem hoz eredményt. Célravezetőbb időben ébredni. Így nyer új tartalmat a gazdasági fogalmakkal együtt a korán kelőkre vonatkozó régi közmondás is. Mert, ki korán kel, aranyat lel _ ha nem késlekedve, erejét nem kímélve fut is utána. Kőváry E. Péter Szegedi műanyag ponyvából varrnak födémet uszodák, tornatermek, gazdasági épületek, terménytárolók részére a Somogy megyei kányái Március 15. Termelő- szövetkezetben. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola termelésfejlesztési intézetével közösen dolgozták ki a tetőponyvák szabás-varrás módszerét. Most készül az üzemben négy, egyenként hetvenöt vagonos kukoricatároló-fö- dém. Ez a tároló lehetővé teszi a frissen betakarított szemes kukorica energiatakarékos, szárítás nélküli el- tartását, oly módon, hogy kiszívatják belőle a levegőt, széndioxidot nyomnak bele, amely meggátolja a termény erjedését, romlását, és légmentesen lezárják, az így tárolt szemes takarmány fel- használására bármikor lehetőség van, egy automatikus forgócellás adagoló segítségével. Az országban mind több gondot fordítanak a nagyüzemi gazdaságok arra, hogy tagjaik, és a velük szerződést kötött dolgozók háztáji gazdaságait jobban segítsék. Biztosítják számukra a folyamatos takarmányellátást, a szállítási eszközöket, és a termelt javak felvásárlását, illetve értékesítését (MTI-fotó: Fehérváry Ferenc felvétele — KS)
