Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. március 15., vasárnap Ketten a szereplők közül és a rendező a színpadon. Vennes ros Béla Lorca: a líra és a dráma nagy szintézise Udvaros Béla a Vérnászról A rendező, Udvaros Béla otthonában rengeteg a könyv az asztalon, Garda Lorca versei, drámái, tanulmányok', fotográfiák a Vérnász dísz­letmakettjeiről, magnóte­kercs Madridból érkezett flamenco-zenével; jegyzetek, rendezői példány. Témánk a máricus 27-i Vérnász-bemutató. A ren­dező huszonötödik évadjá­nak kiemelkedő ígérete. Egy­szer régebben azt mondta: „A Vérnász rendezői álma­im közé tartozik. Talán a legszebb és a legfélelmete­sebb.” Itt és ezzel kezdjük a beszélgetést. A hangula­tunk kitűnő, percekkel előbb érkeztünk a színházi próbá­ról, ahol már körvonalazód­tak a lakodalom tragikus pillanatai. Már érezni a lorcai indulatokat, a visz- szafojtott szenvedély torló­dását, a messze földön híres szépleány-menyasszony. és a nem kívánt vőlegény között a titkolt, de már a lélek mé­lyén lángra lobbant drámát, mely ifjú férfiak halálba hullásával oldódhat csak fel. A rendező sűrűn megáll, né­hány, találóan rövid mon­dattal elemzi a szituációt,' aztán jönnek a nyoszolyólá- nyok, jönnek a vőfélyek, jönnek a táncosok: ez már a vérbosszúktól, tragédiáktól terhes Andalúzia... Igen, itt és ezzel kezdjük a beszélgetést. A Vérnásszal, a rendezői álmokkal. És a kér­déssel: mikor találkozott elő­ször García Lorcával, és mi­ért is lett álma a Vérnász? — Huszonöt évad, akár­hogy nézem, nagy idő. Sok álmomat megvalósíthattam. Lorcát Kecskeméten rendez­tem először, a Bernarda Al­ba házát. Közben Szophok- lész Elektra, Csehov Három nővér, Shakespeare Vihar, Macbeth, Darvas Kormos ég és Hajnali tűz, Arthur Mil­ler A sálemi boszorká­nyok... Mit mondjak? Szá­momra felejthetetlenek... A Bernarda Álba háza a Lor- ca-élmény első stációja. Az­óta sehol sem éreztem azt, hogy Lorcát kellene java­solnom a színházvezetésnek. Tavaly megváltozott a véle­ményem, javasoltam, elfo­gadtatott. A Vémász már­cius végére premierre kész. Hogy miért van olyan közel a szívemhez? Mert Lorca ideális színházi példakép, egyesíteni tudta magában mindazt, ami magasrendű színházat jelent. Amikor a színház egyre jobban elvesz­tette a líraiságot, akkor jött Lorca, létrehozta a líra és a dráma nagy szintézisét. Szá­momra azért a teljes élmény, mert a lorcai drámát a köl­tészet szépsége lengi körül, sőt: fokozza a drámai konf­liktus izzását. Erre a Vér­nász a legteljesebb példa. Színházi könyveket lapo­zunk. Az egyikben egy Lorca- beszéd. Elhangzott a Yerma madridi előadása után, ta­lán 1934-ben. Idézzünk egy részletet. íme: „Az a nép, amely nem támogatja és nem feljeszti színházát, ha még nem halott is, haldok­lik. És ugyanígy, annak a színháznak, amely — akár kacagtatva, akár megríkatva — nem veszi át népe szívé­nek társadalmi, történelmi lüktetését, amely nem fejezi ki népe drámáját, tájainak és szellemének valódi szí­neit — nincs joga színház­nak nevezni magát.” Ehhez a rendező, a színé­szek csak egy tökéletest kö­zelítő Vérnász-előadással te­hetik hozzá véleményüket, érzéseiket, gondolataikat. A kérdés, ami itt következik: mit ad számunkra ma ez a dráma? — Az újra és újra felmé­rés lehetőségét: honnan jö­vünk, és merre tartunk? A tragikus múlt intő példáját, és azt, hogy a szerelmet is csak szenvedéllyel, teljes emberi valóságában lehet, szabad megélni. És a költé­szetet, amit oly bőkezűen nyújt nekünk', a költészetet, mely nagyon kiszorult szín­padjainkról. Hiszem, hogy aki végignézi a Vérnászt, vágyat érez majd arra, hogy a költészettel sűrűbben ta­lálkozzon. Végül: Lorca el­fojtott. robbanó szenvedé­lyekkel terhes világot hoz elénk, sajátosan spanyol vi­lágot, mely azonban az ál­talános emberire rímel, azt erősíti. Újból a próbáról beszélge­tünk. A színészekről, mun­katársairól. — Hiszem, hogy minden szerep jó gazdára talált. Hi­szem azt is, hogy a lorcai tűz a szereplő művészekben is olyan lobbot vet, mint bennem. Hiszem, hogy érde­mesek' lesznek majd a tapsra Szentirmay Éva, Vermes Emmy, a vendég Safranek Károly a Szegedi Nemzeti Színházból, Hodu József és a többiek. Külön érdekesség, és az előadás nagy nyeresé­ge a díszlettervező Győrffy Éva, az Aradi Állami Szín­ház művészének közremű­ködése. Stilizált térszínpadot alakítottunk ki, íme, a fo­tográfiák! Ez azonban maradjon a bemutató meglepetése, mint ahogy az lesz a zene is, melynek egy részét Madrid­ból hozatták, más részét a Magyar Rádió bocsátotta a színház rendelkezésére. A koreográfus pedig Vásárhe­lyi László, a budapesti Er­kel Ferenc művészegyüttes vezetője. Emmy, Hodu József és Udva- Fotó: Gál Edit Végül újra a rendezőé a szó. — Népballadák hangja szárnyal magasra Lorca drá­máiban. És a teljes, a „feszí­tett szenvedély” — ahogyan Lorca nevezi a „duende” —, mely nem angyal, nem mú­zsa, nem ihlet: több annál. A „duende” belül születik meg, a belső szenvedély tü­ze, melyben csak elpusztulni, elégni lehet, fizikai vagy lel­ki halállal. A „duende” harc és nem gondolkodás. Ha ezt megérzik nézőink a Vérnász bemutatóján, akkor Federico García Lorca ott lesz a bé­késcsabai színház színpadán. Mi valamennyien ezt akar­juk'. Az asztalon a rendezői példány. A próba holnap folytatódik. Sass Ervin „Tamás bátyaJ a Népszínház műsorán A szervezési időszakban még cím nélkül kötött szer­ződést megyénk több műve­lődési intézménye gyermek­darabra a Népszínházzal. A társulat a világhírű ifjúsági regény a „Tamás bátya kunyhója” színpadi változa­tának bemutatása mellett döntött, mivel az adott technikai, személyi feltételek erre adtak lehetőséget. Beccher-Stowe 1852-ben írt világhírű regénye ma is a tíz év körüli gyermekek egyik legkedveltebb olvas­mánya. A regényt Alexandra Brustein alkalmazta szín­padra. A Népszínház előadá­sát Karinthy Márton ren­dezte. A gyulai gyermekkö­zönség áprilisban kétszer láthatja az ifjúsági darabot. Ugyancsak általános isko­lásoknak készült a „Felicián és a kalózok” című vidám mesejáték, melyet Bajor Andor könyve nyomán szín­padra alkalmazott és rende­zett Malgot István. Az elő­adást Nagyszénáson játssza a társulat. A jövő hónapban változa­tos programot hoz a Nép­színház a felnőtteknek is. Négy alkalommal adják elő Jaroslav Hasek, „Svejk” cí­mű világhírű regényéből ké­szült „szabálytalan komédi­át”, melyet Pándy Lajos al­kalmazott magyar színpad­ra, és Csongrádi Mária ren­dezett. Orosházán, Csorvá- son, és kétszer Gyulán lát­hatja a Svejket a közönség. A mulatságos kis katonánál nem kevésbé népszerű figu­ra nálunk Rejtő Jenő külö­nös kapitánya, Piszkos Fred. A regény alapján készült színpadi játékot Malgot Ist­ván rendezte. Ezt a darabot láthatja majd a mezőberé- nyi és a gádorosi közönség. Közművelődési tervek Dévaványán Dévaványa oktatási és köz- művelődési intézményeinek helyzete az elmúlt öt évben sokat javult. Hat napközi otthonos óvoda — amelyből kettőt az elmúlt tervidőszak­ban alakítottak ki — 12 gyermekcsoport ellátássáról gondoskodik'. A két általános iskola 42 tanulócsoportját 65 pedagógus tanítja. Sajnos, még mindig magas á képesí­tés nélküliek száma. A szak­képzett pedagógusok felada­ta nemcsak a gyermekek oktatása, hanem a felnőttek képzése is. E téren jelentős eredményeket értek el: mintegy 100 dolgozó végezte el öt év alatt az általános iskolát. A következő terv­időszakra ismét fontos fel­adatként határozták meg a dolgozók tanulásának, mű­velődésének segítését. Eb­ben a tevékenységben kulcs­szerepet játszanak az üze­mek. amelyek azon túl, hogy anyagilag támogatják a fel­nőttoktatást, felmérést, agi- tációt is folytatnak. Az üze­mek és a tsz-ek gondoskod­nak a rendszeres szakmun­kásképző tanfolyamok, a szakmai továbbképzések megszervezéséről, és segítik a politikai képzést is. A kulturális intézmények és az üzemek között jó a kapcsolat. A pártpropagan­disták és a TIT-előadók , klubjának létrejöttével az ismeretterjesztő társulat még inkább bekapcsolódhat a munkásművelődésbe. Bár évről évre többen veszik igénybe a könyvtár szolgál­tatásait, még mindig ala­csony a fizikai dolgozók ará­nya. A nagyközség nemrég elkészült ötéves közművelő­dési terve felsorolja ezeket a gondokat, s célul tűzi ki a személyi és a tárgyi feltéte­lek javítását. A tervben szerepel egy könyvesbolt létrehozása, amely már régi igénye, kí­vánsága a lakosságnak. Vi­szonylag alacsony a könyv­tár olvasólétszáma, ennek oka elsősorban a főállású könyvtáros hiánya. A műve­lődési ház felszerelése, bú­torzata felújításra, cserére szorul. De otthonosabbá kell tenni a nyugdíjasok klubját is, valamint újjászervezni az ifjúsági klubot. A terv célja az, hogy a személyi és tárgyi feltételek javításával, az intézmények közötti még jobb együttmű­ködés megteremtésével ele­get tegyen a közművelődési törvényben foglaltaknak, vagyis segítse „az általáno­san és szakmailag művelt, folyamatosan művelődő, szocialista világnézetű, kö­zösségi gondolkodású embe­rek” formálását. Hangverseny Szarvason és a megyeszékhelyen Az Országos Filharmónia Bé­kés megyei Kirendeltsége két bérleti hangversenyt rendez e hónapban megyénkben. Március 18-án, szerdán Szarva­son a művelődési központban es­te 7 órakor kezdődik a Rene­szánsz rézfúvósegyüttes hang­Országos szakmunkástanuló-verseny Békéscsabán „A munka azért készül s tudja, ki nekilát Hogy épp általa szépül Tisztább lesz a világ” Ezeket a szép, és igaz so­rokat olvashatták március 11-én, a békéscsabai 611-es Ipari Szakmunkásképző In- téz.et nagytermében mind­azok, akik eljöttek a Szak­ma Kiváló Tanulója országos versenyre. Ez az iskola már nem először rendezett ha­sonlót; most másodízben bíz­ták meg az országos szak­munkástanuló-verseny lebo­nyolításával. A kötő-hurkolóipari kon- fekciós szakma történeté­ben azonban még nem volt ilyen esemény. Hogy az első versenyt épp Békéscsabán rendezték meg, nem vélet­len, hiszen olyan nagy múl­tú textilipari üzemekkel di­csekedhet ez a város, mint a BÉKÖT vagy a PATEX. A szakma képzése 1950-ben kezdődött a BÉKÖT-ben. A kötő-hurkolóipari szakmát nyolc éve tanítják a 611-es- ben, s az oktatómunkát még magasabb szinten végezhetik augusztustól, ekkorra terve­zik ugyanis egy új, jól fel­szerelt tanműhely átadását. — Mindez azt az igényt tükrözi, hogy a fiatalokat megfelelő szinten kell oktat­ni. Ez a háromnapos erőpró­ba nemcsak a szakmai isme­reteket bővíti, hanem segít a szocialista embertípus ki­alakításában is — mondotta megnyitó beszédében Vámos László, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője. Az ünnepség után félrevo­nult a zsűri a 17 versenyző­vel, akik hamarosan meg­kapták az írásbeli kérdése­ket. Hogy milyen megoldá­sok születtek, még a kísérő tanárok sem sejthették. A szerdai izgalmak után csütörtökön ismét nagy erő­próba várta a lányokat. A gyakorlati verseny — amely a BÉKÖT egyik varrodájá­ban zajlott le —, talán még az elméletinél is nehezebb I volt. A leendő szakmunká­sok azonban gyakorlott var­rónők módjára állták ki a próbát. Ezt azonban csak az utolsó napon tudhatták meg, amikor végre felbonthatták* a kezükben szorongatott cé­dulácskákat. A verseny ugyanis szigorúan titkos volt, s csak az utolsó pilla­natban derült ki, hogy me­lyik szám milyen nevet rej­tett. Perger Lászlóné, a zsűri elnöke először általánosság­ban értékelte a versenyt. El­mondotta, hogy rendkívül jól szervezett, „spcrN fsí ű” vetélkedésben vehettek teszt mindannyian. Ezután sorra értékelte egyénenként az el­ért teljesítményeket. Ahogy fogytak a számok, nőtt az izgalom. Már csak három kislány maradt: a legjob­bak. Az első helyezést, az aranyplakettet, s a vele já­ró jutalmat Bönde Ilona, az ezüstérmet Tóth Ildikó kap­ta. Mindketten a békéscsa­bai 611-es szakmunkásképző tanulói. (Oktatóik: Szűcs Sándorné és Baukó János- né.) A harmadik helyezett egy mátészalkai kislány, Talpas Ilona lett. A helye­zetteknek a díjakat, a részt­vevőknek az emléklapot László István, a vendéglátó iskola igazgatója adta át meleg szavak kíséretében. A három legjobb számára még ekkor sem ért véget az izgalom, 'hisz lehetőségük nyílt helyben a szakmun­kásvizsga letételére. Remél­jük, eredményesen szerepel­tek, s bizonyára valamennyi­en megállják majd helyüket a termelőmunkában is. G. K. J Készülődés a gyakorlati versenyre Fotó: Gál Edit versenye. Petz Pál, Palotai Ist­ván, Farkas István, Füzes Pé­ter és Szabó László műsorában közreműködik a Tomkins ének- együttes. Művészeti vezető Dob­ra János. Műsoron többek között Pur­cell Trumpet • Voluntary, Farna- by Képzeletek, játékok álmok, Susato Reneszánsz táncok, For­syth Aforizmák, Howarth Sváj­ci dalok, Tomkins Három mad­rigál, A. Civil Tarantangó című műve szerepel. Bizonyára nagy érdeklődéssel várja Békéscsaba zenekedvelő közönsége a március 23-i hang­versenyt, amelyet az evangéli­kus kistemplomban tartanak meg. Az este 8 órakor kezdődő 5. bérleti hangversenyen fellép a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, a Magyar Állami Ope­raház énekkara, valamint a Hor­váth Mihály téri általános is­kola énekkara. Vezényel Kórod! András. A műsorban Bach: Má­té passiója hangzik el. Gyarapodott a csornai múzeum A XVIII. század végi, XIX. század eleji házi szövött lakás- és viseleti textíliák­kal gyarapodott a csornai múzeum néprajzi gyűjtemé­nye; az értékes anyagot Szanyban gyűjtötték. Szany gazdag rábaközi mezőváros volt a múlt szá­zadban, ahol a soproni ipar­kamarai feljegyzések tanúsá­ga szerint már 33 takács­mester dolgozott, ök szőtték a módos gazdák igényes vá­szonneműit, az egérfogas, piros-fehér szőttescsíkkal dí­szített zsomporruhákat, a fo­nott azsúrozású törölköző­ket és a csipkebetétes asz­talterítőket, amelyekből né­hány kivételes példány a múzeum birtokába került. Az öltözékek díszítése is a szanyi takácsmesterek gaz­dag fantáziájáról tanúskodik. A monogramos vászoninge­ket a gombolás mentén az úgynevezett rábaközi szál- húzásos technikával varrták ki, az inghez tartozó ráncos bőgatyát azsúrozták. Ezt a viseletét a nyári ünnepna­pokon hordták a rábaközi legények. A lányok és á fia­talasszonyok viselték a két­szer kék föstőbéli aprón ra­kott szoknyát, amelynek az az érdekessége, hogy a kel­me kék alapját világosabb árnyalatú kékkel mintázták. A pettyes virágok, vékony vonalkák a korai kékfestő­dúcok mintakincsét mutat­ják azokon a szoknyákon, amelyekhez nemrégiben ju­tott hozzá a közgyűjtemény. Az új szerzeményeket rövi­desen bemutatják a múze­umban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom