Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
Világ proletárjai, egvesUlietek! BÉKÉS MEGYEI 1981. MÁRCIUS 15., VASÁRNAP Ára: 1,80 forint XXXVI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM Megkezdődött a Hazafias Népfront VII. kongresszusa Kádár János felszólalása Tegnap reggel az építők fellobogózott, ünnepi köntöst öltött budapesti székhazában megkezdte munkáját a Hazafias Népfront VII. kongresszusa. A kongresszusi teremben a Magyar Népköztársaság címerével ékített vörös és nemzetiszínű mezőben Kölcsey sorai, „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”. Körben a karzaton a mozgalom legfőbb céljait tükröző feliratok: „Nemzeti összefogással a szocializmusért, a békéért!”, „A nemzeti egység fejlődésünk legfőbb forrása!” és „Szocialista demokrácia: közös gondolkodás, együttes cselekvés!”. A tanácskozás 9 órai megnyitóján — Magyarország társadalmának osztályait, rétegeit képviselve — 11Q0 küldött és meghívott foglalt helyet. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottsága titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, a társadalom, a közélet és a, mozgalom sok képviselője. A Himnusz hangjait követően a mozgalom legfőbb fórumát Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg. Szeretettel és tisztelettel köszöntötte a tanácskozás küldötteit, meghívott vendégeit, a népfrontmozgalomban részt vevő munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, társadalmunk minden rétegét, magyarokat és nemzetiségieket, a művészetek és a tudományok művelőit, a közös ügy szolgálatában együttműködő nemzedékek képviselőit és a magasztos emberi céljainkat szolgáló egyházi személyeket. Megemlékezett Kállai Gyula a Hazafias Népfront Országos Tanácsának 1976. óta elhunyt tagjairól, javaslatára néma felállással adóztak emléküknek a kongresszus részvevői. Az elnök indítványára a részvevők elfogadták a kongresz- szus napirendjét: O A Hazafias Népfront Országos Tanácsának beszámolója; javaslat a működési irányelvek megerősítésére. Előadó Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. G O Az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság beszámolója. Előadó: László Andor, a bizottság elnöke. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság megválasztása. A küldöttek megválasztották a kongresszus titkárságát, szerkesztő bizottságát és jelölő bizottságát, s döntöttek arról, hogy delegációval vesznek részt március 15-én az 1848—49-es forradalom és szabadságharc dicső napjairól megemlékező Múzeum kerti központi ünnepségen. A megnyitót követően Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára terjesztette elő a HNF OT beszámolóját. Sarlós István előadói beszéde Mintegy négy és fél esztendő telt el a Hazafias Népfront VI. kongresszusa óta. Eseményekkel és nehézségekkel teli, de — ami a legfontosabb — jelentős, sikerekben gazdag időszak áll mögöttünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa átfogó elemzést adott ezekről az évekről. Ezekben az esztendőkben is érvényesült a párt több mint két évtizede töretlen, az egész nép érdekeit kifejező és szolgáló politikája. E politika legkézenfekvőbb eredménye az, hogy hazánkban a munkáshatalom szilárd, belpolitikai életünk kiegyensúlyozott. A nehezebbé vált hazai és nemzetközi feltételek ellenére is számottevő sikereket értünk el, eredményesen munkálkodtunk a fejlett szocialista társadalom építésén, A Központi Bizottság beszámolója őszintén elemezte gazdasági életünk nehézségeit, s meghatározta Tanácskozik a kongresszus az ezzel kapcsolatos teendőinkét is. Az ötéves időszak összegezett értékelése pozitív és azt jelzi: erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak. A XII. kongresszus helyzetünket és lehetőségeinket figyelembe véve jelölte ki a szocializmus építésének feladatait, s ezzel programot adott nemzetünknek. Országos tanácsunk, bizottságaink és mindazok, akik részesei a munkánknak, elfogadták a kongresszusi beszámoló, a határozatok megállapításait, s vállalták: részt vesznek a következő évek jövőt formáló munkájában is. Kongresszusunkon — küldöttei révén — jelen van az egész nép. Munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak, kisiparosok, kiskereskedők, egyházi emberek, magyarok és nemzetiségiek vesznek részt tanácskozásunkon, hogy hitet tegyenek népünk szocialista jelene, jövője mellett. Állampolgáraink ismerik és jelentősnek tartják eredményeinket, de ismerik életünk nehézségeit, valamint annak okait is. Mindebből azt a következtetést vonták le: az eddiginél jobban és felelősségteljesebben kell dolgoznunk, ha akár csak egyet is előre akarunk lépni. Százezrek megnyilatkozásai, mil* (Telcfotó) liók jó munkája tanúsítja: népünk egyetért szocialista ■ céljainkkal. A szocialista világ által \ hirdetett és képviselt politi- : ka, a békés egymás mellett 1 élést a népek és a kormányok közötti párbeszédet, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldását és az emberiség jelentős részét sújtó elmaradottság közös erőfeszítéssel történő felszámolását igényli és eredményezheti. Az enyhülés a fejlődésnek egy olyan korszaka, amely a szocialista országok kezdeményezésére jött létre. Ezek a törekvések nemcsak a szocialista közösség, hanem valamennyi nép érdekeit is szolgálják. Ez a magyarázata annak, hogy a más társadalmi rendszerű országok józanul gondolkozó’ vezetői is elfogadták és helyeselték ilyen irányú kezdeményezéseinket. Kongresszusunkon arról adunk számot, hogy a népinemzeti egység erősödőben van, s ma már minden településünkön érezteti a jobb munkára és a teljesebb emberi életre serkentő hatását. A szocialista nemzeti egység a szövetségi politika jegyében valósul meg. Ez történelmi szövetség, amely mindaddig fennmarad, míg megszűnnek előbb az osztályok és a rétegek közötti különbségek, majd végül maguk az osztályok. Meggyőződéssel valljuk, hogy a szocializmus az emberek mind teljesebb szabadságát, egyéni fejlődésük széles távlatait, a népek közötti egyenlőséget, a- háború kiküszöbölésének lehetőségét teremti meg. Ez a cél minden hazáját őszintén szerető embernek elfogadható. A helyesen alkalmazott elveink, a jó politikai munka és az emberek együttműködési készsége tette lehetővé, hogy — az állam és az egyházak közötti megállapodás (Folytatás a 3. oldalon) Ismét március van, ismét zászlókat — nemzetiszínű és vörös zászlókat — lobogtat a tavaszi szél, ismét megkezdődnek a forradalmi ifjúsági napok. Ez ezúttal is ezernyolcszáznegyvennyolc márciusának ünnepe, s nem véletlen, hogy most ez a nemzeti egység jegyében ülésező népfrontkongresszus időpontjával is egybeesik. A nemzeti egység édestestvére a forradalmiságnak, a haladásnak, hiszen ahogyan nemzeti költőnk hazafiságát a „szent Világszabadság” eszméje táplálta tűzzel; igazi hazafi ma is csak az lehet, akit a proletár internacionalizmus eszméje lelkesít. Március idusán, a forradalmi ifjúsági napok kezdetén idéznünk kell múltunk oly korszakait is, amelyekben harcunk osztályellenségei mondták a március 15-i „ünnepi beszedet”. És emlékeznünk kell egy még sötétebb korra, amikor a magyar munkást egy nemzeti érdeknek hazudott profitéhség űzte borzalmas háborúba. És tudnunk kell, hogy az 1919-es magyar proletárforradalom előestéjén a kormány 1848. március 15-e emlékét dicsőítette, s hogy Csepel munkássága volt igazán hű nemzeti forradalmunkhoz, amikor március 18-án, a Párizsi Kommun évfordulóján a nemzetgyűlés ellen, az áruló szociáldemokrácia ellen, a proletárdiktatúráért tüntetett. De emlékeznünk kell arra is, hogy negyvennyolcas zászlóinkat 1941-ben a szovjet kormánytól kaptuk visz- sza. A Szovjetuniótól, amely így adta népünk tudtára, hogy békét akar, hogy semmi köze Miklós cár Oroszországához, s hogy figyelmeztesse népünk akkori urait: ne kergessék a magyart ellenük háborúba. És Horthyék ismét a hamis hazafiság álpátoszával, zászlóinkat meg- szentségtelenítve küldtek meghalni a Donhoz kétszázezer magyart. Emlékezzünk: a dicsőséges, de a fasiszta szennyben meghurcolt negyvennyolcas lobogókat újra visszakaptuk 1948. április negyedikén, felszabadulásunk harmadik évfordulóján. A vörös zászló alatt harcolók előbb a szabadságot hozták el, majd — szabadságharcunk centenáriumi évében — dicső történelmünk relikviáit, nemzeti zászlóinkat adták át nekünk. Nemzeti ünnepeinken — március 15-én, március 21- én, április 4-én — a vörös és a nemzetiszínű zászló együtt repked a szélben. Tudatában kell lennünk annak, mit jelképeznek együtt, mert csak így léphetünk szabadságharcos elődeink örökébe, csak így lehetünk forradalmi múltunkra büszke magyarok. A megyei tanács és a megyei KISZ-bizottság rendezésében tegnap délelőtt 10 órakor a forradalmi ifjúsági napok tiszteletére Alkotó Ifjúság címmel kiállítás nyílt Békéscsabán, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskolában. A kiállítást Vámos László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg. A megye szakmunkás- képző iskoláinak tanulói által készített munkákat március 14-től 21-ig tekinthetik meg az érdeklődők Fotó: Veress Erzsi Mohácsy Mátyás centenáriumi emlékiinnepség Gyulán, a Mohácsy Mátyás Kertészeti Szakközépiskola névadójuk születésének 100. évfordulója alkalmából tegnap, szombaton délelőtt rendezett centenáriumi emlékünnepséget. Ez kapcsolódott március 15-höz is, hiszen mint megnyitójában Kis-Pál Sándor, az iskola igazgatója elmondta, a nagy kertésztudós álmai csak szabad hazában válhattak valóra. Mohácsy Mátyás életútjá- ról, munkásságáról dr. Pro- bocskai Endre, a Kertészeti Egyetem professzora tartott előadást. Megemlékezett Békéscsaba nagy szülöttének érdemeiről, életének fontosabb állomásairól, könyveiről, a magyar kertészeti szakoktatás fejlesztésében kifejtett munkásságáról. Az iskolának Marsi Gyulá- né, Gyula város Tanácsa művelődésügyi osztályának vezetője adta át Mohácsy Mátyás portréját, amelyet Koszta Rozália festett. Ezután az ünnepség résztvevői leleplezték Mohácsy Mátyás emléktábláját, majd az iskola tanulóinak emlékműsora következett. Befejezésül az iskola udvarán elültették a Prunus Cerasus Mohácsyana emlékfát. A díszünnepség résztvevői leleplezték a Mohácsy-portrét és az emléktáblát Fotó: Veress Erzsi
