Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-13 / 61. szám

1981. március 13., péntek 0 EUSSZEZsl Kiállítás hazánk madarairól Lucerna, gyep Az országos átlag fölött ü főfúrómester A civilizáció fejlődése sok veszélyt is rejt magában. A környezet átalakítása nem sejtett ártalmak forrása le­het, amely nem csupán az embert körülölelő természeti környezetében jelentős, ha­nem az ember természetes életterének biztosításában is. A civilizáció áldása és kára ellentétet szokták emlegetni, s még mindig, amikor tuda­* tában vagyunk ennek fon­tosságával, amikor szakem­berek sora tevékenykedik, a megoldatlan kérdések sorá­val találkozunk. Persze az is igaz, hogy a környezetvé­delem valójában valahol a szűkebb környezetünkben jelentkezik, s amíg az olyan igényként nem jelentkezik, mint mindennapi szükséglet, addig a gondok is sokasod­hatnak. Ma már törvény vé­di a fákat, a vadakat, a rit­kább növényeket, a madara­kat, és az ősiségükben meg­maradt tájegységeket. De ez sem elég, másként fogalmaz­va, csak a törvénnyel és jogszabállyal nem lehet megoldani az egyébként ha­tásukban csak távlatokban jelentkező (s ez már nem is csak hosszú távon igaz) kér­déseket. Orosházán vasárnap nyi­tották meg azt a kiállítást, amelynek megtekintése nyo­mán e gondolatsorok meg­születtek az emberben. A „HAZÁNK MADARAI” cí­mű időszaki kiállítás nem Méhkeréken a Balcescu Tsz felvásárlási vezetője Kó- ra László., ö köt szerződést uborka-, paprikatermesztés­re, feladata a takarmányér­tékesítés, a naposliba kihe­lyezése és a liba felvásárlása is. Tájékoztatása szerint a termelők mintegy kétharma­da a tsz-szel, egyharmada pedig az ÁFÉSZ-szel kötött szerződést. Ennek alapján primőráruból az idén a tsz 60 vagon uborkára, félmillió darab hegyes és 400 ezer da­rab tölteni való paprikára számít. A fólia alatti uborka- és paprikatermesztésnek másfél évtizedes múltja van Méh­keréken. Elsőként kezdték el: Kóra László, Rúzsa Tiva­dar, Rúzsa Péter, Martin László, Márk László és Koz­ma Tivadar. Nekik Ócsai József gyulai kertész taná­csolta, hogy próbálják meg. Nagy munka, kezdetben sok költséggel is jár, de ha jó a termés, tisztességes haszon­ra lehet szert tenni. — Ma alig van egy-két ud­var, ahol ne lenne föliaház. A lakosság főként ebből te­remtett jólétet magának. Ezért valamennyien hálával gondolunk Ócsai Józsefre, aki ma is ellátogat néha hozzánk. — Kiket tartanak számon a legjobb fóliások között? annyira a látványosságával, mint gondolatébresztő el­rendezésével figyelemre mél­tó. Olyan kiállítás ez, ame­lyen tanítani, tudatosítani lehet a természetvédelem fo­galmát nem csupán az isko­lásoknak, hanem mindenki­nek. A laikusnak néha úgy tű­nik, hogy Békés megye ter­mészeti ritkaságokban sze­gény. Megnyitójában Réthy Z sigmond természettudomá­nyos muzeológus figyelmet felkeltően bizonyította az el­lenkezőjét. A kardoskúti Fe­hértó az őszi és tavaszi ma­dárvonulások gyülekezőhe­lye, amelyet az UNESCO is nyilvántart, országos jelen­tőségű a dévaványai tájvé­delmi körzet, amely madár­tani szempontból azért fon­tos, mert Európa legnagyobb túzokállománya itt található. Békés megye tehát a termé­szetvédelem folytán különö­sen jelentős települőhelye, fontos átvonulóhelye a köl­tözőmadaraknak. A kiállí­tásnak nem csupán, vagy leginkább nem ilyen ismere­teket gazdagító szerepe van, hanem a mindenfajta ma­dárvédelemre hívja fel a fi­gyelmet, mint olyan lánc­szemre, amely a földi élet egyensúlyában fontos helyen áll. Minderre emlékeztető e kiállítás, amelyet egy hóna­pig láthatnak az orosháziak. — f. b. — — A paprikatermesztők közül talán Csetye Györgyöt (Damjanich u. 25.), Kozma Tivadart (József Attila u.), Kondoros Jánost (Lenin út 16.), az uborkások közül pe­dig Kozma Jánost (Damja­nich u.), Száva Jánost (Kos­suth u.) és Árgyelán Jánost (Kossuth u.). * * * Már februárban elkezdő­dött a hegyes paprika felvá­sárlása, és március elején mintegy 30 ezret vettünk át — mondja Kóra László. — Ki szabja meg az át­vételi árat? — kérdezem. — A Békéscsabai Tsz-ker. Vállalat. Attól függ, hogy tudja eladni. Eleinte drá­gább, később, amint több lesz, folyamatosan csökken az ára. — Mikor kezdődik az ubor­kaátvétel ? — Április végén. Kozma János, a községi pártvezetőség titkára megál­lapítja : — A tsz támogatja a pri­mőráru-termesztőket. Előző­leg ugyan a gazdaságnak hátránya származott ebből. Munkaerőhiány állt elő (bár ténylegesen felesleg van), mert az embereket nagyon elfoglalta a fóliás termesztés. Ezen úgy segítettünk, hogy a közösben megszüntettük néhány gazdaságtalan nö­vény termesztését, 780 hek­tárt pedig tartós használatra Az elmúlt évben a Füzes- gyarmati Lucematermesztő Rendszerhez 32 új partner- gazdaság társult. Így a hét elején megtartott FLR igaz­gatósági tanácsülésen már 80 gazdaság képviselői ültek össze, hogy megvitassák az 1980-as év eredményeit, és a VI. ötéves terv feladatait, célkitűzéseit. Hét megye — Bács-Kiskun, Fejér, Hajdú- Biihar, Szolnok, Csongrád, Pest és Békés — azon gaz­daságaiban, amelyek tagjai a rendszernek, mind a lucer­na-, mind a gyephozam meg­haladta az országos és a me­gyei átlagokat. Egy hektár­ról lucernából 6,7 tonnát, fűből 3,4 tonnát takarítot­tak be átlagban. A taglétszámbővüléssel nőtt a területe és a juhállo­mánya is az FLR-nek. 1979- ben a juhállomány 46 ezres volt, az 1980-as évet már 74 ezerrel zárták. A lucerna területe 35, a gyepé 50 szá­zalékkal emelkedett. Az igazgatótanács a VI, Üj magyar szabadalom, a polisztirolhab beton haszno­sítására kötött szerződést hat építőipari vállalattal a Li­cencia Találmányokat Érté­kesítő Vállalat. Az újfajta könnyűbeton alkalmazása az épületek energiaveszteségeit csökkenti, kedvező műszaki tulajdonságai révén tetők, födémek, falak és a külön­féle előre gyártott elemek, válaszfalak tökéletes hőszi­getelését oldja meg. A találmány nagy előnye, hogy alkalmazása semmiféle beruházást nem igényel, mi­vel a polisztirolhab beton az építőipari vállalatok hagyo­mányos berendezéseivel is előállítható, illetve szállítha­tó. Ráadásul a friss beton szállításához mixerkocsira sincs szükség, mert az anyag a szállítás közben nem „esik”, nem rázkódik szét. átadtunk a kamuti Béke Tsz-nek. * * * Csóka Tivadar 500 négy­zetméteren folytat fólia alat­ti paprikatermesztést. Most éppen a szomszédok és a ro­konok tucatnyi csoportjának a segítségével a hajtatóház­ból a nagy sátrakba ülteti a palántákat. — Cecei fehér, húsos pap­rika — friutatja az egyik pa­lántát, amelyen néhány vi­rág bontja szirmait. — Csak ezzel a fajtával foglalkozik? — kérdezem. — Igen. De egy kisebb sátorban lesz uborka is, ami­vel vagy tíz évig foglalkoz­tam. Két éve azonban in­kább paprikát termesztek. — Hány forintból lehet ilyen háztáji primőrtermesz­tést kialakítani? — Ma 150—200 ezer kez­dő tőke nélkül hozzá se fog­jon az ember. — Mennyibe kerül a fű­tés? — Egy szezonban 70—80 ezer forint értékű fűtőanyag­ra van .szükség. Én szénnel, illetve koksszal fűtök, amit megdrágít az, hogy távoli helyekről tudjuk csak be­szerezni a szenet, nem pedig a sarkadi ÁFÉSZ-hez tarto­zó méhkeréki TÜZÉP-tele- pen. Nekem például Mező­túrról szállították ide a tü­zelőt, persze tetemes fuvar- költséggel. Aki gázolajjal fűt, annak kedvezőbb a helyzete, ötéves tervben igen magasra állította a mércét. Lucerná­ból 10-11 tonnát, a gyepek­ről 5-6 tonnás termést kí­vánnak egy hektárról beta­karítani a tervidőszak végé­re. Ehhez a technológia kor­szerűsítése és új, speciális magtelepítő gépek beállítása szükséges, ez utóbbiból há­rom ebben az évben már termelésbe áll. A leglénye­gesebb feladat a betakarító- gép-rendszer korszerűsítése. A felmérések szerint, az el­múlt évben 20—25 százalék­kal nagyobb hozamokat ér­tek volna el, ha megfelelő, veszteségmentesen betakarító gépek állnak rendelkezésre. A taggazdaságok munkáját jelentősen megkönnyíti az FLR szénatartósító vegysze­re, amelyet 80 százalékkal olcsóbban kapnak a rend­szertől. A juhtenyésztésben a sűrített elletés a jövő prog­ramja: a VI. ötéves terv vé­gére 170 százalékos szaporu­latot "kívánnak elérni az FLR partnergazdaságai. Az új terméket már kipró­bálták: a Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat a nemrég felépült Zalai úti óvoda mintegy 2000 négyzetméter­nyi tetőszerkezetének hőszi­getelését polisztirolhabbal végezte el. A szakértők arra. számítanak, hogy hamaro­san több építőipari vállalat érdeklődik az új anyag iránt, s a polisztirolhab a magán­építkezőkhöz is eljut. A Li­cencia Vállalat nemrégiben kísérleti szerződést kötött egy kuvaiti házgyárral, amelynek értelmében olyan szendvicspaneleket készíte­nek, amelyben polisztirolha­bot használnak hőszigetelő rétegként. Ha a házgyári kí­sérletek jó eredménnyel zá­rulnak, és megoldódik a po­lisztirolhab csoportzsalus ön­tése, akkor Kuvait is vevő lesz az új anyagra. mert az ÁFOR ideszállítja az olajat. — Naponta hány órát tölt a háztájiban? — Nálunk azt mondják, hogy a felügyelet főleg az asszony dolga. Részben igaz is, mert nekem évente 200 munkanapot kell ledolgoz­nom a tsz-ben, amire tavaly még 10 napot rá is tettem. Ezeken a munkanapokon reggel 6-tól este 6-ig vagyok a tsz-ben, majd itthon foly­tatom a munkát. A pihenés­re, alvásra nem sok időm marad. — Mire kell ügyelni külö­nösen a fóliasátrakban? — A hőmérsékletre. Ha a levegő 10—11 fokra lehűlne, abból nagy baj származna. Éjjel-nappal dolgozni kell tehát, hogy eredmény legyen. * * * Megéri ? Bizonyára. Csóka Tivadar véleménye szerint egy szezonban átlag 50—60 ezer forint tiszta bevételre lehet számítani, ami lényegé­ben az ő, a felesége és a lá­nya munkadíja. Hogy mikor van több, vagy kevesebb, az elsősorban attól függ, hogy mennyi paprikát tud már április első felében átadni a tsz felvásárlójának. Mert kezdetben 7—8 forint, má­jusban pedig csak 5, majd 3 vagy 2 forint egy paprika ára. Persze, a minőségtől is függően. Egy azonban bizonyos: amióta a község' lakossága uborka- és paprikatermesz­téssel is foglalkozik, több új családi ház épült, sokan vá­sároltak személygépkocsit, tv-t és más háztartási gépet. Sohasem éltek ilyen jól a méhkerékiek. Pásztor Béla Fiatal legény jelentkezett 1945. december 10-én Berek- böszörményben az olajosok­nál. Árva gyerek volt, csak magára számíthatott, így hát nem érdekelte, milyen nehéz a munka, csak pénzt kapjon érte. Csontos Sándor­nak hívták ezt a fiút, és azon a téli napon aligha gondolta, hogy örökre el- jegyzi magát ezzel a nehéz mesterséggel. Mert ez a szakma most sem könnyű, de akkor bi­zony pokolian nehéz volt. A németek által hátrahagyott berendezéseken kezdődött meg a magyar olajtermelés, és a háború nem kímélte az olajkutatás gépeit sem. Fel­újítás, karbantartás a hábo­rús években alig-alig volt, a hadigépezetnek olaj kellett, így tehát mindent kihoztak a berendezésekből, amit csak lehetett. De nemcsak a felszerelés­sel volt bajj szakemberek­nek is híjával volt a frissen felszabadult ország. A régi Magyar—Német Ásványolaj­társaság és az amerikai ér­dekeltségű MAORT - itthon maradt szakemberei irányí­tották kezdetben a munkát. Sokféle ember volt közöttük, sokan mindent megtettek a sikerért, de jó néhányon ott gáncsolták a születőben levő magyar olajipart, ahol lehe­tett. — Szóval ’45 decemberé­ben felvettek az olajosokhoz. Hideg, metsző szél fújt, több mint egy óráig tartott, mire kigyalogoltam a fúrás­hoz. Abban az időben még nem úgy volt, mint manap­ság, hogy az a legnagyobb gond, ha elromlik a busz fűtése. Munkásszállítás egy­általán nem volt, mindenki úgy ment ki a kúthoz, ahogy tudott. Mentünk gyalog, bi­ciklivel, lovasfogattal, kinek, hogyan sikerült. De nemcsak szállítás nem volt, hanem szabadnap sem. Folyamatosan 12 óráztunk, karácsony, húsvét, vasárnap vagy más ünnep egyre ment abban az időben. Én fiatal­ember voltam, akkor jártam a lányok után, ha el akar­tam menni egy bálba, akkor műszakot kellett cserélnem, vagy kifizettem a pénzt a helyettesítésért. Úgyhogy nősülni sem volt könnyű abban az időben — emlék­szik a múltra Csontos Sán­dor. Azért persze sikerült a nősülés, és a házasságból négy szép gyerek született. Talán a kezdeti nehézségek, talán más az oka: de* egy biztos, négyük közül egy sem lett olajos. — Nemcsak a munka mi­att volt nehéz az az időszak. Amit most 30—31-én csinál­nak, arra huszonegyen vol­tunk, de ezt még csak kibír­tuk volna. Hanem az igazi gondot az infláció jelentette. Nem volt a pénznek semmi értéke, még szerencse, hogy Körösszegapátinál egy jó ku­tat találtunk. Ebből a kút- ból éltünk aztán, az olaj egy részét elcseréltük élel­miszerre, ruhára, mikor mi­re kellett. Ez a helyzet csak a jó forint megjelenésével változott, attól fogva mi is pénzben kaptuk a fizetést. A jó kötésű, erős fiziku­mú fiatalembert sem a ne­héz munka, sem a hideg, a szél, vagy éppen a forró napsütés sem tudta elriasz­tani. Megszerette a vándor­életet, a szabadban folyta­tott munkát. Végigjárta a ranglétra minden fokát, nincs olyan munka egy kútfúrásnál, amit ne csinált volna. így került egyre fel­jebb, egészen a főfúrómes­terségig. , — Ma már egészen mások a viszonyok, és így van ez jól. Nem is jönne senki ola­josnak, ha állandóan tizen- kétórázni kellene. Egy mai olajbányász ugyanúgy 8 órát dolgozik mint bárki más, persze a körülmények még mindig jóval mostoháb­bak. Nálam már nagyon sok fiatal gyerek dolgozott a ke­zem alatt, sok kitűnő szak­embert sikerült felnevelnem, és az a véleményem: aki egy évet kibír nálunk, az már megmarad. Mert egyébként bármilyen nehéz is, de szép ez a szak­ma. A fizetésre sem lehet panasza senkinek, és lehető­ség van külföldi munkákra is. Én például tavaly jöttem haza Irakból, hét kutat fúr­tunk ott. Szép, és érdekes munka volt, sok tapasztala­tot is adott. Mellettünk dol­goztak franciák, amerikaiak és más nációbeliek, felmér­hettük, hogy mi mit tu­dunk. Ennek alapján mond­hatom, hogy nincs szégyel- nivalónk, világviszonylat­ban is jó a színvonalunk. Igaz, az ő berendezéseik va­lamivel modernebbek, mi mégis elértünk olyan telje­sítményeket, mint ők. Egy­szóval : 35 év alatt a szedett- vedett berendezésektől csak eljutottunk mostanra vala­hová. Az évek eltelnek, a fiatal­ság elszáll, és Csontos Sán­dor 36 évi becsületes munka után ez év január elsejével nyugdíjba vonult. Kétszer volt sztahanovista, többször kiváló dolgozó, megkapta a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, és a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát. De mi lesz ezután? — Hát mi lenne? A mun­ka megy tovább, az élet nem áll meg, mert én nyug­díjba mentem. Amikor el­búcsúztattak, azt mondták, hogy számítanak tapasztala­taimra, tanácsaimra, és én szívesen segítek is, ha tu­dok. Szabad időmben pedig végre foglalkozhatok a ker­temmel, sétálhatok az uno­káimmal. Egyszóval: csupa olyasmit tehetek, amire 36 évig alig-alig jutott idő. A munka persze ennyi év után nem megy ki az agyamból egyik napról a másikra. Gyakran álmodok a fúrásról, néha a kertben is azon ka­pom magam, hogy már me­gint a kútnál jár az eszem. Hiába, ha nyugdíjba is men­tem, azért a szívemben-lel- kemben olajbányász marad­tam. Lónyai László Dr. Hévvizi Sándor múzeumigazgató köszöntője után Réthy Zsigmond megnyitja a kiállítást Fotó: Szűcs László Fóliasátrak Méhkeréken Új szabadalom: polisztirolhab beton

Next

/
Oldalképek
Tartalom