Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
o 1981. február 1., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET Újabb kiadványok a szlovák folklórról Ismét gazdagodott a magyarországi szlovákok életével foglalkozó folklórirodalom. A három megjelent munka Krupa András gyűjtése, írása, illetve válogatása. A csabai tornyon címűben „ízelítőként” adott közre ismeretterjesztésre Békés és Csongrád megyei szlovák adatközlőktől gyűjtött 25 népdalszöveget, melyeket korábban — a múlt században és századunk elején — a szlovák anyanyelvű fiatalok és idősebbek énekeltek tanyán, falun és városban egyaránt. Ezek a dalok a nép ajkán fakadtak, belső világuk örömét, bánatát szedték rímbe, mint egy mezei virágcsokrot. Énekeltek munka közben, mert úgy könnyebben haladt a kapálás, gyom- lálás, varrás, hímzés. Énekeltek, ha egyedül voltak, de ezeket a dalokat énekelték társas összejöveteleiken a fonókában, fosztókában, lakodalomban vagy más családi összejöveteleiken is. Valamikor a nép sokkal többet és sokkal többször dalolt, lelki szükséglete volt a dalolás — ez a spontán kifejezési forma. Dalba öntötte érzelmét, amikor a szíve csordultig volt örömmel, vágyakozással, szerelemmel, reménytelenséggel, bánattal vagy gyásszal. A dalolás erőt és vigaszt nyújtott, végig kísérte az embert egész életén át. A közölt dalok szövege tiszta forrásként tükrözi az érzelmek lángolását, gondolataikat, vágyaikat, melyek néha beteljesültek, azonban legtöbbször csak egy életen át őrzött titkos emlék maradt. Megéneklik a szerelmesek féltékenységét, vagy éppen a szülők ellenállását, mely elválasztja őket egymástól egy életre. A dalok többsége érzelmi telítettséget fejez ki, naiv, tiszta megnyilvánulásai a leány-fiú szerelmi kapcsolatának. A válogatásban közölt dalok szövegei önvallomások, melyek őszintén — mint a folyam árja — feltárják az éneklő érzelmeit, gondolatvilágát. A dal szövegében elmondják mindazt, amiről nem beszélnek, és prózában semmi kincsért sem valla- nának meg. Dalaikban feloldják kötöttségeiket, és feltárják szívük teljes rejtekeit. A népdalok szerzője általában ismeretlen, a szöveg és a dallam szerzése a művészi készség adománya. Létrehozója és fenntartója a közösség tetszése, és az, hogy magáévá fogadja és énekli. A közreadott katonadalok sajátossága az, hogy mondandójuk a harci virtus helyett a távol levő. otthon és a család utáni erős vágyakozást sugallja, a katona fiú kesergését, aki szívesebben dolgozna öreg szülei helyett — levéve azok megfáradt válláról a terhet —, mint idegenben katonaként szolgálni a „császárt”. Egyik dalban a hosszú távoliét után megtért katona énekli: „Mikor hazajöttem a hosszú háborúból, Bizony a szüleim nem ismertek rám, / De felismert a szomszédék lánya / Az ingemről, melyet ő varrt nekem hajdanán. (A szöveg szabatos fordítása.) A népdalok szövegéből jó érzéssel cseng ki, hogy az egymás mellett élő magyarok és szlovákok a népdalban is hatással voltak egymásra, az egyetemes emberi érzések öszsefonódása eredményeként. A közölt népdalokat Lipták Pál rajzai illusztrálják. A magyarországi szlovákok folklórkutatásának eredményei című munka az első olyan hazai kiadvány, amely összegzi, és egyben ismerteti a magyarországi szlovákok napjainkig megjelent folklóranyagát. Az elmélyült kutatással összegyűjtött és közreadott összefoglalás a továbbiakban nagy mértékben segíti elő a tudományos kutatók munkáját, azonkívül betölti az ismeretterjesztés és a közművelődés igényét is azok számára, akik nem foglalkoznak folklórgyűjtéssel, de érdekli őket a magyarországi és elsősorban a Békés—Csongrád megyei szlovákok népélete. A kiadvány elsősorban módszertani segédlet a szlovák népi kultúráról szóló előadók számára, hogy köny- nyebben, és a maga teljességében juthassanak hozzá, és igazodhassanak el a már gazdagnak mondható néprajzi szakirodalomban, azonkívül mindenki számára tanulságos olvasmány, mert képet alkot belőle, hogy ki milyen témát kutatott és dolgozott fel részben vagy teljesen, a XVIII. század végétől napjainkig. A olvasó afelől is tájékozódik, hogy milyen országos jellegű munkák, és milyen lokális kutatási eredmények láttak napvilágot intézmények kollektív gyűjtései nyomán — az~ ilyen a kevesebb —, és milyen kutatási eredményeket értek el szakkutatók és lelkes önkéntes gyűjtők. Az irodalomjegyzékben 91 nevet sorol fel a szerző, akik részesei egy munka egészének, vagy csak részének. A kötetet a szerző „függelékként” Békés és Csongrád megyei szlovákok között a közelmúltban gyűjtött, az ünnepekhez és jeles napokhoz kötött folklóranyaggal, valamint 29 felvétellel egészíti ki. Az immár nagy múltú és Békés megyéről sok kiváló történeti anyagot újra közreadó Bibliotheca Bekessiensis 20. kötetét Krupa András válogatta, és állította össze, címe: Szlovákok Békéscsabán, Slováci v Békéssnej Cabe. A kétnyelvű kiadvány tulajdonképpen három — a hazai kutatók és olvasóközönség számára nehezen hozzáférhető — történeti és néprajzi leírást ad közre a Békés megyei szlovákok életéből. Közülük elsőnek Ágoston János munkája: Csabának leírása a Tudományos Gyűjtemény, 1826. évi kötetében látott napvilágot. A második írás J. Pr. Bella: Slováci v Békésskej stolid címen a Slovenské pohlady, 1902. évi számában található. A harmadik közlés egy ismeretlen szerző tollából való, címe: Ludové zvyky a povery v. B. Cabe, ugyancsak a fenti szlovák nyelvű folyóirat ugyanazon számában olvasható. Noha a Békéscsabáról írott monográfiák már feltárták a város történetét túlnyomórészben, kisebb mértékben néprajzát, a közreadott írások még mindig tartogatnak értékes meglepetéseket úgy a kutatók, mint a város történetét szívesen olvasók számára. Ágoston János munkájából megtudjuk például, hogy Békéscsabán a XIX. század első évtizedeiben, a mezőgazdasági munkában, már a ló a munkatársa nagyobb számban az embernek, amikor országosan a jármos jószág alkalmazása a jelentősebb, s egyben a paraszti gazdaság fokmérője. A csabai uradalomnak az 1820-as évek évi jövedelme a különböző ku- riális és allodiális bevételekből 112 064 forint, amely összegen 4—5 főnemesi család osztozik. Továbbá azt is Ágoston János írja meg, hogy mekkora az a terület, melynek hozamából a csabai jobbágyok azt a hatalmas összeget előteremtették. Írja, hogy a város belterülete, intravillanuma 824 hold és 477 négyszögöl, külterülete, extravillanuma 85 149 hold és 421 négyszögöl, kisholdak- ban mérve. Ebből a nagy területből csak 5075 hold terméketlen, a többi terület valamilyen mezőgazdasági célra hasznot hajtó. Ezen haszonterület ismeretében célszerű Ágoston János sorait idézni; „Ha már nemzetek példája szerint a’ pallérozott mezei gazdálkodás itten divatba hozatnék, a’ ehez tsak valamennyire megfeszített szorgalom is járulna, tagadhatatlan, hogy nem tsak virágzóbb lenne mezei gazdálkodása Csabának, olly nagy kiterjedésű földjén; hanem könnyen két annyi hasznot is vehetne mint most.” A csabai szlovák nők „tzifrálkodó, piperészkedő” külleme, s a házak tisztasága sem kerülte el figyelmét. Ágoston János munkája rövid ismertetése, hű tükre a XIX. század eleji Csabának. J. Pr. Bella: Slováci v Bé- késskej stolid, 1718—1900 című írása rövid, az elején korábbi szerzőktől átvett adatokat érint. A szerző természetesen még a- polgári történeti felfogás szellemében ír, így a szlovákok XVIII. századi betelepülését csak vallási okokban látja, nem pedig a gazdasági és demográfiai feszültségekben. Írásának nagyobbik fele a békéscsabai szlovák családi nevek kialakulásával foglalkozik, magyarázza miből képződtek. Sok példát sorol fel keresztnevekből ; Cirillből: Cirul, Kurillo; Jánosból: Jancsó, Jancsok, Jantyik, Janovic; Laurenciusból: Laurinyecz, Lavrincsok. Szülőhelyük alapján: Aradszky, Koka- vec, Radocsányi, Turcsan. Foglalkozás és hivatal alapján: Brdár, Gajdos, Krcsma- rik. Vojak. Lelki vagy testi tulajdonság révén: Mudrony, Veszel ka, Cservenák. A természet világa után: Havran, Koreny. Társadalmi állapotot jelölő név például: Zeman, Soltisz. Nemzetek, országok szerint: Kozák, Pol- jak. Szaszák. — Munkájában megemlékezik még Mezőbe- rény, Szarvas, Endrőd, Bé- késszentandrás, Tótkomlós és Kondoros újabb kori betelepüléséről. A kézbe vett Bibliotheca Bekesiensis 20. kötetét egy ismeretlen szerző írása zárja, egészíti ki, mely Békéscsaba szlovák népe szokásaiból és hiedelmeiből nyújt ízelítőt. A két folklórtémát a szerző előtt és után avatottabb kutatók feldolgozták elmélyültebben, közülük elsősorban Krupa Andrásnak az elmúlt években megjelent két munkáját említjük meg, a „Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál”, valamint egy másik kötetben „Hiedelem — varázslatok — boszorkányok” címen. Az ismeretlen író szövegéből a békéscsabai lakodalmi szokások közlése érdemel nagyobb figyelmet. Írásából azt is megtudjuk többek között, hogy a hiszékeny és babonás nép mennyire bízott a hólyagfa magjának a rosszat elhárító erejében. Krupa András eddigi munkássága, és a most ismertetett újabb három írás jó eligazítást nyújtanak a magyarországi szlovákok népéletéről, folklórjáról, biztos következtetései pedig jól tájékoztatnak a néprajztudomány területén meglevő magyar és szlovák interetni- kus kapcsolatokról. Bízunk abban, hogy a három új kiadvány hasznos és értékes olvasmánya lesz a magyarországi szlovákok élete és néprajza iránt érdeklődőknek. Tábori György Molnár Antal: Akt Molnár Antal: Hordár Keresztury Dezső: Karácsony, újesztendő Karácsony, újesztendő: lezáró, újrakezdő. Hogy el ne mllanjon a milliárd dolog, mi testünk, szellemünk tanítja, nyitja, emeli, kínokkal boldogítja amíg Föld-otthonunk törvény szerint forog: lett szerelem, költészet, annyi érték, mihez szív, ész, érdek, szokás a mérték, amivel élünk s visszaélnek nagyokosok; — mert mindig új csapat születik, aki majd bitón, falhoz állítva, máglyán vész el, magát áldozatul ajánlván: kínvallatásban és keresztúton kitart, hogy felcsillanjon az igazság, bár mindújra födelembe tapossák, s hogy legyen példa: jókért ne kerülni a bajt; — és mindig újra lesz kézmosó hatalom, hogy felelőtlenül megszabja, ki hasznos, derék, bitang haramja, ki élhessen árnyékban, ki járhasson napon. De talpig ftgyelemben, bárhol, ha a világ eltaszít is magától, a jók kezét már én el nem bocsáthatom. örökegy körben járunk: ez emberi világunk. Madár János: Felelős vagyok Kit anya hozott a világra, sorsát vállamon viszem. Számon kérhetnek tőlem életet, a halál fejfába vésett nevét. Felelős vagyok minden emberért. Katona Judit: Conce Két levél tapsol csak a fán, két inas, elszáradt tenyér, Nem leng a lombok függönye, vakító csönd jön és fehér. Két levél zörög, tapsikol, ez már az álom üteme. Még hantolatlan kinn a föld törékeny bogárteteme. Sókar fénylik az ág ölén, ágbölcsők lengnek üresen. Erőtlen araszol a fény s hogy rezdülök, rezzen velem. ( Y \
