Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
----------------------------------------------------IgUillMW S eprííkötés és terápia 1981. február 8., vasárnap II lakók és a szövetkezet A küldöttgyűlés határozatképtelen Zsebemben a meghívóval kíváncsian siettem a Békéscsabai 1. számú Lakásszövetkezet küldöttgyűlésére, amelyet a Csaba Szálló télikertjében tartottak. Arra számítottak ugyanis, hogy a 112 közös képviselő megtölti a termet. Nem így történt, hiszen mindössze 42-en foglaltak helyet az asztaloknál. A mellettem ülőtől megpróbáltam megtudni: mi lehet az oka az érdektelenségnek? Valami olyasmit mondott, hogy unják az emberek az örökös szélmalomharcot. Fizetik a felemelt üzemeltetési hozzájárulást, de csak azért, hogy az irodisták létszámát növeljék a gondnokságon. A lakóbizottsági tag vagy elnök munkája csupán formális, a lakógyűlésen általában nem adnak szakszerű felvilágosítást. Egyetlen példa: szeptember óta nem kapnak választ a közérdekű bejelentésükre. Kezdetben nehezen formálták a seprűt A panaszáradatot a szövetkezet társadalmi elnöke szakította meg. Röviden, lényegre törően beszélt. Az adatok, amiket felsorolt, gondolkodásra késztetnek. Ebben az évben 4300 lakást és 450 garázst kezelnek, tartanak fenn, és közben figyelnek az építkezésekre is. Mindent egybevetve: maholnap 5 ezer tag bírálja a tevékenységüket. De miért csak kritizálnak? — morfondíroztam. Ötezren bírálnak Amikor 1981-ben olyan takarékos gazdálkodást dolgoztak ki, amely lehetővé teszi, hogy a költségek ne emelkedjenek. Csökkennek a lifttel kapcsolatos kiadások, jobb megoldásokat keresnek és alkalmaznak a központi fűtéseknél. A másfél milliós felújítási tervet teljesítették, lényegében minőségi kifogás nélkül. Viszont: tehetetlenek a kivitelezőkkel szemben a garanciális, szavatossági ügyekben. A nagyobb hibákat úgy ahogy kijavítják az építők, az apróbbakkal azonban nem is foglalkoznak. Csak azt ismételgetik: türelem .... türelem ... Ezzel összefüggésben nem árt megjegyezni, hogy a felszólalók nagy része a szélesebb demokratizmusra hívta fel a figyelmet. Egyáltalán nincs rögzítve a lakóbizottságok, azok tisztségviselőinek a jogai, kötelezettségei. Felvetették: jó lenne, ha a ház közös képviselőjét meghívnák az ellenőrzésekre, ott volna a lakások átvételénél, a garanciális hibák feltárásánál, nagyobb beleszólási lehetőséggel bírna a felújítások fontosságát, sorrendjét illetően. Szinte összecsengnek e kívánalmakkal a különböző ellenőrző szervek megállapításai. A városi NEB, a MÉSZÖV ellenőrzési irodája és a városi tanács műszaki osztálya szükségesnek tartja, hogy a szövetkezet elkészítse a szervezeti és működési, valamint a mnkavédelmi szabályzatot. Nem megfelelőnek találták a garanciális és a szavatossági jogok gyakorlását; a közérdekű bejelentésekre és panaszokra késve válaszolnak. Ugyanakkor a lakók kötelezettségei is csorbát szenvednek. A szövetkezet törvényes működését akadályozza, a gazdálkodást nehezíti, hogy a küldöttgyűlések rendre határozatképtelenek, a tagok félmillió forinttal adósai a szövetkezetnek. Mindezekből arra lehet következtetni : a körülmények aligha rózsásak. Pedig élet- színvonalunk fontos meghatározója a lakás. E forma elterjedését jelzi, hogy ma már a megyeszékhelyen egymilli- árd 110 millió forint értékű lakás felújításáról, üzemeltetéséről gondoskodik a lakásszövetkezet; évente mintegy 3 ezer hibát szüntetnek meg a vízvezeték-szereléstől a konténer javításáig. A fejlődést nem lehet megállítani. A mozgalom 15 esztendő alatt felnőtté vált, leküzdve a sok gyermekbetegséget. Jellemző: 1963-ban egyetlen tömb 39 lakója -indította—el a szövetkezést. Gondban a gondnokság Az V. ötéves terviben megszaporodtak a teendők, bővült a szolgáltatások köre. Űj, korszerűbb technológiára tért át az építőipar, megjelentek a tetőkazánok, a felvonók, a szellőzőberendezések, a víznyomásfokozók. Az utóbbi években 40 liftkezelőt képeztek ki, saját részleget hoztak létre a fűtőberendezések karbantartására, a központi tévéantennák szerelésére. Ezzel szemben hiányzik a gazdasági háttér: a megfelelő műhelyek, szerszámok, anyagok, szociális létesítmények. A bajt tetézi, hogy a javításokhoz szükséges anyagokat nehéz beszerezni. Sokan aggályoskodnak: hol a határ, meddig lehet a szövetkezet lakásállományát bővíteni? Nos, a jelenlegi elképzelések szerint nem lenne szerencsés újabb lakásszövetkezetet létrehozni a városban. A legkézenfekvőbb, hogy a meglevőt alkalmassá tegyék a nagyobb feladatok ellátására. Ezért a VI. ötéves tervben új telephely építésére kerül sor, ha a szolgáltatásfejlesztési alapból 6,5 millió forintot juttat a megyei tanács. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a gondnokság megalakítása igazolta a hozzáfűzött reményeket. Képes irányítani, összefogni az adminisztrációt, a házkezelési, felújítási, szolgáltató teendőket ellátni, szervezni a lakás- és garázs- építést. A részlegek munkája gazdaságos. A 15 év alatt mindössze kétszer emelték a tagság üzemeltetési hozzájárulását. Javítással, karbantartással az összes dolgozó 15 százaléka foglalkozik. Évente az épületek külső- belső állagának megóvására 2 millió forintot fordítanak. Ezenkívül a tagok lakásaikat félmillió forintért újíttatják fel. Az utóbbi időben, különösen a lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi törvényerejű rendelet óta számos területen sikerült előrelépni, nagyobb lehetőségek kínálkoznak a szövetkezeti lakásépítésre. Ezek a házak, otthonok beleillenek a helyi településfejlesztési programba. Az sem utolsó szempont: olcsóbban felépíthető, mert minden más formánál tágabb teret ad az önerő bevonására. Az elkövetkezendő években a telepszerű és az egyedi lakásépítés mellett előtérbe kerül a csoportos csalá- diház-építés, amelynél az egyéni ízlés is érvényesül. Nagyobb lehetőségek Békéscsabán 4 éve kezdődött ez a folyamat. Azóta 150 lakást és 400 garázst hoztak tető alá, többnyire házilagos kivitelezésben. Ennek egyik oka a kényszer, hiszen egyre kevesebb építőipari szervezet vállal ilyen munkát. Már két éve húzódik a Szigligeti utcai 29 lakásos ház építésének megkezdése. Jól halad viszont a mintalakótelepi, a Szőlő és a Rigó utcában levő házak létrehozása. Az utóbbi területen mintegy 174 lakást építenek fel, s a foghíjakat is megszüntetik a Risszik, a Budai Nagy Antal és a Tre- fort utcában. A lakásokhoz persze garázsok is kellenek. Csakhogy kevés a hely, a lakótelepek környéke teljesen beépült. Jelenleg 381 a szövetkezetbe belépett garázstulajdonosok száma, az igény pedig állandóan nő. Kényszermegoldásként a várostól távolabb eső részeken, a Széna utcában osztottak ilyen telkeket, ahol 200 garázs felépítésére van lehetőség. Az is ésszerűnek látszik: a több szintes házak között csak hasonló garázsoknak van helyük. Ám a magas költségek miatt egyelőre aligha kapkodnak utánuk, holott a jövő útja kétségtelenül ez lehet. Most, hogy visszagondolok az akkori estére, arra a megállapításra jutottam: bizony, nem könnyű a héttagú társadalmi igazgatóság, a 110 fő- és mellékfoglalkozású gondnoksági alkalmazott dolga, akik közül mellesleg 10 az adminisztrátor, összefüggéseiben kell tehát látni ennek a politikailag, gazdaságilag fontos szervezetnek a tevékenységét. Párbeszédre, folyamatos egyeztetésre van szükség a tanács és a szövetkezet vezetői, szakemberei és a lakók között. Akkor járnak el helyesen, ha közösen munkálkodnak az eredmények hasznosításán, fokozásán, segítenék az optimális nagyságú szövetkezet kialakításában, a karbantartó szervezetek fejlesztésében, a beruházási programok gyors, pontos előkészítésében. Mindez újabb lendületet ad a lakásszövetkezeti mozgalomnak, kiállva a bizalom próbáját, nem úgy, mint az egyes küldöttek, akik rendszerint távol maradnak a fórumokról. Seres Sándor Két esztendővel ezelőtt vizsgálta az Egészségügyi Minisztérium a fekvőbetegellátó intézetek mellett működő kisegítő gazdaságok helyét, szerepét és célját. A gazdaságok többségét 1954- ben alakították, akkoriban ezt a lépést a gazdasági kényszerűség is indokolta. Elsődleges cél az intézményi élelmezés, az ellátás javítása volt, később pedig rehabilitációs foglalkoztatóként is dolgoztak. Azóta jelentős változások tanúi lehettünk, a gazdaságok azonban élték tovább a maguk életét. Bővült a tevékenységi körük, a kórházi ellátást viszont nem segítették eléggé. Alacsony termelési eredményeket produkáltak. Az anyaintézetben is értékesítettek bizonyos termékeket, de jórészt kifelé, különböző vállalatoknak, a lakosságnak adták el ezeket napi áron. Térítés nélkül igényelték a kórházak különböző szolgáltatásait, viszont a tőlük vásárolt termékek nem jelentettek megtakarítást a kórházaknak. A fonákságok megszüntetéséért javasolta a minisztérium a megyei vezetőknek, hogy kisegítő gazdaságokat csak ott és olyan mértékben hagyjanak működni, ahol ezt szükségessé tette a munkaterápiás ápoltak foglalkoztatása, vagy az élelmezési anyagok beszerzésének komoly akadályai léptek fel. „A fekvőbeteg-ellátó intézmény igényeit kell kielégíteniük, s orvosszakmai szempontok diktálják a működtetést. A gyógyító célú foglalkoztatás és a gazdasági eredményesség teljes körű, önköltséges gazdálkodással párosuljon” — fejtette ki álláspontját körlevelében a minisztérium. Békés megyében 1979-ben célszerűnek és szükségesnek tartották a három kórház melletti kisegítő gazdaságokat. Életképességük mellett szólt, hogy nem szorulnak az anyaintézet támogatására, sőt nyereségesek. Az elmúlt évek során részben tanácsi támogatással gépeket vásároltak, gazdasági épületeket alakítottak ki. Megfelelő személyzettel dolgoznak. Hasznosítják a kórházakban felgyülemlett ételhulladékot. A zöldség- és gyümölcsárak hullámzásának hatását részben elhárítják a kórházakról, az élelmezési norma megtartását segítik. A gyulai megyei kórház célgazdasága rehabilitációs foglalkoztatóként is dolgozik. A gyulai célgazdaság történetében is voltak rossz korszakok'. A kisüzemi gazdaság hosszú időn át vagy harmincféle termékkel, sertés- és szarvasmarha-hizlalással foglalkozott alacsony hatéElőtcrben a kertész, mögötte Feri bácsi, a „virágok szakértője” Fotó: Gál Edit konysággal. Lassanként odajutottak, hogy bizonyos élelmiszereket olcsóbb volt megvenni, mint megtermelni. Így tovább nem mehetett, a tanács és a kórház fejlesztett. Gépparkot létesítettek, fóliaházat, sertéstenyésztési rendszert építettek, ésszerűsítették' a növénytermesztést. Tavaly kétmillió 100 ezer forint volt a megtermelt élelmiszerek értéke. — A munkaterápia és a, gazdaság céljait kell egyeztetni — magyaráz Tamás János, a gazdaság vezetője. — A sertéstenyésztésnél főként fizetett alkalmazottak dolgoznak, a kukorica- és ciroktermesztés nagy részét gépesítettük, a betegeket pedig egyre inkább a háziiparszerű termelésben foglalkoztatjuk. Tavaly kezdtük a seprűkötést hat beteggel; 7 ezernél többet készítettek a nem teljes termelési évben. Ez természetesen munkaterápiás szint, és nem üzemi. Tervezzük még a kosárfonás bevezetését, a kukoricacsuhéj hasznosítását. A termelékenységgel arányban az idén már többet tudunk fizetni is a betegeknek. Az elmúlt években a kórháznak szinte elérhetetlen áru primőr salátát, paprikát, paradicsomot mi adtuk. A kórházi élelmezés megtakarítása 400 ezer forint volt. Tőlünk 536 mázsa sertéshúst kaptak 27 forintos kilogrammonkénti áron. A kórház és a gazdaság érdekei nem mindig azonosak. ha a húsinamak adnánk el a termékeinket, nyereségesebbek lennénk. Kristóf Erzsébet főápolónővel és Tamás Jánossal jártuk végig a gazdaság területét, épületei. A sarkig tárt bejárati kapu tűnt fel nekünk a legjobban: — Ritkán fordul elő, hogy elmegy valaki — magyarázza a főápolónő. — Megtörtént, hogy egy-egy bácsi az unokáját, a hozzátartozóját akarta meglátogatni, s eltávozott, de ez nem jellemző. Az 1. számú ideg- és pszichiátriai osztály 90 ágya tartozik a gazdasághoz. A betegek közül csak 25—26 embert lehet foglalkoztam, a többieket szociális otthonba kellene elhelyezni. Szemző Mátyásné irányítja a seprűkötőket. Munkakedvük változó, de „alkotásaiknak” örülnek a beteg emberek. A seprűk minősége legalább olyan, vagy még jobb, mint a kereskedelemben forgalmazottaké. Egy szabad színből alakították a kis műhelyt, s az idén még egy foglalkoztatószobára is szükség lesz. A szabadban öt hektáron termesztenek fűzvesszőt, ebből majd kosár készül. A gazdasági épületek körül tevékenykednek az emberek, vizet melegítenek, tejet hordanak, jönnek-men- nek. Első pillantásra hétköznapjain munkálkodó tanyaközpontnak tűnik ez a hely a látogatónak. Az üvegház előterében is többen melegednek. Két épületben, a régiben és a korszerűbb, kényelmesebb újban alszanak, étkeznek a betegek. Sokan bent tartózkodnak nap közben is. A kórházból foglalkoztató nővérek járnak hozzájuk, az orvosi ellenőrzés, az ápolónői felügyelet rendszeres. Kristóf Erzsébetet és Tamás Jánost „gazdaságépítő nagy tervek” foglalkoztatják: — Jöjjünk vissza egy esztendő múlva — mondják búcsúzóul. A munkaterápiás kezelés szakmai irányítója az 1. számú idegosztály, valamint vezető főorvosa, dr. Dobi Sándor: — A gyulai kórházba az ország minden részéből érkeztek elfekvő elmebetegek. — mondja. — A célgazdaságban élők és dolgozók egy- harmadát a helyszínen foglalkoztatják, többiek bejárnak a kórházba. Dolgoznak az udvaron, a kertészetben, a szabó, a könyvkötő, az asztalos, a kőműves szakmunkások mellett. Az érdeklődésüknek, a képességüknek többé-kevésbé megfelelő helyen. Az elmebetegeknek a tudathasadás állapotában két világuk van: a normálisoké, s a másik a betegség által kialakított. Minél betegebb valaki, annál inkább megszűnik kapcsolata a környezetével, s csak a saját világában él. A gyógyszerek elnyomják, csökkentik a betegség tüneteit, a közösségi foglalkoztatás pedig megpróbálja felrázni elfásultsá- gából, a kórostól az egészséges világig vezető útra téríteni az ápoltakat. A fizikai állapotuknak megfelelő, kevésbé monoton munkát kínáljuk nekik, ahol rögtön, és közvetlenül látják az eredményt. Mi a gyógyító munka érdekeit képviseljük; a célgazdaság más jellegű feladatait nem alapozhatja a betegekre, csak saját dolgozóira. Ha a terápia elérte a célját, visszaadtunk egy embert a társadalomnak. Másik beteg jön helyette, akit újra gyógyítani, foglalkoztatni kell. A személyzetünk a közvetlen ápolásra elegendő, de szakképzett munkaterápiás nővérek kellenének. Sokat jelentene nekünk néhány, üzemekből kiselejtezett eszköz, például varrógép. A mezőgazdasági munka mellett szeretnénk elterjeszteni a gazdaságokban más termelési folyamatokat, a mező- gazdasági hulladékanyagok feldolgozását. Nyitott kapu? Talán jelkép is lehet. Olyan betegeket helyezünk el ide, akiknek nem a szökés az elsődleges célja. Az osztálynak része ez a gazdaság, a feltételek is fokozatosan, láthatóan javulnak. Bedé Zsóka A fák szokásos tavasz előtti nyakazását végzik a KPM gyomai részlegének dolgozói a Szarvas—Endrőd közti úton Fotó: Martin Gábor
