Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-21 / 44. szám

1981. február 21., szombat o IZHiWKriW Csanádapácán, a szegedi Április 4. Cipőipari Szövetkezet helyi részlegében cipőfelsőrész-al­katrészeket kapnak az itt dolgozó asszonyok. Az élek megm unkálása, ragasztása és a dara­bok összevarrása után kész felsőrészeket küldenek vissza a szegedi szövetkezethez. Ké­pünkön a külső bőr és a bélés összeragasztása után csatot erősítenek a cipőfelsőrészhez Fotó: Veress Erzsi Jó kapcsolat romániai kultúrcsoportokkal Termékeny légkör Sikeres évet zárt — s a jó tapasztalatok hasznosítá­sával készült fel az 1981-es esztendőre — a méhkeréki művelődési ház. Kiemelt fel­adatnak tekintették a műve* lődési ház vezetői hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója méltó megünneplését. Az általános iskola tanulói felejthetetlen műsorokkal köszöntötték a jeles évfor­dulót, a nemzetiségi ifjúsági klub pedig vetélkedőt ren­dezett. A román nemzetiség lakta község ifjúsága főleg a népek barátságának jelentő­ségét, a szomszédos országok ifjúságával való jó kapcso­lat előnyeit, a közművelődés, az ízlésformálás fejlesztésé­nek fontosságát hangsúlyoz­ta. A korábbi éveknél jóval több ismeretterjesztő előadás hangzott el tavaly a méhke­réki művelődési házban. Pe­dagógusok, termelőszövetke­zeti vezetők, orvosok tartot­tak érdekes előadásokat, amelyeket fiatalok és idő­sebbek egyaránt szívesen meghallgatták. Megszervez­ték a kis matematikusok kö­rét és az orosz nyelv szak­A Békéscsabai Kötöttáru- gyárban több évtizedes ha­gyomány már, hogy a nyug­díjba vonuló dolgozókat, a jubiláló törzsgárdatagokat házi ünnepségen köszöntik. A közelmúltban is sor ke­rült ilyen ünnepségre; ez­úttal, 40 évi munka után, oktató tanfolyamot. Mind­két szakkörbe rendszeresen eljártak, elsősorban a jó ta­nulók, s így a középiskolára való felkészüléshez sok segít­séget kaptak. Sikeres évet zárt a Méh­keréki népi együttes is. A Népművelési Intézet Nívó­díjjal tüntette ki a jó hírű együttest. A Magyarországi Románok Demokratikus Szö­vetségének szervezésében kultúrkörúton vett részt az együttes, és számos román nemzetiség lakta községben aratott nagy sikert. A gyermekcsoportnak sem keli szégyenkeznie; 1980-ban az országos nemzetiségi fesz­tiválon szerepelt szép siker­rel. A tavalyi esztendőhöz fűződik a méhkeréki citera- zenekar bemutatkozása is. Méhkeréken az elmúlt esz­tendőben több alkalommal szerepeltek romániai kultúr- csoportok, illetve művészeti együttesek. A népek" barát­sága jegyében több romániai együttessel, művelődési ház­zal alakított ki jó együttmű­ködést a méhkeréki művelő­dési ház vezetősége. Netye György nyugdíjba vonulása alkal­mából Szabó Jánost, -a kiké­szítő üzemrész és Uhrin Já­nost, a festöde dolgozóját köszöntötték, 10 jubiláló törzsgárdataggal együtt. Közülük hatan 25 évi, né­gyen pedig 10—15, illetve 20 évi munka után vehették át a jelvényt, pénzjutalmat. Brigádvetélkedö Szeghalmon A szeghalmi művelődési központ az elmúlt év szep­temberében feladatlapokat küldött ki a szocialista bri­gádok részére. Az újfajta közművelődési vetélkedésen 32 kollektíva indult. Havon­ta egy, összesen 4 feladatlap érkezett hozzájuk, melyeket hiánytalanul 24 brigád kül­dött vissza. Eredményeik alapján 14 csapat jutott az írásbeli versengést követő szóbeli döntőig, az elmúlt hét végén. A vetélkedő sike­rét bizonyítja, hogy a közön­ség soraiban szép számmal voltak olyanok is, akik csak az írásbeli versengésen vet­tek részt. A bíráló bizottság Fehér József elnökletével munkajogi, irodalmi, politi­kai szaktanácsadókból és társadalmi zsűriből állt. A csaknem 3 órás versengésben végül is a Csepel Autógyár szeghalmi gyáregységének két szocialista brigádja, a Május 1. és a Barátság Szo­cialista Brigád nyerte el az első, illetve a második he­lyezést. Harmadik1 a tejipari vállalat Kossuth Szocialista Brgiádja lett. Ezzel a vetél­kedő első fordulója lezárult. A jövőben új fordulót kí­vánnak indítani, melyen az eddigi politikai, munkajogi, sport-, irodalmi és képző- művészeti témakörök mellett zenei és helytörténeti kérdé­sek is szerepelnek. A sikeres kísérlet folytatá­sa előtt a részt vevő brigá­dok vezetőit összehívják a jövő héten, s megbeszélik velük, hogyan lehetne telje­sebbé, érdekesebbé tenni ezt az újszerű közművelődési vetélkedőt. Az Üvegipari Művek dol­gozói lapjának idei második száma nagy terjedelemben foglalkozik a szocialista bri­gádvezetők tanácskozásával. Részletesen ismerteti Czina Sándor vezérigazgató vitain­dítóját, amely többek között hangsúlyozza: „A kollektíva erejét igyekezzünk felhasz­nálni arra, hogy fejlődjön szakmai tudásunk, és felké­szüljünk a bonyolultabb, ne­hezebb feladatra.” Foglalko­zik a lap a pártszervezetek­ben folyó politikai munká­val, a gyártmányfejlesztés és az ipari formatervezés kap­csolatával, a munkavédelem­mel, a műszaki élettel, és körképet ad az európai cso­magolóüveg-iparról. Nagy helyet kaptak a lap­ban az Orosházi Üveggyárról szóló írások. Az első oldalon képes tudósítás számol be az új gyártósorról, amelyen a ragasztott üvegek készülnek. Itt az Orosházi Üveggyár je­lentkezik címmel egy teljes oldalon mutatkozik be az Úttörő matematikusok Ezekben a hónapokban zajlanak megyénkben a tu­dományos-technikai úttörő­szemle versenyei. A csapat­szintű vetélkedő után követ­kezik, illetve következnek most a városi, járási döntők. A mai napon bonyolítják le megyeszerte, a szemle kere­tében az úttörő természet­kutatók, társadalomkutatók, úttörő technikusok, vala­mint az idegen nyelvek ver­senyág városi, járási vetél­kedőit. A héten, Békéscsabán, az általános iskolai diákotthon­ban már sor került egy me­gyei döntőre is; az úttörő matematikusok vetélkedőjé­re. Ezen 60 tanuló — har­minc hetedikes, és harminc nyolcadikos vett részt. A he­tedikesek versenyét Illyés Sándor, a békési 3. sz. isko­la úttörője nyerte, a máso­dik lett Bakócz József, a bé­késcsabai 1. sz. iskola és harmadik Motyovszki Ágnes, a tótkomlósi magyar iskola tanulója. A nyolcadikosok közül a körösladányi Zsom- bok Imre szerepelt a leg­eredményesebben, a kardosi Szebegyinszki János a máso­dik, a mezőkovácsházi 2-es iskolából Szűcs Attila a har­madik lett. Az úttörő mate­matikusok versenyének or­szágos döntője, egy táboro­zással egybekötve, júniusban Csillebércen lesz, ahová az első 5—5 helyezett kap meg­hívást. A tudományos-tech­nikai úttörőszemle keretében ma.zajló városi, járási dön­tőket márciusban követik a megyei versenvek. A KGST kukoricanemesítési központja: Martonvásár A hazai — s a martonvá- sári — kukoricanemesítési eredmények elismeréseként az MTA Martonvásári Mező- gazdasági Kutatóintézete lett a KGST-országok kukorica­nemesítési koordinációs köz­pontja. A tagországok elhatároz­ták, hogy a jövőben közös program szerint végzik a ku­koricanemesítési és fajtami- minősítő munkát, valamint a nemesítési alapanyagok fel- használását, egyesítik az anyagi erőforrásaikat, s az országonkénti eltérő igé­nyeknek megfelelően külön­böző tenyészidejű, igen ko­rai és korai érésű hibride­ket állítanak elő. A koordinációs központ alakuló ülésére, valamint az éves munkaterv kidolgozásá­ra — az érdekelt szocialista országok meghatalmazottai- nak részvételével — március 3—5. között kerül sor Mar- tonvásáron. üzem. Először az Tes gyár­egységről olvashatunk, amely nemcsak az orosházi gyár, hanem az ipar legnagyobb egysége. Jellemzésül néhány adat: naponta 750—800 ton­na olvasztott üveget állít elő, ebből 1 millió 300 ezer darab különféle élelmiszer- ipari csomagolóüveget és 6— 8000 méter hengerelt síküve­get gyárt. Egynapi készáru elszállításához negyven vas­úti kocsi szükséges. Több mint hétszázan dolgoznak ebben az üzemrészben, a 36 szocialista brigádnak 580 tagja van. A húzottsíküveg-gyáregy- ség évről évre növelte ter­melését. Hőszigetelő üvegből 80 ezer, ragasztott eljárással készülő hőszigetelő üvegből 26 ezer, edzett és edzetlen portálüvegből, valamint bú­torüvegből 12—12 ezer négy­zetmétert állított elő. Ami az idei feladatokat il­leti, a terv 2 milliárd 224 millió forint termelési érték elérését tűzi célul, változat­lan létszámmal. D fásunk címe szinte már közhellyé vált, s el is felejtünk utánagondolni, mennyire meghökkentően újszerűén hathatott valamikor ez a ki­fejezés, amikor még nem kopott meg a köznapi hasz­nálatban. Eredeti jelentésük alapján ugyanis e szavak nem könnyen illenek egy­máshoz; a légkör nem szapo­rodik, a légkör nem biológiai egység, még csak nem is ter­mőföld. A légkörnek van csillagászati, meteorológiai, élettani, és még sok más tu­dományos és gyakorlati vo­natkozása, de a termékeny­ségét nyilvánvalóan nem ar­ra a térre értjük, amelyet levegő tölt ki. A termékeny légkör fo­galmát kifejezetten emberi, munkahelyi közösségekre vonatkoztatjuk. Többé-ke- vésbé mindenki tapasztalja, hogy a légkör termékenysé­gét a „termésén”, az emberi közösség produktumán, az eredményeken lehet a legin- 1 kébb mérni. Tehát minél inkább hat termékenyítőén a közösség légköre, annál gaz­dagabb gyümölcsöket hoznak a termőfák, annál gazdagabb lesz a betakarítás — hogy a hasonlatnál maradjunk. A kérdés sokkal inkább az, hogy mi kell a légkör termékennyé tételéhez? Me­lyek azok a feltételek, ame­lyek közt a munkahelyi kö­zösségek a legsikeresebben tudnak megfelelni funkcióik­nak? Valószínűleg látszik, hogy ma, nálunk a munkahelyek' termékeny légkörének létre­hozásában vagy megőrzésé­ben erősen motiváló tényező: miként védik, terjesztik, ré­szesítik előnyben a tudást. Hogy mekkora presztízst, anyagi és erkölcsi megbecsü­lést kap az igazi hozzáértés. Voltak idők, amikor na­gyobb lehetett és nagyobb is volt a lelkesedés szerepe a mainál, olykor átmeneti idő­re talán pótolni is tudta a tudást, de ma már látnunk kell, hogy a társadalom, s ezen belül minden munka­hely előtt álló magasabb kö­vetelményeknek csupán lel­kesedéssel nem lehet megfe­lelni. De azért a tudásnak' nem éppen a lelkesedés az ellen­pólusa, sokkal inkább: a nem tudás. Tehát amikor ma a termékeny légkör egyik fő ismertetőj eleként a tudás tisztességének növelését tart­juk, akkor ez nem a lelkese- dők ellen szól, hanem azok ellen, akik nem törekszenek a tudásra, akik nem értik, hogy az ismeretanyag rend­kívüli növekedése és gyors kopása miatt a szüntelen to­vábbképzés, a tanulás, a vi­lág újabb és újabb tényeinek megismerése mindenkire jó­val nagyobb terheket ró, mint azelőtt. A fentiekhez kapcsolódik, hogy a tudás tisztessségén kívül mekkora a tisztessége a készségnek. Tehát a kezde­ményezésnek, a változtatni akarásnak, a sokat emlege­tett kockázatvállalásnak, az aktivitásnak. Annak a men­talitásnak, amely nem azt mondja: „Fogjuk meg, és vi­gyétek)!”, hanem azt: „Fog­játok meg ti is, és vigyük!” A tettrekészség, az ambíció, az alkotás vágya nem életko­ri sajátosság kérdése. Ezt nem árt legalább néhány mondattal hangsúlyozni, mert olykor a közösség ilyes­fajta hiányosságait egyszerű, csaknem adminisztratív mó­don, tehát úgy kívánják mó­dosítani, hogy fiatalítanak, vagy ahogy finomabban mondják, csökkentik az át­lagéletkort. A Békés megyei Filhar­mónia idei negyedik bérleti hangversenyére kerül sor február 25-én, szerdán este 7 órai kezdettel a gyulai Er­kel Ferenc Művelődési Köz­pontban. A Békéscsabai szimfonikus zenekar Martos László vezényletével négy Természetesen nem lehet és nem is szabad elvitatni azt a többletet, amit az ifjú­ság energiában, új látásmód­ban hozhat és hoz is minden társadalom vagy közösség életébe, de nagyon jól tud­juk, hogy vannak öreg fia­talok és fiatal öregek. És amikor azt emlegetjük', hogy nem árt a közösségekben közkinccsé tenni az idős em­berek tapasztaltságát, akkor a tapasztalatokon belül arra is gondolnunk kell, hogy ők — történelmi mércével is nehéz évtizedek után — ar­ra vonatkozóan is rendelkez­nek ismeretekkel, hogy ne­héz, bonyolult, gyors és lát­ványos sikerrel nem kecseg­tető időkben miként őrizhet­jük meg optimizmusunkat és tenniakarásunkat, tehát: a szóban forgó készség „előál­lításának” módját is jól is­merhetik. El sem képzelhető termé­keny légkör a kritika szelle­mének kizárásával. Ahol a jelenlevőhöz, az adotthoz, esetleg az örökölthöz való viszony nem lehet kritikai, nem lehet változtatni akaró, s ahol ez az akarat nem jut­hat nyilvánosságra, ott ez az akarat másfajta megnyilvá­nulási formákat keres, vagy egyszerűen kialszik: mind­két eset a jelentős társadalmi károk közé sorolható. Külö­nösen a fiataloknál kell tu­domásul vennünk — s eb­ben minden induló nemzedék teljesen azonos —, hogy csak a módosítás szándéká­val tud integrálódni ahhoz a világhoz, amelybe szüle­tet. És ez így van jól. En­nek hiánya a fejlődés egyik lényeges garanciájának az elvesztését jelentené. A folyamatos kritikai lég­kör nem egyszerűen egyének vagy közösségek hibáinak kijavítását teszi lehetővé, hanem ezáltal tenntartani segít a közösségben a mun­kára, az eredményre való koncentrálás szellemét és állapotát. Ezáltal tehát a szó valódi értelmében is ter­mékennyé teszi annak lég­körét. Végül: minden közösség produktivitása szempontjá­ból meghatározó, hogy meny­nyire kap benne teret a sze­mélyiség a maga sajátos ér­tékeinek kibontakoztatására. Mennyire tudja a közösség úgy egységbe, a tettek kohé­ziójába vonni tagjait, hogy azok mint egyének is, a ma­guk sajátos képességeik, adottságaik, ambícióik sze­rint érezhessék önmaguk megvalósítását munkájuk, közösségi létezésük által. Ké­pességekben, magatartásje­gyekben, a problémák és tennivalók megközelítési módjában minél többféle színt és változatot „bír el” a közösség, illetve „hagy” élni és érvényesülni, annál bol­dogabbak lesznek a tagjai, annál termékenyebb lesz a légkör. S minél több merev szabállyal, felesleges elő­írással, egyenmércével ter­heli meg tagjait a. közösség, annál nagyobb veszély fe­nyegeti a légkör termékeny­ségét. Ő zt a fajta termé­kenységet, amely persze nem öncélú. Hiszen a légkör termékeny­sége nem merül ki a „ter- mék”-ben, az eredményben. Mert az eredmény, a siker visszahat a légkörre: örömte­libbé teszi, s így alkalmasab­bá arra, amire való. Vagyis az egyén és a közösség éle­tének' gazdagítására. zenedarabot ad elő. A mű­sorban közreműködik Tarjá- ni Ferenc kürtművész. A ze­nekar Mendelssohn „Hebri- dák”-nyitányát, Mozart Esz- dúr kürtversenyét, Martos László „Rondó”-ját, és Haydn G-dúr szimfóniáját tolmácsolja a közönségnek. Helyi bizalmatlanság? Gyulán jártamban elvetődtem a Szuper Market felé. A parkolóval szemben felfedeztem az üvegvisszaváltó ablakocskát, s mindjárt kapcsoltam is: itt az alkalom a kocsiban több napja magammal hurcolászott üres üve­gek beváltására. Még csak sorba sem kellett állnom, így nem csoda, hogy elégedetten készülődtem a gyors távo­zásra. Csakhogy alaposan elszámítottam magam. Itt ugyanis, a megszokottal ellentétben, nem fizetik ki azonnal az üres üvegek árát, hanem először adnak egy blokkot, •s azzal — üzleti fogásnak nem rossz! —, ha akarom, ha nem, be kell térnem az üzletbe. Nos, mivel nagyon siet­tem, azonnal a pénztárhoz ügetek, s kérem a blokkon feltüntetett összeget. El kell ismernem, a pénzt meg is kaptam. Megfelelő dorgálás ellenében! Mert hogyan jövök én ahhoz — mon­dó a pénztárosnö —, hogy egy öt méter hosszú sor elé csak úgy, minden várakozás nélkül odaszemtelenkedek! A dorgálást tudomásul vettem. De azt igazán nem ér­tem, miért ne lehetne ebben az üzletben is megoldani, hogy az üres üvegek beváltásakor az átvevő azonnal fi­zessen, Vagy az üzletvezető nem bízik meg a dolgozói­ban? Netán ravasz üzleti meggondolásból döntöttek így? Nem tudom. De azt igen, hogy ez a módszer nem túl praktikus. — ssy Negyven év után nyugdíjban Hz Üvegipar legújabb száma írja Cserhalmi Imre A bíkéscsabai szimfonikusok Gyulán

Next

/
Oldalképek
Tartalom