Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

IZHiWKTilcl 1981, február 17., kedd Követendő kezdeményezés a HDFE-ban fl Szovjetunióba is szállítanak Háziipar — vegyes profillal Egy városnak mindig elég sok gondot okoz az otthon maradt asszonyok foglalkoz­tatása. Ezen a problémán jellegüknél fogva a háziipari szövetkezetek enyhítenek a legtöbbet. Az Orosházi Házi­ipari Szövetkezet is igen szé­les bedolgozó-hálózatot épí­tett ki, mintegy 250 asszonyt foglalkoztat a 200 üzemi dol­gozó mellett. A szövetkezet az évek so­rán vegyes profilt alakított ki, a textilágazatban varrott és gépi kötött holmikat gyár­tanak. A bedolgozó asszo­nyok bérmunkában női blú­zokat, ruhákat varrnak az NSZK megrendelésére. A gépi kötött holmikat rubel- elszámolású piacra szállít­ják, az elmúlt évben mint­egy 80—100 ezer darab oros­házi csecsemő- és gyermek­ruha került a Szovjetunióba. A faipari részleg kooperá­cióban a Tápéi Háziipari Szövetkezettel bútoreleme­ket gyárt, amelyet összesze­relés után tőkés piacon ér­tékesítenek. A famunkósok keze alól a bútorelemeken kívül kéziszerszámnyelek és ruhaszárítók is kikerülnek. Van seprűkészítő részlegük1, és bérmunkában kisebb vas­ipari termékeket — szege­cseket — is gyártanak. A vegyes profilú szövet­kezet az elmúlt évben 39 millió forintos termelési ér­téket produkált, ebből mint­egy 3,2 millió nyereséget rea­lizált. Az idei tervek a tőkés bérmunka volumenének nö­velését irányozzák elő. A HUNGAROTEX által lehető­ségük nyílt arra, hogy a fej­lődő országok piacára is be­törjenek termékeikkel. Aki házépítésbe fog, vagy ki- sebb-nagyobb barkácsmunkát kíván elvégezni, az az esetek nagy részében rájön, hogy meg­felelő eszközök és szerszámok nélkül nem megy a munka. Ma már az üzletek sokféle és jó minőségű szerszámot, munkaesz­közt kínálnak, csakhogy az áruk elég borsos, és általában egy munka kedvéért nem érde­mes megvenni. Ezt a tényt felismerve sietett a szakszervezeti bizottság kez­deményezésére a dolgozók se­gítségére a HAFE békéscsabai gyára. Különféle kisgépeket, szerszámokat, munkaeszközöket vásároltak 220 ezer forintért. A beszerzésnél az egyszerű kezel­hetőséget, a sokoldalú használ­hatóságot és a tartósságot vet­ték figyelembe elsősorban. A beszerzett árucikkek között van fúrógép, körfűrész, hegesztő­trafó, betonkeverő, vastalicska, különféle pallók, állványok és még rengetegfajta egyéb mun­kaeszköz. Mindezeket a gyár dolgozói kétheti időtartamra díj­mentesen kikölcsönözhetik. Bár még csak ez év januárjá­tól működik a HAFE kölcsönző szolgálata, a dolgozók körében máris népszerű az új kezdemé­nyezés. Sok kiadástól, utánaiá- rástól kímélhetik meg magukat. A tavaszi építési szezonra már­is sokan jelezték, hoev ieénvbe kívánják venni a vállalati kis­gépeket. L. L. A Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet tótkomlósi részlegében villanymotorok tekercselését végzik Fotó: Veress Erzsi Múlnak-e a nehéz napok Eleken? Megvalósult megyei koncepció Két küzdelmes év alaphiá­nyos gazdálkodása után ér­dektelenül kezdte a tagság 1980 dolgos hétköznapjait. Az első félév nagyon lehangoló volt a belvíz és a mostoha időjárás miatt. Csak a gabo­na aratása idején lopakodott derű az arcokra, látva a hek­táronkénti öt tonna feletti búzatermést. Ugyanez idő tájt derült ki, hogy a hízó­sertések havi súlygyarapodá­sa Eleken is elérheti a 18—19 kilót. A tehenészek nyár de­rekától a tejeskannák szá­mának növelését sürgették a tsz vezetőinél. Valami tehát elkezdődött Eleken... A ta­karmánygazdálkodás szoro­sabbra fogásával — mondot­ta zárszámadói beszédében Borzsák Lajos tsz-elnök — 2,6 millió forint értékű ta­karmányt takarítottak meg, miközben a hízósertés- és a baromfiértékesítés tonnáiban túljutottak minden eddigi eredményen. Nagy öröm volt ősszel a kukorica-betakarí­tásban is. Az ok: hektáron­ként átlagosan 6,8 tonna ho­zamot értek el. Sőt, egy 34 hektáros táblán 10,8 tonna kukorica termett átlagosan. Növelte a szövetkezeti munka rangját a szénakészí­tésben szerzett jártasság gyümölcsöztetése, mely hek­táronként 10,7 tonna termés eléréséhez vezetett. Ezzel megyei első helyezést értek el. A gépesítésben dolgozók sok kétkedéssel fogadták a vezetés azon kezdeményezé­sét, hogy arassanak két mű­szakban! Ha a dolgozók egy­ből felzárkóznak a kezde­ményezéshez, akkor 5,5—6 tonna búzát takaríthattak volna be hektáronként. De kétkedtek, nehezen lendültek munkába, s lám, ennek mi­lyen nagy ára volt. Év vé­gén már senki sem vitatko­zott azon, hogy a megtermelt értéket menteni kell. Annyi mindenük termett, hogy nem győzték géppel betakarítani, így bizony kézzel is szedték a termést. A szövetkezet ve­zetősége — idézzük Borzsák Lajos szavait — elismerését fejezi ki mindazoknak, akik az 1980. évi gazdálkodás eredményesebbé tételéből erejükhöz képest részt vál­laltak. Mindezekből a tényekből levonható az a következte­tés, hogy Eleken a két ered­ménytelen év után 1980 for­duló volt. A közös erőfeszí­tések édes gyümölcsöt te­remtek. Kereken nyolcmillió forint nyereséget értek el. Ez kezdetnek nem rossz! Voltak itt 8—10 évvel ez­előtt olyan évek is, amikor a tsz banki számláján 20 mil­lió forint tartalék volt. Nem kellett sorba állniuk hitelért. Ha valami újra vállalkoztak, volt miből kockáztatni, volt miből gyarapítani a közöst. Elek szorgalmas lakóinak egy csoportja ilyen sikeres évek után mintha azt akar­ta volna bebizonyítani, hogy a szövetkezés nem ad megfelelő keretet csodálatos földjeik termőképességének kiaknázásához. Eleknek ak­kor jó hírneve volt, s hogy az lesz rövidesen, arra biz­tosíték az az őszinte hangvé­tel, amely a közösség szolgá­latában egyre több józanul gondolkodó embert áthat. Az indulatok azonban itt- ott még sárkányfejűek. Plá­ne, ha van, aki szítja is! A jól megalapozott közgyűlési véleményeken kívül, melyek Hanusz Zoltán, Klem József- né, Nyilas Károly, Lempert László, Hencz Imre felszóla­lásaiból elhangzottak, voltak nyugtalanítóak is, melyek majdhogy nem felborítot­ták a bölcs tanácskozás hig­gadt menetét. Kalló Edit vezető üzem­gazdász a zárszámadási mérleg közgyűlési jóváha­gyása előtt azt firtatta — ezért volt provokatív a kér­dés —, hogy a magasabb ve­zetők 85 ezer forintos pré­miumát, meg az eredmény alapján járó nyereségrésze­sedést hogyan akarják fel­osztani, mert ez közgyűlési hatáskör. A körülötte ülők kissé visszafojtott helyeslése és nyüzsgése kísérte a kér­dést. Az elnök jogos válasza: a magasabb vezetők prémi­umfeltételét egy évvel ko­rábban a gazdálkodás ered­ményének függvényévé tet­ték, erről közgyűlési, illetve küldöttgyűlési határozatot is hoztak. A zárszámadási köz­gyűlésnek az a feladata, hogy a szabályoknak és a törvényes előírásoknak meg­felelően kialakított prémium­alapot hagyja jóvá. Ez a bruttó jövedelem felosztásá­nak ugyanolyan része, mint az év közben felhasznált munkadíj, és az eredmény felosztásának különböző té­telei, melyeket mind-mind a törvényes előírásoknak meg­felelően alakítottak ki. Nagyon meglepő volt, hogy Kalló Edit vezető üzemgaz­dász ennek ellenére ezt az eljárást valamiféle titkoló­zásnak minősítette. Noha ő j maga is részt vett a zár- j számadást megelőző tsz-ve- . zetőségi ülésen, ahol olyan j állásfoglalás született, hogy j a magasabb vezetők prémi- i umfelosztására a zárszám­adási közgyűlés után jól j megalapozott előterjesztést szükséges készíteni. Ezt az ügyrendnek megfelelően a soron következő küldöttgyű­lés elé kell terjeszteni jóvá­hagyásra. Tehát nincs itt szó semmiféle titkolózásról. A különben kifogástalan rendben folyó eleki Lenin Tsz közgyűlése ilyen kellet­len kisiklás után végül is egyhangú szavazattal, ellen- szavazat és tartózkodás nél­kül tett pontot az 1980. évi gazdálkodás mérlegeredmé­nyére. Múlnak-e a nehéz napok Eleken? Múlnak, ezt határo­zottan állítjuk. A szövetkeze­ti tagság szorgalmas mun­kája 1980-ban eloszlatta a legvaskosabban kételkedő elekiek feje felett is a felhő­ket. Ezért most már mind kevesebben aggodalmaskod­nak, és kételkednek a szö­vetkezeti törvényesség be­tartásában, a vezetés és a tagság munkában edződött és összeforrt optimizmusában. Ahol olyan erőssé vált a ve­zetőség, és a tagság kapcso­lata, mint az utóbbi évben Eleken is, ott csak tiszavirág életű lehet az anarchiát szí­tók lélegzetvétele. Az V. ötéves terv kezde­tén megyei ipari koncepció jelölte ki a leendő Generál Ipari Szolgáltató Szövet­kezet helyét és felada­tait. — Legyen az új szövetkezet tevékenysége tiszta profilú szolgáltatás és hatóköre fogja át az egész megyét — dióhéjban így ha­tározták meg rendeltetését a megyei szervek. Ennek szel­lemében jött létre 1976. ja­nuár elsejével Békéscsabán a Generál Ipari Szövetkezet, amelynek fejlesztésére bizto­sították az anyagi fedezetet is a megyei, valamint az ágazat országos szervei. — Több mint 30 milliós beruházásnak kellett megva­lósulnia az V. ötéves terv utolsó esztendejére, és ez időpontig legalább 40 milli­ós árbevételt kellett elérni, kizárólag a lakossági szolgál­tatásokból eredően — mond­ja Szabó Mihály, a szövetke­zet elnöke. „Erőltetett menet” — Nem kis feladat elé ál­lította kollektívánkat ez a megyei koncepció. A beruhá­zásokkal egy időben kellett szélesíteni, vagy pontosab­ban megteremteni szolgálta­tásunk megyei hálózatát, egységeket nyitnunk Gyulán, Szeghalmon, Mezőkovácshá- zán, Tótkomlóson, megszer­vezni ehhez a jó irányító szakgárdát, és ahogyan emelkedtek központunkban az új épületek, biztosítani bennük a megfelelő műszaki felszereltséget. A gazdasági vezetés a párt- szervezetre támaszkodva nem győzte hangsúlyozni a különféle közös megbeszélé­seken, hogy: „A Generál dol­gozóinak kizárólag a szolgál­tatásokból kell megélniük, s ez csak úgy lehetséges, ha a közönséggel a javító-szolgál­tatások ellátásának jó minő­sége, valamint a készséges, udvarias ügyfélfogadás ré­vén megkedveltetik a szö­vetkezetét.” — A követelmények évről évre fokozódtak a szolgálta­tások fejlesztésére, hiszen az életszínvonal lehetővé tette, hogy mind több család ren­delkezzen tartós fogyasztási cikkel, háztartási gépekkel, televízióval, sőt, gépjármű­vel. Ez tőlünk is „erőltetett menetet” kívánt, és sikerült elérnünk, hogy a tervezett határidő előtt egy évvel megindítsuk az új, 1000 négy­zetméteres autójavító-csar­nokunk üzemeltetését, vala­mint átadjuk a tanműhelyt és a rádió-televízió javító részleg új műhelyeit. Ez az „erőltetett menet” persze sok súrlódással járt. Voltak, akik vitatták, túl gyorsnak tartották a fejlesz­tés ütemét, nem értettek mindenben egyet a központi elképzelésekkel. Az idő azon­ban igazolta ezek helyessé­gét. Sorakozzanak fel a szá­mok ennek bizonyítására. Hatvanezerből tizenhét reklamáció Az 1980-ig kitűzött tervet, hogy addigra el kell érni a 40 milliós árbevételt az első év 35 milliós bázisával szem­ben, jóval túlteljesítették: tavaly 74,7 millió forint volt az árbevételük. Ezzel szink­ronban az öt év viszonylatá­ban 15 millióról 32,5 millió­ra növekedett az anyagmen­tes termelési értékük, ami arra utal, hogy munkájuk termelékenysége, az egy főre eső termelési érték növeke­dése hozta elsősorban a ki­tűnő eredményt. Ugyanez idő alatt bérszínvonaluk 35,5 ezer forintról 45 ezer forint­ra emelkedett. És még egy jelentős adat, mely szolgál­tatási hálózatuk terjedését mutatja: míg 1976-ban kü­lönféle javítások miatt 34 ezer ügyfél kereste meg az ifjú Generál Szövetkezetei, addig 1980-ban a rendelők száma hatvanezer fölé emel­kedett, és közülük csupán tizenheten reklamáltak a ja­vító szolgáltatás minőségére. Dupsi Károly Az Endrődi Szabóipari Szövetkezetben tavaly 80 ezer öltönyt készítettek az Adidas cégnek. Képünkön: a csíki el varr ógép Fotó: Martin Gábor j Lehetne folytatni a srtrt, hogy a gyulai, mezőkovács­házi, szeghalmi, tótkomlósi, s a csabai műhelyek, valamint azok ágazatai között hogyan oszlik meg az . rbevétel, a lé­nyeg azonban egy marad: a megyei hálózatukban tevé­kenykedő mintegy 500 jogál­lományú dolgozó kitett ma­gáért, s a tavalyra kitűzött 69 milliós tervet 15 százalék­kal túlteljesítette, úgy, hogy 5,5 millió forintnyi nyeresé­get ért el a Generál Szövet­kezet. Ezer apró cikk bolt A dinamikus fejlődés an­nak is köszönhető, hogy a gazdasági vezetés mert tá­maszkodni a fiatal szakem­berekre (az összlétszám 60 százaléka is fiatal), és felelős posztokra állította őket. A gépjárműjavítóban például 11 technikus dolgozik, s a középvezetők majd mind­egyike a fiatalok soraiból ke-, rül ki az egész szövetkezet­ben. Az autósrészleg üzemve­zetője ez év február elsejé­től Mogyorós Gyula, aki a szövetkezetben „szabadult”, innen került ösztöndíjasként a győri felsőiskolára, ahol megszerezte a mérnöki dip­lomát. A szövetkezet továb­bi fejlődése ugyancsak sok­ban függ a fiatal szakember- gárdától, amely felnő a fel­adatokhoz. — Sok jó ötlettel is javí­tani tudjuk lakossági szol­gáltatásunkat — mondja az elnök. — Szerteágazó szak­mánkban nagy gondot jelent a javításokhoz szükséges al­katrészek beszerzése. Ezen is igyekszünk könnyíteni a jö­vőben. Egyrészt úgy, hogy ebben a tervidőszakban a RAMOVILL-lal közösen lé­tesítünk Békéscsabán egy bá­ziselosztó raktárt, amely az ország hat másik hasonló raktárával telexösszekötte­tésben áll, s így a megyén belül és a megyén kívülre is biztosítja majd a javítások­hoz szükséges alkatrészeket. Másrészt pedig úgy, hogy a kiváló szakmunkásainkra építve a magunk erejéből még ez év utolsó negyedé­ben létrehozunk egy „Ezer apró cikk” boltot, melyben beszerezhető lesz majd a ma­gunk által előállított minden olyan alkatrész, melynek hiánya akadályozta eddig a háztartási gépek, és általá­ban a hozzánk hozott más masinák javítását. Más szó­val, barkácsboltnak is nevez­hető a Bartók Béla úti leen­dő háromszintes épületünk­ben még ez évben megnyíló üzletünk, mert ha valaki ná­lunk megvásárolja majd a szükséges gépalkatrészt, ott­hon maga is megjavíthatja masináját. Varga Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom