Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

1981. február 15., vasárnap o iaH;Wkfc.M Zsebre megy a játék Hatodik ötéves tervünk határozott irányt szab tovább­lépésünkhöz, ennek ellenére nehéz lenne ma még csak megközelítő pontossággal is fölvázolni: milyen lesz a vi­lág 1985-ben? Ami biztos viszont, az az, hogy ha napon­ta írnak is lapjaink az enegiatakarékosságról, a téma akkor sem válik unalmassá, agyonkoptatottá. Ezért az energia folyamatos drágulásával — sajnos — maga »ke­zeskedik”. Az előbbiekből kiindulva, ha jósolnom kellene, azt is írásba merném adni, hogy a körülmények sokat emlege­tett átalakulásával (romlásával?) egy időben változunk, megváltozunk mi magunk is. S tegyük mindjárt hozzá: minél előbb, annál jobb, mert ma még vajmi keveset tu­dunk a takarékosságról. Ma még ott tartunk, hogy kín- aal-keservve], s rendkívül lassan szabadulunk meg a pa­zarlástól. A takarékoskodás csak azután kezdődhet. Ami a pénztárcánkat közvetlenül fogyasztja-hizlalja, abban már hajlandók vagyunk korábbi álláspontunkon változtatni, még akkor is, ha ideológiát gyártunk a fényűzés, a kényelem azelőtt bevehetetlennek hitt bás­tyáinak föladásakor. Így fedezzük föl „ki a szabadba” jelszóval a kerékpárt (ami nem fogyaszt benzint). Így vonul szép lassan vissza a reggelik és a vacsorák étlap­jára a pirítós kenyér, s derül ki az, hogy milyen töké­letes organizmus az emberi szervezet: télen is képes naphosszat meglenni 20 fok melegen. Nem új példák ezek, mint ahogy az sem számit fel­fedezésnek, amikor a termelőüzemekben — ipariakban és mezőgazdaságban egyaránt — egyszerre csak értékes­sé lesz mindaz, ami tulajdonképpen addig is az volt, ép- pencsak jól megéltünk a hasznosításuk nélkül is. Ezer hektárokon földbe szántott kukoricaszár, szemétbe do­bott konzervesüvegek számolatlanul, no meg újságpapír mázsaszám: a tékozló korszak bizonyítékai, s ettől kezd­ve már szószaporítás lenne folytatni a sort. Zsebre megy a játék, ahogy mondani szokták. A ház­tartásokban és az üzemekben is. Igaz eddig is arra ment, csak kevésbé éreztük, mert közös tartalékainkból hosz- szú ideig futotta pótolni mindazt, amit úgy fogyasztot­tunk (pocsékoltunk?) el, hogy nem néztük: mibe kerül? Kerül, amibe kerül, magyar ember nem szűkkeblű! Leg­alábbis mindaddig, amíg a közös források kiapadhatat- lannak tűnnek. Az árammal, a gázzal már csínján bánunk, ha a vil­lanyóra, a gázóra csak a mi háztartásunk felhasználá­sát méri. Más a helyzet a lakótelepi vízfogyasztássáT: a vízóra közös, hadd folyjon az éltető nedű •— ha kell, ha nem. És akkor sorolhatnánk megint az a gyón emlegetett eseteket vonatok, telefonfülkék, parkok rongálóiról, s azokról is, akik szemtanúként szó nélkül hagyták ezeket az eseteket. Pedig ez a „játék” is a zsebünkre megy. Ezt egyre jobban érzékelhetjük. S ha nem is tudjuk pontosan, mit hoz a következő esztendő, afelől nem lehetnek kétsége­ink, hogy a „mi” energiáinkkal és tartalékainkkal ugyan­úgy meg kell tanulnunk gazdálkodni, takarékoskodni, mint azokkal a lehetőségekkel, amelyek kizárólagosan és «gyedenként a sajátunk. Hangozhat közhelyszerűen ez a tanulság, egy biztos: vitathatatlan. (kőváry) A Szovjetunióban hónapok óta folyó munkaversenyben sok millió dolgozó vett részt (Fotó: APN — KS) Országos eszmecsere Az országos eszmecsere legfőbb tanulsága, hogy a milliók magukénak érzik a tervet. Ezt mutatja a hatal­mas, az egész országot átfo­gó kongresszusi munkaver­seny, amelybe már több mint százmillióan kapcsolód­tak be. A felajánlások, a kezdeményezések általában a terv feladatainak megoldásá­ra irányulnak. Figyelemre méltó, hogy a kezdeménye­zésekben, a vállalásokban most már korántsem csupán mennyiségi mutatókról, ha­táridő előtti teljesítésről van szó. Legalább ilyen súlyt kaptak a gazdaságosság nö­velésére. az anyagtakarékos­ságra, a minőségi előírás ma­radéktalan teljesítésére, a szállítási határidő megtartá­sára vonatkozó kötelezettség­vállalások. Az új termelési eljárások, tudományos ered­mények gyors gyakorlati al­kalmazása, a hatékonyság növelése ugyancsak visszaté­rő eleme a felajánlásoknak. Hatezer kSIdött Az országos vita, a kong­resszusi munkaverseny azt tanúsítja, hogy a párt kong­resszusát az egész ország magáénak érzi. Részt kér és kap mindenki a feladatok ki­jelöléséből és megvalósításá­ból. Az a mintegy hatezer küldött, aki február 23-án helyet foglal a Kreml kong­resszusi palotájában, nem­csak a szovjet kommunisták 17 milliós seregét, hanem a Szovjetunió 260 milliós né­pét képviseli majd. Kis Csaba (Vége) Szovjet kapcsolat Liszicsanszkban kezdődött Egyetemi előkészítő- szakmunkásoknak Egyetemi, főiskolai felvételre előkészítő tanfolyamot Indít az agrár felsőoktatási Intézmények felvételi előkészítő bizottsága az állatni gazdaságokban, termelő- szövetkezetekben, az erdészetek­ben és az élelmiszeriparban, Il­letve a mezőgazdaság más te­rületein, továbbá a MEZÖGEP- iparban dolgozó tehetséges szak­munkások számára. Az 1981 szeptemberében kez­dődő 10 hónapos intenzív tanfo­lyamra jelentkezhetnek mind­azok, akik a középiskolák nap­pali, esti vagy levelező tagoza­tán érettségi bizonyítványt sze­reztek; továbbá azok az érett­ségivel nem rendelkező szak­munkások, akik rátermettségük­nél és felkészültségüknél fog­va erőt és kitartást érez­nek a felsőfokú tanulmányokkal kapcsolatos magas követelmé­nyeknek a teljesítésére, és nem töltötték be 30. életévüket. — Ha férfiak, katonai szolgálatukat le- töltötték, vagy arra alkalmatla­nok — továbbá a szakmunkás- bizonyítvánnyal rendelkezők. Kö­zülük Is azok, akik legalább egy évvel a jelentkezés előtt szerez­ték a bizonyítványt, és legalább három éve fizikai munkakörben dolgoznak. A tanfolyam 26 hetes, bentla­kásos, és 12 hetes otthoni tanu­lással egybekötött szakaszból áll. Ennek eredményes elvégzését követő sikeres egyetemi, főisko­lai felvételi vizsga letétele után a részvevők a mezőgazdasági, élelmiszeripari, fagazdasági, mű­szaki-közgazdasági és jogi felső- oktatási Intézmények nappali, esti vagy levelező tagozatán — üzemi ösztöndíjasként — tanul­hatnak tovább, és szerezhetnek egyetemi vagy főiskolai diplo­mát. A tanfolyamra történő jelent­kezés egyik alapvető feltétele; a munkahely egyetértő ajánlása. Az érdeklődők és az érdeklődő munkahelyek legkésőbb márci­us 10-ig az előkészítő bizottság szakmunkástanfolyamának címé­re, Gödöllőre, az agrártudomá­nyi egyetemre küldhetik be to­vábbtanulási (taníttatás!) szán­dékukat. Az érdeklődők részére a tanfolyam részletes felvételi tájékoztatóját megküldik. A cím nem pontos. Az Orosházi Üveggyár partneri kapcsolata a Szovjetunióval (tudniillik már a síküveg­üzem építését megelőzően ki­alakult. Az Üvegipari Mű­vek orosházi gyárának' alap­kövét 1961. május 1-én tet­ték le. A palackgyártás 1963. november 7-én indult meg az I-es hutában, és a következő két évben épülő másik há­rom hutához már szovjet gépek is érkeztek. Még néhány dátum: 1971- ben a húzottsíküveg-üzem építése felett a KISZ véd­nökséget vállalt. 1973-ban csaknem félszázan az ukraj­nai Liszicsanszkba utaztak Orosházról a húzottsíküveg- gyártás fortélyainak elsajá­títására ... „Ukrajnai” magyar Irn’gád A Március 15. Szocialista Brigád Liszicsanszkban ala­kult meg. Tagjai másfél évet töltöttek a Szovjetunióban, hazatérésük után szovjet szakemberekkel együtt vet­tek részt az Orosházi Üveg­gyár síküveghúzó üzemében a gépek szerelésében. Üjabb barátokat szereztek, de a ré­gieket sem felejtették el. Le­velezéssel ma is tartják egy­mással a kapcsolatot. Ez a barátság ösztönözte a brigádot arra, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére felajánlást te­gyen. Ennek' keretében vál­lalja, hogy az üzem által előállított húzott- és henge­relt síküvegtermékek (köz-' tűk az Ikarusz buszhoz gyár­tott szélvédő- és oldalüveg) exportját megkülönböztetett figyelemmel kíséri azért, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeket minőség­ben, mennyiségben és időben teljesítse a gyár. Vállalja a brigád, hogy a gyártás során felmerülő esetleges gondok megoldását, szükség esetén munkaidőn túl is segíti. Vé­gül elhatározta még, hogy az 1981-es évben személyenként további 11 óra társadalmi munkát teljesít. A Március 15. brigád fel­hívta a gyár szocialista bri­gádjait, hogy csatlakozzanak az SZKP kongresszusának tiszteletére tett felajánláshoz. A brigád, amelynek Ma- tejka Jaroszláv a vezetője, helyettes vezetője pedig Tar- di László, már az MSZMP XII. kongresszusa tiszteletére jelentős vállalást tett, me­lyet eddig is teljesített. A brigád tagjai többek közt a huta tetejét újraszigeteléshez letakarították'. Tavaly év végén a műszakok közötti versenyben elsők lettek. Egy újításukkal megoldották a csomagolás egyik fajtájának a folyamatosságát. Orosháziak a Moszkvai Rádióban Az üveggyári versenykol­lektíva kezdeményezését te­hát érzelmi okok is moti­válják, de hasonlóan gon­dolkodik a Dózsa, a Novem­ber 7. meg a Barátság bri­gád is, melynek alapítói ugyancsak megjárták a Szov­jetuniót. A kezdeményezés nyomán a növekvő aktivitás­ra építve, a gyár vezetői ne­kiláttak az osztásnak-szor- zásnak, hogy a többletválla­lásokhoz reális feladatokat fogalmazzanak meg. — Az SZKP kongresszusi előkészületei nálunk érthe­tően kerültek az átlagosnál is jobban a figyelem közép­pontjába. Síküvegüzemünk szovjet mintára épült. Szak­munkásaink kint tanultak, az új gyárat Orosházán szov­jet munkások szerelték. Kapcsolatainknak lényegé­ben ez az alapja, de nem merül ki ennyiben — mond­ja Molnár Gyula szb-titkór, majd így folytatja: — Ahogy Békés megyé­nek Penza megye a testvér­megyéje, úgy Orosházának Bjelinszkij városa a testvér- települése. Onnan „nem messze” néhány száz kilo­méterre, Nikolszkban, van egy üveggyár, ennek termelő kollektívájával állunk rend­szeres kapcsolatban. És ehe­lyütt említhetném meg azt is, hogy KISZ-bizottságunk 1976-ban fevette a Penza megyei születésű Szergej II- jics Jermolajev nevét, aki a pesti harcokban halt hősi halált. — Én meg azt tenném hoz­zá.— jegyzi meg Sütő Géza, a szakszervezeti bizottság versenyfelelőse —, hogy ta­valy ősszel Orosháza felsza­badulásának évfordulóján alakult meg gyárunkban a Moszkvai Rádió Baráti Klub­ja. S erről a tényről a ma­gyar nyelvű adás meg is emlékezett akkor. Tavaly, december 12-én nálunk járt Magyari Béla kiképzett űr­hajós, a klub tiszteletbeli el­nöke, no és itt van a labora­tóriumunk Madame Curie brigádja, amely a „Hős vá­rosok — városok hősei” cí­mű vetélkedő megyei döntő­jén második lett, és tovább­jutott a területi döntőre. Hz OKI HlSZ-alapszervezele Erűt, önbizalmat adó közösség Vajon törvényszerű-e egy egy „csúcsra” jutott közös­ség életében a visszaesés? És egyáltalán a közösség mikor éri el azt a maximumot, amikor már azt mondják, igen, ez kiváló! Mert mi a biztosíték arra, hogy való­ban az? Talán nem fordul­hat elő, hogy az önmagukat elemzők, vagy éppen a kí­vülállók túl avagy alulérté­kelik a tevékenységet? Mint ahogyan az is meg­történhet. hogy ugyanaz a közösség, amelyet tegnap még jónak értékeltünk, hol­nap már másképp ítélünk meg, csak azért, mert igé­nyesebbé vált önmagával szemben, mert felerősödött a kritikai hang, és mert ettől úgy tűnik, a munka minősé­gében ment végibe romlás, holott éppen az ellenkezőjé­ről van szó. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódhat­nak meg abban, aki vendég­ként hallhatta a szarvasi ön­tözési Kutató Intézet KISZ- alapszervezeténék beszámoló taggyűlésén elhangzott hoz­zászólásokat. S mert a szarvasiak tavaly elnyerték a Kiváló KlSZ-szervezet zász­lót, fokozott figyelem kísérte az elhangzottakat. Hogyan is gondolkodnak e KlSZ-kitün- tetés tulajdonosai? ' Nos, semmi különöset nem észleltünk, azaz, hogy még­is ... Néhány órára a fele­lősségteljesen gondolkodó fia­talok között „felejtettük” magunkat Az első pillana­tokban minden annyira ter­mészetesnek tűnt, hogy azon kezdtünk elmélkedni, ml is lehet a fejlődés útja. Vala­hol itt kezdődhet az egyén­nek is erőt, önbizalmat adó közösség. Sokan erre talán azt gon­dolják, az ÖK1 KlSZ-alap- szervezetének taggyűlése if­jú titánok fogadkozásaitól volt hangos, mert milyenek is lehetnek egy kiváló közös­ség tagjai? Nos, aki ezt gon­dolja, az aligha tudja elkép­zelni. maroknyi fiatal ho­gyan tud, képes érvek és el­lenérvek ütköztetésével egészséges, alkotó szellemi vitával közösséget kovácsol­ni. S íme a vélemények. Vrlbovszki Mihály hozzászó­lásában a gondok feltárásáig jutott, amikor a közösséget kovácsoló ' erőkről szóit: „Mindenütt lennie kell egy csoportnak, melynek tagjai meggyőződéssel jönnék-men- nek, szerveznek, agitálnak, és amilyen az aktívák ereje, olyan maga a közösség is.” Véleménye szerint persze vannak a közösséggel szem­ben ható erők. Egy részük objektív tényezőkből fakad. Az intézetnek sok apró tele­pe van. A KlSZ-tagok ritkán találkoznak. Koriban és isko­lázottságban nagyok az el­térések. „Eddig a telepen dolgozók mozgósítására a kívántnál kevesebb figyelmet fordítot­tunk. Itt még sok a tenni­való” — adott mintegy vá­laszt és mondott önkritikát a Vezetőség tagjaként Zsabka János —, majd így folytat­ta: „Nem egyszer hallottuk már, alig jönnék el a ren­dezvényekre. Hát nem le­hangoló? — mondják ilyen­kor a szervezők. De milyen volt az agitáció, figyelembe vettük-e a fiatálak igénye^ it?” „Hát, igen, de még ezek jó megvalósítása esetén is mi mindenen múlik a siker?! Mennyiség, mennyiség... Azt hiszem, kevesebb rendezvény is megtenné, és akkor több energia - maradna, az alapos­ságra.” Ez Ten cső István Vé­leménye. De a dr. Patai Ist­vánt foglalkoztató kérdések­ről is egyre többet beszélnék az alapszervezetben: „Ma 49 tagot számlálunk. A nagy létszám sajátos irányítási módszereket követel, más­milyeneket, mint 10—15 év­ve] ezelőtt, és megint más­milyeneket, mint amilyent most alkalmazunk.” Hogy végül is mi legyen az, arról még kevés szó esett. De Nagy László szavaival élve. a-' egészséges rivalizáló szellem segít majd abban, hogy erre a válaszra se kelljen sokáig várni. Mindez persze nem azt je­lenti, hogy közösséget csakis eszmecserék útján lehet erő­síteni. De ha a beszélgetések célja a munka, a KISZ és az intézményi munka, akkor igenis van ilyen szerepe. Né­meth Sándor, az ÖKI igaz­gatóhelyettese minden bi­zonnyal nem udvariasságiból mondta, az intézet eredmé­nyesen tett eleget feladatá­nak, és ebben a fiatalok óriási részt vállaltak. Elis­merően szólt azokról, akik legutóbb részt vették az Al­kotó Ifjúság pályázaton, há­rom pályaművet országos el­ismerésben részesítették, to­vább öregbítve az intézet hírnevét. Nehéz eldönteni, mi hatá­rozza meg egy közösség ere­jét. Az intézet esetében pél­dául a Tisza H. védnökség­ben, a pályázatokon, vetél­kedőkön, sportrendezvénye­ken való eredményes rész­vétel. a 220 óra (társadalmi munka, a sikeres politikai képzés, tehát maguk az ak­ciók vagy az érett, felelős­ségteljes gondolkodás. Sze­rintünk mindkettő. (Kepenyes) Építészeti üveg Záhonyon át Évtizedes és élő kapcsolat, együttműködés mozaikkoc­kái ezek, amelyek még együtt sem adnak teljes ké­pet egy szakma szovjet és magyar munkásainak barát­ságáról. Hiszen, amikor az üveggyár első hutájában meggyújtották a lángot, a gyárban még szó sem volt arról, hogy közvetlenül szál­lítják termékeiket a szom­szédos országba. Ettől az időtől kezdve azonban a Bé­késcsabai Konzervgyárban készülő zakuszka már oros­házi üvegekben lépte át a határt Záhonynál. A siküvegüzem felépülésé­vel jöttek létre azután a közvetlen kapcsolatok, s vált az orosházi gyár megbízható, állandó partnerévé a Szov­jetuniónak, az építészeti üvegek exportjával A szo­cialista brigádok most az orosháziak' szovjetunióbeli jó hírnevét készülnek öreg­bíteni. K. E. P.—P. B. A 23-as számú Állami Építőipari Vállalatnál csaknem har­minc éve foglalkoznak az utánpótlás nevelésével. Képzésük folyamán a fiatalok megismerkednek a vállalat profiljába tartozó modem technológiával is. A képen: gyakorlati fog­lalkozáson -az asztalos tanulók (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom