Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

1981. február 1., vasárnap Fotó: Gál Edit A kereskedővirtuóz „Barátunk az újság" Rejtvénypályázat, 4. forduló A A E T D s R ■ E 1 Z ■ E T Z ft 0 t E E T Z u E V R T ■ M T E ■ S R T 1 * E «6 0 S 1. A betűkből a sakkjáték lóugrás-lépésének segítségével egy ismerős mondatot lehet összeállítani. Hogy szól a mon­dat? (Könnyítésül: a mondat utolsó betűje az ábra közepén van.) (3 pont) 2. Egy közismert szovjet regény címének betűit kevertük össze: AAACÉIMPRSSTTU. Ki a regény írója? (2 pont) lyen kapcsolata van az úttö­rők akkori országos akciójá­val? (3 pont) Az előző, harmadik fordu­ló megfejtései a következők: 1. Kincskereső, Kisdobos, Ezermester, Pajtás, őrsveze­tő. 2. Wagner Sándor, Szinyei Merse Pál, Vankóné Dudás Juli. (A Pajtás újság 1980/37. december 11-i számának 14. oldalán található a három festmény.) 3. A rajzról az „Olvass!” felirat hiányzik. 4. A gyermekversek írói: Koppányi Csilla, Baji Tamás. (A versek a „Kincskereső” 1980. decemberi számában, a 61. oldalon jelentek meg.) Rejtvénypályázatunk most közzétett 4. fordulójának megfejtéseit kérjük 1981. február 20-ig postai levelező­lapon küldjétek a következő címre: Békés megyei Népúj­ság szerkesztősége, Minima­gazin, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: „Barátunk az újság”. S egyben kérünk bennete­ket pajtások, továbbra is küldjétek beszámolókat őr­sötök, rajotok, úttörőcsa­patotok életéről, a kisdobos-, úttörőélet eseményeiről, egy­szóval írjatok magatokról. Mint a pályázat meghirdeté­sekor is írtuk: rendszeres be­számolóitokat is figyelembe vesszük a megfejtések érté­kelése mellett. Minijegyzet A játékról A család önfeledten ját­szott a hóban. A fiatal apu­ka menekült a hógolyók elől, az anyuka sebesen gyúr­ta a fehér gömböket a kis­fiának, aki boldog visongás- sal próbálta eltalálni a na­gyokat. A buszra várók kü­lönféleképpen reagáltak a látványra. A középkorú ka­lapos úr rosszallóan csóválta a fejét, az elegáns fiatal hölgy lekicsinylőén méreget­te az anyuka kabátját. A hó­fehér bundás kislány sóváran nézte a családot, majd nya­fogni kezdett: „Mi is játsz- szunk egy kicsit!” A mama rárivallt: „Hogyne, össze­piszkolod a bundádat! Majd játszol otthon, a babáddal, míg én befejezem a dolgom!” Pedig játszani jó, a játék nagyon fontos dolog. Külö­nösen így, együtt, kicsik és nagyok, szülők és gyerekek. Es játék közben mennyi mindent megtanulhatnak a gyerekek — meg talán a fel­nőttek is! Kár, hogy keve­sen ismerik a közös, okos já­ték örömét. — th Color-hírek — Beszélhetnénk néhány percet ? — Ha vesz egy irhabundát. — Itt van rajtam, nem kell kettő belőle. — És mit szól ehhez a bakfiskabáthoz? — Ha lányom volna, gon­dolkoznék1 a dolgon. — Jó, akkor kérdezzen. — Nézzük először az ada­tokat. Itt a jegyzetfüzetem ... Tehát Sebők Erzsébet, 19 éves, a békéscsabai Centrum Áruház eladója a női készru- haosztályon ... Miért aján­lott nekem férfi- és foakfis- holmikat? — Mert hol itt, hol ott va­gyok. Ha szükséges beülök a pénztárba, átrándulok a többi részleghez. — Mint egy kereskedővir­tuóz ... — Az talán túlzás. Min­denesetre szeretem a szak­mám, szívesen foglalkozom a vevőkkel. — Gyerekkorában üzle­tekről, áruházakról álmo­dott? — Dehogy. Az édesapám gépkocsivezető, az édes­anyám pedig raktárban dol­gozik. nem vagyunk boltos- dinasztia. A közgazdasági szakközépiskola kereskedel­mi szakára jelentkeztem, de nem vettek fel. Így kerül­tem a kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmunkás- képzőbe. — Simán? — Meglehetősen. A felvé­telit azért sohasem felejtem el. Az ifjúsági ház színpadán vetélkedtünk, közönség előtt. Bábukat kellett felöltöztetni, számolni. Máig sem tudom, hogyan: az idős néninek si­került eladnom egy pár ci­pőt. — Teljes siker ... — Valóban, megpecsételő­dött a sorsom, tanuló lettem. A méteráruosztályon kezd­tem a munkát. — Mivel? — Sepréssel. Már az elején kifogásolták, hogy nem jól csinálom. Egy hétig csak sír­tam ... — El se hiszem magáról. — Igaz, víg kedélyű va­gyok, Azt mondják, hogy a mosolynak gyógyító hatása van. — Bizonyára így igaz---­D e most folytassuk mással. Mi volt eddig a legnagyobb szakmai élménye? — Tavaly, év végén, há­rom hetet Budapesten töl­töttünk Vandzsó Éva kollé­ganőmmel. A Centrum nagy­áruházai karácsony előtti ki­árusítást rendeztek a Techni­ka Házában, ahova 28 vidéki fiatal eladót hívtak meg. Volt ott ajándékáru, játék, mű­szaki cikk, ruházat és illat­szer. No, és el ne felejtsem a diszkót. A Fonográf együt­tes tagjai, Szűcs Judit és mások' dedikálták a lemeze­ket. — Hogy tetszett a főváros? — Sajnos, nem volt időnk alaposan körülnézni. Este 7 óráig, vasárnap is dolgoz­tunk. A Palace Szállóban laktunk, a bárban jól érez­tük magunkat. — És az üzletben? — Óriási forgalmat bonyo­lítottunk le, rengeteg munka várt ránk. Leginkább a pénz­tárgépet kezeltem. A külön­böző osztályokon vásárolt árukat ráírták egy blokkra. Azt kellett beütni, ellenőriz­ni, csomagolni. — Milyenek a pesti ve­vők? — Nagyon hálásak1. Sok­szor kérdezgették: honnan jöttünk, hiszen ilyen udvari­as kiszolgálással nem talál­koztak mostanában. Pe­dig mindent úgy tettünk, mint idehaza. Végül rájöt­tünk, hogy mi lehet a hiba. Az egyik illatszerboltban ránk szólt az eladó: „Mit akartok1?” ... és közben rágta az almát. Ahhoz képest ná­lunk vasfegyelem van. — Mégis hazajött... — Ajánlottak több állást. Az Otthon Áruházban, a Divatcsarnokban. Nem vál­laltam. — Miért? — Mert itt nőttem fel, ide köt minden. Jó a munkahe­lyem, itt élnek a szüleim, és ... egyszer talán itt me­gyek férjhez. — Csak ezért? — Nem elég ennyi? Kü­lönben most végzem levele­zőn a közgazdasági szakkö­zépiskola második osztályát, holnap vizsgázom történe­lemből. — Ez már a felnőtté válás próbája is ... — Én is úgy vélem. Azért ne higgye, hogy érettségi után elhagyom a pályát. Itt már gyökeret vertem. A KISZ-szervezetben gazdasá­gi felelős vagyok, megválasz­tottak szakszervezeti bizal­minak. — Felelős, érdekes posz­tok ... — Persze. De ez külön cikk témája lehetne ... Me­hetek dolgozni? — Természetesen, úgy is szeret eladni. — így igaz. Most viszont árut kell átvennem ... Seres Sándor 3. A rejtvényábra vízszin­tes és függőleges oszlopaiba állatok nevei kerülnek. Négy állatról rajzot közlünk. (A számok a rajz mellett azt jelzik, hány betűből áll a név.) A többi állatnév: Harkály — gerle — hiéna — koala. Rigó —{ héja — róka — gyík — ürge. Ha helyesen írjátok be az ábrába a neveket, a közép­ső függőleges oszlopban egy budapesti építmény nevét kapjátok. (3 pont) Írjátok meg azt is, hogy ennek a létesítménynek mi­Meseíróversenyt rendezett, nemrégiben kisdobosoknak, úttörőknek az orosházi ifjú­sági ház. Sok-sok kedves pá­lyamű érkezett, s közülük a hat legjobb mese írója ré­szesült jutalomban. A hat legjobb közül választottunk ki találomra egyet, a 8-os Varga Zsoltnak, a Kulich Gyula Úttörőcsapat pajtásá­nak meséjét: Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen és az üveggyá­ron is túl, élt egy búsko­mor, ötfejű sárkány. Búsko­morságának oka, hogy az ötödik feje mindig unatko­zott. Az első feje a negye­dikkel, a második a harma­dikkal nagyon jóba volt, de az ötödik csak magában be­szélt, fütyörészett. Egy szép decemberi napon Tódor, a sárkány nagyot rikkantott: „Ördög neki széklába, elme­gyek társat keresni az ötö­dik fejemnek.” Állta is a szavát: úgy két év múlva szárnyra kapott, és elindult párkeresőbe. Ahogy repül, érzi, hogy túlontúl melege van. Gon­dolja, a pulóver meleg, amit a nagymama kötött 83 éve. Leveti, de ahogy repül to­vább, egyre melegebb van. Hát uramfia, ahogy lenéz, alatta ott a nap. Csak nem tájolta el magát?! Kissé megijedt, és zuhanórepülés­sel süvített lefelé, úgy 800 kilométer/óra sebességgel. Zuhanás közben pillantott meg egy kedves rokont. Egy szempillantás alatt megállt, és illendően köszönt. Tutyi- mutyi Tamás, a másik sár­kány is roppant örült a ta­lálkozásnak. Üdvözlésképpen a levegőben jól megcsapkod­ták egymást, és szinte egy­szerre mondták: „De szépen meghíztál, de nagyok lettek a fejeid, a lábaid meg mi­lyen görbék!” Miután feldí- csérték egymást. Tutyimutyi kérdezi: „Mi járatban vagy erre, ahoi csak a műholdak járnak?” „Oh, ne is kér­dezd Tutyimutyikám — só­hajt Tódor — az ötödik fe­jemnek keresnék társat, de sehol sem lelek.” „Ha csak ez a baj — kiált egyet Ta­más, hogy az ég is belere­meg — ezen könnyen segít­hetünk. Ismerek egy jó ker­tészt, annál fej is kapható.” No, gyorsan oda is repültek. Tódor illedelmesen meg­emeli szalmakalapjait: „Jó reggelt, öregapám”. Erre az öreg kertész glvigyorodik: „Szerencséd, hogy öregapád­nak szólítottál, különben egyből hokedlivé változtatta­lak volna.” Tódor elmondja, mi járatban van. Az öreg hümmög, és vakargatja ko­pasz fejét. Úgy 4 óra múlva megszólal: „Sajnálom, fiam, de nekem csak hagyma- és káposztafejem van. ha ez megfelel, szinte ingyen adok belőle.” A sárkány erre na­gyon elszomorodott, s hogy bánatát enyhítse, megevett egy egész láda fokhagymát. Sajnos, Tutyimutyinak„ már menni kellett, nem adhatott több bölcs tanácsot. Tódor nagy elhatározásra jutott. A szent hokedlilábra esküdött, hogy addig nem megy haza, míg az ötödik fejének társat nem talál. A kertésztől elbú­csúzott, aki barátsága jeléül adott az útra öt szép káposz­tafejet. Tarisznya híján Tó­dor a káposztát a farkára aggatta, farkát a vállára vet­te, s így bandukolt öt éjjel, öt nap. Az ötödik nap találkozott egy iciri-piciri kis egérrel. Az egér először megijedt, egy kicsit reszketve szólt: „Sze­vasz sárkány! Hogy hová megyek? A kis barátnőmhöz, az egyfejű sárkánykisasz- szonyhoz, aki az egy fejével szörnyen unatkozik.” Tódor képe, különösen az ötödik, felragyogott. Az egérkét na­gyon szépen megkérte, vigye el őt Lavíniához — mert így hívták a sárkánykislányt. Az egérke megengedte, hogy el­kísérje őt Tódor, de nyoma­tékosan kérte, ne lépjen a farkára, mert kénytelen lesz visszaadni. Még sötétedés előtt megérkeztek egy taka­ros nagy házhoz. Tódor fino­man megdöngette az ajtót. Bentről kedvesen bömbölő sárkányhang hallatszott. Az egérke és Tódor beléptek. Lavínia csodálkozva nézett az ötfejűre. Az egérke az összefonódó hat szempárból látta, hogy itt valami ké­szül, és amint jött. úgy tá­vozott. Tódor szegte meg a csendet. A nagy csevegésnek az lett a vége, hogy Tódor fülig beleszeretett Lavíniába. aki viszonozta ezt az érzést. Tódor a sárkányok bátorsá­gával megkérte a kezét, mi­re Lavínia igent mondott. Sebtiben megtartották a la­kodalmat, amelyen én is vendég voltam. Lavíniával vidám táncot roptam, míg­nem a kedves a lábam la­posra taposta. Sántikálva hagytam ott a lakodalmat, azóta nem hallottam az ifjú párról. Kedves olvasó, ha valamit tudsz róluk, kér­lek, írd meg! (Kösz.) A békési ifjúsági ház Új Tükör „Color” klubjában februárban is sok érdekeset láthat, hallhat a tagság. A klub vezetősége következe­tes: folytatódik a kedvelt „popzenei műhelytitkok” cí­mű sorozat, melynek követ­kező rendezvénye éppen hol­nap este lesz: ezúttal Szigeti Ferenccel, a Karthágó együt­tes vezetőjével beszélget­hetnek a Colorban a fiata­lok. A „Játék hat forduló­ban” elnevezésű vetélkedő harmadik fordulójához ér­kezik februárban, 12-én lesz az újabb erőpróba. Az Üj Tükör Pódium keretében ez­úttal Almási Éva és Harsá­ny; Gábor ad műsort, a Pó­dium Színház előadásán pe­dig Üjlaky Károlyt és Sipeki Tibort hallhatják a klubta­gok. Izgalmas látványnak ígér­kezik a Szamuráj duó ,;Ja- pán harci játékok" című mű­sora. Lesz itt humoros csel­gáncs, késvívás, bambusz- botvívás, karate, s egyik­másik mutatványba még a közönséget is bevonják. Diákhumor Tanár: Mindenki elővesz egy papírt. Dolgozatírás! Diák: Tanár úr, miből? Tanár: Édes fiam, ahhoz neked semmi közöd. MATEKÓRA. Tanár: Csináljunk egy pél­dát másodfokú egyenletre. Kérek egy önként jelentke­zőt. (Senki sem jelentkezik.) Szabó, maga megcsinálta? Szabó: Igen. Tanár: Akkor miért nem jön ki? Szabó: Mert nem vagyok önként jelentkező. * * * Tanár (könyörög): Kérem, viselkedjenek úgy, hogy a más iskolából jött tanár ab­ban a tévhitben távozzon, hogy szakközépiskolában járt! FELVÉTELIN: Diák: (elénekli, hogy sin x reciproka 1 cos x.) Tanár: Megkérem, hogy ke­zelje bizalmasan. * * * Tanár: Hű, de ismerős vagy fiam. Nem jártál Deb­recenben? Diák: Nem. Tanár: Én sem. Akkor on­nét! (A „Betűzve” című diák­lapból ollóztuk a fenti diák­humort.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom