Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
1981. február 1., vasárnap Fotó: Gál Edit A kereskedővirtuóz „Barátunk az újság" Rejtvénypályázat, 4. forduló A A E T D s R ■ E 1 Z ■ E T Z ft 0 t E E T Z u E V R T ■ M T E ■ S R T 1 * E «6 0 S 1. A betűkből a sakkjáték lóugrás-lépésének segítségével egy ismerős mondatot lehet összeállítani. Hogy szól a mondat? (Könnyítésül: a mondat utolsó betűje az ábra közepén van.) (3 pont) 2. Egy közismert szovjet regény címének betűit kevertük össze: AAACÉIMPRSSTTU. Ki a regény írója? (2 pont) lyen kapcsolata van az úttörők akkori országos akciójával? (3 pont) Az előző, harmadik forduló megfejtései a következők: 1. Kincskereső, Kisdobos, Ezermester, Pajtás, őrsvezető. 2. Wagner Sándor, Szinyei Merse Pál, Vankóné Dudás Juli. (A Pajtás újság 1980/37. december 11-i számának 14. oldalán található a három festmény.) 3. A rajzról az „Olvass!” felirat hiányzik. 4. A gyermekversek írói: Koppányi Csilla, Baji Tamás. (A versek a „Kincskereső” 1980. decemberi számában, a 61. oldalon jelentek meg.) Rejtvénypályázatunk most közzétett 4. fordulójának megfejtéseit kérjük 1981. február 20-ig postai levelezőlapon küldjétek a következő címre: Békés megyei Népújság szerkesztősége, Minimagazin, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: „Barátunk az újság”. S egyben kérünk benneteket pajtások, továbbra is küldjétek beszámolókat őrsötök, rajotok, úttörőcsapatotok életéről, a kisdobos-, úttörőélet eseményeiről, egyszóval írjatok magatokról. Mint a pályázat meghirdetésekor is írtuk: rendszeres beszámolóitokat is figyelembe vesszük a megfejtések értékelése mellett. Minijegyzet A játékról A család önfeledten játszott a hóban. A fiatal apuka menekült a hógolyók elől, az anyuka sebesen gyúrta a fehér gömböket a kisfiának, aki boldog visongás- sal próbálta eltalálni a nagyokat. A buszra várók különféleképpen reagáltak a látványra. A középkorú kalapos úr rosszallóan csóválta a fejét, az elegáns fiatal hölgy lekicsinylőén méregette az anyuka kabátját. A hófehér bundás kislány sóváran nézte a családot, majd nyafogni kezdett: „Mi is játsz- szunk egy kicsit!” A mama rárivallt: „Hogyne, összepiszkolod a bundádat! Majd játszol otthon, a babáddal, míg én befejezem a dolgom!” Pedig játszani jó, a játék nagyon fontos dolog. Különösen így, együtt, kicsik és nagyok, szülők és gyerekek. Es játék közben mennyi mindent megtanulhatnak a gyerekek — meg talán a felnőttek is! Kár, hogy kevesen ismerik a közös, okos játék örömét. — th Color-hírek — Beszélhetnénk néhány percet ? — Ha vesz egy irhabundát. — Itt van rajtam, nem kell kettő belőle. — És mit szól ehhez a bakfiskabáthoz? — Ha lányom volna, gondolkoznék1 a dolgon. — Jó, akkor kérdezzen. — Nézzük először az adatokat. Itt a jegyzetfüzetem ... Tehát Sebők Erzsébet, 19 éves, a békéscsabai Centrum Áruház eladója a női készru- haosztályon ... Miért ajánlott nekem férfi- és foakfis- holmikat? — Mert hol itt, hol ott vagyok. Ha szükséges beülök a pénztárba, átrándulok a többi részleghez. — Mint egy kereskedővirtuóz ... — Az talán túlzás. Mindenesetre szeretem a szakmám, szívesen foglalkozom a vevőkkel. — Gyerekkorában üzletekről, áruházakról álmodott? — Dehogy. Az édesapám gépkocsivezető, az édesanyám pedig raktárban dolgozik. nem vagyunk boltos- dinasztia. A közgazdasági szakközépiskola kereskedelmi szakára jelentkeztem, de nem vettek fel. Így kerültem a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás- képzőbe. — Simán? — Meglehetősen. A felvételit azért sohasem felejtem el. Az ifjúsági ház színpadán vetélkedtünk, közönség előtt. Bábukat kellett felöltöztetni, számolni. Máig sem tudom, hogyan: az idős néninek sikerült eladnom egy pár cipőt. — Teljes siker ... — Valóban, megpecsételődött a sorsom, tanuló lettem. A méteráruosztályon kezdtem a munkát. — Mivel? — Sepréssel. Már az elején kifogásolták, hogy nem jól csinálom. Egy hétig csak sírtam ... — El se hiszem magáról. — Igaz, víg kedélyű vagyok, Azt mondják, hogy a mosolynak gyógyító hatása van. — Bizonyára így igaz---D e most folytassuk mással. Mi volt eddig a legnagyobb szakmai élménye? — Tavaly, év végén, három hetet Budapesten töltöttünk Vandzsó Éva kolléganőmmel. A Centrum nagyáruházai karácsony előtti kiárusítást rendeztek a Technika Házában, ahova 28 vidéki fiatal eladót hívtak meg. Volt ott ajándékáru, játék, műszaki cikk, ruházat és illatszer. No, és el ne felejtsem a diszkót. A Fonográf együttes tagjai, Szűcs Judit és mások' dedikálták a lemezeket. — Hogy tetszett a főváros? — Sajnos, nem volt időnk alaposan körülnézni. Este 7 óráig, vasárnap is dolgoztunk. A Palace Szállóban laktunk, a bárban jól éreztük magunkat. — És az üzletben? — Óriási forgalmat bonyolítottunk le, rengeteg munka várt ránk. Leginkább a pénztárgépet kezeltem. A különböző osztályokon vásárolt árukat ráírták egy blokkra. Azt kellett beütni, ellenőrizni, csomagolni. — Milyenek a pesti vevők? — Nagyon hálásak1. Sokszor kérdezgették: honnan jöttünk, hiszen ilyen udvarias kiszolgálással nem találkoztak mostanában. Pedig mindent úgy tettünk, mint idehaza. Végül rájöttünk, hogy mi lehet a hiba. Az egyik illatszerboltban ránk szólt az eladó: „Mit akartok1?” ... és közben rágta az almát. Ahhoz képest nálunk vasfegyelem van. — Mégis hazajött... — Ajánlottak több állást. Az Otthon Áruházban, a Divatcsarnokban. Nem vállaltam. — Miért? — Mert itt nőttem fel, ide köt minden. Jó a munkahelyem, itt élnek a szüleim, és ... egyszer talán itt megyek férjhez. — Csak ezért? — Nem elég ennyi? Különben most végzem levelezőn a közgazdasági szakközépiskola második osztályát, holnap vizsgázom történelemből. — Ez már a felnőtté válás próbája is ... — Én is úgy vélem. Azért ne higgye, hogy érettségi után elhagyom a pályát. Itt már gyökeret vertem. A KISZ-szervezetben gazdasági felelős vagyok, megválasztottak szakszervezeti bizalminak. — Felelős, érdekes posztok ... — Persze. De ez külön cikk témája lehetne ... Mehetek dolgozni? — Természetesen, úgy is szeret eladni. — így igaz. Most viszont árut kell átvennem ... Seres Sándor 3. A rejtvényábra vízszintes és függőleges oszlopaiba állatok nevei kerülnek. Négy állatról rajzot közlünk. (A számok a rajz mellett azt jelzik, hány betűből áll a név.) A többi állatnév: Harkály — gerle — hiéna — koala. Rigó —{ héja — róka — gyík — ürge. Ha helyesen írjátok be az ábrába a neveket, a középső függőleges oszlopban egy budapesti építmény nevét kapjátok. (3 pont) Írjátok meg azt is, hogy ennek a létesítménynek miMeseíróversenyt rendezett, nemrégiben kisdobosoknak, úttörőknek az orosházi ifjúsági ház. Sok-sok kedves pályamű érkezett, s közülük a hat legjobb mese írója részesült jutalomban. A hat legjobb közül választottunk ki találomra egyet, a 8-os Varga Zsoltnak, a Kulich Gyula Úttörőcsapat pajtásának meséjét: Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen és az üveggyáron is túl, élt egy búskomor, ötfejű sárkány. Búskomorságának oka, hogy az ötödik feje mindig unatkozott. Az első feje a negyedikkel, a második a harmadikkal nagyon jóba volt, de az ötödik csak magában beszélt, fütyörészett. Egy szép decemberi napon Tódor, a sárkány nagyot rikkantott: „Ördög neki széklába, elmegyek társat keresni az ötödik fejemnek.” Állta is a szavát: úgy két év múlva szárnyra kapott, és elindult párkeresőbe. Ahogy repül, érzi, hogy túlontúl melege van. Gondolja, a pulóver meleg, amit a nagymama kötött 83 éve. Leveti, de ahogy repül tovább, egyre melegebb van. Hát uramfia, ahogy lenéz, alatta ott a nap. Csak nem tájolta el magát?! Kissé megijedt, és zuhanórepüléssel süvített lefelé, úgy 800 kilométer/óra sebességgel. Zuhanás közben pillantott meg egy kedves rokont. Egy szempillantás alatt megállt, és illendően köszönt. Tutyi- mutyi Tamás, a másik sárkány is roppant örült a találkozásnak. Üdvözlésképpen a levegőben jól megcsapkodták egymást, és szinte egyszerre mondták: „De szépen meghíztál, de nagyok lettek a fejeid, a lábaid meg milyen görbék!” Miután feldí- csérték egymást. Tutyimutyi kérdezi: „Mi járatban vagy erre, ahoi csak a műholdak járnak?” „Oh, ne is kérdezd Tutyimutyikám — sóhajt Tódor — az ötödik fejemnek keresnék társat, de sehol sem lelek.” „Ha csak ez a baj — kiált egyet Tamás, hogy az ég is beleremeg — ezen könnyen segíthetünk. Ismerek egy jó kertészt, annál fej is kapható.” No, gyorsan oda is repültek. Tódor illedelmesen megemeli szalmakalapjait: „Jó reggelt, öregapám”. Erre az öreg kertész glvigyorodik: „Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, különben egyből hokedlivé változtattalak volna.” Tódor elmondja, mi járatban van. Az öreg hümmög, és vakargatja kopasz fejét. Úgy 4 óra múlva megszólal: „Sajnálom, fiam, de nekem csak hagyma- és káposztafejem van. ha ez megfelel, szinte ingyen adok belőle.” A sárkány erre nagyon elszomorodott, s hogy bánatát enyhítse, megevett egy egész láda fokhagymát. Sajnos, Tutyimutyinak„ már menni kellett, nem adhatott több bölcs tanácsot. Tódor nagy elhatározásra jutott. A szent hokedlilábra esküdött, hogy addig nem megy haza, míg az ötödik fejének társat nem talál. A kertésztől elbúcsúzott, aki barátsága jeléül adott az útra öt szép káposztafejet. Tarisznya híján Tódor a káposztát a farkára aggatta, farkát a vállára vette, s így bandukolt öt éjjel, öt nap. Az ötödik nap találkozott egy iciri-piciri kis egérrel. Az egér először megijedt, egy kicsit reszketve szólt: „Szevasz sárkány! Hogy hová megyek? A kis barátnőmhöz, az egyfejű sárkánykisasz- szonyhoz, aki az egy fejével szörnyen unatkozik.” Tódor képe, különösen az ötödik, felragyogott. Az egérkét nagyon szépen megkérte, vigye el őt Lavíniához — mert így hívták a sárkánykislányt. Az egérke megengedte, hogy elkísérje őt Tódor, de nyomatékosan kérte, ne lépjen a farkára, mert kénytelen lesz visszaadni. Még sötétedés előtt megérkeztek egy takaros nagy házhoz. Tódor finoman megdöngette az ajtót. Bentről kedvesen bömbölő sárkányhang hallatszott. Az egérke és Tódor beléptek. Lavínia csodálkozva nézett az ötfejűre. Az egérke az összefonódó hat szempárból látta, hogy itt valami készül, és amint jött. úgy távozott. Tódor szegte meg a csendet. A nagy csevegésnek az lett a vége, hogy Tódor fülig beleszeretett Lavíniába. aki viszonozta ezt az érzést. Tódor a sárkányok bátorságával megkérte a kezét, mire Lavínia igent mondott. Sebtiben megtartották a lakodalmat, amelyen én is vendég voltam. Lavíniával vidám táncot roptam, mígnem a kedves a lábam laposra taposta. Sántikálva hagytam ott a lakodalmat, azóta nem hallottam az ifjú párról. Kedves olvasó, ha valamit tudsz róluk, kérlek, írd meg! (Kösz.) A békési ifjúsági ház Új Tükör „Color” klubjában februárban is sok érdekeset láthat, hallhat a tagság. A klub vezetősége következetes: folytatódik a kedvelt „popzenei műhelytitkok” című sorozat, melynek következő rendezvénye éppen holnap este lesz: ezúttal Szigeti Ferenccel, a Karthágó együttes vezetőjével beszélgethetnek a Colorban a fiatalok. A „Játék hat fordulóban” elnevezésű vetélkedő harmadik fordulójához érkezik februárban, 12-én lesz az újabb erőpróba. Az Üj Tükör Pódium keretében ezúttal Almási Éva és Harsány; Gábor ad műsort, a Pódium Színház előadásán pedig Üjlaky Károlyt és Sipeki Tibort hallhatják a klubtagok. Izgalmas látványnak ígérkezik a Szamuráj duó ,;Ja- pán harci játékok" című műsora. Lesz itt humoros cselgáncs, késvívás, bambusz- botvívás, karate, s egyikmásik mutatványba még a közönséget is bevonják. Diákhumor Tanár: Mindenki elővesz egy papírt. Dolgozatírás! Diák: Tanár úr, miből? Tanár: Édes fiam, ahhoz neked semmi közöd. MATEKÓRA. Tanár: Csináljunk egy példát másodfokú egyenletre. Kérek egy önként jelentkezőt. (Senki sem jelentkezik.) Szabó, maga megcsinálta? Szabó: Igen. Tanár: Akkor miért nem jön ki? Szabó: Mert nem vagyok önként jelentkező. * * * Tanár (könyörög): Kérem, viselkedjenek úgy, hogy a más iskolából jött tanár abban a tévhitben távozzon, hogy szakközépiskolában járt! FELVÉTELIN: Diák: (elénekli, hogy sin x reciproka 1 cos x.) Tanár: Megkérem, hogy kezelje bizalmasan. * * * Tanár: Hű, de ismerős vagy fiam. Nem jártál Debrecenben? Diák: Nem. Tanár: Én sem. Akkor onnét! (A „Betűzve” című diáklapból ollóztuk a fenti diákhumort.)
