Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

Békéscsabán a II. kerületi pártalapszervezet volt székhazában az ingatlankezelő vállalat mintegy 100 ezer forintos beruházással tantermet alakított ki a 2-es számú általános iskola sgyik osztályának. E hét hétfőjén, az iskola 3. a osztályos diákjai osztályfőnökükkel, Farkas Zoltánnéval, birtokukba vehették a szép új tantermet, amelyet audiovizuális és egyéb szem­léltető eszközökkel is felszereltek. A szülők társadalmi munkában végezték a terem takarí­tását. A békéscsabai forgácsológyár Kállai Évái Szocialista Brigádja — akik patronálják ar osztályt — cipőtartót készített a gyerekeknek, s a szemléltető eszközök felrakását is vállalta. A diákok addig lesznek a felajánlott teremben, míg az iskola új épületében nem kapnak megfelelő elhelyezést Fotó: Gál Edit ! Méhes Lajos | kitüntetéseket j adott át Az Elnöki Tanács Lajtai : Endrének, az Egyesült Izzó- Ü lámpa és Villamossági Rt. ■ személyzeti-szociális igazga­! tójának több évtizedes ered- j ményes munkásságáért, ; nyugállományba vonulása al- ; kaiméból a Szocialista Ma- I gyarországért érdemrendet ; adományozta. Dr. Molnár Józsefet, az ■ Egyesült Izzólámpa és Vil­ii lamossági Rt. fejlesztési mű- ; szaki igazgatóját több évti­zedes, eredményes munkás­■ sága elismeréséül, nyugál- ; lományba vonulása alkal­• mából a Munka Érdemrend • arany fokozatával tüntette j ki. A kitüntetéseket Méhes • Lajos, az MSZMP Politikai | Bizottságának tagja, ipari ■ miniszter szombaton adta át. Debrecenben díszdoktorrá avatták dr. Billy Grahamet Koszorúzás, emléktábla-avatás Medgyessy Ferenc születésének 100. évfordulóján A Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdok­torrá avatta dr. Billy Gra­ham amerikai baptista lel­készt és evangélizátort. A nemzetközi egyházi élet ismert személyisége az el­múlt évek során eredménye­sen fáradozott azért, hogy az egyházakat és vallásos hívő­ket az emberiség békéje és a társadalmi igazságosság ér­dekében fokozottabb felelős­ségvállalásra és közreműkö­désre mozgósítsa. Az ünnepi eseményen je­len volt Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Szabó Imre, a Hajdú-Bihar me­gyei Tanács elnöke és Harry E. Bergold, az Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövete. Dr. Billy Graham Debre­cenben látogatást tett dr. Bartha Tibor püspöknél, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökénél. Elutazása előtt, szombaton Billy Graham ta­lálkozott a hazai és a nem­zetközi sajtó képviselőivel. Medgyessy Ferenc Kossuth- díjas szobrászművész, a XX, századi magyar szobrászat kimagasló alakja születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából koszorúzási ünnepsé­get rendeztek szombaton, a Mező Imre úti temetőben. Sírjánál koszorút helyeztek el a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Művelő­dési Minisztérium, Debrecen város, a Fővárosi Tanács, a Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetsége, valamint a Magyar Nemzeti Galéria képviselői. Ugyancsak szombaton, a Százados úti művésztelep műhelyének falán emléktáb­lát avattak, amely a művész születésének 100. évfordulója tiszteletére, Szabó István szobrászművész tervei alap­ján készült. Avatóbeszédet Németh Lajos művészettör­ténész mondott, majd a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa, a Művelődési Minisz­térium, a Fővárosi Tanács, a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége és a szövetség kelet-magyarorszá­gi területi szervezete, vala­mint a VIII. kerületi tanács képviselői megkoszorúzták az emléktáblát. Kezdődik a farsang, délszlávbál Pécsett, cigánybál Szekszárdon Legnagyobb nemzetiségi megyénkben, Baranyában, megkezdődött a farsangi so- kácbálok és svábbálok idő­szaka. Elsőként a délszlávok rendezték meg hagyományos összejövetelüket szombaton Pécsett. A bál több száz résztvevő­je között a baranyaiak mel­lett jócskán akadtak bácskai és somogyi horvátok, sőt még a szomszédos Jugoszlá­viából is érkeztek vendégek. A Baranya táncegyüttes nemzetiségi műsora után a mohácsi délszláv tamburaze- nekar muzsikált a bálozók- nak. Sokan közülük — ki­váltképpen az elsőbálos leá­nyok — színpompás sokác népviseletben jelentek meg a mulatságon. Az est fénypontja a nagy­kóló volt, amikor is a vendé­gek összekapaszkodva járták a jellegzetes délszláv kör­táncot. A hagyományos cigánybál­lal megkezdődött szombaton a farsangi mulatságok Tolna megyei sorozata Szekszár­don. Az IBUSZ közreműkö­désével rendezett bálra a környező megyékből: Bara­nya, Bács-Kiskun és Somogy megyéből is érkeztek vendé­gek. A tarka vigadalomban ci- gánydalok'kal, zenével, tán­cokkal és ősi szokások be­mutatásával szórakoztatták a jelenlevőket, Sárközi Jó­zsef megyei fővajda vezér­letével. Szépségkirálynőt is válasz­tottak, s nem maradt el a „nagybőgőtemetés” sem a hajnalig tartó mulatságban. Miért nem állunk sorba? Ügy ordított, ahogy csak csöpp száján kifért. A sziré­názó hangra megfordult a tömeg. A kendős-sapkás fe­jek addig forogtak, míg valahol lent felfedezték a pöt­tömnyi legényt. — Talán itthagyta az anyja?! — csóválta rosszallóan a fejét két öregasszony, s hosszan tartó fejtegetésekbe bocsátkoztak a mai nőkről. Közben lassan apadt a sor. A kisember még mindig bömbölt, s hiába kérdezték, mi baja, nem állt szóba sen­kivel. Valami nagy-nagy elhagyatottság lengte körül, ahogy ott állt, sapkája bojtjával alig érve el a felnőttek térdét. De már jött is az anyja! Elölről törtetett visszafelé, kezében a megszerzett zsákmányt” szorongatva. Az ö faggatására végre megnyílt a makacs kis száj, és hüp- pögve kibökte: — Anya, mi miért nem állunk sorba? Nem felelt az asszony, gyorsan elrángatta a gyereket. Mit is mondhatott volna? Talán azt, hogy mindig akad, akinek nem kell sorba állni? Vagy azt, hogy ne félj, lesz még alkalmad, kisfiam...? — gubucz — A jövő héten adják át az utazóközönségnek a szarvasi új MÁV-állomásépületet. Most még teljes erővel folyik a taka­rítás, hogy a régóta várt, impozáns épület belső munkála­taival időben elkészüljenek Fotó: Veress Erzsi Piaci hírek — Békéscsaba Az évszakhoz képest nagy volt a piaci forgalom tegnap, szombaton délelőtt, a békés­csabai vásárcsarnokban. Pri­mőr áru egyelőre nincs az árusoknál, kistermelőknél. Olcsóbb lett a tojás, most 2 forint, míg az ünnepek előtt 2,60—2,80 volt darabja. Jó a választék zöldségfélékből, a szebb sárgarépa kilója 8— 10 forint, a petrezselyem 12—14 forint. Változatlanul 6—7 forintba kerül 1 kilo­gramm burgonya. Nem nagy a felhozatal viszont vörös­hagymából, és 8—10 forintot kérnek kilójáért. Nagyon kevés a fokhagyma, a tegna­pi piacon mindössze 30 ki" lógrammot árultak, kilóját 70 forintért mérték. Van még karalábé, fejes és kel­káposzta. A karalábé darab­ja, a nagyságtól függően 1,50—4 forint, a fejes ká­poszta kilója 5 forint, a kel pedig 14 forint. Egységesen 10 forintért mérik a sava­nyított káposztát. A gyümölcspiacon zömmel almát kínálnak, a piros al­ma kilója, a minőségtől füg­gően 10-től 16 forint. Elvét­ve látni körtét, 18 forint ki­lója, a dióbél 100—110 forint, a mák 60 forint. Kommunisták a lakóterületen □ szocialista társada­lom építésének fon­tos jellemzője és egyben jelentős forrása is a közösség érdekében végzett önzetlen munka. Pártunk XII. kongresszusa ilyen ösz- szefüggésben is méltatta a lakóterületi-, pártszervék és az ott dolgozó kommunisták helytállását, széles körű ön­tevékeny munkáját. E pártszervezetek taglét­száma a társadalmi folya­matok hatására fokozatosan növekszik, napjainkban kö­zel kilencvenezer párttagot tömörítenék soraikban. En­nek a jelentős számú párt­tagságnak mintegy 82 szá­zaléka a nyugdíjasokból te­vődik össze. A lakóhelyeken levő párt- szervezeteink a község-, a várospolitikában, a tanács­választások alkalmával, a lakóhely szépítésében, a la­kosságnak ügyes-bajos dol­gainak intézésében az el­múlt években nagy tekin­télyt és elismerést vívtak ki maguknak. Bizonyították, hogy nincs j tétlenségre utalva — vagy ahogy némelyek mondják —, i „politikailag is leértékelőd­ve” az, aki a több évtizedes fáradságos munka után el­érkezik a nyugdíjazáshoz, és aki természetesen továbbra is akar valamit tenni a köz ij érdekében. Ma is akadnak í a pártnak olyan nyugdíjba kerülő tagjai, akik bizony- j talansággal, tartózkodással, nem kevés fenntartással lé­pik át a lakóterületi alap- • szervezetek küszöbét. Mint később ez bebizonyo­sodik, ezek a fenntartások indokolatlanok. Alapszerve- | zeteink nyitott ajtóval, és nyitott szívvel, bizalommal, ■ közvetlen elvtársi légkörben i, várják az érkezőket, és a , legtöbb helyen minden segít- i séget megadnak ahhoz, hogy - az új kollektívába, a koráb- l bitói eltérő munkakörülmé- » nyekbe a beilleszkedés mi- ;; nél gyorsabb legyen. Joggal mondhatnánk, hogy ' a kommunisták számára a ’ párt ügyeiben, a társadalom érdekében végzett munka ' bármilyen körülmények kö* - zött a szervezeti szabályzat­ból eredő alapvető köteles- j ség. A nyugdíjba kerülő S párttagok helyzetét azonban 1 nem lehet csak a kötelessé- * gekre leegyszerűsíteni. M i I Aki igazán szerette mun- ! káját, becsülte hivatását, | tiszteletet adott és kapott I munkatársaitól, harminc-, I negyvenéves aktív tevékeny- I ségét nem tudja egyszerűen I úgy abbahagyni, hogy ma |j leteszi a szerszámot és hol­nap már csak a nyugdíjas­évek következnek. A régeb- j ben nyugdíjba menők ma már sokszor mosolyogva em­lékeznek, a fiatalabb gene- ráció viszont talán nem is gondol arra, hogy milyen mély érzelmi hatásokat kell magukban leküzdeni azok- : nak, akik életvitelük új sza­kaszához érkeznek. Ez alól a kommunisták j 6em kivételek. Nagyfokú megértést, mind a munka­helyi, mind a lakóterületi pártszervek részéről figyel­mes munkát igényel, hogy az aktív munkában eltöltött hosszú évek után a régi, megszokott munkahelyi, elv­társi közösségekben átsegít­sék őket arra a területre, ahol gazdag politikai ta­pasztalataikat, közéleti jár­tasságukat a jövőben is hasz­nosítani tudják. Pártszerve­zeteink széleskörűen keresik azokat a lehetőségeket, ame­lyek az átvezető utat lerövi­dítik, illetőleg amelyek fel- j oldják az új környezet adta szorongás, bizonytalanság ér­zését. Már eddig is bizonyított, hogy e tekintetben az egyik legalapvetőbb dolog olyan munkalehetőségek biztosítá­sa, melyek során meggyőző­vé válik, hogy van értelmes oélja és hasznossága annak a viszonylag aprónak tűnő, de a párt, a társadalom szempontjából mégis igen magas értékű tevékenység­nek, melyet a lakóterületen lehet és kell kifejteni. Ezt pedig másként nem le­het megvalósítani, csak úgy. hogyha minden itt dolgozó párttag a korábbi közéleti munkáját, felkészültségét, egészségi körülményeit kö­vetkezetesen figyelembe ve­vő pártmegbízatást kap. Hi­szen ma már egyre nagyobb számban kerülnek a lakóte­rületi pártszervekhez felső­fokú állami és politikai is­kolát végzett párttagok, volt párt-, állami és gazdasági vezetők. A lakóterületi pártszerve­zeteink az irányító pártszer­vekkel karöltve napjainkban is azon fáradoznak, hogy mind gazdagabb tartalommal töltsék meg munkájukat. Törekvésük két irányú. Egy­részt szélesítik és gazdagít­ják azoknak a munkafor­máknak a körét és tartal­mát, melyek a község- és várospolitikai tevékenység eredményes végzésére irá­nyulnak. Másrészt szervezeti­leg is rendezik soraikat, ja­vítják a belső pártélet szín­vonalát. Cél a mai társadal­mi körülményekhez és igé­nyekhez igazodó politikai fó­rumok kialakítása. Több helyen már rendsze­resítették a fórum jellegű pártnapokat. Másutt megho­nosodtak a politikai vitakö­rök. Irányító pártszerveink egyre magasabb száma is­meri fel azt a lehetőséget, hogy a területén levő lakó- területi alapszervezetek tag­sága mintegy állandó társa­dalmi aktíva gárdaként moz­gatható. Lehetne sorolni tovább azon alkalmas és célratörő kezdeményezéseket, melyek lakóterületi pártszervezete­ink és tagjaik sajátos hely­zetének legjobban megfelel­nek, hiszen ahány terület, annyi lehetőség. Azonban minden erőszakolt munka­forma vagy olyan feladatkö­rök ellátására való törekvés, melyhez nincs meg a párt- szervezetekben a feltétel, nem vonz. hanem inkább ta­szít. A lakóterületi alapszerve­zetekbe érkező és az ott dol­gozó párttagok jó politikai közérzetének lényeges kér­dése az értelmes, céltudatos munka mellett az egymás iránt érzett felelősség, a kol­lektíva segítőkészségének ki­bontakoztatása. Szerencsére túl vagyunk már azon, ami­kor e pártszervek fórumain gyakran a személyeskedés, egymás érdemeinek vitatása kötötte le az időt és a fi­gyelmet. A beteglátogató csoportok munkája, a szociális bizott­ságok, a tagság életkörülmé­nyeivel foglalkozó taggyűlési napirendek mind bizonyító; kai a közösségi együvé tar­tozás, az egymással törődés megvalósulásának. ’ Fontos szerepet tölthetnek be ebben a vonzóvá tett párthelyisé­gek is. cél az, hogy lakó- területi pártszerve­zeteink helyiségei ne valamiféle „hivatalos iro­dák” legyenek, hanem me­leg elvtársi közösség, klub­szerű élet kialakításával vál­janak mozgalmi centrumok­ká. Dr. Látos István, az MSZMP KB alosztályvezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom