Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
1981. január 7., szerda o Mire képes a magyar mezőgazdaság? A kutatási program címe eredetileg kissé bonyolultabban hangzik: „Agroökológiai potenciál felmérése'’, de ugyanazt tartalmazza, mint cikkünk címe. S kifejezi azt a sokrétű és bonyolult munkát, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia, a MÉM. az Országos Vízügyi Hivatal, az OFFB, az OKTVH közös irányításával 30 intézmény (kutatóintézet, tanszék, számítóközpont) és közel 400 szakember végzett el. Az első részeredményeket már az MSZMP XII. kongresszusán nyilvánosságra hozták, majd az Akadémia idei közgyűlésén ismertették a felmérés részletes adatait. Ebből idéznénk néhány érdekesebb következtetést. Váltani kell, nem kapkodni! 1978-ban határozták el a munka megkezdését, majd az előkészítő munkák után 1980 januárjában Gödöllőn, Veszprémben, Pécsett, Szegeden és Miskolcon a Magyar Agrártudományi Egyesület területi szakértői vitákat rendezett, esetenként 60—70 szakember bevonásával. Ezeken a megbeszéléseken tájegységenként vizsgálták a természeti adottságokat és a mezőgazdaság előtt álla. lehetőségeket. Márton János főigazgató — a mezőgazdasági tudományok kandidátusa — irányítása alatt működő Agrárgazdasági Kutató Intézet az egész program közgazda- sági összegzésével foglalkozott, ezért kértünk innen áttekintő és áttekinthető adatokat, tényeket. Természeti adottságok Mit is jelent a kifejezés: agroökológiai potenciál? Végső soron a mezőgazdasági termelés természeti adottságainak összességét. Az éghajlati, talaj- és vízrajzi adottságok mellett a kérdéses területen élő állatok, növények, erdők összességét is, és az állat- és növényvilág adta lehetőségeket. Melyik vegetáció milyen gyorsan növekszik, milyen az eltérő reakciójuk az emberi beavatkozásra? A most termesztett növények például 2000-re milyen terméshozamra képesek, figyelembe véve az addig kitenyészthető új fajtákat, hibrideket is? Nem véletlenül esik szó elsősorban a növénytermesztésről, hiszen az állattenyésztés produkciója alapvetően a takarmánybázistól függ. Az állattenyésztés kérdéseivel csak olyan megközelítésekben foglalkozik a vizsgálat, mint például a gyephasznosítás kérdése, ahol a vizsgálat kimutatta: öntözéssel és egyéb módon a mai gyepterület közel felén a takarmányprodukciót lehet ugyan duplájára növelni az ezredfordulóig — csakhogy ehhez nagyobb (legeltetett) kérődzőállat-állo- mány szükséges. A tanulmány két nagy horderejű tényből indul ki. Az egyik: a népesség-előrejelzés szerint hazánk lakossága jelentősebb mértékben várhatóan nem nő az ezredfordulóig, tehát amit a magyar mezőgazdaság többletben termelni képes, az döntő többségében az exportlehetőséget bővíti, ráadásul egy olyan helyzetben, amikor az élelmiszerek, takarmányok stratégiai fontosságú árucikkek a világpiacon. Bulgária után másudik helyen A másik tény: a KGST országai közül a legkedvezőbb természetföldrajzi adottságai mezőgazdasági szempontból (napsütéses időszak, csapadék és fagyviszonyok stb.) — Bulgária után Magyarországnak vannak. Ezért ezeket kihasználva a világpiac más stratégiai árucikkeit (szénhidrogének, fémek, technológia stb.) nemcsak magunknak, de KGST-part- nereinknek is magasabb szinten szerezhetjük meg, ha ezért több és jobb stratégiai fontosságú mezőgazdasági terméket kínálunk cserébe. Kitér a vizsgálat arra is, hogy meg kell állítani a termőföldek más célra való fel- használását, a parlagföldeket is jobban ki kell használni ugyan, ha ezeken a módokon minden gond nem is oldható meg. A mezőgazda- sági munkaerő további csökkenésére is számítani lehet, ezért célszerű a vizsgálatok alapján eg-egy körzet adottságaihoz igazítani az ottani mezőgazdasági termelést. (A jelenlegi leghatékonyabb munka például a főváros körüli zónákban és az Észak- Dunántúlon folyik, és nem a termőképesség szempontjából legértékesebb — pl. alföldi — övezetekben ...) És ma még nem mindenütt termelik azt a növényt, amelyet éppen ott lehetne a legnagyobb hozamok mellett termelni. Mit és hűl? „Csodákkal” nem számoltak munkájuk során a szakemberek. Abból indultak ki. hogy alapvetően új eljárások, termesztett fajták, alkalmazott technikák a következő két évtizedben nem kerülnek bevezetésre, tehát az alapadottságok legfeljebb szinten maradnak. A technikai eszközök növeléséhez szükséges beruházási adottságok Í5f korlátozottak lesznek ideig, tehát azt kell vizsgálni, hogy a természet erőforrásait hol lehetne jobban kihasználni? Néhány példa: a szőlőtermesztésnél nem szabad hagyni a telepítések elöregedését, tudomásul kell venni, hogy 25 év alatt amortizálódik egy telepítés. Esetenként szakítva a hagyományos szőlőterület-kijelöléssel, nem szabad ott szőlőt termelni, ahol a fagyveszély ismételten és fokozottan fennáll, telepíteni a védett mikroklí- májú lejtőkön és a fagytól védettebb alföldi területeken kell inkább. Ha ehhez a termesztett fajták megfelelő arányát is kialakítjuk, az ezredfordulóra a hazai szőlőtermelés kétszeresére növelhető — és a csemege- szőlő, illetve a márkás bor fontos exportcikk. Az erdőgazdaságban a gyorsan növő nemes fajok telepítésével (ami már régebben megkezdődött), és a fakitermelő, fafeldolgozó bázis műszaki fejlesztésével olyan fakészletek is kitermelhetek, amelyeket eddig nem volt érdemes. Csak ennek révén 20—30 százalékkal növelhető a faprodukció. És a fa is fontos nyersanyag, akár az építőiparban, akár a bútor- és a papírgyártásban használják fel, importot helyettesíthet, és megfelelő technológiával a kőolaj- importot kívánó petrolkémiai anyagok egy részét is pótolhatja ... Érdekes megállapítás az is, amely szerint az országban ma 93 millió köbméter növényi szárazanyag keletkezik, a levegőből megkötött „szén” segítségével. Csakhogy ennek csupán 40 százaléka eddig a hasznosított főtermék, 20 százaléka gyökér- és tarlómaradvány, a másik 40 százaléka pedig melléktermék. És ezt a mellékterméket is minél előbb hasznosítani kellene, takarmányozás, vagy ha arra nem jó, hőenergia-nyerés céljaira. Egyik esetben exportot fokozhatunk segítségével, másikban importot helyettesíthetünk. Sorolhatnánk még hosz- szan a példákat, mi mindennel foglalkoztak a szakemberek. Befejezésül inkább egy gazdaságstratégiai megállapítást lenne célszerűbb a köztudatba plántálni: alapvetően át kell értékelni az ország gazdasági struktúrájában a természetes növény helyzetét, lehetőségeit — szögezik le a szakemberek. Szatmári Jenő István H a a régi jól bevált gyakorlat • ma is eredményt hoz. könnyen kimondjuk, hogy kár lenne rajta változtatni. Es ebben igazunk is van mindaddig, amíg jobb nincs a megszokott módszernél. Ez a helyzet a sokat emlegetett termékszerkezet-váltással is. Napjainkban ugyanis nem az a kérdés, hogy egy-egy vállalatunk, üzemünk vagy gazdaságunk megél-e (úgy- ahogy) évtizedes termékeiből. Hosszú távon tudniillik nemcsak az bizonyul majd vízválasztónak, hogy a termelőegység veszteséges vagy nyereséges, hanem az is döntővé válik: a lehetséges legjobb eredménnyel aknázta-e ki adottságait, avagy a felszínen maradt csupán. Váltani kell! A jónál a jobbat keresni. Ehhez .azonban előfeltételként a kedvezőtlent kell kedvezővé formálni — ha lehet. A Körösi Állami Gazdaságban ,a termelés, a gazdálkodás évekkel ezelőtt és viszonylag hosszú ideig két lábon állt Az ágazatok közül a rizstermesztés, illetve a juhászat alkotta a két fő pillért. A szántó egyharmadát uraló vízigényes kalászos 1975-ig, ha kellett, a sárból húzta ki a gazdaságot egy-egy esztendőben. Az „aranygyapjas” juhászatnak pedig messze földekről jártak csodájára. Ma ez a két ágazat azt is elviszi, amit a többi behoz. Mi történt? Nem híznak a birkák? Nem kell az országnak a rizs? Hanyatlott a gazdaság vezetőinek szellemi képessége, rátermettsége? Az ésszerű változtatásokra sarkalló írásnak nem lehet feladata valamennyi kérdésre választ adni. Néhány dologban különösebb vizsgálódás nélkül is biztosak lehetünk. Az egyik ilyen tény, hogy az elmúlt néhány év sem időjárásával, sem egyéb gazdasági vagy termelést befolyásoló feltételeivel sem kedvezett a rizstermesztésnek. Ugyanilyen valóság az is, hogy a megye egyik legnevesebb juhászatát fenntartó Körösi Állami Gazdaság szabad legelők híján nem tudja a háztájit bekapcsolni az ágazat feladatainak teljesítésébe. Vagyis, váltani kell a Körösi Állami Gazdaságban is! Hogy miként, azt az újságíró a lap hasábjain közzétett bölcseletéivel aligha mondhatja meg. Annyi mindenesetre megkockáztatható, hogy — tekintettel a körülményekre — a rizs területét ezek után is ilyen nagyra szabni nem indokolt. Meg kell találni az üzemi feltételeknek legjobban megfelelő mértéket, elsősorban az egyéb gabonák javára, kivéve a kukoricát, amely bebizonyította: nem az itteni földek növénye. Valószínű továbbá, hogy a juhtartást is új, olcsóbb megoldást kínáló alapokra célszerű helyezni, s minden bizonnyal a szarvasmarha-tenyésztés is kínál még újabb lehetőségeket. Mindezeken felül pedig a mostoha adottságú mezőgazdasági üzemeknek keresnie kell azokat a megoldásokat, amelyek az alaptevékenység mellett segítik nyereségessé tenni az egész vállalkozást. Ha a mezőgazdasági ágazatok megizmosodásához ebben a gyomai gazdaságban arra van szükség, hogy a termelési érték 30—40 százaléka egyéb, ipari tevékenységből származzon, ám tessék megszervezni a hasznot hajtó, munkaerőt, munkaidőt okosan kihasználó ipari üze- mecskéket. E gy a lényeg: váltani kell! Keresni a jónál is a jobbat, még akkor is, ha nem minden váltás jön be előre elképzelt módon, mert a vállalkozás természetesen a kudarc lehetőségét szintén magában rejti. Ez azonhan nem igazolja bajt ugyan nem hozó. de eredményt alig produkáló, régi, „jól bevált” gyakorlatot. Még a sikerületlen kezdeményezés veszteségei is többszörösen megtérülnek végül, ha képesek vagyunk rugalmasan újat szervezni. A hasznot hozó váltások ösz- szességében ugyanis olyan magatartásformát tükröznek, amelyet gazdasági életünk jelen helyzetében erényként kell becsülnünk. Váltani kell, nem kapkodni. (kőváry) Mi napnál hosszabb időre is igénybe veszi a vállalati üdülést. Fontos szabály, hogy ilyenkor a teljes önköltséget meg kell térítenie. A vállalatok dolgozóik elhelyezése érdekében munkásszállást létesíthetnek. Az ebben való elhelyezés feltételeit, a térítési díjak mértékét, a szállás házirendjét a fenntartó szerv, tehát maga a vállalat állapítja meg. Ezeket egyébként a kollektív szerződésben is rögzíteni kell: ebből tehát a szállással kapcsolatos valamennyi fontosabb jog- és kötelesség megállapítható. A lakásépítés támogatása általában csak új lakás építésére vagy vásárlására terjedhet ki. Az egyes dolgozóknak nyújtott ilyen jellegű támogatás egyébként háromféle lehet: kölcsön, visz- sza nem térítendő támogatás és egyéb támogatás. A lakásépítési (-vásárlási) kölcsön csakis az erre a célra képzett lakásépítési alapból nyújtható. A kölcsönt minimum 15 évi törlesztési időre kell adni. Ez az idő természetesen hosszabb is lehet, azt a mértéket azonban nem haladhatja meg, amelyet a jogszabályok a hasonló építési formára nyújtható OTP-kölcsönre előírnak. A vissza nem térítendő támogatás a részesedési alapból, illetve a jutalmazási keretből történhet. Ennek terhére a munkáltató hozzájárulhat a dolgozót terhelő előtörlesztéshez, elengedheti a lakásépítési alapból nyújtott kölcsön egy részét, és engedményt adhat a vállalati bérlakásért fizetendő lakás-használatbavételi díjból is. Mit jelent az egyéb lakás- építési támogatás? Ennek többféle formája lehet. Fontos hangsúlyozni, hogy a vállalat a kölcsönön és a vissza nem térítendő támogatáson kívül egyéb támogatást csak akkor adhat, ha erre a lakásépítés vállalati támogatásáról szóló helyi szabályzat lehetőséget ad. Ilyen támogatás lehet például az építkezést előkészítő munkák végzése, fuvareszközök, munkaeszközök, munkagépek kölcsönzése, használt, bontott anyagok értékesítése, az építkezés megszervezésével, lebonyolításával kapcsolatos teendők elvégzése. lía a munkáltató szerv feladatának végrehajtását nem gátolja, segítségként a dolgozó rendelkezésére bocsáthatja saját építő-, szakipari és szerelőipari, valamint tervező kapacitását. Rendkívül fontos szabály, hogy az említett lakásépítési támogatásokat, kedvezményeket a vállalat csakis a nála munkaviszonyban álló dolgozóknak biztosíthatja. Szigorú korlátozás az is, hogy a jogszabályban fog-: laltakon kívül semmilyen másféle lakásépítési támogatást a dolgozónak adni nem lehet. Dr. Deák András (Folytatjuk) Gyertyaöntés középkori technológiával A ma már kihalófélben levő mesterséget, a gyertyaöntést műveli Gulyás Béla Egerben, a Dobó István utcai műhelyében. Az 1846-ban épített mártó-, illetve öntőgépeken a középkor óta szinte változatlan technológiával készíti a gyertyákat. A kanócokat több tucatszor kell a meleg viasz és paraffinkeverékbe mártani, majd a félkész gyertyákra öntözni az alapanyagot, míg azok egyenletesen-vastagodva el nem élik meghatározott súlyukat. Gulyás Béla ezzel a módszerrel havonta mintegy nyolcvan kilogramm gyertyát szokott önteni (MTI-fotó: Tóth Bálint felvétele — KS)
