Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-06 / 4. szám

1981. január 6., kedd o £\C1 Száz éve születeti Medgyessy Ferenc Születésének 100. évfordu­lója alkalmából ünnepi ren­dezvények sorával emlékez­nek Medgyessy Ferenc Kos- suth-díjas szobrászra, a XX. századi magyar szobrászat kimagasló alakjára. A Med- gyessy-emlékbizottság janu­ár 10-én, szombaton 11 óra­kor koszorúzási ünnepséget rendez a Mező Imre úti te­metőben levő síremléknél. Ugyanezen a napon délben a Százados úti művésztele­pen, a mester Egykori mű­termének külsf falán em­léktáblát lepleznek le. Az emléktábla — amely Med­gyessy portréját és egyik legismertebb alkotásának, a „Debreceni Vénusz”-nak a modelljét ábrázolja — Sza­bó Iván kiváló művésznek, Medgyessy egykori tanítvá­nyának és barátjának az al­kotása. A jubileumra a Művelődé­si Minisztérium plakátot bo­csát kS. A könyvkiadás is tiszteleg a kimagasló alkotó emléke előtt: a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál megjele­nik László Gyula: Medgyes­sy című albuma, Sz. Kürti Katalin pedig Medgyessy és Debrecen címmel írt köny­vet. A művészet és az Al­föld című folyóiratok em­lékszámmal készülnek az év­fordulóra. A Magyar Televízió a cen­tenárium idején műsorra tű­zi a művészről 1976-ban ké­szített, „önéletrajz, mit la­pozni se kell” című filmjét. Búcsú Palasovszky Ödöntől Barátok, pályatársak, tisz­telők sokasága, a kulturális élet jeles képviselői, s a hozzátartozók vettek — hamvasztás előtt — búcsút a 81 éves korában elhunyt Pa­lasovszky Ödön írótól, szí­nésztől, rendezőtől hétfőn, a Farkasréti temetőben. Az MSZMP II. kerületi bizottsága nevében Halász Tibor, a kerület tanácselnök­helyettese méltatta az elhunyt életútját. Emlékeztetett ar­ra, hogy Palasovszky Ödön tevékenyen részt vett a bal­oldali munkásművelődési ak­ciók szervezésében. A Színházművészeti Szö­vetség és a színművészek képviseletében Cenner Mihály színháztörténész idézte a baloldali avantgardista szín­padi mozgalmakat elindító, s a felszabadulás után a Ma­dách Színházat, majd a Dol­gozók Színházát igazgató művész életútját. Carai Gá­bor, a Magyar Írók Szövet­ségének főtitkára az írószö­vetség és a költőtársak ne­vében búcsúzott Palasovszky Ödöntől. Fertődről egy londoni tv-sorozatban Fertődön és Budapesten rögzítik szalagra a „Music in Time” című, az európai zene történetéről szóló, nagyszabású koprodukciós sorozat egyik epizódjának felvételeit. A londoni RM Productions tv-társaság 16 részből álló sorozatának magyarországi epizódját ja­nuár közepén forgatja Derek Bailey rendező. A fertődi Esterházy-kas- télyban ez alkalommal a Takács-quartett tolmácsolá­sában Haydn vonósnégyese csendül fel. Budapesten, a Zeneakadémián a Magyar Rádió és Televízió szimfoni­kus zenekara — Medveczky Ádám vezényletével — Liszt Magyar fantáziáját, Kodály Háry-szvitjének két részletét, és Bruckner VII. .szimfóniá­jának két tételét adja elő, s itt veszik fel Bartók: Szo­náta két zongorára és ütő­hangszerekre című művét is. A részvételért a sorozat e részének elkészítésében a Magyar Televízió megkapja a többi 15 epizód sugárzásá­nak jogát. Ismét a régi, István király téri helyére költözött az IBUSZ békéscsabai irodája. Szép, ízléses, nemes kő- és faanyagok felhasználásával újították fel a belső teret Fotó: Martin Gábor Ügyfélszolgálati irodák Esztendők óta növekszik a lakosság igénye az építőipa­ri javító, karbantartó szol­gáltatások iránt. A családi házak, lakások felújítására, karbantartására vállalkozó építőipari szövetkezetek a szolgáltatás jobb megszerve­zésére, gyorsabbá tételére ügyfélszolgálati irodákat lé­tesítettek például Komárom, Bács-Kiskun és Heves me­gyében. Az építőipari és lakáskar­bantartó szövetkezetek ter­vei szerint a hatodik ötéves tervidőszakban minden, me­gyeszékhelyen, s azt köve­tően a nagyobb városokban, településeken is létrehozzák a? építőipari szolgáltatáso­kát igénybe vevők dolgát lé­nyegesen megkönnyítő iro­dákat. A lakásuk, házuk fel­újítását, javítását tervező tulajdonosok mindent egy helyen találnak meg. Tájékoztatják őket a meg­rendelhető munkákról, azok árairól, s ha kell, vállalják az OTP-ügyek intézését is. Maketteken mutatják be a lakásbelsők festésének, bur­kolásának legújabb eljárá­sait, s szükség esetén meg­adják azoknak a kisiparo­soknak a névsorát,' akik a szövetkezet tevékenységi kö­rén kívül eső munkákat is elvégzik. A lakosság a közületinél olcsóbb áron rendelheti meg az ügyfélszolgálatnál a nyí­lászárók új, korszerű hőszi­getelését, amelyet eddig a szövetkezet csak közületek részére vállalt. A hazai gyártmányú „szi- loplaszt”-ot az ÉLISZ al­kalmazta először vidéken, s eddig kétszáz lakásnak meg­felelő helyiségben végezte el vele az ablak- és ajtószigeté- lést. A lakáskarbantartást segí­tő új ügyfélszolgálati iroda szolgáltatásainak körét a jö­vőben bővíteni kívánják. Rövidesen megkezdik az építőipari kisgépek kölcsön­zését, s a továbbiakban pe­dig lakberendezési tanács­adást is szerveznek. i' Hz első magyar—finn koprodukció Díszelőadáson mutatták be hétfőn este a Vörös Csillag filmszínházban a Vámmen­tes házasság című filmet, az első magyar—finn kopro­dukcióban készült alkotást. A Zsombolyai János rendez­te vígjáték nemzetközi tör­ténetet jelenít meg. A fil­met Helsinkiben és Budapes­ten forgatták. A film főszerepeit Ragá­lyi Elemér kamerája előtt Kiss Mari, illetve Esztergá­lyos Cecília, és Margittay Ági játszotta, a férfi fősze­repet finn színész, Ton Wan- zel alakította. A Vámmentes házasságot nemrégiben nagy sikerrel mutatták be Helsinkiben, csütörtöktől a magyar kö­zönség is megtekintheti a hazai mozihálózat műsorán. A díszbemutatóra finn filmművészküldöttség érke­zett Budapestre, tagjai kö­zött Van Veikko Korkala. a finn filmalapítvány veze­tője. A bemutatóra érkezett vendégek találkoztak a ma­gyar filmszakma és a sajtó képviselőivel. A díszelőadá­son részt vett Osmo Väinölä, a Finn Köztársaság budapes­ti nagykövete is. A békéscsabai ifjúsági turisztikai és kölcsönzőboltban az idényjellegnek megfelelően a sífelszerelések iránt a legna­gyobb az érdeklődés. A felszerelések kisebb karbantartását is helyben végzik Fotó: Martin Gábor i Otven férőhelyes ] tehenészet S Űj állattenyésztő tanüzem- : mel bővülve kezdte hétfőn a ! tanév második felét a Jász­■ apáti Mezőgazdasági Szak- S munkásképző Intézet. Üzem- ; be helyezték a tangazdaság ■ ötven férőhelyes tehenésze­■ tét. A modern épületben a ! hazánkban honos valameny­• nyi szarvasmarhafajta neve­■ lését, tartási módozatait ta­• nulják az elléstől a borjúne- ; velésen át egészen a tejfel­• dolgozásig. A tangazdaságot • később mesterséges megter- ; mékenyítő állomással is bő­• vítik, amely a tehenészettel I együtt területi feladatkört ; lát el az oktatásban. Az új létesítmény építésé­• hez kétmilliós társadalmi ; munkával járult hozzá a ta- ; nulóifjúság. I Halálbüntetés ■ • ! A többszörösen büntetett, fog- 5 lalkozás nélküli Rekettyés J László Felgyö községben, tavaly ; február 26-án egy vasrúddal ! brutális módon agyonverte a S 82 éves Lovas Istvánt és 5000 S forintját elrabolta. A Legfelsőbb Bíróság megvál- i toztatta a Szegedi Megyei Blró- ■ ság életfogytig tartó szabadság- • vesztést kiszabó Ítéletét, és Re- ; kettyés Lászlót halálbüntetésre ! Ítélte. Az elitéit kegyelmi kér- S vényét elutasították. Az Ítéletet S hétfőn végrehajtották. Mire fogékonyak a fiatalok? O címben feltett kér­dés többnyire hom­lokráncoló felnőt­tektől ered, akik hajlamo­sak azt állítani, hogy a fiatalok a kevésbé értékes, kevésbé nemes dolgokra fo­gékonyabbak. Például a kul­túrában, a művészetben. Lásd rock és hobó és diszkó és a többi. Ugyanezek' a fel­nőttek, vagy más felnőttek viszont hajlamosak a Ki mit tud? nevű, s ennek min­tájára szervezett számtalan vetélkedő nagyszerű pillana­tain fellelkesülve, egymást túllicitálva arról áradozni, hogy mennyivel többet tud az előző nemzedéknél, meny­nyivel tájékozottabb, igé­nyesebb, műveltebb a mi if­júságunk. A szokásos publicisztikai fordulat most azt mondat- hatná**velünk, hogy a fen­tebb idézett vélemények vég­letesek, és az igazság nem bennük, hanem valahol kö­zépen van. De ezúttal való­színűbbnek látszik, hogy az igazságot nem a középút ké­pezi, hanem éppen a végle­tek. Amint magát az ifjúságot is. Hál’ istennek, tegyük hoz­zá, mert nem volt meg új nemzedék, amely ne a szél­sőségek, a kiegyensúlyozat­lanság tünetei közt és ön­maga előzményeinek heves bírálata nélkül integrálódott volna a világba, amelybe beleszületett, s amelynek egészséges voltát ne éppen a türelmetlen változtatni aka­rás jellemezte volna a legin­kább. De az általánosságok felől szűkítve a kört, maradjunk csak a kultúránál, illetve a művészeteknél, ha már mon­dandónk elején ezt említet­tük. Néhány éve a győri Kisfa­ludy Színház az egyik leg­nagyobb élő magyar költő, Weöres Sándor A holdbéli csónakos című művének megzenésítésére kérte fel az egyik legnagyobb élő ma­gyar zeneszerzőt, Ránki Györgyöt. Az új magyar opera ter­mészetesen jelentős értékévé vált a magyar kultúrának, de a fogadtatása Győrött igen vegyes volt. És az egymással perlő vélemények két szélső pólusán jól megfigyelhe­tő volt a két tábor közti életkorbeli különbség. Az idősebbek fanyalogtak, vagy legalábbis nem tudtak közel kerülni a műhöz, a fiatalok, és köztük az egészen kicsik is, nagyon élvezték. Az ok nem volt túlságosan rejtélyes. A fiatalok már az óvodában megismerkedtek Weöres Sándor költői vilá­gával, számukra ismerősek és egyértelműek voltak a já­tékosságnak azok az eszkö­zei, amelyek természetesen ebben az operában is nagy teret kaptak'. Az idősebbek számára en­nek az eszköztárnak a jelei nem bizonyultak annyira „közmegegyezésesnek”, tő­lük tehát a műélvezet több nyitottságot, szellemi érdek­lődést és esetleg erőfeszítést követelt. Ugyanígy állt a helyzet a zenével is. Ránki György színes, hangszere­lésben különösen gazdag és számtalan folklorisztikus ele­met ötvöző muzsikájára „fü­lük volt” azoknak — a fia­taloknak —, aki szolfézst ta­nultak már az általános is­kolában is. És sokszor az idősek ma­radtak kívül e muzsika érté­kein, mert hiába voltak egyébként például az opera műfajának kedvelői, sőt is­merői: nem voltak fogéko­nyak a szokatlan befogadásá­ra. Jó, jó, mondhatná bárki, kézenfekvő dolog, hogy a fogékonyság neveltetés kér­dése. Tehát, ha valaki meg­tanulja valamely művészet­nek, tudománynak az anya­nyelvét, akkor az fogékonnyá is válik majd, ha e nyelven valamit értenie és élveznie kell. Csakhogy nem ilyen egy­szerű a dolog. íme, ennek ér­zékeltetésére egy másik pél­da. Ugyancsak Győrött, a kö­zelmúltban mutatták be az Európa-hírű kolozsvári ma­gyar rendező, Harag György irányításával azt a Kisfalu- dy-játéknak' nevezett szín- pedi produkciót, amelyben a helyi színház névadójának emléke előtt tisztelegtek, kü­lönös tekintettel egy kerek számú évfordulóra. De a tisztelgés rendhagyó volt. Nem a szerző kötelező olvasmányokból ismert (vagy épp ezért nem ismert) vala­melyik művét állították színre, hanem több művét különféle művészi, drama­turgiai, sőt művészetpolitikai megfontolásokból ötvözték egybe. És ismét előállt az előző jelenség, csak másképp. Tet­szett az izgalmas, színes, a rendező ismert kvalitásait megint csak ellenállhatatla­nul tükröző előadás minden­kinek, de az idősebbek — és sajnos: a pedagógusok! — közt jó néhányan akadtak, akik holmi tiszteletlenséget éreztek, amiért nem az ere­detit állították színre, tehát amiért nem valami kegyeleti aktust hajtott végre a szín­ház, mit sem törődve azzal, hogy így a megelevenített kötelező olvasmány csak múzeumi légkört árasztott volna, amely a valódi szín­háztól azért mégis különbö­zik. De nem így a fiatalok. Ök nem törődtek a tiszte­lettel meg a kegyelettel, ők csak azzal törődtek, hogy ér­dekelte, szórakoztatta, ne­vettette és elgondolkoztatta őket, amit a színpadon lát­tak. Vagyis ők nem előítéletek­kel és tradíciókkal közelítet­ték meg a színházi estét, ők fogékonyak voltak arra, ami ott érheti őket, s viselkedé­sük is, utólagos véleményük is csak' azt tükrözte, hogy miként érzik magukat a színházban. És már részben ei is szakadva a példától, hadd áruljam el azt is, hogy ők éppen ezért érezhették jól magukat, mert meg tudták (vagy meg merték!) érteni az előadásból azt is, ami társadalomkritikai elem volt, s amely nemcsak Kisfaludy idejében volt igaz, hanem az ma is. De nem a színház és a kul­túra az egyetlen terület, ahol az ifjúság fogékonysága mér­hető. Mindenesetre e terüle­teken látványos. Anélkül, hogy ilyen rövid eszmefutta­tás keretében bármit is el­mélyült alapossággal kifejt­hetnénk e széles probléma­körből, egyet a tévedés kü­lönösebb kockázata nélkül is leszögezhetünk. A fiatalok fogékonysága épp úgy társa­dalmilag meghatározott, mint a felnőttek kialakult érték- rendszere és előítélet-rend­szere. O ki a fiatalokat bár­milyen vonatkozás­ban — akár fogé­konyságukat tekintve is — felszínes esetek kapcsán hajlamos megítélni, az nagy­mértékben teszi ki magát a tévedés veszélyének. Téve­désük a fiatalokat fogja a legkevésbé zavarni. És ez a mindenkori jövő egyik leg­lényegesebb garanciája. Cserhalmi Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom