Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-29 / 24. szám
1981. január 29., csütörtök o Az átlagosnál szigorúbb tél kedvez a jégvágóknak és a nádaratóknak. A Balatoni Halgazdaság keszthelyi telepén hatvanhárom vagon jeget vágnak ki a Balatonból. A jeget vermekben helyezik el a nyári zsákmány hűtésére. A képen: vágják a jeget ^ (MTI-fotó: Kiss Ferenc felvétele — KS) Még senki sem számolt utána? Több mélyhűtött földiepret, málnát vár a fogyasztó Gebin helyett szerződés Békés megyében megközelítően 7 ezer hektár zártkertet tartanak nyilván. Ha ennek a hatalmas területnek csak egy százalékán termelnének a gazdák földiepret, málnát, megoldódna a Békéscsabai Hűtőház egyik legnagyobb gondja. — Látszólag nem nagy dologról van szó. mégis évek óta egy helyben topogunk. Ki kellene ezt az egész ügyet mozdítani a holtpontról, mert mind a földiepernek, mind a málnának évek óta nagy kereslete van a világpiacon — mondja Márton Pál, a hűtőház igazgatója. — A fagyasztott termékek értékesítésével foglalkozók tudják, jelezték is időben a nyersanyagot előállítóknak a feldolgozóknak, jó áron lehet eladni a földiepret, a málnát, a meggyet... A nyersanyagtermelés azonban nem, vagy alig nőtt. Mi lehet ennek az oka? — Mindenekelőtt az érdekeltség hiánya. A piros bogyós gyümölcsök termesztése egyébként is sok gonddal jár. A telepítés költségei, a termelés fokozott kockázata, a gyümölcs szedésének időszakában a munkaerő biztosítása fékezően hat a termelési kedvre. Az elmúlt években már változást jelentett, hogy a gazdaságok földieper- telepitéshez állami támogatást kaptak, és hasonló támogatásra számíthatnak ebben az évben is. A termelés mennyisége azonban várhatóan csak 1984-ben érheti el a kívánt szintet. — Még senki sem számolt utána, mégis bizonyosra vehető, hogy az elszalasztott lehetőségekkel a gyár, az ipar, a népgazdaság is jelentős dollárbevételtől esett el az elmúlt években. A feldolgozás és értékesítés növelését a felsorolt termékekből a nyersanyag hiánya okozta. Azt már hallottuk, hogy a nagyüzemekben miért nem termeltek többet, de vajon miért nem tudták mozgósitanl a kistermelőket? — Megítélésünk szerint — folytatja a válaszadást az igazgató — itt megint csak az érdekeltség hiányáról van szó. A kistermelés szervezése, integrálása a fogyasztási szövetkezetek feladata. Jó néhány területen azt hiszem kiemelkedő eredményekéi értek el. Joggal kérdezhetjük akkor: a f öldieper-termesz- tésben miért nem? A termelés jövedelmezőségével lenne baj? Nem erről van szó. hiszen ezek a gyümölcsök igen kis területről is jelentős bevételt adhatnak. Másutt kell keresni a megoldást. Az ÁFÉSZ-ek túl kicsinek tartják az árrést, ezért nem foglalkoznak különösebben piros bogyós gyümölcsök termelésszervezésével, felvásárlásával. — Az árrés mértekében kivel kell megállapodniuk? — A hűtőiparral, a hűtőházzal ... — A képlet tehát egyértelmű. A piac igényel bizonyos termékeket, de a nyersanyagtermelők, a feldolgozók reagálóképessége az érdekeltségi rendszer bonyolultsága miatt lassú. A gyár vezetői évek óta arról beszélnek, szükség van szamócára, málnára, meggyre, karfiolra, ám alig történt valami . .. — Ma már úgy tűnik, a szilva is fokozatosan eltűnik a megyéből, vagy legalábbis jóval kevesebb van, mint korábban, és mint amennyire megítélésünk szerint szükség lenne. Régóta szeretnénk elérni azt is. hogy a karfioltermeltetést a hűtőház itt oldja meg a megyében. Ezáltal csökkenne a szállítás költsége, gazdaságosabbá válna a termelés, a feldolgozás. Ezek a példák is azt bizonyítják, helyzetünk nem éppen irigylésre méltó, ha a nyersanyag-előállítás helyzetét vizsgáljuk. — Mit tehet mégis a hűtőház? — A nagyüzemekkel közvetlen szerződéses kapcsolatban állunk. Megfigyelhető azonban, hogy a gazdaságok idegenkednek az újtól. Most például több száz kilométeres távolságról hordjuk a karfiolt ide Békéscsabára. Ha mondjuk a csepeli Duna Tsz-ben nyereséges ennek a zöldségfélének a termesztése, minden bizonnyá] Békésmegyében is az lenne ... A kistermelők szervezésével nem foglalkozunk. Oda további szakemberek kellenének. Értelmetlen lenne az ÁFÉSZ-ekkel párhuzamos termelésszervezői hálózatot létrehozni. Ezen a területen az érdekek kölcsönös figyelembevételével léphetünk előre. — A hűtőház termékeinek 60 százalékát szállítja tőkés exportra, szigorú minőségi előírásoknak kell megfelelni. Kétségtelen, hogy az üzemek egy része csak nagy erőfeszítések, áldozatok árán képes vagy lenne képes exportminőségű zöldséget, gyümölcsöt előállítani. Emiatt ' idegenkednek a termesztéstől? — Nagyon is elképzelhető, f A hűtőház azonban nem al- j kudhat meg, nem szállíthat- | ja lejjebb azokat az igényeket, amelyeket egyébként sem mi diktálunk. Még akkor sem, ha úgy tűnik, ha ; úgy állítják be, gyárunk j szakemberei feleslegesen | akadékoskodnak. Keresnünk j kell azt az utat, hogyan le- ä hét a leggazdaságosabban és j minél nagyobb mennyiség- \ ben hasznot, hozó terméke- 5 két feldolgozni és értékesí- [ teni. Ez az útkeresés csak a nyersanyagot előállító gazdaságokkal közösen képzelhető el. Követésre méltó megoldásokkal és vállalkozószellemmel találkozhatunk. A kardoskúti Rákóczi Tsz- ben a gyümölcsszedéshez rá- zógépekel vásároltak, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben a közös gazdaság tagjait tették érdekeltté a meggytermesztésben. A gyárban dolgozók az elmúlt években már megtanulták, hogy mindent el lehet adni, ha a minőség megfelelő. Azt viszont már a gyár vezetői tudják a legjobban, hogy feldolgozni és eladni csak azt szabad, ami megfelelő jövedelmet is biztosít. Ezért a hűtöház a VI. ötéves tervben tovább kívánja növelni a gyümölcsök feldolgozását. Az összes termelésen belül most a mélyhűtött gyümölcsök aránya 10 százalékot tesz ki. A tervidőszak végére 20 százalékot meghaladó mennyiség előállítását tervezzük. S mit várhat az elképzelések megvalósulásától a hazai fogyasztó? Mindenekelőtt azt. hogy az exporttermelésen túl nő a belföldön értékesített mirelitáruk mennyisége és választéka. Kepenyes János A takarmányok, mindenekelőtt az abrakfélék sokkal takarékosabb felhasználásával számol a hatodik1 ötéves terv, amely az elmúlt 5 évben bekövetkezett, ám korántsem a végső állomást jelentő állatélelmezési sikerekre épít. Mindez annál is inkább fontos, mert az előirányzat további húsexportnövelést helyez kilátásba a következő években — a zavartalan hazai húsellátás biztosítása mellett — a mezőgazdasági termőterület azonban alapvetően nem változik és szerkezete is csak kisebb mértékben módosul. Ennélfogva előtérbe kerül a még takarékosabb takarmányozás, valamint a technológiák felülvizsgálata, illetve a géppark bővítése, korszerűsítése. A terv szerint a korszerű eleségreceptek, valamint a szakmailag jobban megalapozott gazdálkodás lehetővé teszi, hogy valamennyi állatfaj takarmányfelhasználását három százalékkal csökkentsék, a hústermelés mérséklődése nélkül. Különösen nagy tartalékok vannak, az abrakolás jobb programozásában; a következő öt évben akár 5—6 százalékkal javítható a magas energiatartalmú szemes takarmányok hatékonysága, ami évente 100—120 Manapság nem szenvednek . témahiányban a humoristák, a glosszaírók. Amióta napvilágot látott P kereskedelemben és a vendéglátásban bevezetendő új üzemeltetési forma, megszaporodtak a csípős, olykor epés megjegyzések. De ezen már csöppet sem csodálkozunk, megszoktuk. A gyakori viccelődés azt jelenti, hogy odafigyelünk a jelenségre, tehát érdekel bennünket: mi történik az országban, hiszen mindannyiunk nyugodt, kiegyensúlyozott, kulturált vásárlásáról, szórakozásáról v.an szó Rátermettség és hivatástudat Nagyon kell a megújulás a népgazdaságnak e fontos ágazatában. Ezzei tüstént el is árultam: szurkolok azért, hogy a kis boltok, vendéglátóipari üzletek megfelelő kezekbe kerüljenek, jól járjon az állam, az alkalmazottak, ,a vevők és a vendégek. Valóban, előlegezem a bizalmat a szabadkasszás (gebines) rendszert felváltó szerződéses formának, mert .az eddigi érdekeltségi rendszer elavult, teljesen idejét múlta. Aligha vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy adminisztratív intézkedések helyett olyan ösztönzésre van szükség, amely növeli az üzletvezető anyagi érdekeltségét, garantálja q jobb áruellátást, csökkenti a vállalati bürokráciát, elősegíti az anyagokkal, az energiával, a munkaerővei való takarékosságot, kíméli a népgazdaság erőforrásait. Az egész elképzelés arra épül, hogy a kis üzletek eredményessége elsősorban a vezető rátermettségétől, kezdeményezőkészségétől, hivatás- tudatától függjön. Nemigen beszélünk mostanában q kereskedelem múltjáról. Ez így is van rendjén, de a jövő kilátásait ecsetelve nem árt egy rövid visszapillantás. A szakma az elmúlt 30 év alatt nagyot fejlődött. Az üzletek, a vendéglátóhelyek száma a duplájára nőtt, a forgalom pedig (változatlan áron) a hatszorosára emelkedett. A belkereskedelemben 1952-ben még csak 94 ezren dolgoztak, ma ez a szám eléri a 265 ezret. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az államosításkor meglehetősen ezer tonnás megtakarítást eredményezhet. Ehhez azonban nemcsak szakszerűbb, gondosabb állattartásra van szükség; nem lehet számítani ugyanis ilyen nagyságrendű javulásra, csak akkor, ha fokozzák a komplettebb tápértékét adó tápok — ezek ösz- szetett, iparilag előállított takarmányok — gyártását. Ezeket a gazdaságok a korábbinál nagyobb arányban helyben, saját telepükön állítják I elő — tehát nem készen vásárolják —, felhasználva a megtermelt abrakot és hozzáadva a kívülről átvett kiegészítő anyagokat, például a fehérjetartalmú tápszereket. A mezőgazdasági nagyüzemek öt év alatt várhatóan 20 százalékkal fokozzák a tápgyártást és felhasználást, lényegesen nagyobb arányban, mint ahogyan az abrakfogyasztás növekedik. A MÉM-ben hangsúlyozzák, hogy a tervidőszak alatt jelentős változást kell elérni a tömegtakarmányokat fogyasztó állattenyésztési ágazatok ellátásában. A takarmányadagok összeállításánál — a termelési színvonalhoz igazodóan —, az eddiginél jobban figyelembe kell venni a gyepterületek hozamát, és tudatosabban hasznosítani kell a szántóföldi növény- termesztés melléktermékeit. szétszórt bolthálózatot örököltünk. Az eltelt időszakban ezer nagy alapterületű iparcikk és ABC-áruházat építettünk. Ennek ellenére még mindig sok a 2-3 személyes bolt, a kis üzlet a vendéglátásban. Ezek az ösz- szes hálózat háromnegyed részét teszik ki és a forgalom egyharmadát bonyolítják le. Sőt, a hús-, a zöldség- és gyümölcs-, a dohány-, az italboltok és a büfék az összes eladásból 60— 80 százalékkal részesednek. Ezek az egységek nélkülözhetetlenek a lakosság ellátásában, ugyanakkor kedvelt bevásárlóhelyek, ahol az eladóvá, való személyes kapcsolat meghatározza a vásárlást. És ki tagadja: a hangulatos kisvendéglők, kávézók úgy hiányoznak a városok, a községek központjából, mint éhes embernek egy falat kenyér. Kulcsszerepben a boltvezető Csakhogy megkondultak a vészharangok a kis boltok fölött. Egymás után került lakat az ajtajukra. Egyszerűen azért, mert veszteséggel zártak, vagy éppen nem akadt vállalkozó, aki a pult mögé álljon. A vállalatoknak. szövetkezeteknek óriási erőfeszítésükbe kerti] ezek fenntartása. A sok apró egység leköti a figyelmüket, képtelenek jobban odafigyelni a haszon jelentős részét hozó nagy üzletekre. Nem kevés gondot okoz a szabadkasszás boltok elszámoltatása, ellenőrzése. Mindezek elég alapot szolgáltatnak arra, hogy változtassanak az üzemeltetési, az érdekeltségi rendszeren. Kétségtelen, egyszerűbb megoldás, ha egy tollvonással megszüntetik a gebint, és szoros elszámolásúvá alakítanak minden ilyen üzletet. De gondoljuk el: csak a pénztárgépek beszerzése mitegy 1,5 milliárd forintba került volna, s ugyanannyi többlet- kiadást jelentenének az egyéb költségek. Ezenkívül szükség lenne még 15—20 ezer újabb dolgozóra, akiknek egy része adminisztrálna. Ez az út viszont járhatatlan. Most olyan boltvezetőket keresnek, akik mernek kockáztatni: saját pénzüket, eszközeiket felhasználva gazdálkodni. A kulcsszereplő tehát az üzletvezető, aki önállóan szerezheti be az árut. Vásárolhat állami vállalattól, szövetkezettől, magántermelőtől, bármelyik nagykereskedelmi vállalattól, akár a saját kertjében leszedett zöldséget, gyümölcsöt is értékesítheti. Ez mindenképpen javítja az ellátást: az áru ott van, .ahol és amikor keresik. A boltvezetőnek nem kell elszámolnia a forgalommal, a felhasznált költségekkel, a munkaidejével. A heti nyitva tartás 48 óra, amelyet bármikor meghosszabbíthat, ha o körülmények úgy hozzák, és azt bejelenti az illetékes tanácsnak. Lényeges, hogy az eladási árakat maga állapítja meg, természetesen az általános rendelkezéseknek megfelelően. Szintén q vezető dönti el: mennyit költ áruutánpótlásra, fogyóeszközök beszerzésére. Bevételeiből fedezi az üzlet közvetlen és energiaköltségeit, kifizeti a beosztottak bérét. ígv mindenképpen közvetlenül érdekelt o takarékosságban, a kiadások mérséklésében. És ha nem sikerül a vállalkozás? Ez is előfordulhat. A vállalt forgalmat el kell érnie, a szerződésben megállapított díjat befizetnie. Ha ez nem megy, elúszik a pénze, vagy a kezesek fizetnek helyette. Ezért lényeges a hozzáértés, a szakmai fel- készültség, a munkatársak gondos kiválasztása. Melegkonyhás egységeknél szakmunkás-bizonyítványra is szükség van, a többi üzletnél viszont gyakorlati időt kell igazolni. A versenytárgyaláson előnyben részesítik azokat, akik a legnagyobb összegű díj befizetését vállalják. Egészséges munkaerőmozgás Ezek után világos: a vállalatok, szövetkezetek célja az, hogy nyereségesek legyenek az ilyen üzletek, a boltvezetőknek pedig kifizetődő legyen a munkatöbblet, a kockázat, a felelősség. Alaposan meggondolandó: ki mit vállal és követel. Vannak olyanok, akik a szocializmust féltik az új üzemeltetési formától. Teljesen alaptalan az akadékoskodás. Az üzlet a szocialista kereskedelem része, ,az állóeszközök társadalmi tulajdonban maradnak, azokat csak használatra, kezelésre adják át. A forgóeszközök nagy hányadát az állam, a szövetkezet bocsátja rendelkezésükre, az áruk zömét szintén az állami vállalatoktól, szövetkezetektől szerzik be. Az üzletvezető nem magánkereskedő, hanem bérből és fizetésből élőnek minősül. A beos .tottak ugyancsak a vállalat .alkalmazottai. Sokan szóvá teszik azt is: az új rendszer még tovább, fokozza a munkaerőgondokat. Kétlem, hogy ez valós aggodalom. Ugyanis az állami, szövetkezeti kiskereskedelmi boltok 5, a melegkonyhás éttermek 12, az egyéb vendéglátóipari egységek 6 dolgozót foglalkoztathatnak. (Tanulók, kisegítők, előadóművészek, zenészek nélkül.) Csak egyetlen példa: q mostani gebines formában egy 2 műszakos meleg konyhás egységben 18 az összlétszám. Az így feleslegessé vált embereket nem teszik az utcára, de mindenképpen megindul egy egészséges munkaerő-mozgás a kereskedelem és a vendéglátás között, és a szolgáltatóipar is várja a munkáskezeket. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat például 16 üzletet ad ki szerződéses üzemeltetésre. Közöttük van III osztályú vendéglő, presszó, büfé, borozó, italbolt, és élelmiszer- üzlet. Nem titkolják: ez minőségi változást hoz a mun- karő-gazdálkodásban. Persze, lesznek olyanok, akik az átlagosnál több jövedelemre tesznek szert. Ám ne irigyeljük tőlük, ha azt tisztességes munkával keresik meg. A kockázatról már beszéltünk, még csak annyit: a boltvezető jövedelme prog- resszíve is adóköteles. Megyénkben az első nyilvános versenytárgyalás március első napjaiban lesz. Alapos, lelkiismeretes előkészítést igényel ez a munka. A tervek szerint országosan 1985-ig 12—14 ezer kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységet vonnak be az új szerződéses üzemeltetési formába. így lehetővé válik, hogy a szabadkasszás üzletek száma csökkenjen, majd 1983-tól az állami vendéglátás melegkonyhás üzleteiben meg is szűnjön. Mindent egybevetve: a szerződéses üzletvezetők, a bérlők és a magánkereskedők q VI. ötéves terv végére a 30—32 ezer üzletben, a forgalom 14—15 százalékát bonyolítják le. Minden reményünk megvan arra, hogy az itt dolgozók igyekeznek q vevők, a vendégek kedvében járni: sajátos, meghitt hangulatot teremteni az üzletekben, friss, kívánatos áruval bővíteni a választékot. Seres Sándor Takarékos takarmányozás
