Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
1981. január 25., vasárnap ■KHiWKTUcl II jégvilág kincsei Az év elején történt. Az Antarktisz partjai előtt horgonyzó Fudzsi nevű jégtörőről és a közeli Sova japán Déli-sark-kutatóállomásról SOS-jelzést adtak le: a hajón szolgálatot teljesítő Mu- rata Hizomi koponyasérülést szenvedett. A műtéthez haladéktalanul oxigénpalackra van szükség. A jelzést fogták a Casey-öbölben levő Molodozsnaja szovjet, és a Ross-tenger partján működő amerikai McMurdo tudományos telepen. A szovjet kutatók nyomban felajánlották a két oxigénpalackjukat, az amerikaiak pedig légi úton Űj-Zélandból hozattak további négyet. A műtét ezek után sikerült és a japán lapok nagy elismeréssel írtak a szovjet—amerikai életmentő segítségről. nz „Dntarktisz- szerzödés” Több mint húsz ország kutatói vesznek részt a szinte emberfeletti munkában, hogy megfejtsék az Antarktisz titkát. Az 1959-ben megkötött „Antarktisz-szerződést” annak idején 12 ország írta alá. Időközben többen csatlakoztak az egyezményhez. A szerződés szerint a terület nyitva áll a kutatómunkára a világ valamennyi országa előtt. Az aláírók kötelezték magukat, hogy ezen a területen tartózkodnak mindenféle katonai akciótól és atomrobbantási kísérlettől. Felségjogra 1991-ig egyetlen ország sem tarthat igényt. A nemrég véget ért washingtoni Antarktisz-konfe- rencia feladata volt, hogy a továbbiakra is szabályozza a nemzetközi együttműködést a délsarki kontinensen. Az esetenként egymásnak ellentmondó kívánságokat a konferencia úgy hidalta át, hogy a résztvevők egyezménytervezetet készítettek a hatodik kontinens „élő erőforrásainak felhasználásáról és tárgyaltak az ásványkincsek kiaknázásának feltételeiről. A tanácskozáson néhányan aggodalmuknak adtak hangot, hogy a kontinensen meginduló gazdasági tevékenység súlyos környezeti károkkal járhat. A feltárási munka legjelentősebb részét a szovjet és amerikai kutató csoportok végzik, de ma már több mint Egykor és ma. 1911. december 14-én érte cl Roald Amundsen, a híres norvég sarkkutató és expedíciója, a világon elsőként a Déli-sarkot. A képen: Roald Amundsen, Godfred Hansen és Helmer Hansen mínusz 62 Celsius fok hidegben kutyákkal és szánkóval a Déli-Sarkon, (fent). A Déli-sark mai közlekedési eszköze, a különlegesen épített terepjáró gépkocsi (alul). 70 kutató állomás működik a területen. A másfél Európa nagyságú terület egészét másfél—három kilométer vastag jégtakaró borítja. Az esztendő kilenc hónapjában éjjel-nappal sötétség honol. Ilyenkor az átlaghőmérséklet mínusz 60 fok, „nyáron” ennek a fele. Nincs semmiféle növény, csupán a parti sziklák peremén valamiféle csenevész moszatfajták. De a partmenti vizekben, becslések szerint sok milliárd tonna krill tanyázik. Ez az apró rákféle proteinben rendkívül gazdag, ízletes csemege. Tudósok úgy vélik, hogy ezek kielégíthetik az egész emberiség fehérjeszükségletét. Páratlan olajkincs A legfontosabb kutatások az Antarktisz végtelenül gazdag ásványkincsének ki- aknázási lehetőségeiről folynak. Szovjet geológusok megállapították, hogy a déli kontinens mélyében ugyanazok az ásványkincsek fordulhatnak elő, mint a rézben, nikkelben, aranyban, gyémántban, vasércben, rádióaktív ércekben és szénben rendkívül gazdag déli félteke más területein. Egy amerikai felmérés szerint az Antarktisz kontinentális talapzatában nem kevesebb, mint 45 milliárd hordónyi olaj (1 hordó = 159 liter.) rejtőzik. (összehasonlításképpen az USA tartalékai — a felmérések szerint — 15 milliárd hordót tesznek ki.) A földgázkészleteket 85 milliárd köbméterre becsülik. légpáncéltörők A kutatás és a feltárás munkája azonban óriási nehézségekkel jár. A már említett időjárási tényezőkhöz járul az is, hogy ezt a területet több mint ezer kilométer jeges óceán választja el a legközelebbi lakott szárazföldtől és olyan viharos tenger, mint sehol másutt a földtekén. Igaz, a technikai fejlődés e tekintetben is segítséget nyújt: az idén például leszállt — a Molodozsnaja kutatóállomás repülőterére — az első menetrend szerinti Moszkva—Antarktisz szovjet légi járat: az AEROFLOT IL—18 D-típusú gépe. A terv szerint az antarktiszi szovjet kutatóállomások váltószemélyzete ezzel a repülőjárattal utazik majd a Szovjetunió és déli- sarki állomáshelye között. A kutatók elsőrendű feladata most az, hogy a legkorszerűbb technika felhasználásával legyőzzék a mindeddig áthatolhatatlannak vélt jégpáncél ellenállását és megnyissák az utat a hallatlan természeti kincsek feltárásához, kiaknázásához. Megéri a költségeket Ez a vállalkozás kétségtelenül rendkívül költséges. De nem feledhetjük: az emberiségnek óhatatlanul szüksége van az itt rejlő hallatlan tartalékokra. Az e célokra hozott áldozat mindenképpen meghozza gyümölcsét. Egyet kell értenünk Trevor Armb- rister amerikai tudós véleményével, aki antarktiszi ku- tatóútjáról visszatérve kijelentette: a hadikiadások akárcsak 20 százalékos csökkentése árán megoldhatnánk legalább egy évszázadra a vliág energia-, vagy nyersanyag-, s nem utolsó sorban élelmezési problémáit. Gáti István Tudomány — technika Kémia a múzeumban A világszerte folyó ásatá* sok egyre több olyan régiséget hoznak felszínre, amelyek művészi vagy művelődéstörténeti értékük miatt nagyon fontosak számunkra. Helyreállításukban és konzerválódásukban a régészeken kívül napjainkban a vegyészeknek is számottevő szerep jut, és ezért a múzeumok munkáját ma már a világ minden táján jól felszerelt kémiai laboratóriumok segítik. A régebbi tartósító eljárásokban természetes anyagokat, főként gyantákat, viaszokat és gumit alkalmaztak.- A restaurátor rendszerint csupán a saját tapasztalatára hagyatkozhatott. A modem kémia és a vegyipar fejlődése azonban az utóbbi évtizedekben lehetőséget nyújtott arra, hogy az addigiaknál sokkal megfelelőbb anyagokat és eljárásokat alkalmazzanak a régiségek helyreállításához és tartósításához. Az ipar számos területén alkalmazott műgyanták hamarosan bevonultak a múzeumokba is, és a régészek legfontosabb ragasztó- és szilárdítóanyagaivá váltak, akár a fém, akár a fa régészeti leletek megóvásában. Kidolgozták a víz alól ki emelt tárgyak fokozatos víz telenítésének módszerét is Évszázadok, évezredek alatt a korrózió is nagy pusztítást végezhet a régi korok fémtárgyain. Kémiai módszerek segítségével azonban ezeket a folyamatokat nem csupán megállíthatjuk, hanem mód nyílik arra is, hogy „visz- szacsináljuk” őket, vagyis a fémtárgyakat eredeti alakjukban állítsuk helyre. Egyre nélkülözhetetlenebbek lesznek a régészek munkájában a modern anyag- vizsgálati módszerek is. Így a radiográfia — az áthatoló sugarakkal, például röntgensugarakkal végzett anyagvizsgálat — egyre több segítséget nyújt a legkülönbözőbb anyagú tárgyak vizsgálatában, hasonlóképpen a metallográfia, a fémek szerkezetét vizsgáló tudományág. A régészek és a természei- tudományok együttműködése tehát igen gyümölcsözőnek bizonyult. Segítségével ma már sok olyan régiség megmenthető, amely azelőtt pusztulásra lett volna ítélve. A fúrók élettartamának növelése Csehszlovák gyártmányú számítógép vezérlésű fúrógép a fúrókészlettel (MTI Külföldi Képszolgálat) A fémiparban az egyik leggyakoribb tevékenység a fúrás, amelyet furatok előállítására használt forgácsolószerszámmal, a fúrógéppel végeznek. A fúrógépeken a munkadarabot befogó felület általában rögzített, a fúró és az ezt mozgató szerkezet pedig a fúrandó tárgynak legjobban megfelelő magasságba állítható be. Miután a fúrót a munkadarabnak legjobban megfelelő magasságba beállították, a fúróval a fúrandó lyuk geometriai tengelyébe állnak. Maga a fúró a kétélű forgácsolószerszámok csoportjába tartozik, bár nem minden fúró kétélű. Legismertebb típusa a csigafúró; nevét a palást felületén húzódó, csavarvonalban emelkedő két forgácseltávolító horgonytól kapta. A fúró anyaga szerszámacél vagy nemesített nyersaeél, de a nagyobb átmérőjű fúrókat ke- ményfémbetétes forgácsolóéllel is készítik. E szerszámmal végzett műveletek legkritikusabb pontja az, hogy a hőálló acélok megmunkálása során a kis átmérőjű csigafúrók élei gyorsan kopnak. Szovjet’ kutatók szerint e jelenséget egy parányi elektronikus erő okozza, amely a fúró és a munkadarab érintkezési helyén keletkezik. A fúró és a munkadarab ugyanis rendszerint különböző anyagból van, és különböző mértékben melegszik fel, ennek következtében termoelektro- mosság keletkezik (Seebeck- effektus). Azt javasolták, kapcsoljanak be ellenkező polaritású áramot, amely a fúró és a munkadarab érintkezési helyén megváltoztatná a fenti fizikai jelenséget, így a fúró hegyén a See- beck—effektus helyett az úgynevezett Peltier-effektus hatna, és az érintkezési hely lehűlne. Az ilyen módon lehűtött fúró hegyén nem képződne olyan gyorsan oxid- réteg, a súrlódási tényező és az elhasználódás pedig csökken. A mérések azt mutatták, hogy 10—20 milliamper elegendő a keménylém- és gyorsacélfúrók élettartamának három-négyszeresre növeléséhez. Hasonló eredményt értek el azzal is, hogy a fúróorsót a géptől üvegszövettel szigetelték, a munkadarab alá pedig textil- bakelitlapot helyeztek. Ez egyszerűbb eljárás, de valamivel kisebb mértékben növeli az élettartamot. Egészség — higiénia Hogyan vezet ön gépkocsit? A Kooperácia nevű szovjet utasszállító hajó befejezte negyedik útját a hatodik kontinensre. A hatalmas távolságot 54 nap alatt tette meg. A hajó a hetedik szovjet délsarki expedíció résztvevőit szállította a Mirnij-telepre. A képen: a Kooperácia a Mirnij-telep közelébe érkezik a pingvinek legnagyobb csodálatára (MTI-fotó: Külföldi Képszolgálat — KS) A télies idő, a jeges utak még a legvadabb autóst is óvatosságra intik. A gépkocsivezetést már nem lehet játékos szórakozásnak tekinteni, és ilyen időben mind jobban kell arra a felelősségre gondolni, amit a vezető a kocsi elindítása pillanatában vállal. Nélkülözhetetlen ismerni néhány dolgot saját testi épsége és mások érdekében is. A gépkocsivezetés legnagyobb veszélye az elfáradáshoz kapcsolódik. Nem a vezetéssel kapcsolatos fáradtságra kell gondolni, hanem arra is, hogy már eleve fáradtan ül be a gépkocsijába. Az elfáradás függvénye lehet az ön testi, lelki erejének, a munkahely klímájának, és „ környezetben mutatkozó hidegmeleg hatásának is. A fáradtság azzai a veszéllyel jár, hogy eltereli a figyelmét magáról a vezetésről — ennek pedig veszedelmes következményei lehetnek. Ide tartozik az idegesség olyan esete, amikor valami kényszerítő gondolat befészkelte magát a gépkocsivezető fejébe, és nem tud szabadulni tőle. Hasonló veszéllyel jár ,a kialvatlanság, ami véleményem szerint, legalább olyan veszélyes, mint két nagyfröccs. A rendőröknek erre nincsenek műszerei, ezért a fekete krónikák jelentésében elintézik azzal, hogy „kellő körültekintés nélkül, figyelmetlenül” vezette gépkocsiját. Az elmondottakkal áll kapcsolatban a szórakozottság is. Az önfegyelem nem any- nyira orvosi kérdés, inkább egyéni magatartási forma. Mindenekelőtt azt kell tudomásul venni a gépkocsi- vezetőnek, hogy az utca, a közút mindenkié. A gépjárművezetők, gyalogosok bizonyos közlekedési szituációkra egyéni alkatuktól, erőnlétüktől függően különbözőképpen válaszolnak A jó idegrendszerű, kiegyensúlyozott életvitelű ember könnyen tudja fegyelmezni önmagát — ez egy kicsit a lelki egészség függvénye. Vezetés közben egészen egyszerű dolgokat is figyelembe keli venni: 'az úton lehetnek ügyetlen vezetők — persze mások, és nem mi —, akiknek el kell nézni az ügyetlenségüket, lehet torlódás, közlekedési dugó, aminek okát csak akkor tudjuk meg, ha odaérünk, de addig is emberi módon kell viselkedni. Az önfegyelem egy kicsit azonos a nyugalommal, bizonyos lelki békével, és nem utolsósorban egy megfelelő inteligenciaszinttel, ami mindnyájunkban megvan. Ez egészséges elvárás minden közúton közlekedő embertársunktól. Különösen télen nagyon fontos probléma az észlelési készség. Mennyi idő telik el attól a pillanattól addig a pillanatig, amíg a vezető cselekedni kezd. Tehát amíg fékre lép, vagy elrántja a kormányt. Ha kétségei vannak, jelentkezhet műszeres vizsgálatra a nagyobb üzemek orvosi rendelőjében, sportorvosnál vagy pályaalkalmassági vizsgálókban. Végül a jó látás és hallás mint fontos előfeltétel ugyancsak említést érdemel. Ezért ne sajnáljuk a fáradságot a befagyott, szennyezett ablakok letisztítására sem. Dr. .König János, a Vöröskereszt egészségnevelési munkabizottság elnöke
