Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
1981, január 25., vasárnap Fent lenni,sokáig „Októberi vasárnap” a tv-ben A Maus-akció Amikor 1957-ben építeni kezdték a medgyesegyházi művelődési házat, az emberek, akik arra jártak, figyelmesen nézték, hogyan emelkednek a falak, milyen lesz a község új dísze? Aztán felépült, felavatták, évekkel később kibővítették, de odáig nem jutottak, hogy sok, korszerű kis teremmel, klubszobával is rendelkezzen, mert bizony még a „nagytermes”- fajtából való. Aztán —szinte ellentmondva az úgynevezett objektív körülményeknek — a hetvenes években a megye egyik legtöbbet emlegetett intézménye lett, 1974- ben és 1977-ben „kiváló művelődési otthon’’, amit azért nem osztogattak úton-útfé- len. A mostani igazgató, Bo- tyánszky Ilona amikor a házat építették négyéves volt. Emlékszik, hogy a főtéren kőművesek dolgoztak, később pedig rendszeresen járt ide ifjú zenebarát hangversenyekre. A nagyteremben még ugyanazokon a fémvázas székeken ülnek a vendégek, amin akkor ők, meg az 1957- es avatás meghívottak „Rettenetes rosszak, de 500 ezer forint lenne 400 új szék. Erre nincs pénzünk.” Mondják mostanában, hogy kevesebben járnak a kultúr- házakba, mint még pár éve is. Hogy megint összébb húzták az emberek a mozgásuk körét, munka után mindenki hazarohan, várja a család és az újabb munka a ház körül, végül a tévé. A kultúra házai meg üresednek. Azt is mondják, hogy a lakáskultúránk már olyan szintű, hogy rozoga, harisnya- és nadrágszaggató kultúrházi székre nem ülnek le az emberek. El se jönnek. Megint a tévé marad, meg a rádió. „A középkorosztály, az hiányzik. Nekik fontosabb a rádolgozás, a paprika, a diny- nye, a pénz. Megértem, és nem bántok ezzel senkit. De a plusz munka a szabad időt rabolja meg. Meddig érdemes? Meddig jó?” Ki mit szeret A kétszeres kiváló ház előtt fiatalok böngészik a plakátokat. Mikor lesz diszkó? — ez itt a kérdés. Vagy bál? Mert azt is szeretik, az nem tévé, nem rádió, azt csak itt lehet csinálni. Még Bodzás- ról, Gábortelepről, Kovácsházáról is átjönnek autóval, ha a kedvenc zenekar játszik, vagy a divatos diszkós. „Békefi István jön általában, de Fekete Lacinak és Somo- dinak is nagy tábora van. Ha szabad szombatra esik a diszkó, akkor jó a bevétel. Ilyenkor 150-en táncolnak. Télen az előcsarnokban, nyáron az udvari kólakertben. A bál, az már sokba kerül. Nagyobb a rizikó, hogy lesz-e tiszta jövedelem? Mert ha nincs, megérezzük a hiányát.” Úgy tűnik tehát, hogy a medgyesi művelődési házban alkalmazzák az aranyszabályt: amit a szórakoztatáson megkeresnek, azt fordítják a klubokra, szakkörökre, a tartalmas közművelődésre. Ma már nem szólják meg azt az intézményt, ahol rendszeresek a táncos rendezvények. Két okból. Először, mert a fiatalság táncolni akar, másodszor mert némi pénzt hoz a konyhára, ahol egyre takarékosabban kell összeállítani az étlapot. Azt, hogy mire hívják, várják a község lakóit? Mit adnak számukra hasznosat, lé- lekcsiszolót, elgondolkozta- tót. Máig is öröme Botyánsz- ky Ilonának, hogy a szilveszteri bál a Dzsuvox-osokkal jól sikerült. „350-en voltak, jól szórakoztak. Biztos, hogy van közöttük olyan, aki visz- szajön, előbb a diszkóba, egy hét múlva talán a könyvtárba (az is itt van), vagy a modellezőszakkörbe például.” Színházvárás A házban tisztes a rend, példája annak, hogy sok-sok elavult bútorral is lehet ötletesen berendezni egy előcsarnokot, vagy a presszót. A földszinti két toalett azonban hónapok óta lezárva, az ajtókon szíves kérelem: tessék egy emelettel feljebb menni! Ilyenkor jut eszébe a látogatónak: ha otthon elromlik, azt is bezárjuk? És ráírjuk: „Kedves családom, menjetek át a szomszédba.”? Nem éppen jó tréfa, annak egyáltalán, aki naponta elmegy előtte, és tehetetlen. (Hagyományos, hogy Med- gyesen a művelődési ház és az üzemek, a téesz, az ÁFÉSZ között jó a kapcsolat. Hiszen az úgynevezett „közös fenntartás” első iskolapéldája volt ez a ház. Nincs egy vagy két szocialista brigád, aki azt mondaná: nem nézzük tovább ezt a nevetséges helyzetet. Ha nincs rá pénz, majd mi megcsináljuk?!) Kiderül, hogy a színpad világítástechnikája teljesen elavult. Fel kell újítani. Tavasszal talán elkezdik, a szocialista brigádok erre már jelentkeztek. Rendbe hozzák az öltözőket is, mert változatlan kívánságuk, hogy színházi előadások legyenek Medgyesen. Mint voltak régen! Mert igaz, hogy bejár ötven bérletes Csabára, de itthon négyszázan jöhettek el, ha színi előadást hirdettek. „Amint készen leszünk, meghívom a Jókai Színház vezetőit: változtassák meg álláspontjukat, és jöjjenek ki egykét kamaradarabbal Meggyesre. Hálás lenne a közönség, sokan emlékeznek régi, nagy sikereikre. A Népszínházra is gondoltunk, meg különböző népi együtteseket szeretnénk felléptetni. A nőnapon az ÉDOSZ szegedi táncegyüttese szerepelt. Ha látta volna, mennyien voltak! Zsúfolt ház.” Körvonalak A körvonalak egyre erősebben kirajzolódnak. Az igazgató, Botyánszky Ilona tizennegyedik hónapja viseli tisztét, azelőtt is népművelő volt, itt, Medgyesen. Nem keseríti el, hogy az általános jelenség alól ez a művelődési ház sem kivétel, és nagyon meg kell küzdenie az emberekért; az igénykeltés változatossága nélkül semmire sem mennének. „Még nem elég sokoldalú amit kínálunk, és az sem, ahogyan kínáljuk. Még nem olyan szoros a kapcsolatunk a fenntartókkal, ahogy azt szeretnénk, habár a társadalmi vezetőség összejön, legutóbb az egységes közművelődési tervet beszéltük meg. A vezetőség tagjai azt is vállalták, hogy patronálnak egy-egy klubot, szakkört; de ez mind kevés, összébb fogott emberi kapcsolatokra gondolok, mondja Ilona, és ebben mi is, én is szerepet játszom. Ha jól csináljuk, minden könnyebb, több a siker. Ha gyengébben, akkor gondjaink vannak és lesznek.” Az sem rossz dolog, hogy ápolják a népművelés itt kialakult hagyományait. Ilyen — a sok közül — a nyugdíjasklub. Vagy ezer nyugdíjas él Medgyesen. Tizenöt százalékuk klubtag. Vasárnap délelőttönként előadásokat hallgatnak, községi vezetőket látnak vendégül. Karsai Mi- hályné nyugdíjas zenepedagógus vezetésével megalakították az öregek kórusát. Szlovák meg magyar népdalokat tanulnak, szerepelnek falugyűlésen, vendégjáráskor, ha meglátogatják a mezóhe- gyesi, vagy a bélmegyeri nyugdíjasokat. De csak úgy maguknak is, szívesen énekelnek. Régi szakkör a csillagászoké, Gál László vezeti. Közben eljár a környező községekbe, hogy diaképes előadásokon nyújtson bepillantást a csillagok világába. „Bázisfeladatnak kaptuk a természettudományos nevelést, említi Ilona. A csillagászok az elsők ebben. De, hogy ne legyen semmi baj nélkül, hát náluk is van. Tönkrement a megfigyelőkupola szigetelése. Ahogy kitavaszodik, azonnal rendbe tetetjük. Vágyakoznak egy japán távcsőre is, talán sikerül. Ami van, azt átadnánk másnak.” Kilátások „Hiszem, hogy nem rosz- szak. A kétszeres kiváló cím kötelez. Az igénykeltés, ez most a legfontosabb, látjuk. Azt kell elérnünk, hogy szívesen jöjjenek a medgyesiek a kultúrházba. Hogy otthon érezzék magukat itt. Művelődjenek, szórakozzanak. A környező községek lakóit is szeretnénk behozni. Hogy miként, azon most törjük a fejünket.” Tapasztalatok sokasága áll a rendelkezésükre. A hetvenes évek pezsgése, a hírnév, ami nem véletlenül kapta szárnyra akkoriban a medgyesegyházi kultúrházat, ma is szolgál hasznosíthatóval. A közös fenntartás több mint 100 ezer forintja biztos bázis, és amit érte nyújtanak, a közösség javára van. Bánkút, mint külterület, külön téma. A Mezőhegyesi Állami Gazdasághoz tartozik, de a kulturális ellátottságot Med- gyes biztosítja. Nehezen. A lakosok száma mindössze 642. Hímzőszakkörük, könyvtáruk, gyermekfoglalkozásaik mégis jól sikerülnek. Persze, jó lenne, ha a mezőhe- gyesiek vállalkoznának rendszeres anyagi támogatásra. Van még hely a „közös fenntartás” szerződésén... Lehetne elemezni, hogy miért szerveznek a felnőtt szakkörök mellé gyermekszakköröket; hogy mennyit érnek az ÁFÉSZ-szakcsopor- toknak tartott előadások a nyúltenyésztésről és egyebekről; hogy milyen a kapcsolat az iskolával és másokkal : a kilátásokat vizsgálva ezek is jelentősek. Egy biztosnak látszik: az élet náluk is olyan, mint a hullámvonal: lent, fent, ez váltja egymást. Az az igazi, ha fent vannak, és az sokáig tart. Sass Ervin Horthy Miklós balul sikerült kiugrási akciójában fontos szerepet játszott, hogy még a fegyverszünetet bejelentő kormányzói proklamáció elhangzása előtt a Gestapo el- rabolta ifjú Horthy Miklóst, és az ő sorsával zsarolta a következő napi alkotmányos alkudozásokon az államfőt. Hosszú ideig úgy tudták, hogy a kormányzó fiának és Tito megbízottainak tárgyalásairól árulás. folytán szerzett tudomást a Magyarországot megszállva tartó hitleristák titkosszolgálata. 1964-ben aztán a csehszlovák—nyugatnémet határon húzódó Sumava hegység egyik tavában vízmentesen lezárt ládákra bukkanta^, s egyikükben egy „Unternehmen Maus” — vagyis „Egér akció” feliratot viselő irattartóra. Az akció gondosan összegyűjtött és rendszerezett okmányait a hírszerző- iskola tananyagául szánta az RSHA, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal VI. számú, külföldi hírszerzéssel foglalkozó osztálya. És egyértelműen bizonyítja, hogy ifjú Horthy Miklós soha nem Tito megbizottai- val, hanem kezdettől fogva a Gestapo ügynökeivel tárgyalt. S hírszerző nyelven szólva egy „játszma” áldozata lett. Miután 1944. szeptember 10-én már a finnek is letették a fegyvert, apja megbízásából ifjú Horthy Miklós Tito útján kapcsolatot igyekezett teremteni a szövetségesekkel. A család egyik bizalmasa, Bornemissza Félix, egykori császári és .Királyi tengerészkapitány, akkor a Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat vezérigazgatója hozta össze a kormányzó fiát Pejacsevioh- csel, a fasiszta h orvát állam budapesti követségének tanácsosával. Szlavóniai birtokainak környékén jugoszláv partizánok tevékenykedtek, ezért vele üzentek Titoék- nak: küldjenek megbízottat Budapestre. Pejacsevichet 89-es szám alatt ügynökeként tartotta nyilván a budapesti hitlerisJáték, pályaválasztás A megyei pályaválasztási tanácsadó intézet által ősszel meghirdetett „Tettekkel nyakkendőnk becsületéért” című pálya- ■ választási játék sok úttörőraj ér- S deklődését felkeltette. Ezt bizo- => nyitja, hogy a második forduló ■ megoldásait nyolc ötödikes, tíz ■ hatodikos, tíz hetedikes és nyolc ■ nyolcadikos raj küldte be. A ■ legtöbb pontszámot eddig a ■ szarvasi 2-es számú iskola „Ság- ■ vári” raja, a gyomai 2-es iskola ■ „Vadász” raja, és a békéscsabai Padrach Lajos Általános Iskola „Toldi” raja érte el. A pajtások most a harmadik forduló feladatait oldják meg, eze- " két február 28-ig kell beküldeni S a PTI címére. A négyfordulós 5 játékban résztvevők legjobbjait l értékes jutalmakkal díjazzák a £ vetélkedő végén. A játék célja i elsősorban az önismeret bővíté- ! ■ se, és a különböző szakmák, fog- Z lalkozások megismertetése. A kisegítő iskolák hetedikes ; rajai is szépen szerepeltek a ; számukra hirdetett „Készüljünk ; együtt” című játék első fordu- ; lójában, melyre öt helyről ér- ; keztek be a megoldások. A leg- | jobb eredményt, 122 pontot a ; tarhosi „Olimpia” raj érte el, 3 de csupán egy ponttal maradt ; le mögöttük a gyulái „Nógrádi" raj csapata. A kisegítő iskolák tanulói is február 28-ig küldhetik be feladatmegoldásaikat a ; második fordulóra. ta hírszerzés, amelyet Magyarországon egy bizonyos dr. Wilhelm Höttl, rendkívül tehetséges és ambiciózus fiatalember irányított. Pejacse- vich jelentése után ő vette kezébe az ügyet. Budapesten a belgrádi Gestapo központ egyik tolmácsa jelentkezett kapcsolatfelvételre, majd egy Modercin nevű szerb hazaáruló, az ottani német zsold- ban álló alakulat őrnagya jelent meg a magyar fővárosban, mint „Tito megbízottja”. Kitűnően beszélt németül, azt állította magáról, hogy a monarchia hadseregében kezdte pályafutását, mint főhadnagy. Hamis iratai Petrieic névre szóltak. A Sumava hegység tavából előkerült titkos aktában található jelentés leírja, hogy Petricic-Modercin 1944. szeptember 21-én este találkozott Horthy Miklóssal, a Szatoadkikötő Eskü tér 3. szám alatti irodájában. Ugyanott, ahol jó három héttel később a kormányzó fiát és vele Bornemisszát is a Gestapo letartóztatta. A beszélgetés során a kormányzó fia sok mindenről beszélt, s hangsúlyozta, hogy ő „mindig demokrata” volt. A Gestapo megbízottja alig tudta a szózuhatagot félbeszakítani. Megbízóinak értékelése szerint hibázott, túljátszottá a kommunista szerepét, és ezzel elriasztotta partnerét. Azt az ajánlatát, hogy szeptember 24-én Pé- terváradon találkozhat dr. Ribárral, a jugoszláv felsza- badítási kormány elnökével, az ifjabb Horthy azzal utasította el, hogy az időpont túl közeli, ilyen gyorsan ő „nem tud átfordulni”. A holtpontra került játszmát a Gestapónak mégis sikerült folytatnia. Miután Belgrádban hamis szerb nyelvű iratokat, meghatalmazást és tárgyalási platformot szerkesztettek a jugoszláv népi felszabadítási hadsereg nevében, s azokkal ellátva a 8230-as számú ügynökét Budapestre küldte. Az újabb provokátort a már „megbízható” Petric-Moder- cin vitte el Bornemissza Fé- lixhez. Iratai szerint Ivan A. Sibl- nek nevezte magát, aki alezredesként a 10. partizántörzs politikai biztosa, ö is kapott magyarországi mozgása megkönnyítésére Szabadkikötő igazolványt, Horvát Iván névre. És még érkezése napján értesítették, hogy másnap, október 15-én reggel 8 órakor várja őt Bomemisz- sza irodájában ifjú Horthy Miklós. Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a Gestapo meddig folytatja a játékot. Többfajta elképzelést latolgattak. Az egyik szerint ifjú Horthyt rá kell vermi, hogy meghatalmazottat indítson útnak Tito táborába, kísérőként a Gestapo a maga emberét adta volna mellé, ki ily módon beférkőzbetett volna a partizánok táborába. Sőt alkalmasint, a főparancsnok közelébe jutva, merényletet is kísérelhetett volna meg ellene. Mivel azonban időközben Höttl és irodája olyan értesülések birtokába jutottak, hogy a kormányzó valószínűleg még október 15- én bejelenti szakítását a német szövetséggel, úgy döntöttek, hogy a Horthy-fiút letartóztatják, s életével, sorsával zsarolják majd apját. így is történt. A Maus-akció október 15-én reggel a történelemből ismert módon fejeződött be. A hitlerista hírszerzés számára eredményesen. A jelentés négy pontba foglalta össze, miért volt hasznos az akció a Német Birodalom számára: „a/ Sikerült tényekkel bizonyítani: az állami vezető körök komolyan foglalkoznak azzal, hogy kapcsolatba kerüljenek Titóval. b/ Sikerült elhárítani, hogy Horthy más utakon keressen összeköttetést Titóval. c/ Csupán e játszma alapján sikerülhetett ifjú Horthyt, a kapott parancsnak megfelelően letartóztatni. d/ A kormányzót, akit fiának eltűnése rendkívül nyugtalanított, október 15- én rá lehetett venni, hogy idő előtt mondja be a rádióba kapitulációs nyilatkozatát, mielőtt még a szükséges előkészületeket megtette volna . Pintér István Készül a Bajor Gizi Múzeum. A televízió legutóbbi Stúdió ’81 című műsorában Gobbi Hilda színművész a színházszerető budapestiektől kért segítséget a múzeum anyagának bővítéséhez. A jelzett időpontban, január 15-én tíz órakor több százan ajándékozták a múzeumnak kisebb és nagyobb emléktárgyaikat, sőt bútordarabokat és a kért képkereteket. A képen: Gobbi Hilda átveszi az ajándékokat (MTI-fotó: Benkő Imre felvétele — KS)
