Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
1981, január 25., vasárnap Balesel és Következmény Új fogalom az ítélkezési gyakorlatban Peti mesél, már ahogyan ez egy két és fél év körüli gyerektől telik. — Volt karácsonyfánk ott benn az asztalon, meg kaptam kocsit, autót, ilyen nagyot! — és mutatja a műanyag billenős teherautót, amivel nyomban karácsony napján rohant az udvarba, hogy ezután majd ő hordja a homokot az épülő házhoz. Ismét Adamik Mihályék- nál vagyunk Szarvason, a Liszt Ferenc utcában. A fiatal. pár tavaly nyáron kezdte építeni a családi házat, miután a portán levő rozzant kis épület elejét lebontották. A végiben meghagytak egy tenyérnyi szobafélét, meg a benyílót — itt laknak, amíg elkészül az új otthon. A nagy vállalkozást — mert hiszen egy fiatal család számára a házépítés nem kis dolog — kezdettől figyelemmel kísérjük lapunkban. Első ízben 1980. június 15-i, majd szeptember 7-i számunkban közöltünk riportot a házépítő család körülményeiről, gondjairól. Szeptemberben azzal búcsúztunk, hogy legközelebb már az új házban ülhetünk le beszélgetni. — Nem lett abból semmi — Marika, a háziasszony bánatosan ingatja a fejét —, közbeszólt az időjárás. Ha csak két héttel később jön az a december eleji hideg, akkor nem így állunk. Még szerencse, hogy az üvegezés éppen előtte egy-két nappal készen lett. — Idáig egyedül azt csinálta a vállalat. Vagy szövetkezet? Nem is emlékszem pontosan — néz a feleségére Adamik Mihály —, ijesztgettek, hogy sokba kerül, meg minden. De nem panaszkodhatunk, ahogy megrendeltük a munkát, rá három hétre kijöttek, és 5 ezer forintba került. Peti elemében van. Előszedi a tévéasztal alól az összes játékot, aztán az apja ölébe kéredzkedik, hogy terepszemlét tarthasson az asztalon. Marika az utolsó pillanatban menekít meg a gyerek kis kezei közül egy könyvet. — Még mit nem, kisfiam! Holnap ebből vizsgázok! — Marika ugyanis mérlegképes könyvelői tanfolyamra jár, most harmadéves. — Mostanában úgy lefoglal a tanulás, hogy nagyon nem is tudok odafigyelni az építkezésre. Jobb is, mert most úgyse lehetne haladni, akkor meg minek idegesítsem magam. Megmondta a kőműves, amíg fagy, nem szabad folytatni. Pedig szenet is vettünk, próbáltunk fűteni, de nem sokat ér. — Meddig jutottak el? — Nézzék meg! — invitálnak egyszerre. A hátsó bejáraton át a hallba jutunk. Odakünn is •hideg van, de itt! Mint a jégverem. Nem is nagyon hull a sarokban ácsorgó fenyőfa. Csak mintha csillogó díszeit röstellné egy bicikli és pár cementeszsák társaságában. Balra nyílik a főzőfülke, abból a spájz, jobbra, lépésnyi benyílóból á fürdőszoba, vécé. — Ide tettük be a fürdőszobacsempét. Halványzöldet vettünk, csak tudnám, hol kapunk hozzá ugyanilyen színű mosdókagylót! Megvan már a kád, viszont még nincs csempe a konyhába. Kádat egyből kaptunk Szarvason, csapokat, közcsavarokat, vízvezetéki cikkeket pedig, elég simán, Csabán. — Na és a kazán! — Marika újságolja: — Csak úgy, kíváncsiságból szétnéztünk Pesten, a Skála-Expóban, és 14 ezer 400 forint helyett 9 ezer 400 forintért megkaptuk a JK-kazánt! A haliból nyílik a két utcai szoba is. A kisebbiket Marika már ideiglenesen azért birtokba vette; itt szokott főzni, itt tárolja az élelmet, a hűtőszekrényre nincs is szükség. Megkeveri az ételt, aztán átmegyünk a leendő nappaliba. — Szóval, így állunk. Szeptember óta felraktuk a tetőt, bent van a víz, villany, szennyvízvezeték, kész az aljzatbeton, az üvegezés, a simítóvakolás is, egy szoba kivételével. Eddig cementből olyan 130 mázsa, sóderból 90 köbméter fogyott, pénzből meg 300 ezer forint. És kell még vagy 200 ezer. Csak tudnám honnan! Az elmúlt esztendőben — az október 31-i tényszámok alapján — már vizsgáltuk a termékértékesítési szerződések kérdését. Nem volt biztató a kép. Az okokról, az azóta bekövetkezett változásokról, a ZÖLDÉRT vállalatok' termelőkkel, fogyasztókkal való kapcsolatáról most a ZÖLDKER vállalatok kereskedelmi központjának vezérigazgató-helyettesét, Kenyeres Lászlót kérdeztük. — A tárcaközi zöldség- gyümölcsbizottság, amely a zöldség- és gyümölcstermelés és -forgalmazás alapvető kérdéseinek' megoldása érdekében több országos főhatóság és szerv munkáját hangolja össze, két esztendeje úgy határozott, hogy a termelők, illetve a kereskedelmi vállalatok a következő évi termékértékesítési szerződéseket október 31-ig kössék meg. Így már a szerződések birtokában lehet tervezni. A gondolat nagyon egészségesnek tűnik, azonban az elmúlt két esztendő rövid volt ahhoz, hogy ez az elgondolás mindenütt gyakorlattá váljék'. Az idei nehéz ősz különösen hátráltatott ebben a munkában. Ezért mi azt tartjuk, túl korai ez az időpont. Jó volna a határidőt a tapasztalatok alapján felülvizsgálni. — A mostani elmaradáshoz azonban más tényezők is hozzájárultak. Mi 1981-től az — állítja össze a „leltárt” gondterhelten a házigazda. — Ami még nagyon fontos, arra talán elég lesz az a kis összeg, ami van, aztán még többet dolgozunk. Bízunk a háztájiban, és tavasztól csirkét nevelünk. A haliból visz fél majd a lépcső a tetőtérbe épített helyiségekbe. Egyelőre csak egy nagy nyílás tátong a mennyezeten. — Hát igen, sok minden hátra van még. Fönn hiányoznak a közfalak, a tető- szigetelés, be kell rendezni a fürdőszobát, vécét, csempéz- ni, ajtókat, ablakokat festeni, na és a falakat, bár lehet, hogy inkább tapétázunk. Radiátort még nem is kerestünk. A fűtés őszig ráér. Az a fontos, hogy június 30- ig beköltözhető legyen, ez ugyanis az átadási határidő. Gondterhelten néz össze a házaspár, mert erről a dátumról eszükbe jut az a bizonyos meglepetés: Mihály a munkahelyén, a csabacsüdi Lenin Tsz-ben jutalomutat kapott, júniusban részt vehet egy szovjetunióbeli kiránduláson. S ha egy mód van rá, szeretné, ha Marika is vele menne. — Majd meglátjuk, hogy alakul — tűnődik a feleség —, egyelőre semmihez sincs nagy kedvem. Nem is tudom, megérjük, hogy készen lesz ez a ház?! — Elkezdenék-e elölről még egyszer? — Így nem — ingatja a fejét a házigazda —, nagyon sok vele a gond, az utánjárás, idegeskedés. Bár mostanában már egyre többet foglalkoznak a családiház-épí- téssel is az illetékesek, ami helyes. Lehet, ha az idén kezdenénk, már könnyebb lenne? Tóth Ibolya érdekelt szervekkel megállapodva göngyöleghasználati díjat szándékoztunk felszámítani. A sokféle támadás, és ellenállás következtében azonban erről most lemondtunk. Az 1981-re vonatkozó szerződéses feltételeket egyéb vonatkozásaiban a garantált áraink tekintetében sem tartom termelőellenesnek. Azt hiszem, ezt az eddig megkötött szerződések' is bizonyítják. — Az október 31-i elmaradás után mit tettek? Milyen előrelépésről számolhatunk be most? — Most összesítettük a december 31-i adatokat. Ezek szerint a ZÖLDÉRT-vállala- tok a tervezett szerződéskötéseket 97 százalékra teljesítették. Meg kell említenünk azt is, hogy a jó ellátás érdekében növeltük szerződés- kötési előirányzatainkat. Zöldségből, paprikából, paradicsomból, uborkából, diny- nyéből, sárgarépából, petrezselyemből — csakhogy a fontosabbakat említsem. — Mi a helyzet a burgonyával? — Az őszi érésű burgonya fontos tétel, második kenyérnek számít. Korábban 220 ezer tonna felvásárlására gondoltunk, de a bőséges ellátás érdekében ezt a mennyiséget 260 ezer tonnára emeltük. Ehhez viszonyítva most 85 százaléknál tartunk a szerződéskötésekkel. Kocsmai verekedés során egy borosüveggel az arcába sújtottak. Az üveg szilánkjai a szemét sértették meg. A sérülés következtében 10 százalékkal csökkent munka- képessége. A verekedés kezdeményezőjét annak rendje- módja szerint felelősségre vonták. Ezt követően került sor a polgári perre. Jóllehet, megállapították, hogy a verekedés szenvedő alanya, aki mint felperes nyújtott be keresetet, munkaképességének csökkenése nem okozott keresetveszteséget, s ugyanolyan jövedelemmel rendelkezik, mint a károkozást megelőzően. A bíróság az összes körülmények gondos mérlegelése alapján mégis kötelezte az alperest, hogy testi épség megsértése címén 6 ezer forint kárt térítsen meg a felperesnek. A bíróság az összeg megállapításánál figyelembe vette a felperes munkakörét, hogy munkáját a baleset után is el tudja végezni ugyanúgy, mint a baleset előtt, és átlag- keresete se csökkent, sőt emelkedett. Azt is számba vette a bíróság, hogy a felperes korábban kedvtelésből -nagyméretű órákat javított, és ezt a tevékenységét most is tudja folytatni. Olyan kár megtérítésére kötelezte az alperest a bíróság, amely nem tartozik a vagyoni kár fogalomkörébe. A nem vagyoni kár új fogalom. A módosított Polgári Törvénykönyvben, mely 1978Remélem január végéig még néhány százalékos túlteljesítést is elérünk. — Véleménye szerint milyen a szerződéses fegyelem? — A ZÖLDÉRT-vállala- tok igyekeznek szerződéses kötelezettségeiknek eleget tenni, s partnereiktől hasonló magatartást várnak. Bajok akkor vannak, ha a szerződés teljesítése bármelyik fél részéről elmarad, például, amikor a termelő 90 százalékra sem teljesíti vállalt kötelezettségét. S ha ilyenkor a szerződő felek „elnézőek” egymással szemben, nem kötbéreznek. Igaz, ha valamelyik* bátrabb ZÖL- DÉRT-vállalat ezt mégis megteszi, akkor a helyi és a megyei szervek azonnal a szerződést nem teljesítő segítségére sietnek. Ezért nem kétoldalú a szerződéses biztonság. — Ha a termelőket kérdezik, akkor viszont ők panaszkodnak. Sok a gond az áru átvételénél, mondják. — Az átvételi feladatok nagyon összetettek, összefüggnek a technikai feltételekkel, és az értékesítéssel is. Telepeink átvételi lehetősége nem korlátlan. Ezért, és a folyamatos ellátás érdekében kell az áru átadását ütemezni. A termelők viszont azt szeretnék, ha a termékeket a betakarítással egy időben, ban lépett hatályba — kapott helyet, kimondva, hogy a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan, vagy súlyosan megnehezítette. A hatályba lépés óta megyénkben a nem vagyoni kár iránti igény érvényesítésére viszonylag ritkán került sor. A megyei bíróság polgári kollégiuma a közelmúltban többek között ezekkel az ügyekkel foglalkozott. Mégpedig okkal. A nem vagyoni jellegű károk ugyanis szorosan kapcsolódnak a különböző testi sértésekhez, a balesetekhez, melyeknek aránya az utóbbi években sajnálatos módon emelkedett. Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat is több kérdést vet fel. így többek között azt is, •hogy a károkozás mikor nehezíti meg a károsult részvételét a társadalmi életben, vagy a magánéletben. Ki foglaljon állást ezekben a kérdésekben. Indokolt-e igénybe venni az orvosszak- értőt? Nézzük meg az egyik esetet. Horgászni járt Az alperes közlekedési baleset következtében okozott kárt a felperesnek, aki a károkozás előtt a harmadik rokkantsági csoportba volt vagy közvetlenül azután, azonnal vegyék át. Erre nem vagyunk felkészülve. — Az eladó drágán adja a portékát, a vevő olcsón akar vásárolni. Örök' ellentét. Azt mondják, Önök olcsón vásárolnak, és drágán adnak el. — A gyümölcs, a zöldség, a paprika, a paradicsom, és még sok mást is említhetnék, sőt a burgonya is, gyorsan romló termék. Kezelésük, tárolásuk kockázattal jár. Például 4—5 hónapi téli tárolás közben legkevesebb tíz százaléka megromlik az árunak. Azt sem szabad elfeledni, hogy két nap is eltelik, míg az áru a vevőhöz kerül, s ez alatt a fogyasztói ár általában csökken. Az átvételi és fogyasztói ár ösz- szehasonlítása tehát csak ennek az eltérésnek a figyelembevételével lehet reális. Ezzel a ténnyel legtöbbször sem a fogyasztó, sem a termelő nem számol. — Drága a szállítás is. Sok terméket az ország egyik sarkából a másikba kell fuvarozni. Sajnos, esetenként az e téren jelentkező szervezetlenség csak növeli a költségeket. Mit tehetünk ehhez hozzá? Divatos tanács ugyan, de igaz: jobb szervezésre, valamint a partnerek együttműködési készségének javulására lenne szükség. Ez jelenthetné a gyakorlatban, hogy a termelő és a fogyasztó is lehetőleg mindig elégedett legyen a kereskedelem munkájával. Keserű József sorolva 67 százalékos egészségkárosodás alapján. A baleset után véglegesen a második rokkantsági csoportba került 97 százalékos egészségkárosodásnak megfelelően. Korábban, bár rokkant volt, a személye kerüli teendőket el tudta végezni. Segítség nélkül öltözködött, vetkőzött, elvégezte a ház körüli könnyebb munkát, sőt, kismotorkerékpárjával a piacra is eljárt. A baleset után gyakran szédül, fáj a feje, megromlott a szaglása, a napozást nem bírja, ingerlékennyé és feledékennyé vált. Korábban még horgászni is járt, ezután azonban erről is le kellett mondania. A bíróság orvosszakértőt hallgatott meg, s véleménye alapján 20 ezer forint kártérítést ítélt meg a felperesnek. Vajon lehet ez a szakértő feladata? Hiszen elsősorban a sérült egészségi állapotáról kell véleményt mondania. A megyei bíróság polgári kollégiuma arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bizonyítékok és a szakvélemény alapján a bíróságnak kell és nem a szakértőnek állást foglalnia abban a kérdésben, fennállnak-e azok a körülmények, melyek a nem vagyoni kár miatti felelősséget megalapozzák. Elveszítette ambícióját Közúti baleset következtében a felperes roncsolódásos lábszárcsonttörést szenvedett. Arra való hivatkozással, hogy 28 éves korára mozgássérültté vált, keresetet nyújtott be a bírósághoz. Korábban MÁV-raktárősként dolgozott, de most már eredeti munkakörét sem tudja ellátni. Hétvégeken nem tudja folytatni társaival a viszonylag magas jövedelmet biztosító zenekari szereplést. Sőt, a baleset miatt a MÁV keretében működő kereskedelmi és tiszti tanfolyamot sem végezheti el. Minden ambícióját elvesztette, s barátaival is megszakadt a kapcsolata. Kártérítés megítélését kérte a bíróságtól. Az alperes helyett az Állami Biztosító érdemi védekezést terjesztett elő — elismerve a balesetért való felelősséget —. hogy peren kívül a tényleges kárt már megtérítette, amikor havi 1600 forint járadék fizetését biztosította a felperesnek. A bíróság bizonyítékok alapján az alperest 47 500 forint általános kár megfizetésére kötelezte. Ezt az összeget találta alkalmasnak arra. hogy a súlyos sérülést szenvedett fiatalember ismét magára találjon, és Trabant Hycomat személygépkocsit vásároljon. A járadékot pedig havi 5208 forintra emelte. A fiatalember kereseti kérelme a nem vagyoni kár megtérítésére irányult. De vajon a nem vagyoni kár iránti igényt minden testi sérülést eredményező károkozás esetén alkalmazni lehet? A megyei bíróság polgári kollégiumának állásfoglalása erre a kérdésre igen választ ad. Kimondva azt is; erre csak akkor kerülhet sor, ha megállapítható, hogy a károkozás következtében a károsultnak a társadalmi életbe való részvétele, vagy magánélete súlyosan, vagy tartósan megnehezedik. Ez a megállapítás természetesen csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a súlyos testi sérülés egyben maradandó munkaképesség-csökkenést vagy testi fogyatékosságot eredményez. Köny- nyebb sérülés ilyen kártérítési igény érvényesítésére nem adhat alapot. Serédi János Még egyszer a szerződéskötésekről Épül a mi házunk
