Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-04 / 2. szám

1981. január 4„ vasárnap €> Egyszerűsítenék - az anyakönyvezést Újított a pécsi tanács: egyszerűsítették az anya- könyvezési eljárást, és az azt követő intézkedéseket, így sok utánjárástól kímélik meg az érintetteket. A pécsi kezdeményezés lényege a tanácsi hivatal és más intéz­mények együttműködése. Ezentúl a kórház vagy kli­nika szülészete naponta el­juttatja a tanácsra a születé­si lapokat az anyák szemé­lyi igzolványával. A hivatal elvégzi az anyakönyvezést, beszerzi az újszülött szemé­lyi lapját a személyi szám­mal. Kiadja az anyakönyvi kivonat első, díjmentes pél­dányát s az iratokat már másnap visszajuttatja a szü­lészeti intézetbe az anyához. Egyidejűleg mellékelik a társadalmi ünnepségeket szervező iroda gratulációját és ajánlatát névadó ünnep­ség megrendezésére. Gyász­eset alkalmával ugyancsak az egészségügyi intézmény, a temetkezési vállalat és a hi­vatal vállalja az eddig elég hosszadalmas ügyintézést. Üzemi próba az irmapusztai halfeldolgozóban Megkezdődött a próba­üzem a Balatoni Halgazda­ság irmapusztai halfeldolgo­zójában. Az ötvenmillió fo­rintos költséggel létesített üzemben a Balaton és a tó­gazdaságok „termését”: pon­tyot, busát, balatoni kesze­get, pisztrángot, amurt és angolnát — mintegy ezer tonna halat — dolgoznak fel évente. A nagyfogyasztók részér^ 20—40 kilós tömbö­ket fagyasztanak, de egy- másféi kilós tételeket is ké­szítenek a háziasszonyok számára. Ez év tavaszán át­adják rendeltetésének az an­golnák és más halak füstölé­sére alkalmas berendezést is. Később, a választék bővíté­se érdekében, halhúspogá­csát, pástétomot is készíte­nek. „Élő” pipa az ibafai pipamúzeumban A zselici Ibafá híres pipamú­zeuma érdekes füstölőeszközzel gyarapodott: egy „élő” pipával. A méter hosszúságú pipaszáron — díszként — egy rácsavarodott kígyó helyezkedik el, amely füs­tölés közben megelevenedik. A múzeum vezetője, Csizmadia Gyula faragó készítette a pipa­különlegességet, mégpedig egy­azon fából, tehát nem utólag il­lesztette a kígyót a pipaszárra, hanem együtt formálta meg. Az ötletet a meleg levegővel haj­tott papírkígyó adta. A kecske­rágó bokor fájából készült do­hányzó alkalmatosság is a hőha­tás elve alapján működik. Ami­kor kellőképpen felhevül a pi­paszár, megmozdul rajta a kí­gyó, és lassan forogni kezd a tengelye körül. Mivel spirálisan helyezkedik el a száron, mozgá­sa optikai csalódást kelt: úgy tűnik, mintha előre kúszna, egyenesen a pipázó személy szájába. Nemzetközi galamb- és kisállat-kiállitás Békéscsabán A kiállítás részvevői csoportokba verődve tárgyalják: melyik galamb miért szép, miért fajtagyőztés? Fotó: Veress Erzsi A Magyar Galambtenyész­tők 52. számú Egyesülete Békéscsabán 15 esztendővel ezelőtt alakított ki testvérba­ráti, illetve tenyésztői együtt­működést nyugatnémet, ju­goszláv és román egyesületi tagokkal. Azóta rendszeresen kicserélik tapasztalataikat, nemzetközi kiállításokon mu­tatják be legszebb egyedeiket. Az 1981. évi első nemzet­közi galamb- és kisállatkiál­lítás tegnap, január 3-án nyílt meg Békéscsabán, .a P.adrah Lajos Általános Is­kola impozáns, tágas torna­termében. Az ünnepi meg­nyitón Batta László, Q Ma­gyar Galambtenyésztők Or­szágos Szövetsége elnökségé­nek nevében köszöntötte a tenyésztőket és a vendége­ket. Elmondotta többek kö­zött: a magyar, román, ju­goszláv és nyugatnémet te­nyésztők 52 fajtából ezernél több galambot sorakoztattak fel. Házinyúlból 10, barom­fiból pedig 15 fajtát, láthat­tak az érdeklődők. Békéscsaba vezetői nevé­ben Vantara János általános tanácselnökhelyettes köszön­tötte a résztvevőket, ,a bé­késcsabai galambászok ne­vében pedig Zelenyánszky András mondott néhány ke­resetlen, baráti szót. A szakemberek, a galamb- és kisállattenyésztők egyön­tetű véleménye volt: minő­ségben ennyi csodálatosan szép hús-, röp- és díszga­lambot. illetve baromfit és nyuLat nem mutattak még be Békéscsabán. Magyaror­szágon még nem látták — többek között — a külsőleg is nagyon szép blondinettát. Ezért is akadt oly sok cso- dálója. Nehéz dolga volt a zsűrinek, mert bizony a ga­lamboknál magyar óriások, magyar hegyesek, kingek, máltaiak, a tyúktarkák kö­zül igen sok egyed érdemel­te ki a kiváló, igen jó, illet­ve a fajtagyőztes címet. Minden országból elhozták a saját nemzeti fajtáik • legu szebb példányait. A kisrécék nagy csodáiéi A nyulak közül különösen a gyöngyszem angórák és a hermelinek nyerték meg a nézők tetszését, a díszmada­rak közül a mandarin- és karolinrécék, csilléi csörgők arattak nagy sikert. Sok volt a csodálója a kis és nagy testű, dísz-, illetve haszon­baromfiaknak is. A kiállításon ott. volt töb­bek között Tulipánt József, a Magyar Galambtenyésztők Országos Szövetségének fő­titkára is. A hazai, a román, a jugoszláv és a nyugatné­met galamb- és kisállatte­nyésztők régi ismerősként, meleg szeretettel köszöntöt­ték. Elmondták: milyen igazi örömmel kezdték az új esz­tendőt ilyen nagyszerű ta­lálkozóval. Hiszen a galam­bászok jó harátságban, sportszerűen, békességben él­nek egymással. Találóan je­gyezte meg egyik híres , ga­lambász: „Ahol barátság él az emberek között, ott béke v,an, és ahol béke honol, ott nyugalom és jólét...” A páratlanul szép kiállítás ma 18 óráig tekinthető meg. A. R. Lelki csipkék Magyar filmben, a Harcmodorban hallottam azt, ami itt olvasható, címként. A film felkavart, nem is a té- nyeivel, hanem a mögöttes területek kimondásával. Hogy mire viheti az, aki megszállottan és nemes hevületben nem mindig a „szolgálati út” megtartásával teszi életét a rossz elleni harcra. Hogy miért mosolyogják meg és gáncsolják el ügyes taktikusok, akik tudják, mitől döglik a mai légy. Ebben a filmben mondta valaki valakinek, aki a jó ügyért az érzelmeit is az asztalra dobta: „ezek csak lelki csipkék...” Meglepő volt ott, abban a helyzetben. De ha elhang­zik, vagy csak gondolnak rá más helyzetekben, akkor is. Amikor közönyösen és hányavetin odahajítjuk: ezek csak lelki csipkék! Hát nem szomorú? Hiszen az áradást sem fékeztük volna meg, ha ezrekben nincs ott éjjel-nappal az a bizo­nyos lelki csipke, mely nem hagyja nyugodni az embe­rekért küzdő embert. Szeretem a szüléimét. A gyerekeim. Áldozatkész va­gyok a barátaim iránt. Együtt érzek az elesettekkel. Tisztelem a nálamnál bölcsebbeket. öt a milliók közül. Csak „lelki csipkék?!” (sass e.) Lányok az új esztendő első újszülöttei a főváros első újszülöttje: freund Szilvia A VIDÉKI ELSŐ HELYEZETT: SZALAY BRIGITTA Huszonkét gyermek — 15 lány és 7 fiú — született az új esztendő első órájában hazánkban; a fővárosban hárman, vidéken tizenkilen­cen jöttek a világra. Közülük sorsolták ki haj­nali két órakor az Állami Biztosító ügyeletén azokat, akik a hagyományoknak megfelelően megkapják a 20 ezer forintos, 18 éves koruk­ban pénzre váltható életbiz­tosítási kötvényt. A sorsolás szerint a főváros idei első újszülöttje Freund Szilvia, aki a 2. számú női klinikán 0 óra 35 perckor jött a vi­lágra. Az újszülött édesany­jának csütörtökön Komo- róczi Iván, az Állami Bizto­sító képviselője virágcsokor és csemegekosár kíséreté­ben adta át az ajándékköt­vényt. A vidéki első helye­zett is lány lett: Szalay Bri­gitta 0 óra 10 perckor szüle­tett meg a nyírbátori szülő­otthonban. öt a pestihez ha­sonló ajándékokkal és ugyan­csak 20 ezer forintos köt­vénnyel köszöntötte a biztosí­tó helyi képviselője. A jó munka terve N em ígér könnyű álmokat, könnyen teljesíthető feladatokat népgazdaságunk 1981. évi terve. Bár legfontosabb előirányzatai első pillantásra sze­rénynek, visszafogottnak tűnhetnek, ám jól tudjuk: ma­napság már azért is nagyon keményen meg kell dolgoz­nunk, hogy egy helyben maradhassunk. A külső és belső körülmények, amelyek nagymértékben megváltoztak, jól ismertek. Mi ezekkel számolva; az új feltételekhez alkalmazkodva, ahol lehet fejlődni, vagy az elért eredményeinket megőrizni akarjuk. Ezt fejezi ki a terv azzal, hogy nem látványos növekedést ír elő, hanem reális, szinte névre szóló munkaprogramot ad a társadalom minden tagjának. Emlékeztetőül néhány főbb adat az 1981. évi népgaz­dasági tervből. Eszerint ebben az esztendőben a nemzeti jövedelem 2—2,5 százalékkal, az ipari termelés 3—3,5 százalékkal, a mezőgazdasági termékek termelése 3 szá­zalékkal, az egy lakosra jutó reáljövedelem 1, a lakos­sági fogyasztás 1,5 százalékkal növekedjék. Épüljön meg 76—78 ezer lakás, ebből 23—24 ezer állami erőből. Léte­süljön 1500 gyógyintézeti, 3000—3500 bölcsődei hely, és 1100 általános iskolai tanterem. Ebben az évben át kell adni 12 ezer óvodai és 1000 szociális otthoni helyet. Megkezdődik a Magyar Állami Operaház korszerűsítése, folytatódik a budavári palota rekonstrukciója, befejező­dik a Budapesti Nagysportcsarnok építése. A létrehozott nemzeti jövedelmet — nemzetközi fize­tési kötelezettségeink teljesítése miatt — nem használ­hatjuk fel teljes egészében itthon. Ezért beruházásokra valamelyest kevesebb jut, mint tavaly. De ezt a keve­sebbet jobban, okosabban kell felhasználnunk, hogy meggyorsulhassanak a folyamatban levő építkezések, és szűk körben ugyan, de új beruházásokat is indíthassunk. Ilyen lesz például a nagy tradíciójú Szolnoki Papírgyár rekonstrukciója, a budapesti Árpád-híd régen esedékessé vált szélesítésének megkezdése, a mecseki széntermelés fejlesztése, a Mányi Bányaüzem és a Dunaújvárosi Kok­szolómű beruházásának kivitelezése. A termelő ágazatokban, akár központi, akár vállalati hatáskörben valósulnak meg, csak azok a beruházások kaphatnak zöld utat — ezt segíti a hitelpolitika is —, amelyek a népgazdaság energia- és nyersanyagellátását, a gazdaságos külkereskedelmi kivitelt és behozatalt, az anyag- és energiamegtakarítást szolgálják. Szándékosan nem soroltunk fel minden tervben fog­lalt mutatót, előírást. Már csak azért sem, mert nemzeti feladataink, amelyeket különösen komollyá és felelős­ségteljessé tesz az, hogy ebben az évben kell megadnunk a VI. ötéves terv teljesítéséhez is a szükséges kezdőse­bességet, nem minden területen fejezhető ki számokkal. Csak a fogyasztási cikkeket előállító termelő, szolgáltató és kereskedelmi vállalatok dolgozói a megmondhatói, hogy a lakossági fogyasztás másfél százalékos növelése milyen kemény feladatot ró reájuk. Csakis ezek telje­sítésével érhető el, hogy a fogyasztók áruellátása, első­sorban a keresletnek jobban megfelelő minőségű és vá­lasztékú termékek bővülése révén javuljon. Ki tudná számokba foglalni mindazt a tennivalót, amelyek életszínvonalunk megőrzéséhez, szerény fejlesz­téséhez nélkülözhetetlenek? Nevezetesen: termelő és ke­reskedelmi vállalatok együttműködésének szervezettebbé, rugalmasabbá tételét, a vevők kiszolgálása színvonalának fejlesztését, az utóbbi időben fel-feltünedező rokonszen­ves kereskedelmi kezdeményezések bátorítását és gya­koribbá tételét. Nem lehet tervezni azt sem, hogy ki, hol, miképpen differenciálja jobban, ösztönzőbben a jövedelmeket. A múlt évben bevezetett, és eredményesnek bizonyult közgazdasági szabályozók alkalmazásával meggyorsult a magyar népgazdaság új követelményeknek megfelelő át­állítása. A változás szele már sok vállalat és szövetkezet vitorláját kedvező irányba feszíti, ám még mindig van­nak vállalatok, amelyek eredményeiket nem a termelés és az értékesítés javításával, hanem kalkulációs zsong- lőrködéssel akarják javítani. Ezeknek a gazdálkodó egy­ségeknek címezi a terv azt a szigorú előírást, hogy erő­södjön a közgazdasági szabályozók normatív jellege. Más szóval: semmilyen kifogással ne bújhasson ki egyetlen vállalat sem az .általános előírások teljesítése alól. A „szegény költségvetés” és „gazdag vállalatok” korszakának egyszer s mindenkorra/el kell múlnia. A gyakorló esztendőnek — amely -sók szép eredményt és tapasztalatot hozott — vége. Most már „élesben” kell gazdálkodnia minden vállalatnak. E követelmény érvényesítése a tervben nemcsak abban fejeződik ki, hogy az állam és a vállalat között a gaz­dálkodásban keletkezett jövedelem elosztásakor az előb­binek jutó részarányt növelni kell, hanem abban is, hogy a vállalatok az eddiginél szigorúbb hitelfeltételek­re, mérsékeltebb államkölcsönre és állami támogatásra számíthatnak. Nagyobb rangot kap a rugalmas, jól al­kalmazkodó, öntevékeny gazdasági munka, a vállalati anyag- és készletgazdálkodás javítása. Ez feltételezi, hogy az ésszerű anyag- és készletgazdálkodás terhét, gondját ne csupán a főkönyvelők, á számviteli erftberek viseljék, hanem a műhely falánál messzebb látó műsza­kiak és szakmunkások is. Egyáltalán: a termelés, a gazdálkodás emberi ténye­zői, a vállalkozó típusú, kezdeményező kedvű, a váratlan helyzetekhez is gyorsan alkalmazkodni tudó emberek munkájának összefogását, érvényesülését a terv szinte minden fejezete feltételezi, sürgeti. Enélkül nem szilár­dítható meg a népgazdaság egyensúlya, nem javíthatók életkörülményeink. Például nem kezdhetjük meg az át­térést az ötnapos munkahétre, de nem gyorsíthatok meg azok a szerkezeti változások sem, amelyek révén külke­reskedelmi mérlegünk — a tavalyihoz hasonlóan — to­vább javítható. Konstruktőreink, mérnökeink, külkereskedőink szá­mokkal pontosan ki nem fejezhető együttes erőfeszítését igényli az a követelmény, hogy a külkereskedelmi kivitel 7,5—8 százalékkal, a behozatal pedig csak kismértékben nő oly módon, hogy a külpiacra szánt termékek gazdasá­gos értékesítése, a jobb műszaki jellemzők, a megbíz­hatóbb minőség és szállítás révén tovább javul. S zólhatnánk még az idei tervünkben foglaltak kap­csán az építők, a bankárak, a kereskedők, a közlekedési és szállítási dolgozók, a kistermelők, az államigazgatási és egészségügyi dolgozók, a gazdasági, társadalmi élet megannyi „láthatatlan” szereplőjének szívvel-lélekkel végzett munkájáról, felelősségéről. De száz szónak is egy a vége: ez a terv a jó munka terve, amelynek teljesítéséért, ahol szükséges és lehetséges túlteljesítéséért érdemes mindannyiunknak pontosan, szépen, jól dolgozni. Gyertyános Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom