Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

0 1981. január 18., vasárnap Űjdonság az is, hogy a nézőtér egy sorral csökkent: a porond körüli első sor he­lyére tetszetős fa borítású vas mellvéd került. Ez nem­csak a nézők biztonságát fo­kozza, hanem lehetővé teszi különleges attrakciók bemu­tatását is. A mellvéden ugyanis úgynevezett kötési helyeket alakítottak ki, ezek hattonnányi húzóerejű kötél­zet megtartására képesek. A kötélzet így most már olyan drótszámokat is „elbír” — például motorkerékpáros kö­téltáncot” —, amilyenek ed­dig nem szerepelhettek a cirkuszban. Felújították a hangtechni­kai berendezéseket, új, ha­tásosabb hangszórókat he­lyeztek el, s korszerűsödött a világítástechnika is: 20 új, osztrák lincenc alapján gyár­tott színváltós halogén ref­lektor ontja sugarát a po­rondra. S most pillantsunk még be oda is, ahová a né­zők sosem juthatnak el, a „kulisszák” mögé. Üjrafes- tették a kényelmes, tágas öltözőket és az orvosi szobát, ahol — lévén a cirkusz ve­szélyes üzem — előadás alatt mindig tartózkodik egy se­bész, s az állatkert ügyeletes állatorvosa is készenlétben áll. Felújították a függöny mögötti befutót, az úgyneve­zett nyergelőt, s a mellette levő ló- és elefántistállót is. Egyszóval az állatsztárok sem panaszkodhatnak, kelle­mes környezetben várakoz­hatnak arra, hogy a porond­ra- lépjenek. Az istállóknak most az új, jubileumi gála­műsorban nevezetes lakói vannak: a bolgár Maxi Nie- dermayer jegesmedvéi, a ro­mán 2 Banja elefántjai, Don­nert János lipicai lovai és Donnert László 4 csimpánza. A tízéves új Fővárosi Nagy­cirkusz születésnapját kö­szöntő nemzetközi gálaműsor sikerében olyan neves cir­kuszművészek is osztoznak, mint a Váradi ugrócsoport tagjai, a szovjet Kurdo-cso- port levegőakrobatái, Jule és Buba, az NDK-beli bohóc­pár. Felvonulnak a hazai fiatal artistageneráció leg­jobbjai is: az 5 Pinocchio excentrikus akrobaták, a 2 Villo rúdegyensúlyozók és a 3 Astorelly gumiasztal-akro­baták. Két és fél hónapi szünet után ismét tapstól hangos a megifjodott új Fővárosi Nagycirkusz. Mészöly Gábor Képeinken jelenetek az új műsorból. Jubileumot ünnepelnek az artisták, a bohócok, az ak­robaták: tíz esztendővel ez­előtt nyitotta meg kapuit a Városligetben az új Fővárosi Nagycirkusz. E jeles évfor­dulót mi mással is köszönt­hetnék a cirkuszművészek, mint — természetesen — új, ünnepi produkcióval. A „Ju­bileumi gálaműsor’”-! decem­ber közepe óta láthatják a nézők, akik ugyancsak kel­lemes születésnapi ajándékot kaptak: a cirkusz kívül-be- lül alaposan megfiatalítva várja a nagyérdemű közön­séget. A belépőt kedves meglepe­tések is fogadják a felújított épületben. Az emeleti elő­csarnokban például — janu­ár közepétől — plakátkiállí­tás idézi fel az elmúlt tíz esztendő legnagyobb sikere­it. A régi plakátok megany- nyi forró hangulatú estére emlékeznek, hiszen a tíz év alatt olyan világhírű társula­tok mutatkoztak be itt a porondon, mint a Moszkvai Nagycirkusz, az NDK-beli Aeros és a csehszlovák Hum­berto Cirkusz, a nyugatné­met Hagenbeck- és Busch- Roland Cirkusz, s fellépett a kupola alatt a Mongol Álla­mi Cirkusz, a párizsi jégre- vű és a svéd Trolle Rodin vízicirkusz is. S mennyi vi­lágsztárnak tapsolhatott a közönség?! A plakátokon a manézs megannyi csillagá­nak neve: Jurij Averino szovjet illuzionista; az ame­rikai Dóval, a londoni akro­bata-világbajnokság három­szoros magasdrótgyőztese; Los-Alamos, a nyugatnémet késdobáló; az amerikai Ring- ling Cirkusz jelenlegi csilla­ga, az NDK-beli Ursula Bätscha 10 idomított jeges­medvéjével; a 3 Riwels. A magyar cirkuszművészet vi­lághírű kiválóságai is gyak­ran felléptek a tíz év során a Fővárosi Nagycirkuszban. A plakátok olyan neveket hirdettek, mint Rodolfo bű­vész, az Eötvös zenebohócok, Donnert Károly 9 tigrisével, Komlós Sándor és oroszlán­jai. A tíz évvel ezelőtti kapu­nyitás óta a közönség 38 műsort láthatott az új Fővá­rosi Nagycirkuszban s e pro­dukciókban összesen 547 számnak tapsölhatott. Az egymást követő műsorok si­kerét egyébként' mi sem bi­zonyítja jobban, V mint az a tény, hogy a Fővárosi Nagy­cirkusz az ország leglátoga­tottabb szórakoztatőiotézmé- nye: a tíz év alatt “8 millió néző ülté körül a porondot, ahol évente mintegy 450 elő­adást tartanak. Többnyire zsúfolt nézőtér előtt. A rengeteg előadás és a sok millió néző persze „nyo­mokat” hagyott az épületen. Ezért minden év őszén né­hány hétre bezárta kapuit a Fővárosi Nagycirkusz, hogy a szükséges javításokat el­végezhessék. Tavaly október 1-én azonban a szokásosnál hosszabb időre került ki a tábla a főbejárathoz: Tataro­zás miatt zárva. A cirkusz rajongóinak ez­után két és fél hónapot kel­lett várniuk a jubileumi ka­punyitásra. A felújítást tü­relemmel vészelték át. hi­szen a tősgyökeres cirkusz- látogatók jól emlékeztek ar­ra, hogy vártak már ennél hosszabb ideig is. Amikor az új Fővárosi Nagycirkusz épült. A mai épület hélyén ugyanis öreg, favázas, bá­doglemezzel borított csarnok állt, amely valamikor a Beketow Cirkusz nevet vi­selte, s később a Fővárosi Nagycirkusznak adott ott­hont. A rozzant épületet azonban 1965-ben — éppen hetvenéves volt akkor — le -kellett bontani. Az artisták és a nézők a „Búcsúzik a cirkusz” műsorral köszöntek el a kiérdemesült csarnok­tól, majd helyüket az építők vették át, s több mint öt évig dolgoztak a Városliget­ben: ledöntötték a régi épü­letet, azután olyan modern, beton-üveg cirkuszt emeltek a helyén, amely világvi­szonylatban is elismerésre méltó. S ezzel 1971. január 14-én megnyithatta kapuit az új Fővárosi Nagycirkusz. A mostani két és fél hó­napos szünet alatt a tízéves épület új köntöst öltött. A homlokzat elszennyeződött üvegtáblái helyére hatalmas új ablakok kerültek, s meg­szépült a külső világítás is. Az üvegtáblák között 31 füg­gőleges fényoszlop kapott helyet, s az oszlopokba a cirkusz hét világosítója 1892 színes izzót szerelt, hogy káprázatos futófény fogadja a látogatókat. Odabent is megfiatalodott minden. Újra festették az előcsarnokok fa­lait, a büféket, a ruhatára­kat, s a nézőtér 1833 ülését is. De a porond sem maradt a régi. A 13 méter átmérőjű porond Taurus-gumiszőnyeg borítást kapott, s ezzel vég­érvényesen száműzték a ma- nézsből a kellemetlen, oly­kor a közelben ülő nézőket is „ellepő” fűrészport. Cirkuszjubileum Edison nyomában Ma, a sztereofonikus le­mezjátszók és magnetofonok korában nehéz elképzelni, hogy alig több, mint 100 éve, 1877-ben a kezdetleges hangerősítő berendezés mi­lyen nagy szenzációt keltett. A találmány, a fonográf Edi­son telefontechnikai kísérle­tei nyomán született meg. A készülék bemutatása al­kalmával egyesek arra gya­nakodtak, hogy hasbeszélő van elbújtatva valahol a kö­zelben. Egyébként Edison sok találmánya közül ezt kedvelte a legjobban, de itt követte el egyik nagy balfo­gását is. A fonográf ugyan­is hengereken rögzítette a hangrezgéseket; ez a megol­dás azonban nem versenyez­hetett a később általánosan elterjedt gramofonokkal. De Edison, aki a fonográfok gyártására vállalatot alapí­tott, csak 1915-ben fogadta el a jobb technikai megol­dást, és tért át a hengeres hangrögzítésről a lemezesre. Edison első találmánya egy szavazatszámláló készülék, amely tulajdonképpen egy módosított távíróberendezés volt, amelyet egyébként többféle változatban, egyre jobb vezetékkihasználással állított elő. Ö alkotta meg az első szénmikrofont is, amely — más áramköri ele­meknek a bevezetésével al­kalmassá tette Bell találmá­nyát, a telefont, a széles kö­rű alkalmazásra. E témában munkatársa volt a magyar Puskás Tivadar. Valóban \ korszakalkotó műve azonban a villamos világítási rendszer kidolgo­zása és a gyakorlatba való bevezetése volt, - és az első erőmű megépítése. Edison és munkatársainak az érdeme a viszonylag tartós, kis fo­gyasztású izzólámpa és a jó hatásfokú áramfejlesztő és áramelosztó berendezés ki­dolgozása is. Sokáig lehetne még sorolni Edison találmá­nyait — hiszen haláláig másfél ezret szabadalmazta­tott: legtöbbjük némileg modernizált formában ma is él. Tudomány — technika Hogyan őrzi a ruha a lest melegét? (MTI Külföldi Képszolgálat) A korszerű élettan megfo­galmazásában az öltözködés célja az, hogy a környezet változó hőmérséklete köze­pette segítse megőrizni szer­vezetünk belsejének állandó, egyenletes melegét. Ez nem kis feladat, hiszen a levegő hőmérséklete nyáron elérhe­ti a 35—40 fokot, télen pe­dig 25—30 Celsius-fokkal is a fagypont alá süllyedhet. Szervezetünk, belső szerve­ink, sejtjeink azonban csak bizonyos szűk határok kö­zött ingadozó hőmérséklet esetén működhetnek zavar­talanul. Az élő szervezet sejtjeinek működése állandó hőterme­léssel jár. A fölösleget a szervezet — mint valami élő radiátor — folyamatosan', egyidejűleg többféle módon is leadja, ilyen például a közvetlen hővezetés. A ben­nünket körülvevő levegő* rossz hővezető, de ha tes­tünk hideg fémmel vagy kő­vel érintkezik, gyorsan hűl és sok hőt vesztünk. De ve­szíthetünk hőt áramlással és sugárzással is. Amikor a környezet hő­mérséklete 20 Celsius-fok alá száll, akkor a helyesen meg­választott ruházatnak kell megteremtenie testünk egész­séges mikroklímáját! Az esz­ményien jó ruházatnak a hi­degben meg kell őriznie a test hőmérsékletét, melyben pedig nem szabad megzavar­ni a hőleadást, az izzadság elpárolgását. Egy kutató 10 fok hőmér­sékleten megmérte az egyes ruharétegek között található levegő hőmérsékletét, hogy megállapítsa: e rétegek mennyire őrzik meg a test melegét. Ügy találta, hogy a bőr és a gyapjúing között 32,7 Celsius-fokos a levegő. Ha föléje egy leninget húz, az még megtart 25,7 Celsius- fokot. A lening és a mellény között 24,4, a mellény és a zakó között 23,1, közvetlenül a zakó fölött 21,8 Celsius- fokos a hőmérséklet. A mé­rések azt is megállapították, hogy az a ruhaanyag őrzi meg legjobban a test mele­gét, amelyben legtöbb a rossz hővezető levegő. Ilyen pél­dául a gyapjúflanell. Az élettani ismeretek bir­tokában a korszerű textil- és műanyagipar a hagyományos gyapjú-, gyapot- és lenszá­lak, valamint a szintetikus szálak kombinációiból min­den évszakra igyekszik meg­teremteni a célnak leginkább megfelelő, könnyű, tartós, könnyen tisztítható, egészsé­ges ruházatot. Különösen fontos igény ez a szabadban végzett fizikai munka ese­tén, mint például a képen látható hídépítésnél. Egészség — higiéné Mikor jó a fűtés? A lakások és a munkahe­lyek fűtésekor mindig olyan „mikroklíma” megteremté­sére törekszünk, amely az embernek jó közérzetet, komfortérzetet biztosít. Eh­hez szükség van megfelelő hőmérsékletre, többé-kevés- bé egyenletes hőelosztásra, kellő nedvességtartalomra, az égéstermékek maradéktalan elvezetésére és a levegő rendszeres cserélődésére, a szellőztetésre. Hogy egy helyiséget milyen hőmérsékletre cél­szerű „felfűteni”, az elsősor­ban rendeltetésétől függ. A szokványosán öltözött, nyu­godtan ülő ember például általában 20—22 Celsius-fok "között érzi jól magát, ez je­lenti számára a „komfortzó­nát”. A lakószobák, irodák, hivatali helyiségek hőmér­sékletét tehát ennek megfe­lelően kel; beállítani. Ahol a dolgozók megerőltető fizikai munkát végeznek, ilyen hő­mérsékleten már erősen ki­melegszenek, megizzadnak. Az izommozgás ugyanis — intenzitástól függő mérték­ben — fokozza az anyagcse­rét, növeli a szervezet hő­termelését. Műhelyekben, szerelőcsarnokokban és ha­sonló munkahelyeken ezért 12—18 Celsius-fok közötti hőmérséklet látszik ideális­nak. A fürdőszobákban és a zuhanyzókban kb. 24 Cel- sius-foknak kell lenni ah­hoz, hogy az ott tartózkodók ne fázzanak. A hideg környezet szerepe a különböző hűléses beteg­ségek kialakulásában általá­nosan ismert. A túlfűtés ká­ros egészségi hatásaival azonban már sokkai keveseb­ben vannak tisztában. Any- nyit mindannyian észreve­szünk, hogy nagy melegben könnyen elbágyadunk, elál- mosodunk. csökken a fi­gyelmünk. Ez hátrányosan befolyásolja az ember tevé­kenységét, sőt, bizonyos munkakörkben veszélyes is lehet. Amikor pedig kimele­gedve, megizzadva kilépünk a szabadba vagy hűvösebb, huzatosabb helyen — folyo­són, lépcsőházon — megyünk keresztül, akkor nem tu­dunk azonnal alkalmazkod­ni, és így könnyen megfáz­hatunk. A fentiek alapján érthető az is, miért fontos az egyen­letes hőelosztás. A lakószoba fűtése például akkor igazán jó, ha egyes pontjai között a hőkülönbség nem több. mint 2—4 Celsius-fok, a hő- mérsékleti napi ingadozása pedig nem haladja meg a 3—6 Celsius-fokot. Az emlí­tett követelményeknek az etázs-, ,a központi és a táv­fűtés felel meg legjobban. A gázkonvektorok is jól sza­bályozhatók, helyes üzemel­tetéssel ezek is eléggé egyen­letes hőelosztást biztosíta­nak. Cserépkályhával már jóval nehezebb úgy fűteni, hogy a hőmérséklet — a meteorológiai tényezőktől függetlenül — folyamatosan megfeleljen a „komfortklí­ma” követelményeinek. A térbeli hőeloszlás is kevésbé egyenletes, azaz a kályha körül mindig jóval mele­gebb van, mint a szoba tá­volabbi sarkában. Kedvező viszont, hogy a cserép hosz- szú időn át képes tárolni a hőt. Jól kezelt cserépkályhá­val ,a hőmérséklet nagyobb napi ingadozásai elkerülhe­tők. A vaskályha igen gyor­san felmelegszik, de gyakor­latilag csak addig ad mele­get. amíg a fűtőanyag ég. Állandó tartózkodásra szolgá­ló helyiségek, lakások fűté­sében ezért ma már egyre inkább háttérbe szorul. A jó körérzetet biztosító mikroklímához feltétlenül hozzátartozik a levegő kel­lő nedvességtartalma. Ott. ahol a fűtőtest felületi hő­mérséklete 80 Celsius-fok fölé emelkedik, a légtérben állandóan jelenlevő por pör- kölődik. ezért a levegő ki­szárad. Ilyenkor gyakori a száj- és torokszárazság, a köhögési inger és a szom­júság. Ez elsősorban a gőz­zel üzemelő központi, illetve távfűtés esetén jelentkezik. Elektromos párásító készü­lékkel, vagy egyszerűen ke­vés víz folyamatos párolog­tatásával lehet segíteni. Etázs-, központi és távfű­tésnél káros égéstermékek­kel gyakorlatilag nem kell számolni. A kályhák hasz­nálatakor viszont nagyon lé­nyeges, hogy megfelelő hu­zatuk legyen, ami biztosítja az égéstermék maradéktalan elvezetését. Ennek érdekében a kéményt évente, a kályhát pedig — a tüzelőanyagtól függően — megadott időkö­zönként tisztítani kell. Ugyanilyen fontos az előírá­soknak megfelelő kezelés, a helyes tüzelési technika. Az olajkályhákat és gázkonvek­torokat minden fűtési idény előtt célszerű szakemberrel megvizsgáltatni. A zárt, fűtött helyiségek­ben előbb-utóbb kedvezőtle­nül megváltozik a levegő összetétele. Csökken az oxi­gén- és emelkedik a széndi­oxidtartalom, az emberek bőréből, ruhájáról, valamint használati eszközökről kü­lönböző szennyező anyagok -kerülnek a légtérbe. A leve­gő kellő felfrissüléséről az ablakok időnkénti szélesre tárásával gondoskodunk. Té­len a külső és a belső hő­mérséklet között meglehető­sen nagy " a különbség, ezért a szükséges légcseréhez ilyenkor néhány perces szel­lőztetés is elegendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom