Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. január 1., csütörtök NÉPÚJSÁG Jeles napok Újévi népszokások Alakoskodó játék kecskeszereplővel (Diószegi Vilmos felvétele) „Boldog új évet” — halljuk és mondjuk magunk is ilyenkor december utolsó és január első napjaiban. Szilveszter napján már kora délután trombitálástól hangos az utca, az éjfél körüli órákban a járdákat és az úttestet ellepi a nyüzsgő, za- jongó tömeg. Színes forgatag, duda- és trombitaszó, álarcok, maskarák mindenfelé. Az otthonokban és a szórakozóhelyeken terített asztalok, vidám baráti társaságok, tánc, zene és hangzavar. Búcsúztatjuk az óévet, abban a reményben, hogy-a következő esztendő szebb, jobb és boldogabb lesz. A legújabbkori óévbúcsúztató szokásoknak sokkal gazdagabb és változatosabb formáját találjuk meg a néphagyományokban. Az év kezdetét jelölő nap minden népnél szimbolikus jelentésű, és egy sor szerencsevarázsló, jósló és gonoszűző hiedelemmel jár, amelyeknek egy része még a mai szilveszter éji szokásokban is tovább él, bár eredeti jelentése, szerepe már .elhomályosult. Már a pogány Róma lakói is kicsapongásokkal ünnepelték meg az év kezdetét, és jókívánságokkal, bőséges A köszöntőket almával, dióval, pénzzel, kaláccsal ajándékozták meg. Űjév reggelén is folytatódtak a jókívánságok, a legények sorra vették a lányos házakat, a gazdák a rokonokat, ismerősöket, helyenként regősök is jártak, hogy egészséget, gazdagságot, jó termést, a lányoknak pedig jó férjet kívánjanak. Sok helyütt maskarákba beöltözve, dramatizált formában adták elő jókívánságaikat. A néphit szerint ami az év első napján történik, az ismétlődik meg a jövő év ajándékozással vélték biztosítani maguknak az elkövetkezendő esztendő sikerét. Magyarországon a középkori oklevelek tanúsága szerint szokásban volt az újévi ajándékozás, városaink kötelesek voltak ajándékot adni a királynak. Mátyás király korától ismeretes a kastélyos uradalmak „sztrénázása”, mikoris a belső cselédek, al" kalmazottak, bérlők, foglalkozásuk szerszámaival felvonultak uruk köszöntésére, aki aztán ajándékokkal viszonozta a köszöntést. Országszerte elterjedt szokás volt a „kongózás”, „csergetés”, „nyájfordítás”, vagy „szűzgulyahajtás”. A vidékenként különböző elnevezéssel illetett szokás célja nagyjából azonos volt, elűzni a jószágról a gonosz hatalmakat, illetve a pásztorok megajándékozása. Szilveszter napján sötétedéskor ösz- szegyűltek a falubeli béresek, pásztorok, legények, hangos ostorpattintgatásokkal, kolompokkal, csengőkkel, dudákkal, ócska edényekkel éktelen lármát csaptak. Estéig tartott ez a füleket próbára tevő zaj, majd elindultak házról házra újévet köszönteni, kántálni. Az ablakok alá állva énekeltek: során. Ezért az emberek igyekeztek az egész napot kellemesen eltölteni, vidáman, bőségesen enni, inni, és a kellemetlenségeket elkerülni. Azt tartották szerencsésnek, ha újév napján a ház első látogatója férfi volt, az asszony viszont szerencsétlenséget hozott. Mező- csáton az a hiedelem élt, hogy amilyen nemű látogató tér be elsőnek a házba, olyan nemű borjút fog elleni a tehén. Általában mosott ruha nem lóghatott újév napján a házban vagy az udvaron, mert az a jószág elhullását, vagy a család egy tagjának halálát jelentette. A teregetett ruha a népi képzeletben talán a jószág kiterített bőrére asszociált. A hagyományok szabták meg az újévi étrendet is. Szárnyas állatot nem ettek, mert az „elröpíti”, vagy „elkaparja” a szerencsét. Annál bőségesebben fogyasztották a malacot és a disznóhúst — igaz közeli még az András-napi disznóvágás —, mert a sertés szapora jószág és „a házhoz túrja a szerencsét”. Sok helyen, például Túrán, a disznóhúshoz édes káposzta járt, hogy „édes” legyen az új év. A kocsonya mellett hagyományos étel még a lencse és a bab, amelyek a néphit szerint a pénzt szimbolizálják. Több helyen máig is szokásban vannak a jövő ki- fürkészését szolgáló praktikák. A jóslások az időjárásra, a természetre, egészségre, halálra, de leginkább az eladó lány férjhezmenetelére vonatkoznak. Az utóbbiak közül a legismertebbek: ólomöntés, galuska- vagy gombócfőzés, kerítéskaró- számlálás, papírcsillagvágás, szöszrázás, disznóólrúgdosás. A múlt században a Bereg megyei Lónyán úgy vélték, hogy ha az újévi kocsonyában főtt csontokat az udvarról a kutya elviszi, a csontot kitevő lány még abban az évben férjhez megy. Ormánsági szokás, hogy dióhéjba égő gyertyát helyeznek, és az ingatag alkotmányt vízen úsztatják. Ha a láng kialszik, vagy a gyertya felborul, a készítője meg fog halni. Ha két dióhéj- „csónak” találkozik — s az egyiket lány, a másikat fiú készítette —, házasság lesz belőle. Közel száz éve - jegyezték fel először, hogy az év utolsó napján Hajdúszoboszlón égő szalmacsóvákat hajigál- tak, lángoló nyilakat lőttek ki a törökök kiűzésének emlékére. Talán ebből a hagyományból ered, hogy új lakótelepeink toronyházainak ablakaiból, erkélyeiről — legújabb szokás szerint — összekötözött csillagszórókat, petárdákat dobálnak le, bár nyilvánvalóan nem a törökökön nyert diadal emlékére, hanem azért, hogy hangulatosabbá tegyék az óév búcsúztatását. László Katalin Űj esztendő, vígságszerző most kezd újulni, Űjulása víg örömet most kezd hirdetni. Alsó kék ég, felső szép ég, dicsérd Uradat, Ur.ui áldjad, menny, föld, tenger, te megtartódat. Aztán egyikük kántáló hangon a következő verset mondta: Adjon az Isten, bort, búzát, borockot, kurtafarkú malacot, csutorába feneket bort bele öleget, hadd ihassuk ölöget! Hallotta már? fl nő körül forog a világ? Udvariasan, gyöngéd ötlettel lepte meg hölgyismerőseit egy Ramon Escuder nevű, 1931-ben elhunyt columbiai nőbarát. Elrendelte, hogy hamvasszák el, s a hamvakat osszák szét bizonyos úrhölgyek között, őket pedig arra kérte, tegyenek belőle néhány csipetnyit egy- egy medalionba, és hordják állandóan a nyakukban. Ugyanis reá nézve nagy megnyugvást jelent az a tudat, hogy holta után is szép nők keblén fog pihenni. Escuder úr nem volt körültekintő. Kihagyta számításaiból azt a lehetőséget, hogy a hölgyek kebelére előbb-utóbb mások is ráhajtják fejüket. Gondolom, nem annyira helyhiány, mint inkább erkölcsi okokból nem túl illő, ha egyszerre két férfi igyekszik megnyugvást találni ugyanazon nőnek a kebelén! % Nincs rá megdönthetetlen bizonyíték, de állítólag az erényövet Francesco Carrara, Padua tirannusa „találta fel” az 1300-as évek végén. A legtöbb övét Bergamóban gyártották, ezért is hívták „bergamói lakatnak, rácsnak”, de a „Vénusz-rostély” elnevezés is elterjedt volt. Ezt a díszes, ékszernek is beillő „védőeszközt” többnyire a féltékeny férj csatolta hitvesére. Elsősorban akkor került sor az ifjú hitves lelakatolására, ha a férj- uram elutazott, és otthon hagyta a feleségét. Természetesen az erényöv kulcsát magával vitte. Istenem, mennyi pénzt kereshetett akkortájt egy lakatos, egy „kulcskirály”, aki a kikapós menyecske kérésére pótkulcsot reszelt az erényövhöz. Ma az számít menő férfinak, akinek saját kocsija van. Akkoriban az, akinek saját kulcsa volt. Júliához, Máriához, meg a többi kikapós szépasszonyhoz! Moldova György A szent tehén című riportkönyvében Keresztrejtvény Arany János új esztendőt köszöntő verséből idézünk két jókívánságot a vízszintes 2., függőleges 19. és 1. számú sorban. VÍZSZINTES: 2. (Beküldendő). 12. Ragadósra ázott föld. 13. Foghús. 14. Föléje. 15. Sógor, régi szóval. 16. Színesbőrű népfaj. 18. Eszkábál. 20. Éveinek száma. 21. Kinyom. 23. Épületmaradvány. 24. Határidő után. 25. Vágóeszköz. 27. Törmelék, szemét. 28. Keresztül. 30. Bővítenék. 33. Evangélikus röv. 34. Két személynévmás. 36. Vasúti kocsik közé szerelik. 37. Névelős téli sport. 38. Fogyasztja. 40. A Szovjetunióban élő nép. 41. Odú. 42. Sziklacsúcs. 43. Római ötvenhatos. 44. Község Komárom mellett. 45. öltöny része. 48. Német női név. 49. Kutyája. 50. Fuss. 53. Mázol. 54. Gyarapszik. 56. Árusítják. 58. Kicsinyítő képző. 59. Becézett Ilona. 61. Vissza: régi űrmérték. 62. A Visztula mellékfolyója. 64. Hagyja. 64. Javadalmaz. FÜGGŐLEGES: l. (Beküldendő). 2. Becézett női név. 3. A szerelmi költészet múzsája. 4. Igekötő. 5. Jelt ad. 6. Évszak. 7. Kemény fém (—’)• 8. Fordított női név. 9. NÁ. 10. Növények szilárdító sejtje névelővel. 11. A vőlegény násznagya. 17. Áruda. 19. (Beküldendő). 20. K. K. 22. Vissza: testrész. 24. Megjelentet (könyvet). 26. Vissza: afrikai állam. 27. Pénzezés, vonalra do- bálás. 29. Szolnok megyei község. 31. Iszkol. 32. Mátkái. 33. Könyörgök. 35. Erdei vad kicsinye. 37. Darabolt fatörzs, névelővel. 39. Vaj készítés mellékterméke. 41. Hajszolja. 46. Zamata. 47. Állami jövedelem. 51. névelős háziállat. 52. Község, Zenta alatt. 55. Zseblámpa áramforrása. 57. Atléta. 59. Cselekvést kifeje- > ző beszédrész. 60. Erre a helyre. 62. Pálca. 63. Palánk. 65. NJ. 66. Határrag. 67. Diplomáciai testület. 68. Római ötvenes. G. Gy. írja az egyik textilgyári lányszállásról: „A lányok hazulról is kapnak ennivalót. Elviszik a csomagot a portáról, sokszor épp csak megnézik, hogy mi van benne, aztán egy pár nap múlva bedobják a szemétbe. — Engem már sokszor hívtak el innen — mondja az igazgatónő —, de mindig itt maradtam, mert más helyen nem tudnám ilyen színvonalon tartani a kutyámat.” Tudomásom szerint legtöbben azért vállalnak vezető beosztást, mert hivatás- tudat, kötelességérzet, a szakma szeretete fűti őket, s a rátermettség dominál. Azt hiszem, a hazai igazgatónők történetében egyedülálló eset, hogy egy kutya legyen e fontos funkció betöltésének indítéka. Hiába, akinek az Isten hivatalt adott, előbb-utóbb kutyát is ad hozzá! Vagy egy kis öniróniát! * A XIV—XV. században a szűz menyasszonyt friss virágból font koszorú illette meg — írja Nyerges Ágnes Mai fiatalok? című kötetében. — Akkoriban még a fátyol megbélyegző tartozéka volt az esküvői ruhának: a romlott hajadonnak kellett vele magát eltakarnia. Nürn- bergben pedig a „bukott” lány szál makoszorú vaL a fején ment a templomba, ráadásul a szomszédok a szertartás napján szecskával szórták teli a nászház udvarát. Az egyre szaporodó lakótelepeken, emeletes, szövetkezeti házakban élő kortársaink számára ennek a szokásnak a felelevenítése rendkívül sok gondot okozna. Még elképzelni is rossz: egy- egy esküvő után tele lenne szecskával a lépcsőház, és lakógyűlésen, szövetkezeti közgyűlésen vitatnák meg, hogy ki takarítson. Jobb, ha a fátyolnál maradunk. Az sok mindent eltakar. A Magyar Nemzet adta hírül néhány hónappal ezelőtt: Egy ravasz svéd szállodatulajdonos különös módját eszelte ki a veszekedős házaspárok kibékítésének. A férj kívánságára a jelzett időben fehér lepedőbe burkolt „kísérteiét” küld a szobába. A hatás frappáns. A duzzogó feleség megijed, s férje karjában keres menedéket. A szolgáltatás díja hetven korona. Nálunk ez az ötlet megvalósíthatatlan. A hetven svéd korona elég szép summa. A szállodaköltséget is beszámítva, mi — bérből és fizetésből élő magyar férjek — ekkora összeget nem tudunk áldozni hitvesünk kiengesztelésére. Különben is, a legtöbb magyar férj, ha szállodába megy, nem a feleségét viszi magával! % Érdekes, hogy a házasság előtti nemi élet szigorú tilalmai ellenére a régebbi századokban Európa-szerte nyoma van a hallgatólagos szokássá vált „próbaházasságnak”, más néven „vendégéjszakának”. Különösen a Fekete-erdő vidékén volt szokás, hogy az eladósorba került lány — anélkül, hogy ez bujálkodásnak számított volna — a vőlegényjelöltet ágyban is fogadta. Az is gyakran megesett, hogy a fiatalok egy-két próbaéjszaka után felhagytak egymással. Lám, mennyivel erkölcsösebbek a mai lányaink, mint elődeik voltak! Hiszen a divatos szóhasználat szerintők csak „együtt járnak” a fiúval. S hogy nálunk is akadnak leányanyák, meg sürgősen tető alá hozott, gyorsan megkötött házasságok? Hát istenem. „Együtt járás” közben elfáradtak szegénykék, s egy kicsit lepihentek. Kiss György Mihály Köszöntő 4 í 3 5 5 6 7 i 9 iO 4/ a | ■0 3 15 3 45 t" is 47 (1 41 3 20 u 22 3 23 3 25 3 25 26 (B CB 27 3 u u 3 50 n 32 3 33 » 35 3 36 3 37 u 3» 3 50 3 5f u CB 55 3 55 55 3 56 CB CB 57 3 56 w 3 50 5( 52 3 53 55 3 55 3 56 3 57 3 5« Ny 3 5» 60 (B 61 3 61 . 63 3 6V 1 65 66 CB CB 67 3 61 3 % Beküldési határidő: 1981. január 14. Megfejtéseket csak levelezőlapon fogadunk el. A helyes megfejtők között hat darab 50 forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki, amelyet postán küldünk el. A december 21-i rejtvénypályázat helyes megfejtése: — Szókratész — ... hanem, azok, akik az olvasottakból a legszükségesebbet megtartják. Nyertesek: Tóth Zsuzsa, Újkígyós; Németh Károlyné, Zsa dány; Huszár Judit, Békéscsaba; Kaszmár András, Szabad- kígyós; Kiss Lajos, Sarkad; Vécsei Dánielné, Mezőberény.
