Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
1981, január 14., szerda o Ónálló lett a herendi ás a hollóházi Porcelángyár Az év elejétől önálló lett a Finomkerámia-ipari Művek két közismert vállalata, a herendi és a Hollóházi Porcelángyár. Az önállóságtól mindkettő azt várja, hogy közvetlenebb kapcsolatot alakíthat ki mind a hazai; mind pedig a külföldi megrendelőkkel, s így gyorsabban tud majd alkalmazkodni az igények változásához. A herendi gyárnak iparművészeti értéket is képviselő egyedi termékei miatt, a hollóházinak pedig a művészi színvonal jelentős emelésével kapcsolatos törekvései miatt van különösen nagy szüksége arra, hogy a lehető leggyorsabban tudjon reagálni a piaci hatásokra. Herend már eleve sok tekintetben „kilógott” a Finomkerámia-ipari Művek általános profiljából. A 155 éves gyár ugyanis az egész iparágon belül egyedülálló technológiai és művészi irányt képvisel. A nagyvállalat többi termelő egységétől eltérően a herendi porcelángyártást nem ,a nagy sorozatú, magas automati- záltságú tömeggyártás, hanem inkább a kézműipari jelleg határozza meg. Herenden gyári méretekben ugyan, de művészi porcelánt állítanak elő, s a teljes termelés háromnegyed részét exportálják. A herendi porcelánnak ma már 34 országban van piaca. A legújabb piaci tapasztalatok szerint a jövőben is a manufakturális jelleg lesz Herend erőssége. Az előrejelzések szerint ugyanis a következő években a még gazdagabban díszített, még igényesebb kivitelű porcelánok kereslete növekszik. A kommersz és a művészi áru közötti átmenetet képviselő Hollóházi Porcelán- gyár az V. ötéves terv időszakában végrehajtott mintegy ötvenmillió forintos beruházás lehetőségeit kihasználva a következőkben jelentősen növelni . akarja a művészi áruk arányát. E terv részeként mintegy száz termék készítését megszünteti, mindegyik helyett újat, igényesebbeket hoz forgalomba. A gyárban jelenleg már több mint tíz iparművész dolgozik azért, hogy az újdonságok versenyképesek legyenek, minden vonatkozásban megállják a helyüket abban „ húsz országban is, ahová Hollóházáról már évek óta szállítanak. Mindezek eredményeként a VI. ötéves terv végére meg akarják háromszorozni tőkés országokból származó bevételeiket. Üj vegyes tüzelésű, energiatakarékos hőlégfúvót kísérleteztek ki a Somogy megyei Tabi Építő- és Vegyesipari Ktsz-nél. Az új berendezés sorozatgyártását rövidesen megkezdik. A képen: az új hőlégfúvó (MTI-fotó: Gyertyás László felvétele — KS) Termelőszövetkezetek — párban Megszokott dolog, hogy ha bajban van egy téesz, vagy csak egy kis segítségre van szüksége, akad üzem, amely felesleges erőit hozzá küldi. Nem kell különösen bizonygatni, hogy könnyebben kap segítő kezet az, aki tudja, hogy kihez kell fordulni, mert ismeri adottságait. Ez az elgondolás indíttatta a Körösök Vidéke Tsz-szövet- ség munkatársait, vezetőit, amikor kutatni kezdték a tsz-párok1 kialakításának lehetőségét. 3 Három éve, 1978-ban kilenc jó és kilenc gyengébb adotságú északi szövetkezet szentesítette kapcsolatát papíron, szocialista együttműködési szerződés formájában. Az ebben megfogalmazott cél az volt, hogy az erősebb segítse a gyengét, géppel, vetőmaggal, munkaerővel. De nemcsak a termelésben, hanem a társadalmi, politikai élet minden területén. Hogy sokszínűvé, tartalmassá váltak1 ezek a szerződések, mi sem bizonyítja jobban: egy évre rá újabb nyolc tsz-pár alakult. A gyakorlat kissé rácáfolt az eredeti elképzelésekre. Mint menet közben kiderült, nemcsak az erős, hanem a gyengébb üzem is tud segíteni. Így a kapcsolatok kölcsönösen gyümölcsözővé váltak. Érdemes közülük kiemelni néhányat. Példamutató a békéscsabai Lenin és Május 1. Korszerűbb bátorcsomagolás Sokak öröme változott már ürömre amiatt, hogy a gon- osan kiválasztott, és várva Irt új bútor sérülten érkezett meg a lakásba. A vásárlók jogos bosszúságára okot szolgáltató gyakori sérülések sokszor nem is elsősorban a gondatlan szállítás, hanem a gyenge, nem megfelelő csomagolás következményei. A bútoripar az elmúlt esztendőkben nem kevés erőfeszítést tett a bútorcsomagolás fejlesztésére, ezáltal a vásárlók jogos reklamációjának csökkentésére. A vállalatok törekvései azonban csak kisebeb sikerrel jártak, mivel az egyre dráguló csomagolóanyagok költségei mind nagyobb terhet jelentettek. A Budapesti Bútoripari Vállalat egyes termékeit, így például a kedvelt elemes bútorokat, a Rékát. a Horizontot, és néhány kárpitos garnitúrát már korábban is korszerű, papídobozos, illetve fóliás csomagolásban szállította a kereskedelemnek. Több tucatnyi termékre azonban nem jutott megfelelő borítás. Tavaly csomagolásfejlesztési programot indítottak, amelynek során fokozatosan, minden bútorra kidolgozták a ráillő, legmegfelelőbb csomagolási technológiát. Ennek lényege, hogy a szekrénysorokat, ,az úgynevezett korpusz bútorokat alul, felül három rétegű hullámpapírral védik, a frontfelületeket pedig fóliaborítással látják el. A 3UBIV kárpitos garnitúráit fóliazsákba csomagolják, így tökéletesen megvéd- hetők a korábban gyakori szennyeződéstől. A Budapesti Bútoripari Vállalat az elmúlt esztendőkben gyártmányainál jelentős méretegységesítést hajtott végre, melyhez természetesen a csomagolást is hozzáigazították. A csomagoló,anyagok elemeinél a korábban alkalmazott 120- féle méretet 12-re csökkentették, ez a csomagolóanyagot előállító vállalatok — elsősorban a Nyíregyházi Papírgyár — számára is kedvező. A Budapesti Bútoripari Vállalattól a tervek szerint az év végéig már minden egyes bútor korszerűen csomagolva kerül a kereskedelembe. Tsz együttműködése, a szarvasi Táncsics és a békés- szentandrási Zalka Tsz kapcsolata. Hasonlóan jó az együttműködés a sarkadi Lenin és a kondorosi Egyesült, valamint a gyomai Győzelem és a dévaványai Lenin Tsz között. 3 S hogy mit is takar az a kifejezés, hogy „jó a kapcsolat?” Megéri egy-két jellemző példát ismertetni. A gyomai Győzelem tagjai 100 hektárnyi vetésben, a búza aratásában segítettek a dé- vaványaiaknak. Cserébe a dévaványaiak a partnernél a silózásból vették ki részüket. A békésszentandrási Zalka Tsz főkönyvelője hetente meglátogatja a szarvasi Táncsics Tsz főkönyvelőjét, és szakmai segítséget ad neki. A szarvasiak átvették társuk búzatermesztési technológiáját, és úgy fejlesztették trá- gyaszórógép-parkjukat, hogy az a másik tsz igényeit is kielégítse. Ez a megoldás már a közös munka fejlettebb, magasabb rendű formájához közelít. De akad hasonló példa másutt is. A mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz dolgozói arra alapozva vetik el 70 hektáron a cukorrépát, hogy majd jönnek a kétsop- ronyi Rákóczi Tsz-től és betakarítják. Rendszeres a vetőmaggal, alkatrésszel való kisegítés. A személyes kapcsolatok közül említést érdemelnek a tervegyeztető megbeszélések, a közös határszemlék — természetesen szaktanácsokkal fűszerezve. 3 A szövetkezetek vezetői, dolgozói azonban nemcsak a termelő munkában találkoznak. A kétsopronyiak és a mezőgyániak, valamint a szarvasi Táncsics és a békésszentandrási Zalka vezetősége, tagsága rendszeresen részt vesz egymás rendezvényein. Jó az együttműködés a szeghalmi Sárréti Tsz és a biharugrai Felszabadult Föld Tsz vöröskeresztes aktívái között. A gazdasági kapcsolatokon kívül személyes jó viszony, esetleg barátság is kialakul a társult üzemek tagsága, vezetősége között. Ennek hiánya könnyen vezethet a tsz-pár felbomlásához. Nem szabad elhallgatni: ilyen is van, szerencsére csak egy. összességében a szerződésben leírtakról elmondható, hogy kiállták az idő próbáját. 3 Különlegesnek számít a 17 pár egyike. A körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz-ben néhány éve új szarvasmarhatelepet építettek, amely üzemeléskor nem hozta a várt eredményt. A dévaványai Aranykalász Tsz- hez fordultak, amely megadta az ágazatnak a kért segítséget. Az így létrejött ágazati együttműködésnek is jelentős része van abban, hogy szépen emelkedik a tejhozam. „Kilóg a sorból” az újkí- győsi Aranykalász Tsz, ugyanis a Bél-Békés megyei Tsz-szövetség tagüzeme. Eddig takarmánnyal segítette a sarkadkeresztúri Egyetértés Tszt, dolgozóinak pedig munkát adott. 3 A MÉM és a TOT tavaly júliusban felhívást tett közzé, amelyben szorgalmazza a téesz-párok kialakítását. Benne hivatkozik a Békés megyei példára, mint követendő kezdeményezésre. Hozzátartozik a teljes képhez, hogy a megyében kezdődött „párosítás” országosan is kedvező visszhangra, követőkre talált. De vannak lehetőségek még újabb párok kialakításában is. Az újkígyósiak részvétele azt sejteti, hogy ezen a téren sem szükség- szerű, hogy elkülönüljenek a két tsz-szövetség tagjai. Ezt támasztják alá az eltérő adottságok is. A löszháton hamarabb érik a búza, a kötöttebb talajon gazdálkodó segíheti gépeivel az aratást. A kötött talajú üzemek kevés kukoricát termesztenek, korán felszabadult gépeiket átküldhetik délre. Sok, jó földön gazdálkodó szövetkezet takarmányt termeszt olyan területen, amely értékesebb ipari növényt is adhatna. Ha egy gyengébb, de sok természetes gyeppel rendelkező partnertől vásárolna, vagy cserélne tömegtakarmányt, megszabadulna a takarmánytermesztés gondjától. Sok-sok lehetőség, amelyeket érdemes megfontolni. Nehéz pénzben kifejezni azt a segítséget, amit a tsz- párok a múlt évben adtak egymásnak. Egy felmérés mégis ezt teszi, s eszerint százmilliós összegű takarmány, vetőmag, gépi munka cserélt kedvezményesen gazdát a múlt évben. Kevésbé mérhető azonban, hogy mit jelent egy-egy időben befejezett aratás, silózás. A jó szó, a szakmai segítség, amely szintén nagy szerephez jutott. És remélhető, hogy jut a jövőben is. M. Szabó Zsuzsa Vasáért vett kocsi M z egyszeri gazdának elromlott a szekere, vitte hát a kovácshoz. A mester azt mondta, megcsinálná, de nincs hozzá vasa, adjon a gazda. Az fogta magát, elment a vásárba, vett egy új kocsit. Lovaival hazahúzatta, otthon szétverte, leszedte róla a vasakat, szaladt boldogan a kovácshoz; íme itt van, ami kell. Az egyszeri gazda esete példázat az oktalan cselekedetre. Vasáért vett kocsi azonban nemcsak régen volt. Népi ellenőrök tárták föl, hogy jó néhány mezőgazdasági üzemben három gépkocsiból hoznak össze egyet. Sok ipari üzemben ugyanezt teszik az elektromos targoncákkal: hármat szétszednek, s a még jó alkatrészekből egy működőképesét szerelnek össze. Ez oktalan cselekedetekre a mentség kézenfekvő: régóta akadozik az alkatrész- ellátás. Nemcsak elektromos motorokhoz nincs alkatrész, kábelek, kötőelemek, egészen apró csavarok, jelentéktelennek látszó apróságok esetében is akadozik az utánpótlás. S ez örökös bizonytalansági tényező a termelésben. Enyhén fogalmazva is meghökkentő helyzet, hogy az iparban fölhasznált kötőelemek egyharmada házilag készül! Az előállítás költsége ily módon az indokoltnak a három-ötszöröse. S tegyük ehhez hozzá, hogy évente több millió dollár értékben kellett vásárolni különféle csavarokat, alátéteket, szorítóbilincseket, s mégis többször alkatrészhiánnyal küszködtek a végtermék-kibocsátók. A tényleges kiadások, s az utóbbi említettekből származó veszteségek összege akkora, hogy abból több olyan üzemet lehetett volna építeni, amely ontaná a szükséges alkatrészeket. Persze csak akkor, ha ez az összeg készpénzben állna rendelkezésre. Maradt tehát a kényszer- megoldás; a vasáért vett kocsi. Nagy kiadás — szerény eredmény ellenében. Sokféleképpen lehet ezt magyarázni. Érdekeltségi ellentmondásokkal, ösztönzési hiányokkal vagy kooperációs zavarokkal. Az acélcsőből levágott alátétek, a kis sorozatokban előállított bilincsek, anyák, csavarok, a három rosszból összerakott egy jó tehergépkocsi, nem csupán konkrét esetek. E példák jelenségeket is kifejeznek. Azt, hogy adott fejlesztési forrásainkat nem mindig észszerűen használtuk föl, hanem gyakran a sürgető igények alkalmi parancsainak engedelmeskedve Kifejeződik a példában az is, hogy meglevő eszközeink hasznos kamatoztatása ugyan hosszú ideje jogos kívánalom, ám mert az összefüggések föltárása, tiszteletben tartása nem erősségünk, e kívánalom teljesítésével újra meg újra adósak maradtunk. A vasáért vett kocsi hallatlanul drága mulatság. S nemcsak anyagi károkat okoz, keserves következményei vannak magatartásunkban, gondolkodásunkban. Nevezetesen, hogy a hivatalosan „engedélyezett”, megokolt pazarlás láttán az, aki a termelés végső pontján áll, már semmit sem tart igazán lényegesnek. Sem a technológiai előírásokat, sem az anyagutalványozást, sem azt, hogy törje a fejét a célszerűbb munkaműveleteken. Ilyen közegben az ember szinte immunissá lesz a takarékosság, az ésszerűsítés, a szigorúbb technológiai fegyelem, a jobb minőség követelményeivel szemben, hiszen napi munkájában sorozatosan az ellenkezőjével találkozhat, mégpedig hivatalos köntösben, utasítások, műveleti előírások, anyagkivételezési jegyek formájában. |em ígér alapvető fordulatot ugyan, de lényeges lépést igen, hogy a hatodik ötéves tervben jelentősebb erők koncentrálódnak a háttéripar fejlesztésére. A vasukért vett kocsik egyike tehát kevésbé lesz napi forgalomban, ám marad azért még elegendő. Ezért továbbra is elengedhetetlen a mindennapi gyakorlat kritikus elemzése. Kétkedni kell abban, hogy a vasáért vett kocsi kifizetődik-e, vagy pedig sem vasáért, sem magáért nem kell új kocsi. Jó lesz a régi, mert nem rázódik szét az úton — eltüntettük a kátyúkat. Veress Tamás A paksi Béke Halászati Termelőszövetkezet a kéményesi holt Duna-ágon befejezte az őszi lehalászást (MTI-fotó: Gottvald Károly fr’vétele —KS)
