Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
1 1980, december 21., vasárnap NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Fiatal alkotók kiállítása Békéscsabán Néhány éve még csupán alkalmi kiállítótermekben — például a gyulai vár „celláiban” — kaptak bemutatkozási lehetőséget azok a fiatal alkotók, akik később a legkülönbözőbb képzettséggel, szándékokkal és törekvésekkel (a megyei KISZ-bizottság által támogatott) Fiatal Alkotók Klubjában tömörültek, s most a békéscsabai múzeum nagytermében mutatkoznak be a közönségnek. Mindössze tizegynéhányan vannak, s valóban fiatalok. Ahányan, csaknem annyiféle képzőművészeti látásmódot és irányt képviselnek. A szigorú zsűrinek és a határozott kiállításrendező koncepciónak köszönhetően tárlatuk felfogható úgy is, mint valami tudatos esztétikai stúdium. Balról jobbra haladva ugyanis a valóságot jobban szem előtt tartó (de nem másoló) kompozícióknál kezdhetjük anyaguk megtekintését, majd azokon folytathatjuk, amelyekből a valós térbeli forma egyre inkább „elvonó- idik”, s helyt ad a vizuális kultúra elemeinek tudatos — ha úgy tetszik logikus vagy filozofikus — alkalmazását elénk állító, konstruktivista műveknek. A terem végén' azután megfordul a dolog: a „szubjektív” hangsúlya, sőt túlsúlya után ismét a valóság, a „valóságos” kap erőre. A bejárt út pedig — kicsiben ugyan, és korántsem mindig azonos színvonalon — képzőművészeti kultúránk sokféleségét, sokszínűségét jelképezi. Ez már önmagában is olyan erény, amiért érdemes a FÁK kiállítását szemrevételezni. Mit takar ez az egyes alkotók szerint? Egy hangulatos tájképpel (Szeptemberi vasárnap) és egy kevésbé sikerült (kompozíciójában, vonalvezetésében tisztázatlan) csendélettel mutatkozik be Tiszai József. Különös, elgondolkoztató módszerrel alkot — az utóbbi időben rengeteget fejlődő — Várkonyi János; finom pasztellszínes vásznain kevés eszközzel, néhány folttal mond el sokat. Jól sikerült munkája az Asztalosműhely, és — főleg — a Fagyott csend, amelyen néhány apró elemmel adja vissza az alföldi, téli táj lelkületét, szépségeit. Nyomban utána Tóth Ernő, a csoport egyik legmarkánsabb képviselője következik, hol derűsen-pirosan játékos, hol elgondolkodtató képeivel, melyek közül talán a „Szivárványkapu” a legérdekesebb: nagy, szürke térben emberek és tárgyak törekednek a távoli szivárványkapu — talán az „elérhetetlen boldogság”, talán a lét — olykor elillanni látszó értelme — felé. A csoport konstruktivista csapáson járó alkotói — Gabis Mihály, Lonovics László, Trombitás Tamás, Ignácz Anna, Oroján István, Ma- yerhoffer Miklós — közül ezúttal Lonovics László mutatja a legtöbbet, legjobbat. Formavariációk I—II. c. műve a kiállítás egyik legszebb darabja: csak alig valamit tart meg az irányzat — helyenként túlzott — merevségéből, ugyanakkor mégis hű a koncepcióhoz. Színei árnyaltak, és egyben következetesek, s ami fődolog: felhagy az irányzat vonalas merevségével, s a természeti formákhoz közelít (1. Egymásba hatoló formák I—VI.). A csoport másik központi egyénisége, Gu- bis Mihály — tudjuk — érdekesebb, színesebb egyéniség, mint amilyennek az itt látottak alapján feltételezhető, „Folyamat”-a és „Tér- háló”-ja azonban — különösen az utóbbi — mindenképpen elismerésre • méltó. Többet, érdekesebbet, újabbat vártunk Trombitás Tamástól ; néhány jellegzetes ötlettel hívja fel magára a figyelmet Ignácz Anna (Fekete-vörös kompozíció), Ma- yerhoffer Miklós (Fehértől a feketéig) és Oroján István (Narancsesíkok kékben). A továbbiakból Varga Géza, Szeredül Ilona és ‘Volmuth Frigyes egy-egy munkája tűnik ki, ám egyébként a tárlatnak ezt a részét meglehetős középszerűség és egyhangúság jellemzi. Ügy is mondhatnánk, hogy ami még hátravan, az már „hiánykiállítás”. Szívesen láttunk yolna például Varga Gézától több plasztikát és plakettet, többet és valóságosat — nemcsak fotókat — Udvardi Anikótól, több hagyományos grafikát Volmuthtól. Itt tűnik ki, hogy — Varga, Oroján és Gubis munkáival együtt is — meglehetősen gyenge a tárlat plasztikai anyaga, csakúgy, mint a hagyományos grafikai. Szeredai Ilona plakátjai — különösen a tárlat plakátja, meg a remek ötlettel tündöklő Pacsirta — kiválóak, de szinte semmit sem látunk olyan neves plakát- és könyvművésztől, mint Kállai Júlia, olyan tehetséges szőnyegtervezőtől, mint Romvári Etelka. A FÁK kiállítása azonban az említett negatívumok ellenére is értékes, jó vállalkozás. Megyénk fiatal képzőművészei ezzel a tárlattal — rangos helyen, kiállítási csúcsidőben — visz- szamenőleg is igazolták az őket támogató művelődési vezetőknek azt az elképzelését, mely szerint minél több életképes művészeti csoport, szándék és törekvés létezik, annál nagyobb hasznára válik ez — megfelelő színvonal esetén — megyénk művészeti életének. A FÁK képzőművészeinek további jó munkát, még színvonalasabb, még teljesebb kiállításokat kívánunk, a rendezőknek pedig hőséget, mert a kiállítás megtekintése manapság még nagykabátban is életveszélyes: a múzeum nagytermét legalább valamelyest fűteni kellene ahhoz, hogy a néznivalót élvezni, s ezáltal gazdagodni lehessen. Varga János Keleti Arthur, a Tevan-kön/vek művészeti tanácsadója Tevan Andornak, a békéscsabai Tevan-nyomda szellemi irányítójának jó érzéke volt ahhoz — azonkívül, hogy üzemében kiválóan képzett nyomdászokkal dolgoztatott —, hogy könyvkiadói tevékenysége felvirágoztatásához haladó írók műveit szerezze meg első közlésre, és kiadványai díszítésére modem grafikusokat alkalmazzon. Amikor a Tevan-könyvtár a tízes évek elejétől országos sikert aratott, magasabb színvonalra szándékozott emelni a Tevan Adolf-könyvnyomda kiadói tevékenységét, megkezdte az Amatőr Tevan-ki- adás köteteinek- kibocsátását kiváló nyomdai szakemberek és grafikusok közreműködésével, finom, merített papíron, félpergamen kötésben, igen gondos nyomdai előállításban. Egyidejűleg a Tevan-könyvtár füzetei mellett 1916.-ig jelentek meg a Tevan-kiadás önálló kötetei, művészi gondossággal kidolgozva, modem nyomdai kiállításban. Az önálló kötetek külföldi remekműveket és a haladó magyar irodalom legkiválóbb alkotásait adták az igényes olvasók kezébe. Bár Tevan Andor maga is széles látókörű, modern ízlésű, jói képzett nyomdai szakember volt, mégis szükségesnek érezte, hogy a magas nyomdászati követelményeket megvalósító Amatőr Kiadások és az önálló Kötetek színvonalas kiállításához könyvművészeti tanácsadót vegyen igénybe. Így segítette tanácsaival a nagy sikert aratott sorozatok létrejöttét Keleti Arthur budapesti költő, a szép könyvek értő szakembere, a modem nyomdai megformálás teremtő művésze. Keleti Arthur a Nyugat munkatársa, Az Újság napilap művészeti kritikusa, a Műbarát, és később a Művészet folyóiratok szerkesztője, a tízes és húszas években főleg költőként volt ismert. Verseskötetei: A kámzsás festő strófái, Pax vobiscum és az Angyali üdvözlet a Nyugat első nemzedéke költőitől elütő egyéni hangot szólaltatták meg. Versei a mai ízlés szerint modorosak, érdekesen archaizáltak. Költészete sejtelmes, látomásos. mint Csontváry festői műve, hasonló az angol Dante Gabriel Rossetti, a flamand Maeterlinck és az osztrák Hofmannsthal költészetéhez. 1910-ben már feltűnést keltett az irodalom kedvelői körében Edgar Póról készült irodalmi tanulmánya, és 1911-től sok kézen forgott az Űjabb magyar költők címen szerkesztett antológiája. Keleti Arthur fiatal korától kezdve több nyelven beszélt, mint műfordító is jelentős tevékenységet fejtett ki, a francia, olasz, német és svéd irodalom átültetésében ért el sikereket. Műfordításai közül kiemelkedett a vele rokon stílusú Maeterlinck: Tintagil halála és a Tevan-kiadásban megjelent Anatole France: Nyársforgató Jakab meséi, mely nemcsak kiváló stílusérzékét igazolja, hanem könyvművészeti igényességét is. Ez a könyv ugyanis egyike P legszebb Tevan-ki- adványoknak. Már kora if jóságában egyre növekvő érdeklődést tanúsított a szépen kiállított könyvek, a művészi tipográfia és a modern könyvillusztrációk iránt. Sok grafikus barátja volt, köztük neves könyvillusztrátorok. Amikor Gulácsy Lajos festőművész társaságában beutazta csaknem egész Olaszországot. nemcsak a közép, kori olasz és a renaissance művészetének remekei érdekelték, hanem a régi és modem szép könyvek, a fejlett olasz nyomdatechnika művészi színvonalú termékei is. Ettől kezdve még fokozottabb figyelemmel fordult a szép magyar könyvek felé. Szükségét érezte, hogy gyakorlati nyomdai szakértővé képezze ki magát. Ezért vállalt korrektori munkát a két híres Békés megyei nyomdában. Előbb a gyomai Kner Imre, majd a békéscsabai Tevan Andor irányítása mellett ismerkedett meg a modem tipográfia gyakorlati feladataival. A legjobb tanítómestereket választotta, mert mindkét irányítója ekkor már az európai színvonalú modem magyar nyomdaipar elismert mestere volt. Különösen szorosra fűződött kapcsolata az idős nyomdásszal, Tevan Adolffal, és főleg a haladó irodalmi és művészeti törekvések iránt nagy érdeklődést tanúsító Tevan Andorral. Tevanék nyomban felismerték, milyen komoly előnyt jelentene a békéscsabai kiadóvállalat számára olyan művészi érzékenységű, európai látókörű szakértőt megnyerni könyvművészeti tanácsadóként, éppen abban az időben, amikor a szeghalmi író, Rozsnyay Kálmán kezdeményezésére elhatározták színvonalas bibliofil kiadványok és szép- irodalmi könyvsorozat előállítását. Tevan Andor modem tipográfus szakértelme és Keleti Arthur fejlett művészi ízlése jól kiegészítette egymást. Ez volt az a korszaka a békéscsabai Tevan- könyvkiadónak, amikor a legszebb, napjainkban is nagyra értékelt művészi kiadványokkal gazdagították a magyar könyvgyűjtők könyvtárait. Ipacs Lajos: Szón fény Holdsugár volt az életem, messziről szórt fény eldobott hideg ezüstje, remegő titok, mit az éj elfogott, jel, amit nem ért meg a zöld vágy, ami nem is mérhető, szerelmes éjszakák szívén csillogó vén bádogtető. Várkonyi János: Asztalosműhely Verasztó Antal: Kaukázusi impressziók Az indulás óráiban elindulni az érkezés óráiban megérkezni az semmi! de a hegyormok fénylő csendjében észrevenni a felénk nyúló valóságot mely attól biztos mint a halálos mélységű tenger mert oszthatatlan szívvel őrzi minden ember a megvívott forradalmat az minden! y * * * ciprusok csúcsán felhő fészek (ismeretlen húron zeng az ének) a város ódon utcáin a vének úgy mondják a történelem élménye itt félreérthetetlen — *** míg a Kúra csendes vizében az ég bárányfelhőket nézeget a parton virágokból toborzott seregek őrzik a nyártól elcsent meleget * * * a rőt égi vitorlák közt feszengő este csillagokat gyújt az asszonyszemekbe a régi városfal alatt valami ősi árny a folt s a gránátalmafákon nagyra nő a Hold. Tbiliszi. 1980. BáBPEsrm/ái BÉKÉSCSABA 19«. WANS 25-98. / Szeredai Ilona: Plakát Marik Dénes
